Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. április
2001-04-03
28 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. ÁPRILIS 3., KEDD UTAK ÉS UTASOK • A Bartók Béla út-Tétényi út-Karolina út csomópontjánál a vasúti hidat felújítják, emiatt sávlezárások nehezítik a közlekedést. Pesterzsébeten a Baross utcában a Kossuth Lajos utcánál javítják a gázvezetéket, ezért fél szélességben lezárták az útpályát, irányonként váltakozva haladhat át a forgalom. • Soroksáron az Ócsai úti felüljárón a befelé vezető oldalt felújítás miatt lezárták, a hídon csak váltakozó irányban lehet közlekedni. • Újpesten a Váci úton a Tinódi utca és a Vörösmarty utca között mindkét irányban csak a belső sáv járható. • A Szilágyi úton csatornát építenek a Vécsey Károly utca és a Lahner György utca között, ezért megtiltották a parkolást. • A VIII., Bródy Sándor utcában a csatorna felújítás újabb szakaszához érkezett: a Horánszky utca és a Szentkirályi utca között dolgoznak, a leszűkült útpályán itt is megállási tilalom van érvényben. • A XIII. kerületben a Pozsonyi utat a Szent István parknál a Margit híd felé egyirányúsították csatornaépítés miatt. • Zuglóban, a Gyarmat utcában felújítják a csatornát, ezért a Laky Adolf utca és az Uzsoki utca közötti szakaszra nem lehet behajtani. • Rákoshegyen a Helikopter úton a Lőrinci úttól befelé csatornát építenek, ezért az útpályát szakaszosan fél szélességben felbontják. • A II. kerületben a Kuruclesi utat a Budakeszi úttól a Budenz út felé egyirányúsították. • Csillaghegyen a Pusztakúti úton a Határ útnál egy szakaszon a fél útpályát felbontották, a váltakozó irányú áthaladást jelzőlámpa szabályozza. • Lomtalanítás kezdődött a III. kerületben, ezért több útvonalon a kihelyezett lomok és a szállító járművek okozhatnak útszűkületet. Forrás: Fővinform Az olvasók vonala Keressenek bennünket Budapesttel kapcsolatos kérdéseikkel, lakóhelyi problémáikkal. Megpróbálunk segíteni, és beszámolunk arról, hogy mi történt telefonjaik nyomán. Cikkeinkről szóló észrevételeiket is szívesen fogadjuk. Munkatársunk délelőtt tizenegy és délután négy óra között várja hívásaikat. Telefonszámunk: 436-4653. Fax: 388-6038. Rovatunk e-mail címe: budapest@nepszabadsag.hu Ma Sándor Tünde várja hívásaikat. Olasz Fesztivál a Városmajorban A múlt hét végén rendezte meg az 1974-ben, a monori József Attila Gimnáziumban útjára indított Olasz Fesztivált (Festival d’Italiano) Budapesten a Városmajori Gimnázium. A programot mindig másik középiskola szervezi, önállóan alakítva annak az évi arculatát és rendezvényeit. Az idei fesztiválon folytatódtak régi hagyományok (vers-, ének- és prózamondás, filmek, színpadi előadás), és volt néhány újítás is: képzőművészeti kiállítást nyitottak különböző - Olaszországgal kapcsolatos - képekből, és történelmi vetélkedőt rendeztek négyfős (hazai) csapatoknak, melyekre előre jelentkezett iskolák csapatai indulhattak. Az idén már több mint nyolcszáz érdeklődő jött el a programra. Sz. P. Berendezésszétverő kiállítás Egy londoni lakberendező a művészet nevében saját kezűleg veri szét berendezését. Michael Tandy minden tulajdonában álló tárgyat diribdarabra tör a Break Down (Tönkrevágás) című kiállítás keretében. A 7006 darab használati eszköz mellett kalapács alá kerül Sandy képgyűjteménye is. Az akció leszámolás a fogyasztói társadalom romantikájával. Aventis PharmaAventiS Az AVENTIS Pharma Kft. innovatív készítményeivel a hazai gyógyszerpiac kulcsszereplője. Gyógyszer-ismertetői