Szabad Nép, 1945. április (3. évfolyam, 7-30. szám)

1945-04-20 / 22. szám

A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Demokratikus egységGöbbek­ Németország végzetes óráiról Dittmar, az ismert hírmagyarázó öngyilkos lett — Első orosz jelentés a Berlin elleni offenzíváról — Lipcse és Halle elesett A lengyel nép orosz lengyel barátsági szerződést követel A történelem legnagyobb rémdrámája, a német nemzeti szocializmus a végét járja. A német fasizmusnak és a német fasisztáknak agóniája megkezdődött. Kor­­ruptan és bestiálisan épült fel és ugyan­úgy megy végbe most az akasztófákra fel­épített Harmadik Birodalom összeomlása. Roppant nagy és kegyetlen áldozatot kel­lett az emberiségnek hoznia, amíg odáig jutott, hogy a szabadságszerető népek egyesülve véget vetnek a fasiszta gyilkos vadállatok uralmának. A német fasizmus még haldoklásában is mérgez, mint azt mindig és kivétel nélkül megtette, amikor ördögi katonai és politikai stratégiájának segítségével azon igyekezett, hogy a Szov­­jetunió és angolszász szövetségesei között egyenetlenséget szítson Ennek a célnak szolgálatában állt az is, hogy minden szer­vezett ellenállást gyakorlatilag megszün­tetett a Nyugaton és ugyanakkor a keleti fronton kétségbeesett harcok folytak. A Vörös Hadsereg történelmi érdeme lesz, hogy megsemmisíti a még mindig tekin­télyes német katonai erőket és könyörte­lenül kiírtja a náci pestis utolsó marad­ványait. Dr. Göbbels birodalmi miniszter tegnap este Hitler születésnapjának előestéjén be­­szédet mondott a német rádióban. A kö­zépkorba süllyedt német nemzetnek ez a nagy méregkeverője és boszorkánymestere ezzel a beszéddel utolsó bájitalát keverte. „Ha Anglia és az Egyesült Államok még nem bolsevizáltattak, úgy az egyes egyedül neki, a Führernek köszönhető. És ha e két állam vezetői jelenleg el is vannak, hatá­rozva, hogy mélységes gyűlölettel meg­semmisítik a Führert és azzal a német né­pet,­­ el fog jönni, az ideje annak, ami­kor álláspontjukat revízió alá veszik.“ A nemzetiszocializmusnak eme végrendelete után, amelynek tartalma valóban újszerű, Göbbels, nemzetének egyik fő sírásója, drámai hangon és drámai formában jelenti be népének: „Ha a német, történelem eme legsúlyosabb órájában még van kivezető út, akkor Németország megmenekülését az utolsó percben neki, a Führernek, a mi Hitlerünknek köszönheti.“ Ezek után a Német Birodalomnak még megmaradt, el nem foglalt rádióállomásai Beethoven V. szimfóniáját közvetítették. A Führerhez való hűség és a germán hő­söknek és törzsnek elmúlása elé vont misz­tikus függöny mögött a náci vezetők egy­általán nem mutatkoznak hősöknek. Hamis iratokkal menekülnek Spanyolországba, Svájcba és Délamerikába, miután rablott pénzüket odasíbolták. Elhagyják magukat fogni nyugaton, erősít­getik ellenséges ma­gatartásukat a nemzetiszocializmussal szemben és megpróbálnak összebarátkozni az új győztesekkel. (Krupp, Papén és a vnehézipar más exponensei.) Tegnap Darré mezőgazdasági miniszter került angol fog­ságba. Az emberi mértékkel nem is mér­hető bűnök teljes tudatában és a megkín­zott tömegek bosszújától való páni féle­lemben végül is gyáva kézzel véget vetnek életüknek, mint azt most Dittmarról, az ismert német katonai rádió-magyarázóról jelentik, valamint Godlevsskyről, a német statisztikai hivatal igazgatójáról. „A plutokrácia és bolsevizmus közötti perverz szövetség szétesőben van, mint a­zt a lengyel kérdés bizonyítja” — kiáltotta utolsó hazugságát Göbbels tegnap este a kimerült és demoralizált német népnek. De a föld szabad népei vérükkel pecsételték meg egységüket a fasizmus elleni