Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. október
2000-10-27
36 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. OKTÓBER 27., PÉNTEK Szállodák, éttermek, kávéházak, Pannónia Budapest igazi látványosságává lett A XVIII. században még kocsmaként működött A századvégen kibontakozó nagyvárosi és polgári életforma kedvelt színterei voltak a szállodák. Éttermeiket, kávéházaikat nemcsak a szállóvendégek látogatták, hanem a szórakozni vágyó tehetős városi közönség is. Közéjük tartozott a nagy hírű Pannónia Szálló a régi Kerepesi úton, az egykori Nemzeti Színház tőszomszédságában. Elődje, a földszintes Griff a XVIII. században még kocsmaként működött, de 1803-tól már fogadóként emlegetik. A Griff 1865-ben leégett, s helyére Pán József tervei alapján már a dualizmus városfejlődésének megfelelő szállót építettek, Pannóniának nevezték el. 1884- ben került a Glück család, majd Glück Frigyes kizárólagos tulajdonába. De nemcsak Glück Frigyesnek volt szerencséje a szállodával - e frigynek köszönhetően -, a szálloda is beírta magát a főváros és a Monarchia vendéglátásának történetébe. A világot járt ifjú tulajdonos az angol, német, olasz és amerikai szállodaiparban szerzett tapasztalatait a Pannóniában hasznosította. 1892-ben már a millenniumra készülődve átépíttette szállodáját. A vendégszobák számát emeletráépítéssel 115-re növelte. Az udvart nyitható üvegtetővel és télikerttel 300 vendéget befogadó étteremmé alakíttatta. Angol stílusú társalgója, olvasóterme és gazdag könyvtára, az Olaszországból hozatott carrarai márványszobrok, a légfűtéses télikert Budapest látványosságává avatta a Pannóniát. Ez volt az első szálloda, „amelybe a villanyvilágítást, éttermi és kávéházi helyiségeibe a központi gőzfűtést bevezették”. Amikor Glück hazajött Amerikából, elhatározta, hogy megvalósítja a legújabb vívmányt, a „villanyos felhúzót”. A közönségesnek nem mondható szerkezet, a lift. Jenő herceget vitte fel elsőnek a második emeletre! - adták hírül a napilapok. Idézzük fel, milyen is volt a fiatal Pannónia a korabeli újságok tükrében. „...műtárgyaknak beillő bútoraival, buffetjével, szőnyegeivel és gobelinjeivel túltesz minden eddig látottakon” - írta a Hét című újság az átalakítás után. A különböző sajtóorgánumok egyként dicsérték a szállodát és tulajdonosának kiváló ízlését, műértését: „...mindig gondja volt arra, hogy a par excellence magyar gentry — mely a Pannónia törzsvendégeit képezi —, ne rideg szállodának, de kedélyes otthonának tekintse e szállót” - írta például a Magyar Szalon 1898-ban. A báli szezon és a lóversenyek idején a Pannónia előtt állottak a legszebb magyar fogatok! E fényűzően berendezett lakosztályokból vitték ugyanis az első pesti bálba a vidéki úri családok leányait, már régi idők óta - olvashatjuk megint máshol. A mindennapokban a Pannónia élete szorosan kötődött a múlt század politikai és színházi eseményeihez. És nem véletlenül. A közeli Sándor utcai képviselőház és a százados Nemzeti Színház honatyák és színészek kedvelt törzshelyévé tette. Ha a szálloda egész miliőjéhez, kedvező forgalmi helyéhez még hozzáadjuk a kiváló konyhát, az elegáns éttermet, no meg Radics Béla cigányzenekarát — mi sem vonhatjuk kétségbe a Pannónia érdemeit és népszerűségét. Egykori asztaltársaságára így emlékezik a Világ című újság: „...mikor itt is szóváltásra került a sor az ellenzék és a kormánypárti képviselők között, Glück Frigyes közbeszólt: — Képviselő urak... Szereztem egy XV. századbeli török kardot... Nézzék meg!” S a vitának azonnal vége lett. Amikor a húszas években a Pannóniát ismét modernizálták, a Budai Napló 1928-ban így írt: „...az artisztikus ízlésű Glück Frigyes kormányfőtanácsos, az antikvitások szenvedélyes gyűjtője, az elismert mecénás átépíttette a régi patinás szállodát”. Ekkor került az első emelet erkélyes ablaka fölé ruskicai fehér