Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. augusztus
2002-08-08
26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK A csuklós villamos formatervezője volt Stefan Lengyel, az esseni egyetem professzora tanszékvezetőként tért vissza tanítani Zugligeti úti alma materébe Nem meglepő, ha az egykori diák tanárként kerül vissza az alma materbe. Stefan Lengyel életpályája azonban jócskán eltér a megszokottól. A hatvanas évek elején a kialakulóban lévő új szakma egyik első designereként vehette át diplomáját. Pályája kezdeti sikerei ellenére az 1964-es év már a háború utáni formatervezés bölcsőjeként emlegetett Ulmban találja. A szakmai tudásvágy által hajtott fiatalember maga sem gondolta volna, hogy csaknem negyven év múlva német állampolgárként éri a felkérés, hogy a formatervezői tanszék vezetőjeként térjen vissza a patinás Zugligeti úti intézménybe. A formatervezés nemzetközi hírű szakembere eredetileg építésznek készült. Bár mindig nagyon szeretett rajzolni, a többiekhez hasonlóan ő sem sokat tudott az akkor még csak kialakulóban lévő szakmáról. Pályaválasztásának legfontosabb tényezőjeként a véletlent említi, de azért komoly szerepe volt benne egykori gimnáziumi tanárának is. Voltaképpen ő hívta fel figyelmét a szakmára, hogy ezt valósággal neki találták ki, hiszen alkotásvágya itt szinte kötelezően párosul az újdonság iránti kíváncsisággal. Az iskola elvégzése utáni években a mindössze 27 éves formatervező már komoly feladatot is kapott. A budapesti városképet ma is meghatározó, 1969 óta folyamatosan sínen lévő csuklós villamosok formáját azonban nem egyedül, hanem idősebb kollégájával, Bozzay Dezsővel együtt dolgozta ki. A Duna-korzó és a Nagykörút járműveinek tervezéséhez egy korábbi munkájának elismeréseként kapott lehetőséget. Főiskolai diplomamunkaként ugyanis az ő nevéhez kötődik a Debrecenben hosszú évtizedeken keresztül közlekedő, nemrégiben újakra cserélt sárgakék villamosok formavilága. Nem sokkal a főiskola befejezése után a formatervező tanszéket létrehozó autodidakta designer, Dózsa Farkas András szobrászművész tanársegédi állást ajánlott neki a főiskolán. Az akkor még Lengyel Istvánként ismert szakember úgy döntött, hogy néhány hetes tanulmányút idejére elhagyja az országot. Miután tanítani szeretett volna, úgy érezte, fel kell töltődnie, körülnéznie a nagyvilágban, hogy azután megfelelő szakmai tudással és tapasztalattal állhasson a diákok elé. Ma is hihetetlennek tűnik számára, de két héttel hazatérte után, éppen útjának egyik legfontosabb állomásáról, Ulmból érkezett egy levél, amelyben a munkáiról készült fényképekre hivatkozva egyéves, lakással és fizetéssel járó tanári-asszisztensi állást ajánlottak számára. A mindössze egyévesnek tervezett kinttartózkodásból azonban végleges országváltás lett. Amikor 1965-ben a magyar nagykövetség bekérte útlevelét érvényességének meghosszabbítása céljából, Stefan Lengyel már második évét töltötte a német városban. A dolog tisztázása helyett azonban néhány hónap múlva már arról tájékoztatták, hogy jogellenesen tartózkodik külföldön, ezért úti okmányát véglegesen bevonják. Miután a designer nem akart politikai menekült lenni, a német hatóságoktól Magyarországon kívül mindenhová érvényes, évente hosszabbítható új útlevelet igényelt. Csak tíz év elteltével lett német állampolgár, és amikor 1983-ban először tért haza, kiderült, hogy itthon nem indult ellene eljárás. Az esseni egyetem tanszékvezető professzora szívesen vállalta egykori budapesti iskolájának felkérését. Több mint három évtized után ma is aktívan dolgozik, de a tanítást sosem hagyta abba. Számtalan egykori növendékének munkájával találkozhatunk a világban. Személye és kapcsolatai komoly lehetőséget jelentenek az Iparművészeti Egyetem végzős formatervezőinek. Saját pályáját gyökeresen meghatározták a külföld teljesítményt és minőséget középpontba állító lehetőségei. Az itthon megszokottakkal ellentétben Németországban sosem ütközött falakba, mindig volt, aki odafigyelt a munkájára. De hamar megtanulta azt is, hogy odakint nem lehet mellébeszélni, a dolgok alakulásárért nem lehet másokat okolni. A hazai gyakorlattal ellentétben a pozíciókba került embereknek állandóan jár az agyuk és nyitva a szemük. Ez a mentalitás, reményei szerint, itthon is egyre inkább elterjed. Stefan Lengyel úgy véli, bizonyos alaptehetségre minden formatervezőnek szüksége van. E nélkül senkiből sem lehet jó tervező. A legfontosabb az észlelés, a részletek meglátása, a feladatok önálló megfogalmazása. Ha valaki tanácstalan, keresgél a dolgok között, az már mindenképpen rossz jel. Meghatározó lehet a fiatalok személyisége is. Annak, aki ezt a pályát választja, izgága, érdeklődő embernek kell lennie, üresjáratban egy pillanatig sem lehet. A szakmát jól ismerő tanszékvezető szerint a designerek munkájának megbecsülése sehol sem felhőtlen. A konstruktőrök ritkán ismerik fel a formatervezésben rejlő lehetőségeket. Az automatikus módon kialakult megjelenési formákkal kapcsolatos társadalmi megegyezés mindössze arról szól, hogy a tárgyak csupán az alapvető igényeknek feleljenek meg. Az emberek még nem gondolkodnak valós alternatívákban, így a formatervezés piacgazdasági jelentőségét sem érzékelik. A mai világot átfogó esztétikai felfogást az autóipar mutatja a legjobban. A lakásokban azonban még létezik lokális tárgyi kultúra. Stefan Lengyel szerint a designereknek arra kéne törekedniük, hogy a világ jobban megbecsülje munkájuk értékét. A formatervezés - véleménye szerint - nem az ötlettel kezdődik. A piackutatástól az ergonómiai, gyártási ismeretekig együtt kell dolgozniuk más szakmákkal. Pontosan tudni kell, ki lehet egy-egy termék célcsoportja, hogyan él, milyenek az elképzelései, vágyai. Hiába nagy művész a tervező, ha nem tudja integrálni a szakmát. Bár a szakembert kifejezetten taszítja az interdiszciplináris kifejezés - szavai szerint -, a jövőben a design mégis csak több szakterülettel együtt érvényesülhet majd. Stefan Lengyel azt gondolja, hogy noha a formatervezés egyenértékű bármely művészettel, társadalmilag még mindig kevéssé ismerik el. Úgy véli, bár úton van teljes legitimációja, mégsem helyénvaló kifejezés a művészet. Mert az szabad, állandó kísérletezés, és pusztán szellemi kategória. A design pedig mindig létező probléma megoldására törekszik. Vannak bizonyos helyzetek, amikor úgy tűnhet, mintha nem lenne különbség a kettő között, de ez csupán a véletlen műve. Természetesen ettől függetlenül mindez sosem válik a formatervezés kárára. , Rokob Tibor A konstruktőrök ritkán ismerik fel a designban rejlő lehetőségeket fotó: Kovácsbence -ot a Suzuki fizet! SUZUKI Swift175 pop,Wagon R+199 COOFt-tól A Suzuki a 15%-os kezdőrészlet egyharmadát átvállalja, így ennek most elég a vételár 10%-át befizetnie új Wagon R+ vagy Swift vásárlása esetén! Ezzel új Suzukijának már csak a fennmaradó 85%-át kell törlesztenie. Részletek a márkakereskedőknél. SUZUKI: A mi autónk. Közkívánatra az ajánlat 2002. augusztus 31-ig megkötött adásvételi szerződésekre érvényes, és nem vonatkozik a légkondicionált limitált modellekre. CO2:130-178 g/km