Szabad Nép, 1945. április (3. évfolyam, 7-30. szám)
1945-04-01 / 7. szám
ill. évf. 7. szám Vasárnap, 1945 április 1 óra 1 pengő A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Meg kell gyorsítani a földreform ütemét! Irta: Rákosi Mátyás A mai közlekedési viszonyok mellett nem könnyű a jó hírnek elterjednie az országban. A nagybirtok megszüntetéséről és a földművesnép földhözjuttatásáról szóló törvény mégis futótűzként terjedt el. A falu népe nagy lelkesedéssel fogadta mindenütt s gyorsan hozzálátott végrehajtásához. Lassanként kezd kialakulni a földreform menetének képe. A hozzánk érkező adatok, melyek körülbelül a 2—3 nap előtti helyzetet tüntetik fel, főleg a Tiszántúlra, a Duna—Tiszaközre és a Felvidékre vonatkoznak. Nem egészen 1600 községből 1510*ben megalakultak a föld* igénylő bizottságok. Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Jásznagykunszolnok, Hajdú, Heves megyékben, a Viharsarok vár* megyéiben, de Tolnában és Somogyban is minden községben elkezdték már munkáju* kat. Nyolc megyében nem teljes adatok szerint 946 ezer hold szántót és szőlőt készítettek elő a felosztásra. Egyelőre Szabolcs megye jár az élen majdnem 200.000 ezer holddal, Csongrád jön utána 150.000*rel, utána Bihar következik 130.000*rel, Békés 120.000*rel. A földigénylés terén Békés megye jár elől, itt majdnem 100 százalékig jelentkezett mindenki, akinek a földhöz joga van. Hasonló a helyzet Abaújban, Borsodban és egy sor más megyében is. A földosztást már 366 községben elvégezték. Ezen a téren is elől jár Békés megye, ahol 67.500 holdat osztottak ki tegnapelőttig. Abaújtorna megyében 24.000 holdat osztottak ki, Borsodban 15.800 holdat. Minden jel arra mutat, hogy a földreform végrehajtása most kezd csak lendületbe jönni. Semmi kétség, hogy a felosztásra kerülő föld mennyisége és felosztása most gyorsan növekedik s a hét végén a legtöbb helyen be is fejezik a földhözjuttatást. Ezt követeli a tavaszi vetés érdeke is. Ezért a földreform minden híve feszítse meg a legközelebbi napokban erejét. Egyben vonja le a tanulságot az eddigi tapasztalatokból. Miről beszélnek ezek a tapasztalatok? Az első tanulság, hogy a földhözjuttatás a legnagyobb rendben folyik. Aki azt hitte, hogy a nagy népi tömegek nem tudnak ren det tartani, az újra csalódott. Az eddigi hi rek mind arról tanúskodnak, hogy a falvak népe lelkesen, de fegyelmezetten hajtja végre a földreformot. Leggyorsabban és legsurlódásmentesebben ott folyik a munka, ahol a falu pártjai, a kommunisták, a szociáldemokraták, a nemzeti parasztpárt és a független kisgazdák szorosan együttműködnek. A legnagyobb tevékenységet a falun is természetesen a Magyar Kommunista Párt fejti ki. Egyik*másik helyen előfordult, hogy túlbuzgóságból a kommunisták nem juttattak elég szerepet a többi pártoknak s elfelejtet* ték a Központi Vezetőségnek azt az utasí tását, hogy mindenütt a többi pártokkal szorosan egyetértve kell dolgozni. Mindenütt törekedni kell arra, hogy a falu összes demokratikus elemei teljes erejükkel részt vegyenek a földosztásban. Helyenként a földtelen parasztok között olyan hangulat kapott lábra, hogy a 15—18 holdas gazdának, akinek 6-17 gyereke van, vagy egyébként rászolgált, nm akarnak föl* jét adni. Ez hiba. Az ilyen gazda is kapjon legalább 1—2 holdat és így győződjék meg róla, hogy az új Magyarország nem felejtke* zik meg róluk sem. Másutt a Rosszul java* dalmazott lelkészekkel szemben szűkmarkú a