Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. december

1998-12-21

1998. DECEMBER 2­1. , PEST MEGYEI KRÓNIKA Ünnepi mise Márianosztrán A kegytemplomban találkoztak a kiválasztott elítéltek családjukkal A templom padjában ülő négy ember, a férfi, ölében négy-öt év körüli gyere­kével, anyja és felesége akár a szeretet ünnepére készülő család példája lehe­tett volna. Az ideális család képét csak egyetlen dolog zavarta: a férfi az el­ítéltek szürke ruháját viselte. Tegnap, advent utolsó vasárnapján, néhány kiválasztott elítélt jutalomként vehe­tett részt a márianosztrai kegytemp­lomban rendezett ünnepi misén, csa­ládjával együtt. Az alapításának száznegyvenedik év­fordulójáról megemlékező Márianoszt­rai Fegyház és Börtön, a pálosok rendjé­nek kegytemplomával és a község ön­­kormányzatával közösen ünnepi szent­misét rendezett, amelynek celebrálására Karl-Josef Räuber érseket, pápai nunci­­ust kérték fel. A Nagy Lajos király által 1352-ben alapított templommal egybe­épült kolostorból száznegyven évvel ez­előtt lett börtön. A csaknem egy évszá­zadon át egyházi kezelésben lévő és a vincés nővérek által irányított női fegy­intézet lakói számára természetes, sőt, kötelező volt az istentiszteleteken való részvétel. Most talán első ízben jelentett kiváltságot - és valószínűleg nem is re­mélt jutalmat - a misén való jelenlét né­hány elítélt számára. Összesen húszan vehettek részt a kegytemplomban tartott eseményen, mégpedig családjuk társa­ságában. Olyanok, akik hamarosan sza­badulnak, és olyanok is, akiknek súlyos bűncselekményért még éveket kell el­­tölteniük az egykori kolostor falai kö­zött. Miközben a meghívott vendégek megnézték a börtön múzeumát és ká­polnáját - ahol Gyulai Endre szeged­­csanádi megyés püspök egy eredeti ikont adott át a jelen lévő néhány fogva tartottnak, hogy az majd a kápolna falát díszítse­­, a nevelők által arra érdemes­nek tartott húsz elítélt a templomban ta­lálkozott családjával. Feleségek, gyere­kek, szülők érkeztek már reggel hatkor a Szobról induló autóbusszal, s miután leadták a hozzátartozóiknak szánt cso­magokat, várták a találkozást. De any­­nyira talán nem, mint az a fiatal férfi, aki hosszú idő után látta csak újra gye­rekét, mivel a rendszeres beszélőkön erre nem volt lehetősége. Kisfiúk és kislányok ültek apjuk ölében, s a fele­ségek pedig­­ a templomban kissé szo­katlanul - szorosan bújtak férjükhöz. Bár még a templomban is szigorú biz­tonsági intézkedések voltak, a bünte­tés-végrehajtás őrei ezúttal engedéke­nyebbnek bizonyultak. A Karl-Josef Räuber érsek által celeb­rált mise után - amelyen Keszthelyi Fe­renc váci és Gyulai Endre szeged-csaná­­di megyés püspök segédkezett —, a ven­dégek megemlékezésen vettek részt az intézet rabtemetőjében, ahol a börtön­ben elhunyt elítélteken kívül szerzetesek és nővérek is nyugszanak. Az ünnepség annál a keresztnél zajlott le, amelyet egy már szabadult elítélt faragott a börtön­ben. A húsz - jó magaviselete és jó mun­kája alapján kiválasztott - elítélt pedig egy kétórás ünnepi és családi beszélőn lehetett együtt szeretteivel. Ezzel véget ért a márianosztrai fegy­­ház és börtön létesítésének száznegyve­nedik évfordulójára szervezett rendez­vénysorozat is, a fogva tartottak pedig mehettek vissza zárkájukba. Ki rövi­­debb, ki hosszabb időre. Borgó János Volt olyan elítélt, aki hosszú idő után most látta viszont gyermekét DUDÁS DÉNES FELVÉTELE Iskolabuszt kaptak a tápiószelei gyerekek Önkormányzati iskolabuszon járnak iskolába december eleje óta a tápiószelei gyerekek. A helyi járat in­dítását a településrészek közötti nagy távolságok és az iskolaépületek elhe­lyezkedése tették szükségessé. A Tápión túli