Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. május
1999-05-22
JÓTÉKONYSÁGI KONCERT AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉRE 1999. május 28., 19.30 Budapest Kongresszusi Központ, Pátria Terem Egy ország mozdult meg néhány hónappal ezelőtt az árvízkárosultak megsegítésére. Aztán jött a koszovóiak tragédiája, s a fedél nélkül maradt vagy megrongálódott házaikba visszaköltözni kényszerültekre egyre kevesebben gondolnak. Pedig az árvíz után a belvíz sújtotta termőföldek java része még mindig víz alatt van, sőt, a vályogházak és a téglaépületek sem száradtak még meg egészen. És lám, mégsem merültek feledésbe az árvízkárosultak! A Liszt Ferenc Kamarazenekar hónapok óta arra készül, hogy jótékonysági koncertjével hozzájáruljon a sok ezer ember életét megkeserítő kár enyhítéséhez. A zenekar tagjai tapasztalták, hogy mit jelent az árvíz, amely városukat, Szolnokot sem kerülte el. Sőt, a csapat élete még egy árvíz sújtotta helyhez, a Bodrogközhöz kötődik. Ott szervezik meg ugyanis immár nyolcadik éve a Zempléni Művészeti Napokat. A Budapest Kongresszusi Központ Pátria Termébe meghirdetett jótékonysági koncert hosszú hónapok szervezőmunkájának gyümölcse. Elsőként ugyanis a világhírű Marton Éva operaénekesnőt hívták meg. A művésznő azonnal igent mondott a felkérésre, de a fellépést csak május 28-ra tudta elvállalni - mondta Rolla János, a kezdeményező kamarazenekar vezetője. És ekkor a szervezők úgy döntöttek, hogy megéri várni. Sőt, a jótékonysági koncerten fellépő művészek sorába így Philip Cassard francia zongoraművész neve is felkerülhetett. Vele először játszik együtt a Liszt Ferenc Kamarazenekar, amelynek szólistája, Pauk György például egyenesen Londonból érkezik a koncertre. Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft., valamint a Népszabadság. Médiaszponzora a TV2. A műsor teljes bevételét, valamint a további adományokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fogadja (számlaszáma: MKB 10300002- 20102898-00003285) és juttatja el a rászorulókhoz. Kedves olvasóink! A Népszabadság vendége lehet a koncerten, ha a mai napon felhívja a 06 (60) 553-035-ös telefonszámot. A betelefonálók között 2-2 belépőjegyet nyer tizenöt szerencsés olvasónk. MŰSOR Mozart: A-dúr szimfónia K 201 A-dúr rondó K 386 Philipp Cassard - zongora G-dúr hegedűverseny K 216 Pauk György - hegedű Szünet U. Giordano: A. Chenier „La mamma morta” (Maddalena) G. Puccini: Manón Lescaut Intermezzo G. Puccini: Manón Lescaut „ Sola, perduta, abbandonata ” (Manón áriája a IV. felvonásból) P. Mascagni: Cavalleria rusticana Intermezzo P. Mascagni: Cavalleria rusticana Voi lo sapete (Santuzza) Marton Éva - szoprán Közreműködik : a Liszt Ferenc Kamarazenekar Hangversenymester: Rolla János Vezényel: Kovács László A jótékonysági est fővédnöke Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, aki nemcsak a nevét adja e nemes ügyhöz, hanem ott lesz a rendezvényen. A műsor fő támogatója és megvalósításának segítője a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Támogatói a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Novotel Budapest Congress, a Danubia 42 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. MÁJUS 22., SZOMBAT Újabb könyváras Pest-Budán Nem csodálkozhatunk, hogy a