Szabad Nép, 1945. október (3. évfolyam, 155-180. szám)

1945-10-21 / 172. szám

FmcKWÄj» ms OCTfflggat rr SZABAD BEF Ahol a termelés Budapest áramellátását jelenti Tatabánya-Felsőgallán csökkent a széntermelés, mert az igazgatóság nem törődik a bánya gondjaival A munkásság csak az államfői és a munkáspártoktól kap támogatást A hegy mészkőből van és szántó félbemetszették, mert Tatabányám a véezacőgyár is dolgozik. A levegőben sodron­ypályákon csillék húznak el, a völgyben pedig a felsőgallai cajvimlé hatalmas, különös formájú kúpsodval szemközt a szemlepároló épületeiben olajat, benzint készíte­nek. Az aluminiumgyár és a cement­gyár kéményei okádják a füstöt, a vitamosltott vasúton tompa zúgás­sal futnak a vonla­tok. Az ipartelep igazi tkinicse mégis a föld alatt van: a szén az, mely vastag rétegekben húzódik Tatabánya—Pelsőgalla alatt. A szélszennel­és a háború előtt mintegy napi 900—1000 vágón volt; a múlt hónap átlagában mindössze 340 vágón, a két szám megdöbbentő küktabvégér­ték fő oka a háborús rablógazdálkodás: * háború meg­indítás* óta a könnyen kifejthető vastag telepeket aknázták ki, * le­hető legkevesebb feltáró és biztosító immikát végeztek. Most aztán két­szeres munkával pótolni kell az el­­toflasztottakért. A többi hátráltató tényessé: a bányafiahiény, a kevés munkaerő és a tűrhetetlen éte­rve­­záai helyzet, amelynek következ­ménye a munkafegyelem meglazu­­lása. Akiknek nem fontos a bánya Mit tesz az igazgatóság a bajok leküzdésére ! Semmit, vagy legalább­is majdnem semmit. A fa­beszóró osztály egyetlen darab bányafát nem szerzett, áss élelembeszerző osztály nem működik, a munkáslétszámot nem szaporítják. Általában bármi­lyen kérdésben csak a művkikül­döttségek, üzemi bizottságok sürge­tésére intézkednek. Sőt , a telep igazgatását „megdorgálták­“, mert gyógyszereiket, benzint, olajat sz­erz B€l t be, autók, járműveik vásárlását pedig megtagadták. Lcitovszky Ti­bor, Bethlen volt minisztere, Behling Konrád vezérigazgató, báró Ullmaann György, a napi politika egyik hát­térbe húzódó mozgatója, dr. Petényi István, akitől a „pihenjenek a gé­pek­‘ mondás származik, Széchenyi Károly gróf, Körmendi Ekés Dajoa nyugalmazott főispán, Scsitovszky Aladár, René Monod — az egész Hi­telbank érdekeltség számára mellé­kes a bánya. A MÁK központi üzemi bizottsága sem igen ellenőriz­het, hiszen tagjai közül egyesek igazgatók, cégvezetők lesznek. Pedig az ország szempontjából azokról van szó. Nézzük, hova jut a 340 vagon szén? Napi 115 vagont a bánihidai, 76 vagont a felsőgatai centrálé kap. A főváros gyárainak, üzemeinek, közlekedésének mozgatója tehát a tatai szén. 80—100 vagont a MÁV használ el és mintegy 60 va­gont a helyi ipartelepek. A termelés fenntartásáért elsősor­ban a munkásság küzd. Tornyon, Rajkon, a környező községekben fa­kitermelést folytatnak és a friss, nehéz fenyőfákat használják bánya­fának. Réfi-Oszkó Gyula, a villamos­­műhely üzemi bizottságának elnöke az Alföldön ku­tatott fel nagyobb fa­mennyiséget. A kormány igyekszik segítségükre lenni, már érkezett 31 vágón osztrák fa és várnak egy sze­relvénnyel Csehszlovákiából. A fakér­dés nagyságát és a munkások em­berfeletti küszködését könnyebben megértjük, ha tudjuk, hogy naponta öt vasról fát használnak fel