Népszabadság - Pest Vidék melléklet, 2001. július

2001-07-09

30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. JÚLIUS 9., HÉTFŐ A Víziváros legrégibb temploma A rendről szóló okirat mellett Palesztina földjéből is elhelyeztek egy keveset az alapkőletételnél, kétszázhetven éve kétszázhetven éve, 1731. július 8-án kezdték építeni a ferencesek budai temp­lomát - Hans Jakab kőmívespallér veze­tésével - a Vízivárosban. Érti Tóbiás je­zsuita atya ugyanez év július 19-én ál­dotta meg az épület alapkövét, amelyet ünnepélyes keretek között tettek le Serges Ferenc budai várparancsnok, Dielmann János polgármester jelenlé­tében; az ünnepségen részt vett a budai tanács is. Az alapkőben elhelyeztek egy okiratot - a Ferenc-rend történetéről szólt -, valamint egy keveset Palesztina szent földjéből. A mai Fő utca 41-43. szám alatt álló barokk templom 1737-re elkészült, a belső munkálatokat azonban késleltette az 1738-39-es nagy pestisjárvány. 1741-re felépült a torony is, amelynek eredetileg gúla alakú teteje volt, és csak 1891-ben kapta ma ismert - a Szent An­na-templom tornyaihoz hasonlító - to­ronysisakját. A templom belső berende­zéseit, szobrait, festményeit Kranovetter József irányításával művészi tehetségű ferencesek alkották, különösen szépek a szentek szobrai és a padsor faragványai. A barokk műalkotások közül érdemes kiemelni a legrégebbi szobrot a Mária­­oltáron álló budai Immaculátát, amely korábban a ferencesek felső vásártéri kápolnájában állt. A díszes főoltár és a nyolc mellékoltár elkészülte után 1757- ben Zbiskó Károly timnini püspök szen­telte fel a templomot stig­­matizált Szent Ferenc tiszteletére. Később a templomban értékes erek­lyéket helyeztek el, a mai napig itt őrzik Szent For­­tunatus csontjait, Árpád­házi Szent Erzsébet botját és Szent Flamidián vérta­nú koponyáját. A Ferenc-rend két tagja már a törökök kiűzése előtt megtelepedett a Vízi­városban. Buda visszafog­lalása után megkapta a rend a Duna partján álló török mecsetet, amelyet Maktúl Musztafa pasa építetett. A ferences atyák beköltöztek a közeli dervislakásokba, majd a romos mecset­ben ideiglenes kápolnát alakítottak ki, a török imaház minaretjét pedig sokáig to­ronyként használták. Saját kolostorukat ezen a helyen csak 1703 májusában kezd­ték el építeni báró Dumont Panny Miklós ezredes tervei szerint. Az egyemeletes épület elkészülte után az ideiglenes ká­polna helyén kis szentélyt emeltek, amely azonban hamarosan szűknek bizonyult, ezért határozták el 1731-ben az új temp­lom építését. Ennek felszentelésekor, 1757-ben XIV. Benedek pápa a ferencesek boszniai rendtartományát kettéosz­totta. Magyarország és Horvátország számára önálló rendtartományt állí­tott fel, és elnevezte Capis­­tranói Szent Jánosról. A kapisztránus ferencesek 1767-től kezdve fokozato­san bővítették a templom déli oldalán álló kolostort, amelyben a rendtartomány könyvtára, valamint böl­cseleti és teológiai iskolája is működött. A zárdában tudós szerzete­sek laktak, itt tanult, majd tanított Marti­novics Ignác is. 1784-ben II. József Kaunitz kancellár kíséretében meglátogatta a kolostort, amelyet először a katonaság számára akart lefoglalni. Az uralkodó rendeletére a következő évben a ferences atyáknak el kellett­ hagyniuk kolostorukat. A kalapos király átköltöztette őket az Ágoston-ren­­diek országúti — Margit körúti — zárdájá­ba. Végül II. József a ferencesek templo­mát és kolostorát az Erzsébet-apácák­­ak adta. Szent Erzsébet leányai, illetve nővérei elnevezéssel a középkorban több olyan szerzet is alakult, amely elfogadta Szent Ferenc harmadik rendjének szabályait, és Árpád-házi Szent Erzsébetet tartotta égi patrónusának. A II. József által Bu­dán letelepített Erzsébet-apácák szerze­tét 1626-ban Radermecher Apollonia alapította Aachenben. Az erzsébetieknek nevezett kórháznővérek német nyelvte­rületen (Düren, Graz, Bécs, Klagenfurt) több zárdát is létesítettek. A szerzet bécsi konventjének tizennyolc apácája 1785 novemberében érkezett meg Budára, majd II. József rendelkezésének megfe­lelően beköltözött a ferencesek emeletes kolostorába, amelyet 1785-1787-ben Tallherr József tervei alapján alakítottak át kórházzá. A kolostorépületben a nővé­rek — első főnöknőjük, Anger Klára ve­zetésével - húsz-, majd negyvenágyas női kórházat rendeztek be. Az apácák kórházukban vallásfeleke­zetre tekintet nélkül, általában ingyen gondozták és ápolták a női betegeket. Te­vékenységüket jelentős mértékben támo­gatta Marczibányi István Csanádi alispán és neje, Majthényi Mária. Ők ketten 1804 és 1805 között a templom északi oldalán klasszicista épületet emeltettek a szegény sorsú nőbetegek számára, így az ágyak száma hatvanra növekedett. A menház bejárata fölé márványtáblát helyeztek a következő felirattal: „Az Gyámoltalan Betegeknek Menedékhelyül 1805”. Mar­czibányi 1806-ban alapítványt is létesí­tett, amelynek jövedelmét az Erzsébet­­apácák kizárólag a betegek ápolására és a szegények gondozására fordították. A kórház két jótevőjét, Marczibányi Istvánt és feleségét haláluk után a templom alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. Az 1838. évi nagy árvíz jelentős káro­kat okozott a templom, a kolostor és a Marczibányi-ház épületében. Az áradat teljesen körülvette a háztömböt, ezért csak csónakkal lehetett beszállítani a be­tegeket a kórházba; a templomban a mai napig emléktábla jelzi az 1838-as árvíz szintjét. 1849-ben a Marczibányi-men­­házban helyezték el azokat a honvéde­ket, akik a budai Vár visszafoglalásánál megsebesültek. Az ostrom alatt a zárda épületét a honvédcsapatok gyülekezési helyként használták, ezért Hentzi gene­rális erősen ágyúztatta. Az osztrák bom­bák felgyújtották a tetőzetet és ledöntöt­­ték a tornyot, az épület azonban nem vált a lángok martalékává, mert az apácáknak emberfeletti erőfeszítéssel sikerült a tü­zet eloltaniuk. Az erzsébetiek női kórhá­za még két ízben vett fel férfi betegeket, sebesült katonákat az 1859. évi francia­olasz—osztrák háború és az első világhá­ború idején. A kórházat először a XIX. század végén - a Batthyány tér szabályo­zásakor - nagyobbították meg, később, 1933-ban a kétemeletes épületre man­zárdszerű emeletet húztak. A második világháború alatt a zárda és a templom tetőzete, homlokzata erősen megrongá­lódott, a Marczibányi-ház pedig rommá vált. Az épülettömb évtizedekig tartó új­jáépítése csak 1977-ben fejeződött be. A Szent Erzsébet-szerzet működését 1950- ben betiltották, a kórházépületet pedig átalakították szociális otthonná. Az Er­zsébet-apácák csak az 1990-es rendszer­­váltás után költözhettek vissza régi zár­dájukba; új kórházukat eddig még nem tudták megnyitni, de a Fő utca 41-43. szám alatti templomuk, a Szent Ferenc sebes-templom ma is áll a Vízivárosban, és fogadja a híveket. Török Albert Itt őrzik Szent Fortunatus csontjait, Árpád-házi Szent Erzsébet botját és Szent Flamidián vértanú koponyáját. Baloldalt a Budai főreál (ma Toldy gimnázium) épülete, jobbra a Batthyány téri Szent Anna-templom, középen az apácazárda FORRÁS: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY ­­i _______Pest-Buda Apróban_______ Minden tavaszi kabáthoz adunk egy számot Az újsághirdetésekben - lett légyen a hirdetés valamit