Szabad Nép, 1946. február (4. évfolyam, 27-49. szám)

1946-02-01 / 27. szám

fllÁC PROLETÁRJAI EGYESÜLJ­ETEK! SZABAD NÉP f# \ pénteki »»t^pségf^Strejniei rendjes hé,t órakor\f­agy .Ferenc, a,4*éfozet|R,ü!és elnöke a par­­­lament lépcső­iérd­Kfyeffiftutijf £a yjiwnialf]I közt­ársaság megala 25 tagú küldöttség indul ---------C, hdjjf köztársaság megala­kulását. A pártok­­ Tildy Zoltánért, a köztársaság elnökéért. A négy politikai párt szónoka üdvözli, majd ő maga­ mond beszédet. Déli egy órától három óráig a Belvárosban szünetel a villamosközlekedés. Este díszü­nnepség lesz az Operaházban, ahol a Bánk­­ bán kerül színre. A házfelügyelők szakszervezete kéri tagjait, hogy a házakat lobogózzák fel. (­­ A MA G­Y A R K OM M UN I­S TA PÁRT K­ÖZ P 0 N T­I LA P J­A IV. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 2000 rengő PÉ­NTEK, 19. FEBRUAR I A nemzetgyűlés elfogadta az 1946. évi 1. tör­vény­cikket. Magyarország - köztársaság . A nemzetgyűlés egyhangúan­­megszavazta a törvényt a magyar k­öztársaságról. Törvényerőre emel­kedett új államformánk: Magyar­­ország az európai köztársaságok porába lépett. Történelmi lépés ez, melyet évszázados harcok előztek meg, akár a másik harcunkat, amelyet egy évvel ezelőtt vívtunk győzelmesen a­ földreformért. A­­földreform a földet juttatta, a nép­­kezére, a köztársasági törvény pedig az országot. A törvény fontosságát tükrö­zik a kemény harcok, melyek szü­letését kísérték. Még a nemzet­­gyűlés tegnapi ülése is a köztár­saságot védő és támadó szenve­délyes szónoklatokkal volt terhes. .A régi urak és főpapok köztár­saságellenes hangja is megszólalt egyik szónok szavaiban, aki jónak látta a történelmi tradíció —­ az ő szavai szerint — ,,festői öltözé­kével“ utolsó kétségbeesett kísér­letet tenni a királyság intézmé­nyének népszerűsítésére. De soha nem mutatkozott meg ennyire, mint most, hogy a nép igazi kép­viselői ülnek a nemzetgyűlésben- Munkás- és parasztképviselők egy-egy mondata elsöpörte az ósdi Habsburg-propán­alutát.­­ A nép történelmi hagyományai élőb­bek, mint a díszmagyaros, vitéz­­kötéses, palástos, úri-papi törté­nelem, mely ma már a könyvek sárgult lapjaira kívánkozik. Ami­kor a szentségről, trónról és ki­rályról beszélt, egy parasztképvi­­selő oda­vágta: „Ne a Habsbur­gokról, hanem Dózsa tüzes trón­járól és vaskoronájáról beszéljen nekünk“. A nemzetgyűlés történelmi ülé­sét nem jellemezte hideg, hivata­los fény, sok pompa és formalitás. De a hangulat emelkedettségét épp a harc tüze idézte elő. Harc kísérte a magyar köztársaság születését és e harc füzében ös­-­­szekovácsolódott a nemzetgyűlés demokratikus többségének szilárd egysége. Igaza volt annak a kis­gazdapárti képviselőnek, aki ki­hangsúlyozta, hogy épp az ünnep­rontó szónoklatokkal és kísérle­tekkel szemben mutatkozik meg leg­szilár­dabban a nemzetgyűlés demokratikus egysége. Az ünneprontás tehát visszafele sült el. Túlontúl ismeri népünk a Habsburg-királyság 400 éves el­nyomását s annak méltó örökösét, Horthy terror­uralmát. Nincs pa­raszt és nincs munkás, aki, ne áll­va keményen új törvénye mellett, melynek első mondata végre ná­lunk is törvénybe iktatja egyik legfontosabb demokratikus vív­mányunkat: „Az államhatalom ki­zárólagos fonása és birtokosa. a magyar nép“. Tegnap megszavaztuk, ma ün­nepeljük a köztársaságot. Holnap a hétköznapok jönnek, „a köztár­saság 1000 éve“ — ahogy egy közbeszóló mondta tegnap a nem­zetgyűlésen. Népünknek élnie kell a hatalommal, melyet kezébe vett. Élnie kell a demokratikus szabad­ságjogokkal, melyeket kivívott magának, hogy emelt fejjel, egyenjogú társai lehessünk a vi­lág szabad népeinek. Ma ünnepeljük a magyar köz­társaságot, de egy pillanatig sem­ feledkezi­k meg arról, hogy ezt az előre tett történelmi lépést ne­héz harcok előzték meg és ke­mény küzdelmek fogják követni. Ha a nehézségekre a demokratikus erők olyan tömörülésével fogunk válaszolni, ahogy tegnap tettük a nemzetgyűlésen, akkor a legna­gyobb magyar szabadsághősök ál­ma, a demokratikus magyar