Szabad Nép, 1945. április (3. évfolyam, 7-30. szám)
1945-04-01 / 7. szám
VASÁRNAP, 1945 ÁPRILIS 1 SZABAD NÉP Szentgyörgyi professzor a fasizmus rombolásáról és a Tudományos intézet dolgozószobája. Fehér íróasztal, üvegszekrények, lombikok, mikroszkóp, táblázatok, halkan kopogó írógép. Megfelelő környezet Szentgyörgyi professzor számára, ő maga sem az Ellenállási Mozgalom Szentgyörgyi csoportjának marcona vezére most, hanem barátságosan, szelíden mosolygó tanár, a Nobel-díjas tudós, a C-vitamin emberiséget mentő felfedezője, a béke és munka példamutató hőse. Ilyen környezetben nehezen ejtem ki azatót: — Mi a véleménye professzor úrnak a fasizmus rombolásairól ... Mosolya elröppen, arca elkomorul. Kezét felemeli, félbeszakít. — Most mindenki erről beszél, az ember szinte szégyenli ezt a szót kimondani. Ha néhány hónappal ezelőtt beszéltek volna annyian róla, most másképp állnának a dolgok. Különben is, politika ... — és elhárítóan legyint. — ... a kultúra, a tudomány terén — fejezem be a mondatom és erre arca megint felderül. Szinte megkönnyebbülten, a professzor nyugodt, rutinos folyékonyságával mondja:— A fasizmus lényegénél fogva kultúraellenes. Mesterségesen kiélezi a nemzetek közötti különbségeket, hogy a népeket azután egymás ellen háborúba vezethesse, így a termelést a destrukció eszközeinek gyártására kell, hogy összpontosítsa, ahelyett, hogy építene.— De a fasizmus nemcsak lényegében, hanem eszközeiben is szükségszerűen kultúraellenes. Ott, ahol a szellem nem szárnyalhat szabadon, ahol azt irányítják, kétes célok szolgálatába kényszerítik, ott el kell sorvadnia minden kultúrának. Szomorú példája ennek Németország, mely a hitleri uralom alatt szellemi nagyhatalmi pozíciójából másodrendű sorba süllyedt, amelynek egén már csak itt-ott ragyog még egy a régi időből hátramaradt elsőrendű csillag. A kultúra két fő ismertetőjele a mértékek arányossága és az embereknek egymás személye és véleménye iránti kölcsönös tisztelete. A fasizmus mértéktelen kilengéseivel a barbarizmust keltette életre és eszmei türelmetlenségével az emberi történelem legsötétebb korait idézte fel. De mindezek a fasizmus halásának külső megnyilvánulásai. Sokkal súlyosabb az a pusztítás, amit a fasizmus az emberi szellemben vitt vénhez. Az ember agyát kétféleképp használhatja. Használhatja arra, hogy vele igazságokat keressen, vagy pedig arra, hogy vele mindenféle kétes célok igazolására hazug érveket gyártson. A fasizmus egy egész generációt tanított meg hazudni, tanított meg arra, hogy hazugul gondolkozzék, hogy elméjét kétes tételek igazolására használja és elleplezze önmaga előtt a legkirívóbb ellentmondásokat. Az emberiség minden haladása az igazságok keresésére vezethető vissza. A fasizmus ezen az úton jelentős lépés volt, de hátrafelé, a hazugság, a sötétség, a barbarizmus irányában. .... Professzor úr véleménye serint mi ebből a helyzetből a kivezető út? — Hogy az ejtett kárt rendbehozzuk, a bejárt utat ellenkező irányban kell, hogy megfussuk. Mélyreható demokratizálással gyökerestől kell kiirtanunk a a fasizmust. A kultúra őrhelyeiről el kell távolítani a fasizmus képviselőit és a szellemet szabad szárnyalására kell, hogy bocsássuk, vigyázva, nehogy reá újabb béklyókat tegyünk. — A fasizmus intézményes rombolásait megfelelő ellenintézkedésekkel aránylag könnyen helyrehozhatjuk. Sokkal súlyosabb kérdés, hogy hozhatjuk helyre a lelki károkat, hogyan takarítsuk el a lelki romokat? Itt csak hosszú nevelőmunka segíthet. A nagy baj az, hogy a fasizmus sok gyermeklelket mételyezett meg és az ifjú korban a lélekbe írt benyomások később onna nem, vagy csak igen nehezen törölhetők ki. Magam igen szkeptikus vagyok a gyermekkorban megrontott felnőttek nevelését illetőleg. Azért a végső megoldást egy új, egészségesebb generáció felnevelésében látom. Hazánk újraépítésének a nyersanyagok fokozottabb kihasználása egyik jelentős tényezője. Hazánk legfontosabb és legértékesebb nyersanyaga agyvelőállománya, mely eddig csak igen