harcban. Vérükkel fogják megakadályozni, hogy ezt az egységet ne szennyezze be a halálra seb­zett német barbárság utolsó mérgező kísér­lete ... A mai nap harctéri és politikai esemé­nyeiről a következő részletes tudósításunk számol hel­yesek kezére. A Lipcséért folytatott küzde­lem két napig tartott, de a helyzetet megkönnyítette a népfelkelők zendülése, aminek következtében a polgármester ön­­gyilkosságot követett el. Lipcséből is azt je­lentik az angolszászok, hogy a lakosság nagy örömmel fogadja őket. Lipcsében 20.000 né­met került fogságba. Mialatt a 3. amerikai hadsereg jobbszár­nya csehszlovák területen harcol, a balszárny Chemnitztől északra és délre Drezda ellen nyomul előre. Bajorországban Nürnberg fele angolszász kézen van és Nü­rnbergtől délre két hadoszlop Mün­chen és Regensburg ellen vonul. Württembergben az 1. francia hadsereg 12 kilométernyire áll Stuttgart előtt és nyolc­van kilométernyire van a svájci határtól. A svájci szövetséges kormány egyébként teg­nap közzétette, hogy északi határát teljesen lezárja, így igyekszik megakadályozni legalábbis ki­felé, a német háborús bűnösök tömeges be­szivárgását. A varsói a szovjet- lengyel barátság mellett külpolitikai vonatkozásban nagy figyelmet szentel a lengyel közvélemény Sladowsky varsói püspök kijelentéseinek, melyeket a Szovjet távirati iroda képviselőjének tett és ebben, mint a lengyel nép kívánságát fejezte ki, hogy lengyel-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműkö­dési szerződés jöjjön létre. Ily körülmények között nem csoda, hogy a lengyel sajtó még mindig vezető helyen fog­lalkozik a szovjet-jugoszláv szerződéssel és hangsúlyozza, hogy a Lengyelország és a Szovjetunió között fennálló szövetség megerősítése érdeké­ben a szovjet—jugoszláv szerződéshez hasonló egyezmény elengedhetetlenül szükséges. A lengyel szocialista párt központi szócsöve, a „Robotnik”, vezércikkében a következőket írja:­­ „Ha el akarjuk kerülni az újabb hábo­rút, ha el akarunk kerülni egy újabb német megrohanást, megfelelő időben, vagyis most, amikor a háború borzalmai még teljes erővel égnek a nép lelkében, meg kell alkotnunk a béke szilárd épü­letét. A szovjet-jugoszláv szerződés megkötése lé­nyeges alkotórésze ez épületnek, és ha a közeljövőben hasonló szovjet-lengyel szerző­dés jön létre, az újabb fontos lépés lesz az európai béke és biztonság útján, a harmadik világháború elkerülése érdekében.“ A négy nagy demokratikus párt és a szakszervezetek megegyeztek abban, hogy megteremtik a Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front Vezérlő Bizottságát. A nem­zeti bizottságok a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front helyi szervei, a Vezérlő Bizottság pedig a nemzeti bizottságok or­szágos vezető szerve lesz. A Vezérlő Bi­zottság közeli megalakulása kétségtelen jele és bizonyítéka a demokratikus pártok közötti szövetség megerősödésének. A reakció minden igyekvése hiábavaló­nak bizonyult: sem a két munkáspárt egy­ségfrontját, sem a munkáspártok és a pa­­rasztpártok szövetkezését nem sikerült megbontania. Ellenkezőleg: a demokra­tikus egység szilárdabb, mint valaha.­­ Kifejezésre jut ez abban is, hogy mind a négy demokratikus párt megegyezett ab­ban, hogy a Magyar Nemzeti Független­­ségi Front Vezérlő Bizottságában ne fog­laljon helyet a Polgári Demokrata Párt.