Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. március
2000-03-18
______Ír Az Olvasó______ Napoletana Nem vagyok még ősz öregember, 1951- ben születtem, így aztán kamaszkorom a 60-as évek végére esett, egyházi gimnáziummal, érettségivel, nagy házibulikkal és a Napoletanával. Ez az üzlet a Váci utcában, körülbelül vagy talán pontosan a Montana üzletház helyén állt. Bejárata a mai napig előttem van, valami rettenetes műanyag függönyön át jutottunk a pult elé, de mi ott sosem ültünk le, s a belső termekben sem. Annál inkább a kerthelyiségben, ahol „apácarácsokkal” leválasztva vagy tíz-tizenöt asztal várta az éhezőket. 16-18 évesek lehettünk, s milyen érdekes, sosem éreztük, hogy lekezelnének minket a pincérek, forró volt a tészta, hideg volt a sör, és amikor még tartott a zsebpénzből, kértünk egy, esetleg két (!!!) deciliter vörösbort is. Ez viszont nagyon sokba került. Egy deciliter vörösbort 8,70 forint volt, több, mint egy igazi pizza vagy a mi kedvencünk, a milánói makaróni. A makaróni mellé többnyire csak narancslé vagy paradicsomlé jutott, mert a lucullusi evészet után még be kellett menni a Jégbüfébe vagy a „kis Zserbóba”, ahol néhány tucat gombóc fagyit elfogyasztottunk még, mi, öt jó barát. De ugyanilyen program volt a régi Vidámpark, ahol 10-15-ször is mentünk a hullámvasúton, sorban álltunk (s meg is néztük még betiltás előtt!) a korszak botrányfilmje jegyéért a Puskin mozi előtt, s büszkén ittuk az első Pepsit a Lucullus étterem teraszán. Félénken belenéztünk az Egyetem presszóba, de kijártunk kettős rangadókra is. A „közhelyekről”, az alakuló zenekarokról, a diákegyüttesekről szó se essék. De olvastunk Nagyvilágot, ÉS-t, és színházba is eljutottunk... Áruikor a „Napcsi” bezárt, és a Régiposta utcába költözött, mi már nem követtük. De nekünk, a stuttgarti orvosnak, a pesti újságírónak, a világjáró matematikaprofesszornak, a mohácsi fogorvosnak és e sorok írójának emlékében valószínűleg örökre ott marad már az a régi, az a Váci utcai, érezzük a chianti illatát, a frissen reszelt sajt ízét, s közben eszünkbe jut első örök szerelmünk, a matektételünk, Albert és Göröcs, és azok az áldott-átkozott 60-as évek, az ifjúságunk. Rába György Szada Kiszorítósdi A hírek szerint a belvárosból szép lassan a külvárosba szorulnak a lakók, mert a belterületi ingatlanokat a cégek megvásárolják irodának. Ne legyenek illúzióink: ha elfogynak az irodának hasznosítható belterületi ingatlanok, akkor a cégek is egyre kijjebb szorulnak, a lakók meg még kijjebb. Ki a városból, a megyéből, a folyamat megállíthatatlannak tetszik. Egy a fontos: útlevelünket mindig tartsuk magunknál. T.Z. ÉVFORDULÓK Csemegi Károly híres büntetőjogász 1899. március 18-án Budapesten hunyt el. Az 1848-49-es szabadságharcban őrnagyként szabadcsapatot szervezett. A bukás után börtönbe vetették. A kiegyezés után ő szerkesztette meg a bírói hatalomról és az ügyészségről szóló törvénytervezetet, majd ő készítette el a liberális felfogású büntető törvénykönyvet. Ezt nevezi a jogásztársadalom a „Csemegi-kódex”-nek. Kúriai tanácselnökként korszerű eljárásjogi elveket alkalmazott. Az esküdtszékkel szembeni merev álláspontja miatt az 1896-os büntetőeljárási törvény kidolgozásától azonban elzárkózott. Ferenczy Károly festőművész, az impresszionizmus legnagyobb magyar mestere 1917-ben ezen a napon halt meg Budapesten. Tagja volt a szentendrei és a nagybányai művésziskolának. Idézzük néhány híres művét: a Hegyi beszéd két változata (1896, 1897), Józsefet eladják testvérei (1900), Piéta (1913). Petrovics Elek 1943-ban, Genthon István 1963- ban írt munkásságáról. Abonyi István sakkozó 1886-ban született Budapesten. 