Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. április
1999-04-15
38 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. ÁPRILIS 15., CSÜTÖRTÖK A Drechsler-palota, az Opera méltó párja Lechner Ödön művét már a kortársak is nagyra becsülték - A kávéház neves asztaltársaságok törzshelye volt Nevezetes kávéház szempontból az épületnek már pusztán az is érdeme, hogy az Operaházzal nem konkurál, annak artisztikus összmegjelenéséhez képest határozottan viszszalépve, egyszerűbb arculatot mutat. A telek szerencsés beépítésével az Operaház előtti kis teresedés kiegészült. Ezt a hangulatot erősítette az árkádok mögött épült kávéház is, melyet a mika a francia szellemet, ízlést és gráciát sugárzó épület Párizsban állna, a franciák nemzeti büszkeségét táplálná. A kísérletező kedvű nagy építész egyik első alkotása az 1881 és 1884 között megépült MÁV nyugdíjintézeti bérháza az Andrássy út 25.-ben. Lechner Ödön életművét a kortársak is magasra értékelték, új stílus megteremtőjeként tartják számon a magyar építészet történetében. A legújabb tudományos értékítéletek a kortársak véleményét igazolják a Drechsler-palota megítélésében. „Az Operaház építése Budapesten országos esemény volt. Befejezésével közel egyidejűleg kellett a szemközti telekre méltó épületet emelni. Olyat, amely farkasszemet néz Ybl alkotásával. Ez ugyancsak megtisztelő megbízás volt. A tervezés a szegedi városházával, illetve a szintén szegedi Milkóházzal szinte egy időben halad. A Lechner-Pártos iroda sikerének első csúcspontjához érkezett. „Az Operaházzal szemben felépített MÁV nyugdíjintézeti bérház négyszintes, mélyen kiugró, széles középrizalittal tagolt. Magasságában két öv-, illetve közbenső párkánnyal osztott homlokzatú, a középrizalit két szélén és az épületszerepelt Dreher, Opera, Vezeklő Pince, Andrássy, Upor és más néven is. Kivéve a Drechslerét, amely máig névadója a háznak, de amelyről már 1913-ban így írt a KÉVE (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) évkönyve: „Andrássy út 25.: a Drechsler-palota, bár a palotás itt Drechsler sose volt. Amikor elkészült, Pest s vele, benne a magyarság egy nagy ekzámen izgalmain megy át, hogy a világérdeklődés rávetődő melegénél megmutassa: mit akar, mit tud, merre jár. Az ekzámen: egy kiállítás, az idő: 1885. (Ez az Országos Kiállítás dátuma.) Felénk ez a dátum már a messze úszott hajó kis zászlajával integet. Ahogy nézzük hosszú távcsövön át, nem látszik egyéb, csak a himbálódzó körvonal. Az evezősök hangját, esti dalolását már elkapja a szél, s a közénk torlódó hullámverés. A tenger nyílt peremén a múlandóság habjaira beforduló hajóról azonban tudjuk, hogy a pogygyászban, amit magával visz, ott van egy magához tért, korszerű munkához fogott ország csomó kezdeményezése. Egy generáció, amelynek liberalizmusa még egész darab tiszta kendő. Egy generáció, amelynek mi itt nem írjuk disarkokon kiemelkedő tetősátrakkal, eldicséretét csak pörge kalapunk lengetékélyekkel, hangsúlyos középső loggiával, a földszinttől a harmadik emeletig arányosan kisebbedő, keskenyedő ablakokkal. A párkány erősen tagolt, középen kőbábos mellvéd egészíti ki. Az eklektika divathullámaiban mintaképet keresők, a francia reneszánszból kölcsönzött részletképzések alapján, a Loire völgye királyi építkezéseinek mesteri továbbfejlesztését vélték benne felfedezni. Ezzel a felfogással ma alig érthetünk egyet. Maga Lechner vetette el annak lehetőségét, hogy egy időben és térben egyaránt távoli, négy évszázaddal korábbi idegen stílust tovább lehessen fejleszteni, dadogásnak minősítette. Nem a francia reneszánszhoz hasonló részletképzést kell lényegesnek tekintenünk, hanem megint csak az épület illeszkedését a Sugárút együtteséhez, sőt oly valamiért, ami előttünk van, meg lehet fogni, nap nap után lüktet az erein szaladó élet. Amiről senki se mondhatja, hogy a rajta való örvendezésünk képzelődés. Ez az út, amely friss, ruganyos, világkivonás