Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. október

2000-10-27

36 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. OKTÓBER 27., PÉNTEK Szállodák, éttermek, kávéházak, Pannónia Budapest igazi látványosságává lett­­ A XVIII. században még kocsmaként működött A századvégen kibontakozó nagyvárosi és polgári életforma kedvelt színterei vol­tak a szállodák. Éttermeiket, kávéházai­kat nemcsak a szállóvendégek látogatták, hanem a szórakozni vágyó tehetős városi közönség is. Közéjük tartozott a nagy hí­rű Pannónia Szálló a régi Kerepesi úton, az egykori Nemzeti Színház tőszomszéd­ságában. Elődje, a földszintes Griff a XVIII. században még kocsmaként mű­ködött, de 1803-tól már fogadóként emle­getik. A Griff 1865-ben leégett, s helyére Pán József tervei alapján már a dualizmus városfejlődésének megfelelő szállót épí­tettek, Pannóniának nevezték el. 1884- ben került a Glück család, majd Glück Frigyes kizárólagos tulajdonába. De nemcsak Glück Frigyesnek volt szerencséje a szállodával - e frigynek kö­szönhetően -, a szálloda is beírta magát a főváros és a Monarchia vendéglátásának történetébe. A világot járt ifjú tulajdonos az angol, német, olasz és amerikai szállo­daiparban szerzett tapasztalatait a Pannó­niában hasznosította. 1892-ben már a millenniumra készülődve átépíttette szál­lodáját. A vendégszobák számát emelet­­ráépítéssel 115-re növelte. Az udvart nyitható üvegtetővel és télikerttel 300 vendéget befogadó étteremmé alakíttatta. Angol stílusú társalgója, olvasóterme és gazdag könyvtára, az Olaszországból ho­zatott carrarai márványszobrok, a légfű­­téses télikert Budapest látványosságává avatta a Pannóniát. Ez volt az első szállo­da, „amelybe a villanyvilágítást, éttermi és kávéházi helyiségeibe a központi gőz­fűtést bevezették”. Amikor Glück hazajött Amerikából, elhatározta, hogy megvalósítja a legújabb vívmányt, a „villanyos felhúzót”. A kö­zönségesnek nem mondható szerkezet, a lift. Jenő herceget vitte fel elsőnek a má­sodik emeletre! - adták hírül a napilap­ok. Idézzük fel, milyen is volt a fiatal Pannónia a korabeli újságok tükrében. „...műtárgyaknak beillő bútoraival, buf­fetj­ével, szőnyegeivel és gobelinjeivel túltesz minden eddig látottakon” - írta a Hét című újság az átalakítás után. A kü­lönböző sajtóorgánumok egyként dicsér­ték a szállodát és tulajdonosának kiváló ízlését, műértését: „...mindig gondja volt arra, hogy a par excellence magyar gent­ry — mely a Pannónia törzsvendégeit ké­pezi —, ne rideg szállodának, de kedélyes otthonának tekintse e szállót” - írta pél­dául a Magyar Szalon 1898-ban. A báli szezon és a lóversenyek idején a Pannónia előtt állottak a legszebb magyar fogatok! E fényűzően berendezett lakosz­tályokból vitték ugyanis az első pesti bál­ba a vidéki úri családok leányait, már ré­gi idők óta - olvashatjuk megint máshol. A mindennapokban a Pannónia élete szorosan kötődött a múlt század politikai és színházi eseményeihez. És nem vélet­lenül. A közeli Sándor utcai képviselőház és a százados Nemzeti Színház honatyák és színészek kedvelt törzshelyévé tette. Ha a szálloda egész miliőjéhez, kedvező forgalmi helyéhez még hozzáadjuk a ki­váló konyhát, az elegáns éttermet, no meg Radics Béla cigányzenekarát — mi sem vonhatjuk kétségbe a Pannónia érde­meit és népszerűségét. Egykori asztaltársaságára így emléke­zik a Világ című újság: „...mikor itt is szóváltásra került a sor az ellenzék és a kormánypárti képviselők között, Glück Frigyes közbeszólt: — Képviselő urak... Szereztem egy XV. századbeli török kardot... Nézzék meg!” S a vitának azonnal vége lett. Amikor a húszas években a Pannóniát ismét modernizálták, a Budai Napló 1928-ban így írt: „...az artisztikus ízlésű Glück Frigyes kormányfőtanácsos, az an­tikvitások szenvedélyes gyűjtője, az elis­mert mecénás átépíttette a régi patinás szállodát”. Ekkor került az első emelet er­­kélyes ablaka fölé ruskicai fehér már­ványból