Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. február

2001-02-14

24 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. FEBRUÁR 14., SZERDA A Népszabadság Budapest folytatja sorozatát, melynek keretében bemutatja a főváros kerületeit. Február 21-én az összeállítás következő állomása: BUDAPEST XXIII. KERÜLETE A tartalomból: - Statisztika: a XXIII. kerületben - Budapesten egyedülálló módon - nő a népesség száma, egyre több a beköltöző, továbbá nő a születések száma is - Fejlesztés: a kerület legnagyobb gondja, hogy csak 30%-os a szilárd burkolatú és csatornázott utak aránya - Védett értékek: Templom utcai parasztházak - Kulturális ajánlat: Soroksár megkapta a „múzeumpártoló önkormányzat" kitüntetést, mert támogatja a Galéria 13-at és a helytörténeti gyűjteményt - Ismert személyiség a kerületből: Galambos Lajos Hirdetési ügyekben felvilágosítást ad Karikás Tibor termékmenedzser a 436-4434-es, a 06 (30) 201-7013-as telefonszámon, és várják megrendelésüket a 368-9857-es és a 436-4437-es tele­faxon. DIEGO* Megállja a helyét? Magyarország piacvezető padlóburkolórendszer-forgalmazó vállalata újonnan nyíló budapesti áruházába keres talpraesett eladókat, pénztárosokat. Pénztárosi állás feltételei: • középiskolai végzettség, • pénztárosi gyakorlat, • számítógépes alapismeretek. Eladóink képzéséről mi gondoskodunk, de a szakmai gyakorlat előnyt jelent. Érdeklődni Zentai László ügyvezető igazgatónál lehet. Telefonszám: 29/567-207 vagy 30/29-99-887. Jelentkezési határidő a megjelenést követő egy héten belül. DIEGO* Megállja a helyét? Magyarország piacvezető padlóburkolórendszer-forgalmazó vállalata újonnan nyíló budapesti áruházába keres talpraesett á­ruházvezetőt és áruházvezető-helyettest. Az ideális jelölt: a minimum középfokú kereskedelmi végzettséggel, • többéves kereskedelmi gyakorlattal, • néhány év vezetői tapasztalattal rendelkezik, • felsőfokú végzettség előny. A jelentkezéshez szükséges szakmai önéletrajzokat Zentai László ügyvezető igazgató nevére, a 2372 Dabas, Beton út 26. levélcímre vagy a zentai@diego.hu e-mail címre várjuk, a megjelenést követő egy héten belül. Telefonszám: 29/567-207, vagy 30/29-99-887 A JMG Magazin Kiadó Kft. Magyarország egyik vezető lapkiadó vállalata, a nemzetközi Jürg Marquard csapat tagja PÉNZÜGYI ASSZISZTENS munkatársat keres. A pályázótól: - mérlegképes könyvelői képesítést, - 2-3 éves könyvelői gyakorlatot, - Excel és Word felhasználói szintű ismeretet és dinamizmust várunk el. - Angol ill. német nyelvtudás előnyt jelent. Jelentkezni önéletrajz és kísérőlevél elküldésével 2001. március 2-ig lehet a következő címen: Aranyi Katalin W k k ^MG Inan*6 Kft­k.aranyi@jmg.hu_________1033 Bp., Hajógyári sziget 213. MAHQUAfttlMfcVJlA­­ __ «S1­ SM JOY ftMitaw SHAPE Önállóan dolgozni tudó, tapasztalt KÖNYVELŐT keresünk olasz- vagy angolnyelv-tudással. Az önéletrajzokat a 235-7815-ös faxszámra kérjük elküldeni. Érdeklődni a 235-7813-as telefonszámon lehet. kontra: NÉPSZABADSÁG Telefonos hirdetésfelvétel zöldszámon: 06 (80) 688-888 hétfőtől péntekig 8-20 óráig, szombat-vasárnap 9-17 óráig, utána üzenetrögzítő. Ha apróhirdetéseit hétköznap 17 óráig telefonon feladja, lapunkban másnap megjelenik. /\ ■J Népszabadság­moziakció Fizessen elő a Népszabadságra 3 hónapra 3930 Ft-ért, és vendégünk lehet Tímár Péter Vakvagányok című filmjének előadásán! Az első 50 olvasónk, aki március 1 -jétől 