1922-ben főszerkesztője volt a Magyar Sakkvilág című folyóiratnak. Nevét a megnyitáselméletben az „Abonyi-csel” őrzi, továbbá kidolgozta az úgynevezett „Budapest-védelmet”. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. MÁRCIUS 18., SZOMBAT 37 Ki miatt maradt el a rekultiváció ? A Fővárosi Főügyészség vizsgálódik a Naplás-bányák ügyében Pert kezdeményezett a Fővárosi Főügyészség a XVII. kerületi önkormányzat ellen. A Rákoscsaba-Újtelep határában fekvő Naplás-bányák elmaradt rekultivációja miatt az önkormányzat a harmadrendű, a mintegy hetvenkét hektárnyi terület két fő tulajdonosa - a Rákosvölgye Rt. és a Rákosmezeje Rt. - pedig az első- és másodrendű alperesek. A Rákosvölgye Rt. területének korábbi használója, a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat a hetvenes-nyolcvanas években folyamatosan töltötte fel kommunális hulladékkal a bányagödröt, ám a törvény nem a használót, hanem a tulajdonost kötelezi a rekultivációra. A feltöltött gödröt egy méter magasságban agyaggal kell borítani, majd a termőtalajba növényeket kell ültetni. A Rákosvölgye Részvénytársaság ezt részben megkezdte - magyarázza Kiss Lajos alpolgármester. Építési törmelékkel töltik fel a krátereket, és a rekultivációhoz szükséges földet, agyagot szállítottak a területre, ám a háztartási hulladékot tartalmazó földréteg megsüllyedt. Az egyetlen pozitívum, hogy legalább kellemetlen szagok és egyebek nem terjednek, ám a rekultiváció megkezdéséig még sok-sok évnek kell eltelnie. Kiss Lajos szerint az önkormányzat pusztán saját, mintegy öthektáros területének elmaradt rendbetételéért vonható felelősségre. Kiírtak ugyan pályázatot a feltöltésre és rekultivációra, melyet a Saho Kft. meg is nyert, a szerződés megkötése előtt azonban a cég visszalépett. A hivatalos magyarázat: tisztázatlanok a tulajdonviszonyok, három telek nem szerepel a teleknyilvántartásban. — Valójában azért léptem vissza, mert ilyen feltételek mellett egyszerűen tönkrementem volna - tér a lényegre Sáfár Iván, a Saho Kft. ügyvezetője. - A szerződés értelmében először is le kellett tennem húszmillió forintot, majd az üzlet beindultával köbméterenként százötven forintot fizetnem az önkormányzatnak. Ez a háromszázezer köbméteres gödörnél negyvenötmillió forintot tesz ki. A szabályos működéshez azonban szabályos védelem szükséges: a gödör alját méteres agyagborítással, oldalát fóliával kellene bevonni, melynek költsége további legalább nyolcvan-százmillió forint. Ilyen kiadások mellett legalább nyolc-kilencszáz forintot kellett volna kérnem a sitt köbméteréért, ami, hozzáteszem, nem sok ahhoz képest, hogy mindez a dunakeszi lerakóban ezerötszáz forint. Sáfár Iván úgy számolt: optimális esetben három év alatt térül meg a vállalkozása, ha hozzákezd a terület rekultivációjához. Azt mondja: a vállalkozók az arcába röhögtek volna, hiszen az út másik oldalán négy-ötszáz forintért veszik az építési hulladék, sitt köbméterét. Ez a mintegy tizennyolc hektáros terület a Rákosmezeje Részvénytársaság tulajdona, melyet eladtak Banovics József építési vállalkozó cégének, a BanCar Kft.