Rákóczi Ferenc erdélyi fejede­lem aranyozott bronz mellképe. Az em­léktáblát Glück a következő felírással ké­szíttette: „Hazajöveteled 1906. október 28-án diadalút volt, melynek emlékét őr­zi a Rákóczi-út. Hirdesse e tábla hűséges néped háláját és reményét.” Telt-múlt az idő. A csodálatos műkin­csek - bronzszobrok, festmények, kínai vázák, muzeális értékű pompás függö­nyök, szőnyegek, értékes bútorok, a konyha klasszikusainak írásaiból össze­állított értékes gyűjtemény (amilyen még a British Museum könyvtárában sem volt)­­ árverésre és részben múzeumokba került! A szálloda sorsáról 1947. október 26-án délben egy értekezleten döntöttek. Minderről a Világ című újság tudósított. A szállodát megvette a Rádió, de a neve megmaradt. „Pannónia ház” néven él majd tovább. Napjainkban újra hallunk róla, mivel eladó az egykori Pannónia Szálló. Sajná­latos módon azonban jelenlegi forgalmi értékéhez már semmi köze egykori szép­ségének és eleganciájának. „Nagy értéke, hogy összesen 120 parkoló kialakítására van benne lehetőség” - olvashatjuk az új­ságban. Nagyváthy Éva Az épület a Nemzeti Színház tőszomszédságában és az étterem ______Mű­ Kincsek_______ Ritterné köhög Vizes mellhártyám van, mondja özvegy Ritterné, és úgy köhög, hogy reszket belé a gang. Pedig a jövő héten megyek svédbe a Gusztiékhoz, teszi hozzá bá­natosan. Aztán egy medált vagy mi a szöszt mutat, és kérdezi, szerin­tem jó lesz-e ez ajándékba Svédországban élő öccse vadászkalapjára. A kicsi, ovális kerámiakitűző a Mátyás-templomot áb­rázolja. Feltéve, ha erős ko­ponyaizma van a Guszti úrnak, mon­dom óvatosan. Mert­hogy ez combos vise­let, az ilyesmivel ékesí­tett tökfödőt már tarta­ni kell a fejbúbon. Kép­zeljük el, amikor a va­dász éppen szembeszáll a hörgő vadkannal, és a Mátyás-templomos jel­vény elbillenti, majd a sze­mébe csúsztatja a kalapot. Még rágondolni is rossz... Nézem ezt a semmire sem jó díszt, és eszembe jut jelvénygyűjtő ifjú­korom, amikor két Lottó Ottó ért egy kapuőr feliratú kitüntetést. Akkoriban még valahogyan rend volt a mellka­sokon: a BKV-élmunkás konkretire BKV-élmunkás kitűzőt hordott, a Fradi - drukker FTC-jelvényt, a vadász meg mindent, ami csörög a stüszikalapon. Ma már ennél bonyolultabb a hely­zet, azt azonban végképp nem tudom kitalálni: ki a csoda visel Mátyás­templom ábrázolást a zakója hajtóká­ján vagy a vadászkalapján? Ki? Pedig a fővárosi szuvenírboltokat ki­fosztó külföldiek állítólag viszik, mint a cukrot, és erre felfigyelhetne az Országimázs Központ is. Arról nincsenek hiteles adatok, hogy a Mátyás-templomos kitűzőt kilószámra vásáro­ló külföldiek vadászok-e, avagy egyszerű jelvény­gyűjtők, az azonban va­lószínűnek látszik, hogy a megszerzett zsák­mányt hazaérve hala­déktalanul Pierre Car­din öltönyük hajtókájá­ra biggyesztik, megmu­tatván a világnak, hol is nyaraltak az idén. Az­tán, ha szembejön vala­ki, hasonló kitűzővel, ak­kor cinkosan összekacsin­tanak: mi, Mátyás-templo­mosok. Kérdezem Ritternét, miért van az ovális kerámiára pingált épületen egy csomó vörös zászló. Az nem vörös zászló, hanem a cserép a tetőn. Az viszont nem vörös, ellenkezem. Itt vörös, zárja le a vitát Ritterné. Lehet, hogy mondana még mást is, de mon­dandója köhögésbe fullad, legyint, és kezében a pesti szuvenírrel bedöcög a konyhába. Guszti boldog lesz. Trencsényi Zoltán _________Lelőhely__________ Ábránd a padkán Próbálok visszaemlékezni az 1980-as év­re. Akkor volt talán, hogy minden AB­BA- és Boney M-kazettát - nem beszélve a poszterekről és a gondosan összeállított cikkgyűjteményekről - önzetlenül átad­tunk az osztály egyetlen tagjának, aki né­mi spéttel lett diszkórajongó? De milyen képek kerültek akkor az emeletes ágy fö­lé? Fonográf? Locomotiv? Pink Floyd? Vagy akkor már dúlt a retró, és Illést meg Beatlest hallgattunk a lestrapált Teslán? Egy biztos, a tánczenének akkortájt nem volt igazán keletje. Én leg­alábbis úgy emlékszem, hogy