gyerekek, főként a Dó­­zsa-telepiek és a Szolnoki, valamint a Pesti út környékén lakók eddig több ki­lométert kerékpároztak vagy gyalogol­tak, esetleg igénybe vették a ceglédi Vo­lánbusz járatait, mire eljutottak a falu másik felén lévő új Makovecz-iskolába. A 311-es út azonban egyre forgalma­sabb, főként a nap iskolakezdési és taní­tásvégi időszakában, azaz nem kis bal­esetveszély fenyegeti a közlekedőket. Kiesik a vasútállomás környéke és a Jászberény végi Pelenkatelep is. Az új önkormányzat két reggeli járat­ra kötött szerződést a buszos vállalko­zóval: az első a felső tagozatos tanuló­kat viszi hét órakor, a második negyed nyolckor indul az alsósokkal az Ibolya úttól. Az útvonal: Szolnoki út-Bartók Béla út-Blaskovich tér-Új iskola- MÁV-állomás-Vörösmarty út-Új isko­la. Hazafelé fél egykor indul az iskola­busz. A kezdeményezés bevált, eddig 120- an váltottak havibérletet. Ennek az ára oda-vissza 500 forint, csak reggeli igénybevétel esetén 300 forint. Az ön­­kormányzat másfél millió forintot tesz hozzá az iskolabusz üzemeltetési költsé­geihez. Balázs Ferenc, Tápiószele peda­gógus polgármestere lapunk érdeklődé­sére elmondta, hogy egy másik falurész­ből, az úgynevezett Kisfaluból is érke­zett kérés az ott lakó iskolások szállítá­sára. Pontosan felmérik az igényt, s ha va­lóban többeket érint, akkor januárban már arrafelé is kerül egyet a tápiószelei iskolabusz. T. F. NÉPSZABADSÁG Szlovák karácsonyt tartottak Vácon­ ­A nyelvet is őrzi a kisebbségi önkormányzat Ember az embernek ajtót nyit, tartja a szlovák mondás, s ezt idézte a váci szlovák kisebbségi önkormányzat el­nöke, amikor megnyitotta az általuk rendezett Szlovák karácsonyestet. Vácon nincsenek szlovák hagyomá­nyok,­­mégis mintegy ötezer szavazattal választották meg az öttagú kisebbségi önkormányzatot a városban. Alt Gyula, az önkormányzat elnöke is tudatában van ennek, de mint elmondta, legalább félezer szlovák származású ember költö­zött be a környékről a városba, s az ön­­kormányzat értük alakult. Bizonyítva azt is, hogy a papjaikkal együtt érkező szlovákok utódai még mindig megvan­nak, ha nyelvük és önazonosság tudatuk háttérbe is szorult. A kisebbségi önkormányzat a hagyo­mányokat, a nyelvet, a kultúrát - az identitást - akarja erősíteni. Februártól már megkezdi a nyelv oktatását a felnőt­tek számára, és felmérést készít arról, hogy abban a három váci középiskolá­ban, ahol a legtöbb vidéki diák tanul, milyen lehetőségei lennének a szlovák nyelv oktatásának. Segíteni kíván a vá­ros és az Ipoly szlovák oldalán fekvő te­lepülések közötti gazdasági és egészség­­ügyi kapcsolatok erősítésében, és élén­kíteni akarja a Vác és Dubnica között már kialakulóban lévő együttműködést. Azaz részt vesz a város társadalmi, gaz­dasági és kulturális életében, beleértve az önkormányzat bizottságainak munká­ját is. És természetesen sok hasonló rendez­vényt is szeretnének szervezni, mint azt Alt Gyula, a váci Madách Imre Művelő­dési Központban megrendezett Szlovák karácsony megnyitásakor mondta. Elő­ször szlovák, azután magyar nyelven, bizonyítandó azt, hogy igenis beszélnek szlovákul a kisebbségi önkormányzat tagjai, s hogy a vendégek mindegyike is értse. Ugyanis Besztercebányáról eljött a művelődési központ igazgatója, aján­dákokat is hozva a városnak. A legszíne­sebb ajándék azonban a besztercebányai Urpin folklóregyüttes fellépése volt. A szlovák népviseletbe öltözött öt fiatal zenésznek és az általuk kísért két éne­kesnek óriási sikere volt a meglepően nagyszámú közönség körében. B. J. G. A besztercebányai Urpin folklóregyüttes dudás dénes felvétele Hétfő Vekni Panaszolják a nagy bevásárlóközpontok biztonsági főnökei, hogy hihetetlen