Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 2001. július
2001-07-09
30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JÚLIUS 9., HÉTFŐ A Víziváros legrégibb temploma A rendről szóló okirat mellett Palesztina földjéből is elhelyeztek egy keveset az alapkőletételnél, kétszázhetven éve kétszázhetven éve, 1731. július 8-án kezdték építeni a ferencesek budai templomát - Hans Jakab kőmívespallér vezetésével - a Vízivárosban. Érti Tóbiás jezsuita atya ugyanez év július 19-én áldotta meg az épület alapkövét, amelyet ünnepélyes keretek között tettek le Serges Ferenc budai várparancsnok, Dielmann János polgármester jelenlétében; az ünnepségen részt vett a budai tanács is. Az alapkőben elhelyeztek egy okiratot - a Ferenc-rend történetéről szólt -, valamint egy keveset Palesztina szent földjéből. A mai Fő utca 41-43. szám alatt álló barokk templom 1737-re elkészült, a belső munkálatokat azonban késleltette az 1738-39-es nagy pestisjárvány. 1741-re felépült a torony is, amelynek eredetileg gúla alakú teteje volt, és csak 1891-ben kapta ma ismert - a Szent Anna-templom tornyaihoz hasonlító - toronysisakját. A templom belső berendezéseit, szobrait, festményeit Kranovetter József irányításával művészi tehetségű ferencesek alkották, különösen szépek a szentek szobrai és a padsor faragványai. A barokk műalkotások közül érdemes kiemelni a legrégebbi szobrot a Máriaoltáron álló budai Immaculátát, amely korábban a ferencesek felső vásártéri kápolnájában állt. A díszes főoltár és a nyolc mellékoltár elkészülte után 1757- ben Zbiskó Károly timnini püspök szentelte fel a templomot stigmatizált Szent Ferenc tiszteletére. Később a templomban értékes ereklyéket helyeztek el, a mai napig itt őrzik Szent Fortunatus csontjait, Árpádházi Szent Erzsébet botját és Szent Flamidián vértanú koponyáját. A Ferenc-rend két tagja már a törökök kiűzése előtt megtelepedett a Vízivárosban. Buda visszafoglalása után megkapta a rend a Duna partján álló török mecsetet, amelyet Maktúl Musztafa pasa építetett. A ferences atyák beköltöztek a közeli dervislakásokba, majd a romos mecsetben ideiglenes kápolnát alakítottak ki, a török imaház minaretjét pedig sokáig toronyként használták. Saját kolostorukat ezen a helyen csak 1703 májusában kezdték el építeni báró Dumont Panny Miklós ezredes tervei szerint. Az egyemeletes épület elkészülte után az ideiglenes kápolna helyén kis szentélyt emeltek, amely azonban hamarosan szűknek bizonyult, ezért határozták el 1731-ben az új templom építését. Ennek felszentelésekor, 1757-ben XIV. Benedek pápa a ferencesek boszniai rendtartományát kettéosztotta. Magyarország és Horvátország számára önálló rendtartományt állított fel, és elnevezte Capistranói Szent Jánosról. A kapisztránus ferencesek 1767-től kezdve fokozatosan bővítették a templom déli oldalán álló kolostort, amelyben a rendtartomány könyvtára, valamint bölcseleti és teológiai iskolája is működött. A zárdában tudós szerzetesek laktak, itt tanult, majd tanított Martinovics Ignác is. 1784-ben II. József Kaunitz kancellár kíséretében meglátogatta a kolostort, amelyet először a katonaság számára akart lefoglalni. Az uralkodó rendeletére a következő évben a ferences atyáknak el kellett hagyniuk kolostorukat. A kalapos király átköltöztette őket az Ágoston-rendiek országúti — Margit körúti — zárdájába. Végül II. József a ferencesek templomát és kolostorát az Erzsébet-apácákak adta. Szent Erzsébet leányai, illetve nővérei elnevezéssel a középkorban több olyan szerzet is alakult, amely elfogadta Szent Ferenc harmadik