-nek. A feltételezések szerint a BanCar telepe azért ilyen olcsó, mert Banovics sódert termel ki a volt bányagödörből, és annak helyét igyekszik gyorsan „eltüntetni”. Eljárásunk során megállapítottuk, hogy a BanCar Kft. jogosulatlan bányászati tevékenységet folytat, engedélyük sincs - jelenti ki Veres Imre, a Szolnoki Bányakapitányság helyettes bányakapitánya -, márpedig a „sóder” ásványi nyersanyag, melynek kitermeléséhez a bányakapitányság engedélye szükséges. Továbbmegyek, a Rákosmezeje Rt., a korábbi tulajdonos nem jelentette, hogy itt bárki bármit kitermelne, ezért a terület valójában nem is bánya, így a nyilvántartásunkban sem szerepel. Legutóbb százezer forintra bírságoltuk meg, ezt megfellebbezte, így az ügy - másodfokon - a bányászati hivatalhoz került. A XVII. kerületi önkormányzat munkatársa fényképfelvételt készített a bányagödörről, ezen öt üres teherautó és két rakodógép látható. A fénykép azonban - önmagában - nem perdöntő bizonyíték, teszi hozzá Veres Imre. És bár a Fővárosi Főügyészség elindította a pert, a bányászati hivatal szintén vizsgálódik, a volt bányagödörből még jócskán van mit elvinni, idehozni is. Mindkettő bőven megéri: sittszállítónak, „bányatulajdonosoknak” egyaránt. Ty.K. Márciusi hó fedi a szemetet FOTÓ: SZABÓ BERNADETT Szorgalmas, de jogsértő önkormányzatok Szorgalmasak a fővárosban az önkormányzatok, egyre több döntést hoznak, ezek közül viszont egyre több törvénysértő - derül ki a fővárosi közigazgatási hivatal tavalyi összesítőjéből. Kapósak a fővárosi ingatlanok, mind többen akarnak Budapestre bevándorolni, és nő azok száma is, akik fegyvertelen és polgári szolgálatra jelentkeznek - olvasható a kiadványban. Tavaly Budapesten a fővárosi és kerületi önkormányzatok összesen kilencszáz rendeletet alkottak, ezek közül majdnem nyolcvanra tett törvényességi észrevételt Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala. Ez tíz százalékkal több, mint tavaly - derül ki a hivatal 1999-es munkáját összegző évkönyvből. Sok kerületnek lakásrendelete akadt fenn a hivatal szűrőjén. Egyes városrészek például előírták: ha valaki önkormányzati bérlakásra pályázik, bánatpénzt kell letétbe helyeznie, ami viszont ellentétes a törvényekkel. Akadt, ahol büntetésként a lakbér kétszeresét, sőt tízszeresét fizettették, ha a főbérlő albérlőket fogadott a lakásba. Arra is találtak példát, hogy a kerület a bérlő feladatának szabta meg: tartsa rendben a víz- és csatornavezetéket, holott ezeket az önkormányzatnak kell karban tartania. Törvényességi észrevételt tett a hivatal azokra a döntésekre is, amelyek a kerület egész területéről kitiltották a mobiltelefonok adótornyait. Erre ugyanis - a hivatal szerint - nem hatalmazta fel az önkormányzatokat a törvény. Kifogásolhatók voltak az állattartásról szóló kerületi szabályok is. Előfordult, hogy csak részben vették át a magasabb rendű jogszabály szóhasználatát, például a házinyulat a prémes állatok közé sorolták, holott minisztériumi rendelet szerint a tapsifülesnek a kisállatok között a helye. Vihart kavart egy kerületi lótilalom is: a haszonállatokat csak a városrész egy-egy területéről lehet kitiltani, az egész kerületből nem. Nem találta jogsértőnek a hivatal a fővárosi ellenzék által sérelmezett szabályt, amely a Fővárosi Közgyűlésben a napirend előtti felszólalás helyett bevezette a napirend utánit. A hivatal szerint szintén nem volt törvénysértő a tavalyi fővárosi drosztrendelet. A közigazgatási hivatal tavaly két tucat ügyben fordult az Alkotmánybírósághoz - erre a lépésre akkor kerül sor, ha a kerület fittyet hány a hivatal törvényességi észrevételére -, további tíz ügy folyamatban van. Az alaptörvény őrei elé vitt rendeletek - egyebek mellett a fizetőparkolásról, a