ban. A munkáslétszám szaporítására az üzemi bizottság elsősorban a hon­védelmi minisztert kéri meg, bocsás­son katonákat rendelkezésére. Az egész telep gépjárműállománya két személykocsi, egy teherkocsi és két traktor,­­­ ezeket, a helyi szakszer­vezet és kommunista pártszervezet támogatásá­val szerezték. A legnagyobb gond a ruha- és élel­miszerbeszerzés. A munkásság rész­­­vasz az árucsereakcióban, ötvenöt csillét termelnek ki túlműszakban és egy pár bakancsot, egy öltözet ruhát, egy váltó fehérneműt kapnak érte. Az él­elem­beszerzés céljaira a terme­lés három százalékát szabadította fel az iparügyi minisztérium. A jármű kevés, pedig a kiutalt gabonát még Kócsra, Környére, Császárba a mal­mokhoz is el kell szállítani. Ki éhezik: a munkást vagy a min­iszt­erei­nek? Tatatoánya-Felsőgalla SS.000 edldá­tatlanjának nevében munkás-bá­­nyászküldöttség kereste fel Dálnoki Miklós Béla miniszterelnököt. A kül­döttség beszámolójából felháborodva értesült a munkásság arról, hogy a miniszterelnök ilyeneket válaszol­: „A tér­em a bányászok go­ndjait, de én is éhesem!’“ ,rdost nem politizálni kell, hanem dolgozni!" A küldöttség fegyelmezetten utasította vissza a kioktatást és a már távozni készülő miniszterelnöktől konkrét intézkedé­seket követelt. Szobek elvtárs, köz­­élelmezési államtitkár intézkedett a bát­yászság jogos követeléseinek tel­jesítésére. A termelés csökkenésén érezhető, hogy a munkásság hangulata a vég­sőkig feszült Az élelmezési helyzeten kívül reakciós jelenségek szítják az elkeseredését és éberségre késztetik. A fővárosi kisgazdapárti győzelem után nemcsak a miniszterelnök „dol­gozz, ne politizálj!” felszólítása em­lékeztet a múltra, hanem megválto­zott az igazgatóság levelezésének az üzemi bizottsággal szemben használt hangneme is. A végsőkig fokozza az elkeseredést az a tény, hogy szep­temberi fizetésüket október 17-én kapták meg. Sorban mutatják elszámolásaikat: „25 műszak: 11.625 pengő­’, „25 mű­szak: 13.700 pengő! Ebből kell nyolca­dtmaga­mmal megélnem!” Kifa­­kadások hallatszanak: „Maholnap már nem tudunk leszállni az éhség­től!’’ „A bányász türelmes, de most attól tartunk, hogy « reakciónak dolgozunk!” Egy öreg vájár lehúzza kesztyűjét és felhajtott ujját Mu­tatja: „Ezzel dolgozom, mert nekem kenyér kell, az országnak meg Szén. De itt az ideje már annak is, hogy valami munkát a rendcsinálásra szánjunk!’’ Ezek a bányászok, akik térden­­csúszva fúrják a rétegeket, fejtik a szenet, most biztonságot követel­nek: a bányák államosítását. De ezt követeli az ország érdeke is, mert nemtörődöm, nyereséghajszoló tulaj­donosokra nem lehet bízni a magyar ipar életét jelentő szenet. Gombó Pál A rendőrség ártalmatlanná teszi Kinyomozták­­Aid­a -t ...... 357 álruhás a szovjet katonaruhába öltözött gaztett banditákat elkövetőit Román katonaszökevények gyilkolták meg a kőbányai vaskereskedőt . A Kőbányai­ út 59. sz. alatt néhány héttel ezelőtt meggyilkolták Salgó Izidor vaskereskedőt és feleségét. A nyomozás elején megállapították, hogy a gyilkosok szovjet egyenruhát viseltek. Az egész környéken gyorsan elterjedt a gyilkosság híre. Az eré­lyes nyomozás világosságot derített erre a bűntényre is. Elfogták Frey János géplakatost, aki bevallotta, hogy 3 zandulják Si­meon