Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. január

2000-01-14

26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. JANUÁR 14., PÉNTEK Halak és hüllők szerelmese Terraristák és állatbarátok generációi nőttek fel Pénzes Bethen munkáin Meleg égövi vadász és bogarász akart lenni, aztán rájött: az állatokat szeretni kell, nem öldösni. Az egyetem elvégzése után tizenhat évig dolgozott az állatkert­ben, maga fogta be az akvárium állatál­lományának jó részét. Később huszonöt évig tesztelte, mennyiben károsítják a vi­zek élővilágát a növényvédő szerek. Pén­zes Bethen több ezer cikket és harminckét könyvet írt: megszállott terraristák és amatőr állatbarátok nőttek fel munkáin. —Édesapja, Pénzes Antal híres botani­kus, neki köszönhető a Sas-hegy védetté nyilvánítása. Önt nem érdekelték a növé­nyek? - Picit pontosítanom kell, ugyanis édesapámat legalább annyira érdekelték az állatok, mint a növények, ezt bizonyít­ja a Budapest élővilága című könyve. Én akkor gyerek voltam, de - mondhatni - részt vettem munkájában, gyakran elkí­sértem, bejártuk a budai hegyeket. Már akkor is lopva befogtam egy-egy bogarat, gyíkot, később próbálkoztam melegvérű állatokkal, volt tengerimalacom, nyulam, és csókám is. De rá kellett jönnöm, hogy míg a madár senyved a kalitkában, a ku­tyának nem élettér a lakás, addig a halak remekül élnek a nyolcliteres akvárium­ban. Akár a természetben. - Tizenhat évig dolgozott az állatkert­ben, szinte a saját két kezével szerezte be a halállomány jó részét. - Rendszeresen jártunk az Adriára. Úgynevezett lassan vontatott hálóval fog­tuk be a halakat a spliti óceanárium bú­várainak segítségével. Itthon később saját magam gyártottam tengervizet sókon­­centrátummal, recept alapján. De a legna­gyobb érdememnek nem a beszerzést tar­tom, hanem, hogy tiszta vizet töltöttem a pohárba és az akváriumba. A hatvanas évek elején ugyanis kipusztult az állatkert teljes édesvízi halállománya, mert a vízművek erősen klóroz­ta a főváros vizét, amit mi is használtunk. A duisburgi állat­kert ingyen adott nekünk klór­­talanító berendezést. Ezek után kezdhettük újra beszerezni a halakat, a seregtekért például Mohácsra kellett utaznom. Egyetlen darabot sikerült be­fognom, taxival hoztam Pestre. - Élnek még azok az állatok, amelyeket ön szerzett a kertnek? - Igen, a krokodilok és az aligátorok. Róluk érdemes tud­ni, hogy ha kezelni, gyógyítani akartuk, meg kellett vakítanunk őket. Rádobtunk egy pokrócot a krokodil fejére, én ráugrottam a hátára, és némi birkózás után azt tettünk vele, amit akartunk. - Miért jött el az állatkert­ből? - Hivatalosan azért, mert életveszélyessé nyilvánították és bezárták az akváriumot. -És nem hivatalosan? - Beszéljünk másról. -Jó. Beszéljünk a delfinek­ről. - Velük szintén a duisburgi állatkert igazgatójának segítsé­gével jöttem össze. Kedves ál­latok, de nagyon gorombák is tudnak lenni: a vízben hatvan kilométeres sebességet is elérnek, és ha nekiúsznak az embernek, életveszélyes sebesüléseket okozhatnak. Vannak köz­tük kedvesek és rosszindulatúak is. Értel­mesek, de nem értelmesebbek, mint a ku­tya vagy a csimpánz. Kevesen tudják, hogy a sertéssel rokonok. -Hát ez elég kiábrándító. - Miért? A sertés is okos állat.