Szabad Nép, 1945. június (3. évfolyam, 55-78. szám)
1945-06-07 / 59. szám
Világ ffidetárjai egyesüljetek! SZABAD A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA III. évfolyam, 59. szám . Pártnapok ! Hatalmas tömegek látogatták e heti es pártnaponkat a kerületekben, körzetekben, üzemekben. Az előadók a magyar Borsot is alakító nemzetközi politikát világították meg. A zsúfolt termek tömegeire éveken át a fasizmus árnyéka nehezedett. Ma a demokratikus erők előretöréséről és győzelméről, a Szovjetunió és az angolszászok, különösen az Egyesült Államokviszonyának elmélyüléséről számoltak be ez előadók-Budapest népe megtanulta az elmúlt évek folyamán, hogy mindennapi életének, Borsának egyik legközvetlenebb alakítója a külpolitika. Megkönnyebbülést, örömet és nagyobb aktivitást váltott ki a hallgatóságból, hogy a nemzetközi erők ma a magyar haladást mozdítják elő. A nemzetközi légkör igen kedvező a Szovjetunió, Tito Jugoszláviája és Groza Romániája között elterülő országunk számára. Világosan kell azonban látnunk, hogy mindez csak a lehetőségeket jelenti, de nemzeti feladataink megóvását mégis csak magunknak kell elvégezni. Aki látogatja pártnapjainkat, az bizalommal lehet eziránt, hogy meglesz az erőnk feladataink elvégzéséhez. Elvtársak és a pártunkkal rokonszenvezők, ezrei gyűlnek össze azért, hogy hallják pártunk hangját — de azért is, hogy feleljenek rá. A haladó szellemű, szabad Budapestnek, az új demokratikus közéletnek egyik fő alakító ereje a pártnapi gyűlés. Emlékszünk még a télvégi első pártnapokra, a didergő, néma hallgatóságra, a rosszul, halkan, bizonytalanul énekelt Internacionáléra. A fasizmus karmaiból frisssen szabadult tömeg volt ez, mely bátortalanul tapogatózott a születő szabadságban és még nem mert szólani. Emlékszünk koratavaszi pártnapjainkra, a zsúfolt tömegre, amely megtalálta már hangját. Kérdezni, követelni, keserűséget feltárni már megtanult ez a tömeg — de cselekedni még nem. Forradalmi hangulatok, baloldali túlzások ragadták magukkal nem egyszer a hallgatóságot, de mindez szavakba, panaszba fűlt. Követelték a párttól, a kormánytól, „a magas hatóságoktól“ az éhség, a nyomorúság, a fasiszták megsemmisítését. „Hogy lehet, hogy az üzememben leigazolták a fasisztákat?“ ,— kérdezte néhány hete az egyik hallgató. „Úgy, hogy nem az üzemben, a munkástársai közt harcolt ez ellen, hanem megvárta a pártnapot, hogy panaszkodhasson erről!“ — felelte az előadó. A tömegek hangja tehát megjött, de a hangzatos szavak, a baloldali frázisok gyakran helyettesítették a tettet. A fejlődés nem állt meg ezen a fokon. Pünkösdi pártértekezletünk nyomán bevittük a tömegekbe az újjáépítés nemzeti programját. Az elmúlt hetek pártnapjain visszatükröződik, hogy ez a program harci lendületté, valósággá, tetté válik a tömegekben. A pártnapok felszólalásai egyre sűrűbben a közös áldozatvállalásról, a pártszervezetek, üzemek, szakmák újjáépítésében végzett munkájáról számolnak be a hallgatóság lelkes tapsai közben. Az angyalföldi pártnapon a kerület cipész kisiparosainak elhatározását jelentették be, hogy minden kisiparos ingyen elkészít egy pár bakancsot a vasutasok és bányászok számára. Felhívják a többi kerületek cipészeit, hogy versenyezzenek velük a felajánlásban és termelésben. Kilencedik kerületi szerveztünk elhatározta a pártnapon, hogy önkéntes rohammunkával segíti a Ferencvárosi Fűtőház dolgozóit. Saját szerszámaikkal vesznek részt a vasútépítési munkában. Tucatszámra sorolhatnánk fel hasonló példákat, amelyek egyének és szervezetek önként vállalt, önfeláldozó munkájáról beszélnek. Pártunk példája és munkája nyomán Budapest népe a gyülekezés és szólás szabadsága után beletanul az önkéntesen vállalt közös munkába is. A MÉMOSz-nak a