Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. május
2001-05-23
34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. MÁJUS 23., SZERDA Hogyan mosdott a pesti polgár? Folklórkutató tárta föl a két világháború közötti fürdőszobák titkait - „A sok fürdés elpuhít „A villamoson az izzadságszag nem volt ritka dolog, ki mi szerint mosdott, és a lábszag is hozzátartozott a mindennapok realitásához. Akkor nem mosakodtunk annyit, mint ma” - így idézte fel a két világháború közti Budapestet egy asszony a folklórkutató Czingel Szilvia kérdésére. E két mondat gondolatok hosszú sorát indíthatja el. Aki azt hiszi például, olvasmány- vagy akár filmélményei alapján már sok mindent tud a hatvan-nyolcvan évvel ezelőtti világról, kénytelen beismerni, hogy tudása esetleges. Tisztában lehet azzal, milyen házakból állt össze a város szövete, merre jártak a villamosok, mit kínáltak a kávéházak, mit hordtak a nők. De tudja-e vajon, mit takartak a csinos toalettek, vagy hogyan festett a lakásoknak az a fertálya, ahová csak kivételes esetekben kukkantottak be a fotográfusok? Milyen volt akkor egy fürdőszoba, nem beszélve a gangos bérházak sötétbe burkolódzó közös illemhelyeiről? Czingel Szilvia, mint a szokások kutatója, éppen arra vállalkozott, hogy kiegészítse a történészek által már megrajzolt Budapest-képet. Igyekezett feltárni, hogy e város lakói hogyan élték a maguk legintimebb mindennapjait, hogyan tisztálkodtak, miként tartották tisztán a ruhájukat és a lakásukat. Nemrégiben elkészült PhD-dolgozata, amely a Higiéniai és tisztálkodási szokások változása Budapesten, 1900—1945 címet viseli, egy letűnt polgári világba kalauzolja az olvasót. Az adatközlők visszaemlékezései és a rendelkezésére álló források alapján felidéz egy sereg olyan dolgot, amelyeket mára szinte már el is feledtünk. Bepillantást enged a cselédek, a mosónők és a házmesterek világába, leírja, milyen volt egy nagymosás és egy nagytakarítás, de elmondja azt is, hogyan használták a tisztasági fürdőket. Elsősorban generációs kérdés, hogy ki emlékszik mondjuk a Szarvasszappanra vagy az Asszonydicséretre, ki tudja, mire való a porció és a prakker, és hogy milyen volt az élet a fürdőszoba előtt. A kutató munkájából azonban nemcsak egy több mint fél évszázaddal előtti világ tárul föl, hanem kifejezetten a főváros múltjának egy fejezete. Az összegyűjtött adatok ugyanis az ország egyetlen más pontjára sem érvényesek: bár mai szemmel nézve Budapest akkori tisztasága fölöttébb kétesnek volt mondható, a vidék még így is messze lemaradt a főváros mögött. 1890-ben a pesti lakások kétharmadába már bevezették ugyan a vízvezetéket, de ez nem jelentette azt, hogy okvetlenül fürdőszobát is kialakítottak volna. Ez még a lavórral és vizeskancsóval felszerelt hálószobás mosdószekrények virágkora volt. A századforduló, de főleg az első világháború után persze már a presztízs is úgy diktálta, hogy egyre több fürdőszobás lakás épüljön. A kád megléte azonban még nem jelentett automatikusan fürdést. A századelő polgára úgy tartotta, „a sok fürdés elpuhít”, fürdőszobáját elsősorban lomtárnak használta, legfeljebb ünnepek közeledtén készíttetett forró fürdőt a cseléddel. 