Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. április

2000-04-18

Kéményesek kommandója Hadat üzen a romos kéményeknek a Fővárosi Kéményseprő-ipari Kft. Ezentúl a véleményezéskor ha egy füstelvezetőt életveszélyesnek nyilvá­nítanak és hivatalosan lezárják, az gyakorlatilag a fűtés - a fővárosban leginkább a gázszolgáltatás - azonnali szüneteltetésével is jár. Budapesten akad olyan életveszélyes kémény is, amelynek felújítását több mint fél évti­zede halogatják. Eddig gyakran érzelmi szempontok is szerepet játszottak a kémények műszaki vizsgálatában, szakhatósági elbírálásá­ban, pedig Budapesten - főként az elöre­gedett, belső kerületi épületeken - rend­kívül rosszak, gyakran életveszélyesek a füstelvezetők. A Fővárosi Kéményseprő­ipari (Főkétüsz) Kft. emberei egy-egy ké­mény elbírálásakor, tekintettel a házban élők helyzetére, jobb meggyőződésük el­lenére elnézőek voltak. Nehezíti a dolgu­kat, hogy a rossz anyagi helyzetben lévő társasházi közösségek, a családiház-tulaj­­donosok amolyan „mellékes kérdésnek” tartják kéményeik állapotát. A szakembe­rek szerint viszont szerencsés a főváros, hogy eddig nem történtek füstmérgezés, illetve robbanás miatt sorozatos tragé­diák. Budapesten akad olyan életveszé­lyes kémény is, amelynek felújítását több mint fél évtizede halogatják a tulajdono­sok. Igaz, a budapesti kémények helyre­­állítása több milliárd forintba kerülne. Az elmúlt fél évben szigorodtak a vo­natkozó jogszabályok, ez a kéményhely­zet nem tartható tovább, az életveszély el­hárítása és megelőzése mára elsődleges szemponttá vált. A Főkétüsz nem ható­ság, ezért jövőbeni fellépése nem feltétle­nül minősíthető kéménykommandónak. Bizonyos azonban, hogyha - a remények szerint - idén hazánk is átveszi az Euró­pai Unió szabványait, de legalábbis azok egy részét, a társaság véleményezése alapján sok kéményre kerülhet zárópe­csét. A Főkétüsz ilyenkor hivatalból érte­síti a Fővárosi Gázművek (Főgáz) Rt.-t, amely az életveszély miatt azonnal meg­szünteti a gázszolgáltatást. A határozottabb fellépéshez a jogsza­bályok is hátteret adnak - tudtuk meg Ko­csis Attilától, a Főkétüsz igazgatójától, a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének elnökétől. A múlt év vé­gén módosult a kéményseprésre vonatko­zó belügyminisztériumi rendelet, amely pontosítja a fogalmakat. Tisztázta: ponto­san mit kell érteni közvetlen élet- és tűz­veszélyt okozó hiányosságokon. Ezentúl a lakókat korábban értesítik az ellenőr­zésről, a kéményseprőknek az eddigi nyolc napon felül legalább hat hónappal előbb is jelezniük kell a kiszállását. Kálmán Attila A szigorodás miatt nőhet azok szá­ma, akik nem hajlandók beengedni lakásukba, illetve házukba a ké­ményseprőket. A Főkétüsz a máso­dik sikertelen bejutási kísérlet után az elsőfokú tűzvédelmi hatóság­hoz, Budapest főjegyzői hivatalá­hoz fordul. A főjegyzői felszólítás után a Főkétüsz rendes díjazás elle­nében végzi el a szükséges munká­kat. Ha a felszólításra sem tudnak bejutni az adott lakásba, értesítésük alapján a főjegyző harmincezer fo­rintos tűzvédelmi bírsággal sújthat­ja a renitenseket. A pénztelenség, meg tán a jellem bizo­nyos alapvető hibái a legvadabb helyze­tekbe tudnak sodorni embereket. Tavalyelőtt G. A. rendőr százados - aki tavaly februárig, amíg ideggyengeség miatt le nem százalékolták, a BRFK egyik kerületi kapitányságán szolgált-tán ma­ga se gondolta volna, hogy idén már róla fogalmaznak vádiratot a Pest Megyei Fő­ügyészségen. Amely szerint emberölés bűntettének előkészületéért kell majd bí­róság elé állnia. G. A. feje fölött 1997-ben kezdtek összecsapni a hullámok. Úgy eladóso­dott, hogy házukból albérletbe kellett köl­töztetnie a családot. Eközben figyelt föl egy hirdetésre: „ számlagondját legálisan megoldom”. A számlagondokat megol­dani képes T.