csapatába keres ORVOSLÁTOGATÓ munkakörbe munkatársat Budapest területére, valamint Komárom-Esztergom megye területére. Feladata: a hozzá tartozó területen gyógyszer-ismertetés, az orvosokkal történő kapcsolattartás. Elvárásaink: orvosi vagy gyógyszerészi végzettség, jó kapcsolatteremtő és kommunikációs készség, pontos, önálló munkavégzés, érvényes gépjármű-vezetői engedély. Előny: hasonló munkakörben szerzett tapasztalat, angolnyelv-tudás, felhasználói szintű számítógépes ismeretek. Amit kínálunk: versenyképes bér és egyéb juttatások, mobiltelefon, vállalati gépkocsi, folyamatos képzés. Pályázatát szakmai önéletrajzával együtt a megjelenéstől számított két héten belül a következő címre kérjük: Aventis Pharma Kft., Szabó Magda HR Manager, 1036 Budapest, Lajos u. 48-66. (tel.: 250-8320, fax: 250-8368, e-mail: magda.szabo@aventis.hu) BUDAPEST LEVEGŐMINŐSÉGE MA Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése alapján* 88 so2 no2 cols:* Belváros Külváros Magasnyomású légképződmény határozza meg időjárásunkat. Emiatt gyenge a légmozgás, ami kedvez a szennyező anyagok feldúsulásának az alsóbb légrétegekben. A főváros levegője szennyezett, és a hét folyamán tovább romlik. A minősítés négy fokozata: alacsony, mérsékelt, szennyezett, erősen szennyezett. * Előrejelzés a napi átlagokra a levegőminőségi határérték százalékában. Kitekintő Csavargónak nézték a honatyát Letartóztatott az ugandai rendőrség egy helyi országgyűlési képviselőt, aki egy reggelig tartó tüntetésre bandukolt hóna alatt sátorral, lavórral és matraccal. Dr. Sam Lyomski képviselőt ugyanis egyszerű csavargónak nézte a hatóság embere, aki ezért előállította. A honatya ellen vádat is emeltek. „Előre megfontolt szándékkal történő lézengés” miatt kell majd felelnie, amiért akár hat hónap börtönt is kaphat. Dr. Lyomski a munkavállalók rossz helyzete miatt tüntetett (volna) - számol be a New Vision internetes újság. A bútorok istene Pszichiátriai intézetbe szállították azt a szibériai üzletembert, aki megparancsolta alkalmazottainak: eladás előtt permetezzék be vizeletével az általa forgalmazott bútorokat. A férfi (aki egy bútoráruházlánc tulajdonosa Novoszibirszkben) korábban lecsapta két ujját egy szamurájkarddal, hogy bebizonyítsa isteni mivoltát, valamint azt, hogy érzéketlen a fájdalomra. A Pravda cikke szerint a kiérkező ápolóknak nem volt könnyű dolguk az egyébként fekete öves karatemesterrel, aki egyikőjüket ki is ütötte a nagy dulakodásban. Eladta anyósa sírját Eladta anyósa sírját a benne nyugvó porhüvellyel együtt egy romániai férfi, mert csak egy üveg lekvárral részesedett az elhunyt örökségéből. Claudiu Vlad (37), buzaui lakos mintegy 150 ezer forintnak megfelelő összegért adta tovább a sírhelyet az anyós hollétéről mit sem sejtő szomszédjának. A trükkre akkor derült fény, mikor a szomszéd egy hozzátartozóját szerette volna eltemetni. Kilátó Mi lesz az éneklő bécsi fiúkkal? Bécs az a város, amely vigyáz hagyományaira, amelynek fontosak jelképei. Ennek tudatában érthető, miért váltott ki olyan nagy felzúdulást, hogy az Operaház igazgatója megbírálta a Wiener Sängerknabent. Joan Holender szavait tettek követték, s immár több előadásra máshonnan hívott csengő hangú gyerekeket. Wagner Siegfriedjében az erdei madárhangot egy ideje a tölzi fiúkórus tagja énekli, de az igazgató már azon is eltűnődött, hogy a Varázsfuvolában a három fiú szerepére sem a bécsi kórust kéri fel. Gondjait úgy oldaná meg, hogy szeptemberben megkezdi az