Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. január
2000-01-14
26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. JANUÁR 14., PÉNTEK Halak és hüllők szerelmese Terraristák és állatbarátok generációi nőttek fel Pénzes Bethen munkáin Meleg égövi vadász és bogarász akart lenni, aztán rájött: az állatokat szeretni kell, nem öldösni. Az egyetem elvégzése után tizenhat évig dolgozott az állatkertben, maga fogta be az akvárium állatállományának jó részét. Később huszonöt évig tesztelte, mennyiben károsítják a vizek élővilágát a növényvédő szerek. Pénzes Bethen több ezer cikket és harminckét könyvet írt: megszállott terraristák és amatőr állatbarátok nőttek fel munkáin. —Édesapja, Pénzes Antal híres botanikus, neki köszönhető a Sas-hegy védetté nyilvánítása. Önt nem érdekelték a növények? - Picit pontosítanom kell, ugyanis édesapámat legalább annyira érdekelték az állatok, mint a növények, ezt bizonyítja a Budapest élővilága című könyve. Én akkor gyerek voltam, de - mondhatni - részt vettem munkájában, gyakran elkísértem, bejártuk a budai hegyeket. Már akkor is lopva befogtam egy-egy bogarat, gyíkot, később próbálkoztam melegvérű állatokkal, volt tengerimalacom, nyulam, és csókám is. De rá kellett jönnöm, hogy míg a madár senyved a kalitkában, a kutyának nem élettér a lakás, addig a halak remekül élnek a nyolcliteres akváriumban. Akár a természetben. - Tizenhat évig dolgozott az állatkertben, szinte a saját két kezével szerezte be a halállomány jó részét. - Rendszeresen jártunk az Adriára. Úgynevezett lassan vontatott hálóval fogtuk be a halakat a spliti óceanárium búvárainak segítségével. Itthon később saját magam gyártottam tengervizet sókoncentrátummal, recept alapján. De a legnagyobb érdememnek nem a beszerzést tartom, hanem, hogy tiszta vizet töltöttem a pohárba és az akváriumba. A hatvanas évek elején ugyanis kipusztult az állatkert teljes édesvízi halállománya, mert a vízművek erősen klórozta a főváros vizét, amit mi is használtunk. A duisburgi állatkert ingyen adott nekünk klórtalanító berendezést. Ezek után kezdhettük újra beszerezni a halakat, a seregtekért például Mohácsra kellett utaznom. Egyetlen darabot sikerült befognom, taxival hoztam Pestre. - Élnek még azok az állatok, amelyeket ön szerzett a kertnek? - Igen, a krokodilok és az aligátorok. Róluk érdemes tudni, hogy ha kezelni, gyógyítani akartuk, meg kellett vakítanunk őket. Rádobtunk egy pokrócot a krokodil fejére, én ráugrottam a hátára, és némi birkózás után azt tettünk vele, amit akartunk. - Miért jött el az állatkertből? - Hivatalosan azért, mert életveszélyessé nyilvánították és bezárták az akváriumot. -És nem hivatalosan? - Beszéljünk másról. -Jó. Beszéljünk a delfinekről. - Velük szintén a duisburgi állatkert igazgatójának segítségével jöttem össze. Kedves állatok, de nagyon gorombák is tudnak lenni: a vízben hatvan kilométeres sebességet is elérnek, és ha nekiúsznak az embernek, életveszélyes sebesüléseket okozhatnak. Vannak köztük kedvesek és rosszindulatúak is. Értelmesek, de nem értelmesebbek, mint a kutya vagy a csimpánz. Kevesen tudják, hogy a sertéssel rokonok. -Hát ez elég kiábrándító. - Miért? A sertés is okos állat.A halak viszont buták. Ez is tévhit. Az aranyhalat is meg lehet „szelídíteni”, feltéve, ha mindennap ugyanabban az órában kap ennivalót, lehetőleg az akvárium ugyanazon sarkában. Egyébként manapság mindennél népszerűbb az akvarizálás. Míg az ötvenes években mindössze három állatkereskedő volt Budapesten, ma több százan vannak, óriási a kínálat: árulnak halat ötven forintért és tizenötezerért is. Jómagam több „megszállottról” tudok, akik másfél millióért állították össze a korallszirteket is magában foglaló otthoni szuperakváriumukat. - Térjünk vissza Budapest élővilágához. Élnek még azok a fajok, amelyeket édesapja megörökített a könyvében? - A védett