Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. augusztus

2002-08-08

26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK A csuklós villamos formatervezője volt Stefan Lengyel, az esseni egyetem professzora tanszékvezetőként tért vissza tanítani Zugligeti úti alma materébe Nem meglepő, ha az egykori diák ta­nárként kerül vissza az alma materbe. Stefan Lengyel életpályája azonban jócskán eltér a megszokottól. A hatva­nas évek elején a kialakulóban lévő új szakma egyik első designereként vehet­te át diplomáját. Pályája kezdeti sikerei ellenére az 1964-es év már a háború utáni formatervezés bölcsőjeként emle­getett Ulmban találja. A szakmai tudás­vágy által hajtott fiatalember maga sem gondolta volna, hogy csaknem negyven év múlva német állampolgárként éri a felkérés, hogy a formatervezői tanszék vezetőjeként térjen vissza a patinás Zugligeti úti intézménybe. A formatervezés nemzetközi hírű szakembere eredetileg építésznek ké­szült. Bár mindig nagyon szeretett raj­zolni, a többiekhez hasonlóan ő sem so­kat tudott az akkor még csak kialakuló­ban lévő szakmáról. Pályaválasztásá­nak legfontosabb tényezőjeként a vélet­lent említi, de azért komoly szerepe volt benne egykori gimnáziumi tanárá­nak is. Voltaképpen ő hívta fel figyel­mét a szakmára, hogy ezt valósággal neki találták ki, hiszen alkotásvágya itt szinte kötelezően párosul az újdonság iránti kíváncsisággal. Az iskola elvégzése utáni években a mindössze 27 éves formatervező már komoly feladatot is kapott. A budapesti városképet ma is meghatározó, 1969 óta folyamatosan sínen lévő csuklós villamosok formáját azonban nem egyedül, hanem idősebb kollégájával, Bozzay Dezsővel együtt dolgozta ki. A Duna-korzó és a Nagykörút járművei­nek tervezéséhez egy korábbi munkájá­nak elismeréseként kapott lehetőséget. Főiskolai diplomamunkaként ugyanis az ő nevéhez kötődik a Debrecenben hosszú évtizedeken keresztül közleke­dő, nemrégiben újakra cserélt sárga­kék villamosok formavilága. Nem sokkal a főiskola befejezése után a formatervező tanszéket létreho­zó autodidakta designer, Dózsa Farkas András szobrászművész tanársegédi állást ajánlott neki a főiskolán. Az ak­kor még Lengyel Istvánként ismert szakember úgy döntött, hogy néhány hetes tanulmányút ide­jére elhagyja az országot. Mi­után tanítani szeretett volna, úgy érezte, fel kell töltődnie, körülnéznie a nagyvilágban, hogy azután megfelelő szakmai tudással és tapasztalattal áll­hasson a diákok elé. Ma is hihetetlennek tűnik szá­mára, de két héttel hazatérte után, éppen útjának egyik leg­fontosabb állomásáról, Ulmból érkezett egy levél, amelyben a munkáiról készült fényképekre hivatkozva egyéves, lakással és fizetéssel járó tanári-assziszten­si állást ajánlottak számára. A mindössze egyévesnek tervezett kinttartózkodásból azonban végleges országváltás lett. Amikor 1965-ben a magyar nagykövetség bekérte útlevelét érvényességének meghosszab­bítása céljából, Stefan Lengyel már második évét töltötte a né­met városban. A dolog tisztázá­sa helyett azonban néhány hó­nap múlva már arról tájékoztat­ták, hogy jogellenesen tartózko­dik külföldön, ezért úti okmá­nyát véglegesen bevonják. Miu­tán a designer nem akart politi­kai menekült lenni, a német ha­tóságoktól Magyarországon kí­vül mindenhová érvényes, évente hosszabbítható új útle­velet igényelt. Csak tíz év elteltével lett német állampolgár, és amikor 1983-ban először tért haza, kiderült, hogy itthon nem indult ellene eljárás. Az esseni egyetem tanszékvezető professzora szívesen vállalta egykori budapesti iskolájának felkérését. Több mint három évtized után ma is aktívan dolgozik, de a tanítást sosem hagyta ab­ba. Számtalan egykori növendékének munkájával találkozhatunk a világban. Személye és kapcsolatai komoly lehe­tőséget jelentenek az Iparművészeti Egyetem végzős formatervezőinek. Saját pályáját gyökeresen meghatá­rozták a külföld teljesítményt és minő­séget középpontba állító lehetőségei. Az itthon megszokottakkal ellentétben Németországban sosem ütközött falak­ba, mindig volt, aki odafigyelt a mun­kájára. De hamar megtanulta azt is, hogy odakint nem lehet mellébeszélni, a dolgok alakulásárért nem lehet máso­kat okolni. A hazai gyakorlattal ellen­tétben a pozíciókba került embereknek állandóan jár az agyuk és nyitva a sze­mük. Ez a mentalitás, reményei szerint, itthon is egyre inkább elterjed. Stefan Lengyel úgy véli, bizonyos alaptehetségre minden formatervező­nek szüksége van. E nélkül senkiből sem lehet jó tervező. A legfontosabb az észlelés, a részletek meglátása, a fel­adatok önálló megfogalmazása. Ha va­laki tanácstalan, keresgél a dolgok kö­zött, az már mindenképpen rossz jel. Meghatározó lehet a fiatalok személyi­sége is. Annak, aki ezt a pályát választ­ja, izgága, érdeklődő embernek kell lennie, üresjáratban egy pillanatig sem lehet. A szakmát jól ismerő tanszékvezető szerint a designerek munkájának meg­becsülése sehol sem felhőtlen. A konst­ruktőrök ritkán ismerik fel a formater­vezésben rejlő lehetőségeket. Az automatikus módon kialakult megjelenési formákkal kapcso­latos társadalmi megegyezés mindössze arról szól, hogy a tár­gyak csupán az alapvető igé­nyeknek feleljenek meg. Az em­berek még nem gondolkodnak valós alternatívákban, így a for­matervezés piacgazdasági jelen­tőségét sem érzékelik. A mai vi­lágot átfogó esztétikai felfogást az autóipar mutatja a legjobban. A lakásokban azonban még léte­zik lokális tárgyi kultúra. Stefan Lengyel szerint a designereknek arra kéne töre­kedniük, hogy a világ jobban megbecsülje munkájuk értékét. A formatervezés - véleménye szerint - nem az ötlettel kezdő­dik. A piackutatástól az ergonó­miai, gyártási ismeretekig együtt kell dolgozniuk más szakmák­kal. Pontosan tudni kell, ki lehet egy-egy termék célcsoportja, ho­gyan él, milyenek az elképzelé­sei, vágyai. Hiába nagy művész a tervező, ha nem tudja integrál­ni a szakmát. Bár a szakembert kifejezetten taszítja az interdisz­ciplináris kifejezés - szavai sze­rint -, a jövőben a design mégis csak több szakterülettel együtt érvényesülhet majd. Stefan Lengyel azt gondolja, hogy noha a formatervezés egyenértékű bármely művészettel, tár­sadalmilag még mindig kevéssé isme­rik el. Úgy véli, bár úton van teljes legi­timációja, mégsem helyénvaló kifeje­zés a művészet. Mert az szabad, állandó kísérletezés, és pusztán szellemi kate­gória. A design pedig mindig létező probléma megoldására törekszik. Van­nak bizonyos helyzetek, amikor úgy tűnhet, mintha nem lenne különbség a kettő között, de ez csupán a véletlen műve. Természetesen ettől függetlenül mindez sosem válik a formatervezés kárára. , Rokob Tibor A konstruktőrök ritkán ismerik fel a designban rejlő lehetőségeket fotó: Kovácsbence -ot a Suzuki fizet! SUZUKI Swift175 pop,Wagon R+199 COOFt-tól A Suzuki a 15%-os kezdőrészlet egyharmadát átvállalja, így ennek most elég a vételár 10%-át befizetnie új Wagon R+ vagy Swift vásárlása esetén! Ezzel új Suzukijának már csak a fennmaradó 85%-át kell törlesztenie. Részletek a márkakereskedőknél. SUZUKI: A mi autónk. Közkívánatra az ajánlat 2002. augusztus 31-ig megkötött adásvételi szerződésekre érvényes, és nem vonatkozik a légkondicionált limitált modellekre. CO2:130-178 g/km

Next