Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. április
2000-04-28
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. ÁPRILIS 28., PÉNTEK Fővárosunk XVII. kerülete - a Rákosmente - négy, korábban önálló településből (Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoshegy) alakult meg 1950-ben. A köznyelv gorombán, s napjainkban már igaztalanul „Rákosborzasztónak” is nevezte a vidéket, nem ismerve történetét, gazdag hagyományát. A megbélyegző elnevezést példásan cáfolja az elsőként bemutatandó község, Rákosliget, mely bár nevével a „múzsák pihenőhelyét” idézi képzeletünkbe, megalapítását nagyon is valóságos és szorongató társadalmi tények indokolták. Budapest, 1873-as megszületése után rohamos tempóban indult meg a nagyvárossá válás útján. Ez magával hozta a népesség, különösen a nagyipari munkásság növekedését. A város hamarosan „megtelt”, a lakbérek és a megélhetési költségek magasra emelkedtek. A bevándorló, s munkát vállaló népesség egy része a súlyos terhek elől a városkörnyéken igyekezett letelepedni. Ebbéli törekvésüket a kérdés súlyosságát felismerő kormányzat, és a korai munkás-érdekvédelmi szervezetek is támogatták. Így született meg a terv egy mintatelep létrehozására, elsősorban a budapesti gyárak munkásai részére. A javaslatot, hogy - enyhítve a lakásínséget - szövetkezeti alapon építsenek ezer darab kiskertes munkáslakást, az Általános Munkás Biztosító Pénztár vezetői, Rauchmaul Károly, Kiss Károly, Kürschner Jakab vetették fel 1895-ben. Elképzelésükkel, támogatást kérve, felkeresték az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot, ahol kedvező fogadtatásra találtak, hiszen a minisztérium is hasonló mintatelepeket akart felépíteni, így ezek egyike lett a Munkás-Otthon Szövetkezet, a mai Rákosliget elődje. A minisztérium a telep megszervezésével Fach Károly tanácsost bízta meg, aki feladatát kitűnően, nagy szakértelemmel teljesítette. (A sors kegyetlen játéka, hogy a tanácsos a telep felvirágzását már nem érte meg, 1898-ban elhunyt; nevét köztér őrzi Rákosligeten.) A Munkás-Otthon Házépítő Szövetkezet 1896. december 12-én, a VII. kerületi Dob utca 52. szám alatti munkáspárti helyiségben Fach Károly elnöklete alatt, hatvan taggal megalakult. Az építkezéshez szükséges pénzt, kétmillió koronát, jelzálogkölcsön formában szerezték meg. Az építési terület kiválasztása és megvétele szintén viszonylag gyorsan megtörtént: bízva a jó közlekedésben és a MÁV által ígért kedvezményekben, a budapest-hatvani vonal mellett, Rákoskeresztúr határában vásároltak Fuchs Ignác birtokostól 155 hold földet 230 ezer koronáért. Az építési tervek amerikai mintára egyenes vonalú, sakktáblaszerű elrendezésű, két-három szobás, kertes lakóháztömbök kialakítására készültek. 1898- ban kezdték építeni az első ötszáz házat, s 1899 őszén már beköltözhettek az első lakók a sorsolás útján nekik jutott házba. Ugyanebben az évben ásott kutak helyett vízvezetéket fektettek le. A telep közigazgatásilag Rákoskeresztúrhoz tartozott, de az anyaközség azon túl, hogy az adót kíméletlenül beszedte, nem sokat törődött vele. A lakók ezért 1903-ban panasszal fordultak az alispánhoz, és a telep önállósítását, valamint a Rákosliget név használatát kérték. Az alispán csak a névhasználatot engedélyezte, hallgatólagosan. Ebben az időben, 1903-ban a Rákoskeresztúr és Vidéke című helyi újság már így mutathatta be az egyre jobban kiépülő települést: „Nos, Rákosligeten nincs por, nincs szekér és ökörcsorda reggel és este. De van friss üde levegő, hisz oly magasan fekszik, mint a Gellérthegy teteje, van köröskörül fejlődő ligete, széles, levegős, esőben is sátnélküli útjai. A fővárostól 25 pere