Szabad Nép, 1945. október (3. évfolyam, 155-180. szám)
1945-10-02 / 155. szám
Munkás paraszt értelmiség •as lista AMAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA ID. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM ARA 6 PENGŐ KEDD, 1945 OKTÓBER L Háromszázezer ember telt hitet vasárnap a dolgozók egységlistájának győzelme mellett Hatalmas tömegtüntetéssel ünnepelte Nagy-Budapest a munkásegységet Rákosi és Szakasi is elvtársak a reakció súlyos vereségéről Szeptember 30. miójában Budapest dolgozóinak nagy ünnepévé vált. Azzá tették azok a százezrek, akik ezen a verőfényes őszi vasárnapon, egy héttel a fővárosi választások előtt impozáns rendben, fegyelmezett sorokban felvonultak a Hősök terére a két munkáspárt hívására Ilyen hatalmas tömegdemonstrációnak utoljára május elsején volt tanúja a főváros, amikor Budapest fizikai és szellemi dolgozói soha nem látott tömegekben tüntettek a demokrácia és a szabadság mellett. Azóta nehéz hónapok teltek el. A romokban heverő ország felépítésének, a demokratikus rend megszilárdításának fáradságos munkában eltöltött, gondoktól, nélkülözésektől terhes hétköznapjai A munkásoknak, tisztviselőknek, kisiparosoknak, értelmiségieknek azok a tömött és végeláthatatlan sorai, amelyek vasárnap megálltak a drapériákba vont díszemelvény előtt, mennyit, de mennyit tudnának ezekről a hétköznapokról beszélni... Budapesti dolgozói tudták, kiknek fájnak igazán az ő sebeik és kik tudnak segíteni rajta. Számot adtak maguknak arról, hogy a reakció, amely még nem egészen egy esztendővel ezelőtt fegyverrel, gránáttal, géppisztollyal harcolt a magyar nép ellen, most a nyomorral akar megfojtani bennünket és éppen az általa előidézett és máról napra tervszerűen, céltudatosan fokozott ínséget akarja demagóg módon a maga szövetségesévé tenni a munkáspártokkal szemben, hogy azután a megtévesztett nép segítségével nyeregbe kerülvén, nyíltabb, beszélhessen és cselekedhessek. A reakció azonban nem számol Budapest népének politikai érettségével. Ezek a százezrek súlyos történelmi leckét kaptak, olyan súlyosat, hogy majdnem belepusztultak. Tudják, hogy ugyanazok a sötét erők, amelyek kifosztották és a háborúnak odadobták az országot, igyekeznek most is elgáncsolni minden olyan törekvést, amely alkalmas lehet a nyomor és az ínség leküzdésére. Azért jöttek önként, szabadon, minden kényszer nélkül olyan imponáló tömegben és méltósággal a vasárnapi nagygyűlésre, mert tudják és érzik, hogy ezekkel az erőkkel csak a munkáspártok egységes, energikus, keménykezű politikája számolhat le s minden szavazat, amelyet a dolgozók egységlistájára adnak le, a fölemelkedés és jobb jövő eljövetelét gyorsítja meg. Számot adtak maguknak arról, hogy a reakció anarchiát, felfordulást, zűrzavart, lázongást akar előidézni s a fölbomlással, a lezügéssel szemben a rendet, a békét, a biztonságot, az egyenletes fejlődést csak a munkáspártok szilárd egysége tudja biztosítani. A fogalmak megfordultak, a szavak jelentést cseréltek. A békét, a rendet, a biztonságot, a munkáspártok védik a legerőteljesebben, azok a pártok, amelyeket a reakció propagandája a támadalm rend ellenségeiként, a biztonság és béke megbontóiként festett le a kövélemény előtt. A család, amelyet a reakció behívók,kal, elhurcolásokkal szétzüillesztett, a Kommunista Párt erőfeszítéseiként hazatérő hadifoglyokkal válik ismét teljessé. A vallás, amelynek a kommunisták a reakciós hazugságok szerint esküdt ellenségei, pártunk deklarált programja szerint teljes és sérthetetlen szabadságot