deportálásból visszatért román csavargó és Timocenko Vladimir ro­mán katonaszökevény társaságában ő követte el a gyilkosságot. Beis­merte, hogy Kőbányán ezen kívül több utonállást és rablást követtek el Betaláltak néhány orosz szót és így jutottak be Salgó lakásába is. Azt állították, hogy szálláskereső, hosszú tóról érkezett szovjet katonák­. Brey János megmutatta a detek­­tíveknek Mázsa utcában lévő rejtek­helyüket, ahol megtalálták a szovjet egyenruháikat és a fegyvereket.. Az elrabolt tárgyak nagyobb részét már értékesítették, hogy a rablógyilkosságot nem szov­jet katona követte el, hanem Dávid Antal budapesti fodrászsegéd és há­rom társa. Dávid beismerte a gyil­kosságot. Elmondta, hogy társaival — egy román csempészbanda tagjai­val —­ orosz egyenruhákat szereztek és így indultak rablókörútra. A zsák­mányt Fleisser Szalek, Magyarorszá­gon csatangoló lengyel foglalkozás­­nélküli és felesége Romániába csem­pészte és ott értékesítették. A ti­mi-téri görög banditák A Cárai­ téren és környékén is napirenden voltak az esti késelések és fosztogatások. A tettesek mindig idegen nyelven — hihetően oroszul — üvöltöztek. Egyik este két erős rend­őrszakasz helyezkedett el a Garas­­téren, hogy leleplezze az útonállókat. A sötétség beállt­ával valóban három oldalról is segélykiáltások hangzot­tak el. A rendőrség közbelépett, két esetben idejekorán­, a harmadik eset­ben azonban megkésve, mert a táma­dók Székely Balázs kreskedőt leszúr­ták. Az egyenruhás támadók vad lövöldözésbe kezdtek, oroszul haland­zsáztak, de a rendőrség végül le­gyűrte őket. Minthogy a teret körül­zárták, senki sem menekülhetett s így került a rendőrség hálójába a szovjet egyenruhát viselő Sigmu Joannes görög csavargó és több társa: Diatasz Argyellos, Konstantin Ni­ko­las, Stavio Kontstantin és Maynadaksi Nicola, mindannyian görög állampol­gárok, akik már évek óta csatangol­nak Ném­etországban, Ausztriában és most Magyarországon.­­ A rákospalotai banda tagjai Szombati számainkban beszámol­tunk a Rá­kospa­­lotán leleplezett 15 tagú, ugyancsak szovjet egyenruhá­ban, garázdálkodó, főleg románokból álló bandáról. A gonosztevőket csak heves tűzharc után tudták ártal­matlanná tanúi a rendőrök. Az elfo­gott rablógyilkosok között van Konstantin Vasasé román apacson kívül Florin Micu, Marin George és Vassi Gusztáv román katonaszöke­vény. Ezekhez csatlakozott Kincses Mátyás budapesti lakos, egy züllött napszámos, továbbá Anton János földműves és a pesti alvilág további 10 tagja. Arany János­ utcai rejtek­helyükön megtalálták a szovjet egyenr­uhiákat, a géppisztolyokat és a rablott holmik óriási tömegét. A rendőrség e bandák leleplezésé­vel 357 szovjet egyenruhában elkö­vetett bűncselekmény tetteseit kerí­tette kézre. Bizonyos, hogy a geng­szter bandák és a velük szövetkezett pesti alvilág ártalmatlanná tétele nagy mértékben hozzájárul a köz­­biztonság javulásához s egyben meg­fosztja propaganda anyaguktól azo­kat, akik az útmállásokat a szovjet­­haderő katonái ellen lelkiismeretle­­nül hangulatkeltésre használták fel. György István Rablógyilkos pesti borbélysegéd orosz uniformisban Az Eötvös utca II. számú házba néhány héttel ezelőtt éjjel bezörge­tett egy szovjet egyenruhát viselő férfi. A házfelügyelő nem akart az éjszakai