3 hónapra előfizet lapunkra, 2 személyre szóló belépőjegyet kap a Vakvagányok című film egy bemutatójára. Előfizetési lehetőség: NÉPSZABADSÁG ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODA Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 436-4474 Budapest VIII., József krt. 41. * Telefon: 266-3115­­ www.nepszabadsag.hu Magyarország legkedveltebb napilapja Határidő: 2001. február 20. Csonthegyet visszanyomni tilos! Életmentés a XIX. századi Budapesten A Kresz Géza Mentőmúzeum egyidős a budapesti szervezett életmentéssel. Alig­hanem azon tárlatok közé sorolható, me­lyek megdöbbentő-mosolyogtató tárgyait bár sokan látták, ám jó néhány fővárosi a létezéséről sem tud. Márciusban lesz az alapító halálának századik évfordulója. - Mit gondol, hányan dolgoznak ma is azok közül, akik negyven éve kezdték a mentőzést? - kérdi Pap Zoltán egyetemi docens, nyugalmazott főorvos, a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatója. - Több ezren voltunk, huszonheten vagyunk, akik így vagy úgy, de nyugdíjasként is maradtunk a mentőknél. Sokan persze meghaltak, jó néhányan alig ötvenévesen -jelenti ki tárgyilagosan. Ez a tény persze önmagában még nem bizonyítja, hogy a mindennapi szembesü­lés fájdalommal, katasztrófákkal, stresz­­szel és az ezzel járó felelősséggel a korai elmúláshoz vezetne. Különben is: miköz­ben­­ a Budapesti Önkéntes Mentő Egye­sülettel nagyjából egy időben alapított­­ száznégy éves múzeum termeit járjuk - egyáltalán nem a szomorúság uralkodik el rajtunk. Sőt néha nehéz megállni, hogy ne el ne mosolyodjunk a ma már furcsá­nak tűnő tárgyak, képek, eszközök láttán. Az első teremben az ősidők nyomai: il­lusztráció a vízbe fulladt ember újraélesz­téséről. A delikvenst a lábánál fogva fel­akasztották, folyjon ki belőle a lé. - Nem folyt ki - szögezi le Pap Zoltán, nem cso­da, hogy ezt a humánusnak egyáltalán nem nevezhető módszert később betiltot­ták. De akad itt más recept is fulladozók megmentésére: dohányfüstöt kell fújni a szerencsétlen végbelébe. Pap doktor sze­rint az lehet az eljárás „tudományos” ma­gyarázata, hogy a dohányfüst megmoz­gatja a központi idegrendszert. A hivatalos életmentés előzményének Mária Terézia 1769-ben hozott, elsőse­gélynyújtást elrendelő törvényét tartják. Kresz Géza belvárosi tisztiorvos (márci­usban lesz a halálának századik évfordu­lója) 1887-ben alapította meg a Budapes­ti Önkéntes Mentő Egyesületet. Az 1800- as évek végén olyan, nemzetközi hírű mentőszervezetet hozott létre, melynek csodájára jártak szerte a világból. Rövid életében­­ ötvenöt éves korában halt meg — mindvégig azt hirdette: az egész orszá­got el kell látni mentőkkel. Az államnak, az 1876. évi egészségügyi törvény szerint kötelessége gondoskodni erről. Kresznek nemcsak az alapirodalom - az elsőse­gélynyújtásról szóló könyvek -, a kolera­­járványok miatt létrehozott fertőtlenítőin­tézet vagy a mentők lapja köszönhető. Kevesen tudják, hogy ötödmagával kor­csolyapályát hozott létre, és megalapítot­ta az első korcsolyaegyletet a Ligetben. A mostani, Markó utcai épületet szin­tén ő „lobbizta ki” a városvezetésnél, a telket 1889-ben kapta meg a mentőszer­vezet. (Az első mentőállomás ezt meg­előzően a Bazilika helyén, a Lipót-temp­lom melletti bazársoron működött.) A frissen alakult mentőegyesület Budapest népéhez fordult, így hívta fel a figyelmet létezésére. Az első „rohamkocsit” Bécs városa adta