Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. április
2002-04-12
Paletta NÁRAY ERIKA koncertezik ma este fél tízkor a Pesti Est Caféban (VI., Liszt Ferenc tér 5.). A ZONGORISTA, ZENESZERZŐ Oláh Kálmán önálló szerzői estje ma este hét órakor kezdődik a Roma Parlament Sarasate koncerttermében (VIII., Tavaszmező utca 6.). FRANCIA ÉS AMERIKAI DALEST (Poulenctől Gershwinig) lesz holnap este hét órakor - A dallamos XX. század címmel - a Matáv Zeneházban. PÁRIZSI PASSZÁZSOK címmel nyílt kiállítás a Krausz-palotában (VI., Andrássy út 12.). A tárlat május 6-ig látható hétköznap délután kettő és hat óra között, hét végén és ünnepnap délelőtt tizenegytől hatig. SZÍNHÁZMŰSOR Bárka Színház: A vészmadár (fél 7). Budapesti Kamaraszínház a Tivoliban: Amerikai Elektra (7). Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdió: Kreutzer szonáta (7). Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdió: Kísértetek (fél 8). Budapest Bábszínház: Az ember tragédiája (6). Budapest Bábszínház Játszótér: Akár hiszed, akár nem... (3). Buda Stage: Raiffeisen Jazz Klub II. Közreműködik a Balázs Elemér Group (fel 8). Budapesti Operettszínház: Funny Girl (7 - Fényes-bék.). Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz és varázslat! (3,7). Játékszín: Édes bosszú (7 - zártkörű rendezvény). József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdió: A manó (11 - nyilvános főpróba). József Attila Színház: A bolond lány (7). Karinthy Színház: Szellemidézés (7 - bemutató ea.). Katona József Színház: Hedda Gabler (7). Kamra: Stella (7). Komédium Színház: Fájkont (7). Kolibri Pince: Megy a gyűrű (3 - az Új Színház stúdiósainak ea.). Magyar Állami Operaház: C’est la guerre. A csodálatos mandarin (7 - zártkörű ea.). Erkel Színház: Háry János (6). Merlin Kamaraterem: Spinach'n Chips (Sóska, sültkrumpli) (fél 8 - angol nyelvű ea.). Mikroszkóp Színpad: Hopp, te Zsiga! (fél 8). ML Színház: Tanú vagyok rá (7). Nemzeti Színház: A vihar (fel 8). Pesti Magyar Színház: István, a király (7). Radnóti Színház: Patkányok (7). R. S. 9. Színház: The Song of the Fool (7). Szkéné Színház: Beckett Szimfónia (8- bem. en ). Thália Színház: így van/ha így tetszik (7 - Kolozsvári Állami Magyar Színház ea.). Thália Színház Új Stúdió: Bűvös varázsigék könyve (11,3). A Vagina Monológok (este 10). Thália Színház Régi Stúdió: Leonce és Léna (8 - Krétakör Színház ea.). Új Színház: Álszentek összeesküvése (7). Vidám Színpad: Paprikás csirke (7). Vígszínház: Furcsa pár (7). Pesti Színház: Antonius és Kleopátra (7). A népzene filharmonikusai A „ népzene filharmonikusainak ” nevezi a szakma a Die Mooskirchner zenekart, amely szombat este Pilisvörösvárra látogat. Az ausztriai együttes mintegy háromórás műsort ad a helyi Halastó Camping Club termében. Egy harmonika, egy ritmusgitár, egy klarinét, két trombita és egy (a tubához hasonló) bariton az alpesi népzenét játszó együttesek klasszikus felállása. A hattagú Die Mooskirchner a felsorolt hangszerek csapatjátékával szórakoztatja a közönséget hazájában, Ausztriában, és más országok németajkú vidékein. Mint a név mutatja, egy Graz melletti községből indultak, de hírük hamar elterjedt, így fennállásuk óta gyakran megfordulnak Németországban, Hollandiában, és koncerteztek már Amerikában is. Most a magyar-sváb Pilisvörösvárra