Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. május

2001-05-23

34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. MÁJUS 23., SZERDA Hogyan mosdott a pesti polgár? Folklórkutató tárta föl a két világháború közötti fürdőszobák titkait - „A sok fürdés elpuhít „A villamoson az izzadságszag nem volt ritka dolog, ki mi szerint mosdott, és a lábszag is hozzátartozott a mindennapok realitásához. Akkor nem mosakodtunk annyit, mint ma” - így idézte fel a két vi­lágháború közti Budapestet egy asszony a folklórkutató Czingel Szilvia kérdésére. E két mondat gondolatok hosszú sorát indíthatja el. Aki azt hiszi például, ol­vasmány- vagy akár filmélményei alap­ján már sok mindent tud a hatvan-nyolc­­v­­an évvel ezelőtti világról, kénytelen be­ismerni, hogy tudása esetleges. Tisztá­ban lehet azzal, milyen házakból állt össze a város szövete, merre jártak a vil­lamosok, mit kínáltak a kávéházak, mit hordtak a nők. De tudja-e vajon, mit ta­kartak a csinos toalettek, vagy hogyan festett a lakásoknak az a fertálya, ahová csak kivételes esetekben kukkantottak be a fotográfusok? Milyen volt akkor egy fürdőszoba, nem beszélve a gangos bérházak sötétbe burkolódzó közös il­lemhelyeiről? Czingel Szilvia, mint a szokások kuta­tója, éppen arra vállalkozott, hogy kiegé­szítse a történészek által már megrajzolt Budapest-képet. Igyekezett feltárni, hogy e város lakói hogyan élték a maguk legin­timebb mindennapjait, hogyan tisztál­­kodtak, miként tartották tisztán a ruháju­kat és a lakásukat. Nemrégiben elkészült PhD-dolgozata, amely a Higiéniai és tisz­tálkodási szokások változása Budapes­ten, 1900—1945 címet viseli, egy letűnt polgári világba kalauzolja az olvasót. Az adatközlők visszaemlékezései és a ren­delkezésére álló források alapján felidéz egy sereg olyan dolgot, amelyeket mára szinte már el is feledtünk. Bepillantást enged a cselédek, a mosónők és a ház­mesterek világába, leírja, milyen volt egy nagymo­sás és egy nagytakarítás, de elmondja azt is, hogyan használták a tisztasági für­dőket. Elsősorban generációs kérdés, hogy ki emlékszik mondjuk a Szarvasszap­panra vagy az Asszonydi­cséretre, ki tudja, mire va­ló a porció és a prakker, és hogy milyen volt az élet a fürdőszoba előtt. A kutató munkájából azonban nemcsak egy több mint fél évszázaddal előtti világ tárul föl, hanem kifejezetten a főváros múltjának egy fejezete. Az összegyűjtött adatok ugyanis az ország egyetlen más pontjára sem érvényesek: bár mai szemmel nézve Budapest akkori tisztasága fölöttébb ké­tesnek volt mondható, a vidék még így is messze lemaradt a főváros mögött. 1890-ben a pesti lakások kétharmadába már bevezették ugyan a vízvezetéket, de ez nem jelentette azt, hogy ok­vetlenül fürdőszobát is kiala­kítottak volna. Ez még a la­vórral és vizeskancsóval fel­szerelt hálószobás mosdó­szekrények virágkora volt. A századforduló, de főleg az el­ső világháború után persze már a presztízs is úgy diktálta, hogy egyre több fürdőszobás lakás épüljön. A kád megléte azonban még nem jelentett automatikusan fürdést. A szá­zadelő polgára úgy tartotta, „a sok fürdés elpuhít”, fürdőszo­báját elsősorban lomtárnak használta, legfeljebb ünnepek közeledtén készíttetett forró fürdőt a cseléddel. 