fajok, ritkaságok - például a pannon gyík - ugyanúgy megtalálhatók a városban és a környékén. Nem tudok róla, hogy bármely faj kihalt volna. Sőt rózsaszínűbb a kép. Csak ki kell menni reggel fél nyolc és nyolc között a Műegyetem rakpartra most, télvíz idején. Százával látni kormoránokat, a Baltikumból jöttek, nálunk is honosak, de az ötvenes években csak néhány kolónia élt. És mivel a madarak láthatóan megélnek, feltételezhetjük: halak is vannak a Dunában. Állíthatom, hogy tisztult a folyó, már nem petróleumízűek a halak, míg a hatvanas évek elején még Bajánál sem lehetett ehetőt kifogni. Rengeteg előnevelt kecsegét telepítenek a Dunába, de jellemzők a márnák, a paducok is. Jönnek a madarak, amíg lesz hova leszállniuk.Való igaz, aggasztó, ami Budapesten erdőművelés címén folyik. A Szabadsághegyről ősbükkösök tűntek el, a bükknek ugyanis nagyon jó ára van. És ami érdekes, a kiszáradt fákat nem vágják ki, hiszen azokat már csak negyedosztályúként lehet eladni. De hála az égnek - az igen népszerű természetjárás ellenére - még mindig vannak szinte érintetlen területek a budai hegyekben. Erdők, rétek, tisztások, melyek megmaradtak olyannak, mint amilyenek apám idejében voltak. IV. K. Pénzes Bethen édesapja könyvével Kovács bencefelvétele _____Ír Az Olvasó______ Életveszélyes járdasziget A XIII. kerületi Gyöngyösi utca-Béke út sarkán életveszélyes a járdasziget jellegű villamosmegálló. Ez még - mondhatni — nem lenne baj, ha a villamosról leszálló anyukák nem a közeli óvodába hordanák csemetéiket. De itt szállnak le. Képzeljenek el egy járdaszigetet - ötven centiméter széles -, ahol a gyermeküket kézen fogva vezető anyukák háta mögött a villamos, az orruk előtt a kocsik száguldoznak, és retiküllel, szatyorral — plusz két gyerekkel — próbálnak lavírozni a jégpályaként működő megállóban. Mindezt további körülmények is nehezítik. Mindennek tetejébe a járdasziget közepén egy villanyoszlop meredezik, amelyet ki kéne kerülni (balra villamos, jobbra autók, elöl lámpaoszlop, alul jég). Olyan pici a járdasziget. Nem lehetne letakarítani? Zubainé V. Krisztina mindennapos lavírozó _____Cikkünk Nyomán_____ Metró? Vonat? Aki olyat ír, hogy esetleg helyettesíthető a metró vonattal, az vagy bolond, vagy soha nem élt és közlekedett Budapesten. Kár azon vitázni, hogy mennyivel többe kerül a metró minden más közlekedési eszköznél. A csúcsforgalomban kialakult dugók is azt bizonyítják, hogy igen rövid időn belül megoldást kell találni a felszíni közlekedésre, és erre a legmegfelelőbb megoldás a metró. Szerintem Budapestnek már régen meg kellett volna építenie a 4-es metrót, mégpedig egészen Rákospalotáig, és még legalább három metróvonal hiányozna a korszerű közlekedési feltételekhez. Ha viszont a politikai megfontolások miatt megakadályozzák a tömegközlekedés fejlődését, akkor a saját szmogunkban fogunk megfulladni mindannyian - adófizető állampolgárok. M. Nagy Richárd Épülő irodák és lakások a Gogol utcában Bővebb információ: MOBINTER Kft. 1149 Budapest Várna u. 12-14. Tel.: 384-2144, 383-8620 Fax: 220-8747 E-mail: szoker@elender.hu TÁRSASHÁZI LAKÁSOK ÉS IRODÁK A DINAMIKUSAN FEJLŐDŐ ÓBUDÁN A III. kerület Föld u. 54. szám alatt eladó • 111-116 m-es lakások • 1485 m-es irodák a Hozzájuk tartozó tárolókkal és teremgarázssal. 2000 február 7.-KÖZÉPPONTBAN ÖN ÉS A PE PEUGEOT M06 •SZEMÉLY- ÉS HASZONGÉPJÁRMŰVEK NAGY VÁLASZTÉKBAN •IGÉNY SZERINTI FINANSZÍROZÁSI LEHETŐSÉGEK •TÉLI MEGLEPETÉSSEL VÁRJUK ÖNÜKET A PEUGEOT City 1134 Budapest, Dózsa Gy.