Szabad Nép, 1945. június (3. évfolyam, 55-78. szám)
1945-06-03 / 56. szám
VASÁRNAP, 1945 JÚNIUS 3 SZABAD NÉPE Teljes erővel dolgozik a Ganz-gyár Vezetőség és üzemi bizottság, munkások és értelmiség együtt küzdenek a jövőért Bangók áradnak a szabadba, munka eleven ritmusa, dala telíti sötétszürke deszkakerítések, téglafalak mögül. A meg a levegőt. Ganz és Társa villamossági, gép, vagon, és hajógyár rt. Gyártelepei voltak: Ratiborban, Leobersdorfban, Amszterdamban. A hatalmas telepet négy utca határolja és itt Diesel-motorokat, mezőgazdasági gépeket, hengerszékeket, mindenféle vagonokat, síneket gyártottak. A Ganz-gyár készítette a 110 ezer voltos budapest—bánhidai magas feszültségű távvezetéket és a budapest— hegyeshalomi villamosvezetéket. Szállított Franciaországba villamosmozdonyokat, Romániába, Spanyolországba, Bulgáriába, Törökországba, Egyiptomba, Olaszországba, Indiába vasúti kocsikat, autóbuszokat, motorokat, turbinákat, szivattyúkat... Mai Éljen a dolgozók harci egysége.* // A gépházműhelyben finom fapor terjeng. A szalagfűrész vinnyog. A maró alt hangon énekel. Az egyengető mormogva köpködi a habfehér forgácsot. A körfűrész alkony. A négyfejes gyalut most szerelik, két hét múlva búgni fog. öt hónappal ezelőtt, Hitler átkozott totális háborúja nyomán, itt is halott némaság volt. Mint a többi műhelyben. „Budapestet megvédjünk!” — üvöltöttek Beregfiék és a gyár 70 százaléka rombadőlt. 781 gépből 341 maradt használható állapotban, 330 sérült, de javítható, 44 teljesen elpusztult és hatvanhatot elvittek. „Éljen a dolgozók harci egysége!’“ — hirdetik a kapu fölött, a két nagy munkáspárt egységbe olvadt nagy, vörös betűi. A munkások, tisztviselők összefogtak a felépítés nagy munkájában, napi egytál ételen. Közlekedési eszközök hiánya miatt a dolgozók gyalog jártak be a távoli környékről, hogy dolgozzanak. Építettek, alkottak. Rohammunka volt. Ebből az ifjúmunkások is kivették a részüket, napi 3—4, díjazatlan túlórával. Ma is- És új élet sarjadt a romokból. Egymásután indult meg a munka a műhelyekben. A munkások egymásután hozták Ezerkilencszáznegyvennégyben a gyár munkás- és tisztviselő létszáma 5600 fő volt. Ma 7100 ember dolgozik a kőbányai úti Ganzban. A gyár falai között mintha a Svájcból ideszakadt, tanonckönyvekből ismert Ganz Ábrahám szelleme kísértete, 101 esztendő, a gyáralapítók távlatából. A világhíres Griffin-kerekek is felrémlenek, a szabadságharc idején kezdték gyártani szériában. Ganz pályája egyéni karrier volt, az iparosodás kedvező idején. De felrémlik 1930 is. Alaptőke 17 millió 150 ezer pengő. Osztalék: 1 millió 960 ezer pengő. Igazgatók jutaléka: 228.468 pengő. 1930 szeptember elsején, a fővárosban, a munkások munkáért, kenyérért, tüntettek. Sortűz dördült és munkásvér folyt Budapest utcáin. Ma, kollektív egység a gyár. Azelőtt az igazgatóságnak, ügyvezetőségnek, felügyelőbizottságnak majdnem 50 főnyi tagja volt. Közöttük angolok, franciák, hollandok, olaszok, németek , nagykapitalisták. A tőke erősen nemzetközi! Ma, az igazgatóság számos tagja elmenekült. Néhányan, akik nem voltak részvényesek és nem azonosították magukat a szélsőjobboldallal, itt maradtak. Produktív munkát végeznek részvények, osztalékok