­­ Ez a párt, melyről Teleki Géza gróf párt­vezérré választása óta kétségkívül kide­rült,­ hogy egyik legfőbb gyülekező helye a re­akciónak, nem fogja zavarni a nagy demokratikus pártok őszinte és baráti együttműködésének légkörét. A Függet­lenségi Front megtisztul az oda nem való elemektől és ezzel megerősödik. Mi a feladata a Függetlenségi Front Vezérlő Bizottságának? Vannak, akik szerint az lesz a fő fel­adata, hogy ráncbaszedje a rakoncátlan, engedetlen helyi nemzeti bizottságokat. A Vezérlő Bizottságnak azonban nem ez lesz a fő feladata. A nemzeti bizottságok mun­káját valóban közös nevezőre kell majd hoznia, az itt-ott túlkapásokat elkövető nemzeti bizottságokkal szemben valóban érvényre kell majd juttatnia a demokra­tikus fegyelem követelményeit. Amikor olyan törekvések jelentkeztek, hogy a kor­mány rendeleti úton „szabályozza“ a nem­zeti bizottságok működését, a demokra­tikus pártok egyöntetűen tiltakoztak a nemzeti bizottságok hatósági megrendsza­­bályozása ellen, mondván, hogy ezeknek a népi szerveknek a működését nem a kor­mány, hanem csak ők maguk hivatottak szabályozni a népi hatósági kényszer, ha­nem az önfegyelem alapján. De a Vezető Bizottság gondolatát még­sem csupán ez a szükséglet érlelte meg. A Magyar Kommunista Párt szónokai már az Ideiglenes Nemzetgyűlésen javasolták, hogy meg kell teremteni a Függetlenségi Front országos vezető szervét. Céljuk négy hónappal ezelőtt is az volt, ami ma: m­egszilárdítani a magyar demokrácia egységét, erősíteni a demokratikus ellen­őrzést a kormányprogram végrehajtása fölött, felkelteni és fokozni az éberséget a reakció elleni harcban. Hogy a kommu­nista párt négy hónappal ezelőtti javasla­tának megvalósítására éppen most kerül sor, annak oka, hogy éppen most élesedik ki a harc a reakció ellen, éppen most vált szükségessé a demokratikus ellenőrzés fo­kozása, mert most vált nyilvánvalóvá, hogy a reakció szelleme magába a kor­mányba is be tudott hatolni. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Vezérlő Bizottsága természetesen nem lesz és nem lehet fiók-kormány vagy mellék­kormány. Kormányozni itt más nem kor­mányozhat, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány, mely egészben véve a magyar demokrácia kormánya — egyes miniszté­riumokban jelentkező elfajulás ellenére is. A Vezérlő Bizottság arra való, hogy a demokratikus pártok országos vezetőinek tekintélyével juttassa kifejezésre a néptö­megekben mind határozottabban jelent­kező kívánságot a kormányzat demokra­tikus elemeinek erősítésére, hogy fokozza a népi ellenőrzést a Függetlenségi Front programjának végrehajtása­­ fölött, hogy gátat emeljen a reakciós erők érvényesü­lése elé a kormányzaton belül. Éppen ezek­nek a feladatainak a teljesítésével fogja a Vezérlő Bizottság erősíteni a kormány és a nép kapcsolatát, a demokratikus erők és a kormányzat olyannyira szükséges és kívánatos összhangját. Mert mondjuk meg nyíltan: ez az össz­hang az utóbbi hetekben bizony megren­dült. A néptömegekben egyre erősebb a bizalmatlanság egyes miniszterekkel szem­ben, akik a reakció támogatóiul szegődtek el. A néptömegekben egyre sürgetőbb a kívánság: a dolgoknak meg kell változ­­niok, a kormány vonalvezetésének erélye­sebben demokratikusnak kell lennie, hogy a nemzet úrrá lehessen a tornyosuló gaz­dasági nehézségeken. Ennek a néphangu­latnak adott hangot Pártunk, amikor nyíl­tan, a nép színe előtt felvetette, hogy meg kell erősíteni a kormányban a demokra­tikus irányzatot. A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front Vezérlő Bizottságának megteremtése ugyanezt a célt szolgálja. Helyre kell állítani a megrendült össz­hangot, kormányzat és nép közt. Ezért kell megteremteni a Függetlenségi Front Vezérlő Bizottságát. Ezért kell megerősí­teni a kormányon belül a demokratikus irányzatot. A magyar demokrácia egységes mind­két követelésben. A nácik termitgránátokkal