földigénylők bizottsága. Például a heves* megyei Egerszovát községben a római katolikus pap ellátására 12 hold sovány föld állott rendelkezésre. A földigénylők bizottsága csak a kommunista földigénylők támogatásával mondotta ki, hogy erre a célra 20 hold első minőségű földet kell kihasítani. Ezt a példát másutt is meg kell szívlelni. Persze akad rosszindulatú, alattomos, a földreform menetét elgáncsolni akaró kísérlet is. A pest megyei Irsán — de másutt is —, a földreform ellenségei elhíresztelték, hogy csak az kap földet, aki belép a kommunista pártba. Az ilyen hazugság persze rövidéletű, de helyenként van hatása, azért le kell lep* lezni. Néhol a földnélkülit, aki egyik pártnak sem tagja, ilyenekkel fogadják: »Most, mikor kapni kell, bezzeg jelentkezel.« Ez nem he* lyes. A biharmegyei Hosszúpályi községben a jegyzőnek kezdetben sikerült magakadá*lyozni egy 700 holdas úribirtok igénybevételét azzal, hogy tulajdonosa Törökországba menekült hazafi, akinek a népbíróságok mentesítést fognak adni az igénybevétel alól. Világos, hogy ebben az esetben a földreformot ki akarták játszani és helyesen tette a földigénylők bizottsága, hogy a népbíróságokra való hivatkozás dacára igénybe vette a birtokot. Persze, vannak más kísérletek is. A Hajdúság földreformellenes köreiben például erősen javasolják a felosztás helyett az olcsó árendába való adást vagy a nagybirtokot „mintagazdasággá“ akarják hirtelen átalakítani. Megnő a „célvagyonok“ száma is,és egyes birtokokra erőnek erejével rá szeretnék bizonyítani, hogy fel nem oszthatók, mert jövedelmük állítólag valami közcélra szolgál. A jó földigénylő bizottságok nem engedik megzavarni magukat, hanem a rendelet szelleméhez és betűje*hez ragaszkodva, földhöz juttatják az arra jogosultakat. Néhol a földigénylő bizottságok tagjainak földje körül van vita. Békésben elhatározták, hogy ott, ahol több csoportban végzik a földosztást, az egyik csoport vezetőinek a másik csoport jelöli ki a juttatandó földet, nehogy azzal vádolják a földigénylő bizottságok vezetőit, hogy a legjobb földeket maguknak osztották ki. A földhözjuttatás az új demokratikus Ma gyarország egyik legdöntőbb tette. Demokrati kus az a magyar haza, amelyben szabadon, jó* módban él a munkás, ahol az eltűnt nagy* birtokok helyébe viruló, egészséges, életképes kisgazdák százezrei lépnek, ahol a gyárak ont* ják a közszükséglet cikkeit, ahol a kisiparost nem nyomja el a tőke versenye és ahol a haladó értelmiség szabadon működhet a nép javára. Ilyen demokratikus Magyarországot akar a kommunista párt. Ezért már most irta* sítja tagjait, hogy támogassák minden rendel* kezésükre álló eszközzel az új gazdákat. Segít* senek nekik a vetésnél, az igásállatok, trakto* rok, vetőmag megszerzésénél. De mindenek* előtt fokozzák a földhözjuttatás iramát. Gon* doskodjanak róla, hogy lehetőleg a jövő hét folyamán már tető alá jusson az új népi Ma* gyarország legfontosabb alkotása. Mind min* denütt, járjanak elől önfeláldozó példával, tartsanak rendet, mutassák meg, újra a falu népének, hogy a munkában élen járnak, hogy ők az új Magyarország legjobb, legfegyelmezettebb katonái. Harcba minden erőt írta: Gerő Ernő A földosztás megkezdődött. Mikor e sorokat írjuk, Sövényházán a Pallaviciniek sokezer holdja és Szabolcsban a Kállay-birtok már a mezőgazdasági munkások, cselédek, törpebirtokosok és középparaszti birtokosok tulajdonába ment át. A magyar feudális nagybirtok részben eltűnt. A