1930-ra az­tán már a három vagy több szobás lakások túlnyomó többségéhez hozzátartozott a tisztálkodást szolgáló helyi­ség, de egy másik adat ennél is többet mond: ami a teljes la­kásállományt illeti, annak még mindig csak az egyharmada volt fürdőszobás Budapesten. Nem véletlen, hogy akárcsak a Tanács­­köztársaság ideje alatt — amikor elrendel­ték a gyerekek heti kétszeri ingyen mos­­datását a közfürdőkben -, később is köz­ponti kérdés maradt a városi nép tisztálko­dása. Bár az a terv például nem valósult meg, amelynek értelmében zuhanyokat építettek volna az Andrássy út teljes hosszá­ban, a főváros legalább lé­tesített néhány tisztasági fürdőt; egyes munkáslakó­telepek is fürdőházzal együtt épültek, sőt nyaranta a Duna-uszodákat is min­dig megnyitották. A legnagyobb létesít­ményben, a Dohány utcai Hungáriában egyszerre ezer ember tisztálkodha­tott, ki-ki igényei és anyagi lehetőségei szerint választhatott a kád-, a gőz- vagy a népfürdő közül. A harmincas években már nyolc tisztasági fürdő műkö­dött a városban: ide jártak a kiskeresetű hivatalnokok, alkalmazottak és munká­sok, akárcsak a polgárlakások tisztaságá­ról gondoskodó, de az otthoni fürdőszo­bákból kitiltott cselédek. Az a tény azon­ban, hogy a fürdőkbe évente körülbelül 600 ezer belépőt adtak el - épp annyit, ahány ember akkoriban fürdőszoba nél­küli lakásban élt -, jól mutatja: a többség­nek ritka programja lehetett az alapos tisz­tálkodás. Ami nem csoda, hiszen - derül ki a ku­tatásból - a fürdőszobás lakásban élők sem érezték szükségét annak, hogy gyak­rabban fürödjenek, mint hetente egyszer. Még akkor sem, ha a harmincas évekre a fürdőszobák is sokat fejlődtek. A lavór szerepét mosdó, sőt olykor dupla mosdó vette át, a fürdőkádat már sok helyütt gáz­bojlerrel melegített vízzel töltötték meg, a szennyesláda helyét felcsapható tetejű fa­pad foglalta el, a tükröt pedig erős fényű villanykörték vitágították meg. Még a ko­rábban szinte egyeduralkodó csodaszer, a radikális fertőtlenítő Lysoform mellé is felsorakozott többféle szappan és más testápolószer. A harmincas években a háztartások jövedelmének körülbelül két százalékát fordították a testi higiéniára. Akinek belefért a büdzséjébe, mosószap­pan helyett esetleg Lux vagy Persil mosó­port vett, fogpor helyett fogkrémet, netán drogériákban vásárolható pipereszappant. Czingel Szilvia interjúalanyai mégis egyként vallották: a napi tisztálkodás nem állt többől, mint az arc, a hónalj és nyak, valamint a láb megmosásából. A férfiak emellett gyakran a hajukat is meg­mosták - a hivatalba tisztán kellett menni -, de a nők beérték a fodrásszal, illetve azzal, hogy hintőporral átfésülték a frizu­rájukat. Ami a kozmetikai szereket illeti, a korabeli közvélekedés szerint a tisztes­séges nők legfeljebb púdert, kevés rúzst, valamint kölnit használhattak. Tény vi­szont, hogy a férfiak semmiféle illatosító szerre nem költöttek. A polgárokkal egy háztartásban élő cselédek ráadásul ennél is jóval ritkábban tisztálkodtak. A kutató idézi az egyik cse­lédújság cikkét, amely azt tanácsolta a mindeneseknek, hogy hetente kétszer váltsanak harisnyát, hetente mossák meg a lábukat, és havonta egyszer-kétszer menjenek el fürdőbe. Ahogy az úriasz­­szonyok háztartási tanácsadói, alighanem ezek a sorok is inkább csak egy vágyott célt tükröztek, de a valósághoz viszony­lag kevés közük volt. A ruha és a lakás tisztasága sokkal fontosabb norma volt a második világhá­ború előtti Budapest polgárvilágában, mint a testé - állapítja meg a szerző. Igaz, a testi fehérne­műt csak hetente kétszer-há­­romszor váltották, de arra nagy gondot fordítottak, hogy a férfiak inge patyolattiszta le­gyen. A polgári háztartás egyik központi kérdése volt a mosás, kulcsszereplője pedig a mosónő. A havi nagymosás és a vasalás gyakran két teljes napig is eltartott, a rituálé ré­sze volt a család életének, a mosókonyha előkészítésétől a ruhák megszámolásán és a leskelődésen át - hogy nem használ-e véletlenül klórme­­szet a mosónő - a szárításig és a tiszta ruha elrakásáig. Az asszonyok kedves programja volt szemlét tartani egymás szekrénye fölött, és megtár­gyalni, kinek a mosónője mos a legfehérebbre, esetleg kinek a vasalónője dolgozik