az út oda, s minden órában van közlekedés. Az idén hetenként már kétszer térzene is tartatott. Van aztán vízvezetéke minden háznak, nem pedig kerekes kútja, mint más községekben, amely csak arra jó, hogy minden szemetet, férget jutasson felszínre, s egy-egy pesti gyerek forduljon bele.” Közben azonban Rákosliget társadalmi összetétele is gyökeresen megváltozott: a XIX. század végén bekövetkezett és az egész Monarchiát sújtó gazdasági válság hatására, a jól fizetett szakmunkások sem tudták törleszteni a lakbért, sorozatosan eladni kényszerültek telepi házaikat. Az ingatlanokat fővárosi tisztviselők, kereskedők, értelmiségiek vásárolták meg, úgyhogy pár év múlva szinte alig maradt a településen néhány munkáscsalád. 1907-ben megtörtént az elszakadás Rákoskeresztúrtól: az egyre erőteljesebb követelésre a megye és a belügyminisztérium önálló nagyközséggé nyilvánította Rákosligetet. A község fejlődése ezután még nagyobb lendületet vett: az elemi iskola és az óvoda után 1909-ben megnyílt a polgári iskola, a takarékpénztár, 1910-ben fölépült az első emeletes épület: a szálloda és mozi. Az utcákon 1912-ben kigyúltak az első villamos lámpák, 1914- ben megindult, a világháború miatt sajnálatosan rövid életű Rákosliget című újság, 1915-ben felavatták a római katolikus templomot. 1926-ban a szaporodó betelepülők igénye szerint újabb 120 darab házhelyet parcelláztak, és bocsátottak áruba. A község lakossága az 1910-ben összeírt 2600-ról 1930-ban 3112-re emelkedett. A település fizikai képe is rendezett, s az itt élők lehetősségéről árulkodott: az utcák tiszták, pormentesek, a házak téglából épültek és cseréptetősek, a kertek pedig megannyi kis arborétum volt. Kellő időben megalakultak és működtek is az ebben a korban elengedhetetlen egyesületek: az önkéntes tűzoltók, a kaszinó, a dal- és zenekör. A községben az 1930-as statisztika szerint 42 analfabéta élt, valamennyi cseléd volt, egyébként minden húsz lakosra jutott egy cseléd, ami szintén a polgári jólétet tükrözte. , A budapest-hatvani vonalon utazókat meglepi az egyik állomás mögötti község csodásan szép külseje. Mintha remekelni gyűltek volna össze, vagy pályadíjért versenyeztek volna azok az építészek, akik ennek a községnek a vasútvonallal párhuzamos utcáján a nyaralókat és villákat építették. Ez a csodásan szép község, amelyet valaki igen találóan »weekend városnak« nevezett el: Rákosliget. ...megállapíthatjuk a gondozott, gyönyörű kertekből, hogy Rákosliget a kultúrlelkek oázisa, lelket üdítő, szemet gyönyörködtető nyaralótelep” - írta az 1930- as években a Rákospalota és Rákosvidék című monográfia. Rákosliget végül is szerencsésnek mondható: kedvező fekvése miatt elkerülte a várostervezői figyelem, megmaradt kertes, családi házas beépítése, tiszta, jó levegője, megmaradtak római számmal jelölt utcái, az egész egykori kultúrtelep megmaradt a „hétköznapi múzsák” csendes menedékének. Fodor Béla Rákosliget, a víkendváros Mintatelepnek készült a budapesti gyárak munkásainak Amerikai példát követve az utcákat számmal jelölték A telep létrehozójáról, Fach Károlyról elnevezett tér az 1910-es években FORRÁS: A MÁSIK BUDAPEST _________Lelőhely_________ Tűtorony a lágymányosi BNV-nél Talán valami átok ül az egykori Lágymányosi-tó területén. Ott a Duna, a híd, a sok szabad hely, mégis elszomorítóan lassan költözik belé az élet. A millennium idején még a hajdani tó bukott meg, mint mondén Konstantinápoly, legutóbb pedig az expó rekedt meg az obuigát zászlóerdő felállításánál. És akkor még egy szót sem ejtettünk a lágymányosi vásárváros ideájáról, amely - az ugyancsak nyögvenyelősen megvalósuló egyetemi negyedet nem számítva - talán a