márványból Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem aranyozott bronz mellképe. Az emléktáblát Glück a következő felírással készíttette: „Hazajöveteled 1906. október 28-án diadalút volt, melynek emlékét őrzi a Rákóczi-út. Hirdesse e tábla hűséges néped háláját és reményét.” Telt-múlt az idő. A csodálatos műkincsek - bronzszobrok, festmények, kínai vázák, muzeális értékű pompás függönyök, szőnyegek, értékes bútorok, a konyha klasszikusainak írásaiból összeállított értékes gyűjtemény (amilyen még a British Museum könyvtárában sem volt) árverésre és részben múzeumokba került! A szálloda sorsáról 1947. október 26-án délben egy értekezleten döntöttek. Minderről a Világ című újság tudósított. A szállodát megvette a Rádió, de a neve megmaradt. „Pannónia ház” néven él majd tovább. Napjainkban újra hallunk róla, mivel eladó az egykori Pannónia Szálló. Sajnálatos módon azonban jelenlegi forgalmi értékéhez már semmi köze egykori szépségének és eleganciájának. „Nagy értéke, hogy összesen 120 parkoló kialakítására van benne lehetőség” - olvashatjuk az újságban. Nagyváthy Éva Az épület a Nemzeti Színház tőszomszédságában és az étterem ______Mű Kincsek_______ Ritterné köhög Vizes mellhártyám van, mondja özvegy Ritterné, és úgy köhög, hogy reszket belé a gang. Pedig a jövő héten megyek svédbe a Gusztiékhoz, teszi hozzá bánatosan. Aztán egy medált vagy mi a szöszt mutat, és kérdezi, szerintem jó lesz-e ez ajándékba Svédországban élő öccse vadászkalapjára. A kicsi, ovális kerámiakitűző a Mátyás-templomot ábrázolja. Feltéve, ha erős koponyaizma van a Guszti úrnak, mondom óvatosan. Merthogy ez combos viselet, az ilyesmivel ékesített tökfödőt már tartani kell a fejbúbon. Képzeljük el, amikor a vadász éppen szembeszáll a hörgő vadkannal, és a Mátyás-templomos jelvény elbillenti, majd a szemébe csúsztatja a kalapot. Még rágondolni is rossz... Nézem ezt a semmire sem jó díszt, és eszembe jut jelvénygyűjtő ifjúkorom, amikor két Lottó Ottó ért egy kapuőr feliratú kitüntetést. Akkoriban még valahogyan rend volt a mellkasokon: a BKV-élmunkás konkretire BKV-élmunkás kitűzőt hordott, a Fradi - drukker FTC-jelvényt, a vadász meg mindent, ami csörög a stüszikalapon. Ma már ennél bonyolultabb a helyzet, azt azonban végképp nem tudom kitalálni: ki a csoda visel Mátyástemplom ábrázolást a zakója hajtókáján vagy a vadászkalapján? Ki? Pedig a fővárosi szuvenírboltokat kifosztó külföldiek állítólag viszik, mint a cukrot, és erre felfigyelhetne az Országimázs Központ is. Arról nincsenek hiteles adatok, hogy a Mátyás-templomos kitűzőt kilószámra vásároló külföldiek vadászok-e, avagy egyszerű jelvénygyűjtők, az azonban valószínűnek látszik, hogy a megszerzett zsákmányt hazaérve haladéktalanul Pierre Cardin öltönyük hajtókájára biggyesztik, megmutatván a világnak, hol is nyaraltak az idén. Aztán, ha szembejön valaki, hasonló kitűzővel, akkor cinkosan összekacsintanak: mi, Mátyás-templomosok. Kérdezem Ritternét, miért van az ovális kerámiára pingált épületen egy csomó vörös zászló. Az nem vörös zászló, hanem a cserép a tetőn. Az viszont nem vörös, ellenkezem. Itt vörös, zárja le a vitát Ritterné. Lehet, hogy mondana még mást is, de mondandója köhögésbe fullad, legyint, és kezében a pesti szuvenírrel bedöcög a konyhába. Guszti boldog lesz. Trencsényi Zoltán _________Lelőhely__________ Ábránd a padkán Próbálok visszaemlékezni az 1980-as évre. Akkor volt talán, hogy minden ABBA- és Boney M-kazettát - nem beszélve a poszterekről és a gondosan összeállított cikkgyűjteményekről - önzetlenül átadtunk az osztály egyetlen tagjának, aki némi spéttel lett diszkórajongó? De milyen képek kerültek akkor az emeletes ágy fölé? Fonográf? Locomotiv? Pink Floyd? Vagy akkor már dúlt a retró, és Illést meg Beatlest hallgattunk a lestrapált Teslán? Egy biztos, a tánczenének akkortájt nem volt igazán keletje. Én legalábbis úgy