Szabad Nép, 1945. július (3. évfolyam, 79-104. szám)

1945-07-01 / 79. szám

VIZÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP 845 JOt 21 W -doa------pcr*c­* y £ t 3^^ A magyar'szakszervezetek a szakszervezeti világkongresz*­szuson — Perő elvtárs közlekedésügyi miniszter beszéde Szolnokon — A francia kommunista párt a munkásegy* ségért — A munkássajtó összejövetele — 50.000 jugoszláv ifjú hősi halála a szabad Jugoszláviáért — Elakad a pénz­­ügyminiszternél a vasutasok és postások fizetésrendezése A MA­G­Y­A R KO­MM­UN­ISTA P­Á­­RT K­Ö Z P O NT­I L­A­P­J­A III. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM ÁRA 2 PENGŐ, KÉPES SZABADNÉP­PEL EGYÜTT 4 PENGŐ. VASÁRNAP, 1945 JULIUS 1. A Szovjetunió: szomszédunk írta: Révai József A Szovjetunió és Csehszlovákia szerződést kötöttek, melynek ér­telmében Kárpátalja „csatlakozik eredeti hazájához, Ukrajnához és beleolvad az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaságba“. Ezzel a Szovjetunió szomszé­dunk lett. Magyarországnak és Szovjetukrajnának közös határa van. Szívből örülünk ennek a meg­oldásnak. Magyar szempontból, a nemzeti önrendelkezési jog­­ szem­pontjából, a Duna-medencében élő népek békéje és együttműködése szempontjából egyaránt helyes és igazságos ez a megoldás. Kárpátalja 1918-ig Magyaror­szághoz tartozott, Trianonnal Csehszlovákiához került, Csehszlo­vákia feldarabolása után Magyar­­ország fegyvers erőszakkal meg­szállta. Ezt a megszállást a demo­kratikus hatalmak sosem ismer­ték el, Kárpátalja nemzetközileg Csehszlovákia ideiglenesen okku­párt részeként szerepelt. Kárpátalja népe sosem nyugo­dott abba bele, hogy Csehszlová­kia és Magyarország civódjanak érte. Nem akart se Csehszlová­kiához, se Magyarországhoz tar­tozni. Elleneszegült mind a cseh gyarmatosításnak, mind a ma­gyar elnyomásnak. A kárpátaljai ukrán és orosz nép nem kapta meg az ígért autonómiát se a csehektől, se a magyaroktól. Kár­­pát-Ukrajna népe a cseh uralom alatt is, a magyar uralom alatt is hazavágyott, a nagy ukrán államba,a nemzeti és állami egyesülésre tö­rekedett a 40 milliós ukrán nép­pel. Most végre teljesedett évtize­des vágya: megtörtént az ukrán nemzeti állam legutolsó elszakí­tott darabjának egyesülése az ukrán anyaországgal. Magyar szempontból ezt az egyesülést csak üdvözölni lehet. Akik „Szent Istvánt’ birodalmá­nak“ egy darabját siratják, akik a „gens fidelissimát", „Rákóczi népét“ emlegetik, gondolják meg, hogy Kárpátalja népe számára Magyarország nem Rákóczi, hanem Tomcsányi Vilmos és Kozma Mik­lós országa volt. A „történeti jog“ a múlté. A magyar „biroda­lom“ imperialista álma két ízben vitt bennünket a megsemmisülés szélére, ideje végérvényesen fel­számolni minden igényünkkel, minden „történeti“ jogcímünkkel a szomszédságunkban élő szláv népek elnyomására. El kell ismer­nünk nemzeti egységre, önálló ál­lamiságra való jogukat, annál in­kább, mert ezt a jogukat elisme­résünk nélkül is gyakorolják. Az önrendelkezés joga megilleti a kárpátaljai népet is, a 40 milliós ukrán nemzet részét. Amikor Kár­pátalját Csehszlovákiához csatol­ták, a magyar sovinizmus több­kevesebb joggal emlegethette, hogy a kárpátukrajnai népen erő­szakot követtek el. Még magyar hazafiak is akadtak, akik keserű­séggel gondoltak Kárpátukrajna bekebelezésére Csehszlovákiába. Most ennek vége. A magyar haza­fiak számára is elégtétel, hogy Kárpátalja népe nem úgy szaba­dult fel a magyar elnyomás alól, hogy cseh elnyomás alá került, hanem úgy, hogy megszabadult minden­ elnyomástól. Közös határunk van a Szovjet­unióval ! Amikor 1939-ben a Szov­jetunió a lengyel nagybirtokosok uralma alatt nyögő Nyugatukraj­­na felszabadításával megjelent a Kárpátoknál és szomszédunkká lett, a magyar reakción rémület lett úrrá. Sőt, nemcsak a magyar reakción, hanem számos olyan magyar demokratán is, aki össze­­egyeztethetőnek tartotta a ma­gyar nemzeti és a magyar „biro­dalmi“ gondolatot és a magyar „birodalmi" igényeket féltette a Szovjetuniótól. Még a magyar de­mokratikus erők egy részét is megbabonázta a Szovjetunió szom­szédsága — ez volt a fő oka an­nak, hogy oly nehezen, oly této­ván, oly sok gátlással indultak csak harcba a háború alatt a né­met elnyomás ellen. Reméljük, ezeknek a gátlások­nak és ijedelmeknek vége. Re­méljük, a magyar demokraták zöme már felismerte, hogy a ma­gyar függetlenségnek a Szovjet­unió szomszédságától nem kell tartania, hisz a Szovjetuniónak köszönhetjük visszanyert függet­lenségünket. Reméljük, a magyar demokrácia táborában csak törpe kisebbség azoknak a száma, akik a magyar „birodalmi“ gondolat újjáéledésében reménykednek és akik a magyar függetlenség biz­tosítékát két nagyhatalom Ma­gyarországért való vetélkedésé­ben látják. Mi nem tartozunk azok közé, akik a világpolitika alakulásában a földrajzi tényezőnek döntő sze­repet tulajdonítanak. A geopoli­tika „tudományát“ fasiszta hum­bugnak tartjuk. De hogy a föld­rajzi tényezőnek is van szerepe a világpolitikában, országok sorsá­nak alakulásában, azt nem tagad­juk. Az, hogy a Szovjetunióval kö­zös a határunk, olyan földrajzi tényezője sorsunk alakulásának, amit nem tudomásul venni, botor­ság és vakság. A Szovjetunióval való barátság politikáját a szovjet-magyar szom­szédság ténye egymagában is dik­tálja, ha számba vesszük, hogy ke­leti szomszédunknak köszönhetjük szabads­águnkat, köszönhetjük a magyar demokrácia győzelmét és megsegítését. E szomszédság té­nye emlékeztessen bennünket ar­ra, hogy Európának ahhoz a ré­széhez tartozunk, amely sokkal közelebb fekszik a Kárpátokhoz és a Fekete-tengerhez, mint a La Manche-csatornához. Annál fontosabb erre emlékezni, mert nem múló, konjunkturális változások tették a Tiszát szovjet­magyar határfolyóvá, hanem tar­tós, hosszú időre szóló változások. Még sokan nem érik fel ésszel, hogy ez a háború évszázadokra szóló vál­tozásokat eredményezett az euró­pai államközi viszonyokban. Az egyik döntő ilyen változás a Szov­jetunió világpolitikai súlyának, jelentő­égének és hatalmának a megnövekedése. Nem kell Euró­pát „érdekszférákra“ osztani ah­hoz, hogy belássuk: a Szovjetunió megnövekedett világpolitikai sú­lya jobban érvényesül a határai­hoz közelebb, mint a távolabb fekvő területeken. Magyarország határos a megnövekedett súlyú Szovjetunióval: ez a tény nem konjunkturális, hanem évszáza­dokra szóló jelentőségű, amelyet tanácsos nem egyszerűen a napi politika szempontjából, hanem a magyar állami lét körülményei­nek és feltételeinek nagy törté­nelmi távlataiból is megítélni. „A Duna-völgye a dunai né­peké“ — hangzott a jelszó egy évszázad óta. Ne legyen a Duna­­völgye nagyhatalmak vetélkedésé­nek színhelye, a Duna-medencéjé­­ben lakó népek ne ellenségei, ha­nem testvérei legyenek egymás­nak! A magyar, a román, a jugo­szláv, a cseh és szlovák nép leg­jobbjai álmodtak a dunai népek békéjéről és barátságáról, az im­perialista vetélkedés száműzéséről a Duna völgyéből. Mindhiába! Amíg a Duna völgyében szavuk és hatalmuk volt imperialista hatal­maknak, addig a dunai népek megbékélése vágyálom maradt, addig az itt élő népeket egymás ellen lehetett kijátszani, mert egyiknek is, másiknak is módjá­ban volt a vetélkedő nagyhatal­mak egyikéhez, vagy másikához elszegődni. A dunai népek a ma­guk békéjét a maguk erejéből nem tudták megvalósítani. Most első ízben adódik alkalom a nagyhatalmi vetélkedés és ezzel a Duna-völgye népei közti békét­lenség kiküszöbölésére. Első ízben jelenik meg a Kárpátok gerincén innen egy olyan nagyhatalom, mely a dunai népekre semmit nem akar rátukmálni, kivéve azt, amit maguk is akarnak, békét, egymás megértését és demokráciát. Első ízben jelenik itt meg egy olyan nagyhatalom, melynek önnön ér­­deke, hogy ne szítsa, hanem ki­küszöbölje a dunai népek év­századok óta kifejlődött ellentéteit és a végleges megbékélés útját egyengesse Európának ebben a hagyományos viharsarkában. Hogy ez mit jelent, azt mi, ma­gyarok tudjuk legjobban és éppen most, amikor nem felül vagyunk, hanem alul. A Szovjetunió duna­­völgyi szerepéből kóstolót kap­tunk akkor, amikor a Vörös Had­sereg beavatkozására végeszakadt a Maniu-gárdák magyarellenes ga­rázdálkodásának Északerdélyben és megkezdődött a Gróza-kormány demokratikus, a sztálini példa után induló nemzetiségi politikája. A Szovjetunió duna-völ­gyi befo­lyásának fogja köszönhetni és kö­szöni máris a szlovákiai magyar­ság sorsa enyhülését, a pozsonyi és komáromi magyar iskolák meg­nyitását és a jövőben az elismeré­sét annak, hogy érdemes a demo­kráciára és az egyenjogúságra. Ha a duna-völgyi népek békéje és megértése, magyar nemzeti ér­dek, akkor a Szovjetunió meg­jelenése a Kárpátokon innen, ugyancsak az. . A közös szovjet-magyar határ évszázadokra szóló változás, mert a világtörténelem legnagyobb há­borújának eredményeiből követke­zik. De ebből folyik az is, hogy illenék a Duna-völgyében végbe­ment demokratizálódás, köztük a magyar demokrácia berendezkedé­sét is, évszázados és nem hónapos mértékkel mérni. A magyar reak­ció, mely apró-cseprő belső csete­patékkal, a demokrácia berendez­­kedésének lassításával foglalkozik, homokba dugja a fejét a szovjet­­magyar közös határ világtörté­nelmi ténye előtt. Aki akkor, ami­kor a Tiszánál Szovjetukrajna kezdődik, reakciós intrikákra fe­­csérli az idejét, elárulja, hogy mucsai perspektívából csinál ma­gyar politikát. De a magyar reak­ció téved: Mucsa nem Magyar­­ország. Nem Mucsa diktál Európá­nak. A szovjet-magyar közös ha­tár világtörténelmi tényével szem­ben: a magyar reakció lovagjai szánalmas Don Quichote-lovagok. Molotov: Első ízben egyesült az ukrán nép Küszöbén a hármas találkozó — Megszűnik Olasz­ország megszállása — Az új lengyel kormány A világpolitika nagy eseménye közvetlen közelünkben zajlott le. Firlinger csehszlovák miniszterelnök moszkvai tárgyalásai, melyek a leg­­szívélyesebb légkörben folytak, jú­nius 29-én egyezmény aláírására ve­zettek. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió és Csehszlovákia számot vetnek a kárpátukrajnai nép akaratával és ezért Kár­­pátukrajnát Szovjetukrajnához csatolják. Ezáltal Magyarország a Szovjetunió közvetlen­ szomszédjává válik. A cseh-szovjet­ egyezményt orosz, ukrán és szlovák nyelven szövegez­­ték meg és azt Molotov és Firlinger csehszlovák miniszterelnök írta alá. Az ukrán­ és orosz nemzetiségű sze­mélyeknek jogukban áll 191­. január 1-ig egész Csehszlovákia területén a szovjet állampolgárságot felvenni. A Kárpátalja területén lakó cseh és szlovák nemzet­iségűeknek viszont jogukban áll, hogy ugyaneddig a ha­táridőig a csehszlovák állampolgár­­ságot válasszák. Az átköltözők min­den ingatlanukért kártalanítást kap­nak. Az egyezmény aláírása után Mo­lotov a következő beszédet mondta: •­ A csehszlovák köztársaság és a Szovjetunió között Kárpát-Ukraj­­nára vonatkozóan épen most aláírt szerződésnek nagy politikai jelentő­sége van. A kárpátukrajnai nép ezer esztendőn át el volt szakítva anya­országától,­ Ukrajnától. Már a X. század végén a magyarok uralma alá került. A magyar földbirtokosok és kapitalisták, majd a németek, a jogtalanság, az elnyomás és a gyarmati kizsákmányolás kor­­mányzatát teremtették meg ott. Üldözték az ukrán nyelvet, megtil­tották ukrán iskolák megnyitását, és minden módon igyekeztek szét­rombolni és megsemmisíteni Kárpát- Ukrajna nemzeti ukrán kultúráját. Kárpát-Ukrajna sok lakosa kényte­len volt szülőföldjét elhagyni és más országokba költözni. Mindezek ellenére Kárpát-Ukrajna népe nép­rajzi jellegénél, nyelvénél, erkölcsei­nél és szokásainál, valamint törté­nelmi sorsánál fogva az ukrán nép része volt s maradt. Közismert, mi­lyen nagy volt; régtől fogva az az óhajtása, hogy­­ ismét egyesüljön ukrán fajtestvéreivel. A sok meg­próbáltatáson keresztülment népnek mindig ez volt a vágyálma. Stockholmban hivatalosan közült, hogy a diplomáciai viszony Svéd­ország és Lengyelország között új­ból helyreállt. Az angol rádió m­­­állapítja, hogy az angol korma ■■ már számolt azzal, hogy nem ism­­­eti el a londoni lengyel kormán­y és az ezzel kapcsolatos intézkedé­sét ismertette. Az angol közmi* eddig több mint 120 millió font tá­mogatást juttatott a „lengyel ko­mánynak“, részint pénzben, részint áruban, illetve hadianyagban. Az angol rádió jelentése szét'­' brit és amerikai tisztek repültek Berlinbe, hogy befejezzék a meg­szálló brit és amerikai csapatok be­vonulásának előkészítését. Az angol­szász csapatok bevonulása után rö­videsen egy hét, esetleg tíz napon belül megtörténik a hármas találkozó amelyen angol részről Churchill és Attlee vesznek részt, esetleg felgyó­gyulása után Eden. Az amerikai sajtó szintén úgy értesül, hogy­ a hármas talál­kozó a jövő héten jön létre. A tárgyalásokat az azután követ­­kező héten folytatják. Ezeken a tárgyalásokon fogják Truman elnök szerint meghatározat­lan időre megszabni a demokratikus Európa jövőjét. Az Egyesült Nemzetek alapokmá­nyát már tárgyalja az amerikai par­lament. Az eddigi szónokok mind az alapokmány mellett beszéltek, így rövidesen várható annak törvényi be iktatása. Londonból közüli hivatalosan, hogy az indiai alkirály és az indiai polit­tikai élet vezetői között folyó simlai értekezletet, amelyen India önkormányzatáról tárgyaltak, július 14-ig elnapolták. Ugyancsak az angol rádió közli, hogy Szíria miniszterelnöke és Liba­non külügyminisztere találkozott egymással és megbeszélte a francia korm­ányhoz intézendő közös jegy­zék szövegét. A jegyzékben arra kérik a francia kormányt, hogy vonja ki csapatait a két országból. Joseph Mc­Marney tábornok, a Földközi tengeri térség legtöbb pa­rancsnokának helyettese csütörtökön Washingtonban kijelentette, hogy „A megegyezés példaképül szolgáiba!" — Az első világháború után Kárpát Ukrajna Csehszlovákia kötelékébe került. Az ukránok helyzete jobb lett, de elszakítva maradt Ukrajná­tól. A Vörös Hadsereg nagy felsza­badító küldetését teljesítve, kiűzte a német és magyar foglalókat Kárpát- Ukrajnából, felszabadította Kárpát- Ukrajnát a fasiszta rabszolgaság alól és ezzel megkezdte a csehszlovák köztársaság egész területének fel­szabadítását. Kárpát-Ukrajna népe megkapta a lehetőséget, hogy maga döntsön sorsáról. A kárpát ukrajnai népbizottság 1944 n­ovem­ber 26 án Muskacevóban megtartott első ülé­sén egyhangúlag kiáltványt fogadott el Kárpát-Ukrajna népének arról az óhajáról, hogy csatlakozni kíván Szovjet - Ukrajnához. Csehszlovákia elnöke és kormánya teljesítették Kár­pát-Ukrajna népének ezt az egy­öntetű óhajtását. A szovjet kormány hálával vesz tudomást a csehszlovák köztársaságnak erről a barátságos ténykedéséről. A megegyezés példaképül szolgálhat arra, mi­­kép lehet testvériesen eldönteni olyan kérdést, amely két egy­mással szomszédos szláv nép érdekeit érinti. E szerződés aláírásával a kárpát­­ukrajnai nép évszázados vágyakozása valósul meg. Egyesül szülőhazájá­val, Ukrajnával. Az egész ukrán nép, történelme során, most első ízben egyesül­-­­egységes állam keretében. Ez a szerződés hatásos megnyilvánu­lása a szláv népek közti őszinte ba­rátságnak, valamint a Szovjetunió és a Csehszlovákia közti testvéri együttműködésnek.­­ Legyen szabad kifejezést adnom annak a meggyőződé­seimnek­, hogy valamennyi szabadságszerető nép üd­vözölni fogja ezt a szerződést, amely a népek közti béke politikájának és a barátságos kapcsolatoknak meg­nyilvánulása. A szovjet kormány a legmelegebben üdvözli Kárpát-Uk­rajna népét, amely ismét egyesül ukrán hazájával és ezzel belép a Szovjetunió népeinek testvéri család­jába- Kívánjuk, hogy a S­zovjetúnió és a Csehszlovákia közti barátság és együttműködés tovább fejlődjék, népeink boldogulása és a világbéke érdekében. Az új lengyel kormány miniszterelnöke, Csubka-Morawski közölte, hogy kormánya barátságos megegyezés alapján alakult meg. A miniszterelnök a tescheni kérdés­ről is nyilatkozott és hangsúlyozta, reméli, hogy Csehszlovákiával barát­ságos alapon fognak tudni meg­egyezni. A magyarországi lengyel bizottság határozatot hozott, amelynek értel­mében szerencsekívánataikat tolmá­csolják a sokat szenvedett lengyel népnek a szabadság és demokrácia zászlaja alatt való egyesülés alkalmá­ból. Hangsúlyozzák erős elhatározá­sukat, hogy a lengyel nép egységé­nek megbontását minden eszközzel meg fogják akadályozni. Olaszország ellenőrzése szeptembertől kezdődően megszűnik. A szövetségesek valószínűleg csak Bolzano és Venezia Julia térségét tartják majd ellenőrzésük alatt. 1946 januárjáig elszállítják Olasz­országból az amerikai katonákat, 1600 különleges megbízatású katona kivételével; ezeken kívül előrelátható­lag egy hadosztály marad Venezia Julia területén. Mintegy 5000 főnyi repülőalakulat továbbra is Olaszor­

Next