legtovább tartotta magát az összes ötlet közül. Pedig már 1943-ban kiírták az első nyilvános pályázatot a lágymányosi vásárváros épületeinek megtervezésére. Az elképzelés a harmincas és negyvenes évek fordulóján megszülető Szent Korona útja-koncepció része volt. A Kelenföld felé továbbvezetni tervezett száz méter széles, impozáns sugárutat - a mai Irinyi József utat . Árkay Aladár két tizenhat emeletes pilonépületből kiindulva, egy palást ívelését követve kötötte volna össze az akkori Horthy Miklós híddal, az így kialakuló monumentális teret pedig sávházakkal szegélyezte volna. (Mindebből ma alig látható más, mint a Karinthy Frigyes út sarkán álló, íves kiképzésű háztömb.) A déli sávházsor mögött kapott volna helyet az új nemzeti stadion és az állandó kiállítási terület, az utóbbi persze csak „a sportcélok megengedte mértékig”. A háború azonban elsodorta ezt az elképzelést, olyannyira, hogy az 1953-as általános rendezési tervben már nyomokban sem volt föllelhető. Akkoriban a terv készítői egy Építőipari Egyetemet láttak volna szívesen a lágymányosi Duna-parton, miközben a vásárvárost a Csepel-sziget északi csücskére száműzik a Városligetből. Pár évbe telt csak azonban, és ismét fordult a kocka. 1958. május 30-án a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága arról hozott határozatot, hogy 1960-ban megkezdik a vásárok áttelepítését a zsúfolt, leromlott állapotú városligeti pavilonokból az új lágymányosi vásárvárosba. A szakemberek úgy látták: az efféle rendezvények ideális helyéül a Duna-part kínálkozik, s mivel a Csepel-sziget csúcsa kikötőnek kell, az Óbudai-sziget pedig „belátható időn belül nem használható fel erre a célra”, marad az amúgy is dinamikusan fejlődő Lágymányos. Külön előnynek tekintették, hogy a főbejáratot jelző tűszerű torony csúcsán egy vendéglővel „befejezheti a jelenleg elmosódott déli városképet”. Ezután valamennyire felgyorsultak az események, de a jelek szerint senki sem vette komolyan az 1960-as határidőt. 1959-ben a XI. kerületi, majd a fővárosi tanács is elfogadta a BNV beruházási programját, de egészen a következő év augusztusáig tartott, hogy az első társadalmi munkások ásóval-lapáttal felsorakozzanak a kietlen területen, és nekifogjanak a tereprendezésnek. Ezután fásítás következett, no és számos tervpályázat, miközben a BNV-t újra és újra a Városligetben nyitották meg. 1963. április 29-én már a főpavilonra kiírt pályázat eredményét is kihirdették: Gulyás Zoltán, Rimanóczy Jenő, Nagy József és Egyedi András azzal a jóleső érzéssel vehette át az első díjat, hogy ha lesz valaha dél-budai vásárváros, akkor az ő főépületüket csodálhatják majd meg az emberek. Erről azonban egyre kevesebb szó esett, annak ellenére, hogy 1968-tól még évenként őszi vásárral is bővült a városligeti kínálat. A kormány végül 1972 februárjában huszáros mozdulattal vágta el a gordiuszi csomót: határozata értelmében az egykori tenyészállatvásár területére, a mezőgazdasági szakvásárok helyszínére, Kőbányára telepítették át az ipari vásárt is, mondván, hogy a város peremén bőven van hely, és a meglévő pavilonokat egész szépen helyreállították az előző évi vadászati világkiállítás tiszteletére. Lágymányoson pedig minden maradt a régiben, egészen addig, míg Budapest és Bécs a nyolcvanas évek végén úgy nem határozott, közösen rendez világkiállítást. De ez már egy másik történet. N. Kósa Judit Nem ilyenre tervezték fotó: kovács bence Rózsa utca, délelőtt Ötödik napja tömöm magamba a festett kemény tojást, panaszkodott az első emeleti körfolyosón Jolán néni, miközben kalitkáit aggatta ki a falba vert kampóra, hogy a papagájok levegőzzenek Festettem hat kéket és hat