kínáló vagy valamit kereső, egész oldalas vagy csupán néhány soros, illusztrált vagy csak a szövegre szorítkozó - mindig benne van a maguk kora, társadalma, szegénysége és gazdagsága, ízlésvi­lága, talán még a politikája is. Hétfőnként megjelenő sorozatunkban az 1780-ban nyomtatott első magyar nyelvű laptól, a Magyar Hírmondótól a jelen hatalmas lap­kínálatáig próbáljuk követni - hacsak szűkszavúan és mintegy madártávlatból is — az írott sajtóbeli hirdetések hazai históriáját. A korábbi szűkös esztendők után a hetvenes években egyre többen gondol­hattak jobb minőségű ruhákra, divato­sabb öltözködésre. A Hétfői Hírek 1971. március 1-jén (mindhárom­­ reggeli, dél­utáni és esti­­ kiadásban!) több ajánlatot is megismertetett olvasóival: „Március 1-től 13-ig a Rövikör Nagykereskedelmi Vállalat nőifehérnemű-bemutatót tart a Centrum Újpesti Áruházban.­­ Minden­kor mindent mindenkinek az Újpesti Áruházból. Nyitva 10-19 óráig, szombat 9—17 óráig.”­­ „Nemcsak a divatbemuta­tókon látható, a Corvin Áruházban meg is vásárolhatja!­­ Szintetikus anyagból készült, kötött bermudanadrág 250 fo­rint, a hozzá való felsőrészt 240 forint. Bordás nadrágkosztüm, szintetikus anyagból 810 forint.”­­ „Ön is lehet For­tuna kedvence, ha az Úttörő Áruházban vásárolja meg tavaszikabátját. Március 1-től 13-ig minden laminált és szövetből készült tavaszi kabáthoz adunk egy szá­mot, amely részt vesz az áruház földszin­ti előterében megtartandó nyilvános sor­soláson, március 17-én, szerda délelőtt 11 órakor. Főnyereményként visszatérít­jük a kabát árát, és még 10 értékes nyere­ményt sorsolunk ki. A nyertes számok listáját kirakatunkban helyezzük el.” Az évtized egyik sztárja a televízió - olykor már a színes televízió - volt. A Magyar Nemzet 1972. augusztus 3-án egy fekete-fehér készülék társaságában látha­tó, kitörő jókedvű „szaki” mellett hívta fel az olvasók figyelmét egy Ravill-ajánlatra: „Új géppel, jó képpel nézze az olimpiát!­­ Modern vonalú, a modern esztétika igé­nyeit kielégítő kitűnő készülék az Inter Sztár! Robbanásmentes képcsővel készül. Képátmérője: 59 cm. Mind asztali, mind hosszú lábak alkalmazásával elhelyezhe­tő. A II. program vételére is alkalmas. Fé­nyes, dörzsölt kivitelben, világos-, közép- és sötét színű kávával kerül forgalomba. OTP-hitelakcióban is vásárolható! - Echo elektroakusztikai szalon, Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky út 19/A.” A Magyar Hírlapban sok-sok más ál-­­­ás­hirdetés között tévés szakembereket is kerestek 1975. november 23-án: „Orion Rádió és Villamossági Vállalat felvesz és betanít színes televízió gyártásához egy- és kétműszakos tv-szerelő szalagjaira nőket és férfiakat. Külön szalag- és mű­szakpótlékot fizetünk. Jelentkezés: mun­kaerő-gazdálkodás, Bp., X. ker., Jászbe­rényi út 29.” „Televízióját cserélje színesre!” - hív­ta fel olvasói figyelmét a Népszava 1978. május 7-i hirdetése, hozzátéve az eligazí­tást: „Videoton márkabolt a Keravill áru­házban, Bp., V. Kossuth L. u. 2.” Ugyanabban a boltban más médiacikkek is kínálták magukat: „Elemmel és háló­zatról működő táskarádiók - Sirius de luxe 2 normás, URH-sávon programoz­ható, ára 2750 forint, OTP-hitel - Capri sztereó, 2 normás URH-sáv, ára 3950 fo­rint, OTP-hitel.” Nemcsak a kínálat bővült a hetvenes években különféle „csodamasinákkal”, hanem valamelyest színesedtek a hirde­tések is - a jelzők használatában minden­képpen: „Szuperkényelem szuperauto­mata mosógéppel!” - harsogta az Új Tü­kör 1977. augusztus 14-én egy a primi­tívségig egyszerűsített mosógéprajz fö­lött. A folytatás pontosabb volt: „A PS- 663 típusú 12 programos