rendjének szabályait, és Árpád-házi Szent Erzsébetet tartotta égi patrónusának. A II. József által Budán letelepített Erzsébet-apácák szerzetét 1626-ban Radermecher Apollonia alapította Aachenben. Az erzsébetieknek nevezett kórháznővérek német nyelvterületen (Düren, Graz, Bécs, Klagenfurt) több zárdát is létesítettek. A szerzet bécsi konventjének tizennyolc apácája 1785 novemberében érkezett meg Budára, majd II. József rendelkezésének megfelelően beköltözött a ferencesek emeletes kolostorába, amelyet 1785-1787-ben Tallherr József tervei alapján alakítottak át kórházzá. A kolostorépületben a nővérek — első főnöknőjük, Anger Klára vezetésével - húsz-, majd negyvenágyas női kórházat rendeztek be. Az apácák kórházukban vallásfelekezetre tekintet nélkül, általában ingyen gondozták és ápolták a női betegeket. Tevékenységüket jelentős mértékben támogatta Marczibányi István Csanádi alispán és neje, Majthényi Mária. Ők ketten 1804 és 1805 között a templom északi oldalán klasszicista épületet emeltettek a szegény sorsú nőbetegek számára, így az ágyak száma hatvanra növekedett. A menház bejárata fölé márványtáblát helyeztek a következő felirattal: „Az Gyámoltalan Betegeknek Menedékhelyül 1805”. Marczibányi 1806-ban alapítványt is létesített, amelynek jövedelmét az Erzsébetapácák kizárólag a betegek ápolására és a szegények gondozására fordították. A kórház két jótevőjét, Marczibányi Istvánt és feleségét haláluk után a templom alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. Az 1838. évi nagy árvíz jelentős károkat okozott a templom, a kolostor és a Marczibányi-ház épületében. Az áradat teljesen körülvette a háztömböt, ezért csak csónakkal lehetett beszállítani a betegeket a kórházba; a templomban a mai napig emléktábla jelzi az 1838-as árvíz szintjét. 1849-ben a Marczibányi-menházban helyezték el azokat a honvédeket, akik a budai Vár visszafoglalásánál megsebesültek. Az ostrom alatt a zárda épületét a honvédcsapatok gyülekezési helyként használták, ezért Hentzi generális erősen ágyúztatta. Az osztrák bombák felgyújtották a tetőzetet és ledöntötték a tornyot, az épület azonban nem vált a lángok martalékává, mert az apácáknak emberfeletti erőfeszítéssel sikerült a tüzet eloltaniuk. Az erzsébetiek női kórháza még két ízben vett fel férfi betegeket, sebesült katonákat az 1859. évi franciaolasz—osztrák háború és az első világháború idején. A kórházat először a XIX. század végén - a Batthyány tér szabályozásakor - nagyobbították meg, később, 1933-ban a kétemeletes épületre manzárdszerű emeletet húztak. A második világháború alatt a zárda és a templom tetőzete, homlokzata erősen megrongálódott, a Marczibányi-ház pedig rommá vált. Az épülettömb évtizedekig tartó újjáépítése csak 1977-ben fejeződött be. A Szent Erzsébet-szerzet működését 1950- ben betiltották, a kórházépületet pedig átalakították szociális otthonná. Az Erzsébet-apácák csak az 1990-es rendszerváltás után költözhettek vissza régi zárdájukba; új kórházukat eddig még nem tudták megnyitni, de a Fő utca 41-43. szám alatti templomuk, a Szent Ferenc sebes-templom ma is áll a Vízivárosban, és fogadja a híveket. Török Albert Itt őrzik Szent Fortunatus csontjait, Árpád-házi Szent Erzsébet botját és Szent Flamidián vértanú koponyáját. Baloldalt a Budai főreál (ma Toldy gimnázium) épülete, jobbra a Batthyány téri Szent Anna-templom, középen az apácazárda FORRÁS: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY i _______Pest-Buda Apróban_______ Minden tavaszi kabáthoz adunk egy számot Az újsághirdetésekben - lett légyen a