látogatnak. Repertoárjukon egyaránt szerepelnek autentikus osztrák népzenei darabok, feldolgozások és saját szerzemények, amelyeket az úgynevezett Oberkrainer stílusban adnak elő. A folklór szakma a „népzene filharmonikusainak” nevezi őket, amit talán úgy lehetne magyarázni: a zenekar teljesítménye a maga nemében olyan, mint mondjuk a Pink Floydé a rockvilágban. Akik kíváncsiak erre a muzsikára, holnap a pilisvörösvári Halastó Camping Club termében élőben hallhatják-láthatják a csapatot. Az este nyolckor kezdődő műsort a Brain Buam aus Werischwar (Vörösvári Remek Fiúk) nevű helyi együttes vezeti fel, sramlival és ugyancsak eredeti osztrák, valamint sváb népzenével; e bemelegítőt követi a Die Mooskirchner mintegy háromórás produkciója. Népviseletbe öltözött pincéreivel egész este melegkonyha várja a közönséget. A rendezvény pilisvörösvári ötletgazdái ausztriai útjaik alkalmával alakítottak ki személyes kontaktust az osztrák zenekarral. A Die Mooskirchner jó szemléletű társaság - jellemzi az együttest Gáspár Zsolt szervező. Összetartók, kollégáikkal aktív szakmai kapcsolatot ápolnak, és a tőlük keletre fekvő németajkú területek felé is nyitni akarnak. Tudják, hogy itt mások az anyagi viszonyok, mint náluk - nem verték fel tehát gázsijukat. R. V. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. ÁPRILIS 12., PÉNTEK: 33 Apám darabja nagyapámról „Ne keressenek e műben az élő vagy valaha élt személyekhez való hasonlóságot” — írta Szellemidézés című színdarabjáról 1957-ben Karinthy Ferenc. Fia, Karinthy Márton rendező szerint mégis nyilvánvaló, hogy a főszereplőt, Donáti Sándort Karinthy Frigyesről mintázta. A Nyugat-nemzedék íróját eredetileg Tahi Tóth László játszotta volna a Karinthy Színházban, ő azonban visszaadta a szerepet, így Donátiként ma este hét órakor Balkay Géza lép színpadra. A Szellemidézés című előadás Karinthy Színház-beli bemutatója előtt egy héttel visszaadta főszerepét Tahi Tóth László. Az igazgató és az előadást rendező Karinthy Márton azt kérte a közönségtől, ne mondjon le a produkcióról: áprilisban biztosan lesz Szellemidézés a Bartók Béla úton. Ma este hét órakor valóban megidézik a Nyugat írónemzedékét. A Karinthy Frigyesről mintázott Donáti Sándort Balkay Géza alakítja, feleségét, Csillát pedig - időközben a Vígszínházban próbáló - Szegedi Erika helyett Esztergályos Cecília. - Több oka van, hogy éppen most tűztük műsorra a darabot. Idén húszéves a Karinthy Színház, és tíz éve halt meg édesapám, Karinthy Ferenc - meséli az igazgató. - Apám eredetileg regénynek írta a Szellemidézést, a második világháborúban, egy pincében. A történet 1938- ban, az utolsó békeévben játszódik, és - bár teli van humorral — érződik rajta, hogy mialatt írta, szétlőttek egy világot a feje felett. Az igazgató-rendező szerint leginkább a Csehov-darabok légköréhez hasonlít a Donátiék szalonjáé. Akármennyire tagadta az író 1957-ben, hogy valóságos személyeket szerepeltet a műben, Karinthy Márton szerint egészen nyilvánvaló, hogy saját családját írta meg. Ahogy Flaubert azt hangoztatta: Bovaryné én vagyok, úgy itt Donáti Sándor Karinthy Frigyes alteregója. Csillát édesanyjáról, Böhm Arankáról, Fifi figuráját egy hajdani, híres sanzonettről, Becker Babyről, Dezső alakját pedig féltestvéréről — a fájdalomhercegnek nevezett - furcsa látomásokkal vívódó, különc Karinthy Gáborról mintázta. Sőt 17 éves kamaszként az író maga is megjelenik a színen Öcsi szerepében. Sok minden változott 1957 óta - állítja az igazgató -, a darab mégis aktuálisabb, mint valaha. „Ezek úgy tesznek, mintha élnének, esznek, isznak, szerelmeskednek, pedig már régen nincsenek” — állítja a félegzisztenciákból, lecsúszott költőkből és kávéházi figurákból álló társaságáról Donáti Sándor. - Tőlem meg a világ megváltását várják”. Karinthy Márton szerint a színésznek a zsenit a legnehezebb ábrázolnia, Balkay Gézának pedig most az a feladata, hogy rendkívüli szellemet, kivételes gondolkodót jelenítsen meg a parányi színpadon. Egy személyben összpontosítsa azokat az értékeket, amelyeket a háború épp elmosni készül. Tahi Tóth befelé forduló Donátijához képest a rendező szerint Balkay robbanékonyabb, tettvággyal teli személyiség. Az ötvenéves írót a fiatal rokon lány, Rika (Huszárik Kata) gyengéd érzelmei megfiatalítják egy időre, végül azonban belehal „kisszerű környezetébe”. Karinthy Márton tipikus pesti polgárnak is tartja nagyapját, és színházában az alapvetően realista polgári gondolkodást próbálja feléleszteni. Közérthető, szórakoztató darabokat tűz műsorra, és bár sok könnyed, zenés vígjátékot játszanak, fontosnak tartja, hogy soha ne menjenek egy bizonyos színvonal alá. Az igazgató úgy tudja, húsz éve a Karinthy az egyetlen budapesti magánszínház. Igazság szerint, mint Mohamed koporsója, úgy lebeg színházuk az állami struktúra és a teljes piacgazdaság között. De úgy veszi, hogy ez a függetlenség ára. A direktor alapvetően a jegybevételekből tartja fenn a teátrumot, de kizárólag ebből nem tudná működtetni. Minden évben pályázik pénzért a minisztériumnál, a fővárosnál és a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál. Sokéves munka eredménye, hogy most már többnyire sikerrel. Szerencsére újra éled a lokálpatriotizmus is a fővárosban: a XI. kerület - ahol a Karinthy-család őslakosnak számít - szintén segíti őket az utóbbi időben. Mindezt azért is tartja az utóbbi évtized nagy eredményének, mert az intézmény nem a Pesti Broadway-n, hanem „a kelenföldi pampákon” fogadja a nézőket a mai premier után legközelebb április 16-án és 18-án, este hét órakor, a Szellemidézés következő előadásain. Valaczkay Gabriella Karinthy Márton Kelemen István és Balkay Géza FOTÓK: KOVÁTS ZSOLT Isadora Duncan Pesten lett próféta A modern tánc 1902. április 19-én az Uránia Színházban született Milyen lehetett az a nő, aki 1902 tavaszán néhány tánclépéssel az ujja köré csavarta Budapest férfinépét? Milyen lehetett az a nő, aki a XX. század elején, az örök mellőzöttséget, a gúnyos megvetést is kockáztatva, képes volt szembefordulni a tánc világának avítt konvencióival? Milyen lehetett a modern tánc megteremtője, Isadora Duncan? Mindenekelőtt szép volt. Finom és érzéki. Aztán lázadó, szabadságszerető és kísérletező. Olyan művész, aki nem viselte el az akkoriban elfogadott tételt, mely szerint a tánc a kecsesre dresszírozott fiatalok szigorú szabályok szerint (és csakis azok szerint) előadott produkciója. Olyan, aki gyűlölte, hogy a XX. század elején a színpadi tánc a klasszikus balettel volt egyenértékű. Különös, de a szabadság hazájának kikiáltott Amerikában nem lehetett próféta a modern