Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. december
2002-12-09
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. DECEMBER 9., HÉTFŐ 27 Kétkerekű verkli - egy Zsiguli áráért Kalitkába zárt, dalos madarak, felhúzható zenedobozok, sípládák, beszélő órák, gramofonok, fonográfok, valamint zenélő babák, körhinták, székek és fényképalbumok töltik meg december 24-ig az Irányi utcai Ernst Galéria kiállítóterét. Korendy Gábor harminc éve gyarapodó, zenélő szerkezetekből álló kollekcióját maga a gyűjtő mutatja be a látogatóknak a Muzsikáló gépek évszázada című kiállításon. „Minden gyűjtő rémálma, hogy váratlanul felbukkan a régóta vágyott, ezerszer elképzelt és imába foglalt fődarab, és éppen akkor egy fillér sincs a zsebben, mégis azonnal fizetni kell, különben másé lesz, elnyeli a föld, soha többé nem kerül elő” - vallja Korendy Gábor, a zenélő szerkezetek elhivatott gyűjtője. Ő szintén a legváratlanabb pillanatban bukkant az évek óta kutatott kincsre: egy utcai, kétkerekű zongoraverklire. „Egy nap színházba mentünk, és az első felvonás utáni szünetben kimentem az utcára levegőzni. Vettem egy Esti Hírlapot. Mint mindig, a hirdetéseket kezdtem olvasni. Kétkerekű verkli eladó. Újpesti utca, házszám. Megállt bennem az ütő, ahogy mondani szokták. Azonnal indultam. Öltöny, nyakkendő, lakkcipő, ruhatári jegy a zsebben, 200-as pulzus. Becsöngettem. Bementem. Megláttam. Ott állt a szűk előszobában. Gyönyörű volt, hibátlan. De az ára! Nyolcvanezer forint! Egy Zsiguli került ennyibe. (És arra is ennyit kellett várni.) Húszezrem volt és két napom, hogy öszszeszedjem a többit.” Természetesen megszerezte Korondy Gábor a hiányzó pénzt. A zenegép pedig az egyik legbecsesebb darab lett a Muzsikáló gépek évszázada című tárlaton, amelyet a napokban nyitottak meg az Irányi utca 27. szám alatti Ernst Galériában. A kiállítóhely tulajdonosa, az osztrák Ernst Wastl úgy fogalmazott: Korendy legalább olyan bolond, mint ő, ezért is dolgozik vele. A bolondság Wastl úrnál elsősorban azt jelenti, hogy üzletembert - például műkereskedőt - nem az üzleti szempontok vezérelnek. Szerinte már régen milliomos lehetne Korondy Gábor, ha a hetvenes években, amikor a muzsikáló szerkezetek kutatásába fogott, inkább festményekkel kezd komolyan foglalkozni. Úgy látszik azonban, a zenegépgyűjtő egyetért a galériavezetővel: az ilyen ritka tárgyak iránti szenvedély „normális” embereket elvétve ragad el. A tárlat anyagáról készült katalógusban ugyanis úgy ajánlja a könyvet: „Apámnak, aki soha nem gyűjtött semmit, mert több esze van, mint nekem.” A Muzsikáló gépek évszázada az első kiállítás az idén megnyílt Ernst Galériában. Ernst Wastl azt mondja: rendezhetett volna bemutatkozásképpen festményvagy bútorkiállítást, mégis inkább kalitkába zárt dalos madarak, felhúzható zenedobozok, sípládák, beszélő órák, gramofonok, fonográfok, valamint zenélő babák, disznók, kecskék, körhinták, székek és fényképalbumok mellett döntött. Szerinte ugyanis a karácsony előtti hetekben az embereket sokkal inkább vonzzák a galériába ezek a csilingelő ketyerék, mint például néhány antik bútormonstrum vagy csendélet. Kiállítanak — egyebek között — egy ritka, leginkább a westernfilmekből ismert gépzongorát. Wastl úr elmeséli, hogyan csillant fel a szeme a Magyar Zenetudományi Intézet munkatársainak, amikor először hallottak Korendy (1915 körül készült) „lyukszalag-vezérlésű villanyzongorájáról”. Náluk ugyanis halomban állnak a lyukszalagok, vagyis a melódiákat rögzítő tekercsek. Csak nem tudják mivel lejátszani őket. A kiállításlátogatóknak egyelőre meg kell elégedniük a