bioautomata mosógép a mosás valamennyi fázisát Ön helyett elvégzi. Kapható a Ravill Elekt­ron Áruházban — Bp., VI. Lenin körút 77.; a Ravill Ajándékboltban - Bp., IX. Ferenc körút 36. és a szaküzletekben, áruházakban.” A Magyar Ifjúság fotóval hívta föl a figyelmet hirdetője kínálatára 1973. ok­tóber 12-én („szupermodell” külsejű hölgy feszített egy meglehetősen egysze­rű varrógép mögött): „Nincs szüksége varrónőre, ha van otthon varrógépe. Gombfelvarrásra, szegésre, hímzésre és egyéb varrási műveletekre alkalmas áll­ványos és táskavarrógépek közül vá­laszthat a Csepel Mintateremben.­­ Bu­dapest, VI. Bajcsy-Zsilinszky út 59.” Ugyanebben a lapszámban megjelentek azonban a korban még mindig általános szürke hirdetések is: „Modern divatcik­kek várják 90 budapesti üzletünkben - Aranypók.” — „Fiatalok, figyelem! Bu­dapest VIII. Bacsó Béla u. 49—51. alatt megnyílt az Ifjúsági Bútorbolt. Nyitva: hétköznap 10-18 óráig, szombaton 10-15 óráig. Megközelíthető: 4-es és 6- os villamossal, 9-es és 12-es autóbusz­­szal, 74-es trolibusszal.” Nem minden hirdetésnek kellett, per­sze, okvetlenül „csúcsra járni”. A HVG jobbára gazdasági érdeklődésű olvasói­nak bizonyos termékek esetében fonto­sabb lehetett a pontosság a sziporkázás­­nál (1979. november 17.): „A TKG-2,5 t/ó gőzteljesítményű, olajtüzelésű, auto­matikus üzemű acélkonténerbe szerelt, tápvíz-előkészítő nélküli, szállítható hőközpont. Engedélyezett nyomás: 6 att. - Kilépő gőznyomás 4 att., telített. - Tápvízhőmérséklet: 98 C-fok. - Egyide­jű elektromos­ energiaigény: 12 kw/ó. — feszültség: 380/220 V 50 Hz. — Tüzelő­anyag: TH-5/20 tüzelőolaj. - A konté­nerkazánokat 1979 negyedik negyedévé­től raktárról szállítjuk. - Magyar Hajó- és Darugyár kazángyáregység, Buda­pest, Váci út 179.” Elég volt a puszta tárgyszerűség abban a hirdetésben is, amelyik a Figyelő 1973. május 30-i számában jelent meg: „Nagy­­vállalat Budapest belterületén levő, mintegy 800-1000 négyzetméter hasz­nos alapterületű, irodahelyiségeket ma­gában foglaló irodaházat (házrészt) vásá­rolna. Csere esetén belterületi, főútvona­lon levő, 550 négyzetméter alapterületű, önálló irodaházat ajánlunk fel. »Többszintes 18« jeligére a Felszabadu­lás téri hirdetőbe.” Elegendőnek látszott a szűkszavú pon­tosság az apróhirdetések bizonyos típu­sai esetében is (Magyar Nemzet, 1972. augusztus 3.): „40 ezer kp + havi törlesz­téssel bármilyen lakásmegoldást keres középkorú nő” — „60 000—80 000-ig kp. + magas havi törlesztéssel beköltözhető lakást keresünk” - „Lakásmegoldást ke­resünk 80 kp. + magas törlesztéssel, le­hetőleg IV, XIII. kerületben.” Kedvezményekkel kecsegtette az Esti Hírlap olvasóit 1980. november 9-én a Pest-budai Vendéglátó Vállalat: „Nem érdemes otthon főzni, mert jóval ol­csóbb, ha ebédjét, vacsoráját hazaviszi. Az étlapon feltüntetett árakból 15-30 százalékos engedményt adunk.”­­ Hogy aztán valóban olcsóbbak voltak-e a haza­vitt kedvezményes árú ételek az otthon megfőzötteknél, azt a kor háziasszonyai tudhatták megmondani. A szlogen azon­ban bizonnyal sokakat elcsábított - a hir­detés célba talált. D. Gy. EGÉSZ ÉVBEN GYŰJTSE A „MÁRKA”KUP­AKOT! ÖTVEN „MARKA"-kupakért egy-egy sorsjegyet adnnk, ha 1978. december 31-ig eljuttatja vagy elhozja a begyűjtőhelyre. Cím: 1061 Budapest, Hegedű u. 9. Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken 13-tól 16 óráig. Bármilyen „MARKA" Üdítői­alos kupakkal szerencsére SORSOLÁS: 1979. ZSIGULI személygépkocsi, és további értékes A hirdetésekben egyre többször tűnt föl ismét fotó, valamilyen rigsz, nemegy­szer humoros ábrázolás (Magyarország, 1978/27. szám)

Next