Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. október
1998-10-02
NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1998. OKTÓBER 2., PÉNTEK 29 A Galgamente még Pannónia Esélyekről a térségfejlesztési konferencián A Galgamente még Pannóniához tartozik, mondta megnyugtatásul előadása végén Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója a Galgahévíz 2000 elnevezésű térségfejlesztési konferencián. Szerinte a kormányzati prognózissal szemben - ami a korábbi 7 helyett immár 5 százalékos növekedéssel számol - jövőre meg kell elégednünk 3,4-4 százalékkal. Lengyel László úgy látja, hogy a regionális egyenlőtlenség a legsúlyosabb társadalmi bajaink közé tartozik. Az ország Pannóniára és Hunniára szakadt. Az itt és ott élők egyre kevésbé értik meg, amit a másik mond. A közgazdász szerint a Galgamente még Pannóniához tartozik, ahol elképzelhető a 7 százalékos növekedés is, szemben Hunniával. Ott egy plusz egy százaléknak is örülhetnek. Az agglomerációnak képzett munkaerővel kell belekapaszkodnia a konjunktúrába, és jó kapcsolatra kell törekednie a fővárossal. Megállapította: e térség számára fontosabb a főváros vezetése, mint az országé. Schmidt Géza, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke az előadó gondolataira reagálva elmondta, hogy abból számára úgy tűnt, mintha ellenzéki megbeszélésen venne részt. Elismerte, hogy kettészakadt az ország, szerinte viszont a főváros jelenlegi vezetésével lehetetlen együttműködni, a közlekedési szövetség megalakítását is Budapest akadályozta meg. Valamennyi hozzászóló egyetértett viszont azzal, hogy a térségfejlesztést nem lehet kormányzati szinten meghatározni. A Zempléni Településszövetséget képviselő Majer József elmondta, ők arra törekednek, hogy a szövetség ne csak a hivatalokban legyen ismert, hanem a polgárok is magukénak, szinte az otthonukban érezzék. Tóth István túrai polgármester hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy az alsó Galga mentén a települések összefogása az első önkormányzati választások után elkezdődött. Míg másutt az országban lebontottak egy-két falun épült iskolát, itt egyesíteni tudták az anyagi és szellemi erőket. Először a földgázhálózat kiépítéséért, jelenleg pedig egy térségi hulladéklerakó megvalósításáért. Mi úgy gondolkodunk, mondta, hogy ha tiszteletben tartjuk a másik település érdekeit, akkor nem maradunk magunkra. Olyan pályázatokat tudnak készíteni, amelyben a kért pénz, támogatás mellé odateszik a saját értékeiket is. Ehhez kínál jó alapot a Gödöllői Agrártudományi Egyetem által a társulás számára készített térségfejlesztési koncepció. Tóth Gábor, az aszódi választókerület országgyűlési képviselője itt is elmondta, hogy a termálkultúra meghonosításán fáradozik a Galga mentén, hiszen két falu, Hévízgyörk és Galgahévíz a nevében is hordozza a föld mélyében rejlő kincset, Túrán pedig évtizedek óta vár hasznosításra egy melegvíz-kút. Az eszmecserét Bankó László, a helyi művelődési ház igazgatója kezdeményezte, és a Galga Menti és Gödöllő Környéki Önkormányzatok Társulásával közösen rendezték. A meghívásnak számos polgármester - és polgármesterjelölt -, valamint közvélemény-formáló, más fórumokról is jól ismert környékbeli közéleti személyiség tett eleget. Az önkormányzati választások előtt talán ez volt az utolsó alkalom a komolyabb indulatoktól mentes közös gondolkozásra. Érdemes lenne október 18. után is folytatni! Balázs Gusztáv A vállalkozók megyei listái MUNKATÁRSUNKTÓL Júliusban alapította meg a Kis-Duna Menti, a Fót Környéki, illetve a Dél-Pest Megyei Vállalkozókért Egyesület a Pest Megyei Ipari, Mezőgazdasági és Kereskedelmi Vállalkozói Egyesületek Szövetségét, a