a leg­szebben. (Bár ezt a luxust már igazán kevesen engedhették meg maguknak.) Mai ésszel szinte felfogha­tatlan, hogy abban a korban, amikor még csak kuriózum volt a legtöbb háztartási gép, és a konzervatív polgárasszo­nyok szívesebben is bízták a munkát az emberi erőre, milyen megerőltető felada­tot jelentett a mosás, a takarítás vagy akár a mosogatás is. A tudományos leírás mintha történelem előtti korokat idézne: a ruha súrolása és kifőzése, a mángorlás vagy a padló felsúrolása és beeresztése ma már gyakorlatilag ismeretlen foga­lom. Mindezeket a munkafolyamatokat azonban a polgárasszonyoknak is ismer­niük kellett - ha másért nem, hogy tanít­hassák és ellenőrizhessék a cselédjüket. Igen tanulságosak például Czingel Szil­via egyik adatközlőjének emlékei. Az ő édesanyja rendszerint a cselédek nyári szabadsága idején avatta be lányait a ház­tartás rejtelmeibe, és lépésről lépésre megtanította nekik, hogyan kell mosogat­ni, takarítani, bevásárolni, befőzni, a ru­hákat rendben tartani. A tanfolyam azon­ban így végződött: „Kérdésemre - És a nagymosás? - rövid volt a válasz: Annyi pénzetek mindig lesz, hogy legalább mo­sónőtök legyen.” Talán semmi sem jellemzi jobban a XX. századi magyar történelmet, mint az, hogy milyen hamar kiderült: a mama bi­zony nagyot tévedett. N. Kósa Judit A napi tisztálkodás nem állt többől, mint az arc, a hónalj és nyak, valamint a láb megmosásából. Hetente csak egyszer telt meg vízzel a kád FORRÁS: FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR __________Régi Hírünk a Világban__________ Első éjszakánk a Hét választófejedelem fogadóban Miss Julia Pardoe útikönyve, 1839-1840 (4. rész) Pardoe kisasszony az 1838-as jeges árvíz visszatekintő ismertetése után beszámol megérkezéséről Pest-Bu­dára. Kiderül, hogy nem először jár itt, 1836-ban már átutazott a két városon, s már akkor is kedvező be­nyomásokkal távozott. Most, 1839 szeptemberében édesanyjával érkezik az Árpád gőzhajóval Pozsonyból Pestre. Érzékletesen és színesen festi le a két város közötti különbségeket, és ő is, hasonlóan honfitársához, Paget Jánoshoz, fényes jövőt jósol Pestnek, mely szemmel láthatóan dinamikusabban fejlődik Budánál. El­ső éjszakájuk, melyet a Hét választófejedelem fogadóban töltenek, kissé zajosra sikeredik: szerelmes szere­nádok, masírozó katonák és a Mária-napi körmenet hangjai zavarják az utazástól bizonyára elcsigázott höl­gyek éjszakai nyugodalmát. (A Miss Pardoe könyvéből idézett részeket Jani Mária fordításában közöljük.) „Végre megérkeztünk a gyönyörű Pestre! Kelle­mes emlékeket hagyott bennem ez a hely már 1836- ban is, mikor hazatérőben Konstantinápolyból átuta­zóban jártam erre. Most több időt tölthettem el itt, alaposabban szemügyre vehettem a várost, és mond­hatom, nem csalódtam benne. A folyó két partját a mintegy 1200 láb - kb. 400 méter - hosszúságú ha­jóhíd köti össze. A két város, a jobb parton lévő Bu­da és a bal parton fekvő Pest közötti különbség külö­nösen szembeötlő. Buda, az ősi főváros komoly és csendes. A házak és a kolostorok, a pazar paloták és az erődítmények felhúzódnak a közeli dombokra. A folyó mentén hosszan elterülő elővárosokban he­lyenként török emlékekre bukkanunk. Ezek még azokból az időkből maradtak itt, mikor a muzulmá­nok uralták a magyarok fővárosát. De a tekintélyt parancsoló rendházak csúcsán most már a kereszt csillan meg a napfényben. Valami különös csendes­ség, egyfajta hűvös királyi méltóság övezi Budát. A meredek kaptatókon, a hatalmas paloták között sé­tálva, a vándor gondolatai visszakanyarodnak a múltba. De csak át kell kelni a hídon, és máris bele­csöppenünk az eleven, lüktető jelenbe. Szép, magas, olaszos hangulatú házsorok szegélyezik a partot, a