Szabad Nép, 1945. június (3. évfolyam, 55-78. szám)

1945-06-07 / 59. szám

Világ ffid­etárjai egyesüljetek! SZABAD A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA III. évfolyam, 59. szám . Pártnapok ! Hatalmas tömegek látogatták e heti es pártnaponkat a kerületekben, körzetek­ben, üzemekben. Az előadók a magyar Borsot is alakító nemzetközi politikát vilá­gították meg. A zsúfolt termek tömegeire éveken át a fasizmus árnyéka nehezedett. Ma a demokratikus erők előretöréséről és győzelméről, a Szovjetunió és az angol­szászok, különösen az Egyesült Államok­­viszonyának elmélyüléséről számoltak be ez előadók-Budapest népe megtanulta az elmúlt évek folyamán, hogy mindennapi életének, Borsának egyik legközvetlenebb alakítója a külpolitika. Megkönnyebbülést, örömet és nagyobb aktivitást váltott ki a hallga­tóságból, hogy a nemzetközi erők ma a magyar haladást mozdítják elő. A nemzet­közi légkör igen kedvező a Szovjetunió, Tito Jugoszláviája és Groza Romániája között elterülő országunk számára. Világosan kell azonban látnunk, hogy min­d­ez csak a lehetőségeket jelenti, de nemzeti feladataink megóvását mégis csak magunknak kell elvégezni. Aki láto­gatja pártnapjainkat, az bizalommal lehet eziránt, hogy meglesz az erőnk felada­taink elvégzéséhez. Elvtársak és a pár­tunkkal rokonszenvezők, ezrei gyűlnek össze azért, hogy hallják pártunk hang­ját — de azért is, hogy feleljenek rá. A haladó szellemű, szabad Budapestnek, az új demokratikus közéletnek egyik fő ala­kító ereje a pártnapi gyűlés. Emlékszünk még a télvégi első párt­­napo­kra, a didergő, néma hallgatóságra, a rosszul, halkan, bizonytalanul énekelt In­­ternacionáléra. A fasizmus karmaiból friss­sen szabadult tömeg volt ez, mely bátor­talanul tapogatózott a születő szabadság­ban és még nem mert szólani. Emlékszünk koratavaszi pártnapjainkra, a zsúfolt tömegre, amely megtalálta már hangját. Kérdezni, követelni, keserűséget feltárni már megtanult ez a tömeg — de cselekedni még nem. Forradalmi hangula­tok, baloldali túlzások ragadták maguk­kal nem egyszer a hallgatóságot, de mindez szavakba, panaszba fűlt. Követelték a párttól, a kormánytól, „a magas hatósá­goktól“ az éhség, a nyomorúság, a fasisz­ták megsemmisítését. „Hogy lehet, hogy az üzememben leigazolták a fasisztákat?“ ,— kérdezte néhány hete az egyik hallgató. „Úgy, hogy nem az üzemben, a munkás­társai közt harcolt ez ellen, hanem meg­várta a pártnapot, hogy panaszkodhasson erről!“ — felelte az előadó. A tömegek hangja tehát megjött, de a hangzatos szavak, a baloldali frázisok gyakran helyettesítették a tettet. A fejlődés nem állt meg ezen a fokon. Pünkösdi pártértekezletünk nyomán be­­vittük a tömegekbe az újjáépítés nemzeti programját. Az elmúlt hetek pártnapjain visszatükröződik, hogy ez a program harci lendületté, valósággá, tetté válik a töme­gekben. A pártnapok felszólalásai egyre sűrűbben a közös áldozatvállalásról, a pártszervezetek, üzemek, szakmák újjá­építésében végzett munkájáról számolnak be a hallgatóság lelkes tapsai közben. Az angyalföldi pártnapon a kerület ci­pész kisiparosainak elhatározását jelentet­ték be, hogy minden kisiparos ingyen el­készít egy pár bakancsot a vasutasok és bányászok számára. Felhívják a többi ke­rületek cipészeit, hogy versenyezzenek ve­lük a felajánlásban és termelésben. Kilencedik kerületi szerveztünk elha­tározta a pártnapon, hogy önkéntes ro­hammunkával segíti a Ferencvárosi Fűtőház dolgozóit. Saját szerszámaikkal vesznek részt a vasútépítési munkában. Tucatszámra sorolhatnánk fel hasonló példákat, amelyek egyének és szervezetek önként vállalt, önfeláldozó munkájáról be­szélnek. Pártunk példája és munkája nyo­mán Budapest népe a gyülekezés és szólás szabadsága után beletanul az önkéntesen vállalt közös munkába is. A