a Műjégen is a hangszóróból ömlő muzsika volt az egyik legrettene­tesebb, elsősorban a Homokóra, amelyet valaki kitartóan igyeke­zett megállítani. Táncdalfeszti­­vált se tartottak már egy jó ideje, bár a jól értesültek tudták, hogy a Metronóm ’77 az volt, csak álné­ven. Nekem mindenesetre a tánc­dalról még ma is elsősorban a Megáll az idő rekedt hangú dizőze jut az eszembe, meg a füstgomoly és a pohár a zongorán. Mindezt csak azért meséltem el, mert lám, ennyi év után még kézzelfogható bi­zonyítékot is kaptam arra, hogy a táncdal emelkedett, ha úgy tetszik, akár nemzeti is lehet. Két évtizeddel ezelőtt legalábbis ezt sugallta az a zeneszerző-szövegíró, aki „Művészt, magyaros dalt és tánczenét a magyarnak!” jeligével adta be pályáza­tát a Fesztivál ’81 címmel meghirdetett tánc- és popzenei pályázatra. A nettül be­kötött kézirat előlapjáról a szerzőt magát illető információkat is kaphatunk: a Ma­gyar tánczenei hangulatok elnevezésű pá­lyamű, mint írja,, A szerzőnek még mind kiadatlan és előadatlan - több mint két­ezer-négyszáz -, saját szövegű és zenéjű művéből lett kiválogatva.” Mivel magamat, fájdalom, hosszú ide­je a Kodály-módszer hazai csődjeként vagyok kénytelen számon tartani, e helyt tekintsünk el a dallam méltatásától, és foglalkozzunk kizárólag a dalszövegek­kel. Az alkotó igen hangsúlyosan indítja a beküldött anyagot, Op. 500. sorszámú művének már a címe is roppant beszédes: „Táncdal lett az én eszményképem”. A hely korlátozott voltára való tekintettel itt most csak a refrént közöljük: „Daloljunk mi és szórakozzunk, amíg vidámak s if­jak vagyunk! / Az idő is már oly hamar múl, így énekeljünk és táncoljunk... / Táncdal lett az én eszményképem, nem tudom mostan feledni sem! / Ha hallom olykor mind gyakrabban, úgy lángra is gyűl az én szívem”. Hát így. A második beküldött nóta (Op. 769.) a „Nyári estén a Halászbástyán” címet vi­seli, de a szerző siet megnyugtatni a zsű­rit, hogy „e szép zenéjű dallam Tavasz, il­letve Őszi estén a Halászbástyánra is éne­kelhető”. És tényleg, a dal mondanivaló­ja mindhárom évszak említésével adek­­vát, a negyedik változat azonban kissé furcsa lenne. Hiszen ki tudná borzongás nélkül elénekelni, hogy Téli­­estén a Ha­lászbástyán, / Ábrándozva ülök egy pad­kán! / Elcsodálom a tájat, s Dunát, / Neonfényes oly szép Pest-Budát”? Szerzőnknek egyébként kétségtelenül a rugalmasság volt az egyik legfőbb eré­nye. Harmadik dalát (Op. 1204.), a „Holdvilágos szép nyári estén” címűt több változatban is elkészítette, és bátran merített korábbi sikereiből. „Holdvilágos szép nyári estén” — írta - „budapesti korzón sétál­tunk! / Szállt reánk sok arany csillagfény, elmerengve úgy an­­dalogtunk. / Hallgattuk a Duna­­part zaját, hogy mit üzen a lan­gyos szellőn. / Lángolt bennünk a szerelem is, ábrándoztunk dí­szes esküvőn.” Azonban ha a tisztelt zsűri úgy kívánta, alkal­mazhatta a második változatot is, amely­ben a szerző sétahajóval merítkezett meg a pesti éjszakában, andalgás helyett dú­­dolgatott, a vén Duna hangját figyelte, haját nem szellő, hanem szél borzolta, és az esküvői gondolatok helyett a neonfé­nyes Pest-Budán merengett. (Ezek után igazán nem lepődhetünk meg azon sem, hogy a szerző egy harmadik szövegválto­zatban még a Balaton partjára is elkalau­zolta hőseit.) Csak azt tudnám, mi lett a pályázat végeredménye. Mégis, önök mit gondol­nak: lett végül művészi, magyaros tánc­zenéje a magyarnak? N. Kósa Judit Op.WH. §1 ~T" *4^­4^ ^7 a dupla-haszon gépjármű Nissan Pickup 2,5 TDi ajándék légkondicionálóval A Nissan Pickuppal most duplán jól jár. Double Cab - így öt személy is kényelmesen elfér benne, akár egy személyautóban. Ráadásul most 500.000 Ft értékű klímaberendezést adunk hozzá ajándékba. Nissan. Ha egyszer beül, többé nem akar kiszállni. Summit Auto Kereskedelmi Rt. 1095 Bp., Máriássy u. 5. Tel: 455-1111 Ajánlott kenőanyag: M©bilD JD SUMMIT AUTO-RT ( NISSAN | www.nissan.hu

Next