Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)

1945-05-31 / 54. szám

\\ Hirdetmény A MAGYAR CUKORIPAR R. T. és érdekeltségi vállalatai (Magyar Kakaó- és Csokolád­égyár r. t, Szerencsi Csokoládé és Cukorka Forgalmi r. t., Bóni Gyáztelep és Mezőgazdasági r. t ) buda­pesti központjához a Nemzeti Bizottság kiküldte az igazoló bizottságot. Az igazoló bizottság el­­nöke, dr. Molnár Kálmán, lakik: Budapest, Er­­zsébet­ körút 13. Az igazoló bizottság felkér min­denkit, aki fenti vállalatok igazgatósági tagjai­nak, felügy­előbizottsági tagjainak, alkalmazot­tainak, vagy h­­ug- és kegydíjasainak fasiszta, nyilas, vagy németbarát, vagy népellenes mag­a­tartásáról tudnak, hogy ezt írásban — név és lakcím feltüntetésével — az igazoló bizottság elnökének, vagy szóbelileg az igazoló bizottság irodahelyiségében (V., Zrínyi u. 14) jelentsék be. Az igazolás alá került a név jég széke, vala­mint az egyes igazolandók tárgyalásának idő­pontja az intézet székházában (V., Zrínyi­ u. 14.) kifüggesztett listán megtekinthető. Az Ügyek tárgyalásán bárki résztvehet és azon szóbelileg előadhatja panaszát. CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 31. I.Ham*«ae«ee»»di*ai 5taeeeeieeH**eea6Ui ­ilenctagú bizottság igazolja a honvédség tagjait s kormány rendeletet adott ki a honvé­­­d tagjainak, valamint a honvédelmi igazga­­t körében szolgálatot teljesítő polgári alkal­­mozuttak igazolása tárgyában. A rendelet abban tér el a közalkalmazottak tolásáról szóló előbbi kormányrendelettől, a­z Igazoló bizottság kilenc tagból áll, tize­lük ötöt a politikai pártok, egyet az ■■ O­rszágos­­ Szakszervezeti Tanács, hármat .Eddig a honvédség tagjai közül a honvé­delmi miniszter küld a bizottságba. ■►rendelet előírja, hogy a bizottság honvéd­­­jai közül egy lehetőleg jogi képesítésű ■mély legyen. A bizottság elnökét annak gári tagjai maguk választják. Az igazoló­dottság a tiden tagját szavazati jog illeti új és í­rottság akkor határozatképes, ha polg' )ok ■száma legalább eggyel több, mit - ydségi tagoké. Az igazolóbizottság K:'aP P ** .Jen csak az eljárás alá vont, fel-2­0 % k­ép -jirdelet nem vonatkozhatok a volt csend­­tagjaira, akik számára felállított külön­ös igazoló bizottság a belü­gyminisztérium­­a a napokban kezeli meg működését. Magasabb illetményt kapnak székesfővárosi alkalmazottak­ ­ A székesfőváros április 1-i hatállyal visz­­szamenőleg június 1-től már magasabb illet­ményeket fizet tisztviselőinek. A fizetésemelés 100—1­00 százalékig ter­jed. tisztviselők eszerint a következő havi fizet­teket kapják: polgármester 5570, alpolgár­­esterek: 4378, 3893, tanácsnokok: 3188, 1­554, főjegyzők: 2478, 2171, tan­ács jegyzők:­­74, 1856, fogalmazók: 1810, 1598, se­g'éd­­►galmazók: 1497, 1591, kezelők: 1319, 1298. A gyakornokok és kezelőnők státusában ►vő nem végleges közigazgatási tisztviselők: 74, 1008, az ideiglenes hivatalnokok: 1432, 008, a havidíjas hivatalnokok: 475, 600, gé­­­szek és műszerészek: 1694, 1228, altisztek: 096, 840, tűzoltók, erdőőrök: 1312, 784, napi­­­íjas hivatalnokok és takarítónők: 775, 600 tengőig kapnak fizetést. A törzsfizetésen kívül az alkalmazottak elkapják a lakbérüket, a családi pótlékot is segélyt, amelyeket ugyancsak megfelelő mértékben emeltek. Augusztusban tartják az első tanár-átképző tanfolyamot demokratikus magyar közvéleményt hosz­­szú idő óta foglalkoztatja a tanárok átképzé­sének kérdése. Most végre megtették az első lépést, hogy lehetőleg már a jövő tanév folya­mán új szellemben neveljék a középiskolás­­ifjúságot.