Operaház saját gyerekénekes-képzését. Abban bízik, hogy a „házi” utánpótlás hamar eléri a kívánt szintet, s akkor teljesen elhagyhatja a Wiener Sängerknabent. Ez utóbbi hívei fel vannak háborodva, szentségtörésről, hagyományok sutba dobásáról beszélnek. A száz, csengő hangú, 10 és 14 éves kisfiú, akik négy kórusra osztva járják a világot és szereznek babérokat Ausztriának, nem először dúlják fel a kedélyeket. Senki nem vitatja tehetségüket és szorgalmukat, s az sem mondható, hogy bármi is felróható lenne az Augarten-palota hófehér falai között élő gyerekeknek. Ha a dolgok mostanában nem úgy mennek, mint régebben, arról biztosan nem ők tehetnek, hanem inkább azok, akik a szervezésért, a művészeti vezetésért felelősek. Először 1498-ban I. Maximilian császárnak jutott eszébe, hogy saját gyönyörűségére fiúkórust alapítson. Akkor még nem Wiener Sängerknabennek nevezték: évtizedeken, évszázadokon át zeneszerzők nevét viselték, Haydnét, Schubertét. Énekeltek a kisfiúk 1548-ban az augsburgi országgyűlésben éppúgy, mint Mária Terézia esküvőjén vagy a bécsi kongresszuson. A hagyományt nemzedékek vitték tovább, a kisfiúk a természet törvényei miatt gyakran váltakoztak, a mutálókat lecserélték, de a magas színvonal nem szenvedte meg ezt. A történet 1918-ban megszakadt, de csak rövid időre, mire az újdonsült köztársaság kiheverte a Monarchia szétesését és az első világháborút, 1924-ben újra megkezdődött a diadalút. A maiak innen számítják igazi eredetüket, lévén, hogy ekkor kapták a Wiener Sängerknaben nevet. Azóta, hetvenhetedik éve, majdnem töretlen a sikersorozat. Majdnem. Mert az operaigazgató mostani lépésének már négy éve is voltak előjelei, és mi tagadás, a fiúkórus válsága nehezen leplezhető: míg régen a felvételik idején a gyerekek - elsősorban persze szülői ösztönzésre - valóságos ostromot indítottak a felvételért, ma a korábbi 500 jelentkező helyett jó, ha 50 közül lehet válogatni. Az ok sokféle. Ma kevéssé vonzza a gyerekeket vagy a szülőket az a spártai életmód, amely az Augarten-palota falai között a fiúkat várja. Ezeknek a gyerekeknek, akik 7 és legfeljebb 16 éves koruk között élnek az internátusban, kimarad mindennapjaikból a foci, az önfeledt futkosás, nem járnak csapatostól moziba, görkorizni vagy később bulikba. Minden szabad idejük gyötrelmes próbákra, hangképzésre megy el - nem beszélve a vendégszereplésekről. Mindeközben ugyanis nem lehet engedni az iskolai oktatás színvonalából, hiszen bármennyire is életre szól a kórustagság (a kiöregedettek mindvégig használhatják az ex előszócskát), ennek azok szempontjából sincs igazi jelentősége, akik zenei pályára kerülnek. Ráadásul ez utóbbiak vannak kevesebben, igaz, sok kiemelkedő pályát befutó férfiú mondhatja el magáról, hogy egykor Wiener Sängerknabe (a többes számot jelző n nélkül) volt. (Ez nem véletlen: az életmód által megkívánt fegyelem, önmegtartóztatás, szorgalom más pályákon is hasznosul). Tény azonban, hogy sok szülő egyszerűen nem akarja mégoly jó hangú és tehetséges kisfiát sem megfosztani a gyermekkortól, s ehhez hozzájárul: az elmúlt években az a hír járta, hogy az Augarten falai között rabságban élnek a fiúk. Három éve felcsillant a remény, hogy majd megint jóra fordul minden: Agnes Grossmann, az ismert karmester, a társulat harminc évvel korábbi igazgatójának lánya vette át a művészeti vezetést. Az ő igyekezete sem tartott egy évnél tovább. Azonnali távozása meglepő, ám diszkrét volt: nem szivárgott ki, miért érezte megoldhatatlannak