MÉMOSz-nak a hídépítésért vállalt két és fél órája után a pártnapok névtelen munkafelajánlói a tömegek öntudatának új fejlődéséről be­szélnek. Pártunk munkájának és a magyar demokrácia fejlődésének biztató vissa­­feengja ez. -i­­ Megkezdődött a főváros talpraállítása Vas Zoltán elvtárs első polgármesteri beszámolója a Nemzeti Bizottság ülésén A Nemzeti Bizottság szerda délutáni ülésén Nagy Vince napirend előtti felszólalásában kérte, hogy a Nemzeti Bizottság régebben hozo­tt határozata értelmé­ben a főváros köz­gyűlésébe meghívott Károlyi Mihály, Vám­­béry Rusztem és Bartók Béla részére a meg­hívást hivatalos formában mielőbb juttassák el. A bizottság a kérést magáévá tette. Emelkedő adóbevételek Ezután került sor Vas Zoltán elvtárs első polgármesteri beszámolójára. A múltban — mondotta — a kormányzat, illetve a főváros vezetősége mindenkor arra törekedett, hogy a legkisebb ügy is csak a Városházán keresz­tül legyen elintézhető. Ez természetes volt, mert hiszen ily módon tudták biztosítani az ügyek diktatórikus vitelét. A legsürgősebb feladat — hangsúlyozta ezután — az, hogy a városházi munka nagy részét a kerületi elöl­járóságokba áttéve, a főváros ügyvitelét a demokrácia követelményeinek megfelelőleg decentr­ali­zál­j­ák. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a főváros tisztviselői hónapokon keresztül dol­goztak fizetés nélküli, de a legjobb esetben is csak jelentéktelen előlegeket folyósíthattak számukra. Ezen a tarthatatlan helyzeten kel­lett sürgősen segíteni és ezért vezette be a forgalmi adót. Míg április 10-ig bezárólag a főváros egész adóbevétele mindössze 18 millió pengő volt, május hónapban már 47 millió pengő folyt be. • Ez annak a jele, hogy Budapest megkezdte a talpraállást. Ebből az összegből részben az alkalmazottak fizetését rendeztük, — folytatta Vas elvtárs, — részben pedig a legsürgősebb helyreállítási munkálatokat fedeztük a Beszkrartnál, az Elektromos Műveknél, a Vízműveknél, a bán­­hidai áram bekapcsolásánál és másutt. Min­den kerület részére egy-egy millió pengőt juttattunk, ugyancsak­­egy-egy milliót a fő­város tizenhét ügyosztálya számára. Egy­millió pengőt fordítottunk a deportáltak meg­segítésére. Ezek az intézkedések sürgősek voltak és ezé£t, hogy a demokrácia követelményeinek eleget tegyünk, minden ilyen irányú lépésün­ket tanácsnoki értekezleten tárgyaltuk meg, melyen mindenkor részt vett a törvényhatóság elnöke, az alpolgármesterek és a tanácsnokok. Ezután a polgármester vázolta a Beszkárt helyzetét. A vállalat munkásainak jelentős része még nem kapott fizetést — hangoztatta. — A Beszkárt, üzemének rentábilissá tétele érdekében kérte őt, járuljon hozzá, hogy a viteldíjat öt pengőre emeljék le. Ehhez nem járult hozzá, azonban az üzeme fenntartása érdekében 8.50­ 4 pengős viteldíjat feltétlenül engedélyezni kell. Ezenkívül, a törvényhatóság utólagos jóvá­hagyása reményében, elengedte a közlekedési adót, ami mintegy 12 millió pengőre rúg és a területhasználati díjat. A többi üzenveknél a kiadások minimumra csökkentésével remél­hető az áremelések elkerülése. Az új közmunkarendelet Vas elvtárs ezután áttért a közmunka­­rendelet ismertetésére, amely a közeli napok­ban megjelenik. Eszerint a férfiakat 18­60, a nőket 18—50 éves korukig kell közmunkára igénybe venni. A fasisztákat meghatározatlan ideig dolgoztatják, míg a lakosság többi ré­szét illetőleg a férfiak havi 5 nap, a nők pedig havi 3 nap közmunkát tartoznak elvégezni, mely munkakötelezettség esetleg olyan formá­ban is igénybevehető, hogy az illető az egész évre ledolgozandó 35, illetve 21 napot egyfolytában köteles teljesíteni. Elvben a közmunka díjtalan, de a jól dolgo­zók számára élelmiszert és esetleg bizonyos fizetést biztosítanak. Azok, akik hivatássze­rűen önként jelentkeznek, a