Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. március

2000-03-18

______Ír Az Olvasó______ Napoletana Nem vagyok még ősz öregember, 1951- ben születtem, így aztán kamaszkorom a 60-as évek végére esett, egyházi gimná­ziummal, érettségivel, nagy házibulik­kal és a Napoletanával. Ez az üzlet a Vá­ci utcában, körülbelül vagy talán ponto­san a Montana üzletház helyén állt. Be­járata a mai napig előttem van, valami rettenetes műanyag függönyön át jutot­tunk a pult elé, de mi ott sosem ültünk le, s a belső termekben sem. Annál inkább a kerthelyiségben, ahol „apácarácsokkal” leválasztva vagy tíz-tizenöt asztal várta az éhezőket. 16-18 évesek lehettünk, s milyen érde­kes, sosem éreztük, hogy lekezelnének minket a pincérek, forró volt a tészta, hi­deg volt a sör, és amikor még tartott a zsebpénzből, kértünk egy, esetleg két (!!!) deciliter vörösbort is. Ez viszont na­gyon sokba került. Egy deciliter vörös­bort 8,70 forint volt, több, mint egy igazi pizza vagy a mi kedvencünk, a milánói makaróni. A makaróni mellé többnyire csak narancslé vagy paradicsomlé jutott, mert a lucullusi evészet után még be kel­lett menni a Jégbüfébe vagy a „kis Zser­­bóba”, ahol néhány tucat gombóc fagyit elfogyasztottunk még, mi, öt jó barát. De ugyanilyen program volt a régi Vi­dámpark, ahol 10-15-ször is mentünk a hullámvasúton, sorban álltunk (s meg is néztük még betiltás előtt!) a korszak botrányfilmje jegyéért a Puskin mozi előtt, s büszkén ittuk az első Pepsit a Lucullus étterem teraszán. Félénken be­lenéztünk az Egyetem presszóba, de ki­jártunk kettős rangadókra is. A „közhe­lyekről”, az alakuló zenekarokról, a diákegyüttesekről szó se essék. De ol­vastunk Nagyvilágot, ÉS-t, és színházba is eljutottunk... Áruikor a „Napcsi” bezárt, és a Régi­posta utcába költözött, mi már nem kö­vettük. De nekünk, a stuttgarti orvos­nak, a pesti újságírónak, a világjáró ma­tematikaprofesszornak, a mohácsi fog­orvosnak és e sorok írójának emlékében valószínűleg örökre ott marad már az a régi, az a Váci utcai, érezzük a chianti il­latát, a frissen reszelt sajt ízét, s közben eszünkbe jut első örök szerelmünk, a matektételünk, Albert és Göröcs, és azok az áldott-átkozott 60-as évek, az ifjúságunk. Rába György Szada Kiszorítósdi A hírek szerint a belvárosból szép lassan a külvárosba szorulnak a lakók, mert a belterületi ingatlanokat a cégek megvá­sárolják irodának. Ne legyenek illú­zióink: ha elfogynak az irodának hasz­nosítható belterületi ingatlanok, akkor a cégek is egyre kijjebb szorulnak, a lakók meg még kijjebb. Ki a városból, a me­gyéből, a folyamat megállíthatatlannak tetszik. Egy a fontos: útlevelünket mindig tartsuk magunknál. T.Z. ÉVFORDULÓK Csemegi Károly híres büntetőjo­gász 1899. márci­us 18-án Budapes­ten hunyt el. Az 1848-49-es sza­badságharcban őr­nagyként szabad­­csapatot szerve­zett. A bukás után börtönbe vetették. A kiegyezés után ő szerkesztette meg a bírói hatalomról és az ügyészségről szó­ló törvénytervezetet, majd ő készítette el a liberális felfogású büntető törvény­­könyvet. Ezt nevezi a jogásztársadalom a „Csemegi-kódex”-nek. Kúriai tanács­elnökként korszerű eljárásjogi elveket alkalmazott. Az esküdtszékkel szembeni merev álláspontja miatt az 1896-os bün­tetőeljárási törvény kidolgozásától azonban elzárkózott. Ferenczy Károly festőművész, az imp­resszionizmus legnagyobb magyar mes­tere 1917-ben ezen a napon halt meg Budapesten. Tagja volt a szentendrei és a nagybányai művésziskolának. Idézzük néhány híres művét: a Hegyi beszéd két változata (1896, 1897), Józsefet eladják testvérei (1900), Piéta (1913). Petrovics Elek 1943-ban, Genthon István 1963- ban írt munkásságáról. Abonyi István sakkozó 1886-ban szüle­tett Budapesten. 