nélkül, szorosan együttműködnek az üzemi bizottsággal. Együtt törik a fejüket, szeretnék, ha a gyár száz százalékig kivenné részét az építőmunkából. Sín kell, de mozdonyokra, vagonokra is helyre a megrongált gépeket. Napokkal, a rohammunka megindítása után a Vörös Hadseregnek dolgoztak, a győzelemért. A termelés egyre nagyobb méreteket öltött. A gyár ma már hengerszékeket, fogaskerekeket, szivattyúkat, sínelágazásokat, gázmotorokat gyárt. Sorra javítja a sérült vagonokat, autókat. Az öntödében villanykályha működik. A Martin-kemencét felépítették, rövidesen besütik. A kovácsműhelyben földet rengetve dübörögnek a kalapácsok. Az öntvénytisztító fülsiketítőn lármázik. A nagyesztergában fényes vasforgácsot masnak a kések. Üzembe helyeztek 32 elektromos- és 20 kézidarut. Két nyersolaj- és egy benzinmotoros tolatómozdony is elkészült. Az utóbbit a gyár kölcsönadta a közellátási kormánybiztosságnak. A grafikon, mint a szív működéséről tanúskodó kardiográf, felfelé ívelő, lágy hullámú vonalakat mutat a termelésben. Februártól 16 millió 720 ezer pengő értékű rendelést kapott a gyár. Április végéig több mint 10 millió értékű árut szállított a megrendelőknek, szükség van. A jelszó: gyártsunk mozdonyokat, vagonokat! De áram, szén, nyersolaj, pénz és még több munkáskéz kellene! Az elektromosművek minimális áramot ad a Ganznak. Szén kevés érkezik. Nyersolajból több kellene. A munkások közül, főként a segédmunkásokban nagy a hiány. A gyár, a múltban, a lehetetlen kereseti viszonyokkal a fővárost környező falvaikba kényszerítette a munkásokat. Ma aztán, a rendszertelen közlekedési viszonyok miatt, nem tudnak bejárni a városba, a gyárba. Az élelmezés is nagy gond. A gyár konyhája 650 ember számára ad naponta ebédet. Miből él a többi ezerötszáz ember? Naponta tíz deka kenyér, a kertgazdaság még nem ad élelmet. Rizstermelés, baromfitenyésztés — Beszerzési csoportunk vám, így akarjuk leküzdeni a nehézséget! — mondja Aleva Bajos elvtárs, az üzemi bizottság titkára. — Vannak vagonaink, állandóan a vidéket járják, mégis nagyon kevés az élelem. Mert kevés a pénzünk. Pénz, pénz, pénz kellene miinél előbb .. . Rövidesen kapunk, hiszen a Kommunista Párt javaslatára megszavazták a másfélmilliárdot. Rizst is termelnek, kísérleteznek vele, valószínű, sikerülni fog. Azonkívül baromfitenyésztéssel is próbálkoznak. Ültetni való tojásokat, tyúkokat, kiscsirkéket hoztak, a A mai vezetőség nem azonosítja magát Zilahi főmérnökkel. A mai vezetőség tudja, hogy küzdeni, dolgozni kell. Egyetlen út van, s az megpróbáltatásom, de hogy a holnaputánhoz elérjünk, el kell érnünk a holnapot is — és túl kell élnünk a mai napot! — Az értelmiségi réteg örömmel fogadta Rákosi Mátyás elvtársnak az első országos pártnapon elhangzott kijelentését és boldogan szorítja meg a feléje nyújtott, baráti kezet! Együttműködni — igen ... Ezt akarjuk mi is ... dolgozni, dolgozni, mert munka nélkül nincs élet, nincs jövő! — mondja Lehel Viktor műszaki igazgató. * A gyár halkan zsong. Mintha ének lenne. Ének a munkáról, a szellemi és fizikai munkások egységéről és arról a nagy küzdelemről, amit együtt végeznek. A kovácsműhely nagykalapácsa nagyot dörren és ez úgy hat, mint Valami goromba pont, amely