­­A halak viszont buták.­­ Ez is tévhit. Az aranyhalat is meg le­het „szelídíteni”, feltéve, ha mindennap ugyanabban az órában kap ennivalót, le­hetőleg az akvárium ugyanazon sarká­ban. Egyébként manapság mindennél népszerűbb az akvarizálás. Míg az ötve­nes években mindössze három állatkeres­kedő volt Budapesten, ma több százan vannak, óriási a kínálat: árulnak halat öt­ven forintért és tizenötezerért is. Jóma­gam több „megszállottról” tudok, akik másfél millióért állították össze a korall­szirteket is magában foglaló otthoni szuperakváriumukat. - Térjünk vissza Budapest élővilágához. Élnek még azok a fajok, amelyeket édesapja meg­örökített a könyvében? - A védett fajok, ritkaságok - például a pannon gyík - ugyanúgy megtalálhatók a városban és a környékén. Nem tudok róla, hogy bármely faj kihalt volna. Sőt rózsaszínűbb a kép. Csak ki kell menni reg­gel fél nyolc és nyolc között a Műegyetem rakpartra most, télvíz idején. Százával látni kormoránokat, a Baltikumból jöttek, nálunk is honosak, de az ötvenes években csak néhány kolónia élt. És mivel a madarak láthatóan megélnek, feltételez­hetjük: halak is vannak a Duná­ban. Állíthatom, hogy tisztult a folyó, már nem petróleumízűek a halak, míg a hatvanas évek elején még Bajánál sem lehe­tett ehetőt kifogni. Rengeteg előnevelt kecsegét telepítenek a Dunába, de jellemzők a már­nák, a paducok is.­­ Jönnek a madarak, amíg lesz hova leszállniuk.­­Való igaz, aggasztó, ami Budapesten erdőművelés cí­mén folyik. A Szabadság­­hegyről ősbükkösök tűntek el, a bükknek ugyanis nagyon jó ára van. És ami érde­kes, a kiszáradt fákat nem vágják ki, hi­szen azokat már csak negyedosztályúként lehet eladni. De hála az égnek - az igen népszerű természetjárás ellenére - még mindig vannak szinte érintetlen területek a budai hegyekben. Erdők, rétek, tisztá­sok, melyek megmaradtak olyannak, mint amilyenek apám idejében voltak. IV. K. Pénzes Bethen édesapja könyvével Kovács bencefelvétele _____Ír Az Olvasó______ Életveszélyes járdasziget A XIII. kerületi Gyöngyösi utca-Béke út sarkán életveszélyes a járdasziget jel­legű villamosmegálló. Ez még - mond­hatni — nem lenne baj, ha a villamosról leszálló anyukák nem a közeli óvodába hordanák csemetéiket. De itt szállnak le. Képzeljenek el egy járdaszigetet - öt­ven centiméter széles -, ahol a gyerme­küket kézen fogva vezető anyukák háta mögött a villamos, az orruk előtt a kocsik száguldoznak, és retiküllel, szatyorral — plusz két gyerekkel — próbálnak lavíroz­ni a jégpályaként működő megállóban. Mindezt további körülmények is nehezí­tik. Mindennek tetejébe a járdasziget kö­zepén egy villanyoszlop meredezik, amelyet ki kéne kerülni (balra villamos, jobbra autók, elöl lámpaoszlop, alul jég). Olyan pici a járdasziget. Nem lehetne letakarítani? Zubainé V. Krisztina mindennapos lavírozó _____Cikkünk Nyomán_____ Metró? Vonat? Aki olyat ír, hogy esetleg helyettesíthető a metró vonattal, az vagy bolond, vagy so­ha nem élt és közlekedett Budapesten. Kár azon vitázni, hogy mennyivel többe ke­rül