Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. július

2001-07-02

26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JÚLIUS 2., HÉTFŐ Csodaszámba menő, hatalmas paloták Az Aulich utcai épület, amely „diadalmasan mérkőzik a szomszéd óriásokkal” A Szabadság térről nyíló egyik rövidke, de annál szélesebb utcácskában elhanya­golt homlokzatú, omladozó vakolatú épület tűnik a szemünkbe. Az Aulich utca ez, és a hármas számú ház, amely a neves építész, Körössy Albert tervei alapján ké­szült el Walkó Lajos és neje számára, ép­pen 100 éve. A mai Szabadság tér és a környező ut­cák a XIX. században még az Újépület­ként ismert hatalmas épülettömbnek ad­tak helyet. Csak ennek lebontása után, vagyis 1899-ben kezdhették meg e terület felparcellázását. A telkek többségét nagy vállalatok, a tőzsde, az Osztrák-Magyar Bank, a Postatakarékpénztár, illetve hajó­zási és vasúttársaságok vették meg, és építtették ide akkor szinte csodaszámba menő, hatalmas palotáikat. A gazdagab­bak, tehetősebbek is előszeretettel vásá­roltak itt telket: így került a mai 3. számú ház helyén lévő, beépítetlen rész 1900- ban az akkor még igen fiatal Walkó Lajos tulajdonába. A Walkó család a korszak egyik legjelentősebb mesterét, Körössy Albertet (1869—1955) bízta meg az épület tervezésé­vel. Körössy - a Kölcsey Gim­názium és a volt Néprajzi Mú­zeum alkotója - az új, nyugat­európai művészeti törekvések egyik legkorábbi közvetítője volt, és ebben a szellemben ter­vezte meg az Aulich utcai házat is. „A homlokzat megoldásánál az volt a fő nehézségem, hogy a telek igen keskeny, a szom­széd házak pedig (amelyeknek magasságát be kellett tarta­nom) igen magasak és nagy tö­­megűek voltak. Ha a nagy osz­lopokat, kiugró párkányokat, erős lizénákat alkalmazok, azok csak még inkább megszű­kítették volna épületem ará­nyait. Helyesebbnek véltem te­hát a homlokzatot nem a törté­neti stílusok keretében, hanem egészen szabadon, a modern törekvések értelmében megol­dani. E körülményekből szük­ségképpen az következett, hogy homlokzatomban nem a szerkezeti, hanem a díszítőele­mekre fektettem a súlyt” — ol­vashatjuk Körössy szavait a Magyar Iparművészet cikkíró­jának tolmácsolásában a lap egyik 1902-es számában. Végigpillantva épületünknek mind a négy emeletén, a meg­kopott homlokzat ellenére is megfigyel­hetjük, hogy az ornamentikában elsősor­ban az állatfigurák dominálnak - részben kőbe faragva, részben stukkóból. Talán kevesen tudják, hogy ezek mintázásában részt vett a későbbi évek magyar kiállítá­si pavilonjainak nemzetközi hírű meste­re, Maróti Géza is. „Dekoratív motívu­maimat egészen szabadon választottam úgy az állatvilág, mint a növényvilág kö­réből, mivel helyesnek tartom azt a felfo­gást, hogy nincs a természetben olyan elem, amelyet kellő stilizálással és össze­hangolással díszítés céljából felhasználni ne lehetne - írja Körössy. - Az új irány ebben a tekintetben is felnyitotta az építé­szeknek és művészi iparosoknak a sze­meit. Buzdít arra, hogy alkalmazzuk mindazt, amelyet már azelőtt is ismer­tünk, de ne zárkózzunk el új motívumok felhasználásától, sőt keressük azokat. Ke­ressük különösen a flórában, ennek ki­fogyhatatlan változatossága, a változa­tosságban is szimmetrikus formái képe­zik a modern díszítő stílus alapját.” Az egykor szebb napokat is látott homlokzat fő dísze a növényábrázolások mellett minden bizonnyal az a csempelapokból álló kerámia falkép, mely a tető oromza­tát uralja, és amely ritkaságnak számít Budapesten. (A fővárosban ugyanis in­kább a mozaikképek terjedtek el.) Bár az épület homlokzata sok érdekes­séget rejteget még, szakadjunk el kissé az építészeti leírástól, és nézzük meg, ki is volt valójában az építtető, Walkó Lajos, aki alig múlt húszéves, és már saját palo­tával büszkélkedhetett az újonnan kiépü­lő, elegáns városnegyedben. Walkó Bu­dapesten, majd Lipcsében és Berlinben végezte jogi tanulmányait, ahonnan dok­tori oklevéllel és ügyvédi diplomával tért vissza a fővárosba. 1911-ben állami szol­gálatba lépett, kivételes tudását a Pénz­ügyminisztériumban értékesí­tette, ahol nyolcévi szolgálat után eljutott az államtitkári ran­gig. 1921-ben a Külügyminisz­tériumba helyezték át, és rend­kívüli követté nevezték ki, 1926 októberében pedig már miniszterként dolgozott to­vább. A rákövetkező év tava­szán számos tanácskozáson, nemzetközi konferencián kép­viselte a kormányt: 1929 őszén például Mussolini olasz mi­niszterelnökkel folytatott meg­beszéléseket a keleti jóvátétel ügyében, emellett - külügymi­niszterhez illően - számos, nagy jelentőségű diplomáciai úton vett részt: tárgyalt többek között Párizsban, Ankarában és Athénban is. 1930 decemberé­ben azonban váratlanul lemon­dott a tárca éléről, és bár Ká­rolyi Gyula gróf kormányában rövid időre ismét elvállalta a Külügyminisztérium vezetését, hamarosan teljesen visszavo­nult a politikai életből. Walkó Lajos csaknem negy­ven évig, egészen 1937-ig volt tulajdonosa az Aulich utcai háznak, melyet ezután egy cuk­rászipari társaság igazgatója, majd egy vetőmag-értékesítő rt. vett meg. Még ekkoriban, a harmincas évek közepén sor került az első nagyobb szabású homlokzati renoválásra. S bár az épület a világháborúban sú­lyos károkat szenvedett (ekkor veszítette el különleges tetődíszeinek nagy részét), a következő felújításra csak a hatvanas évek végén került sor, amikor kicserélték a liftet, és tatarozták a belső, keretes beépítésű - vagyis a szomszéd házakkal közös­­ udvart is. Három éve, 1998 tavaszán ismét végeztek nagyobb szabású munkát az épületben: a házbelsőt festették ki. A homlokzat jelenlegi álla­pota már hosszú évek óta aggasztja az itt lakókat, akiknek a múlt évben pályázati úton szerencsére sikerült megszerezniük a helyreállításhoz szükséges összeg na­gyobb részét, így remélhetőleg már nem kell sokat várnunk, hogy elkezdődjön a nagy múltú, egykor gyönyörű lipótvárosi ház külső felújítása is. Prusinszki István Száz éve épült Walkó Lajosnak és nejének Belül felújították FOTÓK: SZABÓ BERNADETT _________Pest-Buda Apróban_________ Családi ház garázzsal, Moszkvics autóval Az újsághirdetésekben­­ lett légyen a hirdetés valamit kínáló vagy valamit kereső, egész oldalas vagy csupán néhány soros, illusztrált vagy csak a szövegre szorítkozó — mindig benne van a maguk kora, társadalma, szegénysége és gazdagsága, ízlésvi­lága, talán még a politikája is. Hétfőnként megjelenő sorozatunkban az 1780-ban nyomtatott első magyar nyelvű laptól, a Magyar Hírmondótól a jelen hatalmas lap­kínálatáig próbáljuk követni - hacsak szűkszavúan és mintegy