víztől csak a széles rakpart választja el őket. Itt-ott feltűnik egy nemes oszlopcsarnok, egy tekintélyes fríz vagy templomtorony. És minden olyan új és szép, olyannyira a növekvő jólétről árulkodik, hogy a látogató egyszeriben megsejti azt, hogy Pest, bár most még talmi csillogásának tűnik az ódon, tekinté­lyes Buda mellett, de egy nap fővárosává lesz ennek a mély álmából most ébredező országnak. Buda a háborúk és az elnyomatás időszakát idézi, emlékei arra a korra nyúlnak vissza, mikor Magyarország még nem ébredt rá igazi erkölcsi erejére. Bizonyos, hogy Pest ragyogó nagyvárossá válik, s kikötőit, rak­tárait megtöltik majd e gazdag föld kincsei. A két ri­vális testvérváros közötti különbséget markánsan hangsúlyozza az, hogy míg Buda hegyekre épült, Pest széles síkságon terül el. A rakpart majdnem egy szinten van a folyóval. Egy árva domb vagy hegy sem nehezíti a pesti piacokra igyekvő, terményekkel dúsan megrakott szekerek útját. Csak a távolban sej­­lenek fel a Mátra vonulatai. 1686-ban Pest végre felszabadult a török iga alól. De Budával ellentétben itt nincsenek török emlé­kek, egyetlen minaret vagy türbe sem árulkodik az elmúlt időkről. A széles utcák mentén magasló nagyszerű paloták azt sejtetik, hogy a város ígéretes fejlődés előtt áll. Mire Pestre értünk, már sötétedett. A jövetelünket jelző ágyúkat annak rendje s módja szerint elsütötték, és fél óra múlva már a Hét válasz­tófejedelem fogadóban voltunk a Váci utcában - Váci utca 9. szám, helyén ma a Pesti Színház áll —, ami olyan itt, mint nálunk otthon a Bond street. Ér­kezésünk éppen a nagy katolikus ünnep, a Mária­­nap­­ szeptember 12.­­ előestéjére esett. Elfárasztott minket az egész napos hajóút, így a hosszú éjszakai pihenés reményében korán nyugovóra tértünk. De a sors másként akarta... Éjfél körül gitárszóra és ének­lésre ébredtünk. Bármennyire is fáradtak voltunk, nem tudtuk megállni, hogy oda ne lopakodjunk az ablakhoz, és le ne tekintsünk. Egy fiatalemberekből álló társaság névnapja alkalmából szerenáddal kö­szöntött egy ifjú hölgyet. Mikor vége lett a szép melódiáknak, újra elaludtunk. Hajnalban az abla­kunk alatt vonuló körmenet énekére ébredtünk. A zengő hangon kántáló papok kórusára a főként lá­nyokból és asszonyokból álló sokaság­ magas, éles hangon válaszolt. Alighogy a körmenet elhaladt, egy osztrák ezred dobszóval kísért felvonulása ver­te fel a közelünkben lévő Színház tér - ma: Vörös­marty tér - csendjét. Hát így telt az első éjszakánk Pesten! Másnap reggel ismerőseink megjegyezték, hogy igen szerencsés fekvésű a szállodánk, hiszen innen nemcsak mindent látni, hanem hallani is le­het, ami Pesten történik.” F.B. FORRÁST IGÉT LAKÓPARK CSILLAGHEGYEN LEGYEN A SZOMSZÉDOM! nyugalmat és biztonságot árasztó családias, zöldövezeti kör­nyezetben új otthonokat kínálunk kertvárosias társasházaink­ban és sorházainkban.­­ Ingatlanfejlesztő: Build-Up Kft. Projektfinanszírozó: HypoVereinsbank (HVB) Hungária Rt. Vevőfinanszírozó: HVB Jelzálogbank Rt. Kizárólagos értékesítő: Szépvölgyi 70 Kft. Helyszíni értékesítési iroda: 1038 Budapest, Pusztakúti út 2. 1-4 szobás társasházi lakások (35-100 m2) teremgarázzsal kétszintes sorházak (90-150 m2) önálló kert­használattal kulcsrakészen, beépített konyhabútorral 285.000 Ft/m2-től 24 órás saját biztonsági szolgálat igény szerinti belső kialakítások saját fitness centrum Tel./fax: 453 2810, 453 2811­­ Nyitva tartás: H-P: • strandfürdő, lovaglás a közelben • jó közlekedés • kedvezményes hitellehetőségek a vételár 50%-áig • 15 napon belüli hitelbírálat kezes és külön fedezet nélkül • használt ingatlan beszámítási lehetőség Beköltözés 2001. nyarától folyamatosan: 9-18*°, Sz-V: 10-143° www.forrasliget.hu

Next