Pest sok helyütt bántó ráncokat és fintor grimaszokat vágó képén. Amely maga is olyan, mint ahogy kőnyomatok és fekete selyemben lépkedő matrónák festik Beust, Bismarck és Cavour barátját. Kitalálni könnyű, hogy ez az Andrássy út, amely nekünk - legalább egyelőre - annyi, mint mai rómainak a Via Nazionale, párizsinak az Avenue Champs-Élysées, a páratlan boulevardok oly tömege, amelyeknek felsorolása - nem lévén bedekker - itt hosszú volna.” Ami a Drechsler név rejtélyét illeti, felfogásához. S ebből a ........................................... talán megvilágítja egy régi bűnügyi história, mely nagy nyilvánosságot kapott a korabeli sajtóban. 1896-ban nagy port vert fel a megszökött vasúti titkár ügye, aki, mint az államvasutak egyik igazgatóságának titkára 41000 forintot sikkasztott. Szökés előtti búcsúlevelének címzettje Drechsler Béla, a magyar államvasutak bányáinak, hutáinak és uradalmainak nemzedékünk sajnos már .......................................... igazgatója, a Dalszínház utca 8. szám alatt. Nyilván ő felügyelte a MÁV nyugdíjintézetének építkezését is - innen palota a máig élő elnevezése. Annak az elegáns, szmokingos pincérnek a nevét viszont, aki vakítóan fehér hangerlit tart a kezében a Klösz album fotóján, örök homály fedi. Lehet, hogy ő az a bizonyos Cseszkó János, aki 47 évig dolgozott „a Drechslerben” és akiről azt jegyzi föl a vendéglátás krónikája, hogy mikor egyik főnöke ki akarta üldözni a kávéházból a „kávénénikéket”, figyelmeztette, mondván, vigyázni kell az öregasszonyokra, mert fiaik is bejárnak, de egy fiatalember sem megy nem ismer." - írja Bakonyi Tibor és Kubinszky Mihály Lechner Ödönről írott monográfiájában. Azért a mi nemzedékünk is megismerheti az árkádok mögött működő kávéház hangulatát a nevezetes Budapest Anno album lapjairól, melynek fényképfelvételeit zömmel Klösz György készítette fényképészeti műintézetében, a többit pedig ismert és ismeretlen kortársai. A balettintézetnek tegnapig otthont adó Drechsler-palota kávéházát - melynek teraszán keménykalapos urak üldögélnek századvégi nyugalommal - a fotózás pillanatában éppen Reitter kávéháznak hívták, de az idők folyamán be oda, ahonnan a mamáját kizavarták. A szmokingos főpincért ismét viszontláthatjuk manapság Török András Nagy Budapest Könyvének címlapján. Innen az egykori kávéház keménykalapos urai mosolyognak ránk fekete-fehérben , míg a fotótechnika mindenhatóságának jóvoltából közöttük ül maga a könyv szerzője is színesben. „Kávénénikét” egyet sem látunk, viszont a korabeli hirdetésekből megtudhatjuk, hogy különterem, női szalon, tekepálya, játékterem szolgálta a vendégek kényelmét, akik villanyvilágítás mellett élvezhették a gőzfűtést. Nem csoda, hogy neves asztaltársaságok választották az itt székelő különb-különbnevű kávéházakat törzshelyükül. Asztaltársaságok Szász Zoltán kitűnő és gyémántjellemű publicista, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap munkatársa, a Nyugatban is publikált, és Márai Sándor Egy úr emléke címmel írt róla esszét. Ő a Magyar Újságírók Almanachja 1908-ra című kiadványában, melynek alcíme: A magyar bohémvilág A Muskátli asztal címmel emlékezik meg az akkor éppen Upor kávéházban ülésező asztaltársaságról. A budapesti művésztársaság jeles alakjai gyűlnek össze hol a pincében, hol a földszinten, operaénekesek, képzőművészek és újságírók adják a társaság zömét, emellett aztán — írja Szász Zoltán - „vendégtagok gyanánt folyton jelennek meg minden fajta honi polgárok, az öszszes foglalkozási ágak művészetkedvelő tagjai, végül pedig a Budapestre jövő kiváló művész nagyságok. Valóban, világhírű nagyságok egész sora ült már a csillogó tükörablak előtt húzódó hosszú fehér asztalnál. Igaz, nem emelték ezek az asztal hétköznapi dicsőség-színvonalát, hiszen Szinyei Merse Pál vagy Lechner Ödön vannak oly jelentőségű nagyságok, mint Caruso úr vagy Puccini mester. A nem értékelő, hanem