élvez- A kommunistták, akiket felelőtlen lázítóknak bélyegeztek, adtak egyedül, valamennyi párt közül olyan három,éves tervet, amelynek józanságát, célravezető voltát, követeléseinek realitását, okosságát és nagyvonalúságát barát és ellenség egyaránt elismeri. S a kommunisták azok, akik nemzeti függetlenségünket leghatározottabban védik és óvják minden olyan reakciós külföldi sugallattal szemben, amely hazánkat idegen erők játéklabdájává szeretné tenni. Bár a főváros népe csak október hetedikén járul az urnák elé, mégis a vasárnapi nagy demonstráció maga is népszavazás volt. Félreérthetetlenül megmutatta, hogy Budapest fizikai és szellemi dolgozói a munkáspártok mellett állanak, bizalmukat ezekbe a pártokba helyezik s tőlük várják helyzetük megjavítását. A magyar demokrácia erejének, fokmérője a dolgozók egységlistájának sikere. Minél erősebb a demokrácia, annál biztosabban és annál sürgősebben számíthatunk a külföld megsegítő jóindulatára. A hűvös napok már hírnökei a közeledő télnek — soha az országnak nagyobb szüksége nem volt erőskezű, szilárd vezetésre, amely valamennyi építő erőt céltudatosan egybefog, mint éppen most. — Adjatok nekünk nagy döntő többséget október 7-én november 11-én és akkor felgyűrt karral állunk a munkának és megígérjük, hogy nincs az a nehézség, amin keresztül ne gázolnánk — jelentette ki vasárnap Rákosi elvtárs, akit a magyar nép többek között arról is ismert, hogy soha demagóg szólamokkal nem játszott, soha csalárd eszközökkel sikerre nem tört. Vájjon ki ismerné nála jobban a szegény nép panaszait, a fekélyesedő sebeket, a gyötrő gondokat és bajokat, mint Rákosi Mátyás, a dolgozók szeretett vezére. Az ő vezetésével, testvéri szövetségben a Szociáldemokrata Párttal menetelünk október 7. felé s a még hátralevő napokban mindent megteszünk, hogy ez a dátum a magyar demokrácia tényleg döntő győzelme legyen. A Szovjetunió, az angol munkáspárt és a hősi Jugoszlávia képviselői pedig azzal az érzéssel nézhették végig Budapest dolgozóinak nagy ünnepét, hogy a magyar demokrácia ügye jó kezekben van s az az ország, amely fővárosának dolgozói ilyen hatalmas arányú fegyelmezett tüntetéssel támogatják a demokrácia pillérét, a dolgozók munkásegységfrontját, méltó a nagyhatalmak gazdasági és politikai támogatására. Jók elhatározását: Budapest a dolgozóké! Tizenegy óra, bekapcsolják a rádió mikrofonját, kezdődik a nagygyűlés. A szónoki emelvényen óriási 3-as szám mutatja a munkásegységlista számát. Gyorsan új jelszó születik s ezt harsogja a háromszázezres tömeg: hármas lista — munkáslista. Erre szavazunk jövő vasárnap. ★ A nagygyűlést a Szakszervezeti Tanács részéről Vas Miklós elvtárs nyitotta meg. Meleg szavakkal köszöntötte Budapest és környéke dolgozó népét, a szovjetorosz és a jugoszláv szakszervezetek hivatalos kiküldötteit és az angol muknáspárt Budapesten időző egyik tagját, John Haire-t. Utána Vesnyikov elvtárs, a Szovjetunió szakszervezeti kiküldötteinek vezetője tolmácsolta a tömeg zúgó éljenzése közepett a Szovjetunió dolgozóinak és a szovjetorosz szakszervezeteknek baráti üdvözletét. — A mi látogatásunk az önök országában — mondotta — arról tanúskodik, hogy az a barátság, amely a Szovjetunió népei és a magyar nép között fennáll, egyre jobban kifejlődik és elmélyül. A munkásosztálynak nem szabad megengednie, hogy a demokrácia ellenségei, a reakció erői újra felemeljék a fejüket és újra véres háborúba taszítsák a népeket. — Vesnyikov szavait a tömeg percekig tartó tapssal és Sztálin generalisszimusz életetésével