1922-ben főszerkesztő­je volt a Magyar Sakkvilág című folyó­iratnak. Nevét a megnyitáselméletben az „Abonyi-csel” őrzi, továbbá kidolgozta az úgynevezett „Budapest-védelmet”. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. MÁRCIUS 18., SZOMBAT 37 Ki miatt maradt el a rekultiváció ? A Fővárosi Főügyészség vizsgálódik a Naplás-bányák ügyében Pert kezdeményezett a Fővárosi Főügyészség a XVII. kerületi önkormányzat ellen. A Rákoscsaba-Újtelep határában fekvő Naplás-bányák elmaradt re­kultivációja miatt az önkormányzat a harmadrendű, a mintegy hetvenkét hektárnyi terület két fő tulajdonosa - a Rákosvölgye Rt. és a Rákosmezeje Rt. - pedig az első- és másodrendű alperesek. A Rákosvölgye Rt. területének koráb­bi használója, a Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat a hetvenes-nyolcvanas években folyamatosan töltötte fel kom­munális hulladékkal a bányagödröt, ám a törvény nem a használót, hanem a tu­lajdonost kötelezi a rekultivációra. A feltöltött gödröt egy méter magasságban agyaggal kell borítani, majd a termőta­lajba növényeket kell ültetni. A Rákosvölgye Részvénytársaság ezt rész­ben megkezdte - magyarázza Kiss Lajos alpolgármester. Építési törmelékkel töl­tik fel a krátereket, és a rekultivációhoz szükséges földet, agyagot szállítottak a területre, ám a háztartási hulladékot tar­talmazó földréteg megsüllyedt. Az egyetlen pozitívum, hogy legalább kel­lemetlen szagok és egyebek nem terjed­nek, ám a rekultiváció megkezdéséig még sok-sok évnek kell eltelnie. Kiss Lajos szerint az önkormányzat pusztán saját, mintegy öthektáros terüle­tének elmaradt rendbetételéért vonható felelősségre. Kiírtak ugyan pályázatot a feltöltésre és rekultivációra, melyet a Saho Kft. meg is nyert, a szerződés meg­kötése előtt azonban a cég visszalépett. A hivatalos magyarázat: tisztázatlanok a tulajdonviszonyok, három telek nem szerepel a teleknyilvántartásban. — Valójában azért léptem vissza, mert ilyen feltételek mellett egyszerűen tönk­rementem volna - tér a lényegre Sáfár Iván, a Saho Kft. ügyvezetője. - A szer­­ződés értelmében először is le kellett tennem húszmillió forintot, majd az üz­let beindultával köbméterenként százöt­ven forintot fizetnem az önkormányzat­nak. Ez a háromszázezer köbméteres gö­dörnél negyvenötmillió forintot tesz ki. A szabályos működéshez azonban sza­bályos védelem szükséges: a gödör alját méteres agyagborítással, oldalát fóliával kellene bevonni, melynek költsége to­vábbi legalább nyolcvan-százmillió fo­rint. Ilyen kiadások mellett legalább nyolc-kilencszáz forintot kellett volna kérnem a sitt köbméteréért, ami, hozzá­teszem, nem sok ahhoz képest, hogy mindez a dunakeszi lerakóban ezeröt­száz forint. Sáfár Iván úgy számolt: opti­mális esetben három év alatt térül meg a vállalkozása, ha hozzákezd a terület re­kultivációjához. Azt mondja: a vállalkozók az arcába röhögtek volna, hiszen az út másik olda­lán négy-ötszáz forintért veszik az építé­si hulladék, sitt köbméterét. Ez a mint­egy tizennyolc hektáros terület a Rákos­mezeje Részvénytársaság tulajdona, me­lyet eladtak Banovics József építési vál­lalkozó cégének, a BanCar Kft.-nek. A feltételezések szerint a BanCar telepe azért ilyen olcsó, mert Banovics sódert termel ki a volt bányagödörből, és annak helyét igyekszik gyorsan „eltüntetni”.