kollektív szerző­désekben biztosított fizetést kapják. Ezután ismertette a közmunkaváltság részleteit, majd felsorolta azokat, akik mentesek a közmunka alól. A rendelet befejező része a büntető szankciókkal foglalkozik. A felszólalók elvben elfogadták a rendelet, tervezetet és hangsúlyozták, hogy a közmunka nem terhes áldozat, hanem a® újjáépítés, a szebb és boldogabb jövő felé vezető út záloga. Egyes felszólalók javasolták, hogy jó lenne havi egy-két nap közmunkát megváltási lehe­tőség nélkül mindenki számára kötelezővé tenni. Ezután Kállai Gyula elvtárs ismertette azo­kat a visszásságokat, amelyek a Magyar El­lenállási Mozgalom körül fennállanak. Bár a Magyar Front nem tudta célját százszázalékig ttteevalénítni és * targyat né® ottakosánál * fasiszta elnyomás ellen olyan magasra szi­táni, hogy azt szervezett ellenállássá fokoz­hassa, mégis érdemei vannak, hogy abban a magyar nép legjobb fiai a nemzeti füg­getlenség és szabadság zászlaját az el­múlt években magasra emelhették, bár ez a zászló inkább a tiltakozás, mint a győzelem jelképe volt. A Magyar Front bátor, következetes, antifasiszta politikájával elérte azt, hogy a nemzet becsülete nem ment tel­jesen veszendőbe és a Magyar Front neve a győztes hatal­mak mindegyike előtt tiszta és meg­becsült név: a népi helytállás és nemzeti becsület megtestesülése. Most egyesek, akiknek ehhez a mozgalomhoz annak idején vajmi kevés közük volt, ebből a természetes kötelességből hasznot akarnak húzni, holmi „érdekvédelmi“ szövetségeket A Nemzeti Bizottság ezután elfogadta Kóssa elvtárs javaslatát, hogy feloszlatják a Budai Földigénylő Bizottságot és pártközi bi­zottságot létesítenek Budapesti Területi Föld­­igénylő Bizottság megválasztását célzó gyű­lés össz­­hívására. Ezután elfogadták Rajk elvtárs javaslatát, amely szerint a Bizottság felhívást bocsát ki az ország Nemzeti Bizottságaihoz, hogy teljes erővel kapcsolódjanak bele az újjáépítésbe. (A felhívás szövegét a Szabad Nép részlete­sen közölni fogja.) A napirend utolsó pontjaként Széll elvtárs az igazoló bizottságok működését ismertette. Rámutatott, arra, hogy milyen nagy­ munkát végeztek eddig az igazoló bizottságok, mint­egy 15—20.000 leigazolással, azonban előfor­dultak kivételesen olyas visszás e-­tek, ame­lyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ismertette például, hogy sok helyen az iga­létrehozni, tagjaikat Igazolvánnyal rálátni. A forgalomban lévő ilyen igazolványok, melyek között már 12.000-nél magasabb sorszámú is akadt, nem egyszer az igazoltatóbizottságok jóhiszemű tagjait is megtévesztik. Éppen ezért a Nemzeti Bizottság tiltakozzon minden ilyen álszövetség ellen, semmiféle ellenállási szövetségre szükség nincsen, mert hiszen az ellenállási mozgalom most is folyik, a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Frontban egye­­sült pártok vezetése alatt, itt vannak a nemzeti bizottságok, ame­lyek letéteményesei az ellenállási mozga­lomnak. A Bizottság ezután úgy határozott, hogy állt a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek, a honvédelmi miniszternek, a polgármesternek és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, hogy ilyen szövetség létrehozására vagy jóváhagyá­sára vonatkozó kérelmet tagadjon meg. Aóló bizottságok nem elégszenek meg a meg­­egyezés szerinti ülésenként­ 100 pengős díjjal, hanem 2—300, sőt 500 pengős díjakat számíta­nak fel. Egyesek óránkénti fizetést követel­nek, sőt megtörtént, hogy egyik nagyvállalat alkalmazottainak leigazolása során — úgy­szólván akkoriban — minden egyes leigazolt alkalmazott után kaptak javadalmazást. A legvisszásabb helyzet olyan helyeken állt elő, ahol az igazolási eljárás befejezése után az igazoló bizottság tagjai a vállalat veze­tőségében kaptak alkalmazást. Ugyanez előfordult minisztériumi igazolások során is. Az igazoló eljárások komolyságának és alaposságának megóvása céljából feltétle­nül szükséges olyan rendelet kibocsátása, amely ezeket a visszásságokat gyökeresen ki­­irtja. A Nemzeti Bizottság magáévá tette Széll elvtárs javaslatát és megbízta dr.