Korendy Gábor gyűjteményében lévő dalrepertoárral. Nem született még megállapodás, hogy összehozzák-e a gombokat a kabáttal, a lyukszalagokat a zenegéppel. Hallhatnak így is elég zenebonát, csicsergést, füttyöt, sípolást, dob- és csengőszót, valamint klimpírozást (utóbbi hangot egy zongorán játszó gép adja) az Ernst Galéria vendégei. Mivel a legtöbben inkább fülelni, mint nézelődni járnak erre a kiállításra, a házigazdáknak gondoskodniuk kellett megfelelő tárlatvezetőről. Az érdeklődőknek - előzetes egyeztetés alapján - maga a gyűjtő, Korendy Gábor mesél a muzsikáló kincsekről. Valaczkay Gabriella A tárlatvezető maga a gyűjtő, Korendy Gábor FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS Női sóhaj altszaxofonból A Bálványos Társulat zenei tájképei Nagyon halk, félénk lélegzetvétellel kezdődik a téma. A szaxofon hangja olyan, mint egy gyengéd, női sóhajtás. Nem véletlenül. A muzsikus kedves hölgy: Bálványos Judit. Hangszere, az altszaxofon nőiessé válik a keze alatt. A játék fegyelmezett. A muzsikus társak nem néznek egymásra, mégis látszik, hogy valamennyi érzékszervükkel figyelnek a másikra. A téma közepén belép a zongora, Satoko Fujii, majd a trombita, Natsuki Tamura, a két japán barát által megfogott ritmusra. Őket egészíti ki Varga Zsolt, aki hol a tenor-, hol a szopránszaxofonba fúj, de akadnak pillanatok, amikor mindkét hangszer egyszerre szólal meg. A zenei kalandozás nem csupán a dzsessz korszakain, hanem világtájakon vezet át bennünket. A hangok tájképeket idéznek elénk. Országokat, hangulatokat, egyéniségeket, érzéseket. Van miből meríteni. A Japánból érkezett társakkal Amerikában barátkozott össze Bálványos Judit, amikor négy esztendőt töltött Bostonban, a világ dzsesszmuzsikusai által talán legnagyobb tiszteletben tartott Berklee Zenei Főiskola dzsessztanszakán. Vajon hány témában bújik meg a mester, George Gazone világa? Vajon hány meglepő zenei fordulatból zendülnek ki az egykori iskolatársak motívumai? - játszadozhatunk el a gondolattal a Vakok Intézetének Nádor Termében rendezett koncerten. Számos hatás lehetséges, hiszen a modern dzsessz iskolájában az amerikai mellett a francia, olasz hangzásvilágot is megtanulták egymástól, amelyhez bőven kapcsolhattak argentin és japán muzsikát is. Különös, meghökkentésében is megnyugtató élményben van részünk, ami ritka ajándéknak tekinthető, hiszen alig-alig jut pódiumhoz, fellépési lehetőséghez a társaság. Cím nélkül című lemezük ugyan őrzi a szinte megismételhetetlen koncertek emlékét, de a terjesztési nehézségek miatt lassan jutnak el az érdeklődőkhöz. Azzal szokták biztatni magukat, hogy a kicsi közönség is nagyon jó közönség. A japán barátok alkalmi vendégek, de a már említett Varga Zsolt mellett gyakran lép fel Vincze Zsuzsa hegedűs, Jávorka Ádám brácsás Bálványos Judittal együtt. És hogy a zenei tájképek még gazdagabbak legyenek, koncertjeiken időnként képzőművészeti alkotások, diaképek látványa ösztönzi az improvizálást. Legközelebb holnap, a Pesti Vigadó Kamaratermében lehet részünk ebben az élményben, ahol Bálványos Judit altszaxofonja mellett hallhatjuk Fekete Kiss Sándor zongorajátékot és Varga Zsolt tenor- és szopránszaxofonját. Sz. J. L. A kongresszusi központban lép fel Giora Fiedman, a klezmer királya A klezmer királyaként emlegetett Giora Fiedman klarinétos holnap este fél nyolctól muzsikál a Budapest Kongreszszusi Központban (XII., Jagelló út 1-3.). Fiedman és zenésztársai Klezmer tangó című műsorukat játsszák. Napjaink klezmer zenéje a XX. század utolsó felében Amerikából és Izraelből indult hódító útjára. E zene azonban