­­ Eljárásunk során megállapítottuk, hogy a BanCar Kft. jogosulatlan bányá­szati tevékenységet folytat, engedélyük sincs - jelenti ki Veres Imre, a Szolnoki Bányakapitányság helyettes bányakapi­tánya -, márpedig a „sóder” ásványi nyersanyag, melynek kitermeléséhez a bányakapitányság engedélye szükséges. Továbbmegyek, a Rákosmezeje Rt., a korábbi tulajdonos nem jelentette, hogy itt bárki bármit kitermelne, ezért a terü­let valójában nem is bánya, így a nyil­vántartásunkban sem szerepel. Leg­utóbb százezer forintra bírságoltuk meg, ezt megfellebbezte, így az ügy - másod­fokon - a bányászati hivatalhoz került. A XVII. kerületi önkormányzat mun­katársa fényképfelvételt készített a bá­nyagödörről, ezen öt üres teherautó és két rakodógép látható. A fénykép azon­ban - önmagában - nem perdöntő bizo­nyíték, teszi hozzá Veres Imre. És bár a Fővárosi Főügyészség elindította a pert, a bányászati hivatal szintén vizsgálódik, a volt bányagödörből még jócskán van mit elvinni, idehozni is. Mindkettő bő­ven megéri: sittszállítónak, „bányatulaj­donosoknak” egyaránt. Ty.K. Márciusi hó fedi a szemetet FOTÓ: SZABÓ BERNADETT Szorgalmas, de jogsértő önkormányzatok Szorgalmasak a fővárosban az önkor­mányzatok, egyre több döntést hoz­nak, ezek közül viszont egyre több tör­vénysértő - derül ki a fővárosi közigaz­gatási hivatal tavalyi összesítőjéből. Kapósak a fővárosi ingatlanok, mind többen akarnak Budapestre bevándo­rolni, és nő azok száma is, akik fegy­vertelen és polgári szolgálatra jelent­keznek - olvasható a kiadványban. Tavaly Budapesten a fővárosi és kerü­leti önkormányzatok összesen kilenc­­száz rendeletet alkottak, ezek közül majdnem nyolcvanra tett törvényességi észrevételt Budapest Főváros Közigaz­gatási Hivatala. Ez tíz százalékkal több, mint tavaly - derül ki a hivatal 1999-es munkáját összegző évkönyvből. Sok kerületnek lakásrendelete akadt fenn a hivatal szűrőjén. Egyes városré­szek például előírták: ha valaki önkor­mányzati bérlakásra pályázik, bánat­pénzt kell letétbe helyeznie, ami viszont ellentétes a törvényekkel. Akadt, ahol büntetésként a lakbér kétszeresét, sőt tízszeresét fizettették, ha a főbérlő albér­lőket fogadott a lakásba. Arra is találtak példát, hogy a kerület a bérlő feladatá­nak szabta meg: tartsa rendben a víz- és csatornavezetéket, holott ezeket az ön­­kormányzatnak kell karban tartania. Törvényességi észrevételt tett a hiva­tal azokra a döntésekre is, amelyek a ke­rület egész területéről kitiltották a mo­biltelefonok adótornyait. Erre ugyanis - a hivatal szerint - nem hatalmazta fel az önkormányzatokat a törvény. Kifogásolhatók voltak az állattartás­ról szóló kerületi szabályok is. Előfor­dult, hogy csak részben vették át a ma­gasabb rendű jogszabály szóhasználatát, például a házinyulat a prémes állatok közé sorolták, holott minisztériumi ren­delet szerint a tapsifülesnek a kisállatok között a helye. Vihart kavart egy kerüle­ti lótilalom is: a haszonállatokat csak a városrész egy-egy területéről lehet kitil­tani, az egész kerületből nem. Nem találta jogsértőnek a hivatal a fővárosi ellenzék által sérelmezett sza­bályt, amely a Fővárosi Közgyűlésben a napirend előtti felszólalás helyett beve­zette a napirend utánit. A hivatal szerint szintén nem volt törvénysértő a tavalyi fővárosi drosztrendelet. A közigazgatási hivatal tavaly két tu­cat ügyben fordult az Alkotmánybíró­sághoz - erre a lépésre akkor kerül sor, ha a kerület fittyet hány a hivatal törvé­nyességi észrevételére -, további tíz ügy folyamatban van. Az alaptörvény őrei elé vitt rendeletek - egyebek mel­lett­­ a fizetőparkolásról, a