ajándékba Budapestnek. Hin­­tószerű kocsit képzeljünk el, amely elé két lovat fogtak be. Később már hat „mentőautó” járta a várost. A belső tér­ben mindössze egyetlen beteg feküdhe­tett a hordágyon, mellette az „ellenőrző orvos” ült, kizárólag ő intézkedhetett, és övé volt minden felelősség. Az ápolókat szolgáknak hívták, ők csupán a hordágy cipelésével foglalkozhattak. Külön főka­pitányi rendelet szabályozta a sebességet: „a rendesnél sebesebb ügetést”. A kocsi­sok éles sípjelzéssel, harangszóval ijesz­tették el a népeket, kíváncsiskodókat, il­letve végigtrombitálták az utat, így bizto­sítva az akadálytalan haladást. A mentés mellett a betegszállítás csak később, 1894 és 1895 között alakult ki. Törvényben rögzítették: ha a beteg állapota úgy kí­vánja, ez is az ellátás része kell legyen. A mentőegyesület szerződést kötött a bizto­sítóintézetekkel és a kórházakkal. Akinek szegénységi bizonyítványa volt, annak költségeit a város állta. Visszatérve a kezdeti, békebeli időkre, kiderült, hogy a körülményekhez képest korántsem volt veszélytelen a város. Pap Zoltán a korabeli feljegyzésekből idéz: 1887 és 1897 között húsz tömeges vere­kedés volt, száztizenhat sérülttel és kilenc halottal. Építkezési balesetben hatvan­­hárman sérültek meg. Tizenkét alkalom­mal fordult elő széngázmérgezés. A mér­leg: hatvanhárom sérülés, és kilencen vesztették életüket. A járványok idején önkéntes medikusokat bíztak meg a fer­tőzöttek felkutatásával, sokan ugyanis nem akarták ispotályba engedni hozzátar­tozóikat. Tömeges balesetekhez a közel­ben lakó orvosok és bérkocsisok mellett a „lakótanyásoknak” nevezett orvostan­hallgatókat riasztották, akik munkájuk fe­jében ingyenszállást és­­reggelit kaptak.­­ A mentőkocsikat abszolút szakszerű felszereléssel látták el - meséli tovább Pap doktor. - Főként a közterületekre vo­nultak, segítettek minden rászorulón kor­ra, fajra, pénzre, állampolgárságra való tekintet nélkül. A szívbetegeknek speciá­lis injekciót, másoknak fájdalomcsillapí­tót adtak, volt kötésük, a töréseket sínbe tették. Ütőeres vérzéscsillapítást, mester­séges lélegeztetést végeztek. Ez utóbbi - egy külföldi orvos után elnevezett Szil­veszter-féle módszer — lényegesen külön­bözött a ma megszokottól: a beteg két karját feje fölé emelték, majd vissza, íze­­lítőül­ a korabeli szakirodalomból: a mészgödörbe esett embert lemosták, olaj­ba mártott vászonnal letörülgették, majd meleg italt itattak vele. A marólúg áldo­zatát hideg, jeges borogatással látták el. „Ha a húsból csonthegyek állnak ki, azo­kat nem szabad benyomni” - szól egy másik instrukció. Külön rendeletek fog­lalkoztak az eszméletüket vesztettekkel és a tetszhalottakkal. A városlakók egyik rémálma volt ugyanis, hogy élve elteme­tik őket. (A mentés első tíz évében húsz szakkönyvet adtak ki.)­­ Hozzátok be azokat a tárgyakat, me­lyeket érdekesnek tartotok - szólt több mint száz éve kollégáihoz Kresz Géza. És ők hozták sorra az emlékeket, így került be az ernyő, melybe villám csapott, és a legenda szerint tulajdonosa mégis életben maradt. Vagy a „kihajolni tilos felirat”, melyet a biatorbágyi viadukt felrobbantá­sakor egy áldozat fejéből szedtek ki. Ta­lán ő is életben maradt. (A Kresz Géza Mentőmúzeum címe Markó utca 22. Nyitva hétköznaponként kilenc órától kettőig.) Tyápay Katalin Kiállításrészlet a mentőmúzeumból FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR

Next