felgyújtották Bécs középületeit Az április 19-én kiadott szovjetorosz köz­lemény tartalmazza az első jelentést a Vörös Hadsereg Berlin elleni­ offenzívájáról. Az orosz csapatok átkeltek az Oderán és Neissen és Küstrinnél hídfőt létesítettek. A Neissennél elfoglalták Forstot és a Neisse és Spree kö­zötti félúton Weisswa­ssert. A német hadi­­jelentés, amely a nyugati front harcairól alig tesz említést, már a Vörös Hadseregnek a Spreen való át­kelését is közli. A Samland-félszigeten az orosz csapatok Pillau irányában a németeket tovább össze­­szorították és a tegnapi nap folyamán 9000 foglyot ejtettek. Csehszlovákiában Brno, Moravska-Ostrava és Tropava orosz tüzérségi tűz alatt állnak. Ausztriában a Vörös Hadsereg Linz felé nyomul előre. A felszabadított Bécs állapotá­ról a városparancsnok Travnikov vezérőrnagy érdekes részleteket közöl: ,,A város elfogla­lása után első gondunk az volt, hogy mozgó­sítsuk a polgárságot a sok tűz eloltására.­­A németek a harcok utolsó óráiban ter­­mitgránátokkal lőtték a parlamentet és a város más világhírű épületeit. Sikerült felgyújtaniuk a parlamentet, a Rathaust, a Burgot, az állami operaházat és a Szent István-dóm egy részét is. Hála az erélyes intézkedéseknek és a lakos­ság segítségének, úrrá lettünk a tüzeken. A bécsiek ma az utcáknak az omladékoktól való megtisztításával és a torlaszok lebontá­sával vannak elfoglalva. Meg kell hagyni, nagy lendülettel dolgoznak. Ezzel egyidejűleg megkezdtük a kenyér és egyéb kérdések megoldását is. A városban még nincs sem vízszolgáltatás, sem villanyvilágítás, de három nap múlva már lesz.“ Nyugaton az utolsó napok folyamán hét német tábornok, köztük Guderian fia került fogságba. Az egyesült főparancsnokság felhívást inté­zett a német kereskedelmi tengerészet legény­­ségéhez, hogy Hitlertől való elszakadásra bírják. Társadalombiztosítást és szakszerve­­zeti szabadságot ígérnek nekik. A kereske­delmi tengerészeinek, parancsnokainak és le­génységének megnyerése az angolszászok számára nagyjelentőségű lenne. Hollandiában a kanadaiak húsz kilométernyire vannak Amsterdam­tól. Bréma teljesen el­v.... vágva és Hamburgtól délre tizenöt kilométernyire az alsó Elbát széles fronton elérték. Mint most jelentik, a Hamburgért való csata megkezdődött. A Ruhr-katlanban Düsseldorf megszállásá­val megszűnt minden szervezett ellenállás. Londonból jelentik, hogy a düsseldorfi lakos­ság­ a szövetséges csapatokat nagy lelkese­déssel fogadta. A Ruhr-katlanban eddig 316.0000 a né­met foglyok száma. A szövetségesek Berlin felé irányuló har­cukban a középső Elba partján tovább épí­tik ki hídfőiket. Miután tegnap sikeresen elfoglalták Lipcsét, ma északon Halle városa került a szövetsé­ San Frari€isco elé Hitler utolsó reménysége, hogy Roosevelt halála, vagy a lengyel kérdés az egyesült nemzetek szövetségének felbomlásához vezet, nem támaszkodik semmi reális tényre, csu­pán az Angliában és Amerikában élő reakciós lengyel elemek intrikájára, mint az 600.000 amerikai lengyel dolgozó határozatában el­hangzott, néhány nappal ezelőtt. Tegnap ér­keztek Amerikába a jugoszláv képviselők Subusics vezetése ala­tt, az irán és görög kül­­döttég, Cadogan, a brit külügyminiszter állandó helyettes vezetője, továbbá De Gaulle és a kommunista készségügyi miniszter Billoux, mint Franciaország képviselői. Megt kapjuk a hírt, hogy az amerikai kormány elutasította a­ Szovjetunió javaslatát, hogy hívják meg a konferencián való részvételre az ideiglenes lengyel kormányt. Egyidejűleg je­lentik, hogy az amerikai kormány meggyor­sító fia a san franciscói konferencia előkészü­leteit.

Next