a metró minden más közlekedési eszköznél. A csúcsforgalomban kialakult du­gók is azt bizonyítják, hogy igen rövid időn belül megoldást kell találni a felszíni közlekedésre, és erre a legmegfelelőbb megoldás a metró. Szerintem Budapestnek már régen meg kellett volna építenie a 4-es metrót, még­pedig egészen Rákospalotáig, és még legalább három metróvonal hiányozna a kor­szerű közlekedési feltételekhez. Ha viszont a politikai megfontolások miatt megaka­dályozzák a tömegközlekedés fejlődését, akkor a saját szmogunkban fogunk megful­ladni mindannyian - adófizető állampolgárok. M. Nagy Richárd Épülő irodák és lakások a Gogol utcában Bővebb információ: MOBINTER Kft. 1149 Budapest Várna u. 12-14. Tel.: 384-2144, 383-8620 Fax: 220-8747 E-mail: szoker@elender.hu TÁRSASHÁZI LAKÁSOK ÉS IRODÁK A DINAMIKUSAN FEJLŐDŐ ÓBUDÁN A III. kerület Föld u. 54. szám alatt eladó • 111-116 m­-es lakások • 14­85 m­-es irodák a Hozzájuk tartozó tárolókkal és teremgarázssal. 2000­ február 7.-KÖZÉPPONTBAN ÖN ÉS A PE PEUGEOT M06 •SZEMÉLY- ÉS HASZONGÉPJÁRMŰVEK NAGY VÁLASZTÉKBAN •IGÉNY SZERINTI FINANSZÍROZÁSI LEHETŐSÉGEK •TÉLI MEGLEPETÉSSEL VÁRJUK ÖNÜKET A PEUGEOT City 1134 Budapest, Dózsa Gy.­ótól. Tel.: 239-3940/130 Tel./fax: 350-6204 400 . PEUGEOT a Néprajziban MUNKATÁRSUNKTÓL Pest megye önálló tárlattal jelentkezik a Néprajzi Múzeumban, a májusban nyíló XIII. Országos Népművészeti Kiállí­táson. Az idén először előz meg országos rendezvényt megyei tárlat. A Pest Megyei Közművelődési Infor­mációs Központ szervezte kiállításon va­ló részvételre pályázatot hirdettek a tárgyalkotó népművészet és a népi kis­mesterségek számos ágában: a paraszti hímzéstől a gyapjú- és vászonszövésen át a csont- és szarufaragásig. Az egyedi tár­gyak, funkcionálisan összetartozó tárgy­együttesek, enteriőrök bemutatják majd népművészet­történeti fejlődését, táji és tárgyi sokszínűségét, továbbélésének ten­denciáit. A kiállítást Pest megyében február 20- án 16 órakor nyitják meg a gödöllői Pető­fi Sándor Művelődési Központban, és március 12-ig tekinthető meg. ÉVFORDULÓK Buták András grafikus 1948. január 14-én Bukarestben született. A kolozs­vári Képzőművészeti Főiskolán végzett, Romániában több országos kiállításon vett részt. 1981 óta Magyarországon, Újpesten él, legutóbb itt 1993-ban állí­tott ki a Galériában Kántor Jenővel és Szunyogh Andrással közösen. Gróf Zichy Géza zeneszerző, zongora­­művész 1924. január 14-én hunyt el Bu­dapesten. Jobb kezét fiatalon elvesztette, és páratlan balkéz-technikájával Euró­­pa-szerte nagy sikerrel hangversenye­zett. Számos bal kézre írt zongoraműve mellett operákat (Nemo, II. Rákóczi Fe­renc, Rodostó), táncjátékokat (Gemma), dalokat komponált. Írt verseket, novellá­kat, és megírta önéletrajzát. Összeállította: Dr. Kováts Andor Jubiláló panasziroda Húszezernél több ügy - Kémektől a temetési perig Nem kevés empátia és türelem szüksé­geltetik ahhoz, hogy valaki éveken keresztül napi harminc ügyfél ügyes­bajos dolgát hallgassa, s ha lehet, el­intézze. A fővárosi önkormányzat­nál, közvetlenül a főpolgármester mellett, tíz éve működik egy úgyne­vezett levelezési