Szabad Nép, 1944. december (2. évfolyam, 5. szám)

1944-12-01 / 5. szám

53821 5. szám, 1944. december hó Halál a német megszállókra! SZABAD NÉP K­IADJA A KO­MMUNISTA PÁRT Új vértanúk A nyilas hazaárulók kötél általi halálra ítéltek és kivégeztek három magyar honvédtisztet, az ellen­állási mozgalom három bátor vezetőjét: vitéz Kiss Já­nos tábornokot, Nagy Jenő ezredest és Tarcsay Vilmos vezérkari századost. Közel száz éve, hogy honvédtiszteket akasztottak Magyarországon. Aradon történt 1849-ben, hogy honvéd­­tábornokokat állítottak bitó alá a német véres Haynau parancsára. Akkor is az ország szabadságáról volt szó. De akkor a császári reakció maga végezte ezt a hóhér­munkát, míg most a Gestapo bérencei, maguk a nyi­lasok. Ők vetik a hurkot azok nyakába, akik bátor, jó hazafiként az országot és népét ki akarják menteni a német hordák rabságából. Ami azonban nem sike­rült Haynaunak bitokkal, nekik sem fog sikerülni. Bárhogy tobzódnak is a magyar vérben, nem tiporják el azt az ellenállási mozgalmat, amelyben a honvéd­tisztek oldalán ott harcol a magyar munkás, paraszt és polgár. Mert a bitó nem rettenti meg egyiküket sem. Ellenkezőleg: csak fokozza elszántságukat, hogy vég­leg leszámoljanak a hazaáruló hóhérokkal. És ez a leszámolás hamarosan elkövetkezik. Kiss János és hős társainak nevét a magyar dolgozók milliói örökre szívükbe zárták. * Kiss János és mártírhalált halt bajtársainak harcát a magyar honvédtisztek legjobbjai folytatják. Ezek a hős honvédtisztek és az egész magyar nemzet elvárják, hogy minden magyar honvédtiszt szembe­fordul a német megszállókkal és nyilas bérenceikkel. Tudniuk kell, hogy ezen az úton a legénység egy em­berként követi őket Nem tarthatnak ki a hitleristák mellett, amely esetben osztozniuk kell a háborús bű­nösök felelősségében, hanem forduljanak szembe az elnyomókkal és vívják ki a nép becsülését és rang­jukat az új magyar néphadseregben. Így védték meg a hős csepeli asszonyok tűzhe­lyüket, a férfiak önmagukat és családjukat, a csepeli honvédek és rendőrök pedig a népet és a nép előtt a becsületüket Ez a győzelem a német és a nyilas erő­szak felett történelmi jelentőségű. Példa, mely köve­tésre vár. Bebizonyosodott, hogy csak a harcoló és egységes nemzet elől hátrál meg a fasiszta erőszak. Csak így menthetjük meg otthonunkat, családunkat, népünket. Csak így menthetjük meg Budapestet és ezer sebből vérző hazánkat. Csepel ism­ét az élen December 4-én, hétfőn a kora reggeli órákban ragasztották ki Csepelen a hirdetményeket, melyek tudtul adták, hogy a község déli felét még aznap ki kell üríteni. A csepeli gyárakban dolgozók a község északi felébe menjenek, a többiek pedig induljanak el gyalog a bécsi országúton Komárom felé. A lakosság, mely alig egy pár napja saját szemével látta a német rablást és fosztogatást a kiürített Soroksáron, mély felháborodással fogadta a rendelkezést. Tudták jól, hogy a kiürítés otthonukat, egy munkás élet minden eredményét zsákmányul dobja oda a fasiszta német és nyilas hordáknak, rájuk pedig a hajléktalanság, az étlen-szomjan kínlódás, a hideg és a kietlen téli ország­út minden borzalma vár. A lakosság az asszonyok vezetésével leszaggatta a hirdetményeket, később a községháza körül összegyülekezve az ablakokat betörte és tüntetett a rendelet, a németek és a nyilasok ellen. A magyar honvédek és rendőrök a tömeggel együtt­­érezve védték és támogatták őket. Azt mondták a munkásoknak: „Ne hagyjátok magatokat, ne féljetek a nyilas csürhétől, itt vagyunk mi és megvédünk ti­teket“. A kivonult nyilas karhatalom a teherautókról nézte tehetetlenül az eseményeket. Egy autón érkező nyilas vezért kődobásokkal űzött el a tömeg Két másik nyilast, kik a Hortyt éltető honvédek közül akartak egyet elfogni, az asszonyok megvertek és a katonát kiszabadították. A tüntetők egy másik csoport­ja fegyverrel szabadított ki a nyilas székházból nyolc munkást. Azt a néhány lakost, akik az egységet meg­bontva el akartak költözni, ebben megakadályozták. Holmijukat szétszórták, három bútorral megrakott ko­csit felborítottak, egy negyediket felgyújtottak. A nyug­talanság másnap folytatódott, 6.-án pedig tetőfokra hágott. Ezen a harmadik napon a község segédjegy­zője, később a főjegyző is kiment a tömeg elé és ki­jelentette, hogy igazuk van az embereknek, ők sem mennek. Mind a kettőt letartóztatták A nép követelte szabadonbocsájtásukat. Szerdán, 6-án délben döntő fordulat állt be. A né­metek és nyilasok látták a nép állhatatos harcát, köz­ben hírül vették, hogy a honvédek a Királyerdőn fegy­vert osztogatnak a munkások között, látták a dolgozók és a katonaság együttérzését, látták a rendőrök nép­párti hangulatát: takaródót fújtak. Kihirdették, hogy a kiürítést visszavonják, minden marad úgy, mint volt. / U­­élds­arzad a felszabadító Vörös Hadsereg nyomán. A német meg­szállók elűzése után a munkások és parasztok milliói mindenütt válvetett munkával fognak hozzá, hogy fel­építsék a romokból a dolgozók boldog és szabad ha­záját. A németek megsemmisítették a szakszervezete­ket, vagyonát elrabolták vagy elpusztították. De most újjáépítik a szakszervezeteket. A Szovjetunióban a szakszervezetek első fel­adatuknak tekintik, hogy mindenki munkához jusson. Helyreállítják a népgazdaságot. Munkaversenyeket ren­deznek a németek által lerombolt üzemek helyreállí­tásában. A szakszervezetek irányítása alatt új klubbak új szanatóriumok, új üdülők, új könyvtárak létesülnek. Munkások tízezrei vesznek részt az újjáépítésben, amelyet a hátországi szakszervezetek támogatása is segít a felszabadított magyar területeken is. Pécsett, Diósgyőrött, Szegeden már helyreállították a szakszer­vezeteket, amelyeknek kiemelkedő szerepük lesz az új demokratikus Magyarország felépítésében. A felszabadított lengyel területen a lublini fel­szabadító bizottság vezetése alatt nagyszabású föld­reformot hajtanak végre. A gondosan előkészített reformmunka során október első napjaitól november közepéig 40.000 kisgazda és zsellér kapott földet. A németbérenc Potoczky gróf birtokait teljes egészében az ottani nincstelen parasztság kezére juttatták A föld­osztást, amely a parasztság választott bizottságai és a szakszervezetek bevonásával történik, Karácsonyra fejezik be. Erre az időre az eddig fels­abadított len­gyel területen közel 100.000 nincstelen földigényét elé­gítik ki. A nagyszabású reform zárófejezete a Lublin­­ba összehívott parasztkongresszus lesz.

Next