a feladatot. Sejteni azért lehet egyet s mást. Bár Bécs városa jelképes összegért adja bérbe az Augarten-palotát a közhasznú egyesületnek, de fenntartása, az oktatás, az ellátás, a közlekedés 40 millió schillinget igényel évente - ezt a hatalmas összeget pedig csakis koncertek százaival lehet előteremteni. A mennyiség így egyszerűen a minőség rovására megy, és bár Joan Holender igyekszik nagyon óvatosan fogalmazni, szavaiból azért kiderül: ma már nem elég, hogy a matrózblúzos kisfiúk „olyan helyesek”. Holender egyébként azt kifogásolja, hogy az előadásokon gyakran nem ugyanaz a kórustag énekel, mint aki a próbákon részt vett - mert a négy nagyobb énekkar egyikével a vendégszereplési rend éppen valahova külföldre szólította. De panaszkodik a fellépések árára is. Sokan persze úgy vélik, ha tekintélyveszteség is, hogy a gyerekhangokra írt szerepeket ezentúl nem a Wiener Sängerknaben tagjai éneklik, azért még nem dől össze a világ. Marad a többi fellépés, köztük a vasárnapi mise a Hofburg kápolnájában, s Bécs éneklő kisfiú követei külföldön sem lesznek kevésbé keresettek. Szászi Júlia Megbírálták az osztrákok büszkeségét, a Wiener Sängerknabent Budapest vendége, Milind Vaidya Az igazság az, hogy a harminchat esztendős Milind Vaidya hatodszor volt a napokban Budapest vendége, mégsem látott még - szomorúságára - a városból semmit. A taxi ablakából ugyan jövetmenet mindig szemügyre vette az utcákat, és ült városnéző buszban is, de hogy megnézze magának ezt a várost, arra alkalma legfeljebb éjszaka nyílt, amikor tárgyalásai végeztével kicsit kóborolt a városban. Ám mivel be kellett érnie a belvárostól távolabb fekvő mérsékelt árú szállodákkal, fővárosi benyomásait jobbára Zuglóban és Angyalföldön szerezte. Szoros büdzséjéből mindig csak két-három napra futotta, és a Lánchidat is jószerint csak éjszakai kivilágításban látta. Milind Vaidya így is szerencsés embernek tartja magát. Az európai utazási piacokért versengő indiai cégek egyikének üzletkötője. A Travel Corporation of Indiának tizennégy irodája van szerte a világban, ahol nincs, oda olyan jó svádájú fiatalembereket küldenek, mint Milind. Félévente felkeresi Szingapúrt, Thaiföldet, Malajziát, valamint Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot. Honnan utaznak manapság a legtöbben Indiába? - kíváncsiskodom. Meglep: Poznanból. Mert ott nagy divat az „ösztönzőturizmus”. A sikeres cég befizeti kiváló dolgozóit egy indiai társasutazásra. Mindent a főnökség áll: repülőjegyeket, szállodát, kosztot. Néha az egész irodát elviszik jutalomutazásra. Vagy mondjuk egy autógyár a márkakereskedőit. Amióta a lengyel gazdaság jól fut, számtalan jutalomutazást szerveztek. Magyarországon, sajnálkozik, ez nem divat. Nyelek egyet. Mondjam el, hogy nálunk valóban nem jött szokásba a dolgozókat nyaraltatni... De ez belügy. Milind nem lát bele a magyar közélet bugyraiba, és irigykedik. - A magyarok bejárják egész Európát, vízum sehova nem kell. Beülnek az autóba, felszállnak a repülőgépre, amikor csak eszükbe jut. Nekünk, indiaiaknak mindenhová vízumot kell kérni. Meg azután Magyarországra a szomszédos országokból is sok látogató jön. Indiába a turisták messziről érkeznek. Bennünket csupa szegény ország vesz körül. Burmából vagy Bangladesből hiába várunk turistákat. Igaz is. Ha annak idején Ázsiában maradunk, akár pórul is járhattunk volna. Milyen jó helyre telepedtünk le annak idején. Vagy mégsem? K. Gy. J. FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT