Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. július
2001-07-02
26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JÚLIUS 2., HÉTFŐ Csodaszámba menő, hatalmas paloták Az Aulich utcai épület, amely „diadalmasan mérkőzik a szomszéd óriásokkal” A Szabadság térről nyíló egyik rövidke, de annál szélesebb utcácskában elhanyagolt homlokzatú, omladozó vakolatú épület tűnik a szemünkbe. Az Aulich utca ez, és a hármas számú ház, amely a neves építész, Körössy Albert tervei alapján készült el Walkó Lajos és neje számára, éppen 100 éve. A mai Szabadság tér és a környező utcák a XIX. században még az Újépületként ismert hatalmas épülettömbnek adtak helyet. Csak ennek lebontása után, vagyis 1899-ben kezdhették meg e terület felparcellázását. A telkek többségét nagy vállalatok, a tőzsde, az Osztrák-Magyar Bank, a Postatakarékpénztár, illetve hajózási és vasúttársaságok vették meg, és építtették ide akkor szinte csodaszámba menő, hatalmas palotáikat. A gazdagabbak, tehetősebbek is előszeretettel vásároltak itt telket: így került a mai 3. számú ház helyén lévő, beépítetlen rész 1900- ban az akkor még igen fiatal Walkó Lajos tulajdonába. A Walkó család a korszak egyik legjelentősebb mesterét, Körössy Albertet (1869—1955) bízta meg az épület tervezésével. Körössy - a Kölcsey Gimnázium és a volt Néprajzi Múzeum alkotója - az új, nyugateurópai művészeti törekvések egyik legkorábbi közvetítője volt, és ebben a szellemben tervezte meg az Aulich utcai házat is. „A homlokzat megoldásánál az volt a fő nehézségem, hogy a telek igen keskeny, a szomszéd házak pedig (amelyeknek magasságát be kellett tartanom) igen magasak és nagy tömegűek voltak. Ha a nagy oszlopokat, kiugró párkányokat, erős lizénákat alkalmazok, azok csak még inkább megszűkítették volna épületem arányait. Helyesebbnek véltem tehát a homlokzatot nem a történeti stílusok keretében, hanem egészen szabadon, a modern törekvések értelmében megoldani. E körülményekből szükségképpen az következett, hogy homlokzatomban nem a szerkezeti, hanem a díszítőelemekre fektettem a súlyt” — olvashatjuk Körössy szavait a Magyar Iparművészet cikkírójának tolmácsolásában a lap egyik 1902-es számában. Végigpillantva épületünknek mind a négy emeletén, a megkopott homlokzat ellenére is megfigyelhetjük, hogy az ornamentikában elsősorban az állatfigurák dominálnak - részben kőbe faragva, részben stukkóból. Talán kevesen tudják, hogy ezek mintázásában részt vett a későbbi évek magyar kiállítási pavilonjainak nemzetközi hírű mestere, Maróti Géza is. „Dekoratív motívumaimat egészen szabadon választottam úgy az állatvilág, mint a növényvilág köréből, mivel helyesnek tartom azt a felfogást, hogy nincs a természetben olyan elem, amelyet kellő stilizálással és összehangolással díszítés céljából felhasználni ne lehetne - írja Körössy. - Az új irány ebben a tekintetben is felnyitotta az építészeknek és művészi iparosoknak a szemeit. Buzdít arra, hogy alkalmazzuk mindazt, amelyet már azelőtt is ismertünk, de ne zárkózzunk el új motívumok felhasználásától, sőt keressük azokat. Keressük különösen a flórában, ennek kifogyhatatlan változatossága, a változatosságban is szimmetrikus formái képezik a modern díszítő stílus alapját.” Az egykor szebb napokat is látott homlokzat fő dísze a növényábrázolások mellett minden bizonnyal az a csempelapokból álló kerámia falkép, mely a tető oromzatát uralja, és amely ritkaságnak számít Budapesten. (A fővárosban ugyanis inkább a mozaikképek terjedtek el.) Bár az épület homlokzata sok érdekességet rejteget még, szakadjunk el kissé az építészeti leírástól, és nézzük meg, ki is volt valójában az építtető, Walkó Lajos, aki alig múlt húszéves, és már saját palotával büszkélkedhetett az újonnan kiépülő, elegáns városnegyedben. Walkó Budapesten, majd Lipcsében és Berlinben végezte jogi tanulmányait, ahonnan doktori oklevéllel és ügyvédi diplomával tért vissza a fővárosba. 1911-ben állami szolgálatba lépett, kivételes tudását a Pénzügyminisztériumban értékesítette, ahol nyolcévi szolgálat után eljutott az államtitkári rangig. 1921-ben a Külügyminisztériumba helyezték át, és rendkívüli követté nevezték ki, 1926 októberében pedig már miniszterként dolgozott tovább. A rákövetkező év tavaszán számos tanácskozáson, nemzetközi konferencián képviselte a kormányt: 1929 őszén például Mussolini olasz miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseket a keleti jóvátétel ügyében, emellett - külügyminiszterhez illően - számos, nagy jelentőségű diplomáciai úton vett részt: tárgyalt többek között Párizsban, Ankarában és Athénban is. 1930 decemberében azonban váratlanul lemondott a tárca éléről, és bár Károlyi Gyula gróf kormányában rövid időre ismét elvállalta a Külügyminisztérium vezetését, hamarosan teljesen visszavonult a politikai életből. Walkó Lajos csaknem negyven évig, egészen 1937-ig volt tulajdonosa az Aulich utcai háznak, melyet ezután egy cukrászipari társaság igazgatója, majd egy vetőmag-értékesítő rt. vett meg. Még ekkoriban, a harmincas évek közepén sor került az első nagyobb szabású homlokzati renoválásra. S bár az épület a világháborúban súlyos károkat szenvedett (ekkor veszítette el különleges tetődíszeinek nagy részét), a következő felújításra csak a hatvanas évek végén került sor, amikor kicserélték a liftet, és tatarozták a belső, keretes beépítésű - vagyis a szomszéd házakkal közös udvart is. Három éve, 1998 tavaszán ismét végeztek nagyobb szabású munkát az épületben: a házbelsőt festették ki. A homlokzat jelenlegi állapota már hosszú évek óta aggasztja az itt lakókat, akiknek a múlt évben pályázati úton szerencsére sikerült megszerezniük a helyreállításhoz szükséges összeg nagyobb részét, így remélhetőleg már nem kell sokat várnunk, hogy elkezdődjön a nagy múltú, egykor gyönyörű lipótvárosi ház külső felújítása is. Prusinszki István Száz éve épült Walkó Lajosnak és nejének Belül felújították FOTÓK: SZABÓ BERNADETT _________Pest-Buda Apróban_________ Családi ház garázzsal, Moszkvics autóval Az újsághirdetésekben lett légyen a hirdetés valamit kínáló vagy valamit kereső, egész oldalas vagy csupán néhány soros, illusztrált vagy csak a szövegre szorítkozó — mindig benne van a maguk kora, társadalma, szegénysége és gazdagsága, ízlésvilága, talán még a politikája is. Hétfőnként megjelenő sorozatunkban az 1780-ban nyomtatott első magyar nyelvű laptól, a Magyar Hírmondótól a jelen hatalmas lapkínálatáig próbáljuk követni - hacsak szűkszavúan és mintegy madártávlatból is - az írott sajtóbeli hirdetések hazai históriáját. „Május 1-től az összes szórakozási lehetőségeivel naponta nyitva a Vidám Park - szólt az intézmény korrekt, ám az érdeklődést aligha felcsigázó hirdetése a Képes Sport 1961. május 3-i számában. — Nyitva hétköznap délután 3-tól, vasárnap délelőtt 10-től este 24 óráig. Belépő: ötven fillér.” Mai szemet olvasva unalom lengi körül az Ország-Világ 1964. április 1-jei számának hirdetését is: fiatal nő ül egy varrógépnél, mellette a szöveg (nem lehetetlen persze, hogy szenzációszámba ment, ha ezt vagy azt a terméket éppen lehetett kapni): „Újra kapható a kedvelt Hunnia típusú varrógép - fa- vagy csőállványos kivitelben - ára 1950 forint.” Az „érdekességhelyzet” május 6-ra sem javult számottevően (valamennyit javított a dolgon, hogy a hirdető címeket is közölt): „Tavaszi nagytakarításhoz nélkülözhetetlen a korszerű háztartási gép! Padlókefélőgépet, porszívót, mosógépet a Fővárosi Keravill szaküzleteiből - VII. Rákóczi út 30., V Múzeum krt. 11., I. Krisztina krt. 83-85., VI. Lenin krt. 60-62.” Hasonló példa ugyancsak az Ország- Világból (augusztus 26.): „Karkötődivat — Ötvösmunkával készült és eloxált karkötők gazdag választékban a fővárosi ajándékboltokban - VII. Lenin körút 44., VI. Lenin körút 76., Tanács körút 4.” Sokkal vonzóbb ajánlata volt a Hétfői Híreknek 1963. május 13-án: „Olimpiai tárgy sorsjáték sorsjeggyel a szerencsés nyertesek megtekinthetik a tokiói nyári és az innsbrucki téli olimpiai játékokat. Számos utazáson kívül berendezett kétszobás öröklakást, 3 db személygépkocsit nyerhet, több ezer értékes nyereményhez juthat. Vegyen olimpiai tárgynyeremény sorsjegyet! Ára: 4 forint. A sorsjegyek az újságárusoknál, a trafikokban, a Totó-Lottó kirendeltségeknél és a postahivatalokban kaphatók!” Külföldi utazásra - igaz, saját zsebből fizetett utazásra - invitálta a Magyarország olvasóit a Román Nemzeti Turistahivatal is 1965. július 25-én: „Töltsék szabadságukat a napfényes román tengerparton, Eforiában! Modern nemzetközi fürdőhely, mélyen elnyúló tengerpart, finom homokstrand, korszerű szállók és éttermek minden kategóriában! Szezon: júliustól szeptemberig. Élménydús kirándulások a festői szépségű gyógyfürdőkre a Prahova és az Olt folyó völgyében! Igaz vendégszeretettel várja Önöket az ország fővárosa, Bukarest! Megismerkedhet a Duna-delta gazdag növény- és állatvilágával! Számos lehetőség kínálkozik érdekes turisztikai, népművészeti és archeológiai objektumok megtekintésére.” A Magyarország másfajta lehetőséggel, a IX. Világifjúsági Találkozó alkalmából rendezett tárgy sorsjátékkal is kecsegtetett (1965. május 30.): „Főbb nyeremények: berendezett családi ház garázzsal, Moszkvics autóval; balatoni telek víkendházzal, autóval; víkendházak autókkal; hűtőgépek; televíziók; magnetofonok és még 10 000 nyeremény! - VIT-sorsjegy kapható: KISZ-szervezeteknél, úttörőcsapatoknál, továbbá hírlapárusoknál, postahivatalokban és postai kézbesítőknél. Ára: 3,50 forint. Húzás: július 11-én.” A hétköznapok persze csendesebb lehetőségeket, tennivalókat ígértek, követeltek. Ehhez igazodott a Rávisz, azaz a Rádió és Villamossági Szolgálat Kisipari Szövetkezet ajánlata is a Budapest című folyóirat 