PVSZ-t. Azóta több térségi egyesület csatlakozott - például Gyömrő környékéről és a Galga mentéről — a civil szervezetként működő szövetséghez, amely indul a megyei önkormányzati választásokon. A nagy- és a kistelepülési listán egyaránt megtalálhatók pártokhoz is kötődő személyek és független politikusok, bár az előbbiek vállalták, hogy ebben a szervezetben nem képviselnek pártérdekeket. A nagylistát a PVSZ elnöke, dr. Schiller György szigetszentmiklósi ügyvéd vezeti. A második Veres Lajos, egy területfejlesztési cég vezetője. A kistelepülési lista élén Lerner Henrik, Szigetszentmárton polgármestere áll. Ezen a listán 12 polgármester szerepel, a nagyon pedig egy. Nagylista: Dr. Schiller György (Szigetszentmiklós), Veres Lajos (Cegléd), Halmágyi József (Dunakeszi), Banai Benő (Cegléd), Körösfői László (Gödöllő), Kenderesy János (Pest megye), Czereczki János (Törtei), Szabó János (Gödöllő), Szent-Iványi Géza (Fót), Komjáti Sándor (Tápiószele), Zichy Frigyes gróf (Fót), Jamrik László (Bag), Józsáné Oldal Katalin (Nagykőrös), Szegedi Sándor (Göd), Nagyrónai László (Fót), dr. Tóthné Pacs Vera (Isaszeg), Takács Gábor (Szentendre), Füzéri István (Gyömrő), Szilágyi Zoltán (Szigetszentmiklós), Szabó László (Tököl), Forray Zsolt (Tököl), Nádasdy András (Szigetszentmiklós), Szilágyi Sándor (Gyömrő), Kertész Gyula (Gyömrő), Ciceri János (Cegléd), Gáspár György (Fót), Jánky Zoltán (Szigethalom), Kiss József (Dunakeszi). Kislista: Lerner Henrik (Szigetszentmárton), Varga József (Szigetújfalu), Pálfy Márton (Dunavarsány), Bartha Alajosné (Csemő), dr. Bóna Zoltán (Dunavarsány), Nyeste István (Taksony), Kocsis Mihály (Kiskunlacháza), Hoffmann Pál (Tököl), Bujáki Antal (Délegyháza), Kóta István (Szigetcsép), László József (Majosháza), Madarász István (Iklad), Tresó György (Szigetszentmárton), Rádóczi Gusztáv (Gyömrő), Assenbrenner György (Kakucs), id. Mráz László (Kiskunlacháza), Ernst Károly (Szigetújfalu), dr. Finszter Zoltán (Szigetújfalu), dr. Németh Sándorné (Szigetújfalu), Winhardt Ferenc (Szigetújfalu), Beretvás Tamásné (Szigetújfalu), dr. Bécsi László (Ráckeve), dr. Gaál Ferenc (Szigetszentmárton), Molnár János (Majosháza), Hevesi Antal (Kiskunlacháza), dr. Varga József (Szigetcsép). Olcsó a malac Nagykőrösön Nem volt két egyforma ló a Mihály-napi vásáron A mostani Szent Mihály-napi nagykőrösi vásár emberemlékezet óta nem tapasztalt felhozatalt hozott, a sertéspiacon például a februári árak ötödével. Annyi disznó, kismalac, anyakoca tán még sohasem volt a nagykőrösi vásáron, mint most. Kesergő tenyésztők, aggodalmaskodó vásárlók, mint akik nem akarnak hinni a fülüknek az árakat hallva. Az év első vásárán a 8-10 hetes állatok darabjáért 10, de inkább 11 ezer forintot kértek. Igaz, most is volt, aki 5-6 ezer forintot remélt eladásra szánt állataiért, de mindez ott, ahol már 2 ezerért (nem tévedés, kétezer forintért!) lehetett malacot venni, hiú ábrándnak bizonyult. A mezőgazdaságon végigsöprő túltermelési válság, illetve a felvásárlás megoldatlansága, úgy tűnik, egyre jobban érezteti hatását. A sertéstenyésztők szerint a tápárakban nem érezni az olcsó gabona árlehajtó hatását. A második legforgalmasabb a lóvásár volt. Itt meglehetősen nehéz átlagárakról beszámolni, jószerével két egyforma fajta lovat sem lehet felfedezni, s az ezt firtató kérdésekre is csak vállvonogatás a válasz. A kocsihúzásra való lovakat (hogy valamiféle osztályt mégiscsak alkossunk) 50-165 ezer forint között árulták. Pónilovat láttunk 150 ezerért, hátaslovat 300 ezer forintért. Virslialapanyagként a lovakat kilogrammonként 200 forintért vásárolták most is. A szarvasmarhavásáron az árak lényegében nem sokat változtak