1930-ra aztán már a három vagy több szobás lakások túlnyomó többségéhez hozzátartozott a tisztálkodást szolgáló helyiség, de egy másik adat ennél is többet mond: ami a teljes lakásállományt illeti, annak még mindig csak az egyharmada volt fürdőszobás Budapesten. Nem véletlen, hogy akárcsak a Tanácsköztársaság ideje alatt — amikor elrendelték a gyerekek heti kétszeri ingyen mosdatását a közfürdőkben -, később is központi kérdés maradt a városi nép tisztálkodása. Bár az a terv például nem valósult meg, amelynek értelmében zuhanyokat építettek volna az Andrássy út teljes hosszában, a főváros legalább létesített néhány tisztasági fürdőt; egyes munkáslakótelepek is fürdőházzal együtt épültek, sőt nyaranta a Duna-uszodákat is mindig megnyitották. A legnagyobb létesítményben, a Dohány utcai Hungáriában egyszerre ezer ember tisztálkodhatott, ki-ki igényei és anyagi lehetőségei szerint választhatott a kád-, a gőz- vagy a népfürdő közül. A harmincas években már nyolc tisztasági fürdő működött a városban: ide jártak a kiskeresetű hivatalnokok, alkalmazottak és munkások, akárcsak a polgárlakások tisztaságáról gondoskodó, de az otthoni fürdőszobákból kitiltott cselédek. Az a tény azonban, hogy a fürdőkbe évente körülbelül 600 ezer belépőt adtak el - épp annyit, ahány ember akkoriban fürdőszoba nélküli lakásban élt -, jól mutatja: a többségnek ritka programja lehetett az alapos tisztálkodás. Ami nem csoda, hiszen - derül ki a kutatásból - a fürdőszobás lakásban élők sem érezték szükségét annak, hogy gyakrabban fürödjenek, mint hetente egyszer. Még akkor sem, ha a harmincas évekre a fürdőszobák is sokat fejlődtek. A lavór szerepét mosdó, sőt olykor dupla mosdó vette át, a fürdőkádat már sok helyütt gázbojlerrel melegített vízzel töltötték meg, a szennyesláda helyét felcsapható tetejű fapad foglalta el, a tükröt pedig erős fényű villanykörték vitágították meg. Még a korábban szinte egyeduralkodó csodaszer, a radikális fertőtlenítő Lysoform mellé is felsorakozott többféle szappan és más testápolószer. A harmincas években a háztartások jövedelmének körülbelül két százalékát fordították a testi higiéniára. Akinek belefért a büdzséjébe, mosószappan helyett esetleg Lux vagy Persil mosóport vett, fogpor helyett fogkrémet, netán drogériákban vásárolható pipereszappant. Czingel Szilvia interjúalanyai mégis egyként vallották: a napi tisztálkodás nem állt többől, mint az arc, a hónalj és nyak, valamint a láb megmosásából. A férfiak emellett gyakran a hajukat is megmosták - a hivatalba tisztán kellett menni -, de a nők beérték a fodrásszal, illetve azzal, hogy hintőporral átfésülték a frizurájukat. Ami a kozmetikai szereket illeti, a korabeli közvélekedés szerint a tisztességes nők legfeljebb púdert, kevés rúzst, valamint kölnit használhattak. Tény viszont, hogy a férfiak semmiféle illatosító szerre nem költöttek. A polgárokkal egy háztartásban élő cselédek ráadásul ennél is jóval ritkábban tisztálkodtak. A kutató idézi az egyik cselédújság cikkét, amely azt tanácsolta a mindeneseknek, hogy hetente kétszer váltsanak harisnyát, hetente mossák meg a lábukat, és havonta egyszer-kétszer menjenek el fürdőbe. Ahogy az úriaszszonyok háztartási tanácsadói, alighanem ezek a sorok is inkább csak egy vágyott célt tükröztek, de a valósághoz viszonylag kevés közük volt. A ruha és a lakás tisztasága sokkal fontosabb norma volt a második világháború előtti Budapest polgárvilágában, mint a testé - állapítja meg a szerző. Igaz, a testi fehérneműt csak hetente kétszer-háromszor váltották, de arra nagy gondot fordítottak, hogy a férfiak inge patyolattiszta legyen. A polgári háztartás egyik központi kérdése volt a mosás, kulcsszereplője pedig a mosónő. A havi nagymosás és a vasalás gyakran két teljes napig is eltartott, a rituálé része volt a család életének, a mosókonyha előkészítésétől a ruhák megszámolásán és a leskelődésen át - hogy nem használ-e véletlenül klórmeszet a mosónő - a szárításig és a tiszta ruha elrakásáig. Az asszonyok kedves programja volt szemlét tartani egymás szekrénye fölött, és megtárgyalni, kinek a mosónője mos a legfehérebbre, esetleg kinek a vasalónője dolgozik a legszebben. (Bár ezt a luxust már igazán kevesen engedhették meg maguknak.) Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy abban a korban, amikor még csak kuriózum volt a legtöbb háztartási gép, és a konzervatív polgárasszonyok szívesebben is bízták a munkát az emberi erőre, milyen megerőltető feladatot jelentett a mosás, a takarítás vagy akár a mosogatás is. A tudományos leírás mintha történelem előtti korokat idézne: a ruha súrolása és kifőzése, a mángorlás vagy a padló felsúrolása és beeresztése ma már gyakorlatilag ismeretlen fogalom. Mindezeket a munkafolyamatokat azonban a polgárasszonyoknak is ismerniük kellett - ha másért nem, hogy taníthassák és ellenőrizhessék a cselédjüket. Igen tanulságosak például Czingel Szilvia egyik adatközlőjének emlékei. Az ő édesanyja rendszerint a cselédek nyári szabadsága idején avatta be lányait a háztartás rejtelmeibe, és lépésről lépésre megtanította nekik, hogyan kell mosogatni, takarítani, bevásárolni, befőzni, a ruhákat rendben tartani. A tanfolyam azonban így végződött: „Kérdésemre - És a nagymosás? - rövid volt a válasz: Annyi pénzetek mindig lesz, hogy legalább mosónőtök legyen.” Talán semmi sem jellemzi jobban a XX. századi magyar történelmet, mint az, hogy milyen hamar kiderült: a mama bizony nagyot tévedett. N. Kósa Judit A napi tisztálkodás nem állt többől, mint az arc, a hónalj és nyak, valamint a láb megmosásából. Hetente csak egyszer telt meg vízzel a kád FORRÁS: FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR __________Régi Hírünk a Világban__________ Első éjszakánk a Hét választófejedelem fogadóban Miss Julia Pardoe útikönyve, 1839-1840 (4. rész) Pardoe kisasszony az 1838-as jeges árvíz visszatekintő ismertetése után beszámol megérkezéséről Pest-Budára. Kiderül, hogy nem először jár itt, 1836-ban már átutazott a két városon, s már akkor is kedvező benyomásokkal távozott. Most, 1839 szeptemberében édesanyjával érkezik az Árpád gőzhajóval Pozsonyból Pestre. Érzékletesen és színesen festi le a két város közötti különbségeket, és ő is, hasonlóan honfitársához, Paget Jánoshoz, fényes jövőt jósol Pestnek, mely szemmel láthatóan dinamikusabban fejlődik Budánál. Első éjszakájuk, melyet a Hét választófejedelem fogadóban töltenek, kissé zajosra sikeredik: szerelmes szerenádok, masírozó katonák és a Mária-napi körmenet hangjai zavarják az utazástól bizonyára elcsigázott hölgyek éjszakai nyugodalmát. (A Miss Pardoe könyvéből idézett részeket Jani Mária fordításában közöljük.) „Végre megérkeztünk a gyönyörű Pestre! Kellemes emlékeket hagyott bennem ez a hely már 1836- ban is, mikor hazatérőben Konstantinápolyból átutazóban jártam erre. Most több időt tölthettem el itt, alaposabban szemügyre vehettem a várost, és mondhatom, nem csalódtam benne. A folyó két partját a mintegy 1200 láb - kb. 400 méter - hosszúságú hajóhíd köti össze. A két város, a jobb parton lévő Buda és a bal parton fekvő Pest közötti különbség különösen szembeötlő. Buda, az ősi főváros komoly és csendes. A házak és a kolostorok, a pazar paloták és az erődítmények felhúzódnak a közeli dombokra. A folyó mentén hosszan elterülő elővárosokban helyenként török emlékekre bukkanunk. Ezek még azokból az időkből maradtak itt, mikor a muzulmánok uralták a magyarok fővárosát. De a tekintélyt parancsoló rendházak csúcsán most már a kereszt csillan meg a napfényben. Valami különös csendesség, egyfajta hűvös királyi méltóság övezi Budát. A meredek kaptatókon, a hatalmas paloták között sétálva, a vándor gondolatai visszakanyarodnak a múltba. De csak át kell kelni a hídon, és máris belecsöppenünk az eleven, lüktető jelenbe. Szép, magas, olaszos hangulatú házsorok szegélyezik a partot, a