Kelet-Közép-Európában gyökerezik, és a múlt század elején élte virágkorát. A szó eredetéről kevesen tudják, hogy már az Ótestamentumban is használták, az énekkísérethez megszólaltatott szent hangszereket nevezték így. Ebbe a zsidó népzenei hagyományba sokféle hatás épült be, a cigány, az arab, a görög, a délszláv és a román muzsika elemei, de a nyelv, amelyen a klezmer dalok megszólalnak: a jiddis. A műfaj sajátos hangzásvilágát alaphangszerei adják, a hegedű, a klarinét, a harmonika, a zongora, a cselló, a tuba, a nagybőgő és a trombita. Képviselői beolvasztottak az irányzatba dzsessz- és blueselemeket is, ami csak javára vált a klezmer muzsikának, mert, ahogy művelői vallják, ez a zene maga a szabadság. Holnap este, a Budapest Kongresszusi Központban az irányzat egyik legjelesebb előadóját, Giora Fiedmant hallhatják, aki együttesével Klezmer tangó címmel adja elő legújabb számait. Fiedman - akit a világ egyik legjobb klarinétosaként tart számon a szakma - a hetvenes évek elejétől játszik zsidó soulnak is nevezett klezmer muzsikát. A világhírt a Schindler listája című Spielberg-film zenéje hozta meg számára. A klarinétművész minden új produkcióját elhozza hazánkba, ezúttal ugyancsak koncertkülönlegességgel készül együttesével. A klezmer muzsikusok holnap a tangó világába kalauzolják a közönséget. Az előadói gárda négy zenésze - Fredman, Ken Filiano nagybőgős, Aquiles Baez gitáros és Raul Jaurena tangóharmonikás - a klasszikus zene elemeit szintén régóta ötvözi a klezmer hagyományaival. Ez pedig egyik zenekari tagnak sem okoz különösebb nehézséget, hiszen játszottak az Izraeli Szimfonikus Zenekarral, a Bécsi Filharmonikusokkal, a Berlini Filharmonikusokkal. A koncerten megszólalnak Astor Piazzolla, a neves tangómuzsikus művei is. H. D. Paletta KÖŐ ADRIEN Angyali üdvözlet című fotókiállítása karácsonyig látható a CAFÉ 57-ben (II., Pusztaszeri út 57.). GALILEI ÉLETE: a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka szerda és csütörtök este hét órakor lesz a Katona József Színházban (V. Petőfi Sándor utca 6.). A Brecht-darab előadását Zsótér Sándor rendezte. SZÍNHÁZMŰSOR Bárka Színház: A Gézagyerek (7 - a Debreceni Csokonai Színházbn). Bárka Stúdió: Bolond Pierrot moziba megy (4 - Filmklub). Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdió: Szappanopera (7). Buda Stage: Mit bán Ránk? (fél 8). József Attila Színház: A helység kalapácsa (4). Léni néni (7). Karinthy Színház: A női szabó (7). Kamra: King Kong lányai (7). Kolibri Színház: Százegy kiskutya (10,3). Kolibri Fészek: Az előszobaszekrény boszorkánya( fél 11, 3). Kolibri Pince: Tea hétkor (7 - Zalán Tibor vendége Békés Pál). Lézer Színház: J.-M. Jarre 3D (fél 8). Magyar Állami Operaház: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertje (fél 8). Madách Színház Tolnay Szalon: Cini, Isten csúzlija (fél 8). Madách Kamara: Borisz Godunov (7). Merlin Színház: Rómeó és Júlia (7). Merlin Színház Kamaraterem: Sóska, sült krumpli (fél 8). Nemzeti Táncszínház: Várakozás/Lakodalom (7 - a Bozsik Yvette Társulatba). Pesti Magyar Színház Sinkovits Imre Színpad: Kétágyas szoba (7). Radnóti Színház: Három nővér (7). Térszínház: Karsai János pantomimműsora (3). Thália Színház: West Side Story (7 - a Thália Színház és a Budapesti Operettszínház közös produkciója). Új Színház: Akasztottak balladája (7). Vidám Színpad Kellér-terem: Derékszög-Színfalatkák (fél 8). Vígszínház: Szecsuáni jóember (7). Pesti Magyar Színház: Bölcs Náthán (7). vezényel: ügeti András le Kiss Bernadett és Rudolf Péter ///) makív jegyek kaphatók a Ticket Express jegyirodákban, www.tex.hu