hídépítésért vállalt két és fél órája után a pártnapok névtelen munkafelajánlói a tömegek öntudatának új fejlődéséről beszélnek. Pártunk munkájának és a magyar demokrácia fejlődésének biztató vissafeengja ez. -i Megkezdődött a főváros talpraállítása Vas Zoltán elvtárs első polgármesteri beszámolója a Nemzeti Bizottság ülésén A Nemzeti Bizottság szerda délutáni ülésén Nagy Vince napirend előtti felszólalásában kérte, hogy a Nemzeti Bizottság régebben hozott határozata értelmében a főváros közgyűlésébe meghívott Károlyi Mihály, Vámbéry Rusztem és Bartók Béla részére a meghívást hivatalos formában mielőbb juttassák el. A bizottság a kérést magáévá tette. Emelkedő adóbevételek Ezután került sor Vas Zoltán elvtárs első polgármesteri beszámolójára. A múltban — mondotta — a kormányzat, illetve a főváros vezetősége mindenkor arra törekedett, hogy a legkisebb ügy is csak a Városházán keresztül legyen elintézhető. Ez természetes volt, mert hiszen ily módon tudták biztosítani az ügyek diktatórikus vitelét. A legsürgősebb feladat — hangsúlyozta ezután — az, hogy a városházi munka nagy részét a kerületi elöljáróságokba áttéve, a főváros ügyvitelét a demokrácia követelményeinek megfelelőleg decentralizálják. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a főváros tisztviselői hónapokon keresztül dolgoztak fizetés nélküli, de a legjobb esetben is csak jelentéktelen előlegeket folyósíthattak számukra. Ezen a tarthatatlan helyzeten kellett sürgősen segíteni és ezért vezette be a forgalmi adót. Míg április 10-ig bezárólag a főváros egész adóbevétele mindössze 18 millió pengő volt, május hónapban már 47 millió pengő folyt be. • Ez annak a jele, hogy Budapest megkezdte a talpraállást. Ebből az összegből részben az alkalmazottak fizetését rendeztük, — folytatta Vas elvtárs, — részben pedig a legsürgősebb helyreállítási munkálatokat fedeztük a Beszkrartnál, az Elektromos Műveknél, a Vízműveknél, a bánhidai áram bekapcsolásánál és másutt. Minden kerület részére egy-egy millió pengőt juttattunk, ugyancsakegy-egy milliót a főváros tizenhét ügyosztálya számára. Egymillió pengőt fordítottunk a deportáltak megsegítésére. Ezek az intézkedések sürgősek voltak és ezé£t, hogy a demokrácia követelményeinek eleget tegyünk, minden ilyen irányú lépésünket tanácsnoki értekezleten tárgyaltuk meg, melyen mindenkor részt vett a törvényhatóság elnöke, az alpolgármesterek és a tanácsnokok. Ezután a polgármester vázolta a Beszkárt helyzetét. A vállalat munkásainak jelentős része még nem kapott fizetést — hangoztatta. — A Beszkárt, üzemének rentábilissá tétele érdekében kérte őt, járuljon hozzá, hogy a viteldíjat öt pengőre emeljék le. Ehhez nem járult hozzá, azonban az üzeme fenntartása érdekében 8.50 4 pengős viteldíjat feltétlenül engedélyezni kell. Ezenkívül, a törvényhatóság utólagos jóváhagyása reményében, elengedte a közlekedési adót, ami mintegy 12 millió pengőre rúg és a területhasználati díjat. A többi üzenveknél a kiadások minimumra csökkentésével remélhető az áremelések elkerülése. Az új közmunkarendelet Vas elvtárs ezután áttért a közmunkarendelet ismertetésére, amely a közeli napokban megjelenik. Eszerint a férfiakat 1860, a nőket 18—50 éves korukig kell közmunkára igénybe venni. A fasisztákat meghatározatlan ideig dolgoztatják, míg a lakosság többi részét illetőleg a férfiak havi 5 nap, a nők pedig havi 3 nap közmunkát tartoznak elvégezni, mely munkakötelezettség esetleg olyan formában is igénybevehető, hogy az illető az egész évre ledolgozandó 35, illetve 21 napot egyfolytában köteles teljesíteni. Elvben a közmunka díjtalan, de a jól dolgozók számára élelmiszert és esetleg bizonyos fizetést biztosítanak. Azok, akik hivatásszerűen önként jelentkeznek, a kollektív