a szokatlant, távolit kereső fantáziája számára azonban persze imponálóan hangzik, hogy olyan nevek, mint Goldmark, Leoncavallo, Mascagni, Puccini, Van der Stappen, Bartholomé, Mahler vegyültek itt egész ifjú magyar művésznövendékek és újságírók közé. Alig van nagy énekes és énekesnő, aki operai próbáit lerázva nyakáról Kéméndi mester, az Opera szczénikai igazgatójának vezetése alatt le nem jött volna a Muskátli-asztalhoz belekóstolni a budapesti kosztba. S valóban alig képzelhető el vonzóbb látvány, mint az a természetesség és báj, mellyel a művészet eme fejedelmei elvegyültek a gyakran kizárólag hazai nagyságok közt. Goldmark megjelenése se hoz ki senkit a sodrából. Mihályi Ferenc, aki mint az Opera Figarája a derűs életkedv ábrázolója gyanánt jeleskedik, ekkor is nyugodtan végigcsinálja mindennapi zsörtölődését a pinczérrel. Sőt, Paár Géza, a műcsarnok műtárosa s az asztal gazdasági főnöke, még Goldmarknak vagy Mahlernak is kezébe nyomja a kávéőrlőgépet, mely az asztal speczialitásának, a kávéfőzésnek elengedhetetlen kelléke. S amiként a király a keresztényi alázatosságnak hozott áldozat gyanánt évenként megmossa a Mátyás-templomban néhány budai aggnak a lábát, a Budapestre jövő külföldi művészfejedelmek is mosolyogva fogadták a demokratikus szellem, az asztaltársi barátság tüntető bebizonyításának ezt a lehetőségét s nagy buzgalommal kezdték őrölni a barna babokat.” Draveczky Balázsnak, a Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum kutatásainak jóvoltából azt is tudjuk, a Vulkán asztaltársaságból létrejött artistaegyesület 1900 májusában ebben a házban tartotta díszünnepségét. Éppen azért itt, mert ez a vendéglő a korabeli művészvilág kedvelt találkozóhelye volt, az artisták egyesülete alapításuk 10. évfordulóján Tingli-tangli címmel rendezett előadás-sorozatukkal egyenrangúságukat akarták demonstrálni. A díszelőadáshoz programfüzetet is adtak ki, melyben a kor neves írói és művészei tettek hitet az artista művészek mellett. A többi között Jászai Mari és Zerkovitz Béla. Szintén a házhoz fűződik Kálmán Imre, a világhírű magyar operettkomponista esete. Még korántsem volt világhírű, sikeres is alig. Igaz, az első pesti kabaréban már énekelték a Heltai Jenő versére írt számát, az „Én vagyok a Fedák Sári szobalánya” címűt. Megőrizni az épületet Szinte ismeretlenül kínálta fel 1908- ban a Vígszínház részére a Tatárjárás partitúráját, amiért csodával határos módon 4000 korona előleget kapott. (A pénzen egy Munkácsy-képet és egy perzsaszőnyeget vett.) A bemutató előtti napokban a színház dalbetétet rendelt tőle Komár Berta számára. (Aki különben bevezette a magyar nyelvbe a Heltai Jenő alkotta mozi fogalmát: „S mert a Berta, mert a Berta nagy liba, / Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.”) Kálmán Imre az Upor kávéházban írta a művet. „A konflis ott várt a kávéház előtt. Ingujjra vetkőzve dolgoztam. Jacobi Viktor és Upor kávés ültek mellettem. Fél négykor a pincérek távoztak, csak az a bizonyos illedelmes-helyes idősebb hölgy maradt ott. Fél ötre készen voltam” — emlékezik Kálmán Imre. Egy hónap alatt békebeli vagyont keresett a Tatárjárással és világhírű lett. A híres házat szerették, óvták és féltették a pestiek. Amikor 1924-ben a házat a MÁV Nyugdíjintézetétől megvásárolta a Lloyd Bank, és pályázatot írt ki bizonyos átalakításokra, a neves építész, Sós Aladár - ő tervezte a Vidámpark épületeit és főkapuját, az Országos Társadalombiztosító Fiumei úti központját - tollat ragadott és Budapest legszebb udvara veszélyben címmel írt cikket a Világ című napilapban. Kifejtette, hogy a műemlék épület szépségét a lehető legteljesebb mértékben meg kell őrizni, hiszen ha a francia szellemet, ízlést és gráciát sugárzó épület Párizsban állna, a franciák nemzeti büszkeségét táplálná. Most ismét tulajdonost váltott a patinás épület — az új gazda remélhetően tekintettel lesz a ház dicső várostörténeti múltjára