­­ Augusztusban kéthetes átképző tanfo­­­­lyam lesz Budapesten, amelyen a taná­rok részére történelmi, magyar irodalmi és társadalomtudományi előadásokat tar­tanak. Közlekedési és ellátási nehézségek következ­tében vidékről nem lehet a tanár­okat erre a­­tanfolyamra Budapestre rendelni, ezért a budapesti tanfolyam anyagát, az ott elhang­ozott előadásokat kinyomtatják és megküldik­­ a vidéki iskoláknak. A minisztérium intézke­­dése értelmében azután ezt az anyagot a ta­­bzokkal ismertetni kell és ez lesz a vezér­mar minden magyar iskolában a közép­­iskolai oktatás számára. Diákjai visszatérését várja az egyetem Mint értesülünk, a budapesti orvoskar nyári félévet tart azoknak az elsőéves hallgatóknak, akik a tanév első felére a háborús viszonyok miatt beiratkozni nem tudtak. Ezzel kapcso­latban a felső évfolyamok hallgatói, akik kö­zött szintén sokan vannak olyanok, akik a nyilrs uralom alatt nem tudtak beiratkozni, azzal a kéréssel fordultak az orvoskari dékáni hivatalhoz, hogy ők is részesülhessenek a nyári félév előnyében. A küldöttség a dékáni hivataltól azt a különös választ kapta, hogy a felsőbb évfolyamok, hallgatói részére azért nem adnak nyári félévet, mert meg akarják várni a Németországból hazatérő diákokat, akik az ősszel a németekkel mentek el. Ha ez így van, alaposan meg kell rostálni a Németországból visszatérőket. Szempont: ki az, akit kényszerítettek elmenni és kik azok, akik önként mentek. BABITS HALOTTI MASZKJA Képkiállítást rendeztek elvtársaink a IV. kerületi pártszervezetünk helyiségé­ben. A tárlatot kevesen látogatják, va­sárnap is csak néhány ember lézeng a te­remben. Egy-egy ü­gyesbeszédű tárlat­vezető, vagy a pártnapon elhangzott fel­szólítás a kiállítás félig-meddig kötelező látogatásáról, a beterelt közönség emeli kissé a forgalmat. A falakon úgynevezett absztrakt képek vannak. Absztrakt annyit tesz, hogy elvonatkoztatott. Ezek a ké­pek valóban elvonatkoznak a valóságtól, de legtöbbször a művészettől is. Látunk aktot, amelyről a budai exhumálások jut­nak szükségszerűen eszünkbe és egy ortodox futurista művet, amelyről, úgy­látszik, lefújták a két-három évtize­des port. Az izmusok múltjával ijeszt­getik az ártatlan nézőt, aki azt hiszi, hogy a jövőt látja maga előtt. Valóságos megnyugvást jelent egy-két kép, ahol leg­alább sejteni lehet, hogy a víz az víz, a fa az fa. Megkérdezzük a kiállítás egyik kom­munista rendezőjét, hogy tetszik neki és tetszenek általában ezek a képek. Azt fe­leli, hogy meg lehet szokni. A tárlatveze­tők szépen magyarázzák,­ mondja. Egy kép jobb sarkában rámutat a szürke köd­ben úszó fehér foltra: ez a remény. Az absztrakt művészet, amely egy-két hónappal ezelőtt szerényen jelentkezett egy Andrássy-úti kiállításon, most már elborítja a kiállítási termek falait. Hiva­talos, forradalmi, vagy „pártművészet“ igényével lép fel. Ügyes szószólóival, új­ságokban és tárlatvezetéssel elhallgattatja a kritikát és a forradalmi haladás ürü­gyén kispolgári lázadást, a huszas évek weimari szellemét idézi. Ennek a művé­szetnek nincs köze a mához és nincs köze a munkássághoz. Az írók hallgatnak. Nem, halotti csend nincs már, vita és zaj akad. De némi a tegnap rab­ságáról és a ma szabadságáról és nehéz­ségeiről, hanem arról folyik a vita, hogy ki hallgasson és ki szóljon, kell-e igazo­lás, kit lehet igazolni? És ha közösen tisztázzuk a vitát, hogy körülbelül min­denki megszólalhat, akkor az eredmény az, hogy körülbelül mindenki hallgat. Tud­juk, kevés a papír, a nyomda és a minisz­terelnökség könyvcenzora is lassan mű­ködik. A magyar írók soha nem voltak elkényeztetve és legyőzték már a közlé­sek nagyobb akadályait