órákban kaput nyitni a láto­gatónak, de az egyenruhás alak fe­nyegetőzött, mire a házfelügyelő be­engedte. A katona egyenesen felment Schwarcz Béla ékszerész II. emeleti lakásába, ahol csak az ékszerész anyósa, egy idős asszony tartózko­dott. Az ismeretlen rögtön megtá­madta az öregasszonyt és addig foj­togatta, míg eszméletét vesztette. A rabló ezután felfeszítette a szekré­nyeket és 10 millió pengő értékű ék­szert szedett össze. A rendőrség­­hosszú nyomozás után ebben az esetben is megállapította, A SZABAD NÉP Politikai Kabaré ma, vasárnap 1 1- e. fél 10 .’■ k*»r a Szabadság moziban, d. «. 5 órakor a XI. KER. PÁRTSZERVEZETBEN (IstenhegyHIt 9). Utána tánc 500.00© P. Jutalom annak, aki Istenhegyi­ út 101. **. alatti lakásomból ellopott K. V. vagy V. V. va­gy V. L. monogrammos fehérnemű- és ruhaneműim, fehér gyermek sportkocsi­, Philips törpesuper rádió stb. nyomára veiset vagy velem Busa ús Anna néven belépett háztartási alkalma­­mattam, jelenlegi címét közli — VJESZI, Irányi­ utca 13. Tel.: 307-130. 0 9 mm, 0 35 mm-«* rugókemény foszfor v aluminium bronz lemezt és 1.5, 2 mm TlfI*ÍS0illk­ (Fugolit) leüHOZf o.—-» ------Továbbá 0.8—1 mm Celluloid lemezt Ajánlatok ..Lemez ‘ jeligére TSassenstein és Vogler r. t. bird. i­ocSáho*, VI, Pocfca®&te?jík7­*. Í7. Roh­amimitikusok kapják a leleplezett árurejtegetősk készletei! A gazdasági rendőrségnek az el­múlt hetekben folytatott razziái eredményeként jelentős árukészlete­ket foglaltak le és koboztak el lán­cotoktól, spekulánsoktól és a gazda­sági élet egyéb hiénáitól. Rónai elv­­társ, közellátásügyi miniszter most szétosztotta ezeket a készleteket azoknak a munkásoknak, akik az újjáépítésben kiváló teljesítményeik­kel tűntek ki. Ezen a módon igye­keznek segíteni a nehéz körülmé­nyek között élő munkásokon, akik­nek éppen a láncosok üzelmei miatt nem jut még kenyér sem az aszta­lukra, és akik természetesen nem tudják megfizetni a feketepiaci árakat. Az újjáépítés legfontosabb üze­meinek munkásai jutottak most tex­tiláruhoz, bőrhöz és különféle élelmi­cikkekhez. A csepeli Welse Manfred, a Ganz, a diósgyőri és ózdi vasgyár, a salgótarjáni, a pécsi és a tokodi bányatelepek és még öt más gyár munkásai között 1700 rend ruhát osztottak szét. Ezenkívül a közellá­tásügyi miniszter zsírt, cukrot, sót és egyéb élelmiszert küldött a cse­peli, a diósgyőri, az ózdi és a Ganz­­gyárak üzemi konyháinak meg kór­házainak. Ez az intézkedés alkalmas arra, hogy legalább részben kárpótolja az újjáépítésben hősies munkát végző dolgozókat azokért a károkért, ame­lyeket a káros spekuláció idéz elő ellátásukban. Tovább kell folytatni a nép ellenségeinek leleplezését és a különféle rejtekhelyeken, befalazott pincékben és titkos raktárakban el­bújtatott árukészleteket a dolgozók­hoz kell juttatni. Véresre vertem olykor egy-két embert, de melyik alispán nem tette ezt meg. — mentegetőzik Horthy államtitkára és a németek bakósegéde, Endre Zsis­ló a kihallgatásán. Valóban Horthy negyedszázados „ország­­­lása“ szinte természetessé tette, hogy ebben az országban egy-két embert véresre verni szinte járu­lékos eleme volt annak, ha valaki magasabb fokozatú köztisztviselői állásra pályázott. Horthy-ország­ban pofonokkal és rúgásokkal vizs­gáztak az urak abból, hogy alkal­masak-e a gazdájuk kiszolgálá­sára. Csendőrség, jegyző, szolga­­bíró, alispán, főispán, no meg aztán államtitkár és miniszter, föl egészen Horthyig, mindenki levizs­gázott abból, hogy a nevét jól tudja, gyötörni, megalázni, kiszipo­lyozni és pusztítani. Ezen az ala­pon tartoztak ők össze, így kelet­kezett­ a nagy németbarátság is, merthogy a németek a népölésnek ezt a gyalázatos mesterségét ala­posan értették és aki hasonlított hozzájuk ebben, azt barátjuknak elfogadták. így lett népellenes gaztettei révén Endre László is kedves a németeknek s azért szeret­­ték a németek a csendőrt is, mert az ölte a népet.. Ennek a ziványban tomák csak egy része menekült a németekkel együtt, magával cipelve a rablott magyar jószágok tömegét. A ra­vaszabbra, itthon maradt, helyén ül ma is. A szolgabirák, akik­­nagyon hasonlítottak Endre Lászlóhoz, ma főjegyző urak sokan és ha most nem is merik rúgni, pofozni a pa­rasztot, várva-várják a pillanatot, mikor üthetnek egyet a­ fiatal ma­gyar demokrácia érdekein. Ezek bujtatják a csendőröket, ezek üldö­zik a kommunistákat, ezek akadá­lyozzák a földosztást, ezek fenye­getik a népet, hogy a földet majd visszaveszik tőlük, ezek beszélik rá a Parasztot, hogy ne szolgáltassa be, a termés köteles részét, ezek támogatják a feketézőket, szidják a­­munkáspártokat, rágalmazzák a tömegek hatalmas önvédelmi szer­vezeteit, a szakszervezeteket, az­ üzemi bizottságokat, a nemzeti bi­zottságokat és a földigénylők szer­vezeteit. A pofon, a rúgás, a szu­rony az a nyílt elnyomás és meg­­félemlítés eszköze volt. Most suty.­­gombon dolgoznak ezek a hara­miák. A mi pártunk résen áll és jól látja, hog­y mire megy a játék. Minden erőnkkel védelmére fogunk kelni a parasztságnak és elsősor­ban a még­­gyenge és erőtlen, új földbirtokosoknak. Nehéz küzde­lemre vállalkozunk, s hogy sikerre jussunk, nem nélkülözhet­jük egyet­len földesgazda, egyetlen mag­yar paraszt támogatását­ sem. Millió és millió szem, millió és millió fül is kevés ahhoz, hogy útját, állják és meghiúsítsák ezeknek a minden hájjal megkent névrontó bitangok­nak gaz összeesküvését. A magyar föld dolgozói a Magyar Kommu­­nista Párttal együtt fonják meg­ ■akadályozni azt, hogy a­ szolga, birds, csen ,­őrös világ, az Endre íjászlók pofozó), világa mégegyszer rátelepedjen országunkra. 9 Lemondott Rainprechit, a veszprémi kissaziia-nagykirály Ifj. dr. Rainprecht Antalt, Vesz­prém megye kisgazda-főispánját pártja visszahívta és helyébe Né­meth József csepeli igazgató­­tanítót jelölte főispánnak. Úgy­­látszik, a Kisgazdapárt végül mégis átlátja, hogy valami baj van a Rainprechtek és Vidovicsok demokratikus tevékenysége körül. A vidék dolgozói érdeklődéssel várják, hogy a többi kisgazda, nagykirály mikor követi Rain­precht imádáját? Az előállító üvegenként .... 40.— P Az ügynök üvegenként . . .­­ . 16.— P A kereskedő üvegenként . . . . 52.— P A háziasszony­ mosásonként . . . 65QQ.— P Csodálkozik? Tessék utánunk számolni! Egy 3 tagú család 6 hetes ruhájához szükséges. Régi módon Hypóval Szappim . .. 1 kg 7.000 0.4 kg 2.800 Hypo . ... — 3­0. 990 Tüzelő . .. . 50 kg 3.500 15 kg 1.050 Szóda. .. . • % kg 1.500 Vx kg 750 12.000 5.590 Akár Hogy néz!, ez bizony­ stimmel. Tanulság? n Y P­O-T A PISZOKNAK!

Next