Szabad Nép, 1945. szeptember (3. évfolyam, 130-154. szám)

1945-09-01 / 130. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP Horthy, Ulam­, Gömbös megegyezése Hitler­rel 1923-ban — általános offenzíva a feke­tézők, munkakerülők és csempészek ellen — Razzia a pesti luxuséttermekben — Köz­hasznú munkára fogják a lebzselőket II. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM__________ ÁRA 4 PENGŐ SZOMBAT, 1945 SZEPTEMBER 1 Másfél évtizeddel ezelőtt egy pillanatra fellebbent a füg­göny, amely az ország mély szo­ciális nyomorát, a magyar dolgo­zók embertelen elnyomatását el­fedte a külvilág szeme elől. A magyar munkásság, amelyre egész Európában elsőnek nehezedett rá az ellenforradalmi terror, 1930 szeptember 1-én százezres tömeg­ben hirdette, hogy a dolgozó nép nem tudja és nem akarja tovább élni azt az életet, amelyet a Hor­thy—Bethlen-rendszer kényszerí­­tett rá. Néhány órán keresztül harc­térré vált Budapest. Megálltak a gépek, megakadt a forgalom, s a fegyvertelen munkástömegek fel­vonulását nem, tudta szétverni az állig felfegyverkezett rendőrség és csendőrség semmiféle erőszakkal sem. Hiába rohantak a munkások­ra lovasosztagok, riadóautók, pán­célgépkocsik, hiába lövettek a főváros dolgozóit­a, az ellenforra­dalom egész terrorapparátusa gyöngének bizonyult a főváros el­szánt dolgozóival szemben. Ezen a napon szertefoszlott a Horthy— Bethlen-uralom hatalma megdönt­­hetetlenségéről szőtt legenda. A munkásság ráeszmélt arra, mi-'­csoda rettenetes erő rejlik tömött soraiban; a reakció pedig arra, milyen ingatag agyaglábakon áll ellenforradalmi rendszere. 1930 szeptember 1-e azonban nem tudta megdönteni Horthy hitvány rendszerét. A reakció urai továbbra is megőrizhették anti­szociális, népellenes rendszerük minden „vívmányát“. A bérek to­vábbra is alacsonyak maradtak, a munkanélküliség az éhhalál szé­lére taszította a munkásságot, a zsellérek állati sorban nyomo­rogtak a falvakban és az uradal­mak szennyes cselédházaiban, a parasztság udvarán megperdültek a végrehajtók dobjai, s az értel­miség is tovább vergődhetett az állásnélküliség „úri“ nyomorában. Tehették ezt Horthyék, hiszen 1930 szeptember elsejét nem kö­vették újabb szeptember else­jét; tehették, mert a munkásság és a munkáspártok nem vonták le a szeptemberi tüntetés nagy ta­nulságát, amelyet ma olyan vilá­gosan látunk. Mi volt a szeptemberi tüntetés tanulsága? ! A magyar munkásosztály erői ebben az időben szét voltak for­gácsolva. A munkásság egy ré­sze a Szociáldemokrata Pártot kö­vette, amely éles ellentétben állott az illegalitásban dolgozó Kommu­nista Párttal. A Szociáldemokrata Pártban a peyeri irányzat uralko­dott, amely mindenkivel százszor inkább szövetkezett, mint a kom­munistákkal. A Kommunista Párt politikája ugyancsak nem volt mentes a hibáktól. Ebben az idő­ben nagyon erős volt az úgyneve­zett „baloldali“ irányzat, amely nem ismerte fel a munkásság kö­vetelményének döntő szükséges­ségét, amit pedig az idők egyre parancsolóbban írtak elő a szo­cialista politika számára. A mun­kásság zöme pedig a két párton kívül állt — nem utolsó sorban azért, mivel elkedvetlenítette a munkáspártok viszálya. Ha 1930 szeptember elsejét olyan újabb megmozdulások kö­vették volna, amelyek a munkás­­osztály harci egységén keresetül érvényesíthették volna a dolgozók hallatlan erejét, akkor a reakciós hatalom birtokosai nem sokáig fe­lelhettek volna kardlappal és ter­rorral. A munkásegység segítségé­vel más menetet lehetett volmi adni a magyar történelem utolsó gyászos másfél évtizedének. A jobbra tolódás, a Hitler-barátság, a háború, az ostrom, a pusztulás helyett olyan irányba haladhatott. Életrevaló művet alkotott a megvár demokrácia Az Izvesztija cikke a délkeleteurópai helyzetrd! Az Izvesztija diplomáciai munka­társa foglalkozik a délkeleteurópai országok demokratizálódásának kér­désével, amelyet az angol alsóházi vita vetett fel. Idézi Steel amerikai rádióhírma­­gyarázót, aki kijelentette: „Revi­mnek Bulgáriára, Romániára és Magyar­­országra vonatkozó nyilatkozata nincs tisztában a balkáni országok­ban fennálló sürgető szükséggel”. A Magyar-Amerikai Tanács és az ame­rikai magyarok egyesületeinek nem­zeti tanácsa — folytatja az Izvesz­tija — sajnálkozásának adott kifeje­zést, hogy angol hivatalos körök olyan tájékozatlanok az új magyar demokratikus kormány felől. Még a Manchester Guardian is — bár foko­zott nemtetszésének ad kifejezést és igen sajnálja a „nyugati demokrá­cia” hiányát Délkelet-Európában — azt hiszi, hogy nem lehet jogosan el­hallgatni néhány erősen jellemző tényt. Egyik vezércikkében kényte­len elismerni, hogy Bevinnek az a Magyarországra vonatkozó kijelen­tése, hogy „az egyik totális rendszert egy másik totális rendszer váltotta fel”, igen meglepő. Az újság azt írja, hogy a magyar kormány három szociáldemokrata, három kisgazda párti, három kommunista,'­ egy nem­zeti parasztpárti és egy polgári de­mokrata párti miniszterből, vala­mint két pártonkívüli tábornokból áll s ezek közül az egyik a minisz­terelnök. A lap szerint nem lehet letagadni, hogy azokat a csoportokat, amelyek országát katasztrófába döntötték, el­szigetelték. Kétes értékű demokraták A fiatal magyar demokráciának semmiesetre sincs szüksége arra, hogy azoktól a meglehetősen kétes értékű demokratáktól tanuljon, akik az Economistba és az Observerbe írnak- A "magyar demokrácia olyan életrevaló művet alkotott, mely meg­felel a nagy népi tömegek minden­napi szükségleteinek. Stown, a PM című amerikai újság tudósítója azt írja, hogy egyes angol szónokok Kelet-Európa legjobbolda­­libb elemeit támogatják politikailag. Azoknak a jobboldali elemeknek a diktatúrája iránti jóindulatú maga­tartás — írja Stown —­, amelyek a háború előtt uralkodtak Magyaror­szágon és Bulgáriában — még­sem ad jogot az angoloknak azokkal a baloldali egyesülésekkel szémben való állásfoglalásra, amelyek most kormányozzák ezeket az országokat. A magyarországi, bulgáriai és romá­niai kormányzatok életképességét mutatja, hogy nemcsak képviselik az összes fasisztaellenes erőket, ha­nem rövid idő alatt a legzűrzavaro­­sabb helyzet közepette olyan refor­mokat valósítottak meg, amelyek megfelelnek a nép sürgős szükségei­nek. Nem véletlen a Times megfigyelő­jének az a megállapítása, hogy az új balkáni kormányzatok reakciós­nak tekintik nyugatot, mivel a nyu­gati hatalmak és főleg Anglia igen kedvezőtlenül nyilatkoznak terveik­ről, reformjaikról és szociális politi­kájukról. A New Statesman and Nation című angol hetilap — írja végül az Izvesztija — annak a kívánságának ad kifejezést, hogy Bovin a közeljö­­vőben egészítse ki nyilatkozatát és változtassa meg ellenséges magatar­tását, amely elkerülhetetlenül ellen­séges érzületet kelt nemcsak Ma­gyarország, hanem egész Délkelet- Európa igazi demokratikus körében.­­ A Szövetséges Ellenőrző Tanács a német néphez intézett kiáltványá­ban hivatalosan bejelentette a kor­mányzó hatalom átvételét. Newyorki értesülés szerint Truman elnök Eisenhower kérésére személyes tanácsadót küld Németországba. Né­­metország megszállásában Belgium is részt vesz. Az amerikai katonák számát két és félmillióról 400.000 főre csökkentik. Eisenhower egy nyilatkozatában közölte, hogy nem lehet tudni, med­dig tart Németország katonai meg­szállása. A fő feladat az, hogy a tél folyamán a németeket életben tart­­sák. A legszükségesebb élelmet, ru­haneműt és tüzelőanyagot adják a németeknek, mert nem az a cél, hogy a németeket hizlalják. Angliában arra számítanak, hogy a békegazdálkodásra való átmenet következmények­éppen a nagyüzemek két hónapon be­lül kb. 2 millió embert bocsáj­­tanak el. Ezek elhelyezése persze a munka­ügyi miniszter feladata. Anglia má­sik nagy problémája a lakáskérdés, mert a bombázások következtében a házak egyharmad­a elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. Az angol Szénbánya Egyesület a kormány megbízottainak és a mun­káság bevonásával értekezletet tart a bányák államosításáról. A ruhrvidéki bányákat üzembehe­lyezik, de ezek elsősorban jóvátételre dolgoznak, a német nép csak a fe­leslegekből kap. Az Egyesült Álla­mok 110.000 bányászt — hadifog­lyot — hazaengedett Németországba. A luxemburgi rádió szerint Eisen­hower azt is kijelentette volna, hogy az ősz folyamán megtartják a né­metországi választásokat. Ha a hír igaz, természetesen akkor is csak községi választásokról lehet szó. Itt említjük meg, hogy Dietrich, a nácipárt és a kormány sajtó­főnöke Hamburg környékén ameri­kai fogságba került. íme, a régi taktika! A nagy trösz­tök megkeresték a magukét a há­ború folyamán és most lelkiismeret­lenül, tömegesen bocsátják el mun­kásaikat, nem törődve azokkal a ba­jokkal, amelyeket a tömeges munkar­nélküliség okoz a munkásságnak és az országnak. Sőt bizonyára káröröm érezhető abban, hogy kijelentik: a többi a munkaügyi miniszter dolga. Az angol szénbányák a világ legré­gibb bányái és állandó deficittel küzdenek. Nem csoda, hogy a bánya­­tulajdonosok hajlandók állandó vesz­­teség mellett dolgozó bányáikat a jó pénzért az államnak átengedni. A nehézségeket növeli a bérlet­­kölcsönszállítások abbamaradása, amelyről az angol lapok azt írják, hogy nem a szállítások elmaradása a baj, hanem az, hogy am­int éledés váratlanul jött és Angliát készület­­lenül érte. 2.000.000 munkanélküli Az amerikai Termelési Tanács el­nöke szerint jól halad a hadiipar béketermelésre való átállítása. Az ipari termelés a jövő év júliusáig 87 százalékkal lesz magasabb, mint a háború előtt. (Tehát a jelenlegi állapothoz képest csökkenni fog.) Az­ Egyesült Államokban jelen­leg kétmillió munkanélküli van, akiknek száma havonta egymil­lióval fog növekedni. Ha a magánkézben lévő iparágak nem tudják felvenni a munkanélkü­lieket, akkor nagy közmunkákat fognak indítani. A belga szenátus megszavazta a vagyonadót. Franciaország és Svájc között kereskedelmi egyezmény jött létre. Franciaország foszfátot, takarmányt, sajtot szállít Svájcnak szarvasmar­háért és lóért. Londonban tárgyalt az európai Gazdasági Tanács. Anglia 50.000 tonna cukrot köl­csönöz Franciaországnak- A cseh széntermelés kétharmada a háború előttinek. A békegazdaság nehézségei Angliában volna az ország, amely a magyar dolgozóknak szabadságot és ke­nyeret, a magyar nemzetnek meg­becsülést, országunknak pedig jobb helyet biztosított volna a szabad államok soraiban. Ezt a tanulságot soha sem sza­bad elfelejteni! 1930 szeptember elseje számunkra ma a munkás­­egység szellemének idézése, h® megőrizzük, megszilárdítjuk­­a munkásegységet, akkor nem less­ többé szükség sztrájkokra, felbo­rított villamosokra, véres utcai tüntetésekre. De ha engednénk azoknak, akik ismét szét szeret­nék forgácsolni a munkásság erőit, akkor magunk tartanánk a hátunkat a reakciónak, hogy is­mét nyeregbe lendülhessen. Ezt pedig még egyszer nem elé­gedhetjük. Erre int bennünket 1930 szeptember 1 dicsőséges szál­­lem­e. . 1 A pénteki minsastertanács elfogadta a választójogi rendelőtet A kormány tagjai pénteken dél­után két órakor Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök elnöklésével miniszter­­tanácsra ültek össze. A minisztertanács a nagybudapesti községi választójogról szóló rende­lettervezet tárgyalását folytatta és azt kisebb módosításokkal elfogadta. Ezután a miniszterelnök a hadi­foglyok és deportáltak hazaszállítása ügyében tett előterjesztést. A mi­nisztertanács felhatalmazta a minisz­terelnököt, hogy a szombaton össze­ülő és a miniszterelnökből, honvé­delmi miniszterből, népjóléti minisz­terből és belügyminiszterből álló bi­zottság döntése alapján ennek a kér­désnek az irányítására kormány­­biztost nevezzen ki. A minisztertanács elfogadta a pénzügyminiszter előterjesztését a dohányfogyasztási személyi illeték tételeinek felemeléséről, valamint a földmívelésügyi miniszter rendelet­­tervezetét az erdő- és mezőgazda­sági ingatlanforgalom korlátozásá­nak megszüntetésére. Ez utóbbit ter­mészetesen azzal fogadta el a mi­nisztertanács, hogy a földbirtok­­reform-törvényben foglalt korlátozá­sok továbbra is fennállanak. Elfogadta a minisztertanács a föld­mívelésügyi miniszter javaslatát egyes hasznos háziállatoknak marha­levéllel való ellátására és az ország állatállományának fejlesztésére. Gerő elvtárs kereskedelemügyi mi­niszter előterjesztést tett a zsidókra hátrányos megkülönbözetést tartal­mazó jogszabályok megszüntetésére és a baloldali magatartás folytán el­vesztett üzlethelyiségek, berendezési tárgyak, áru- és anyagkészletek visszaadására. A kényszerűségből kitett régi bérlők és a hatósági intézkedés folytán betelepített új bérlők kö­zött sok jogvita folyt különösen az üzlethelyiségek birtokáért. E viták eldöntésére a rendelet döntő bi­zottságot állít fel a járásbíróságok mellett. Elnöke a járásbíróság ki­küldöttje. Tagjai a két érdekelt fél által fellsért szakemberek. A minisztertanács hozzájárult az igazságügyminiszternek a házfel­ügyelők és segédházfelügyelők szol­gálati viszonyának megszüntetésével kapcsolatos kérdések szabályozására tett előterjesztéséhez. Eddig a háziurak minden indo­kolás nélkül azonnali hatállyal felmondhattak házfelügyelőiknek és segédházfelügyelőiknek, akik­nek ilyen esetekben lakásukat azonnal el kellett hagyniuk. Az új rendelet értelmében a háziurak csak indokolt esetben, az elbocsá­tás okának megjelölésével mond­hatnak fel. Molnár Erik népjóléti miniszter előterjesztésére a minisztertanács el­fogadta a munkások családi pótléká­nak megállapításáról szóló rendeletet. A rendelet szerint havi 130 pengő családi pótlék jár minden testi és szellemi dolgozónak, fele­sége után és minden egyes gyerek után. Ez az összeg a kollektív szerződésekben megállapított bé­rek emelésével arányosan emelke­dik. A rendelet egyelőre csak az iparban és kereskedelemben fog­lalkoztatott munkavállalókra vo­natkozik, de hatályát rövidesen ki fogják terjeszteni a mezőgazdasági munkásokra is. Végül elfogadta a minisztertanács a kultuszminiszter javaslatát. Ennek értelmében a szegedi Városi Színhá­zat, mint Szegedi Nemzeti Színházat állami kezelésbe veszik és erre az évre tízmillió pengő rendkívüli hitelt folyósítanak a számára. Tűzvész a budapesti Láng gépgyárán Pénteken délután fél négykor ért véget­­t munka Magyarország és egész Délkeleteurópa legnagyobb gépgyárában, a budapesti Láng mo­tor-, turbina- és gépgyárban. A hatalmas üzem mintegy 1000 mun­kása eltávozott, csak a­­migyeszter­­ga osztályon folyt tovább a munka. Hat óra tájban a szerszámműhely környékén lángok csaptak fel. Egy kisebb irodaépület teteje már égett s a tűzvész rohamosan terjedt. Mire a tűzoltókat alarmirozták és az üzemi tüzérség az oltáshoz kezdett, már emeletnyi magas lángnyelvek törtek fel a sorozatosan épült kis­­esztergaüzemben, a turbinaszerelő­hangárban, az öntödében, majd a mint­akészítő üzemben. Több kerület tüzérsége kivonult, de nem tudtak megbirkózni, a lángtengerrel. Az ol­tásban önfeláldozóan vettek részt a helyszínre sereglett üzemi munka, sok, a kerületi szovjet katonai pa­rancsnokság katonái és rendfenn­tartó osztagai, de hiába: az egyre erősödő szélben a Láng-gyár leg­fontosabb, ma pótolhatatlan, üzemei és műhelyei egymásután hamvad­tak el. A tűz kitörésének pontos helyét, okát és körülményeit még nem lehe­­tett megállapítani, mert a hatalmas üzem, amelyet a bombázás, az ost­rom és a fasiszták „áttelepítő” dühe csodálatos módon megkímélt, most egyetlen romhalmaz. A hatalmas műhelyeknek csak vörösen izzó vas­váza áll. A kár anyagiakban szinte felbecsülhetetlen s különösképpen fájdalmas most az újjáépítés korsza­kában. A gyárat már 2 héttel ezelőtt átadta a szovjetparancsnokság a gyár vezeőségének s éppen most ké­szülte­k áttérni fontos alkatrészek gyártására. A jelek arra mutatnak, hogy­­ szabotázscselekményről van szó és ezért a legerélyesebb és legszéle­­sebb körű vizsgálat indult meg a tűzvész okának és okozóinak fel­derítésére.

Next