Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. március

1999-03-30

30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1­9­9­9. MÁRCIUS 30., KEDD Füttyös Gyuri legenda lett Beszélgetés Kováts Kriszta színész-énekessel Gondolj rám, ha eljön a csőd - énekli Kováts Kriszta legújabb, Gallai Péterrel közösen készített KettősPont című CD- jén. A csőd aligha fenyegeti, hiszen a mindennapjainkról szóló, különös dalo­kat szép lassan megszeretjük majd. Örü­lünk, hogy megénekeltek bennünket. - Emlékszik még a Szonáta presszóra ? - Hogyne. Nagyon szép emlék. Remek hangulatú klubesteket tartottunk ott. Min­den alkalommal más-más vendéget hív­tam: Hobót, Dés Lacit, Sebestyén Mártát. A Szonáta klubot azután találtam magam­nak, miután otthagytam a Madách Szín­házat, és szabadúszásra kényszerültem. Nagyon jól indult, kár, hogy a presszó ve­zetőnője magunkra hagyott bennünket. Úgy éreztem, nem akarja tovább csinálni. De hagyjuk ezt. Vannak még jó helyek Budapesten a Szonáta presszón kívül is. -Például? - A Liszt Ferenc térre gondolok, mos­tanában nagyon felpezsdült arrafelé az élet. Olyan, mint egy darabka Amszter­dam. Egymást érik a jó hangulatú klubok, kocsmák, éttermek. - Még megérjük, hogy valamelyikben újra megalakítja a „Szonáta klubot”. - Nem kizárt. Bár a főiskola után Pécs­re, majd Győrbe szerződtem, ízig-vérig budapestinek érzem magam. Az első le­mezemen, a Ringlispílen budapesti törté­neteteket énekelek a Füttyös Gyuriról, a Thököly útról... - Apropó, mi van a Füttyössel? - Azt mesélik: diliházba csukták, no nem mintha bántott volna valakit, jóval inkább őt bántották. A férfiak rosszul tűr­ték, hogy csapkodja a lányok fenekét. Ál­lítólag rongyosra hallgatta a róla szóló dalt, amely most már örökre elhíresült. Ahogy Füttyös Gyuri is legenda lett. Egy másik történet a Thököly út 61. számú házról szól. A legenda szerint élt itt egy nő, a férje elment a háborúba. Az asszony csak várta, várta az urát, elnézett messze a távolba, aztán egyszer szoborrá válto­zott. Azóta is ott áll az egyik lefalazott er­kélyen. —Járt mostanában arra ? - Arrafelé nem. Mostanában különben is inkább rohanok, nincs időm nyugodt, hosszú sétákra. Régebben szívesen mász­káltam a városban, még éjjel is. Van egy fura szokásom: dudorászom, énekelek séta közben, észre sem veszem, hogy megbámulnak az emberek. És azt sem veszem észre, hogy ma már más a világ, mint régebben. Nincs veszélyérzetem. - Egészen addig, amíg meg nem tá­madják. - Már megtették, méghozzá kétszer is. A táskámat akarták letépni a metróban, hála az égnek, egyszer sem sikerült. En­nek ellenére nem tudtam megemészteni a történteket. -A világért sem akarom újra felidézni a rossz emlékeket. De ha már a múltidé­zésnél tartunk, mintha divat lenne visz­­szasírni magunkat a múltba, egyre- más­ra élednek fel a régi slágerek, a régi figu­rák A KettősPont című CD-n is hallunk a régi táncdalfesztiválról, sőt a Jávor és Karády S kettősről is.­­ Ezek nem nosztalgiaszámok, hanem kimondottan mai slágerek. A KettősPont című CD-n - ahogy előző lemezeinken is - rajta van az egész életünk: a múltunk, a jelenünk, a városunk. Az elvarázsolt ká­véház, ahol a délelőtti fény megcsillan a kávégép oldalán, ahol mindannyian ücsö­rögtünk órákon át, az idegen, de mégis is­merős tér, ház, kerítés. A Kettőspontban talán egy kicsit kitágítottuk a horizontot: az egész őrült világunkat is megénekel­tük: részvényestül, kötvényestül, inter­netestül.­­ Most, hogy az internetet említette, a KettősPont különleges CD-, CD-ROM- ként is működik, és web-oldal kapcsoló­dik hozzá. A közeljövőben kötelező lesz ilyen extrákkal piacra lépni?