pirosat, de a kutya se csengetett be hozzám, pedig a fiam is megígérte, hogy eljön. Nem ért rá szegénykém, még húsvétkor is húzza az igát. Ahogy mondja, Jolánkám, helyeset Csopakiné, közben mossa tovább a gangot, hipós vízbe mártogatja a felmosófa végén fityegő rongyot. Megáll, a korlátra mutat. Ez a sok galambpiszok, ez visz engem a sírba, csattan fel. Naponta lesikálom, de egy óra múlva ugyanúgy néz ki minden. Ha egész évben nem láttuk egymást, húsvétkor akkor is mindig meglátogatott az öcsém. Három éve ment nyugdíjba a vasúttól, azóta jobban ráér, de most ő se jött, panaszkodik tovább Jolán néni. Valami történhetett vele, mert nem is telefonált. Most nyelem a sok kemény tojást, azt eszem reggel, délben, este, mit csináljak, sose szerettem, valahogy öszszeáll a torkomban, valósággal fojtogat, mintha fűrészport tömnék magamba. Csopakiné a korlátot dörzsöli a rongygyal. Nem vagyok egy rossz ember, de ezeket a galambokat mind egy szálig fel tudnám robbantani. Olyan ronda betegséget terjesztenek, amilyenre maga még álmában se gondol! Nem véletlen, hogy egész télen meg voltam hűlve, pedig alig mentem ki a lakásból. Elhiszi nekem, hogy a baktériumok a küszöb alatt is beszivárognak? Jolánka közben a göcsörtös mutatóujjával a kalitka oldalán kapirgál, a száját csücsöríti a papagájoknak a nevüket suttogja, Matyika, Totyika, aztán közelebb lép Csopakinéhoz. A lányom vissza akar hozzám költözni, meséli. A férje úgy iszik hogy a kefekötő hozzá jár tanfolyamra. Ha eljöttek húsvétra, már úgy érkezett, hogy nem talált be az ajtón. Lefeküdt az előszobaszőnyegre, és sírt. Az én drága kis unokáim már megszokták átlépték, beszaladtak a konyhába, nekiestek a süteménynek és az utolsó morzsáig felfalták. Hát most ők se jöttek Igaz, nem is sütöttem semmit. Kinek süssek? Magamnak? Csopakiné kicsavarta a felmosórongyot, ismét bemártogatta a hipós vízbe, aztán csepegő kézzel tovább magyarázott. Régen azt tartották hogy ember embernek farkasa. Azt mondom magának hogy nagyot változott a világ, most ember embernek embere. Uram-atyám, az a sok lopás! Jolánkám! Látta tegnap a tévében azt a fülbevalós csövest? Nagy kár! Azt kérdezte a csöves a riportertől, mert még neki állt feljebb: mit jelent az, hogy ne lopj? Majd én megmondom, kezicsókolom! Azt jelenti, ne élj, ne élvezd az életet, dögölj meg és temessék melléd az üres bukszádat! Na, tetszik látni, ilyen emberek vannak és hozzájuk még ezek a dögvészes galambok! Jolán néni bólogat, óvatosan lenéz a sárga keramittal kirakott udvarra, aztán fel az égre, a falak kőkeretében derengő ólomszürke négyszögre. Ne nevessen rajta, de a bátyámat, szegényt Alfonznak hívták mondja elgondolkozva. Gyönyörűen hegedült. Évtizedekig mindig ő volt az első locsolóm. A legdivatosabb illatokat használta, nem kellett utána hajat mosni. Tudja, mindig megismertem a kopogását. Ott állt az ajtóban, öltönyben, fehér ingben, de mellény is volt rajta! Csopakiné a kicsavart ronggyal még egyszer áttörli a gang frissen felmosott szakaszát. Nem értem magát, mondja közben. Mi a nyavalyának fest annyi tojást, ha nem vár vendéget? De Jolánka ezt már nem hallotta. Visszasurrant a lakásába, és magára zárta az ajtót. Fehér Béla CSAK LENDÜLETESEN! OPEL ASTRA DESIGN! metálfényezéssel * ki ■ül m felnikkel * hátsó spoilerrel. Az Opel Astra az 1999-es európai értékesítési lista kategóriagyőztese. Már 15% kezdő befizetéssel, azaz 430 650 Ft-ért az öné lehet.* Használt gépkocsiját korrekt áron beszámítjuk a vételárba. OPEL, Maxabo 1037 Budapest, Bécsi út 254. Tel.: 250-7373. Fax: 367-3590 • 1026 Budapest, Hűvösvölgyi út 32. Tel.: 200-7200. Fax: 200-6820 e-mail: opel@maxabo.hu, internet: www.maxabo.hu