­ Brer elv­­társat megfelelő tervezet sürgős kidolgozá­sával. Felhívás a Nemzeti Bizottságokhoz Nyilvánosságra hozták a németországi szovjetövezetet A moszkvai lapok közük a németországi megszállási övezet térképét. A lapok be­mutatják azt a vonalat, amelytől keletre a Szovjetunió megszállási övezete esik. A megszállás határvonala a lübecki öböl partján Schleswig-Hol­stein és Mecklenburg határánál kez­dődik és Mecklenburg nyugati határán húzódik egészen Hannover tartomány határáig. E tartomány keleti határán folytatódik Braunschweig határáig, majd Szá­szország nyugati határvona­lán halad délre, érinti Anhalt nyugati határát és a poroszországi szász tar­tomány nyugati határán, valamint Thüringia nyugati határán Bajoror­szág határáig vezet, melynek északi vonalán haladva az 1937. évi csehszlo­vák határ mentén húzódik déli irány­ban. A tervezetből kitűnik, hogy a szovjet megszállási övezetbe oly területek is esnek, amelyek most még angol és amerikai csa­patok kezében vannak. Anglia, az Egyesült Államok és Francia­­ország megszállási övezeteinek határát még nem állapították meg. Attlee: A világbéke előfeltétele a három ha­talmi együttműködés A most kiadott szövetséges nyilatkozat a világtörténelem egyik legérdekesebb okmá­nya. Lényegében a feltételnélküli­ megadás feltételeit foglalja magában. Nem két egy­mással háborúban levő fél írta alá, hanem a feltétlen győztesek egyeztek meg egymás között a legyőzött kezelésére vonatkozólag. Az angol rádió külpolitikai hírmagyará­zója szerint a most kiadott nyilatkozat és az 1918-as compiégnei fegyverszüneti okmány között az a lényeges különbség, hogy akkor a felsgrverszünetet a német kormány kérte, most pedig a német hadsereg főparancsnok­ság , amely ezután, automatikusan feloszlott. Ma nincsenek feltételek. Ez azért fontos, mert ezáltal nem ismételhető meg a német propaganda hazugsága, miszerint az első világháborúban Németországot nem is verték meg, hanem az csupán a wilsoni ígéretekben bízva, tette le a fegyvert. A moszkvai rádió közli, hogy Eisenhower és Montgomery megkapták a „Győzelmi Rend’‘-et, a legmagasabb szovjet kitüntetést. Tassigny tábornok, Franciaország képvise­lője a Szuvarov-rend első osztályát kapta. Tassigny egyébként még nincs véglegesen ki­nevezve, csak mint az első francia hadsereg pananos­orsa tölti le tisztét. Lord Wright, az Egyesült Nemzetek hábo­rús bűnöket kivizsgáló bizottságának elnöke kijelentette, hogy a jövő héten Európába jön, hogy betekintsen néhány okmányba. Göring ügyéről szólva kijelentette, hogy az igen sokoldalú, de magában foglal rablást, gyil­kosságot és másfajta bűnöket. A haldokló angol parlamentet június 15-én oszlatják fel. A választási harc július 5-én indul meg. Július 26-án már megkezdik az eredmények kihirdetését. Churchill beszéde és Attlee válasza a választási küzdelem be­vezetésének tekinthető. A külpolitikai kérdé­sekkel kapcsolatban Attlee a következőket mondotta: — A munkáspárt — nem úgy, mint a kon­zervatívok — teljes er­ővel támogatta a két háború közötti időben a Népszövetséget és üdvözli azt a tényt, hogy San­ Franciscóban tárgyalások folynak egy világszervezet felál­lítása érdekében. A világbéke szempontjából életfontosságú a brit államszövetség, az Egye­­sült Államok és a Szovjetunió közötti együtt­működés és ennek fennmaradása. A munkás­párt mindig azon a nézeten volt, hogy Nagy- britannia és a világ érdekei a felesleges javak felhasználását és nem a hiány mesterséges előidézését kívánják.

Next