közbeszer­zési eljárás lefolytatásáról, az önkor­mányzati képviselők javadalmazásáról rendelkeznek, de szép számmal találha­tók itt lakásrendeletek is. Több mint hatvan állam polgárai akartak tavaly Budapesten ingatlant vá­sárolni - derül ki a statisztikából. A top­listát a németek vezetik, őket követik az izraeliek, a jugoszlávok, a kínaiak, de akad maláj vásárló is. A külföldiek fő­ként magánlakást vesznek Budapesten. A legnagyobb vételárat - majdnem hat­­százmillió forintot - egy XII. kerületi irodaházért fizettek ki. Több mint két­ezer külföldi nyújtott be ingatlanvásár­lási kérelmet, nagyjából minden negye­diket utasították el. A hivatal tapasztala­tai szerint a külföldi sokszor azonnal to­vábbadja a kiszemelt lakást, anélkül, hogy az ingatlan megszerzését a hivatal már engedélyezte volna. Csaknem száz kisajátítási ügy van folyamatban a közigazgatási hivatal­ban. Körülbelül minden tizedik eset hat évnél régebben kezdődött. Egy 1986- ban indult soroksári kisajátításra végül tavaly pont kerülhetett. Történt ugyan­is, hogy kilenc telket kisajátított akkor az állam az MO-ás építése miatt, a volt tulajdonosok meg is kapták a pénzüket. A változást azonban nem vezették át az ingatlan-nyilvántartásban, így történ­hetett, hogy a földeket magánszemé­lyeknek eladták. Végül a közigazgatási hivatal közbenjárására jutottak a felek dűlőre. Egyre több budapesti fiatal választja a fegyver nélküli és a polgári szolgála­tot. Tavaly több mint nyolcszáz ilyen kérelem érkezett a fővárosi közigazga­tási hivatalhoz. A beadványokhoz - áll a hivatal összegzésében sokan az internetről töltik le a „jó mintákat”. Rendkívül aggályos, hogy sokan újból és újból benyújtják kérelmüket, jogelle­nesen kibújva a katonai szolgálat alól. A jelenlegi jogi szabályozásban ugyanis nem limitálták a benyújtható kérelmek számát, és amíg a hivatal nem dönt az engedélyezésről, a fiatalt nem lehet be­sorozni. Tavaly több mint hatezer bevándorló kereste fel a hivatalt, ahol tavaly óta jobb körülmények között fogadják őket - olvasható az összeállításban. A hiva­tal nemcsak a fővárosba, hanem Jász- Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest me­gyébe bevándorlók ügyeivel is foglal­kozik, de a statisztika szerint a legtöbb külföldi a fővárost választaná új lakó­helyéül. S. G. Kerület Rendelet Határozat Egyebekkel együtt összesen Főváros 73 2 452 19 143 1. 15 377 1552 II. 33 568 2 525 III. 32 1024 5 744 IV. 24 267 1314 V. 36 1578 5 519 VI. 31 884 2 757 VII. 30 895 2 362 VIIi. 53 756 4 557 IX. 26 541 2 507 X 33 1131 5 321 XI. 24 750 5 267 XII. 17 231 1585 Kerület Rendelet Határozat Egyebekkel együtt összesen XIII. 48 227 4 928 XIV. 43 669 6 485 XV. 30 896 4 134 XVI. 36 966 4 467 XVII. 73 613 2 891 XVIII. 36 1475 4 033 XIX 37 1425 4 441 XX 43 471 2 274 XXI. 29 625 2 122 XXII. 37 412 2 897 XXIII. 61 541 1770 Összesen 900 19 774 100 595 ÖNKORMÁNYZATI DÖNTÉSEK SZÁMA RENDELETEKRETETT TÖRVÉNYESSÉGI ÉSZREVÉTELEK MEGOSZLÁSA AZ ELMÚLT ÖT ÉVBEN Év Összes rendelet száma Törvényességi észrevételek száma 1995 834 67 1996 1109 100 1997 845 114 1998 903 76 1999 900 84 EGYES ÜGYTÍPUSOK, KÉRELMEK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA Ügytípus 1998-ban 1999-ben Külföldiek Ingatlanvásárlása 2 164 2 183 Fegyvertelen és polgári szolgálat engedélyezése 1 004 871* Kisajátítás 145 131 Bevándorlás 2 614 ** 6 432 *az időközben egészségügyileg alkalmatlannak nyilvánítottakat nem beleszámítva,**csak Budapestre vonatkozóan Forrás: Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala

Next