is. Az írók nem­csak hallgatnak, hanem igen sokszor nem is írnak. A munkásírók nem írnak, mert elvették tőlük azt, amit gyűlölhettek: a fasizmust és demokráciánkban „nem találták még meg“ azt, amit szerethetnek. A túlsó ol­dalon már inkább próbálgatják az írók a kevés újságpapíron tollakat. A polgári írók legöntudatosabbja, Márai már nyilat­kozik, ígéri, hogy kiszáll az elefántcsont­toronyból és megírja ,,Egy polgár vallo­másaidnak harmadik kötetét. Hibátlan mondatokat m­ond a Dunába zuhant hi­dakról és az Alagút halottairól, akiknek ég felé mered a szemük. Szavai és monda­tai szépek, mint a zöld és aranyló legyek, amelyek rászállnak a hullákra. Babits már nincs köztünk, de a meg­jelenő egyetlen képes újságban már fel­tűnt Babits halotti maszkjának fény­­képe, egy rajongó cikk fölött. A költé­szet megszépíti az életet, idézi a múltat és mint repkény, futja be a romokat. „Vár állott, most kőhalom . .zengi a budai romokat mutató kép felirata. An­dalító. Zenészeink fiatalok és haladók ma Bartókot játsza­nak és saját szerzeményeiket, de az új Magyarországnak nincs egyetlen dala. A tömegek fújják az Internacionálét, de a felvonulásokat nem kíséri énekszó. Köl­tők és muzsikusok nem tanítják énekelni a népet, mely elfoglalja végre hazáját, a festők nem borítják a házakat plakáttal és a színházaknak sincs sok szavuk. Szín­házaink kevés, talán egyetlen kivétellel a munkásirányzatot összetévesztik a huszas évek Németországával, a demokráciát pedig Molnár Ferenccel és Croninnal. A tüneteknek ez a nagyon rövid össze­foglalása szomorú képet ad. Művészeink­nek nincs új mondanivalójuk az új Ma­gyarország számára. Hallgatnak, vagy ha megszólalnak, ugyanott folytatják, ahol egy, öt, vagy huszonöt évvel ezelőtt abbahagyták. Csipkerózsika-Magyarország felébredt. Mindaz, ami új volt a művészet terén az elmúlt negyedszázad alatt, most egymás mellett versenyez kegyéért — a demokrá­cia szabad versenyével. A huszas évek ál­forradalmi művészete fészkelődül be párt­helyiségeinkbe, visszaélve azzal, hogy a szektariánus baloldalisták ellen csak a po­litikában vettük fel a harcot. Kínálják magukat a nyugati polgári demokrácia művészetének veteránjai és a „középen“, az egész felett ott lebeg Babits halotti maszkja. Mi az oka annak, hogy művészeink, akikre joggal olyan büszkék voltunk az elnyomás évtizedeiben és akik gyakran többet mondtak a ma­gyar életről, mint a politikusok, pia mint a múlt kísértetei jelentkeznek? Az egyik oka ennek kétségtelenül az, hogy felszabadulásunkat túlnyomórészt a külső történelmi erőknek köszönhetjük. Ezek az erők elsöpörték a reakció esz­közei közül a fasiszták szuronyait és az ezerholdasok uralmát. Ez a történelmi bű­vészmutatvány viszont egy kicsit úgy zajlott le, mint amikor a kristálypoharak alól gyors mozdulattal kirántják az asz­talkendőt. A poharak összekoccantak, de helyükön maradtak. Az ostromban kissé megsérült, de azért ép Babits halotti maszkja — írja Cs. Szabó László. — A félfeudális-fasiszta magyar reakció gyö­e­kereit elvágtuk a földreforménál, de a vi­rágait nem érték a fejszecsapások. Ez megmagyarázza talán azt, hogy a művészet miért a múltat és miért nem a jövőt mutatja. De mi az oka annak, hogy a haladó művészek, igazi harcosok és de­mokraták sincsenek sehol? Egy kicsit megfordult nálunk a művé­szet és az élet viszonya. Az elnyomás évtizedei alatt a művészet volt a legna­gyobb magyar teljesítmény. József Atti­lánkra, Bartókunkra, Derkovicsunkra nemzetközi viszonylatban büszkék lehe­tünk. Mehring a klasszikus német filozó­fiáról és irodalomról írva megállapítja, hogy