Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. április

2001-04-03

28 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. ÁPRILIS 3., KEDD UTAK ÉS UTASOK • A Bartók Béla út-Tétényi út-Karoli­­na út csomópontjánál a vasúti hidat fel­újítják, emiatt sávlezárások nehezítik a közlekedést.­­ Pesterzsébeten a Baross utcában a Kossuth Lajos utcánál javítják a gázve­zetéket, ezért fél szélességben lezárták az útpályát, irányonként váltakozva ha­ladhat át a forgalom. • Soroksáron az Ócsai úti felüljárón a befelé vezető oldalt felújítás miatt lezár­ták, a hídon csak váltakozó irányban le­het közlekedni. • Újpesten a Váci úton a Tinódi utca és a Vörösmarty utca között mindkét irány­ban csak a belső sáv járható. • A Szilágyi úton csatornát építenek a Vécsey Károly utca és a Lahner György utca között, ezért megtiltották a parko­lást. • A VIII., Bródy Sándor utcában a csa­torna felújítás újabb szakaszához érke­zett: a Horánszky utca és a Szentkirályi utca között dolgoznak, a leszűkült útpá­lyán itt is megállási tilalom van érvény­ben. • A XIII. kerületben a Pozsonyi utat a Szent István parknál a Margit híd felé egyirányúsították csatornaépítés miatt. • Zuglóban, a Gyarmat utcában felújít­ják a csatornát, ezért a Laky Adolf utca és az Uzsoki utca közötti szakaszra nem lehet behajtani. • Rákoshegyen a Helikopter úton a Lő­rinci úttól befelé csatornát építenek, ezért az útpályát szakaszosan fél széles­ségben felbontják. • A II. kerületben a Kuruclesi utat a Bu­dakeszi úttól a Budenz út felé egy­irányúsították. • Csillaghegyen a Pusztakúti úton a Ha­tár útnál egy szakaszon a fél útpályát fel­bontották, a váltakozó irányú áthaladást jelzőlámpa szabályozza. • Lomtalanítás kezdődött a III. kerület­ben, ezért több útvonalon a kihelyezett lomok és a szállító járművek okozhat­nak útszűkületet. Forrás: Fővinform Az olvasók vonala Keressenek bennünket Budapesttel kapcsolatos kérdéseikkel, lakóhe­lyi problémáikkal. Megpróbálunk segíteni, és beszámolunk arról, hogy mi történt telefonjaik nyo­mán. Cikkeinkről szóló észrevé­teleiket is szívesen fogadjuk. Mun­katársunk délelőtt tizenegy és dél­után négy óra között várja hívá­saikat. Telefonszámunk: 436-4653. Fax: 388-6038. Rovatunk e-mail cí­me: budapest@nepszabadsag.hu Ma Sándor Tünde várja hívásai­kat. Olasz Fesztivál a Városmajorban A múlt hét végén rendezte meg az 1974-ben, a monori József Attila Gimnáziumban útjára indított Olasz Fesztivált (Festival d’Italiano) Budapesten a Városmajori Gim­názium. A programot mindig másik középiskola szervezi, önállóan alakítva annak az évi arculatát és rendezvényeit. Az idei fesztiválon folytatódtak régi hagyomá­nyok (vers-, ének- és prózamondás, filmek, színpadi előadás), és volt néhány újítás is: képzőművészeti kiállítást nyitottak különböző - Olaszországgal kapcsolatos - képekből, és történelmi vetélkedőt rendeztek négyfős (hazai) csapatoknak, melyek­re előre jelentkezett iskolák csapatai indulhattak. Az idén már több mint nyolcszáz érdeklődő jött el a programra. Sz. P. Berendezésszétverő kiállítás Egy londoni lakberendező a művészet nevében saját kezűleg veri szét berende­zését. Michael Tandy minden tulajdoná­ban álló tárgyat diribdarabra tör a Break Down (Tönkrevágás) című kiállítás ke­retében. A 7006 darab használati eszköz mellett kalapács alá kerül Sandy kép­­gyűjteménye is. Az akció leszámolás a fogyasztói társadalom romantikájával. Aventis Pharma­­AventiS Az AVENTIS Pharma Kft. innovatív készítményeivel a hazai gyógyszerpiac kulcsszereplője. Gyógyszer-ismertetői csapatába keres ORVOSLÁTOGATÓ munkakörbe munkatársat Budapest területére, valamint Komárom-Esztergom megye területére. Feladata: a hozzá tartozó területen gyógyszer-ismertetés, az orvosokkal történő kapcsolattartás. Elvárásaink: orvosi vagy gyógyszerészi végzettség, jó kapcsolatteremtő és kommunikációs készség, pontos, önálló munkavégzés, érvényes gépjármű-vezetői engedély. Előny: hasonló munkakörben szerzett tapasztalat, angolnyelv-tudás, felhasználói szintű számítógépes ismeretek. Amit kínálunk: versenyképes bér és egyéb juttatások, mobiltelefon, vállalati gépkocsi, folyamatos képzés. Pályázatát szakmai önéletrajzával együtt a megjelenéstől számított két héten belül a következő címre kérjük: Aventis Pharma Kft., Szabó Magda HR Manager, 1036 Budapest, Lajos u. 48-66. (tel.: 250-8320, fax: 250-8368, e-mail: magda.szabo@aventis.hu) BUDAPEST LEVEGŐMINŐSÉGE MA Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése alapján* 88 so2 no2 co­ls:*­ Belváros Külváros Magasnyomású légképződmény határozza meg időjárásunkat. Emiatt gyenge a légmozgás, ami kedvez a szennyező anyagok feldúsulásának az alsóbb légrétegekben. A főváros levegője szennyezett, és a hét folyamán tovább romlik. A minősítés négy fokozata: alacsony, mérsékelt, szennyezett, erősen szennyezett. * Előrejelzés a napi átlagokra a levegőminőségi határérték százalékában. Kitekintő Csavargónak nézték a honatyát Letartóztatott az ugandai rendőrség egy helyi országgyűlési képviselőt, aki egy reggelig tartó tüntetésre bandukolt hóna alatt sátorral, lavórral és matraccal. Dr. Sam Lyomski képviselőt ugyanis egysze­rű csavargónak nézte a hatóság embere, aki ezért előállította. A honatya ellen vá­dat is emeltek. „Előre megfontolt szán­dékkal történő lézengés” miatt kell majd felelnie, amiért akár hat hónap börtönt is kaphat. Dr. Lyomski a munkavállalók rossz helyzete miatt tüntetett (volna) - számol be a New Vision internetes újság. A bútorok istene Pszichiátriai intézetbe szállították azt a szibériai üzletembert, aki megparancsolta alkalmazottainak: eladás előtt permetez­zék be vizeletével az általa forgalmazott bútorokat. A férfi (aki egy bútoráruház­­lánc tulajdonosa Novoszibirszkben) ko­rábban lecsapta két ujját egy sza­murájkarddal, hogy bebizonyítsa isteni mivoltát, valamint azt, hogy érzéketlen a fájdalomra. A Pravda cikke szerint a kiér­kező ápolóknak nem volt könnyű dolguk az egyébként fekete öves karatemester­rel, aki egyikőjüket ki is ütötte a nagy du­lakodásban. Eladta anyósa sírját Eladta anyósa sírját a benne nyugvó por­hüvellyel együtt egy romániai férfi, mert csak egy üveg lekvárral részesedett az el­hunyt örökségéből. Claudiu Vlad (37), buzaui lakos mintegy 150 ezer forintnak megfelelő összegért adta tovább a sírhe­lyet az anyós hollétéről mit sem sejtő szomszédjának. A trükkre akkor derült fény, mikor a szomszéd egy hozzátarto­zóját szerette volna eltemetni. Kilátó Mi lesz az éneklő bécsi fiúkkal? Bécs az a város, amely vigyáz hagyomá­nyaira, amelynek fontosak jelképei. En­nek tudatában érthető, miért váltott ki olyan nagy felzúdulást, hogy az Opera­ház igazgatója megbírálta a Wiener Sängerknabent. Joan Holender szavait tettek követték, s immár több előadásra máshonnan hívott csengő hangú gyere­keket. Wagner Siegfriedjében az erdei madárhangot egy ideje a tölzi fiúkórus tagja énekli, de az igazgató már azon is eltűnődött, hogy a Varázsfuvolában a há­rom fiú szerepére sem a bécsi kórust kéri fel. Gondjait úgy oldaná meg, hogy szep­temberben megkezdi az Operaház saját gyerekénekes-képzését. Abban bízik, hogy a „házi” utánpótlás hamar eléri a kívánt szintet, s akkor teljesen elhagy­hatja a Wiener Sängerknabent. Ez utóbbi hívei fel vannak háborodva, szentségtö­résről, hagyományok sutba dobásáról be­szélnek. A száz, csengő hangú, 10 és 14 éves kisfiú, akik négy kórusra osztva járják a világot és szereznek babérokat Auszt­riának, nem először dúlják fel a kedé­lyeket. Senki nem vitatja tehetségüket és szorgalmukat, s az sem mondható, hogy bármi is felróható lenne az Augarten-palota hófehér falai között élő gyerekeknek. Ha a dolgok mostanában nem úgy mennek, mint régebben, arról biztosan nem ők tehetnek, hanem in­kább azok, akik a szervezésért, a művé­szeti vezetésért felelősek. Először 1498-ban I. Maximilian csá­szárnak jutott eszébe, hogy saját gyönyö­rűségére fiúkórust alapítson. Akkor még nem Wiener Sängerknabennek nevezték: évtizedeken, évszázadokon át zeneszer­zők nevét viselték, Haydnét, Schubertét. Énekeltek a kisfiúk 1548-ban az augs­­burgi országgyűlésben éppúgy, mint Mária Terézia esküvőjén vagy a bécsi kongresszuson. A hagyományt nemze­dékek vitték tovább, a kisfiúk a termé­szet törvényei miatt gyakran váltakoztak, a mutálókat lecserélték, de a magas szín­vonal nem szenvedte meg ezt. A történet 1918-ban megszakadt, de csak rövid idő­re, mire az újdonsült köztársaság kihe­verte a Monarchia szétesését és az első világháborút, 1924-ben újra megkezdő­dött a diadalút. A maiak innen számítják igazi eredetüket, lévén, hogy ekkor kap­ták a Wiener Sängerknaben nevet. Az­óta, hetvenhetedik éve, majdnem töret­len a sikersorozat. Majdnem. Mert az operaigazgató mostani lépésének már négy éve is vol­tak előjelei, és mi tagadás, a fiúkórus vál­sága nehezen leplezhető: míg régen a fel­vételik idején a gyerekek - elsősorban persze szülői ösztönzésre - valóságos ostromot indítottak a felvételért, ma a korábbi 500 jelentkező helyett jó, ha 50 közül lehet válogatni. Az ok sokféle. Ma kevéssé vonzza a gyerekeket vagy a szülőket az a spártai életmód, amely az Augarten-palota falai között a fiúkat várja. Ezeknek a gyere­keknek, akik 7 és legfeljebb 16 éves ko­ruk között élnek az internátusban, kima­rad mindennapjaikból a foci, az önfeledt futkosás, nem járnak csapatostól moziba, görkorizni vagy később bulikba. Minden szabad idejük gyötrelmes próbákra, hang­képzésre megy el - nem beszélve a ven­dégszereplésekről. Mindeközben ugyanis nem lehet engedni az iskolai oktatás színvonalából, hiszen bármennyire is életre szól a kórustagság (a kiöregedettek mindvégig használhatják az ex előszócs­­kát), ennek azok szempontjából sincs igazi jelentősége, akik zenei pályára ke­rülnek. Ráadásul ez utóbbiak vannak ke­vesebben, igaz, sok kiemelkedő pályát befutó férfiú mondhatja el magáról, hogy egykor Wiener Sängerknabe (a többes számot jelző n nélkül) volt. (Ez nem vé­letlen: az életmód által megkívánt fegye­lem, önmegtartóztatás, szorgalom más pályákon is hasznosul). Tény azonban, hogy sok szülő egyszerűen nem akarja mégoly jó hangú és tehetséges kisfiát sem megfosztani a gyermekkortól, s eh­hez hozzájárul: az elmúlt években az a hír járta, hogy az Augarten falai között rabságban élnek a fiúk. Három éve fel­csillant a remény, hogy majd megint jóra fordul minden: Agnes Grossmann, az is­mert karmester, a társulat harminc évvel korábbi igazgatójának lánya vette át a művészeti vezetést. Az ő igyekezete sem tartott egy évnél tovább. Azonnali távo­zása meglepő, ám diszkrét volt: nem szi­várgott ki, miért érezte megoldhatatlan­nak a