a korábbi hónapokhoz képest. A néhány hetes borjúkat 28-35 ezer forintért árulták. Megint sok kecskét láttunk: az év elején született állatokat átlagosan 7 ezer forintra taksálták. Ahogy mondják, húsának íze sokkal finomabb, mint a birkáé, jellegében mégis arra hasonlít. Ára is alacsonyabb: a birkákat 13-17 ezerre tartották. B.O. A Fővárosi Gázművek Rt. értesíti tisztelt fogyasztóit, hogy 1998 szeptemberében a Pest megyében szolgáltatott földgáz átlagos fűtőértéke 34,0 MJ/m3 volt. Ha káposzta, legyen vecsési! Svédországba, Kanadába és az Egyesült Államokba exportálnak Egyes termények esetében a származási hely minőségjelzőként funkcionál, vagyis ha a bor tokaji, a paprika szegedi, a hagyma makói és a káposzta vecsési, akkor megkérdőjelezhetetlen színvonalat vár tőle az ember. Annak, hogy a káposzta esetében miért pont Vecsést éri ez a megtiszteltetés, állítólag több oka van. Egyrészt valamikor a XVIII. században a Grassalkovich család elhatározta, hogy példaértékű gazdaságokat hoz létre a környéken. Az ide települt sváb lakosság értett a káposztatermesztéshez. Másrészt a káposzta mindig is olcsó népélelmezési cikknek számított, sokféle élelmiszer készíthető belőle - így lehetett termelni bőségesen. De a káposzta olcsó, szállítási költsége sem rúghat az egekig, mert nem lesz kifizetődő a befektetett munka. Ezért célszerűnek látszott a főváros környékén termeszteni, ahol a legtöbb piac van és a legnagyobb a vásárlóerő. Kezdetben a vecsésiek csak a nyers káposztát árulták vagy nagykereskedőknek szállították be Pestre. A XIX. század közepétől már savanyított változatban adták a portékát, a vecsési lányok tálcán kínálták házilag készített, de otthon fölöslegben maradt árujukat az Orczy téri és a Baross téri piacon. Az első világháború után megjelentek a kézi hajtású, majd 1936—1938 körül az első villanymotoros káposztaszeletelők. Ma pedig már vannak, akik „kis” családi üzemekben hatalmas gépekkel dolgozzák fel és konzerválják ezt a zöldségfajtát. Közéjük tartozik, pontosabban kiemelkedik közülük Dobrovitz József, aki Vecsésen Magyarország legnagyobb káposztafeldolgozó magánüzemének a tulajdonosa. Ameddig csak vissza tudja vezetni családfáját, minden őse „káposztás” volt. Még téesztagként is termelte és piacra vitte, amit a ház körül termesztett, mert az 1800 forintos fizetés kevésnek bizonyult családja eltartásához. Egy idő után én uraltam az összes XIV. kerületi piacot - meséli a 60 év körüli vállalkozó a téeszvilágból itt maradt üzem irodahelyiségében, koloniálbútorok és olajfestmények társaságában. - Aki okos és ügyes volt, valamint kiismerte a szocialista piacon a korrupció mechanizmusát, annak sikerült egzisztenciát teremtenie. Amikor 1969-ben Dobrovitz Józsefet kinevezték az Ezüstkalász Termelőszövetkezet elnökévé, a ház körüli káposztatermesztést abbahagyta ugyan, de tszszinten mindent erre tett fel. - Modernizáltunk, 1974-ben az NDK-ból hozattunk be gépeket. Igaz, hogy még háború előtti konstrukciók voltak, mégis modernebbek, mint az itt használatban lévő bolgár masinák. Az elnökség ideje alatt levelező tagozaton elvégezte az agrártudományi egyetemet. Amikor túltermelési válság volt az országban, pártvonalon sikerült elintéznie, hogy vagonszámra szállítsák a tsz káposztáját az akkori Szovjetunióba. A rendszerváltozás után a tsz osztrák irányítás alatt részvénytársasággá alakult, de Dobrovitz József négy évvel ezelőtt kivált belőle, és kivásárolta Ferihegy elnevezésű kft.