is. Erki Edit A Reitter kávéház Klösz György 1896 körül készült felvételén Dilisek vacsorája a Corvinban Nyolc filmet mutatnak be április 22. és 24. között a francia filmnapokon a Corvin Budapest Filmpalotában. Akik lemaradnak a pesti vetítésekről, megnézhetik a filmeket április 25. és 28. között Szegeden, április 28. és május 1. között Pécsen vagy május 2. és 5. között Debrecenben. Az első film a Roger Planchon rendezte Lautrec. Franciaországban még soha nem filmesítették meg a festő Henri de Toulouse-Lautrec életét. Ez a film Lautrec mellett a montmartre-i festők, a párizsi színház és kabaré, valamint a bordélyházak világát is bemutatja. A Taxi című film forgatókönyvét Luc Besson írta, aki többek között olyan filmeket rendezett már, mint A nagy kékség, a Nikita, az Atlantis, a Leon, a profi vagy Az ötödik elem. Ez a második olyan mozi, amelynek Besson a társproducere. A Taxit Gerard Pires rendezte, aki az első forgatási nap előtt leesett egy lóról, és eltörte a karját. Három hetet kórházban töltött, addig Gerard Krawczyk segítette a filmeseket, s Pires esténként megnézte az aznap forgatott anyagot, és instrukciókat adott a következő napi felvételekhez. A Vendome tér asszonya című film főszereplője Catherine Deneuve, rendezője pedig Nicole Garcia, aki színésznőként mintegy harminc filmben játszott, filmdirektorként 1989-ben mutatkozott be a Minden második hétvégén című moziban. A Telitalálat a szívbe című filmet április 24-én vetítik a francia napokon. Főszereplője egy szegény, az életből kiábrándult lány, aki berobban egy jómódú, sikeres ügyvéd életébe. A két világban az emberek mindent máshogyan csinálnak, más ritmusban élnek, más zenét hallgatnak, más időpontokban alszanak és teljesen más dolgokról álmodnak. Francis Veber a Balfácán és a Négybalkezes után most a Dilisek vacsorája című filmmel rukkol elő. A történet egy pénzügyminisztériumban dolgozó adószakértőről szól, aki szabadidejében gyufaszálakból Eiffel-tornyokat épít. Örömmel fogadja egy jómódú kiadó vacsorameghívását. Azt azonban nem tudja, hogy a vendéglátó szokásos vacsorájára minden meghívott köteles egy lökött alakot magával vinni, majd a vacsora végén a leghülyébb vendégnek díjat adnak. A meghívás balul sül el, mert a kiadónak egy adóellenőrzéssel kell szembesülnie. Díjakkal halmozták már el az Élet, amiről az angyalok álmodnak című filmet. Cannes-ban tavaly a legjobb női főszereplő megosztott elismerését kapta Natacha Régnier, és a nemzetközi kritikusok díját is ez a film nyerte el. Az év európai felfedezettjének járó Fassbinder, valamint a legjobb színésznőnek (Elodie Bouchez), a legjobb rendezőnek (Erick Zonca) és a legjobb francia filmnek járó Lumiére-díjat is megkapták. A César-díjakból a legjobb film, illetve a legjobb (Elodie Bouchez) és a legreménytelibb színésznőnek (Natacha Régnier) járó elismerést vihették haza. A szemle utolsó filmje, a Graham Guit rendezte mozi: Az emberrablók. Az „álombrigádról” szól, amely az évszázad legegyszerűbb betörési akciójára készül. Az akció azonban nem úgy sikerül, ahogy tervezték, a banda egyetlen szerzeménye egy kétes értékű szobor, valamint egy litván túsz. Sz. K. TRAVEL Rendelje meg díjmentesen nyári katalógusunkat telefonon! Mindenhol jó, de legjobb Görögországban! 1077 Budapest, Dohány u. 22. Tel.: 461-2525 ’Alleti akciós ágaink: gpptér repülővel máj. 11-18. hotel"+reg. repülővel máj. 9-16. apartman repülővel máj. 2-9. apartman repülő máj. 16-23. hotel"+reg. repülő máj. 31-jún. 7. hotel"+félpanzió busszal jún. 1-10. apartman busszal máj. 31-jún. 9. apartman busszal máj. 14-23. apartman busszal máj. 25-jún. 3. hotel"+reg. KLASSZIKUS GÖRÖG KÖRÚT busszal jún. 9-20. hotel"+reg. 54 900 IVemZe/KÖz/ Araink utazási költséggel együtt szept. ill. nélkül) értendők! repülőjegy értékesítés: 461-2520 KRÉTA SANTORINI KORFU KOS SARTI TOLO STAVROS KORFU 44 900 39 900 39 900 34 900 59 900 18 900 19 900 13 900 21 900