-vel azonban jó barátságba keveredtek. T. először csak bútorokat ren­delt tőle vidéki házába, ki is fizette előre. Később meg már az ő ajánlásával került sofőri, testőri munkája is G. A.-nak. Ilyenkor szokás megjegyezni: hálás le­hetett volna. Holott a hála a legkényel­metlenebb érzések egyike. Főképp ha kö­zelről is megtud egyet-mást az ember ar­ról, akinek úgymond hálával tartozik. G. A. például azt tudta meg, hogy T. R­abló-pandúr együtt él egy Jugoszláviából menekült nővel, aki korábban a szórakoztatóipar­ban dolgozott, s annak ellenére, hogy nem régen élnek együtt, T. jelentős érté­keket íratott a nevére. Azt a vidéki házat is, ahová G. a bútorokat készítette. S ahol ott lakott - bár csak egy lakókocsiban - a romániai illetőségű F. A. is, aki afféle al­kalmi munkás volt. G. gyakran találkozott velük, látta, hogy a nővel T. meglehetősen durván bá­nik, ha úgy adódik, meg is alázza. A nő is panaszkodott neki. Egy alkalommal pe­dig megkérdezte: nem lehetne lebuktatni valahogy ezt a kíméletlen embert? Először arra jutottak, hogy fel kéne je­lenteni áfacsalásért. De az is felmerült bennük: mi lenne, ha „ véletlenül” kábító­szert találnának nála ? Tavaly július elején egy nagy összeve­­szés után, amely a nő és T. között esett, G. mint Grál-lovag és az asszony megálla­podtak, hogy T. most már rászolgált a megöletésre. Az ölést a nő és az alkalmi munkás F. végezte volna, G. pedig a holt­testtel való bíbelődést vállalta. Zsákba te­szi, sósavval leönti, a szétmart maradvá­nyokat eltünteti, minden nyomot eltakarít - ez lett volna a dolga. Vett is öt nagy zsá­kot s huszonnégy kiló ipari sósavat. Ha­nem közben a leendő áldozat megérkezett üzleti útjáról, s annak rendje-módja sze­rint kibékült asszonyával. Aki erre elme­sélte, mire készültek ellene. T. a töredelmes vallomás hallatán meg tán egyéb okok miatt is megbocsátott a nőnek. De G.-re megharagudott. Első gondolata a rendőrség volt, de eszébe ju­tott, hogy a feljelentést nem árt bizonyíté­kokkal is alátámasztani. Ezért a nővel megbeszélte, csináljanak úgy, mintha... És úgy csináltak. Az asszony eredetileg ötszázezret ígért G.-nek a holttest eltaka­rításáért. Most tehát magához vett egy diktafont, s miközben G.-vel ismét meg­beszélte a teendőket, a beszélgetést kazet­tára rögzítette. És megbeszélt egy talál­kozót is, miszerint G.-nek a Teve utcai rendőrségi parkolóba - hova máshová ? - viszi majd a pénzt. G. érezte, hogy valami nem stimmel. De ötszázezer forint nagyon sok pénz. El­ment hát a találkozóra, ahol volt kollégái el is fogták. Van ennek az ügynek jó sok tanulsága. De nem érdemes őket elsorolni, kívülről fújjuk mindahányat. Aztán mégis. K. Zs. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. ÁPRILIS 18., KEDD 31 Az üzlet meghódította a Belvárost Továbbra is sok a szabálytalanság a vendéglátóhelyeken - Eltűnnek az élelmiszerboltok Hétszázzal több bolt és vendéglő mű­ködik most a Belvárosban, mint tíz éve. A kereskedelem szerkezete ala­posan megváltozott: az élelmiszerbol­tok egyharmada megszűnt, többszö­rösére nőtt a használtcikk­, a mű­tárgyüzletek és az utazási irodák szá­ma. Az V. kerület kereskedelmi és idegenforgalmi helyzetéről készült önkormányzati felmérés szerint egy év alatt az üzletek csaknem fele gaz­dát cserélt. Továbbra is sok a szabály­talanság a vendéglátóhelyeken. A Belváros kereskedelmét elsősorban a rendszerváltás után lezajlott privatizá­ció alakította át. A magánkézbe került élelmiszerüzleteknek mindössze öt évig kellett eredeti profiljuknak megfelelően működniük. A helyi lakosság alapvető ellátásában nem csekély színvonalesést okozott, hogy a profilkötöttség a priva­tizált üzletek zömében legkésőbb 1998- ban lejárt. Ezt követően a Belváros két meghatározó élelmiszerüzlete - a Ná­dor utca és az Arany János utca sarkán, valamint a Váci utca 1-3. alatt lévő - zárta be kapuit, mivel az új ingatlantu­­lajdonosok bankfiókot és irodákat nyi­tottak helyükön. Ugyanakkor megnyílt néhány pici élelmiszerüzlet, amelyek tulajdonosai a korábbi butik és javító­szolgáltató profil helyett választottak újat. Mint a tájékoztató anyagban olvas­ható: az élelmiszerüzletek száma 24, a hal-, hús- és baromfiboltoké 42, a zöld­ség- és gyümölcsárusító helyeké pedig 29 százalékkal csökkent az elmúlt évti­zedben. További gond az élelmiszer-el­látásban, hogy e kereskedések igen egyenlőtlenül, nagy szóródással helyez­kednek el az V. kerületben. A klasszikus belvárosi könyvesbol­tok több mint felének megszűnése ugyancsak a múlt évtized számlájára ír­ható. A bezárt és átalakított boltok mel­lett számos új, ám kisebb nyílt, így mindössze tíz százalékkal kevesebb könyvesbolt van a kerületben. Az idegenforgalomra, illetve a spe­ciális­ igényekre építő kereskedők és szolgáltatók megjelenésének eredmé­nyeként 1990-től 1999 decemberéig 615 százalékkal nőtt az utazási irodák száma, 566 százalékkal a használtcikk­­üzleteké, s megduplázódott a kölcsön­zőké, valamint a szállodáké és a panzió­ké, sőt 81 százalékkal bővült a dohány- és hírlapboltok köre. A fotó-, optika-, óra- ékszer- és műtárgykereskedésekből két és félszer annyi működik, mint tíz éve. A vendéglátóegységek 64 száza­lékkal szaporodtak időközben. A ruhá­zati, bőr- és cipőkereskedések szintén jó üzletnek bizonyultak: e téren hatvan­­százalékos a növekedés. A három évvel ezelőtt kirobbant túl­­számlázási botrány következtében ref­lektorfénybe kerültek a belvárosi ven­déglők. A különböző szakhatóságok mellett és velük együtt az önkormány­zat szakemberei rendszeresen ellenőr­zik a turisták által is sűrűn látogatott üz­leteket. Három éve összesen hetvenkét, 1998-ban már kétszázharmincnégy, ta­valy pedig kétszáznyolcvan vizsgálatot tartottak a Belváros vendéglátó-, élel­miszer-, iparcikk-kiskereskedelmi és egyéb szolgáltatást nyújtó üzleteiben. Továbbra is jellemző szabálytalanság a hiányos tájékoztatás az árakról, a nem hitelesített mércék használata, a beszer­zési bizonylatok hiánya és az árellenőr­zés akadályozása, valamint a tíz-húsz százalékos szervizköltség felszámítása. A feltárt hiányosságok többségét az ala­csonyabb kategóriájú és a rendezvé­nyekre kitelepült vendéglátósoknál je­gyezték föl. A konzumáltatásra válto­zatlanul érkeznek panaszok külföldi vendégektől, akikkel a hölgyek a leg­drágább