szerződésekben biztosított fizetést kapják. Ezután ismertette a közmunkaváltság részleteit, majd felsorolta azokat, akik mentesek a közmunka alól. A rendelet befejező része a büntető szankciókkal foglalkozik. A felszólalók elvben elfogadták a rendelet, tervezetet és hangsúlyozták, hogy a közmunka nem terhes áldozat, hanem a® újjáépítés, a szebb és boldogabb jövő felé vezető út záloga. Egyes felszólalók javasolták, hogy jó lenne havi egy-két nap közmunkát megváltási lehetőség nélkül mindenki számára kötelezővé tenni. Ezután Kállai Gyula elvtárs ismertette azokat a visszásságokat, amelyek a Magyar Ellenállási Mozgalom körül fennállanak. Bár a Magyar Front nem tudta célját százszázalékig ttteevalénítni és * targyat né® ottakosánál * fasiszta elnyomás ellen olyan magasra szitáni, hogy azt szervezett ellenállássá fokozhassa, mégis érdemei vannak, hogy abban a magyar nép legjobb fiai a nemzeti függetlenség és szabadság zászlaját az elmúlt években magasra emelhették, bár ez a zászló inkább a tiltakozás, mint a győzelem jelképe volt. A Magyar Front bátor, következetes, antifasiszta politikájával elérte azt, hogy a nemzet becsülete nem ment teljesen veszendőbe és a Magyar Front neve a győztes hatalmak mindegyike előtt tiszta és megbecsült név: a népi helytállás és nemzeti becsület megtestesülése. Most egyesek, akiknek ehhez a mozgalomhoz annak idején vajmi kevés közük volt, ebből a természetes kötelességből hasznot akarnak húzni, holmi „érdekvédelmi“ szövetségeket A Nemzeti Bizottság ezután elfogadta Kóssa elvtárs javaslatát, hogy feloszlatják a Budai Földigénylő Bizottságot és pártközi bizottságot létesítenek Budapesti Területi Földigénylő Bizottság megválasztását célzó gyűlés összhívására. Ezután elfogadták Rajk elvtárs javaslatát, amely szerint a Bizottság felhívást bocsát ki az ország Nemzeti Bizottságaihoz, hogy teljes erővel kapcsolódjanak bele az újjáépítésbe. (A felhívás szövegét a Szabad Nép részletesen közölni fogja.) A napirend utolsó pontjaként Széll elvtárs az igazoló bizottságok működését ismertette. Rámutatott, arra, hogy milyen nagy munkát végeztek eddig az igazoló bizottságok, mintegy 15—20.000 leigazolással, azonban előfordultak kivételesen olyas visszás e-tek, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ismertette például, hogy sok helyen az igalétrehozni, tagjaikat Igazolvánnyal rálátni. A forgalomban lévő ilyen igazolványok, melyek között már 12.000-nél magasabb sorszámú is akadt, nem egyszer az igazoltatóbizottságok jóhiszemű tagjait is megtévesztik. Éppen ezért a Nemzeti Bizottság tiltakozzon minden ilyen álszövetség ellen, semmiféle ellenállási szövetségre szükség nincsen, mert hiszen az ellenállási mozgalom most is folyik, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban egyesült pártok vezetése alatt, itt vannak a nemzeti bizottságok, amelyek letéteményesei az ellenállási mozgalomnak. A Bizottság ezután úgy határozott, hogy állt a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek, a honvédelmi miniszternek, a polgármesternek és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, hogy ilyen szövetség létrehozására vagy jóváhagyására vonatkozó kérelmet tagadjon meg. Aóló bizottságok nem elégszenek meg a megegyezés szerinti ülésenként 100 pengős díjjal, hanem 2—300, sőt 500 pengős díjakat számítanak fel. Egyesek óránkénti fizetést követelnek, sőt megtörtént, hogy egyik nagyvállalat alkalmazottainak leigazolása során — úgyszólván akkoriban — minden egyes leigazolt alkalmazott után kaptak javadalmazást. A legvisszásabb helyzet olyan helyeken állt elő, ahol az igazolási eljárás befejezése után az igazoló bizottság tagjai a vállalat vezetőségében kaptak alkalmazást. Ugyanez előfordult minisztériumi igazolások során