1967. novemberi számában, közhírré téve, hogy a felsorolt szervizek „munkanapokon 1/2 8-19 óráig, vasárnap 9-13 óráig ügyeletet tartanak” (hogy mit vállaltak, az a kor műszaki színvonalára, a háztartások felszereltségére is utal). „V. Szép u. 5. - hűtőgép szerviz és porszívó átalakítás; IX. Ferenc tér 12. - motortekercselés és javítás; IX. Ferenc tér 4. - háztartási kisgép javítás; IX. Ráday u. 29. és VIII. Baross u. 124. - televízió, rádió, magnó és lemezjátszó javítás; XIV. Thököly u. 30. - porszívó, padlókefélő- és mosógép javítás; VI. Lenin krt. 94. - tranzisztoros készülék javítás; VIII. Vas u. 12. - lakossági villanyszerelés; VI. Nagymező u. 29. - autórádió, rádió javítás; VIII. József krt. 38. - villanyborotva, hajszárító javítás, trafótekercselés.” Stb. A gazdaság sok területén mutatkozó munkaerőhiányt, az álláslehetőségek gazdagságát mutatta a Magyar Ifjúság 1969. április 11-én kétharmad oldalon megjelent Állás fiataloknak című rovata: „Női munkaerőt 3 műszakos munkahelyre azonnali belépéssel felveszünk - szombat éjszakai műszak nincs, formaruhát mindenkinek biztosítunk. Kereseti lehetőség 1300 forinttól 2000 forintig. Ezen felül minden éjszakai műszakra a törvényes 10% mellett napi 15 forint kiegészítést fizetünk. Jelentkezés: Fővárosi Patyolat Vállalat 1. számú Üzemegysége, Budapest, IV Attila u. 156-158.” — „A Kismotor és Gépgyár felvételre keres kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés: Kismotor és Gépgyár, Budapest, XI. Fehérvári út 50., Munkaügyi Osztály.” És nemcsak kétkezi munkásokra volt igény: „Budavox Híradástechnikai Külkereskedelmi RT. (Budapest, VII., Tanács krt. 3/a) felvételre keres gyakorlattal rendelkező piackutató vezetőt és vállalkozási osztályvezetőt mérnök-közgazdászi végzettséggel, angolnémet-orosz nyelvtudással, továbbá propagandaosztályra gyakorlattal rendelkező előadót, angol-orosz nyelvtudás előnyben . Távlati, tervezési osztályra terv-matematikust, közgazdasági egyetem külkereskedelmi szakán végzett utazó, tárgyalóképes üzletkötőket angolorosz nyelvtudással, híradástechnikai gyakorlat előnyös - Idegen nyelvű önálló levelezőket angol-orosz-német-spanyol nyelvtudással - Gyakorlattal rendelkező devizaelőadót tőkés üzleti ügyek intézéséhez angol-német nyelvtudással - Árelemző csoportunkba előadói, idegen nyelvtudás, híradástechnikai szakismeret szükséges.” Az évtized legutolsó napján színes tabló állt össze a Népszabadság álláskereső rovatában is: „Építész, gépész, elektromos kalkulátornő mellékfoglalkozást vállal »Sürgős« jeligére” - „Elektroműszerész négyórás állást keres »Több éves gyakorlattal« jeligére” - „Külkereskedelmi üzletkötő (nő) német nyelvvizsgával, gyakorlattal állást változtatna »Export—import« jeligére — „Kezdő gyors- és gépírónő elhelyezkedne »Munkakör - bér «jeligére” „Főportási vagy gondnoki állást vállalna fiatal házaspár, feleség a takarítást vállalja »Szolgálati lakás szükséges« jeligére” — „Építési számlákat, gazdaságtalan építkezéseket, tervdokumentációt »Felülvizsgálok« jeligére”. D.Gy. Kényelmes, szép cipőben élvezet a tánc a bálban A század hetedik évtizedében sem voltak gyakoriak az igazán ötletes, a vásárlási kedvet igazán felébresztő reklámok (Budapest, 1970. január)