Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1999. április
1999-04-16
NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1999. ÁPRILIS 16., PÉNTEK 29 Egy tolókocsira ítélt ember álmai Százból kilencvenöt feleség megfutamodott volna Az a nap is úgy kezdődött, mint minden hétköznap. Bandi megmosakodott, felhörpölte a kávét, megcsókolta Marikát, majd kitolta a színből a lávát. Berúgta, felpattant a nyeregbe, s szembe a nappal, Némediből elindult Ócsára. Bandi huszonnyolc éves volt, száznyolcvan magas, nyolcvankét kiló. Olyan bivalyerős, hogy előttevaló nap egymaga megfordított egy megrakott stráfkocsit az udvaron. Akkor még nem tudta, hogy ez volt az utolsó erőbemutatója, hogy néhány óra múlva magatehetetlenül fekszik majd az ócsai épületfa-lerakat betonplatóján. Egy figyelmetlenül rakodó erőgép lekaszálta a motorról, bár ő sem volt teljesen vétlen. Látszatra nem történt nagy baja, a hirtelen összecsődült munkások nem akarták elhinni, hogy képtelen felállni. Ő viszont a szimptómákból következtetve, amikről egy könyvben olvasott, pontosan tudta, hogy nagy baj történt, megsérült a gerince. Neki lett igaza. Két nyakcsigolyája négybe tört, és megpattant a főideg a gerincvelőben. Mindez összességében olyan, mint amit a hóhér csinál a halálraítélttel. Most, huszonöt év múltával is pontosan emlékszik a betonon fekve átélt percekre. A felismerést, hogy valami viszszafordíthatatlan tragédia szenvedő alanya, előbb egy képsor előzte meg, negyed vagy fél perc alatt lepergett előtte az egész addigi élete. Nem ájult el, nem érzett fájdalmat. Sem akkor, sem most. Szúrhatják, vághatják, tüzes vassal égethetik, ő mindebből nem érez semmit. Mert az az idegköteg, ami az ingereket közvetíti az agyba, s ami az agy parancsait viszi a végtagokba, részlegesen elpusztult. Az orvosok nem áltatták, néhány nap elteltével megmondták, hogy mi vár rá. Élete végéig tolószékre van ítélve. Annyi év elteltével nehéz eldönteni, ki szenvedte meg jobban a tragédiát, Bandie vagy Marika. A fiatalasszony huszonnégy éves volt akkor, a balesetet megelőzően temette el a három hónapos kisfiát, Bandikát. Élt-halt a gyerekért, ma is simogatásra mozdul a keze, ha kisgyereket lát. A rokonság - beleértve a saját szüleit is - meg volt győződve, hogy elhagyja Bandit. A kórházból való elbocsátáskor az orvos azt mondta neki: - Maga fiatal, ez azember viszont már csak a szemét tudja majd mozgatni. Gondoljon a jövőjére, minden embernek csak egy élete van... Szlavicsák Andrásné zokszó nélkül vállalta a keresztet, munkahelyén leszámolt, s alárendelte a maga életét egy másik életnek. Azt mondja, az első tíz év volt a legnehezebb, ennyi idő kellett, amíg a férje elfogadta, tudomásul vette, hogy nincs az a földi hatalom, ami viszszaadja az egészségét. A rengeteg kúra, kezelés - itthon és külföldön - annyi változást hozott, hogy forgatni tudja a fejét, s a két kezét fel tudja emelni a fej magasságába. De fogni nem tud, etetni, itatni kell. Mosdatni, fürdetni, a kínosabb procedúrákról nem is beszélve. Az ember fel nem tudja fogni, mi adja az erőt ennek a gyönge asszonynak, amivel az ágyból átemeli a 110 kilós embert a tolókocsiba, majd onnan vissza - naponta négyszer. Bandi tudatában van Marika mártíromságának. Tényként említi: a statisztika szerint száz eset közül csak öt aszszony, illetve férj marad hű a megrokkant házastárs mellett. A többi megfutamodik. Előbb vagy később. Az vessen rájuk követ, aki akár csak egy évig is végigcsinálta, amit Marika. Szlavicsák András hajdan technikumot végzett, építésvezető volt. Ma több ismerettel bír történelemből, archeológiából és csillagászatból, mint sok diplomás tanár. Húsz év óta autodidakta módon képezi magát, megtanult németül, nemcsak beszél, de levelezik is németországi sorstársaival. Túl ezen, kifejlesztett egy sajátos rajzolási módszert - ő mancsolásnak nevezi -, amihez egy általa megtervezett ceruzát használ. Ezt a kezével megtámasztja, s a hasizmaival mozgatva, millió pontocskából alkotja a grafitképeit. Örök visszatérő témája a paraszti élet meg az utcakép, amit az ablakból lát, vagy ha jó az idő, a kapu előtt nézelődve figyel meg a tolókocsiból. Tavasztól őszig napi egy-két órát a kertben ügyködik. Ehhez is kifundált egy hevedert, ezzel rögzítteti a kezéhez a kiskapát, gereblyét, ültet, ás, kapál dolgozik. Tavaly egy harminc darabból álló, a honfoglalásról készített sorozatot ajándékozott a helyi iskolának. Többéves kitartó munkája ez a harminc kép, amiket a helyi lap is közölt, előtte pedig harmadik díjat nyert velük a Mozgássérültek ART Fesztiválján. Egy tolókocsira ítélt embernek is vannak vágyai, álmai. Szlavicsák András szeretné a valóságban is megnézni Pusztaszeren a Feszty-körképet. Bár van kocsijuk - németországi ajándék -, Marika fél nekivágni a hosszú útnak. Alsónémedi, ahol Szlavicsákék élnek, humánumáról híres község. Talán e sorokra felfigyelve akad majd valaki, aki elfuvarozza Bandit államiságunk bölcsőjéhez, amit eddig csak képekről láthatott. Matula Gy. Oszkár A rengeteg kúra és kezelés után Szlavicsák András forgatni tudja a fejét és a kezét is felemeli A SZERZŐ FELVÉTELE A halászmester emlékére Több jelből is sejteni lehetett, hogy Lacza Pistának szűkre szabták a földi küldetést. A pirospozsgás, szálfatermetű, bivalyerős ember fél év alatt önmaga árnyékává lett, a szeme színt váltott, s a tekintetében ott bujkált a haláltól való szorongás. A gyorsan pergő évek során számtalan változatát láttam a tekintetének. Kemény volt, parancsoló, amikor a nagy húzóháló terítését diktálta, odafigyelő, ha a halászlébe való hagymát, paprikát vagdosta, s merengő, ha lehalászás után a vacsoratűz mellől a csillagokat bámultuk. Sokszor ettem a főztjéből. Babgulyást, birka- és marhalábszárpörköltet, de a legemlékezetesebb az utolsó ebéd volt tavaly decemberben. Híg köménylevest mert a tányérba, mellé zsírban pirított kenyérkockákat. Szabadkozott. Neki már csak ilyesmit szabad enni, s a búfelejtő, nótára fakasztó homoki vinkótól is eltiltották az orvosok. Pedig szeretett nótázni meg évődni. De csak mértékkel, és a tréfálkozásából is kisütött a szeretet. Nem tudom, hányan űzik az embert próbáló halászmesterséget Magyarországon. Pest megyének összesen nincs húsz szakképzett halászmestere. A déli térségben háromról tudok, az egyik Lacza István volt Dömsödről. Most már nincs, harminchét évesen elment. Belesimult az ősi táj ráncos markába, amelyből kiszakadtunk, s ami mindannyiunkat visszafogad, ha a földi küldetés véget ér. M. Gy. O. Kínai kereskedők Nagykőrösön Nagykőrös központját már néhány éve színesíti egy üzlet - újabban már kettő. Eleinte mindenki furcsán nézte ezeket a boltokat, hiszen a kínai árusokkal korábban csak péntek meg szombat délutánonként a piacon találkozhattunk. Mára már teljesen természetes, hogy Nagykőrösön is van kínai bolt. Mert mindenki kínai boltnak nevezi ezeket, s bizony, nagyon sokan vásárolnak ott. Többen tagadják ezt, lenézően beszélve az ottani árukról, később aztán bevallják, hogy betértek, s ha már ott voltak, nem tudtak ellenállni az áraknak. Azoknak az áraknak, amelyeket megszoktunk a piacon. A központban azonban a vásárlás körülményei kulturáltabbak, mint a piacon, mint a sárban-porban. Vagyis mi, körösiek már megszoktuk, hogy nekünk is van egy „kínaink”, de vajon ő, a tulajdonos megszokott-e már itt? Persze. Már 1994 óta itt vagyok — mondja Luo Hu Liang jellegzetes kiejtéssel. - Jó itt. -Honnan érkezett hozzánk? - Hát Kínából! - mosolyodik el. - No, jó, de melyik részéből? - Ja? Hongkong mellől, Funianból - mondja, és közben a magyar fül számára szokatlan csengésű helységnevet le is írja. - Otthon elvégeztem egy iskolát , itt talán menedzserképzőnek neveznék s elindítottam a vállalkozásomat. - Miért jött Magyarországra ? - Sok barátom volt már itt. Ők mondták, hogy ez egy jó ország. Ezért én is jöttem. Sok várost megnéztem. Pécset, Szolnokot, Debrecent. De mindenütt volt már sok kínai. - Itt meg még nem volt senki - jegyzem meg. Mosolyogva bólogat. - Így van, itt még nem volt senki. - Nem nagyon kicsi Nagykőrös? - Nem, éppen jó. Illetve inkább közepes. Az üzlet közepes. Másutt jobb. - Már három üzlete is van itt. - Nem, csak kettő. Itt a főtéren. A harmadik a testvéremé. De az nincs jó helyen. -Nem rontják egymás üzletét? - Nem néz rám értetlenül, ott is ugyanez az áru van. - Családja van-e? - Feleségem. Most volt az esküvő - mutat a mellette ülő csendes asszonykára. - Itt volt a lakodalom? - Nem, otthon. - Milyen ott egy esküvő? - Pont olyan, mint itt - magyarázza. - Csak ott sokkal többen vagyunk az esküvőn. Sok a rokon. - Hol ismerte meg a feleségét? - Még Kínában. Ő csak most jött ide velem. A fiatalasszony csendesen mosolyog, a beszélgetésből nem ért semmit, azt hiszem, nagyon nehéz lehet neki itt. — Máshová készül, el innen ? — kérdem végül Luo Hu Liangot. — Nem. Ezt nem mondtam - mosolyog sejtelmesen. Az üzlet egyik alkalmazottja Kecskeméti Dénesné. Arra a kérdésre, mennyire más kínai, mint magyar tulajdonos mellett dolgozni, mosolyogva válaszolja: semennyire. — Legfeljebb talán csak abban, hogy ő egy kicsit szigorúbb, mint a magyarok. A nyitást, zárást, a munkaidőt és a rendet nagyon pontosan betartatja, megköveteli, de ez nem is baj, sőt inkább jó. A vevőkkel nagyon figyelmes, talán ebben azért különbözik a magyaroktól. Mindent megtesz azért, hogy sikerüljön a kért árut beszerezni. De jó főnök, és jó nála dolgozni - mondja Kecskemétiné. Hat óra előtt néhány perccel már kabátban áll a tulajdonos, megy a másik boltba, hiszen ott is zárni kell. — Gyorsan telik a nap. Sok a munka, mert sok a vevő is — mosolyodik el, miközben az ajtókat zárja, s gyorsan indul is. Furcsa ez az alig harmincéves fiatalember - gondolom magamban. Más, nagyon más, mint mi, de talán éppen ebben rejlik a sikere. Védry Boglárka Kigolyózva AF 524928-ra olyan hirtelenséggel tört rá a biliárdozhatnék, hogy a szakszerű terepfölmérésről megfeledkezve bevette magát az első útjába eső vendéglátóhelyre. Történetesen a kisvárosi lakótelep patinás egysége volt ez a hely. A piacgazdaságban járatlan AF 524928-nak sejtelme sem volt arról, hogy a biliárdozás nem jár állampolgári jogon. Toporzékolt a dühtől, midőn a tapasztalt főpincér a személyi igazolványát követelte. Az 524928 le volt maradva egy brosúrával. Nem is kapiskálta, hogy újabban a népek lopják a biliárdgolyót. Emiatt pedig a derék főpincér bátran nézheti őt is lehetséges golyótolvajnak. És okkal foglalja le zálogul a személyi igazolványt, ami voltaképp a biliárdgolyók nagyobb mérvű szétrablásának védeszköze. Kávéházi vagyonmegóvás. A régi érában, amelyben AF 524928 sajna benne ragadt, elegendő volt néhány húszforintost gyömöszölni a zöld posztós asztalba, hogy kezdetét vehesse a nyílt színi biliárdozás. Akkortájt még a főpincér sem ruházta föl magát hatósági jogkörrel, mely jogkör inkább csak a rendőr sajátja volt. Leginkább ő babrálhatott mások igazolványával. Ám a rohamos fejlődés eltörölte a hátrányos megkülönböztetést. A világ a maga természetes módján oszlik lehetséges bűnelkövetőkre és lehetséges áldozatokra. Ki-ki úgy védekezik, ahogy tud. Még mindig jobb, ha a főpincér valamennyi betérő vendéget lehetséges tolvajnak tekint, mint ha egy gazfickó kereket oldana a fekete golyóbissal, s ezzel a tényleges bűnözők csoportjába zuhanna. Lássuk be tehát, hogy a főúr, mikor a jogszabályt áthágva magához vonja a kuncsaft személyi igazolványát, voltaképp elejét veszi a biliárdgolyókhoz fűződő bűnös gondolatok megtestesülésének. Köztudott, hogy a népek szanaszét lopják például a szárazbabkonzervet is. Ennek gátat vetni reggeli nyitáskor az ABC- főnök a fölsorakozott vevőkre mint rablóbandára tekint, és lefoglal tőlük buszbérletet, őstermelői igazolványt, színházjegyet. Akárcsak a piaci kofa, aki miután nagyság szerint rendbe állította vevőit, einstandolja az összes tb-kártyát és csokornyakkendőt. Mivelhogy lopják a póréhagymát is. Ezen nem szabad fölháborodni! Ezen már csak az olyanok háborodnak föl, mint AF 524928, aki lehetséges tolvajjá süllyedve nyomban heves lázadozásba fogott. Ahelyett, hogy higgadtan továbbgondolta volna a dolgokat. Ha ezt teszi, hamar ráébred, hogy nem csupán a biliárdgolyót, hanem a személyi igazolványokat is lopják. Sőt a lopott okirattal csalárdul hitelt vesznek fel, gazdasági társaságot alapítanak, fiktív áfát igényelnek vissza et cetera, így nézve, már a főpincér is lehetséges tolvajnak számít, ami új helyzetet teremt. Ha tehát AF 524928 hidegvérrel elejét akarja venni egy lehetséges okmányeltulajdonításnak, nem beszélve a súlyos következményekről, akkor saját személyi igazolványát csakis a főúr személyazonosságijáért cserébe adja át. Igaz, ebben a pillanatban már AF 524928 maga is lehetséges okmánytolvajnak tekinthető... Hogy vinné el az ördög! . Különben meg nem kell folyton biliárdozni! Varga Sándor Szakiskola takarékon A korábbi híresztelésekkel szemben az önkormányzat határozata szerint Pilisvörösváron nem szűnik meg a Muttnyánszky Ádámról elnevezett szakképző iskola. Sok vita és alapos megfontolás után jutottak arra az eredményre a város vezetői, hogy az intézetet bármi áron meg kell menteni. Most a tanított szakmák számát felére csökkentik, tekintettel a környék gazdasági és munkaerőigényére. Ily módon az önkormányzat 22,5 millió forintot takaríthat meg a közoktatási kiadásokból. De a lehetséges kiutat az jelenti, ha a környező települések, vállalkozók, cégtulajdonosok támogatják a szakiskola további működését. G. M. SZAKÁRUHÁZ Tetőfedő lemezek, szalagok • Kiselemes tetőfedő rendszerek Ereszcsatorna-rendszerek • Szegélyek és kiegészítő termékek egyedi igény szerint is Bádogosgépek és szerszámok forgalmazása, kölcsönzése • Műszaki szaktanácsadás. Keresse fel kiállításunkat a Construma Cll. pavilon 15/A standján! VM ZINC Kft., 2092 Budakeszi, Pf. 101., Kagyló u. 4-6., tel.: 23/452-452, fax: 23/452-320, e-mail: info@vmzinc.hu Nyitva tartás: hétfő - péntek 7.30-16.00