­­ Ez csak némi plusz, volt egy ilyen le­hetőség, és mi éltünk vele. Megjegyzem sokat köszönhetünk az internetnek. Ha már itt tartunk, elárulok egy titkot. Nyár végén lesz az ősbemutatója A skarlát betű című darabnak a Ferencvárosi Játékokon. A produkció ősztől az Erkel Színházban megy majd, én játszom a főszerepet. A szerző Scott Freiheit Los Angelesből, aki­vel Fábri Péter, a darab fordítója fél évig tartó e-mailezés után csak most találko­zott először személyesen. A darabra és a szerzőre ugyanis az interneten talált rá. Tv.K A Gallai-Kováts zenészpáros Megálló. Borravaló Hajlamosak vagyunk a baksisban valami nagyvilági eleganciát látni: fogja, fiam, igyon az egészségemre vagy vegyen rajta va­lami szépet. Asztalon hagyott bankók, a visszajáró elutasítása. Nekem nem számít, szívesen fizetek többet, mert megengedhe­tem magamnak. Közben pedig folyton valami ideges nyüszítést lehet hallani. Borravalót akkor is adni kell, ha a kiszolgálás nem érdemelte meg, mert megszólítják az embert. Borravalót adni kell, különben nem végzik el a munkát, felpúposodik a par­ketta, összedől a ház, szétesik az ország. Megszállottként osztjuk a pénzt. Orvosnak a műtétért, ruha­tárosnak a kabátért, benzinkutasnak a benzinért. Okét pedig egyre nehezebb meghatni. Az agysebész keze nem fog kevésbé remegni, a ruhatáros sem zsebel ki a színházban, a benzinkutas is csak egyféleképpen tankol. Bár most mutatott valaki egy igen meggyőzőnek látszó módszert. Ez is benzinkúti történet, de az autómosónál játszódott. Ha valahol, hát a budapesti autómo­sóknál igazán érdemes külön pénzeket osztani a tavasz bekö­szöntekor, szerencsés esetben leszedik a kocsiról a sok sarat, sós latyakot, és a rozsdásodásnak vége. Várni kell. Nem sokat, egy nagyobb dzsip van előttem, lete­szem a saját tragacsomat, egy kávét ér a dolog. Hanem ez a mostani igazán rendes gyerek, látszik, hogy szereti a munkát, gondosan csisziteli a terepjárót, ragyog az egész, de ő csak nem hagyja abba. -Aztán rendesen mosd le azt a kocsit! — kiabálja mellettem egy pasas, letéve a kávéspoharát. A fiú valamit morog és bólo­gat, dolgozik tovább, a pasas pedig nekem folytatja. -A múltkor félig dzsuvásan hagyta, de kapott is a hátára a baseballütővel. Azóta dolgozik, mint az állat. Bólogatok bambán, félszegen, sokáig, a pasas közben beszáll, elhajt, rajtam lenne a sor, de inkább nem megyek Most mire me­hetnék ennél a gyereknél a százasaimmal? Egyszeri, nagyobb befektetésre van szükség. Mennyibe kerülhet egy baseballütő? Rottenbiller Több mint autó Tegye hidegre a meleget!TI­L MITSUBISHI CARISMA 1.6 légkondicionálóval már 3 290 000 forinttól . Ez a DENZEL MITSUBISHI MOTORS DENZEL AUTÓ­SZALON A 1012 Budapest, Alkotás u. 20. Tel.: 202-5180, Fax: 356-3485 A www.mitsubishi.denzel.hu Borszentélyben boristennél Ma már csak csodabogarak fürkészik a pince titkait Boroltár a borszentélyben. Kovácsoltvas kapu nyílik rá, a kapun túl, a színes mo­zaikpadlón perzsaszőnyeggel borított emelvényen állva lehet áldozni a bor iste­nének Mert milyen más istennek lehetne oltár gyanánt ekkora hordót építeni? Csaknem hat méter az átmérője, ma­gassága még nagyobb, és pontosan 53 550 liter bor fér el benne. Közelében transzcendens gondolatok környékezik az embert; nem véletlenül ékeskedik a mellette lévő kisebb hordók egyikén a hordal, a „halhatatlanság mennyei nek­tárját” dicsőítendő. A „szentélyből” másik kis pinceág nyí­lik, amolyan családi galéria. A falak mö­gött beépített cementhordók rejtőznek, a hordók előtt, a csapok alatt kis kádak, az úgynevezett kármentők sorakoznak kör­ben. A mészkőplafon alatt tíz tábla őrzi a néhai hordótulajdonosok nevét. A lá­nyok: Linda, Irma, Hermina, Ilona és a fi­úk: Hugó, Ottó, Kornél és Vilmos; vala­mint Max, a papa és Emma, a mama. Ez utóbbi név vésetett föl a legnagyobb be­tűkkel, árulkodván róla, hogy kié volt a főszerep a Neugebauer családban. Neugebauer Miksa budafoki magán­­borkereskedőtől vásárolta meg a pincé­szetet a múlt században a Magyar Kirá­lyi Állami Pincegazdaság, amelynek aztán ez lett a központi mintapincésze­te. Neugebauer Miksának nyolc gyere­ke nőtt fel a tizenegyből, és az apa, elő­relátó polgárember gyanánt, mindegyi­küknek egy-egy cementhordót ajándé­kozott, azzal a célzattal, hogy az ivadé­kok folytassák a borkereskedő mester­séget. Az 1880-as évekbeli filoxéra­­vészt és vele a budai szőlővidék pusz­tulását azonban nem láthatta előre Neugebauer Miksa. A pincészet bor­­nagykereskedőké