a politikai nyomás következt­ében a német polgárság „legjobb koponyái“ erre a területre szorultak. Nálunk hasonló volt a helyzet. A magyar haladás gondo­lata csak a művészetben élhetett. A nem­zet politikai öntudatát börtönbe vagy emigrációba kényszerítette a reakció. A lényegesről: agrárforradalomról demokrá­ciáról itt egy emberöltőn át nem lehetett szó, csak a „lényegtelenről“, a művészet­ről. Ma megfordult a helyzet. Végre a lényeg: a szabad magyar élet gazdasági és politikai kialakítása van napirenden. A legjobb magyar művészet, amelynek hagyományait és nívóját mindenáron át kell menteni a művészi teremtés ösztön­zését az úri bitangság, a fasizmus elleni harcból merítette. Ez a mi szendergő de­mokráciánk, amely nem volt elég kemény a harcban a német ellen, sem a reakció üldözésében a jelenben, amely ma az éh­ség és a munka nehézségeivel birkózik, nem adta meg az új ösztönzést idáig. An­nál inkább így van, mert a külső és belső helyzet olyan iramot diktál nálunk a de­mokratikus átalakulás terén, amely elma­rad a tömegek ösztönös vágyai mögött. A politika inkább fékezni, mint túllendíteni akarja a tömegek "előrefutó, túl radikális érzelmeit. Mindez olyan légkört te­remt, amely nem kedvez az érzelmeket felrázó, lendületet adó, úgyis mondhat­nánk : forradalmi-demokratikus művészet­nek.­ják el, kiáltsák világgá akár alkalmi ver­sek, dalok, darabok és plakátok küzdel­münket a munkával, éhséggel és belső ellenséggel. A mi harcunk, a mi munkánk most kezdődik igazán , amikor más né­pek már pihenni térnek. Szólaljanak meg művészeink, mert hallgatásuk a fasiszta elnyomást idézi. Daloljanak, ha szavaikat nem is fogja az utókor márványtáblára vésni és rajzoljanak, ha műveiket nem is a múzeumok hűvös termei várják, ha­nem­­ csak az offszet-gépek gumihengerei. Alkossunk, de úgy, hogy a fiatal mun­kások büszkén ráismerjenek terhes éle­tükre és szép jövőjükre. Horváth Márton Két alapvetően fontos dolgot ki kell hangsúlyoznunk. Nem szabad tűr­nünk, hogy a politikai és gazdasági élet területén visszaszorított reakció a művé­szetek “m­egfoghatatlan“ szféráiban leljen menedékre, ugyanúgy, ahogy sok évtize­den keresztül a haladó gondolat kény­szerült nálunk erre. Másodszor: ha a mű­vészetek nem kapnak elég ösztönzést a de­mokratizálódás lassú folyamatából, akkor adják meg maguk a lökést ennek a fo­lyamatnak a meggyorsítására. Vegyék körül az újjáépítés munkáját a harc he­­roizmusával. Ne féljünk a plakáttól „az egyetlen szent művészet“ nevében. Jól tudjuk, hogy a remekművek nem szület­nek az új élettel együtt, pregelőzik azt, vagy utána jönnek. De az emberek, a harcban álló nép nem várhat erre. Mond­ A Dreher-Haggelnslocher Első Magyar Részvény­­serfőzőne Rt. üzemei a DREHER KŐBÁNYAI SERFŐZŐ- és CSŐ­K­­VER­DEG­Y­Á­R RT . FŐVÁROSI SER­FŐZŐ RT. és a PARACELSUS RT. budapesti cégekhez a Nemzeti Bizottság igazoló bizottságát kiküldte. Az igazoló bizottság felkéri mindazokat, akik ne­vezett cégek alkalmazottainak bármilyen olyan cselekményéről vagy magatartásáról tudomással bírnak, amely a magyar nép érdekeit sértette vagy sérti, ezt a körülményt a bizottság elnöké­nél, Szőnyi János úrnál (Budapest, VII., Hernéd, utca 24.) szóban vagy írásban haladéktalanul jelentsék be. A tárgyalásokon panaszai előadá­sánál bárki megjelenhet. Az igazolás alá kerülő személyek névjegyzéke a vállalat sörgyári tele­pén (X.,­ Jászberényi út 7/11.) a hivatalos órák­­ alatt megtekinthető! Megkezdődött a svábság számítóvé­s­e és elbírálása A belügyi kormányzat e­gyik legfontosabb feladata, az ország anyagi és erkölcsi rom­lásáért felelős