lele­ményekre és furfangokra képesek napja­ink áruházi tolvajai. A budakalászi Corában például valaki egy jó előre ki­vájt vekni kenyér belsejében akart apró cikkeket kicsempészni. A nagy szabadulóművészek összes fortélya kis­miska ehhez képest. Monte Christo gróf is csak szégyellné szegényes képzelőere­jét, ha ezt látná. Kenyérbe sütött rás­poly? Az is valami? Lárifári. Bár jól jö­het még ez a szerény klasszikus megol­dás a mai tolvajoknak is. Később. S.L. Függetlenség van, pénz nincs Hiába mondja ki a törvény a kisebbsé­gek autonómiáját, ha a kisebbségi ön­kormányzatok anyagilag függőségi vi­szonyban vannak a településiektől - mondta Kóthyné Herczeg Mária, a bu­dakeszi Német Kisebbségi Önkor­mányzat elnöke azon az ünnepségen, amelyet december 18-án, a kisebbsé­gek napján rendeztek a községben. Akár szimbólumértéke is lehet annak a kulturális bemutatkozónak, amelyet a bu­dakeszi cigány és német kisebbségi ön­­kormányzat karöltve rendezett december 18-án, a kisebbségek napján - hiszen a ci­gányság és a németség nemcsak Budake­szinek, de az egész országnak is a két leg­nagyobb nemzetisége. Az ünnepi hangu­latot azonban befelhezte, hogy mindkét kisebbségi önkormányzat komoly anyagi gondokkal küszködik. A kisebbségi törvény kimondja ugyan a kulturális autonómiát - fejtegette beszé­dében Kóthyné Herczeg Mária, a helyi német kisebbségi önkormányzat elnöke -, de sok esetben nem világos, hogy ezt az érintettek miképpen finanszírozzák. Berki Zsolt, az idén először megalakult cigány kisebbségi önkormányzat elnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy a telepü­lés képviselő-testülete mindössze 600 ezer forintot juttat nekik az előzetes költ­ségvetésükben megjelenített 2 millió 300 ezer helyett. Mint mondta, visszautasítják azt az érvet, hogy az itt élő cigányság lé­­lekszáma (mintegy 200 fő) csupán a tize­dét teszi ki a helyi németségének. A német kisebbségi önkormányzat 2 millió 400 ezret, tehát annyit kapott, amennyit a cigány önkormányzat megje­lölt - ám az ő céljaik valóra váltásához ez nem elegendő. Mint azt Kóthyné Her­czeg Mária elmondta, még egy olyan he­lyiséggel sem rendelkeznek, ahol az öt képviselő kényelmesen láthatná el teen­dőit. Hiába juttatott ugyanis a törvényben előírtakhoz híven a települési önkor­mányzat nekik egy szobát, az használha­tatlan - így aztán otthon dolgoznak. Természetesen ez érthető körülmény - fejtegette Kóthyné Herczeg Mária -, hi­szen maga a polgármesteri hivatal is ki­csi, ám a problémát úgy is meg lehetne oldani, hogy a települési önkormányzat átad egy ingatlant a kisebbséginek. Az ál­datlan állapotok orvoslása pedig az lehet­ne, hogy a települési önkormányzat az anyagi forrásokkal együtt átadná nekik a hozzájuk tartozó feladatokat is. A cigány kisebbségi önkormányzatnak is távlati célja támogatni az oktatás ügyét, azon belül is segíteni a cigány fiatalokat a felsőoktatásban - mondta Berki Zsolt. Ám a költségvetési számok ismeretében a közvetlen cél most az anyanyelv, a kul­túra, a hagyományok ápolása lehet, ami­ben Budakeszi két kisebbségi önkor­mányzata szívesen szövetkezik. Egyelőre olyan közös rendezvények által, mint a december 18-i - ahol volt képzőművé­szeti kiállítás élő kortárs német és cigány festőtől-szobrásztól, német és cigány folklórzene hagyományőrző együttesek­től, valamint komolyzenei darabok klasz­­szikus szerzőktől, a helyi zeneiskola jó­voltából. Ennek a napnak az első rendű szerepe az - mondta Berki Zoltán -, hogy ízelítőt adjon a kisebbségek kultúrájából a több­ségi társadalomnak, hiszen az ilyen ren­dezvény lényege - szemben például a sváb traccspartival vagy a cigánybállal kifelé is megmutatni önmagukat. R. V.

Next