fogadta. John Haire, az angol munkáspárt és a szakszervezetek üdvözletét tolmácsolta. — Boldogok voltunk — mondotta, — amikor a Szovjetunió hadserege felszabadította Magyarországot és boldogok voltunk, hogy együtt harcolhattunk a szovjet hadsereggel Magyarországért és minden elnyomott nép felszabadításáért. Mi, angolok, kéz a kézben nagy szövetségeseinkkel, mindent meg fogunk tenni, hogy önöket és Európa dolgozó néeit segítsük az újjáépítésben. Mindannyiunknak alkalma nyílik arra, hogy felépítsük országunkat és az új Európát — fejezte be szavait lelkes éljenzéstől kísérve John Haire. — Halál a fasizmusra, szabadságot a népeknek! — így kezdte beszédét Szvetics jugoszláv kiküldött. Ismertette Jugoszlávia négyéves felszabadító háborúját és Tito marsall óriási szerepét ebben a harcban. — A magyar és jugoszláv munkásosztály szolidaritása, együttműködése feltétlenül hozzá fog járulni a két nép közötti barátság és együttműködés megszilárdításához. Szvetics beszéde után Budapest dolgozói hosszasan éltették Tito marsálit. Megmozdul a dolgozók Budapestje Még a természet is kedvezni akart a budapestimunkásság egy ünnepének: hideg, nyirkos napok után szeptember 30-ra kiderült az égi tiszta, kék égbolt, langyos őszi napsütés adott csodálatos fényt a Budapesten még soha sem látott tömegmegmozdulásnak. Ebbe a koraőszi ragyogásba vegyült, reggel a munkászenekarok vidám ébresztője. Nemcsak a dolgozók ünnepe volt ez a vasárnap, hanem pártállásra való tekintet nélkül az egész újjászülető, önmagát megtaláló, életkedvét és egyensúlyát visszanyerő magyar fővárosé. A házakon nemzetiszínű és vörös zászlók. Az elvonuló zenekarok nyomában itt is, ott is kinyílik egy-egy ablak és szorgos kezek piros-fehér-zöld lobogókat, vörös drapériákat, virágokat, szőnyegeket helyeznek el díszül mindenfelé, ahol a menet elhalad. ★ Hét órakor már élénk utcák fogadnék. A MKP kékinges és a SzDP fehéringes, karszalagos rendezői sietnek a gyülekező központok felé. A május elsejei és a mostani nagy demonstráció között a méretek növekedésén kívül a rendezés és a rendtartás pontossága jelenti a különbséget. A VI. kerület szervezeti székháza előtt fegyelmezetten, de ki-kicsattanó jókedvvel és életörömmel sorakozik fel párttagságunk. Hasonló a rend és a lelkesedés a szociáldemokrata szervezetben is. igen, mindenki egy kissé „személyes" ügyének tekinti a mai napot és mindenki szeretné, ha szép lenne. Impozáns lenne a dolgozók seregszemléje. Rákosi elvtárs mondta pár nappal ezelőtt egy gyűlésen, hogy a vasárnapi demonstráció felér egy népszavazással s ha méreteiben nagy lesz — fél győzelemmel. Ezek a szavak hevítenek mindenkit.. „Megmutatjuk a dolgozók erejét!“ • A felvonulás megkezdése előtt végigmegyünk a felvonulási főútvonalakon. A MKP és SzDP zászlócskák százezreit lobogtatja, a friss Szellő. A magasban a nemzeti zászlók mellett vörös lobogók és a főváros színei. A Hősök terén ötvenezer vörös zászló lángnyelve keveredik a nemzetiszínű zászlók erdejével. Kilenc óra tájban mintegy varázsütésre megmozdul a város. Az utcák egyszerre telnek meg emberekkel és az Oktogon-téren feltűnik az első menetcsoport. A zene vidáman harsog, a tömeg énekel. Minden kézben zászlócska. S kilenc órától 11-ig Szinte szakadoitlannul tart a két munkáspárt tömegeinek nagyszerű felvonulása a Hősök terére. Óbudáról gyalog 8000-ren vonultak fel zárt menetben, az V. kerületből 30.000, a VII. kerületből 33.000, a VI. kerületből 20.000, a VIII. kerületből 28 000, a IX. kerületből 18.000, Kőbányáról 10.000, a XIII. kerületből 30.000, a XIV. kerületből 12.000, Újpestről 25.000, Csepelről, Pesterzsébetről 20.000 dolgozó férfi és nő gyalog, zenével és énekszóval, zászlók sűrű erdejében. Külön csoportokban a gyárak és üzemek, a fővárosi és állami hivatalok és vállalatok tíz és tízezer dolgozója, a vidéki küldöttségek színes osztagai. Féltizenegykor a Hősöktere olyan képet nyújt, mintha lángolna. Élő szőnyeg borítja a hatalmas teret, és a beletorkoló, széles útvonalakat. Ameddig a szempllát: ember, zászlók és a jelmondatos táblák tízezrei.★ Ezt a lenyűgöző képet a világ minden nemzete részére filmre veszik. Szovjet és jugoszláv szakszervezeti elvtársainkat megkérdezzük, mit szólnak a magyar dolgozók felvonulásához. „Kraszno”, „Csudnovato“ mondják elismeréssel. Közben az Andrássy-úton szakadatlanul áramlik a tömeg. A felsorakozó nézők jól mulatnak egy-egy szellemes jelképen, a 25 éves reakció koporsóján, vagy a roncsolt gépeken, amelyek a felirat szerint ..fasiszta örökséget ábrázolnak. Mellettük újjáépített óriás autóbusz: „Mi építünk". Külön édes szín és csicsergés az áradatban ezer és ezer proletár gyerek felvonulása. „Mi is szeretjük Rákosi és Szakosíts bácsit”. „Éljen a vajaskenyér és anya!“ Valaki megjegyzi, íme a jövő kommunista párttagsága! Valóban ezek a csöppségek már emberibb viszonyok között nőnek majd fel, hogy elfoglalják az „öreg" harcosok helyét a magyar demokráciában. A tatai bányászelvtársak eredeti színpompás csoportja, majd a „Vörös Csepel“ dolgozói vonulnak fel. Budapest népe lelkesen köszönti a keményfaragású vasasokat és a bányák munkásait. Forró tapsot kap a partizán szövetség katonás menete. Nagyszerű elvtársak ezek, csupa acélos tekintet. Életüket kínálták a demokrácia győzelméért s most egyöntetűen munkájukat és támogatásukat ajánlják fel a munkásosztálynak, amelyből származnak: „Munkásegység harcos ökle — reakciót tört össze’1. Igen, ők és a körülöttünk hömpölygő 300.000-nyi dolgozó a biztosítéka annak, hogy leromboljuk a múltat, összetörjük a reakciót és felépítjük a dolgozó munkások, parasztok és értelmiségiek demokratikus országát. ★ Erről győzött meg a vasárnapi fevonulás, amely Rákosi elvtárs szavaival élve: valóban felért fél győzelemmel, mert megmutatta Nagy- Budapest dolgozóinak erejét, a munkásegység szilárdságát és a válasz Hála és köszönet a Szovjetuniónak! Viharos taps és éljenzés üdvözölte Szakosíts Árpád elvtársat, testvérpártunknak, a Szociáldemokrata Pártnak vezérét. Beszéde elején a magyar dolgozók háláját fejezte ki Sztálin generalisszimusznak, Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyi népbiztosának és Vorosnov marsallnak, a magyar nép nagy barátjának. Szavait minduntalan félbeszakította a tömeg nagy lelkesedése, amellyel a szovjet-magyar barátságot éltették. — A Szovjetunió — mondotta — utat mutat nekünk. Ez az út emberi magaslatok felé visz. Annak az eléggé nem méltányolható ténynek, hogy a Szovjetunió még a békeszerződés aláírása előtt felvette velünk a diplomáciai kapcsolatot, mélyebb értelme a Szovjetunió magasabbrendű erkölcsi magatartásában rejlik. — Az Atlantic Charta tiszta szelleme sugalmazta Amerikának azt, hogy kész Magyarországgal felvenni a diplomáciai kapcsolatot őszinte rokonszenvvel fordulunk az angol munkáskormány felé, amelyről úgy halljuk, hogy szintén hajlandó Magyarországgal felvenni a diplomáciai viszonyt. A magyar nép reméli, hogy az új világban minden nemzet szabadságának teljességében élhet és a világ javaiban igazságosan és egyformán részesülhet. Minden erőnket megfeszítve fo-