is. Az igazoló eljárások komolyságának és alaposságának megóvása céljából feltétlenül szükséges olyan rendelet kibocsátása, amely ezeket a visszásságokat gyökeresen kiirtja. A Nemzeti Bizottság magáévá tette Széll elvtárs javaslatát és megbízta dr. Brer elvtársat megfelelő tervezet sürgős kidolgozásával. Felhívás a Nemzeti Bizottságokhoz Nyilvánosságra hozták a németországi szovjetövezetet A moszkvai lapok közük a németországi megszállási övezet térképét. A lapok bemutatják azt a vonalat, amelytől keletre a Szovjetunió megszállási övezete esik. A megszállás határvonala a lübecki öböl partján Schleswig-Holstein és Mecklenburg határánál kezdődik és Mecklenburg nyugati határán húzódik egészen Hannover tartomány határáig. E tartomány keleti határán folytatódik Braunschweig határáig, majd Szászország nyugati határvonalán halad délre, érinti Anhalt nyugati határát és a poroszországi szász tartomány nyugati határán, valamint Thüringia nyugati határán Bajorország határáig vezet, melynek északi vonalán haladva az 1937. évi csehszlovák határ mentén húzódik déli irányban. A tervezetből kitűnik, hogy a szovjet megszállási övezetbe oly területek is esnek, amelyek most még angol és amerikai csapatok kezében vannak. Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország megszállási övezeteinek határát még nem állapították meg. Attlee: A világbéke előfeltétele a három hatalmi együttműködés A most kiadott szövetséges nyilatkozat a világtörténelem egyik legérdekesebb okmánya. Lényegében a feltételnélküli megadás feltételeit foglalja magában. Nem két egymással háborúban levő fél írta alá, hanem a feltétlen győztesek egyeztek meg egymás között a legyőzött kezelésére vonatkozólag. Az angol rádió külpolitikai hírmagyarázója szerint a most kiadott nyilatkozat és az 1918-as compiégnei fegyverszüneti okmány között az a lényeges különbség, hogy akkor a felsgrverszünetet a német kormány kérte, most pedig a német hadsereg főparancsnokság , amely ezután, automatikusan feloszlott. Ma nincsenek feltételek. Ez azért fontos, mert ezáltal nem ismételhető meg a német propaganda hazugsága, miszerint az első világháborúban Németországot nem is verték meg, hanem az csupán a wilsoni ígéretekben bízva, tette le a fegyvert. A moszkvai rádió közli, hogy Eisenhower és Montgomery megkapták a „Győzelmi Rend’‘-et, a legmagasabb szovjet kitüntetést. Tassigny tábornok, Franciaország képviselője a Szuvarov-rend első osztályát kapta. Tassigny egyébként még nincs véglegesen kinevezve, csak mint az első francia hadsereg pananosorsa tölti le tisztét. Lord Wright, az Egyesült Nemzetek háborús bűnöket kivizsgáló bizottságának elnöke kijelentette, hogy a jövő héten Európába jön, hogy betekintsen néhány okmányba. Göring ügyéről szólva kijelentette, hogy az igen sokoldalú, de magában foglal rablást, gyilkosságot és másfajta bűnöket. A haldokló angol parlamentet június 15-én oszlatják fel. A választási harc július 5-én indul meg. Július 26-án már megkezdik az eredmények kihirdetését. Churchill beszéde és Attlee válasza a választási küzdelem bevezetésének tekinthető. A külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban Attlee a következőket mondotta: — A munkáspárt — nem úgy, mint a konzervatívok — teljes erővel támogatta a két háború közötti időben a Népszövetséget és üdvözli azt a tényt, hogy San Franciscóban tárgyalások folynak egy világszervezet felállítása érdekében. A világbéke szempontjából életfontosságú a brit államszövetség, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti együttműködés és ennek fennmaradása. A munkáspárt mindig azon a nézeten volt, hogy Nagy- britannia és a világ érdekei a felesleges javak felhasználását és nem a hiány mesterséges előidézését kívánják.