kis százalékban került kihasználásra. Egy intenzívebb, újszellemű és szélesebb körű oktatás lényegesen hozzájárulhat a társadalmi válaszfalak lerombolásához. A szellemi életben is sürgős és mélyreható birtokreformra van szükség. A tanításnak azonban nemcsak az anyaga és kiterjedése, hanem egész szelleme is meg kivezető útról kell, hogy változzék, hogy ki tudja termelni az új embertípust. Ha meghunyászkodó, üreslelkű tömegember helyett öntudatos, átlaglelk és szellemű egyéneket termelünk, akkor a fasizmustól sem kell többé tartanunk, és nem fog többet megismétlődni hazánk jelen katasztrófája. A hangja fokozatosan erősödik, már szinte szárnyal. Arca kipirul, keze erőteljesen lendül. S távozóban tőle arra kell gondolnom, váljon el szabad-e veszítenünk hazánk mai elesettségében Szentgyörgyi Albertet, a harcos humanistát, a küzdő embert, a Nobeldíjas tudós kedvéért ? Sándor Pál ADY FILMSZÍNHÁZ Budapest, VII. Károly körút 3. Megnyílt! Prenver húsvét vasárnap Az orosz filmművészet remeke KUTUZOV A No,polcom, verő diadalmas orosz had. . . vezér élete. Előadások naponta: d. e. 11-kor és d. u. 2 és 4-kor. ............................. ........ ......... Szakszervezet vagy kamara Újabb súlyos támadás a demokrácia ellen Úgy is feltehetnek a kérdést, demokrácia vagy fasizmus. A szellemi munkások között a mérnökök azok, akik eddig az ország demokratikus felépítésében a legszorosabban működnek együtt a munkássággal ás parasztsággal. Ez az oka annak, hogy a reakció leginkább az ő soraikat igyekszik megbontani és minden alkalmat megragad, hogy oldalba támadja a mérnökök és technikusok szabad szakszervezetét. Több ízben írtunk már a reakció kísérleteiről, mellyel el akarja gáncsolni a földreform ügyét. Legutóbb Gerő elvtárs leplezte le azokat a „szakembereket”, akik különböző műszaki nehézségekre hivatkozva, több évre akarták kihúzni a földreform végrehajtását. A haladó szellemű mérnökök csírájában elfojtották ezt a kísérletet. De a reakció nem nyugszik bele egykönynyen a demokrácia győzelmeibe. Amit nem sikerült elérni az egyik vonaton, azt más úton igyekszik megvalósítani. A Nemzeti Bizottsághoz javaslat érkezett, melyben ötös bizottság kiküldését kérik a mérnöki érdekképviseleti szervek rendezésére és újjászervezésére. A javaslat beterjesztői tudnak, a szakszervezet létezéséről, de nincsenek megelégedve vele. Szerintük ez a tömörülés „antidemokratikus”, mert csak a két munkáspártot foglalja magában. Nem működik kielégítően és vezetőinek nincs elég tekintélye — mondják. Ők kamarát akarnak és nem szakszervezetet, amely a munkássággal, a parasztsággal karöltve akar dolgozni az ország felépítésén és a Szakszervezeti Tanács fennhatósága alá helyezi magát. Jellegzetes az a kijelentés, mely a kamara feltámasztásának vitájában hangzott el a volt vezetőség részéről: „a mérnökök nem fognak belenyugodni abba, hogy érdekképviseletüket úgy hívják, mint az egyszerű munkásokét.” De nem az elnevezésen van itt a lényeg. A demokratikus mérnökök nem hajlandók eltűrni, hogy feltámasszák azt az intézményt, mely a múltban a reakció egyik fellegvára volt. A kamara szembeállította a mérnököket a dolgozók széles rétegeivel. Egy vékony réteg vállalkozó érdekeinek védelmét, az egész mérnökség érdekeinek hangzatos és tetszetős mezébe burkolta be. Üldözte a demokratikus és szocialista mozgalmakban résztvevő mérnököket. Síkra szállott a faji elmélet legszélsőségesebb alkalmazása mellett. Fasiszta propagandát űzött. A kamara reakciós szerv volt, s ha azt most demokratikus tartalommal telitenék, úgy szabad társulással, érdekképviselettel állnánk szemben, melynek a régi kamarához nevén kívül semmi köze sincsen. Ez a szabad érdekképviselet viszont már megvan: a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete. Nem csodálkozunk rajta, hogy ez a demokratikus szerv nem vívja ki a reakció tetszését. A szakszervezet javaslatot készített a szántógépek országos mozgósításáról. Minden erejét latba veti annak érdekében, hogy a földreform