hazaárulók, németbérencek, nyilasok és egyéb háborús bűnösök földjei is a jogos igénylők kezére kerülnek. A magyar demokrácia bebizonyítja, hogy programját komolyan veszi. A földet, amelyet megígért a parasztnak, oda is adja neki. Mikor azonban megállapítjuk, hogy hatalmas lépést tettünk előre a kitűzött cél felé vezető úton, hiba volna megnyugodni a babérokon abban a reményben, hogy most már a dolgok maguktól fognak továbbmenni. Mi, kommunisták tudjuk, hogy sikert csakis erőfeszítéssel lehet elérni és hogy az elért siker újabb, fokozottabb erőfeszítést követel, mert csak így vagyunk képesek a magunkra vállalt feladatokat teljesíteni. Hiba volna az is, ha azt gondolnánk, hogy a földreform megvalósítása terén minden a legjobb rendjén van. Veszedelmes volna nem látni azokat a viszszásságokat, melyek bizony előfordulnak a földosztás kapcsán és még veszélyesebb volna ki nem javítani az egyes hibákat. Ezért teljes nyíltsággal rá kell mutatnunk a visszásságokra, hogy helyrehozhassuk az elmulasztottat és ne ismételjük meg a már elkövetett hibákat. A földreform végrehajtása során eddig szerzett tapasztalat mindenekelőtt parancsolólag követeli, hogy szorosabbra zárjuk a sorokat, melyekben a demokratikus pártok felvonulnak. A Magyar Kommunista Párt igyekezett tőle telhetőleg minden erejét mozgósítani a nagy nemzeti feladat végrehajtására. Az első napokban a többi demokratikus pártok nem mindenütt tudtak lépést tartani velünk. Ez helyenként azt a látszatot keltette, mintha a földreform megvalósítása szinte kizárólag a Kommunista Párt ügye lenne, holott nyilvánvaló, hogy ez közös nemzeti ügy, az összes demokratikus pártok, az egész magyar demokrácia legéletbevágóbb kérdése. Ezt a kezdeti hibát a demokratikus pártok közös megállapítás alapján kezdik kijavítani. A demokratikus pártok vezetőségei között Debrecenben megegyezés jött létre, melynek értelmében e pártok vezetőinek részvételével az egész ország területén egyelőre, tizenhat központilag szervezett nagygyűlést tartanak. Ezek a nagygyűlések nemcsak agitációs megnyilatkozások, hanem arra szolgálnak, hogy mindenütt lendületet adjanak a földosztásnak és egyben demonstrálják a demokratikus erők szilárd egységét a földreformot szabotálni törekvő reakcióval szemben. A másik fontos tanulság, melyet az eddigi tapasztalatokból le kell vonnunk az, hogy feltétlenül fokoznunk kell a tempót a földreform végrehajtásánál. A földosztás óriási politikai és gazdasági jelentőségét és elengedhetetlen szükségességét semmivel sem kisebbítjük, ha megállapítjuk, hogy a reform végrehajtása pillanatnyilag zavarja a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat. Ezért a föld kiosztásának időtartamát a minimumra kell leszorítanunk, hogy az új birtokos azonnal hozzáláthasson a tulajdonába adott föld megműveléséhez. Az ország utolsó vármegyéit és városait most szabadítja fel a dicső Vörös Hadsereg. Egyik megsemmisítő csapást a másik után méri a német fasiszta hordákra és nyilas cinkosaikra. Nem engedi meg, hogy magukhoz térjenek ájultságukból. Vegyünk példát róla. Mérjünk olyan megsemmisítő csapásokat a magyar belső reakcióra, amilyenekkel sújtja a Vörös Hadsereg a náci fenevadat. Ne tűrjük, hogy a reakció időhöz jusson, összeszedje erejét és ellentámadásba menjen át. Fokozzuk a tempót. Minden nap nyereség a földreform végrehajtásánál körülbelül százezer méter mázsa gabonatöbbletet jelent. Ezért a tempó fokozása nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is az egész ország érdeke és nem utolsó sorban az ipari munkásságé. De hogyan lehet fokozni a tempót? Úgy, hogy minden demokratikus párt újabb erőfeszítést tesz, hogy mindegyik újabb erőket mozgósít a közös feladatra. A Magyar Kommunista Párt a maga részéről ezt már megtette. Minden budapesti kerületből és fontosabb környéki pártszervezetből kiegészítőleg mozgósított néhány vezető elvtársat a falu segítségére. Saját szállítóeszközök hiányában ezek az elvtársaink gyalogosan, szekéren, vasúton kell, hogy eljussanak rendeltetési helyükre. Ezt megtehetik a többi pártok is. Ez az a terület, ahol versenyeznünk kell. Versenyeznünk kell abban, hogy ki hoz nagyobb áldozatokat, ki tesz nagyobb erőfeszítést a közös cél érdekében. Általában a falu nincstelenjei, de a törpebirtokosok és a középbirtokos parasztok is nagy lelkesedéssel fogadták a földreform hírét. A legtöbb faluban a földosztás kezdete — , ünnep, melyen a falu egész lakossága részt vesz. A legtöbb esetben az igénylők földhözjuttatása rendben, közmegelégedésre, vagy legalább is nagyobb súrlódások nélkül megy végbe. Azonban vannak esetek, amikor egyes csoportok vagy rétegek nem akarnak számolni más rétegek vagy csoportok jogos igényeivel és igyekeznek ezeket háttérbe szorítani, vagy kizárni őket a földosztásból. Előfordul pld., hogy földmunkások, mezőgazdasági cselédek, zsellérek, béresek nem akarnak földet juttatni a középbirtokos parasztoknak, akik, ha nagy a családjuk, vagy rossz földek birtokában vannak, sokszor rosszabb körülmények között élnek, mint egyikmásik középbirtokos. A kommunistáknak határozottan fel kell lépniük ilyen törekvések ellen. Meg kell magyarázniuk a földnélkülieknek, hogy a középparasztbirtokosok jogosult igényeinek mellőzése a földreform végrehajtásánál a nagybirtokosok és a reakció malmára hajtja a vizet. Figyelmeztetni kell arra, hogy most a Dunántúlon óriási birtokok és kitűnő földek szabadulnak fel és hogy ott kapnak földet azok, akik a saját falujuk, vagy községük határában esetleg nem jutnának földhöz. Előfordul azonban az is, ez persze a ritkább eset, hogy kisbirtokosok minden földet maguknak akarnak s azt mondják a nincsteleneknek, hogy várjanak, míg a Dunántúl felszabadul, majd ott kapnak földet. Hasonló törekvések voltak például Cegléden, ahol egyébként a földreform végrehajtása most gyors ütemben folyik. Természetesen ilyen állásponttal sem lehet egyetérteni. Az igényjogosultak minden rétegét földhöz kell juttatni. A demokratikus pártoknak közösen kell ügyelniök arra, hogy a földosztás a földreformrendelet szellemében történjék és ne forduljanak elő túlzások sem az egyik, sem pedig a másik irányban. Végül rá kell mutatnunk még egy hibára, mellyel hegyenként a földreform gyakorlati megvalósítása folyamán találkozunk. Egyes községekben, ahol kévé- a kisajátításra kerülő nagybirtok, vagy az elkobzásra kerülő nyitás stb. birtok, bizonyos körökben olyan hangok hallatszanak, hogy a rendelettel ellentétben, fel kell osztani a száz holdat meghaladó parasztbirtokokat is. Jóllehet ez az álláspont az első pillantásra tetszetős, mégsem szabad megengedni, hogy a látszat félrevezessen bennünket. Nemcsak arról van szó, hogy a demokratikus pártok és az Ideiglenes Nemzeti Kormány által egyhangúlag elfogadott rendelet mindenkire nézve egyaránt kötelező, hanem arról, hogy ennek így kell lennie, mert ez így helyes. Egy percig sem szabad