hirdetés valamit kínáló vagy valamit kereső, egész oldalas vagy csupán néhány soros, illusztrált vagy csak a szövegre szorítkozó - mindig benne van a maguk kora, társadalma, szegénysége és gazdagsága, ízlésvilága, talán még a politikája is. Hétfőnként megjelenő sorozatunkban az 1780-ban nyomtatott első magyar nyelvű laptól, a Magyar Hírmondótól a jelen hatalmas lapkínálatáig próbáljuk követni - hacsak szűkszavúan és mintegy madártávlatból is — az írott sajtóbeli hirdetések hazai históriáját. A korábbi szűkös esztendők után a hetvenes években egyre többen gondolhattak jobb minőségű ruhákra, divatosabb öltözködésre. A Hétfői Hírek 1971. március 1-jén (mindhárom reggeli, délutáni és esti kiadásban!) több ajánlatot is megismertetett olvasóival: „Március 1-től 13-ig a Rövikör Nagykereskedelmi Vállalat nőifehérnemű-bemutatót tart a Centrum Újpesti Áruházban. Mindenkor mindent mindenkinek az Újpesti Áruházból. Nyitva 10-19 óráig, szombat 9—17 óráig.” „Nemcsak a divatbemutatókon látható, a Corvin Áruházban meg is vásárolhatja! Szintetikus anyagból készült, kötött bermudanadrág 250 forint, a hozzá való felsőrészt 240 forint. Bordás nadrágkosztüm, szintetikus anyagból 810 forint.” „Ön is lehet Fortuna kedvence, ha az Úttörő Áruházban vásárolja meg tavaszikabátját. Március 1-től 13-ig minden laminált és szövetből készült tavaszi kabáthoz adunk egy számot, amely részt vesz az áruház földszinti előterében megtartandó nyilvános sorsoláson, március 17-én, szerda délelőtt 11 órakor. Főnyereményként visszatérítjük a kabát árát, és még 10 értékes nyereményt sorsolunk ki. A nyertes számok listáját kirakatunkban helyezzük el.” Az évtized egyik sztárja a televízió - olykor már a színes televízió - volt. A Magyar Nemzet 1972. augusztus 3-án egy fekete-fehér készülék társaságában látható, kitörő jókedvű „szaki” mellett hívta fel az olvasók figyelmét egy Ravill-ajánlatra: „Új géppel, jó képpel nézze az olimpiát! Modern vonalú, a modern esztétika igényeit kielégítő kitűnő készülék az Inter Sztár! Robbanásmentes képcsővel készül. Képátmérője: 59 cm. Mind asztali, mind hosszú lábak alkalmazásával elhelyezhető. A II. program vételére is alkalmas. Fényes, dörzsölt kivitelben, világos-, közép- és sötét színű kávával kerül forgalomba. OTP-hitelakcióban is vásárolható! - Echo elektroakusztikai szalon, Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky út 19/A.” A Magyar Hírlapban sok-sok más ál-áshirdetés között tévés szakembereket is kerestek 1975. november 23-án: „Orion Rádió és Villamossági Vállalat felvesz és betanít színes televízió gyártásához egy- és kétműszakos tv-szerelő szalagjaira nőket és férfiakat. Külön szalag- és műszakpótlékot fizetünk. Jelentkezés: munkaerő-gazdálkodás, Bp., X. ker., Jászberényi út 29.” „Televízióját cserélje színesre!” - hívta fel olvasói figyelmét a Népszava 1978. május 7-i hirdetése, hozzátéve az eligazítást: „Videoton márkabolt a Keravill áruházban, Bp., V. Kossuth L. u. 2.” Ugyanabban a boltban más médiacikkek is kínálták magukat: „Elemmel és hálózatról működő táskarádiók - Sirius de luxe 2 normás, URH-sávon programozható, ára 2750 forint, OTP-hitel - Capri sztereó, 2 normás URH-sáv, ára 3950 forint, OTP-hitel.” Nemcsak a kínálat bővült a hetvenes években különféle „csodamasinákkal”, hanem valamelyest színesedtek a hirdetések is - a jelzők használatában mindenképpen: „Szuperkényelem szuperautomata mosógéppel!” - harsogta az Új Tükör 1977. augusztus 14-én egy a primitívségig egyszerűsített mosógéprajz fölött. A folytatás pontosabb volt: „A PS- 663 típusú 12 