Bach-korszakban - visszaállítva a könyvesboltok engedélyhez kötésére vonatkozó Mária Terézia-kori előírásokat - a Helytartóság évekig nem adott ki új engedélyt. Csak 1857-re enyhült a légkör, így az, aki a Vasárnapi Újság március 1-jei számát olvasta, arról értesülhetett, hogy „Pesti könyvkereskedéseink az év folyamán ismét meg fognak eggyel szaporodni, mit annak jeléül veszünk, hogy a könyvportékának hála istennek, végre nálunk is nagyobb kelete támad. Az új könyvárus Ráth Mór, fiatal hazánkfia, ki nemcsak szakában bír teljes képzettséggel, hanem irodalmilag is művelt férfiú (...) ki nyelvünket tisztán érti és szépen írja...” Aki pedig a Magyar Sajtó című lapot is olvasta, meggyőződhetett az ifjú könyvárus rátermettségéről is. Irodalmunk terjesztése eszközeiről című (kétrészes) írásában tapasztalatait és törekvéseit vázolva ilyen mondatokra bukkanunk: „...nekünk könyvárusoknak sem árt, ha mint már rendes szokássá lett, időről-időre a lapokban kissé megcibáltatunk. (...) Én részemről, bár csak könyvárus vagyok, azt mondom: inkább éppen ne vegyen a magyar közönség könyvet, mint rossz könyvet. (...) A vidéki könyvárusok hiányán csak akkor lesz valódilag segítve, ha lelkes és művelt magyar fiúk tanulják meg a könyvkereskedést. (...) A vidékre is hazafiú érzetű, de az európai műveltség színvonalán álló tanult könyvárusok szükségesek.” Ráth Mór 1829-ben Szegeden született, apja földbirtokos volt. (Említésre érdemes, hogy bátyja György az Iparművészeti Múzeumnak, öccse Károly a Kereskedelmi Múzeumnak lett az igazgatója.) Miután Bécsben a politechnikum kereskedelmi tagozatát elvégezte, 1845-től Pesten Geibel Károly könyvárusnál tanulta a szakmát. 1848 végén Windischgrätz elől menekülve Görgey hadseregével eljutott Világosig. Rövid bujkálás után sikerült elkerülnie a további katonáskodást a császári hadseregben; visszatért Geiben könyvesboltjába, majd néhány évig kiváló bécsi, lipcsei és breslaui könyvesboltokban gyarapította szakmai ismereteit. Hogy Pesten könyvesboltot nyithasson, az illetékes hatóságokhoz már 1855-ben beadta kérelmét, ám az engedélyt — mint fentebb jeleztük — csak 1857-ben kapta meg. A „Vastuskóhoz” címzett könyvesboltját a Váci utca és a Kishíd (ma: Türr István) utca sarkán nyitotta meg, ahol „a nemzeti és hazánkat közelebbről érdeklő irodalom különös előszeretettel és figyelemmel van képviselve”, emellett kaphatók voltak „minden művelt nyelvek irodalmi termékei” is. Ráth Mór könyvesboltja csakhamar a Deák Ferenc körül szerveződő politikusoknak lett találkozóhelyévé, afféle kaszinójává (az emigrációból nemrég hazatértek itt feltűnés nélkül találkozhattak), emellett a korszak tudósainak, irodalmárainak egyfajta szellemi központjává vált. Ennek legfőbb eredményei abban mutatkoztak meg, hogy miután Ráth a hatvanas évek közepétől egyre intenzívebb kiadói tevékenységbe kezdett, a kiadók egyre kíméletlenebb versenyében nem csupán megállta a helyét, de hamarosan az élre került. A levéltárak számos olyan levelét őrzik, amelyeket könyvei szerzőihez intézett. Ezekből arra következtethetünk, hogy az addig hagyományosnak tekinthető szerzői-kiadói kapcsolatokat, amelyeket nemcsak egyszerűen a rideg hivatalosság jellemzett, hanem a szerző kiadójában a kizsákmányolóját látta, Ráth Mórnak sikerült