emlékszem, hogy a Műjégen is a hangszóróból ömlő muzsika volt az egyik legrettenetesebb, elsősorban a Homokóra, amelyet valaki kitartóan igyekezett megállítani. Táncdalfesztivált se tartottak már egy jó ideje, bár a jól értesültek tudták, hogy a Metronóm ’77 az volt, csak álnéven. Nekem mindenesetre a táncdalról még ma is elsősorban a Megáll az idő rekedt hangú dizőze jut az eszembe, meg a füstgomoly és a pohár a zongorán. Mindezt csak azért meséltem el, mert lám, ennyi év után még kézzelfogható bizonyítékot is kaptam arra, hogy a táncdal emelkedett, ha úgy tetszik, akár nemzeti is lehet. Két évtizeddel ezelőtt legalábbis ezt sugallta az a zeneszerző-szövegíró, aki „Művészt, magyaros dalt és tánczenét a magyarnak!” jeligével adta be pályázatát a Fesztivál ’81 címmel meghirdetett tánc- és popzenei pályázatra. A nettül bekötött kézirat előlapjáról a szerzőt magát illető információkat is kaphatunk: a Magyar tánczenei hangulatok elnevezésű pályamű, mint írja,, A szerzőnek még mind kiadatlan és előadatlan - több mint kétezer-négyszáz -, saját szövegű és zenéjű művéből lett kiválogatva.” Mivel magamat, fájdalom, hosszú ideje a Kodály-módszer hazai csődjeként vagyok kénytelen számon tartani, e helyt tekintsünk el a dallam méltatásától, és foglalkozzunk kizárólag a dalszövegekkel. Az alkotó igen hangsúlyosan indítja a beküldött anyagot, Op. 500. sorszámú művének már a címe is roppant beszédes: „Táncdal lett az én eszményképem”. A hely korlátozott voltára való tekintettel itt most csak a refrént közöljük: „Daloljunk mi és szórakozzunk, amíg vidámak s ifjak vagyunk! / Az idő is már oly hamar múl, így énekeljünk és táncoljunk... / Táncdal lett az én eszményképem, nem tudom mostan feledni sem! / Ha hallom olykor mind gyakrabban, úgy lángra is gyűl az én szívem”. Hát így. A második beküldött nóta (Op. 769.) a „Nyári estén a Halászbástyán” címet viseli, de a szerző siet megnyugtatni a zsűrit, hogy „e szép zenéjű dallam Tavasz, illetve Őszi estén a Halászbástyánra is énekelhető”. És tényleg, a dal mondanivalója mindhárom évszak említésével adekvát, a negyedik változat azonban kissé furcsa lenne. Hiszen ki tudná borzongás nélkül elénekelni, hogy Téliestén a Halászbástyán, / Ábrándozva ülök egy padkán! / Elcsodálom a tájat, s Dunát, / Neonfényes oly szép Pest-Budát”? Szerzőnknek egyébként kétségtelenül a rugalmasság volt az egyik legfőbb erénye. Harmadik dalát (Op. 1204.), a „Holdvilágos szép nyári estén” címűt több változatban is elkészítette, és bátran merített korábbi sikereiből. „Holdvilágos szép nyári estén” — írta - „budapesti korzón sétáltunk! / Szállt reánk sok arany csillagfény, elmerengve úgy andalogtunk. / Hallgattuk a Dunapart zaját, hogy mit üzen a langyos szellőn. / Lángolt bennünk a szerelem is, ábrándoztunk díszes esküvőn.” Azonban ha a tisztelt zsűri úgy kívánta, alkalmazhatta a második változatot is, amelyben a szerző sétahajóval merítkezett meg a pesti éjszakában, andalgás helyett dúdolgatott, a vén Duna hangját figyelte, haját nem szellő, hanem szél borzolta, és az esküvői gondolatok helyett a neonfényes Pest-Budán merengett. (Ezek után igazán nem lepődhetünk meg azon sem, hogy a szerző egy harmadik szövegváltozatban még a Balaton partjára is elkalauzolta hőseit.) Csak azt tudnám, mi lett a pályázat végeredménye. Mégis, önök mit gondolnak: lett végül művészi, magyaros tánczenéje a magyarnak? N. Kósa Judit Op.WH. §1 ~T" *4^4^ ^7 a dupla-haszon gépjármű Nissan Pickup 2,5 TDi ajándék légkondicionálóval A Nissan Pickuppal most duplán jól jár. Double Cab - így öt személy is kényelmesen elfér benne, akár egy személyautóban. Ráadásul most 500.000 Ft értékű klímaberendezést adunk hozzá ajándékba. Nissan. Ha egyszer beül, többé nem akar kiszállni. Summit Auto Kereskedelmi Rt. 1095 Bp., Máriássy u. 5. Tel: 455-1111 Ajánlott kenőanyag: M©bilD JD SUMMIT AUTO-RT ( NISSAN | www.nissan.hu