csoport, amelynek vezetője, Foltyn Mária a rendszervál­tozás óta műveli ezt. A csoport időközben jogász és köz­gazdász végzettségű munkatárssal, va­lamint titkárnővel bővült. Feladatuk azonban nemcsak a Demszky Gáborhoz forduló polgárok ügyeinek intézése, hanem a főpolgármester és a főjegyző levelezésének lebonyolítása is. Így na­ponta többmilliós, milliárdos szerződé­sek ügyében is levelezneknek. Az ősidőkben, a rendszerváltozás után egyetlen szobában működött az iroda - emlékezik vissza a szakfőtanác­sadói beosztásban dolgozó Foltyn Má­ria. Az első három évben mindennap harminc-negyven ügyfél kopogott be, többnyire szociális problémákkal. Nem volt szokatlan jelenség, hogy az utcáról beeső hajléktalanok a sarokban tárolták batyujukat, amíg sikerült elintézni fel­vételüket a hajléktalanszállásra. Vagy egyedülálló anyák itt szoptatták csecse­mőjüket, s mivel máshol nem volt mód­juk, a mosdóban mosták ki a kicsi ruhá­ját. A főnökasszony évekig saját pénzé­ből vásárolt rendszeresen nápolyit, cso­kit, kenyeret a betérő, többnyire na­gyon szegény panaszosok gyermekei­nek. Ma már havi ezer forint keretet biztosítanak neki, hogy az iroda mellet­ti konyhában tarthasson némi kenyeret, zsírt, édességet. A kívülálló azt gondolná, hogy a fő­polgármesteri hivatalhoz, pontosabban Demszky Gáborhoz kizárólag főváro­siak, esetleg az agglomerációban élők fordulnak gondjaikkal. Foltyn Mária azonban rácáfol - nemrég Nyíregyhá­záról utaztak fel Budapestre, hogy se­gítséget kérjenek tőlük. A szakfőta­nácsadó asszony a főpolgármester nép­szerűségének tulajdonítja ezt. A jubiláló panasziroda becslések szerint húszezernél is több üggyel fog­lalkozott már. A munkatársaknak teljes rálátásuk van a társadalomra, hiszen a Budapesten vendégeskedő arab herce­gektől, államfőktől és nagykövetektől a hontalanokig minden réteg képviselőjé­vel találkoznak. S épp az ügyek sokré­tűségéből adódóan kiterjedt a kapcso­latrendszerük is.­­ Nekünk mindenhez értenünk kell — mondja Foltyn Mária —, a parkolástól a lakásügyeken keresztül egészen az állattartási szabályokig. Az egyik legkülönlegesebb üggyel akkor találkozott, amikor egy VII. ke­rületben lakó idős néni kereste fel. A hölgy nem ült le az asztala mellé tolt székre, hanem néhány méterrel odébb, az ablaknál ácsorogva adta elő pana­szát. Később kiderült, hogy tudatosan nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni hallgatóságát. Az önkormányzat a szomszédok kérésére ki akarta lakoltat­­ni, mert tizenegy macskával és egy ku­tyával élt egy fedél alatt. Csakhogy a néni sohasem vitte le őket sétálni, ha­nem minden állat a fürdőszobában vé­gezte el a dolgát. Egy idő után a lakók nem tudták elviselni a szagot, és felje­lentették. Az önkormányzat felszólítot­ta, hogy váljon meg kedvencei többsé­gétől, különben kiköltöztetik. A néni, aki gyermekeinek tekintette az állato­kat, képtelen volt bármelyikükre ki­mondani a halálos ítéletet. De azzal is pontosan tisztában volt, hogy a helyzet így tarthatatlan. A főpol­gármesterhez azért akart fordulni, hogy adjon neki félévi haladékot. Ugyanis biztos volt benne, hogy nem él már sokáig. S bár