október 1-ig lebonyolódjék. Javaslatokat nyújtott be a hatóságoknak az alumíniumipar újjászervezésére, a közmunka rendezésére, Budapest műszaki közigazgatásának átszervezésére. Vezetői között ott látjuk az ország újjáépítési kormánybiztosát, a Közmunkatanács, a kerületi nemzeti bizottságok egyes tagjait, műegyetemi és egyetemi tanárokat, neves mérnököket és tudósokat és elsőrangú Budai csatatér Szerte-széjjel géphulla, géphulla hátán. Roppant géptemető az egész mező. Az összezúzódott repülőgépek, a kiégett teherkocsik, a széttörött ágyúk és a félrebillent óriási tankok között halomszámra hever ezerféle rozsdás limlom, sisakok, kézigránátok, még fel nem robbant ágyúgolyók és százféle furcsa, csillogó gépalkatrész. Valami irtózatos, nem emberi erő zuhant rá az ezerféle acélóriásra, földhöz verte a repülőgépeket, letépte a tankok hernyótalpát, szörnyű erővel sodorta le állványaikról a roppant ágyúcsöveket és fölfricskázni az óriási teherautókat. Történelmi, népek sorsát, évezredek fejlődését irányító erő tombolt itt, mint szilaj óriás és léptei alatt megremegett a Vérmező, elődeink vérétől áztatott földje. A „nagy ármádia”, a „nagy hadsereg” pusztult itt el legyőzve azoktól, akik a■ népek szabadságáért hullajtva vérüket, mentek rohamra a budai várban meghúzódó, a Vérmező körül összegyülekezett ellenség elleni. Megrázó, fenséges és reményt keltő, ez az óriási csatatér. Hiszen a győztes hősök is Lenin és Sztálin zászlója alatt harcoltak. Az ő győzelmük a mi győzelmünk is egyúttal, óriási kiégett harcigép. A szárnya, levált vascsontjáig égett törzséről, Amott egy egész apró darabokra zúzódott vadászgép hever. A földön csillogva nyúlik el egy aluminium spirál, mint lelőtt gépmadár belső része. Itt-ott zegzugosan, feketén kanyarodnak a védőárkok. A németek megkísérelték, hogy vitorlázó repülőgépekkel vigyenek utánpótlást, a Vörös Hadsereg acélölelésében fuldokló több mint százezer főnyi helyőrségnek. A roncsok megrázóan, meggyőző erővel mutatják az eredményt: balra egy vitorlázó repülőgép hever. A szél vidáman lobogtatja ronggyá tépett, viaszkosvászon felületét. Helyzetéből látszik, hogy leszállás közben zúzódott össze. Az egyik szárnya levált a másik darabokra hullott. A mellette heverő nagy vitorlázó gépen látszik, hogy a vörös tüzérség gránátjai már a levegőben darabolták össze hatalmas testét. A németek■megpróbálták, hogy a leszállásnál vadászgépekkel védjék a légi úton szállított élelmiszer, és lőszer szállítmányokát. Az eredmény majdnem ugyanaz volt. A földön felismerhet ellenségig összezúzódott vadászgép látszik. Törzsét messze oldalt hajította a robbanás ereje. A horogkeresztes jelvény széles fekete vonalai olyanok, mint egybecsavarodott halott kígyók. Az ellenség néha kitörést próbált, de legtöbbször fejvesztve menekült: a földön gázálarcok, rongyok, paplanfosslányok, csajkák, ruhadaraok, kézigránátok hevernek. Egy tábori konyha. Sütője nyitva tátong. A fel nem robbant, huszonnyolcas gránátok között parasztszekér szürke roncsai látszanak. A vörös légi haderő újabb és újabb csapásokkal árasztotta el az ellenség védelmét és a németek kétségbeesett erőfeszítéssel próbálták feljebb riasztani a halált hozó vörös csillagos harci repülőgépeket. Az eredmény: egy légelhárító ágyú hever furcsán oldalt dőlve. Csövén hét fehér csík mutatja, hogy régi gyilkos szerszáma a fasiszta hordáknak. Egy másik légelhárító ágyú toronymagas csövén tizenhárom fehér csík. Sok hőst ölt meg ez az öreg gyilkos addig, amíg itt a budai Vérmezőn utolérte a végzete. A vérnél technikusok és katonai szakértők éveken át dicsérték tankjaikat. Éveken, át láthattuk a filmen a, háznagyságú szupertigriseket, amelyek látszólag ellenállhatatlanul törnek valahová a filmvászon határain túlra. Valóban szinte elképzelhetetlen volt, hogy ezeket a páncélos óriásokat megállítsa, vagy megsebezze valami... És íme. Itt a roncsok, hegyén egymáson hevernek a német páncélosok. Az egyik mozgó eröd nagyságú szuper,tigris lánctalpát leszaggattavalami