megváltoztatnia. A szerzők nyilván felismerték, hogy munkájuk megbecsülését jelzi az a műgond, amelyet Ráth kiadványainak külső kiállítására fordított, nem is szólva arról, hogy szerzőinek tisztes, nem egy ízben fényes honoráriumokat folyósított. Ráth Mór kiadói tevékenységének négy évtizede alatt 1071 művet jelentetett meg. Ő adta ki Vörösmarty Mihály öszszes műveit, továbbá Deák Ferenc, Eötvös József, Tompa Mihály, Gyulai Pál munkáit. Legmaradandóbb kiadói tevékenysége az Arany Jánossal 1864-ben megkötött szerződés alapján Arany műveinek megjelentetése: e kötetek három évtizeden át voltak kaphatók Ráth Mór kiadásában. A dúsan aranyozott luxuskiadás mellett a kispénzűek ugyanezeket a kiadványokat füzetekben is megvásárolhatták, mégpedig úgy, hogy az összegyűjtött füzeteket a kiadó becserélte kötött példányra. Ezekben az években a külföldi szerzők műveit nem védték szerzői-jogi törvények. Ráth Mór azonban megelőzve korát, például Renantól, Victor Hugótól megvásárolta műveinek kiadási jogát. Ráth Mór könyvesboltja 1871-ben elköltözött a Vastuskó-házból a Gizella (ma: Vörösmarty) térre, a mai irodaház helyén akkor felépült Haas-palotába. A kiadó 1873-ban részt vett a bécsi világkiállításon, tevékenységét őfelsége legfőbb elismerésével jutalmazta. A nyolcvanas évek elejétől már alig vett részt a cég munkájában. Mind súlyosabb neuraszténiája annyira elhatalmasodott rajta, hogy 1900-ban a törvényszék gondnokság alá helyezte. 1903-ban halt meg. A Vasárnapi Újság, amely - mint jeleztük - csaknem fél évszázaddal ezelőtt örömmel üdvözölte a pesti könyvárus megjelenését, meleg hangú nekrológban méltatta érdemeit. Nevét ma is őrzik azok a gazdag díszítésű kötetek (sőt ezek reprintjei), amelyeken mint kiadó szerepel Ráth Mór neve. Varga-Neubauer Sándor Ráth Mór (1829-1903) A Ráth Mór-féle könyvkereskedés a Váci utcában, az 1890-es évek körül _______TERÍTÉKEN___________ Fészekrakó romák A hülye címet nem mi találtuk ki, hanem a Fészek-klub illetékesei, akik művészeti seregszemléjüket (!) ezzel a kis elmésséggel próbálták népszerűvé tenni. Gasztronómiai kísérőprogramként a szokásos étlap mellé kis narancssárga betétet is adnak, öt napig a Kispipa ételein kívül ifj. Boros Mátyás, illetve Csemer Géza receptjei alapján is főznek specialitásokat. Eső elől menekülve vetődünk be a rendezvény búcsúzó, Csemer Géza napjára. Ami rögtön feltűnik, az a tavaszi nagytakarítás teljes hiánya. Szürkék a falak, a falikarokon áll a por, a festményeken évtizedes mocsok alól kukucskál ki Molnár Ferenc, Heltai Jenő és a többiek. Abroszunkon két nagy, cigaretta ütötte lyuk, a pincér viszont zavarba ejtően kedves. Nem tud semmit sem ígérni, ő sem ismeri az ételeket, de azt mondják, hogy a pacalleves jó. Hallgatni kellett volna rá, mert a vadraguleves viszont egyáltalán nem jó. Nagy, durung húsdarabok, az egész alaposan megszórva fűszerekkel, kis citrom, olyan, mint az igazi, de mégsem az. Főétel gyanánt már merészebben húzunk a specialitások közül: tyúkpörkölt túrós csuszával. Félsiker. A túrós csusza emlékezetesen finom, a tyúkpörkölt kissé szívós hús, külsejét tekintve nagyon konkrét csirkecomb, a szokásos dobverő, nincs meg a kellő elidegenedés az eleven állattól, ilyenkor látjuk be a vegetáriánusok igazát. Az ilyen jellegű akciók azért nagyon egyértelmű előnyökkel járnak. A konyhának is szokatlanok a fogások, nem alakul ki a rutin, nincs az ételeknek egyeníze, vendéglői jellege. Inkább olyan, mintha vendégségbe mennénk, ahol a háziasszony nagy becsvággyal, szorgalommal, igyekezettel keresné kedvünket. Néha nem találja, de nehéz lenne emiatt megsértődni vagy neheztelni. Az emberek jók, és a pincérünk is ember, jön, érdeklődik, meglangyosítja a gyümölcslevet, szemünkbe néz, szívünkbe lát, mi pedig elfogódottak leszünk, és szégyelljük, hogy akárhogyan is igyekszünk, mégsem ízlik a palacsintás csirke puliszkával. Mit lehet tenni ilyenkor? Ha volna nálunk kis nejlonzacskó, szépen belelapátolnánk a fogásokat, büszkélkednénk, hogy mind megettük, kérnénk még, és talán még barackot is kapnánk a fejünkre. Mivel nincs zacskó, marad az ételek szétcincálása, leesszük a csirkéről a palacsintatésztát, nyammogjuk a puliszkát, és nem törődve derékbőségünk harsány és egyértelmű cáfolatával, azt mondjuk, hogy nagyon ízlett, csak jaj, annyira sok volt... A desszertek között a rigójancsi csak tiszteletbeli tag a Pálmai cukrászdából, ezért a szilvalekváros derelyét választjuk. Édes diós álom, frissen készül, de csak három darab van a tányéron. Reklamálnánk, kérnénk még, akár egy egész kondérral, de ekkor eszünkbe jut, hogy az előbb már azt mondtuk, hogy jaj, de jóllaktunk. Csönd, sunnyogás, felpiszkált érzékeink félig kielégítetlenül lázadnak, de a felettes én összevont szemöldökkel hallgatást parancsol. Odakint még mindig esik, de tudunk egy jó cukrászdát a Dob utcában. Konyha: múlandó Kiszolgálás: állandó a Wittman fiúk Jótékonysági családi hétvége A menedzserek, ha családi hétvégén vesznek részt, segíthetnek a kórházaknak, jótékonysági intézményeknek. Az első hallásra furcsa ötletnek az a lényege, hogy a magyarországi cégek képviselőit kétnapos hétvégi programra várják, ahol a versenyszámok, vetélkedők nevezési díjából befolyt összeget adományként juttatnák nonprofit intézményeknek. Május 29-30-án a Központi Fizikai Kutatóintézet sportpályáján (XII., Konkoly-Thege M. u. 23-33.) szervezik azt a családi hétvégét, amelyik egy fél évig tartó rendezvénysorozatnak a része. Ezzel a szervezők a mecenatúra e sajátos formáját szeretnék Magyarországon is meghonosítani. Meg akarjuk győzni a hazai cégeket arról, hogy érdemes nonprofit szervezeteket támogatni — mondta Fodor Zsuzsa, a Nemzetközi Pető Intézet marketingmenedzsere. A befolyt összegből a Szent János Kórházat és a Pető Intézetet támogatnák. Fodor szerint hathétszázezer forintos bevétel várható. A hét végi programban szerepelnek focimeccsek a nemzetközi iskolák és a szomszédos magyar oktatási intézmények között, teniszverseny, felnőtt csapatjátékok. Vasárnap lesz csillebérci távgyaloglás. Mindeközben folyamatos élőzenét hallgathatnak az oda látogatók: fellép a Kansasi Egyetem kórusa, a Monteverdi Kórus, Ungár Anikó bűvész, a City Big Band, a Bolyk Boys Bank és a Shamrock and Thistle. A standoknál igénybe vehetők amerikai egészségügyi szolgáltatások is, a belépődíj fejenként kétszáz, családonként ötszáz forintba kerül. Minden jegy tombola is egyben. A szervező Hand-In- Hand Teamwork for Charity nevű jótékonysági alapot egyebek mellett a brit nagykövetség, az Amerikai Kereskedelmi Kamara is támogatja. S. G.