az iroda jó kapcsolatokat ápol a VII. kerülettel is, ezt természetesen nem in­tézhette el. Foltyn Mária több si­kerre, mint kudarcra em­lékezik vissza. A legne­hezebben megoldható problémák közé sorolja, amikor egy Romániából áttelepült család egyesíté­sét sikerült elintézniük. Kérésükre Göncz Árpád köztársasági elnöknek kellett közbelépnie, hogy az apa után átjött lányt ne vigyék vissza. Az iroda munkatársainak már gyakorlatuk van az állampolgársági ügyekben. Leg­utóbb örmények fordultak hozzájuk se­gítségért. Legérdekesebb ügyeik egyike igazi kémtörténet. A rendszerváltozás előtt egy fiatalember édesapját követve Nyugatra disszidált, s rövidesen be is szervezték kémnek. Amikor leomlott a vasfüggöny, hazajött, ám rehabilitá­ciója a mai napig nem oldódott meg, ezért munkát sem kínálnak neki. Hosz­­szú ideje hiába próbálnak segíteni an­nak a középkorú férfinek is, aki négy nyelven beszél, s a létszámleépítés előtt még az egyik elegáns szállodában dolgozott. Munkát persze könnyen ta­lálhatna, csak nem a képzettségének megfelelőt. Vannak állandó és vissza-visszatérő ügyfelek. Foltyn Mária ma is tartja a kapcsolatot egy először tíz éve jelent­kezett panaszossal. A skizofrén, rok­kantnyugdíjas nő egy VIII. kerületi ön­­kormányzati lakásban él. Ha segítségre van szüksége, többnyire a főnökasz­­szonyt keresi. Régi ismerőse a Belvá­rosban lakó Sellei néni, akinek leg­utóbb a fűtésével akadt gondja. A ha­vonta visszatérők között tartja számon azt a roma családfőt, aki húga elteme­tése miatt perli a fővárosi önkormány­zatot. A férfi nem tartotta a kapcsolatot lánytestvérével, így arról sem tudott, hogy kórházba került, mint ahogy halá­láról sem. A fővárosi kórház pedig hiá­ba kutatott rokonok után. A temetés után valahogy mégis eljutott a hír a fér­fihez, aki az ügymenet feletti felhábo­rodásában először két-, majd negyven­­millió forintra perelte be az önkor­mányzatot. Néha benéz az irodába, hol egyedül, hol családostul, s büsz­kén mutogatja a húga új­ratemetésén készült ké­peket. - Sosem láttam még roma temetési szer­tartást - meséli az iroda­vezető­­, ahol a halott mellé az üvegkoporsóba pénzt, ékszert, ételt, italt tesznek, hogy a túlvilá­gon ne szenvedjen sem­miből hiányt. — A titkunk annyi - jegyzi meg Foltyn Mária —, hogy mindenkire időt szánunk, s ha tudunk, segítünk. Van, akinek az is elég, ha egy kis figyelmet kaphat, s a lelki békéje helyreáll. Becs­lése szerint az irodához fordulók leg­alább negyven százaléka lelkileg sérült, ami jórészt a munkanélküliség nehezen viselhető következményeiből fakad. Épp ezért ügyet intézni nem mindig veszélytelen. Akik már a főpolgármes­terig jutnak panaszukkal, többnyire máshol már elutasíttattak. Vagyis rob­banásig feszült állapotban vannak. De Foltyn Mária szerint segítőkészséggel mindenkit kezelni lehet. És állítja ezt annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt egy férfi megütötte. Pedig panasza nem volt különleges. Csak a BKV- jegyáremelés ellen tiltakozott... Németh Eva Egyedülálló anyák itt szoptatták csecsemőjüket, s mivel máshol nem volt módjuk, a mosdóban mosták ki a kicsi ruháját.

Next