véget vet minden, nem időszerű vitának. A kőbányai úton villamos csilingel s a magas, gránátsebezte kémények mintha integetnének . . . Hamvas H. Sándor Múlt és jelen közellátási kormánybiztosság segítségével. Kiscsirkék már érkeztek, darabja harminc pengő. Házinyulat is rendeltek, száztíz darab jön, — de mikor? Heroikus küzdelmet vív a Ganz-gyár munkássága az élettel, az életért, a jövőért. De akadnak olyanok is, akik megtorpannak, elfáradnak, kimerülnek. Vannak, akik újra és újra szabadságot kérnek, azon a címen, hogy élelmiszerért mennek vidékre. Az üzemi bizottság megunta a folytonos szabadságkérést. Tessék választani: dolgozni, vagy pedig kikérni a munkakönyvét és a gyárigazolványt visszaadni! Szabadságot nem adunk ezentúl. Zilahi főmérnök úr... A gyár vezetősége szorosan együttműködik az üzemi bizottsággal. A régi nagy szakadék eltűnt a szellemi és fizikai munkások két tábora közül. A főmérnök havi fizetése nem haladhatja túl a szakmunkás havi keresetének háromszorosát, csak kivételes esetben. Közelebb kerültek egymáshoz, anélkül, hogy a szellemi munkások lesüllyedtek volna. Hol van már a múlt, Zilahi főmérnök, aki egy sztrájk alkalmával azt mondta: „Nem tűrhetem, hogy egy egyszerű martinmunkás annyit keressen, mint én!” De tűrte, hogy a vidékről bejáró mun Együttműködni — igen! GOLDONI A LIGETBEN Irta: Háy Gyula Minden színháznak időnkint vissza kellene menni a színjátszás gyökeréig, a drámai művészet ősforrásáig. Ezt tette most a Szabad Színház. Both Béla lelkes és tehetséges együttese rövid és szerencsétlen elkalandozás után a weimari Németország dramaturgiailag silány, politikailag helytelen álforradalmi álirodalmába, most ahhoz a szerzőhöz fordult, akihez felfrissülésül minden színháznak el kellene jutnia, akihez minden társulatnak el kellene kalauzolnia a közönségét. Goldoni nem irodalmi óriás, de olyan erő dolgozik benne, amely magasan a saját írói jelentősége fölé emeli színpadi szempontból. Ez a XVIII. századbeli velencei ügyvéd és kamarás, akit annyira megszállt a színjátszás szelleme, hogy megszökött a saját „bevágódott“ életétől, elszegődött egy vándor színésztársulathoz, hogy mint háznélküli háziszerző járja velük ekhósszekéren a falvakat, városokat, tettével határkövet rakott le a színműirodalom történetében. Carlo Goldoni volt az első szerző Olaszországban, aki a rögtönzött, íratlan színjátszás, a commedia dell' arte helyébe a leírt szövegű komédiát hozta. Ezzel Európának ebben a részében megindult az a folyamat, amely tulajdonképpen még most sincs befejezve: a modern színdarab kialakulása. A Szabad Színház rokonszenves fiatal gárdája helyes ösztönnel nyúl vissza a mai értelemben vett színház születéséhez, amikor meg akarja sürgetni, egészséges lefolyásúvá akarja tenni a maga színházának megszületését. Ami a „Furfangos özvegy“ előadásán először is megcsapja a nézőt, az a fiatalság üde lehelete; ez árad ki az öreg darabból, ez a fiatal együttes játékából. Goldoni aranyszabályok szerint gondolta ki darabjait: a mindennapi gyakorlatból, a közönséggel való együttélésből, a közönség jóindulatáért és megértéséért folyó szakadatlan küzdelemből levont aranyszabályok szerint. A közönségre való hatás módszereit lehet finomabbá, százszor is finomabbá tenni, mint ahogy azt a színpadrajongó velenceinél látjuk. De az alapoktól eltérni büntetlenül nem lehet. Jaj annak a színpadi szerzőnek, aki a meseszövésben a jelenetezésben, az időtartamok kimérésében figyelmen kívül hagyja a néző öntudatlan, szinte fizikai visszahatásait. Jaj annak, aki drámaiatlan mer lenni a színpadon, aki a kijelentéseket akarja a konfliktusokhelyére tenni, aki nyilatkozatokkal akarja pótolni azt, amit szereplők — vidám vagy komoly — harcos összecsapásával nem tudott kifejezni. Csak egy dolog mentheti meg az ilyen szerzőt a bukástól: a tudálékos, fontoskodó, színházat nem szerető kritika védő karja. Ez alatt a védőkar alatt satnyult el fokról-fokra a színműirodalom. Vele együtt vált drámaiatlanná, epikaivá, konfliktus nélkül tolvacsörgedezővé a színművészet is. Évtizedeken keresztül tápláltak bennünket azzal a naturalista színészettel, amely az „egyszerűséget“ a tartalmatlanságig, a „természetességet“ a természetellenességig vitte. Ennek esett áldozatul sok nagytehetségű színészünk, ennek a kö- vetkezményét nyögi színészetünk , mind a mai napig. Ebből a hi- nárból kell kilábalnia annak, aki az új idők új színpadán meg akar állni, az új idők új feladatainak meg akar felelni. Ez ellen a betegség ellen kitűnő — és még hozzá édes — orvosság ! Goldoni. Ha Both Béla rendezésében valami kivetnivalót találunk, akkor ez éppen az, hogy még nem tudott egészen vele menni Goldini drámaian játékos alkotó kedvével. A darab dramaturgiai vonala nála háttérbe szorul, itt-ott egészen elvész és marad a nagyon élvezetes, színpompás, kacagtató jelenetek nem drámaian vígjátéki, hanem epikusan humoros sorozata. Ezt részben egy szerep elhibázott kiosztása is okozza. Árva János, akit még sok jó szerepben akarunk a színpadon látni, egész egyéniségénél fogva nem alkalmas arra, hogy a „Furfangos özvegy“ szerelmi bonyodalmának tengelyében álljon. De egyes képekben, például abban a nagy ízléssel és felcsillanó drámai érzékkel rendezett jelenetsorban a fogadó előtt, amely Rosaura és a gróf párbajában tetőződik be, megmutatta Both, hogy nem a drámai érzék hiánya, hanem csak a színpadjaink nagyrészén uralkodó rossz hagyomány kötötte meg a kezét. A Rosaura szerepében bemutatkozó Kiss Hana nem mindennapi szépségét az anyatermészettől, a többit, amit a szerepben nyújt, a rendezőtől kapta. Ez a tehetséges művésznő örülhet, hogy ebbe az együttesbe jutott ; itt nőhet és belenőhet ,nem az elhaló, hanem a születő színházba. Szigeti Jenő Pantellone szerepében nem retten vissza a bevált eszközök használatától — és igaza van. De Kemény László a lord szerepében új eszközöket talál — és neki meg inkább igaza van. Újszerű Orbók Endre fanyar Arlecchinoja is, kár, hogy dinamikában elmarad tehetséges és okosan elragadó partnere, Szilágyi Bea mögött. Tóth Júlia, Kállay Ferenc jól illeszkednek bele a biztos kézzel összetartott együttesbe. Soós Lajos tehetséges színész, akitől sokat várhatunk. Külön dicséret illeti a játékosan dekoratív díszletek tervezőjét, Hetényi Klárát. A közönség hálásan fogadja a kacagtató jeleneteket. A Liget hagyománya jogaiba lép: a nézők feszültebb jeleneteknél közbekiabálnak, akár csak a hökömszínházban. Aki ezt esetleg sértőnek találja az nem szereti szívből a színházat. Bothék a helyes darabválasztással és a jó játékkal meghódították közönségük szívét. Alig lehet abban kételkedni, hogy Budapest dolgozói egyenként és szervezetten igen sok házat fognak megtölteni, hogy örüljenek Goldoninak és a fiatal magyar színtársulatnak, amely ily jól megértette, ily kitűnően tolmácsolta ezt az örökifjú, vidám olaszt. a Goldberger Sam F. és Fiai Rt. textilgyár központi irodájához a Nemzeti Bizottág álltal kiküldött Igazoló Bizottság megalakult. Az Igazoló Bizottság működését 1. év június hó 14 -én kezdi meg Az Igazoló Bizottság ezennel felhívja mindazokat, akik a vállalat központi alkalmazottainak olyan magatartása »Alagy cselekményeiről tudnak, amelyek sértették vagy sértik a magyar nép érdekelt, mind ezt, mind vonatkozó bizonyítékaikat 8 napon belül az Igazoló Bizottság elnökéhez: Markovit» László, V., Dorottya u. 1 sz. (KOKSz) levélbe»« juttassák el. Az írásbeli bejelentésnek a bejelentő nevét és lakcímét tartalmaznia kell, névtelen bejelentésekkel a bizottság nem foglalkozik. Az igazolás alá vonandó központi alkalmazottak névjegyzéke a vállalat, központi irodájának telephelyén, V., Arany János u. 3. van közszemlére kitéve ká-sok ingyen hordják neki a tejet, vajat, túrót, tojást és önszorgalomból új akkordár-táblázatot készített; ha kevesebb a termelés, magasabb, ha több a termelés, alacsonyabb az akkordár. „Itt, a Martinban, nem lesz vörös patkány, amíg én itt vagyok!” — mondta és megmagyarázta az új akkord-alapár lényegét. „A magasabb termelésnél azért alacsonyabb az akkordár, hogy a rosszabb, szűkösebb napokra is gondoljunk!” Milyen humanitás! Its a gyár mindenféleképpen jól járt húszhuszonöt százalékkal. Üdvözlőbeszédek Vorosilov tábornagy fogadóestélyén Vorosilov tábornagy a hitleri Németország felett aratott győzelem alkalmából adott fogadóestélyén pohárköszöntőt mondott, amelyben üdvözölte a magyar kormányt és a megjelent vendégeket s poharát a magyar nép felvirágoztatására ürítette. W. Key amerikai altábornagy pohárköszöntőjében üdvözölte Sztálin marsallt, Truman elnököt és Churchill miniszterelnököt mint a győzlem kivívóit és rámutatott arra, hogy amint a diadalt a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió kormánya, az angol hadsereg és az angol kormány és az USA hadserege és kormánya együttesen vívta ki, ugyanígy egyetértésben fogják megvalósítani a béke nagy művét is. O. P. Edgcumbe vezérőrnagy, az angol bizottság katonai vezetője pohárköszöntőjében rámutatott arra, milyen hősies küzdelem árán sikerült a szövet?«, és nemzeteknek az együttes győzelmet kivívni. Biztos abban, hogy ugyanilyen együttes munkával kivívják majd a béke diadalát is. Gyöngyösi János külügyminiszter pohárköszöntőjében a magyar nép nevében köszönetet mondott a szövetséges hatalmaknak a hitleri Németország felett aratott nagy győzelemért. A magyarság a győzelem megünneplésében teljes szívvel részt vesz, mert a szövetségesek győzelme számunkra a zsarnokság alóli felszabadulást jelentette. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a béke nemcsak a nagy nemzeteknek lesz tartó békéje, de ne a kis nemzetek boldogulását is lehetővé teszi.