italokra hívatják meg magukat, ezért a számla végösszege a sérelem szinte kizárólagos oka. Ha viszont az itallapon feltüntetik az árakat, akkor nem büntethető ez az egyébként nem éppen etikus forgalomnövelő módszer. A fokozott hatósági ellenőrzések eredményének tulajdonítható ugyanak­kor a szabálytalanságok számának csökkenése. Az elmúlt három évben összesen ötvenegy belvárosi üzletben rendelt el azonnali ideiglenes bezárást a jegyző. Három éve tizenkilenc, két éve húsz, tavaly azonban már csupán tizen­két üzemeltetőt kellett e szankcióval sújtani. Az elrettentő erejűnek szánt in­tézkedések a vendéglői visszaélések tu­ristariasztó, s így az ország hírnevét rontó hatása miatt szükségesek. Az el­lenőrzések tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy nem szűnt meg az irreá­lisan magas számlák kiállításának lehe­tősége, hiszen szabad ár van érvényben - foglalták össze a tájékoztató készítői. Sándor Tünde Kirívó esetekben pecsét is került a vendéglők ajtajára FOTÓ: SZABÓ BERNADETT A BELVÁROSI KERESKEDELEM ÁTALAKULÁSA Kórházi hulladék tonnaszámra A kórházakban, egészségügyi intéz­ményekben orvosi célra felhasznált eszközök, anyagok veszélyes hulla­déknak minősülnek. Az itt keletkezett hulladékot erre a célra elkülönített helyiségekben, különösen szigorú kö­rülmények között kell tárolni, meg­semmisíteni. Ez milliókat emészt fel. A kórházakban keletkezett úgyneve­zett betegellátási hulladékokat - infúzió­kat, fecskendőket, ampullákat, transzfú­ziós eszközöket, vágó eszközöket, szi­kéket - külön azonosító számokkal lát­ják el. A fővárosi kórházak kizárólag a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség engedélyével tárolhatják területükön a veszélyes hulladékot. A Szent János Kórház környezetvédelmi megbízottja, Nagy János lapunknak el­mondta, az intézményben tavaly nyolc­vankét tonna egészségügyi hulladék ke­letkezett. A kórház összes osztályán erre a célra elkülönített, zárható helyiségek­ben, speciális vizsgáztatott edényekben, konténerekben tárolják a hulladékot. Té­len és tavasszal hetente kétszer, nyáron kétnaponta szállítják el az anyagot. A fertőző betegek gyógyítására szako­sodott Szent László Kórházban különös figyelmet fordítanak a veszélyes hulladék tárolására. Varga Ida Anikó gazdasági igazgató lapunknak elmondta, a kórház közbeszerzési pályázat útján szerződött a hulladékot szállító céggel. Az intézmény kissé felemás helyzetbe került: a területü­kön üzemelő hulladékfeldolgozó gép ugyanis nem a Szent László Kórház szol­gálatában áll. Évekkel ezelőtt két veszé­­lyeshulladék-feldolgozó szerkezet műkö­dését engedélyezték az intézmény terüle­tén. Ezek egyike, a ma is működő, Laj­tos-féle gép gőzzel kezeli, feldarabolja, majd kommunális hulladékká alakítja a veszélyes anyagokat. A másik szerkezet sterilizálja a tárolóedényeket, kadellákat, így lehetővé teszi, hogy többször felhasz­nálják azokat. A Lajtos-féle berendezést üzemeltető cég szintén indult a közbe­szerzési pályázaton, de kevésbé kedvező ajánlatot adott, mint a nyertes vállalko­zás. Így most a tulajdonukban lévő gép a kórház energiaüzemét bérli ugyan, de nem az intézmény egészségügyi hulladé­kát ártalmatlanítja. A Szent László Kór­házban évente nyolcvan tonna veszélyes hulladék képződik, melyet Debrecenbe szállítanak. Az intézmény tizenhat-tizen­­hétmillió forintot költ erre. Ty. K.

Next