tánc kaliforniai előfutára. Nem lett próféta Amerikában, próféta lett Európában. Egészen pontosan Magyarországon. Előbb néhány tánccsoport tagjaként lépett fel Európában, aztán Bécsből Budapestre hozta egy jó szemű impresszárió, és éppen száz esztendeje, 1902. április 19-én az Uránia Színházban adta első, önálló estjét. A szokásoktól eltérő, a zene felszabadító erejére koncentráló szabad stílusban, a klasszikus felszerelés helyett könnyű leplekben, mezítláb. Felszabadultan, finom erotikus töltéssel, és mindezek miatt olyan elképesztő hatással, hogy a legendák szerint fél Budapest pillanatok alatt belébolondult, a diákok kifogták a lovakat Duncan kisaszszony hintója elől, és maguk húzták a „királynőt”. Olyan hatással, hogy maga Jászai Mari is azt mondta róla: „Tánc volt a beszéde. Egyszerűen rátermett. Mindent a tánc szempontjából lát”. Isadora Duncan előadását látva a kritikusok lesütött szemmel vallották be, hogy a klasszikus balett bizony igencsak unalmas volt már, és igényes szépsége is formai rutinná szürkült. A huszonéves táncművészt a heves sikerre való tekintettel további huszonnyolc előadásra kérték. Budapest mellett fellépett Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Temesváron, Aradon. Nagyváradon csak azért nem, mert Ady Endre a helyi napilapban nyílt levelet fogalmazott, melyben felháborodásának adott hangot, mondván: szegény magyar színészek éheznek, nyomorognak, és akkor jön egy amerikai csitri, akit istenítünk és ajánlatokkal árasztunk el. Isadora Duncan tehát körbetáncolta Magyarországot is, és bár a legendák szerint Beregi Oszkár színművészhez rövidesen gyengéd szálak fűzték, emiatt szívesen maradt volna Pesten, mégis ment tovább, mert Európa immár kíváncsi volt rá. Több ezer műsort adott Párizstól Moszkván és Berlinen át Firenzéig számtalan nagyvárosban. A budapesti fellépés fontos mérföldkő volt tehát a modern tánc történetében, s a Magyar Tánctudományi Társaság méltóképpen szeretné megünnepelni ezt az eseményt. Dr. Dienes Gedeon, a társaság elnöke azt mondja: az évforduló alkalmából meghirdetett, és november elején megrendezendő, budapesti Isadora Duncan Fesztiválra máris legalább ötven táncos, tánc- csoport jelentkezett, közöttük az amerikai Lori Belilove, a prágai Eva Blazickova, a moszkvai Inessza Kulagina. A művészeket lehetne sorolni, meglehet azonban: a nevek főleg a szakembereknek mondanak sokat. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a modern tánc születésének ünnepe akkor lesz valóban sikeres, ha a szervezők minél több támogatót tudnak szerezni, hiszen ez teremt lehetőséget arra, hogy a számtalan jelentkező közül ne csak néhány látogathasson Budapestre. Dr. Dienes Gedeon azt mondja, Isadora Duncan legendája és a táncművészetet szerető pesti közönség megérdemli a tervezett ünnepet. T.Z. Valentine Lecompte ceruzarajza Isadora Duncan táncáról Három kolozsvári vendégelőadás MTI-JELENTÉS A Kolozsvári Állami Magyar Színház három előadását mutatja be a Vendégségben Budapesten határon túli magyar színházi estek sorozatban. A társulat elsőként A szabin nők elrablása című darabot játszotta tegnap a Thália Színházban. Az Így van (ha így tetszik) című előadás ma kerül színre a kolozsvári művészek előadásában - Luigi Pirandellónak e drámája volt az utolsó magyar nyelvű rendezése Vlad Mugurnak, a tavaly nyáron elhunyt világhírű színházművésznek. A vendégjáték zárónapján, szombaton - két előadáson Brian Friel: Translations (Fordítások) című darabjával lép fel a kolozsvári teátrum. Az előadást David Grant rendezte. A színmű az angol-ír konfliktus ürügyén egyetemes problémákat feszeget, a nyelv, a kultúra beolvadásának veszélyeiről szól. A Translations című Brian Friel-darabbal vendégszerepelt az Ír Nemzeti Színház tavaly Magyarországon. Az ír társulat Helynevek címmel játszotta októberben a Vígszínházban. A szervezők a műsorajánlóban kitértek arra is, hogy mindhárom darabban játszik Bogdán Zsolt, akit a közelmúltban tüntettek ki Jászai Mari-díjjal. Színház állatkerttel A sokat látott egykori Kilián laktanya harmadik emeletén működik egy kis magyar „plazaszínház”. Nem színházak sokaságát kell elképzelni, hanem multifunkcionális körítést, a több száz négyzetméteres térben nemcsak színpad, nézőtér, stúdió, társalgó található, hanem állatkert, sőt múzeum is. De haladjunk sorjában: a színházba lépve hosszú, tágas folyosón találjuk magunkat, amelyet mennyezetről alácsüngő, a karácsonyi kirakatokból ismert apró izzóhálók vonnak sejtelmes fénybe, a romantikusabb lelkületűeknek nyilván a csillagokat juttatva eszébe. Az impresszió helyes, hiszen lassan kibontakoznak szemünk előtt az utcabútorok, kandeláberek mellett padok hívogatnak, s lám, utcatábla is van, a Kiss Manyi sugárúton állunk, innen nyílik maga a színháztér is. Az álkültér után az otthonosság már nehezen fokozható, a lehetetlent műkandalló kísérli meg valódi fahasábokkal. Végre megérkezünk a nézőtérre, a színpad köré a Cabaret című darab kedvéért futófényt szereltek, a tükrök, az épp csak jelzett álpáholy a harmincas évek kabaréit idézik. A Kiss Manyi sugárút végén változik a táj, nagyra nőtt fikuszok, citromfák és szobapálmák alatt teknősök napoznak a villanyfényben, ugróegér rohangál, és a Mici néni névre hallgató papagáj segít trópusi hangulatot teremteni. Ha elunjuk az egzotikumot, a Káldi Nóráról elnevezett falusias hangulatú utcán folytathatjuk utunkat a büfé felé. A falusias hangulatról a falra applikált, zöldre festett kerítés gondoskodik, némi köcsögneművel díszítve, amely nyírfatörzsre erősített madáretetővel egészül ki. (Itt bekandikálhatunk a jelmeztárba is.) Egy irodával és egy félig bedíszletezett Csehov-dráma színpadával kombinált büfén keresztül jutunk el a múzeumba. Megcsodálhatjuk Jászai Mari púdertokját, Gobbi Hilda dedikációit, megannyi színészportrét, az elmaradhatatlan fekete zongorán álló szamovárt, vaskályhán teafőzőt, Ruttkai Éva jelmezeit, öltözőasztalát, Rátonyi Róbert, Pécsi Sándor, Csákányi László relikviáit. A Szalai Zsolt és Nagy Miklós igazgatása alatt álló színház magánkezdeményezésként működik, a hivatalos színházi támogatási rendszer nem akar tudni róla, így csak a bevételekre és a szponzori pénzekre számíthat. Nem is röppen el a lila művészetbe, leginkább zenés darabokat játszik, könnyebbeket, nehezebbeket egyaránt. A képzelt riport és a Cabaret mellett van krimi, vígjáték, sanzonest. De a színház komolyabb arcát is felvillantja néha az Üllői úti teátrum, helyet kaphat itt a Kurvapecér nyers, naturalisztikus börtönvilága is, amely Nagy Miklós magánszámaként a színház legrégebben futó produkciója. Hamvay Péter