madártávlatból is - az írott sajtóbeli hirdetések hazai históriáját. „Május 1-től az összes szórakozási le­hetőségeivel naponta nyitva a Vidám Park - szólt az intézmény korrekt, ám az érdeklődést aligha felcsigázó hirdetése a Képes Sport 1961. május 3-i számában. — Nyitva hétköznap délután 3-tól, vasárnap délelőtt 10-től este 24 óráig. Belépő: öt­ven fillér.” Mai szemet olvasva unalom lengi kö­rül az Ország-Világ 1964. április 1-jei számának hirdetését is: fiatal nő ül egy varrógépnél, mellette a szöveg (nem le­hetetlen persze, hogy szenzációszámba ment, ha ezt vagy azt a terméket éppen le­hetett kapni): „Újra kapható a kedvelt Hunnia típusú varrógép - fa- vagy csőáll­ványos kivitelben - ára 1950 forint.” Az „érdekességhelyzet” május 6-ra sem javult számottevően (valamennyit javított a dolgon, hogy a hirdető címeket is közölt): „Tavaszi nagytakarításhoz nél­külözhetetlen a korszerű háztartási gép! Padlókefélőgépet, porszívót, mosógépet a Fővárosi Keravill szaküzleteiből - VII. Rákóczi út 30., V Múzeum krt. 11., I. Krisztina krt. 83-85., VI. Lenin krt. 60-62.” Hasonló példa ugyancsak az Ország- Világból (augusztus 26.): „Karkötődivat — Ötvösmunkával készült és eloxált kar­kötők gazdag választékban a fővárosi ajándékboltokban - VII. Lenin körút 44., VI. Lenin körút 76.,­­ Tanács körút 4.” Sokkal vonzóbb ajánlata volt a Hétfői Híreknek 1963. május 13-án: „Olimpiai tárgy sorsjáték sorsjeggyel a szerencsés nyertesek megtekinthetik a tokiói nyári és az innsbrucki téli olimpiai játékokat. Számos utazáson kívül berendezett két­szobás öröklakást, 3 db személygépko­csit nyerhet, több ezer értékes nyere­ményhez juthat. Vegyen olimpiai tárgy­nyeremény sorsjegyet! Ára: 4 forint. A sorsjegyek az újságárusoknál, a trafikok­ban, a Totó-Lottó kirendeltségeknél és a postahivatalokban kaphatók!” Külföldi utazásra - igaz, saját zsebből fizetett utazásra - invitálta a Magyaror­szág olvasóit a Román Nemzeti Turistahi­­vatal is 1965. július 25-én: „Töltsék sza­badságukat a napfényes román tengerpar­ton, Eforiában! Modern nemzetközi für­dőhely, mélyen elnyúló tengerpart, finom homokstrand, korszerű szállók és étter­mek minden kategóriában! Szezon: júli­ustól szeptemberig. Élménydús kirándu­lások a festői szépségű gyógyfürdőkre a Prahova és az Olt folyó völgyében! Igaz vendégszeretettel várja Önöket az ország fővárosa, Bukarest! Megismerkedhet a Duna-delta gazdag növény- és állatvilá­gával! Számos lehetőség kínálkozik érde­kes turisztikai, népművészeti és archeoló­giai objektumok megtekintésére.” A Magyarország másfajta lehetőség­gel, a IX. Világifjúsági Találkozó alkal­mából rendezett tárgy sorsjátékkal is ke­csegtetett (1965. május 30.): „Főbb nye­remények: berendezett családi ház ga­rázzsal, Moszkvics autóval; balatoni te­lek víkendházzal, autóval; víkendházak autókkal; hűtőgépek; televíziók; magne­tofonok és még 10 000 nyeremény! - VIT-sorsjegy kapható: KISZ-szerveze­teknél, úttörőcsapatoknál, továbbá hír­lapárusoknál, postahivatalokban és pos­tai kézbesítőknél. Ára: 3,50 forint. Hú­zás: július 11-én.” A hétköznapok persze csendesebb le­hetőségeket, tennivalókat ígértek, köve­teltek. Ehhez igazodott a Rávisz, azaz a Rádió és Villamossági Szolgálat Kisipari Szövetkezet ajánlata is a Budapest című folyóirat 