feladatot. Sejteni azért lehet egyet s mást. Bár Bécs városa jelképes összegért adja bér­be az Augarten-palotát a közhasznú egyesületnek, de fenntartása, az oktatás, az ellátás, a közlekedés 40 millió schil­­linget igényel évente - ezt a hatalmas összeget pedig csakis koncertek százai­val lehet előteremteni. A mennyiség így egyszerűen a minőség rovására megy, és bár Joan Holender igyekszik nagyon óvatosan fogalmazni, szavaiból azért ki­derül: ma már nem elég, hogy a matróz­­blúzos kisfiúk „olyan helyesek”. Holen­der egyébként azt kifogásolja, hogy az előadásokon gyakran nem ugyanaz a kó­rustag énekel, mint aki a próbákon részt vett - mert a négy nagyobb énekkar egyikével a vendégszereplési rend éppen valahova külföldre szólította. De panasz­kodik a fellépések árára is. Sokan persze úgy vélik, ha tekintély­veszteség is, hogy a gyerekhangokra írt szerepeket ezentúl nem a Wiener Sängerknaben tagjai éneklik, azért még nem dől össze a világ. Marad a többi fel­lépés, köztük a vasárnapi mise a Hofburg kápolnájában, s Bécs éneklő kisfiú köve­tei külföldön sem lesznek kevésbé kere­settek. Szászi Júlia Megbírálták az osztrákok büszkeségét, a Wiener Sängerknabent Budapest vendége, Milind Vaidya Az igazság az, hogy a harminchat esz­tendős Milind Vaidya hatodszor volt a napokban Budapest vendége, mégsem látott még - szomorúságára - a városból semmit. A taxi ablakából ugyan jövet­menet mindig szemügyre vette az utcá­kat, és ült városnéző buszban is, de hogy megnézze magának ezt a várost, arra al­kalma legfeljebb éjszaka nyílt, amikor tárgyalásai végeztével kicsit kóborolt a városban. Ám mivel be kellett érnie a belvárostól távolabb fekvő mérsékelt árú szállodákkal, fővárosi benyomásait jobbára Zuglóban és Angyalföldön sze­rezte. Szoros büdzséjéből mindig csak két-három napra futotta, és a Lánchidat is jószerint csak éjszakai kivilágításban látta. Milind Vaidya így is szerencsés em­bernek tartja magát. Az európai utazási piacokért versengő indiai cégek egyiké­nek üzletkötője. A Travel Corporation of Indiának tizennégy irodája van szerte a világban, ahol nincs, oda olyan jó svádá­­jú fiatalembereket küldenek, mint Milind. Félévente felkeresi Szingapúrt, Thaiföldet, Malajziát, valamint Len­gyelországot, Csehországot és Magyar­­országot.­­ Honnan utaznak manapság a legtöb­ben Indiába? - kíváncsiskodom. Meglep: Poznanból. Mert ott nagy di­vat az „ösztönzőturizmus”. A sikeres cég befizeti kiváló dolgozóit egy indiai társasutazásra. Mindent a főnökség áll: repülőjegyeket, szállodát, kosztot. Néha az egész irodát elviszik jutalomutazásra. Vagy mondjuk egy autógyár a márkake­reskedőit. Amióta a lengyel gazdaság jól fut, számtalan jutalomutazást szervez­tek. Magyarországon, sajnálkozik, ez nem divat. Nyelek egyet. Mondjam el, hogy ná­lunk valóban nem jött szokásba a dolgo­zókat nyaraltatni... De ez belügy. Milind nem lát bele a magyar közélet bugyrai­ba, és irigykedik. - A magyarok bejárják egész Európát, vízum sehova nem kell. Beülnek az autóba, felszállnak a repülő­gépre, amikor csak eszükbe jut. Nekünk, indiaiaknak mindenhová vízumot kell kérni. Meg azután Magyarországra a szomszédos országokból is sok látogató jön. Indiába a turisták messziről érkez­nek. Bennünket csupa szegény ország vesz körül. Burmából vagy Banglades­­ből hiába várunk turistákat. Igaz is. Ha annak idején Ázsiában maradunk, akár pórul is járhattunk vol­na. Milyen jó helyre telepedtünk le an­nak idején. Vagy mégsem? K. Gy. J. FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT

Next