lett, akik aztán az or­szág más tájain megtermelt borokat, villányit, sopronit, tokajit tároltak itt, s adták őket tovább kiskereskedőknek. A budafoki pincerendszer hordói közt sétálva tehát egyszersmind a történelem­ben sétál az ember. Kalauzunk Garbóci László amatőr helytörténész. Kanyar­­gunk végig a folyosókon, a tétényi fenn­sík alatt; akadnak helyek (például a csalá­di pinceág), ahol húsz-harminc méter ma­gas mészkőpad boltozódik fölénk. Ennek előnyeit ismerték fel a szorgos budafoki borosgazdák. Mert az itteni klíma igen­csak kedvez a bortárolásnak: a hőmérsék­let-ingadozás maximum két fok, és ma­gas a relatív páratartalom. Vagy hatvan­­hetven kilométernyi pincerendszer húzó­dik Budafok, Budatétény és Nagytétény alatt, amiből a ma használt harminc kilo­méteren a Promontor Rt. és még két má­sik cég tárolja a tüzes nedűket. Promontorium: Budafok latin neve. A klasszikus latinban sziklaszirtet, hegyfo­kot jelent, a késeiben szőlőkkel beülte­tett hegyoldalt. Az itteni boreredménye­kért nem vitathatjuk el az érdemet Savoyai Eugéntól, aki nemcsak korának legnagyobb hadvezére volt, hanem stra­téga is a neki jutott birtok betelepítésé­ben. Németországból hozatott embere­ket a török időkben lakatlanná vált Cse­­pel-sziget művelésére, és szerződést ajánlott azoknak, akik átköltöztek a szintén kihalt Promontoriumra a szőlő­kultúrát felvirágoztatni. Mindegyikük akkora földet kapott, amennyit megmű­velt; így népesült be 1698-tól sváb pol­gárokkal a mai Budafok, és lett belőle a magyarországi borászat Mekkája. Valóban zarándoknak érzi magát az ember, ahogy a békésen sorakozó, im­pozáns, hét-nyolcezer literes hordók kö­zött barangol. Akadnak régi szép alkotá­sok is azokból az időkből, amikor a tisz­tességes iparos az esztétikumot legalább olyan fontosnak tartotta, mint a prakti­kumot, művészi faragványokkal díszít­vén a hordók fenéklemezét. Madarak­kal, virágokkal, címerekkel. Hírneves boroknak amúgy is díszhordó dukált: a pincét megjárta például az Üstökös ne­vezetű tokaji, amelyből 1811-ben, a Haley-üstökös feltűnésének esztendejé­ben több száz butéliával palackoztak. XII. Pius pápa, még Pacelli bíbo­rosként, 1938-ban áldotta meg a bu­dafoki pincerendszerben a Szent Istvánról elkeresztelt dicső épít­ményt, illetve a benne tárolt ünnepi misebort. Jubileumi esztendő volt, az államalapító halálának kilenc­századik évfordulója, amellett a Budapesten tartott eucharisztikus kongresszus éve. A bíborosi áldás alkalmából olaszrizlinggel töltötték meg a nevezetes hordót, amelyet Hohl Lipót és csapata ácsolt 1927- ben. Ünnepi áhítat ugyan nem ösz­tönözte a kádármestert, szakmai virtus viszont annál inkább: nagy tisztesség úgy összeépíteni a kocsá­nyos tölgyeket, hogy ilyen mű le­gyen a végeredmény. Ha nem is az első boroshordó szerte Európában, de az egyik legnagyobb. 1944-ben pedig, amikor decemberben Tétény felől jöttek az oroszok, állítólag a járatok valamelyikében rejtették el a Hatvany-Herzog-gyűjteményt. Az egy­szeri megszálló katona persze nem mű­tárgyak után kutatott, számára az igazi kincs a hordók rejtette nedű volt. Csapra verte, aláfeküdt — sokan így lelték a pin­cében fulladásos halálukat. Lerészeged­­ve elaludtak a folydogáló ezer literek alatt. Öreg budafokiak mesélik, hogyan úsztak a hullák a borhullámokon a ki­sebb pinceágakban. Az 1947-48-as nagy kitelepítésekkel aztán megváltozott Budafok arculata. Megkezdődtek a panelépítkezések, a la­káscserék­­ kevesen állíthatják ma ma­gukról, hogy tősgyökeres budafokiak. Mint ahogy Garbócs László közli büsz­kén, de némi keserűséggel: ma már csak a pedagógusokat, helytörténészeket, művészeket és más hasonló csodaboga­rakat izgatják a fentebbi régi históriák. Még szerencse, hogy időnként sikerül fülön csípniük egy újságírót, aki a nagy csudálkozásában még az egyik borszen­­télybeli díszhordó dalát is idevési: „Sze­rény borral kínállak, íme, / nem Szek­­szárd régi láng bora, / ennek világosabb a színe, / és szelídebb a mámora.” Rados Virág Helytörténész a boroltár előtt KOVÁTS ZSOLT FELVÉTELE

Next