1967. novemberi számában, közhírré téve, hogy a felsorolt szervizek „munkanapokon 1/2 8-19 óráig, vasár­nap 9-13 óráig ügyeletet tartanak” (hogy mit vállaltak, az a kor műszaki színvona­lára, a háztartások felszereltségére is utal). „V. Szép u. 5. - hűtőgép szerviz és porszí­vó átalakítás; IX. Ferenc tér 12. - motor­tekercselés és javítás; IX. Ferenc tér 4. - háztartási kisgép javítás; IX. Ráday u. 29. és VIII. Baross u. 124. - televízió, rádió, magnó és lemezjátszó javítás; XIV. Thö­köly u. 30. - porszívó, padlókefélő- és mosógép javítás; VI. Lenin krt. 94. - tranzisztoros készülék javítás; VIII. Vas u. 12. - lakossági villanyszerelés; VI. Nagymező u. 29. - autórádió, rádió javí­tás; VIII. József krt. 38. - villanyborotva, hajszárító javítás, trafótekercselés.” Stb. A gazdaság sok területén mutatkozó munkaerőhiányt, az álláslehetőségek gazdagságát mutatta a Magyar Ifjúság 1969. április 11-én kétharmad oldalon megjelent Állás fiataloknak című rovata: „Női munkaerőt 3 műszakos munkahely­re azonnali belépéssel felveszünk - szombat éjszakai műszak nincs, formaru­hát mindenkinek biztosítunk. Kereseti le­hetőség 1300 forinttól 2000 forintig. Ezen felül minden éjszakai műszakra a törvényes 10% mellett napi 15 forint ki­egészítést fizetünk. Jelentkezés: Fővárosi Patyolat Vállalat 1. számú Üzemegysége, Budapest, IV Attila u. 156-158.” — „A Kismotor és Gépgyár felvételre keres kő­műves szakmunkásokat és segédmunká­sokat. Jelentkezés: Kismotor és Gépgyár, Budapest, XI. Fehérvári út 50., Munka­ügyi Osztály.” És nemcsak kétkezi mun­kásokra volt igény: „Budavox Híradás­­technikai Külkereskedelmi RT. (Buda­pest, VII., Tanács krt. 3/a) felvételre keres gyakorlattal rendelkező piackutató veze­tőt és vállalkozási osztályvezetőt mér­­nök-közgazdászi végzettséggel, angol­­német-orosz nyelvtudással, továbbá pro­pagandaosztályra gyakorlattal rendelke­ző előadót, angol-orosz nyelvtudás előnyben . Távlati, tervezési osztályra terv-matematikust, közgazdasági egye­tem külkereskedelmi szakán végzett uta­zó, tárgyalóképes üzletkötőket angol­orosz nyelvtudással, híradástechnikai gyakorlat előnyös - Idegen nyelvű önálló levelezőket angol-orosz-német-spanyol nyelvtudással - Gyakorlattal rendelkező devizaelőadót tőkés üzleti ügyek intézé­séhez angol-német nyelvtudással - Ár­elemző csoportunkba előadói, idegen nyelvtudás, híradástechnikai szakismeret szükséges.” Az évtized legutolsó napján színes tab­ló állt össze a Népszabadság álláskereső rovatában is: „Építész, gépész, elektro­mos kalkulátornő mellékfoglalkozást vállal »Sürgős« jeligére” - „Elektromű­szerész négyórás állást keres »Több éves gyakorlattal« jeligére” - „Külkereskedel­mi üzletkötő (nő) német nyelvvizsgával, gyakorlattal állást változtatna »Export—import« jeligére — „Kezdő gyors- és gépírónő elhelyezkedne »Munkakör - bér «jeligére”­­ „Főportási vagy gondnoki állást vállalna fiatal há­zaspár, feleség a takarítást vállalja »Szolgálati lakás szükséges« jeligére” — „Építési számlákat, gazdaságtalan építke­zéseket, tervdokumentációt »Felül­vizsgálok« jeligére”. D.Gy. Kényelmes, szép cipőben élvezet a tánc a bálban A század hetedik évtizedében sem voltak gyakoriak az igazán ötletes, a vásár­lási kedvet igazán felébresztő reklámok (Budapest, 1970. január)

Next