hihetetlen, erő. A páncéltornyát lesodorta a vörös tüzér ökölcsapása. Egy másik szupertigris ágyúja erőtlenül, furcsán billentésre, mint a halott ősállat ormánya. Sok csatateret járt ez a vén rabló, sokat ölt, sok apró parasztviskót gázolt hernyó talpaival, sok kínt, bánatot, könnyet hagyott maga után, amíg végre itt, a Vérmezőn, szétlőve és kiégve ő is megtalálta a maga jól megérdemelt sírját. .. ...A roppant csatatér felett nyárias forrósággal szikrázik a tavaszi nap, a magyar föld első szabad tavaszának napja. Nagy, nagy tavaszi csend borul a gépek halmazára és a rozsdás tankok között itt is, ott is zöldet már a zsenge friss fa. Valahonnan messzi magasból zúgás hallatszik. A zúgás erősödik. A mező felett könnyű árnyék siklik és a roppant tank mintha megrezzent, volna az árnyék érintésétől. A súgásból dübörgés less. Ben s a magasban kilenc gép úszik lassan, súlyosan, ellen, állhatatlanul nyugat felé. A vörös gépek motorjának zúgása egyre erősödik és mint győzelmi dal harsog végig az ellenséges fegyverek acélhalmaza, felett. Úgy érzem, hogy ez a dal nemcsak a győzelem, hanem a megújhodás dala, is. Nyugat felé... Az égen a, halvány tavaszi fellegek között újabb és újabb repülőre jók úsznak. Egyik hulla , a másik után végtelen sorban és az árnyékuk most már egészen elborítja a gépek hullámhalmazát. Az erő... Ki állítja meg a Vörös Hadsereg büszke gépmadarait?! Akad-e erő, amely megakasztja a világtörténelemben példátlan diadalútját ? És a roppant csatatér felett, mint hangtalan kiáltás hangzik a felelet: nem. Nem! Mert, a szabadság, minden elnyomott, minden szenvedő szabadsága lobogtatja Lenin, Sztálin diadalmas zászlóit. Mert a néphadsereg, az igazi néphadsereg, az egyetlen nép, hadsereg immár nem ismer akadályt. Előre! Nyugat felé ... Kovár Lőrinc 5 Április 4-én, szerdán délelőtt fellerik as budapesti nők számára a Magyar Színházban A nő helyzete a Szovjetunióban címmel előadást tart ABELOVSZKINÉ. WECHSLER ANTONIA - A (jegyek meghívóként szolgálnak) ipari szakembereket. Összetétele, eddigi működése és vezetése biztosítéka annak, hogy mindenkor a magyar nép ügyét fogja szolgálni. A Nemzeti Bizottság megadta a megfelelő választ a hozzá beérkezett javaslatokra, amikor azt döntés végett épen a szakszervezethez tette át. Ha a javaslat beterjesztői ezzel a válasszal nincsenek megelégedve, akkor majd végső fórumként az iparügyiminisztérium fogja őket felébreszteni reakciós ábrándozásukból. Nem lepődnénk meg azonban, ha az egész akció kezdeményezői közül néhányan már az igazoló bizottságok előtt elbuknának. V. M. — —■—M.——-» ÜDVÖZLET Recseg-ropog ez a vén világ. Az apó-akalipszis lovasai végig száguldottak rajta és nyomukban pusztulás maradt. Ide a romok felett sarjadzik az új élet, vajúdik az UJ DEMOKRATIKUS REND. Az elsírt könnyektől még vörösek a szemek. A fájdalomszántotta barázdák még ott vannak az arcokon De a gyűlölet és a rombolás lovasainak nyakán ott a hurok, pusztulásuk elkerülhetetlen. Mikor végigtekintünk hazánk és otthonunk romjai felett, mikor a keserűség és a harag hideg gyűlöletté válik bennünk, keressük azokat is, akik ezt a pusztulást rászabadították a világra. Megtaláljuk őket. Előszedjük, ha kell rejtekhelyeikről, palotáikból, vagy a svájci hegyekből, bárhová bújtak is. Leszámolunk velük. De hosszú az út még és súlyos a harc. És ebben a harcban világító fáklyánk és pusztító fegyverünk a SZABAD NÉP. Amikor a Gestapo pribékek és nyilas bérenceik elől bujkálva kellett harcolnunk, erőt adott nekünk és harcra buzdított. Ünnep volt számunkra, amikor kézről-kézre adva olvashattuk a mi újságunkat. Most újra itt van a kezünkben. Komoly, igazi, nagy újság. Hálát és köszönetet mondunk mi, csepeli dolgozók azoknak az elvtársaknak, akiknek fáradságot nem ismerő munkája lehetővé tette azt, hogy a mi lapunk újra ilyen nagy és komoly tartalommal megjelenhetett. Ez nagy fegyver harcaink során, előttünk jelszóként lebeg: A SZABAD NÉPPEL, A NÉP SZABADSÁGÁÉRT! A WM pártszervezet propagandavezetője