programos bioautomata mosógép a mosás valamennyi fázisát Ön helyett elvégzi. Kapható a Ravill Elektron Áruházban — Bp., VI. Lenin körút 77.; a Ravill Ajándékboltban - Bp., IX. Ferenc körút 36. és a szaküzletekben, áruházakban.” A Magyar Ifjúság fotóval hívta föl a figyelmet hirdetője kínálatára 1973. október 12-én („szupermodell” külsejű hölgy feszített egy meglehetősen egyszerű varrógép mögött): „Nincs szüksége varrónőre, ha van otthon varrógépe. Gombfelvarrásra, szegésre, hímzésre és egyéb varrási műveletekre alkalmas állványos és táskavarrógépek közül választhat a Csepel Mintateremben. Budapest, VI. Bajcsy-Zsilinszky út 59.” Ugyanebben a lapszámban megjelentek azonban a korban még mindig általános szürke hirdetések is: „Modern divatcikkek várják 90 budapesti üzletünkben - Aranypók.” — „Fiatalok, figyelem! Budapest VIII. Bacsó Béla u. 49—51. alatt megnyílt az Ifjúsági Bútorbolt. Nyitva: hétköznap 10-18 óráig, szombaton 10-15 óráig. Megközelíthető: 4-es és 6- os villamossal, 9-es és 12-es autóbuszszal, 74-es trolibusszal.” Nem minden hirdetésnek kellett, persze, okvetlenül „csúcsra járni”. A HVG jobbára gazdasági érdeklődésű olvasóinak bizonyos termékek esetében fontosabb lehetett a pontosság a sziporkázásnál (1979. november 17.): „A TKG-2,5 t/ó gőzteljesítményű, olajtüzelésű, automatikus üzemű acélkonténerbe szerelt, tápvíz-előkészítő nélküli, szállítható hőközpont. Engedélyezett nyomás: 6 att. - Kilépő gőznyomás 4 att., telített. - Tápvízhőmérséklet: 98 C-fok. - Egyidejű elektromos energiaigény: 12 kw/ó. — feszültség: 380/220 V 50 Hz. — Tüzelőanyag: TH-5/20 tüzelőolaj. - A konténerkazánokat 1979 negyedik negyedévétől raktárról szállítjuk. - Magyar Hajó- és Darugyár kazángyáregység, Budapest, Váci út 179.” Elég volt a puszta tárgyszerűség abban a hirdetésben is, amelyik a Figyelő 1973. május 30-i számában jelent meg: „Nagyvállalat Budapest belterületén levő, mintegy 800-1000 négyzetméter hasznos alapterületű, irodahelyiségeket magában foglaló irodaházat (házrészt) vásárolna. Csere esetén belterületi, főútvonalon levő, 550 négyzetméter alapterületű, önálló irodaházat ajánlunk fel. »Többszintes 18« jeligére a Felszabadulás téri hirdetőbe.” Elegendőnek látszott a szűkszavú pontosság az apróhirdetések bizonyos típusai esetében is (Magyar Nemzet, 1972. augusztus 3.): „40 ezer kp + havi törlesztéssel bármilyen lakásmegoldást keres középkorú nő” — „60 000—80 000-ig kp. + magas havi törlesztéssel beköltözhető lakást keresünk” - „Lakásmegoldást keresünk 80 kp. + magas törlesztéssel, lehetőleg IV, XIII. kerületben.” Kedvezményekkel kecsegtette az Esti Hírlap olvasóit 1980. november 9-én a Pest-budai Vendéglátó Vállalat: „Nem érdemes otthon főzni, mert jóval olcsóbb, ha ebédjét, vacsoráját hazaviszi. Az étlapon feltüntetett árakból 15-30 százalékos engedményt adunk.” Hogy aztán valóban olcsóbbak voltak-e a hazavitt kedvezményes árú ételek az otthon megfőzötteknél, azt a kor háziasszonyai tudhatták megmondani. A szlogen azonban bizonnyal sokakat elcsábított - a hirdetés célba talált. D. Gy. EGÉSZ ÉVBEN GYŰJTSE A „MÁRKA”KUPAKOT! ÖTVEN „MARKA"-kupakért egy-egy sorsjegyet adnnk, ha 1978. december 31-ig eljuttatja vagy elhozja a begyűjtőhelyre. Cím: 1061 Budapest, Hegedű u. 9. Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken 13-tól 16 óráig. Bármilyen „MARKA" Üdítőialos kupakkal szerencsére SORSOLÁS: 1979. ZSIGULI személygépkocsi, és további értékes A hirdetésekben egyre többször tűnt föl ismét fotó, valamilyen rigsz, nemegyszer humoros ábrázolás (Magyarország, 1978/27. szám)