közbeszerzési eljárás lefolytatásáról, az önkormányzati képviselők javadalmazásáról rendelkeznek, de szép számmal találhatók itt lakásrendeletek is. Több mint hatvan állam polgárai akartak tavaly Budapesten ingatlant vásárolni - derül ki a statisztikából. A toplistát a németek vezetik, őket követik az izraeliek, a jugoszlávok, a kínaiak, de akad maláj vásárló is. A külföldiek főként magánlakást vesznek Budapesten. A legnagyobb vételárat - majdnem hatszázmillió forintot - egy XII. kerületi irodaházért fizettek ki. Több mint kétezer külföldi nyújtott be ingatlanvásárlási kérelmet, nagyjából minden negyediket utasították el. A hivatal tapasztalatai szerint a külföldi sokszor azonnal továbbadja a kiszemelt lakást, anélkül, hogy az ingatlan megszerzését a hivatal már engedélyezte volna. Csaknem száz kisajátítási ügy van folyamatban a közigazgatási hivatalban. Körülbelül minden tizedik eset hat évnél régebben kezdődött. Egy 1986- ban indult soroksári kisajátításra végül tavaly pont kerülhetett. Történt ugyanis, hogy kilenc telket kisajátított akkor az állam az MO-ás építése miatt, a volt tulajdonosok meg is kapták a pénzüket. A változást azonban nem vezették át az ingatlan-nyilvántartásban, így történhetett, hogy a földeket magánszemélyeknek eladták. Végül a közigazgatási hivatal közbenjárására jutottak a felek dűlőre. Egyre több budapesti fiatal választja a fegyver nélküli és a polgári szolgálatot. Tavaly több mint nyolcszáz ilyen kérelem érkezett a fővárosi közigazgatási hivatalhoz. A beadványokhoz - áll a hivatal összegzésében sokan az internetről töltik le a „jó mintákat”. Rendkívül aggályos, hogy sokan újból és újból benyújtják kérelmüket, jogellenesen kibújva a katonai szolgálat alól. A jelenlegi jogi szabályozásban ugyanis nem limitálták a benyújtható kérelmek számát, és amíg a hivatal nem dönt az engedélyezésről, a fiatalt nem lehet besorozni. Tavaly több mint hatezer bevándorló kereste fel a hivatalt, ahol tavaly óta jobb körülmények között fogadják őket - olvasható az összeállításban. A hivatal nemcsak a fővárosba, hanem Jász- Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megyébe bevándorlók ügyeivel is foglalkozik, de a statisztika szerint a legtöbb külföldi a fővárost választaná új lakóhelyéül. S. G. Kerület Rendelet Határozat Egyebekkel együtt összesen Főváros 73 2 452 19 143 1. 15 377 1552 II. 33 568 2 525 III. 32 1024 5 744 IV. 24 267 1314 V. 36 1578 5 519 VI. 31 884 2 757 VII. 30 895 2 362 VIIi. 53 756 4 557 IX. 26 541 2 507 X 33 1131 5 321 XI. 24 750 5 267 XII. 17 231 1585 Kerület Rendelet Határozat Egyebekkel együtt összesen XIII. 48 227 4 928 XIV. 43 669 6 485 XV. 30 896 4 134 XVI. 36 966 4 467 XVII. 73 613 2 891 XVIII. 36 1475 4 033 XIX 37 1425 4 441 XX 43 471 2 274 XXI. 29 625 2 122 XXII. 37 412 2 897 XXIII. 61 541 1770 Összesen 900 19 774 100 595 ÖNKORMÁNYZATI DÖNTÉSEK SZÁMA RENDELETEKRETETT TÖRVÉNYESSÉGI ÉSZREVÉTELEK MEGOSZLÁSA AZ ELMÚLT ÖT ÉVBEN Év Összes rendelet száma Törvényességi észrevételek száma 1995 834 67 1996 1109 100 1997 845 114 1998 903 76 1999 900 84 EGYES ÜGYTÍPUSOK, KÉRELMEK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA Ügytípus 1998-ban 1999-ben Külföldiek Ingatlanvásárlása 2 164 2 183 Fegyvertelen és polgári szolgálat engedélyezése 1 004 871* Kisajátítás 145 131 Bevándorlás 2 614 ** 6 432 *az időközben egészségügyileg alkalmatlannak nyilvánítottakat nem beleszámítva,**csak Budapestre vonatkozóan Forrás: Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala