Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. augusztus

2002-08-01

30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK A Margit híd születése A kocsiutat eredetileg fenyőfa kockákkal burkolták, a járdák padlóját tölgyfával Százharminc éve, 1872. augusztus elsején megkezdték a második állan­dó fővárosi híd, a Margit híd építé­sét. Ernest Gouin francia mérnök ké­szítette el a terveket, a kivitelezési munkálatokat Gouin cége, a Société de Construction des Battignoles vé­gezte. A hatnyílásos híd ötezer ton­nás vasszerkezete Franciaországban készült, onnan nagyobb részekre bontva vasúti kocsikon szállították a magyar fővárosba. Felhasználtak még negyvenezer köbméter követ és hatezer köbméter fát is. Az építkezés összköltsége több mint ötmillió ak­kori forint volt. A mederpilléreket óriási vasszekrények lesüllyesztésé­vel alapozták meg. A hídoszlopok helyét először körülzárták cölöpök­kel, azután kiszivattyúzták innen a vizet, és hatalmas vasszekrényeket bocsátottak le, majd ezeket kitöltöt­ték kővel és cementtel. Erre az alap­ra állították fel a sóskúti kőből ké­szült pilléreket, melyeket vastag grá­nittömbökkel fedtek be. A felső pá­lyás ívhíd tengelyben mért távolsága meghaladta a 607 métert, szélessége pedig csaknem 17 méter volt. Al1 méteres kocsiutat eredetileg fenyőfa kockákkal burkolták, a két szélső gyalogjáró padlója tölgyfából ké­szült. A franciás könnyedséggel és ízlés­sel kialakított hídból és díszítőele­meiből finom elegancia áradt. A kar­csú pillérek hajóorrszerű szobordí­szeit a francia Wilbrod Chabrol raj­zai alapján Thabard párizsi szobrász faragta. A griffes hídfők, a klasszi­kus párkányok, a Durene gyárból va­ló díszes kandeláberek és a középpil­lér obeliszkjei világvárosias hangu­latot csempésztek Budapestre. A kö­zépső mederoszlop déli oldalán - emberi szemek elől elrejtve - emlék­táblát helyeztek el az építkezés ada­taival. (Érdekes módon ez a régi táb­la átvészelte a második világháborút, és máig megmaradt.) 1876. április 30-án nyitották meg ünnepélyesen a hidat. Arany János ennek nyomán ír­ta a Hídavatás című gyönyörű balla­dáját. A felavatási ceremónia a híd közepén zajlott le: előbb Ráth Károly főpolgármester mondott ün­nepi beszédet, majd a király nevében Péchy Tamás közmunka- és közleke­désügyi miniszter átadta a közforga­lomnak a hidat. A Margit híd megépítését sokáig gátolta a Lánchíd privilégiuma, mert ennek értelmében az első hídtól fel- és lefelé egy mérföldes (nyolc kilo­méteres) távolságon belül a folyón nem volt szabad új hidat építeni. 1870-ben az államkincstár megvál­totta a Lánchidat, ezután megszüle­tett az 1870. évi X. törvénycikk, amely elrendelte a Margit híd építé­sét. 1871 májusában nemzetközi tervpályázatot írtak ki. Magyar, an­gol, francia, osztrák, német, belga, olasz, svájci és orosz mérnökök, ter­vezőirodák összesen 46 pályaművet küldtek be; a Feketeházy János-Ybl Miklós alkotópáros is pályázott. A magyar zsűri titkos szavazással 11 szavazattal 1 ellenében ítélte oda a 10 000 frankos első díjat Ernest Gouin francia mérnök irodájának, a Société Gouin et Ciének. A nyertes pályatervben eredetileg ötnyílásos ívhíd szerepelt, a keskenyebb, pesti Duna-ágon kettő, a szélesebb budain három nyílással. Közben megválto­zott a Duna szabályozási terve, a fo­lyó két ágát a Margit-szigetnél egyenlő szélességűre kívánták kiépí­teni. Ennek megfelelően egy öttagú bizottság - Gouin irodájával együtt - átdolgozta az első díjas tervet. Így jött létre a jól ismert hatnyílásos, szimmetrikus elrendezésű híd, mely a Margit-sziget alsó, déli csúcsának közelében százötven fokos szögben íveli át a Dunát, ezért a népnyelv rö­videsen görbe hídnak nevezte el. A híd tengelyét középen 30 fokos szögben megtörték, ezzel elérték, hogy a mederpillérek mindkét Duna­­ágban merőlegesek legyenek a so­dorvonalra. Ugyanakkor a híd össze­kapcsolta a pesti Nagykörút és a bu­dai körút tervezett vonalát, és meg­közelítette a Margit-szigetet is. A lóvonatokat kettős fogatok húzták, de az emelkedő pálya miatt a hídfőnél egy harmadik lovat is befogtak a kocsik elé. Azon ült egy férfiú, a nyargonc, akinek az volt a feladata, hogy lovával a kocsit a híd feléig segítse. 1879-ben a Margit hídon át össze­kötötték Buda és Pest lóvasúti hálóza­tát, miután a pesti Vaspálya Társaság felvásárolta a budait, és nevét Buda­pesti Közúti Vaspálya Társaságra (BKVT) változtatta. A vágányokat a kocsiút két szélén, a járdák mellett helyezték el. Az első lóvasúti kocsi 1879. június 21-én haladt át a hídon. A lóvonatokat kettős fogatok húzták, de a híd emelkedő pályája miatt a híd­főnél mindig egy harmadik lovat is befogtak a kocsik elé. Ezen a harma­dik lovon ült egy férfiú, a nyargonc, akinek az volt a feladata, hogy lová­val minden áthaladó kocsit a híd felé­ig segítsen. 1896-ban a lóvasutat vil­lamosították, így a nyargonc foglal­kozása megszűnt. 1900-ban felépült a Margit-szigetre vezető szárnyhíd Zsigmondy Béla és Eckermann Ede tervei alapján, ezzel a görbe híd há­romágúvá vált. 1900. augusztus 19- én avatták fel az új, 70 méteres nyílá­sú szárnyhidat, amely külső formájá­ban a főhídra hasonlított. Az első világháború idején a Margit híd fakocka burkolata már teljesen el­használódott, ekkor ideiglenes megol­dásként a Lánchíd fakockáival pótol­ták a hiányokat. 1920-ban a teljes út­test kőkocka burkolatot kapott. Az 1930-as években a nagy forgalom mi­att mindennaposak voltak a tumultuó­zus jelenetek, a közlekedési dugók. Az Új Főváros című korabeli lap mun­katársa így kommentálta a helyzetet: „a Margit hídon (...) még egy daloló pacsirtából is megpukkadni készülő pulykakakast tudnak varázsolni”. 1935—1937 között Mihailich Győ­ző tervei szerint dél felé csaknem öt és fél méterrel kiszélesítették a hidat. A növekvő forgalmi igényeknek megfelelően a villamosvasúti síneket és a megállóhelyek peronját középre helyezték. Az átalakítás során a vil­lamosmegállóknál aluljárókat építet­tek, a járdák aszfaltburkolatot kap­tak, de a kocsiutat újra fakockákkal fedték be, hogy csökkentsék a tartó­­szerkezet terhelését. 1944. november 4-én, szombat délután fél három előtt tíz perccel váratlanul felrobbant a németek által aláaknázott Margit híd pesti szárnya, és két másik nyílással együtt a Duná­ba zuhant. Az ötszáz ember életét követelő detonáció pontos körülmé­nyei máig tisztázatlanok. 1945. janu­ár 18-án a németek elpusztították robbanótölteteikkel a még álló budai hídnyílásokat, egyedül a szigeti szárnyhíd maradt sértetlen. Budapest ostroma után az épen maradt meder­pilléreken fajármokra szerelt kis ká­belhidat építettek, amely gáz- és pos­tai vezetékeket hordozott. Feljebb a folyón, a híd roncsai mellett, a szi­getre támaszkodva szükséghidat (provizóriumot) is emeltek, ezt a pontonhidat a pesti népnyelv Manci­­nak becézte. 1948. augusztus 1-jén adták át az újjáépített Margit hidat, amely fő vonalaiban a kiszélesített Gouin-féle hídhoz hasonlít, de annál 2,7 méterrel szélesebb. 1978-ban fel­újították a hidat, a parti nyílások ré­gi, százévesnél idősebb vasszerke­zetét elbontották, majd új vasbeton szerkezetű nyílásokat emeltek, és a hídfőkben korszerű aluljárókat alakí­tottak ki. Török Albert A Margit híd 1890 körül A szigeti szárny 1910 táján forrás: Budapest enciklopédia —Ércnél Maradandóbb— A Domanovszky család síremléke A Farkasréti temető régi emlékei között található az egyik legnevesebb hazai bölcsészdinasztia, a Domanovszky család XIX. századi obeliszkje, mely eredetileg Domanovszky Endre (1817-1895) filozófus számára készült. A szarvasi, soproni, majd nagyszebeni tanárként működő, nyugdíjazása után a fővárosba költöző tudós elsősorban filozó­fiatörténészként érdemel említést, egyebek mellett ő mutatta be elsőként tudományos igénnyel magyar nyelven az ókori és középkori bölcselet történetét. Hogy a négykötetes munka milyen űrt töltött be, azt jól mutatja, hogy szerzőjét már az első rész megjelenése után tagjává választotta az Akadémia. Domanovszky Endre eredetileg a Kerepesi úti te­metőben nyugodott, s 1924-ben temették át Farkas­rétre. 1955-ben felkerült az obeliszkre fiának, Domanovszky Sándornak, az ötkötetes Magyar mű­velődéstörténet szerkesztőjének neve is. A méltán európai hírű tudóst, a hazai gazdaság- és művelő­déstörténeti kutatások elindítóinak egyikét az MTA mellett tagjává választotta a bécsi és a lengyel aka­démia is, a számos általa betöltött poszt közül pedig kiemelendő a Pázmány Péter Tudományegyetem rektori és az Országos Evangélikus Tanáregyesület elnöki tisztsége. Az unoka, a szintén itt nyugvó Domanovszky Ákos az Egyetemi Könyvtár egyik vezetőjeként és a katalogizálás nemzetközi szakte­kintélyeként szerzett magának hírnevet. A Farkasréti temető régebbi síremlékein számos kiváló bölcsész - humán és társadalomtudósok, ku­tatók és tanárok - nevével találkozhatunk. A törté­nészek közül kiemelendő Csánki Dezső, az Orszá­gos Levéltár főigazgatója és mai központi épületé­be költöztetésének vezetője, történeti földrajzunk egyik úttörője, valamint a Rákóczi-kor szakértője, Lukinich Imre, a Szepesség nagy tudósa, Demkó Kálmán, vagy a Domanovszky-körhöz tartozó Varjú Elemér. Klasszika-filológiánk nagyjai közül Ponori Thewrewk Emil, Huszti József és Gyomlay Gyula, irodalomtörténészeink köréből többek kö­zött Horváth János, Császár Elemér, Baros Gyula és az egri ciszterci szerzetesből sárospataki refor­mátus tanárrá lett Horváth Cyrill sírja található Far­kasréten. Itt temették el Asbóth Oszkár nyelvészt, a magyar szlavisztika megalapítóját, Bayer Józsefet, színháztörténészeink doyenjét, Petrik Géza bib­liográfust és Viski Károly néprajztudóst is. Művészettörténészeink közül itt nyugszik a ró­mai iskola fő teoretikusa, Gerevich Tibor, a Felvi­dék műemlékeinek első rendszerezője, a „szentek fuvarosaként” emlegetett Divald Kornél, vagy az elsősorban építészként ismert Barát Béla. A szá­mos Farkasréten temetett nagy pedagógus közül pedig említsük meg Pályi Sándort, a Veres Pálné Leánygimnázium és Sebők Imrét, a II. kerületi Rákócziánum megalapítóját. Utóéletük azonban igencsak különböző: Pályi sírját Ispánki József pél­dásan helyreállított reliefje is nevezetessé teszi, el­lenben az 1917-ben elhunyt Sebőké inkább azért kuriózum, mert - habár máig nem kapott síremlé­ket - nyughelye még egyáltalán megtalálható. Tóth Vilmos FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT Részletek az áruházainkban: Törökbálint, Torbágy u. 6., SCB Bevásárlóközpont, nyitva: hétfő-szombat 10-19 -ig, vasárnap: 10-18 -ig, telefon: 06-21/334 230. Budapest XIII., Lehel u. SI., nyitva: hétfő-szombat 10-19 -ig, vasárnap: 10-18 -ig, telefon: 236-6300, vevőszolgálat: 239-2004. Áraink a készlet erejéig érvényesek, a jelzett kivitelre/összeállításra vonatkoznak és a képeken szereplő kiegészítőket, műszaki cikkeket nem tartalmazzák. Az esetleges sajtóhibákért felelősséget nem vállalunk, szín és minta eltérés lehetséges. Meghívó! Kíváncsi a házra, ami akár az Öné is lehet? 11­9mFt íróasztal bükkfa defá­pevonatú, 3 fiókkal. Mérete: 120 X 72 X 48 CIV. (849404) Akkor szeretettel meghívjuk a törökbálinti bika áruház parkolójába, a főnyereménnyel megegyező­ készház felállítására! (A nyertes nem a kiállított, hanem egy azzal megegyező, új házat kap!) Időpont: 2002. augusztus 3-4. Helyszín: Törökbálint, SCB Bevásárlóközpont kika parkoló Kezdődik az iskola! kika, hova máshova! LJLÍJLímet A gyerekeket ugrálóvár, a felnőtteket sörsátor várja! Az első ezer vásárló, aki ezen a hétvégén a törökbálinti bika vagy BricoStore áruházban 10 000 Ft felett vásárol, vendégünk egy korsó sörre!

Next