ótól. Tel.: 239-3940/130 Tel./fax: 350-6204 400 . PEUGEOT a Néprajziban MUNKATÁRSUNKTÓL Pest megye önálló tárlattal jelentkezik a Néprajzi Múzeumban, a májusban nyíló XIII. Országos Népművészeti Kiállításon. Az idén először előz meg országos rendezvényt megyei tárlat. A Pest Megyei Közművelődési Információs Központ szervezte kiállításon való részvételre pályázatot hirdettek a tárgyalkotó népművészet és a népi kismesterségek számos ágában: a paraszti hímzéstől a gyapjú- és vászonszövésen át a csont- és szarufaragásig. Az egyedi tárgyak, funkcionálisan összetartozó tárgyegyüttesek, enteriőrök bemutatják majd népművészettörténeti fejlődését, táji és tárgyi sokszínűségét, továbbélésének tendenciáit. A kiállítást Pest megyében február 20- án 16 órakor nyitják meg a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban, és március 12-ig tekinthető meg. ÉVFORDULÓK Buták András grafikus 1948. január 14-én Bukarestben született. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett, Romániában több országos kiállításon vett részt. 1981 óta Magyarországon, Újpesten él, legutóbb itt 1993-ban állított ki a Galériában Kántor Jenővel és Szunyogh Andrással közösen. Gróf Zichy Géza zeneszerző, zongoraművész 1924. január 14-én hunyt el Budapesten. Jobb kezét fiatalon elvesztette, és páratlan balkéz-technikájával Európa-szerte nagy sikerrel hangversenyezett. Számos bal kézre írt zongoraműve mellett operákat (Nemo, II. Rákóczi Ferenc, Rodostó), táncjátékokat (Gemma), dalokat komponált. Írt verseket, novellákat, és megírta önéletrajzát. Összeállította: Dr. Kováts Andor Jubiláló panasziroda Húszezernél több ügy - Kémektől a temetési perig Nem kevés empátia és türelem szükségeltetik ahhoz, hogy valaki éveken keresztül napi harminc ügyfél ügyesbajos dolgát hallgassa, s ha lehet, elintézze. A fővárosi önkormányzatnál, közvetlenül a főpolgármester mellett, tíz éve működik egy úgynevezett levelezési csoport, amelynek vezetője, Foltyn Mária a rendszerváltozás óta műveli ezt. A csoport időközben jogász és közgazdász végzettségű munkatárssal, valamint titkárnővel bővült. Feladatuk azonban nemcsak a Demszky Gáborhoz forduló polgárok ügyeinek intézése, hanem a főpolgármester és a főjegyző levelezésének lebonyolítása is. Így naponta többmilliós, milliárdos szerződések ügyében is levelezneknek. Az ősidőkben, a rendszerváltozás után egyetlen szobában működött az iroda - emlékezik vissza a szakfőtanácsadói beosztásban dolgozó Foltyn Mária. Az első három évben mindennap harminc-negyven ügyfél kopogott be, többnyire szociális problémákkal. Nem volt szokatlan jelenség, hogy az utcáról beeső hajléktalanok a sarokban tárolták batyujukat, amíg sikerült elintézni felvételüket a hajléktalanszállásra. Vagy egyedülálló anyák itt szoptatták csecsemőjüket, s mivel máshol nem volt módjuk, a mosdóban mosták ki a kicsi ruháját. A főnökasszony évekig saját pénzéből vásárolt rendszeresen nápolyit, csokit, kenyeret a betérő, többnyire nagyon szegény panaszosok gyermekeinek. Ma már havi ezer forint keretet biztosítanak neki, hogy az iroda melletti konyhában tarthasson némi kenyeret, zsírt, édességet. A kívülálló azt gondolná, hogy a főpolgármesteri hivatalhoz, pontosabban Demszky Gáborhoz kizárólag fővárosiak, esetleg az agglomerációban élők fordulnak gondjaikkal. Foltyn Mária azonban rácáfol - nemrég Nyíregyházáról utaztak fel Budapestre, hogy segítséget kérjenek tőlük. A szakfőtanácsadó asszony a főpolgármester népszerűségének tulajdonítja ezt. A jubiláló panasziroda becslések szerint húszezernél is több üggyel foglalkozott már. A munkatársaknak teljes rálátásuk van a társadalomra, hiszen a Budapesten vendégeskedő arab hercegektől, államfőktől és nagykövetektől a hontalanokig minden réteg képviselőjével találkoznak. S épp az ügyek sokrétűségéből adódóan kiterjedt a kapcsolatrendszerük is. Nekünk mindenhez értenünk kell — mondja Foltyn Mária —, a parkolástól a lakásügyeken keresztül egészen az állattartási szabályokig. Az egyik legkülönlegesebb üggyel akkor találkozott, amikor egy VII. kerületben lakó idős néni kereste fel. A hölgy nem ült le az asztala mellé tolt székre, hanem néhány méterrel odébb, az ablaknál ácsorogva adta elő panaszát. Később kiderült, hogy