magyarországi német fasisz­ták ügyeinek végleges, igazságos és a ma­gyar társadalmat mindenképpen megnyug­tató rendezése. A hazai svábság különböző elemeinek számbevétele és elbírálása már me­gkez­­e­­­ődött. Elkészült az alaptervezet és egyben a gya­korlati végrehajtást is tartalmazó jogszabá­lyok szövege. A megoldás módszerei a többi közt: széttelepítés, kötelező­ munkaszolgálat, internálás, Népbíróság elé utalás. A hazaáruló német fasisztáktól elkobzott in­gatlanok sorsát a jövőben a Népgondozó Hi­vatal intézi és ez biztosítja az ügy hatékony lebonyolítását. Egyéni akciók, amelyeket he­lyenként reakciós közigazgatási elemek kez­deményeztek, a jövőben nem lesznek és nem­ lehetnek. (MTI) Még ezerkétszáz magyar deportált van Mauthau­enban A mauthauseni deportált­ táborban most már csak ezerkétszáz magyar maradt ottan. Közöttük százhatvan a politikai fogoly. A tá­bor lakói közül kétszázötven beteg és orvosi kezelésre szorul. A deportáltak hazaszállítása sok nehéz­ségbe ütközik. Százharminc kilométert kell megtenniük, hogy elérjék Tulmot, ahonnan vasúton tehetnék meg a további utat. Tuim Bécstől száz kilométerre nyugatra fekszik. A szovjet katonai hatóságok előrelátha­tólag lehetővé fogják tenni egy külön szerelvény összeállítását, mely a mau­t­­h­auseniakat hazahozná. A belügyminisztériumban remélik, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt révén Svájcból har­minckét teherautót szerezhetnek. Ha ez a terv valóra válik, az autók első útjukon már Maut­­hausenen keresztül jönnének Magyarországra. Minden valószínűség szerint még ezen a héten két autó indul Pestről is a legsürgősebb és legsúlyosabb betegek hazaszállítására. ­Cegléd­i küle­öttség járt Szelepcsényi polgármester vezetésével a MÁV igazgatóságon. Arról számoltak be, hogy a ceglédi vasutasok különmunka során a ma­­guk erejéből kijavították a csemői szárny­vonal felrobbantott hídját, az összebombázott teherkocsikat használhatóvá tették, s most már csak „vasparipát” kérnének a vonat elé, hogy a ceglédi homok kincseit, a zöldségfélé­ket és a híres ceglédi gyümölcsöt a városba s innen a fővárosba szállíthassák. Varga László MÁV-igazgató tusz­int intézkedett: mire a küldöttség visszaérkezik Ceglédre, a mozdony is útban lesz Cegléd felé! Amikor pedig meg­tudta, hogy a különmunkát végző derék vasutasok mindeddig nem kaptak rendes já­randóságot, arról is gondoskodott, hogy június elsején valamennyien megkapják a fizetésü­ket. Rá is szolgáltak bőségesen. Ercsiben megállt az idő ... A Vörös Hadsereg megérkezése óta már hat hónap telt el és Ercsiben még mindig nem hajtották végre a földreformot. A gróf Wimpffen-uradalom 9000, a Cukorgyár 2000 és az Elek-birtok 1500 holdnyi területének csak jelen­téktelen részét osztották szét. Viszont vetés és szántás is csak e terület 15 százalékán kezdődött. Helyén van a német­barát dr. Mosonyi jegyző. Ott vezérkedik vitéz­­Szerdahelyi József. Az Ercsi-i Cukor­gyár reakciós vezetősége a gyár eddigi birto­kán saját kezelésben ezerholdas mintagazda­­ságot­ akar létesíteni. Vezetőjéül azt a Dobrjovszky nevű Intézőt szemelték ki, aki közismert a cselédekkel szemben tanúsított antiszociális magatartásáról és arról a kije­lentéséről, hogy inkább lát vendégül ezer né­met­­katonát, mint egy magyart. Ő­­ hajttatta el nyugatra a birtok gaz­dag állatállományának egy részét, a megmaradt részt pedig a Todt-szer- I­vezet vezetőire bízta. Ercsiben tehát, minden a régi mintha az or­szág­­többi részén egy félév alatt semmi sem történt volna. Ideje, hogy ,,a puszták népe" megtisztítsa házatáját a reakciótól.

Next