-jét. Nyolcvanmillió forintért az álló- és hatvanmillió forintért a forgóeszközöket vette meg. A 80 milliós hitelnek, amelyet akkor igényelt, most nyögi az utolsó részletét. — Azért maradtam szakmailag a csúcson, mert én akartam a legjobban. Tettem is valamit azért, hogy oda kerüljek — folytatja némi büszkeséggel. - Én kísérleteztem ki azt a hibrid magfajtát, amelyet ültetünk. Ahol lehetett, kiiktattam az emberi munkát, szinte mindent gépesítettem, Németországból lízingeltem a gépek egy részét. Tizenhét állandó emberrel dolgozom ebben a 150 milliót érő üzemben. Persze 50-60 idénymunkást rendszeresen fel kell vennem, hogy megkapálják a 25 hektáros földet, de Szabolcs megyében is termeltetek káposztát. Itt az üzemben négy óra alatt mintegy 30 tonna káposztát dolgozunk fel, ez aztán azonnal az erjesztőbe kerül. Augusztusban 178 ezer doboz káposzta került ki az üzemből. Ez volt a legtermékenyebb hónap. Dobrovitz József sokat jár külföldre tanulmányozni a termelést és a tartósítást. Igaz, a német piacot mostanában nem izgatja a magyar káposzta, így a vecsési főkáposztás Svédországba, Kanadába és az Egyesült Államokba exportál. Az agrármérnökké lett vállalkozó a kísérletezések embere is. Mivel a nyugat-európai szabvány szerint a káposzta sótartalma nem lehet 0,2-0,4 százaléknál magasabb - mert az már súlyosan ártalmas volna az egészségre -, a magyarországi három-négy százalékos arányt is le kell csökkenteni úgy, hogy a káposzta még ropogós maradjon. De bármilyen kritériumokat állítanak is a vecsésiek elé, Dobrovitznak és a többi káposztatermelőnek meg se kottyan. Biczó Henriett Dobozokba kerül a vecsési káposzta HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE Épül a támfal Zebegényben A lezúduló nyári zápor, az őszi esők, a téli fagyok, a Neuweg dűlőről a Duna felé lefolyó vizek vájták ki azt a hordost, amit most Zebegényben Pacsirta útnak neveznek. Amíg a földművelők közlekedtek itt, megfelelt a régi földút. Amikor azonban parcellázták a domboldalt, hogy az üdülőtelkek árából korszerűsítsék a községi óvodát, már nem felelt meg a földút a növekvő forgalomnak. Lebetonozták az úttestet, de a mély kutat övező partoldalon növekvő akácfák évről évre több gondot okoztak a gépkocsikkal közlekedőknek. A laza lösztalajból egy-két öreg fa a hólé olvadásakor, nyári vihar után rádőlt az útra, tenni kellett tehát a biztonság érdekében. Amikor két évvel ezelőtt meghirdették a löszfalak megerősítésének országos programját, Zebegény elöljárói is jelentkeztek. Megkapták az előírt összeget, és pályázatot hirdettek a Pacsirta úti támfalépítésre. A pályázatot az egri Habbeton Kft. nyerte el, és tavaly megkezdték a munkát. Az önkormányzat mintegy százméternyi területen kiirtatta a bozótot, kivágatta a fákat a Pacsirta út oldalában. Az építők 50-60 négyzetméternyi területen júniustól októberig mintegy száz méter hosszúságban építették fel a támfalat. Az építők csoportvezetője, Dombi József elmondta, hogy hatan dolgoztak tavaly is, az idén is. Balogh János, Kovács Sándor, Petrik Dénes kőművesek, Husonyica József és a gépkocsivezető Zay József. Az alapásás után betonoztak, zsalukőből „kalappal” építették meg a támfalat. Fölötte textillel takarva dróthálóval fogták le a korrózió ellen a több helyütt tíz méter magas partoldalt. Az idén csaknem teljesen befejeződött a Pacsirta úton a jobb oldali támfal építése, amire tavaly az önkormányzat 7 milliót, az idén pedig 8,2 millió forintot fordított. Így a Pacsirta út az autósok számára biztonságossá vált. Mint megtudtuk, a cég az ország más területein, Dunaföldváron szintén támfalépítéssel vesz részt a löszfalprogramban, míg Miskolctapolcán a Barlangfürdőben végeznek fontos munkálatokat. Zebegényben a fagyok beálltáig dolgoznak, a jövő nyáron pedig folytatják az út bal oldalán a támfal építését. Kovács Margit Néhány méter a löszfalprogramból a szerző felvétele