víztől csak a széles rakpart választja el őket. Itt-ott feltűnik egy nemes oszlopcsarnok, egy tekintélyes fríz vagy templomtorony. És minden olyan új és szép, olyannyira a növekvő jólétről árulkodik, hogy a látogató egyszeriben megsejti azt, hogy Pest, bár most még talmi csillogásának tűnik az ódon, tekintélyes Buda mellett, de egy nap fővárosává lesz ennek a mély álmából most ébredező országnak. Buda a háborúk és az elnyomatás időszakát idézi, emlékei arra a korra nyúlnak vissza, mikor Magyarország még nem ébredt rá igazi erkölcsi erejére. Bizonyos, hogy Pest ragyogó nagyvárossá válik, s kikötőit, raktárait megtöltik majd e gazdag föld kincsei. A két rivális testvérváros közötti különbséget markánsan hangsúlyozza az, hogy míg Buda hegyekre épült, Pest széles síkságon terül el. A rakpart majdnem egy szinten van a folyóval. Egy árva domb vagy hegy sem nehezíti a pesti piacokra igyekvő, terményekkel dúsan megrakott szekerek útját. Csak a távolban sejlenek fel a Mátra vonulatai. 1686-ban Pest végre felszabadult a török iga alól. De Budával ellentétben itt nincsenek török emlékek, egyetlen minaret vagy türbe sem árulkodik az elmúlt időkről. A széles utcák mentén magasló nagyszerű paloták azt sejtetik, hogy a város ígéretes fejlődés előtt áll. Mire Pestre értünk, már sötétedett. A jövetelünket jelző ágyúkat annak rendje s módja szerint elsütötték, és fél óra múlva már a Hét választófejedelem fogadóban voltunk a Váci utcában - Váci utca 9. szám, helyén ma a Pesti Színház áll —, ami olyan itt, mint nálunk otthon a Bond street. Érkezésünk éppen a nagy katolikus ünnep, a Márianap szeptember 12. előestéjére esett. Elfárasztott minket az egész napos hajóút, így a hosszú éjszakai pihenés reményében korán nyugovóra tértünk. De a sors másként akarta... Éjfél körül gitárszóra és éneklésre ébredtünk. Bármennyire is fáradtak voltunk, nem tudtuk megállni, hogy oda ne lopakodjunk az ablakhoz, és le ne tekintsünk. Egy fiatalemberekből álló társaság névnapja alkalmából szerenáddal köszöntött egy ifjú hölgyet. Mikor vége lett a szép melódiáknak, újra elaludtunk. Hajnalban az ablakunk alatt vonuló körmenet énekére ébredtünk. A zengő hangon kántáló papok kórusára a főként lányokból és asszonyokból álló sokaság magas, éles hangon válaszolt. Alighogy a körmenet elhaladt, egy osztrák ezred dobszóval kísért felvonulása verte fel a közelünkben lévő Színház tér - ma: Vörösmarty tér - csendjét. Hát így telt az első éjszakánk Pesten! Másnap reggel ismerőseink megjegyezték, hogy igen szerencsés fekvésű a szállodánk, hiszen innen nemcsak mindent látni, hanem hallani is lehet, ami Pesten történik.” F.B. FORRÁST IGÉT LAKÓPARK CSILLAGHEGYEN LEGYEN A SZOMSZÉDOM! nyugalmat és biztonságot árasztó családias, zöldövezeti környezetben új otthonokat kínálunk kertvárosias társasházainkban és sorházainkban. Ingatlanfejlesztő: Build-Up Kft. Projektfinanszírozó: HypoVereinsbank (HVB) Hungária Rt. Vevőfinanszírozó: HVB Jelzálogbank Rt. Kizárólagos értékesítő: Szépvölgyi 70 Kft. Helyszíni értékesítési iroda: 1038 Budapest, Pusztakúti út 2. 1-4 szobás társasházi lakások (35-100 m2) teremgarázzsal kétszintes sorházak (90-150 m2) önálló kerthasználattal kulcsrakészen, beépített konyhabútorral 285.000 Ft/m2-től 24 órás saját biztonsági szolgálat igény szerinti belső kialakítások saját fitness centrum Tel./fax: 453 2810, 453 2811 Nyitva tartás: H-P: • strandfürdő, lovaglás a közelben • jó közlekedés • kedvezményes hitellehetőségek a vételár 50%-áig • 15 napon belüli hitelbírálat kezes és külön fedezet nélkül • használt ingatlan beszámítási lehetőség Beköltözés 2001. nyarától folyamatosan: 9-18*°, Sz-V: 10-143° www.forrasliget.hu