tudatosan nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni hallgatóságát. Az önkormányzat a szomszédok kérésére ki akarta lakoltatni, mert tizenegy macskával és egy kutyával élt egy fedél alatt. Csakhogy a néni sohasem vitte le őket sétálni, hanem minden állat a fürdőszobában végezte el a dolgát. Egy idő után a lakók nem tudták elviselni a szagot, és feljelentették. Az önkormányzat felszólította, hogy váljon meg kedvencei többségétől, különben kiköltöztetik. A néni, aki gyermekeinek tekintette az állatokat, képtelen volt bármelyikükre kimondani a halálos ítéletet. De azzal is pontosan tisztában volt, hogy a helyzet így tarthatatlan. A főpolgármesterhez azért akart fordulni, hogy adjon neki félévi haladékot. Ugyanis biztos volt benne, hogy nem él már sokáig. S bár az iroda jó kapcsolatokat ápol a VII. kerülettel is, ezt természetesen nem intézhette el. Foltyn Mária több sikerre, mint kudarcra emlékezik vissza. A legnehezebben megoldható problémák közé sorolja, amikor egy Romániából áttelepült család egyesítését sikerült elintézniük. Kérésükre Göncz Árpád köztársasági elnöknek kellett közbelépnie, hogy az apa után átjött lányt ne vigyék vissza. Az iroda munkatársainak már gyakorlatuk van az állampolgársági ügyekben. Legutóbb örmények fordultak hozzájuk segítségért. Legérdekesebb ügyeik egyike igazi kémtörténet. A rendszerváltozás előtt egy fiatalember édesapját követve Nyugatra disszidált, s rövidesen be is szervezték kémnek. Amikor leomlott a vasfüggöny, hazajött, ám rehabilitációja a mai napig nem oldódott meg, ezért munkát sem kínálnak neki. Hoszszú ideje hiába próbálnak segíteni annak a középkorú férfinek is, aki négy nyelven beszél, s a létszámleépítés előtt még az egyik elegáns szállodában dolgozott. Munkát persze könnyen találhatna, csak nem a képzettségének megfelelőt. Vannak állandó és vissza-visszatérő ügyfelek. Foltyn Mária ma is tartja a kapcsolatot egy először tíz éve jelentkezett panaszossal. A skizofrén, rokkantnyugdíjas nő egy VIII. kerületi önkormányzati lakásban él. Ha segítségre van szüksége, többnyire a főnökaszszonyt keresi. Régi ismerőse a Belvárosban lakó Sellei néni, akinek legutóbb a fűtésével akadt gondja. A havonta visszatérők között tartja számon azt a roma családfőt, aki húga eltemetése miatt perli a fővárosi önkormányzatot. A férfi nem tartotta a kapcsolatot lánytestvérével, így arról sem tudott, hogy kórházba került, mint ahogy haláláról sem. A fővárosi kórház pedig hiába kutatott rokonok után. A temetés után valahogy mégis eljutott a hír a férfihez, aki az ügymenet feletti felháborodásában először két-, majd negyvenmillió forintra perelte be az önkormányzatot. Néha benéz az irodába, hol egyedül, hol családostul, s büszkén mutogatja a húga újratemetésén készült képeket. - Sosem láttam még roma temetési szertartást - meséli az irodavezető, ahol a halott mellé az üvegkoporsóba pénzt, ékszert, ételt, italt tesznek, hogy a túlvilágon ne szenvedjen semmiből hiányt. — A titkunk annyi - jegyzi meg Foltyn Mária —, hogy mindenkire időt szánunk, s ha tudunk, segítünk. Van, akinek az is elég, ha egy kis figyelmet kaphat, s a lelki békéje helyreáll. Becslése szerint az irodához fordulók legalább negyven százaléka lelkileg sérült, ami jórészt a munkanélküliség nehezen viselhető következményeiből fakad. Épp ezért ügyet intézni nem mindig veszélytelen. Akik már a főpolgármesterig jutnak panaszukkal, többnyire máshol már elutasíttattak. Vagyis robbanásig feszült állapotban vannak. De Foltyn Mária szerint segítőkészséggel mindenkit kezelni lehet. És állítja ezt annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt egy férfi megütötte. Pedig panasza nem volt különleges. Csak a BKV- jegyáremelés ellen tiltakozott... Németh Eva Egyedülálló anyák itt szoptatták csecsemőjüket, s mivel máshol nem volt módjuk, a mosdóban mosták ki a kicsi ruháját.