köz­társaság jövője biztosítva van. A nemzetgyűlés vitája A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén a­ köztársasági államformáról szóló törvényjavaslat általános vitájában Schlachta Margit volt az utolsó fel­szólaló. A saját nevében szólva sík­­raszállt beszédében a királyság és a Habsburg-ház érdekei mellett, a nemzetgyűlés valamennyi pártja osztatlan felháborodással fogadta ki­jelentéseit. A Ház minden oldaláról felkiáltá­sok nyomták el a szónok hangját: mi Kossuthot követjük és nem Fe­renc Jóskát! Kis Gergely kisgazda­­párti képviselő hangja k­ihallatszik a zajból: Még Dózsa Györgyöt, is! Egy hang a Kisgazdapárt középső soraiból: ,,Ez a beszéd azért jó, mert mutatja, milyen egységes a nem­zetgyűlés“. Ezután Schlachta Mar­git arról beszélt, hogy ha visszala­pozunk­ a történelemben, azt látjuk, hogy a királyság hagyományai je­lentik a nemzet erkölcsi tökéjét. Erre újra felzúdult a vihar. ,,A­ munka adja az erkölcsi tökét,“ kiál­totta az egyik kisgazdia: párri paraszt,­­"képviselő, már csak előre's­zó­zunk a­ történelemben", mondta Kéthly elvtársnő. Marosán György elvtárs, a Szoci&demokra­ta Párt legszorgalmasabb közbeszólója, gú­nyosan kiáltotta a beszélő felé: ,,Ez­előtt botot kért, most királyt kár. Mit akar? Úgyse tesz udvarhölgy!“ A továbbiakban Schlachta kifejtette, hogy a köztársasági elnök pártokat képvisel és a király a népet, képvi­seli. Erre természetesen újra felzú­dult a nemzetgyűlés. „Foglalkoz­zunk komoly dolgokkal. Hagyja már abba!“ hangzott a Kisgazdapárt so­raiból. (Schlachta ugyanis beszédét állandóan a kisgazdapárti képviselők felé fordulva a munkáspártoknak háttal állva mondotta el.) Az egyik par­aszt­képviselő rá­ is szólt: „A túlsó oldalt tennék már firtatni, ne csak minket!" Végül arról akart, be­szélni, hogy a királyság­ hatalmát a legfőbb erőktől kapja, de hangját ismét elnyomták a kommunista frak­ció felől felzúgó, „Éljen a köztársa­­ság!“ kiállások, amit az egész nem­zetgyűlés átvett. Nagy Ferenc elnök szavazásra tette fel a kérdést: Elfogadja-e a Ház Schlachta Margit, javaslatát az államformáról való döntés elhalasz­tásáról? A Ház a javaslatot elve­tette. Elítéljük a nagytőkét és az őser­holdasokat véd­en­ legitimism­ust Ezután megkezdődött a törvény­­javaslat részletes vitája. Elsőnek Parragi György kisgazdapárti kép­viselő szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy ebben a törvényjavaslatban az em­beri jogokat olyan pártok és olyan képviselők iktatják törvénybe, akik valamennyien­ anízfasi­szt­ák, ami annyit jelent, hogy harcolnak a fa­sizmus intézményei, szelleme és min­den hagyatéka ellen. Elítéljük azo­kat - mondotta Parragi akik a szentkorona mögé sompolyogva a nagytőke és az ezerholdzsok érde­keit védik­ ,a magyar köztársaság­­ban, a demokratikus pártok együtt­működése változatlanul történelmi szükségszerűség, a magyar sors pa­rancsa és a magyar jövő záloga. ­ Szabó Imre MKP, akik a földrel* A következő felszólaló a Magyar Kommunista Párt nevében Szabó Imre elvtárs volt. Mind pártom, mind pedig a föld­­hözjuttatottak nevében üdvözlöm a tárgyalás alatt álló javaslatot — kezdte beszédét Szabó elvtárs. üd­­vözlöm elsősorban azért, mert pontot tesz egy olyan történelmi korszak vé­gére, meyben talán egyetlen dolgozó rétegnek sem jutott osztályrészül annyi szenvedés, nyomor és megaláz­tatás, mint nekünk, volt cselédeknek és zselléreknek. És mi évszázadokon keresztül ve.„ellékeltünk nyolcan a grófi és bárói tízezer holdakon, ame­lyeket sok­ esetben a királyoktól kap­tak tulajdonosaik azért, mert a. ki­rály „őfelsége,’ érdekébe’)­ hátba tá­madták a■ magyar nép szabadság­­harcai­. Az iskolában arra tanítottak bennünket, hogy szeressük hazánkat és királyunkat. De vájjon szerethet­tük e a királyt, amikor idegen volt a magyar néptől és két kézzel oszto­gatta a magyar földet azoknak, akik a monarchia­ iránti hűségből a magyar parasztság százezreit gyilkolt­atták le? A Horthy-rendszer is azért rer­­tolta, fenn a királyság államformáját, mert íg­y tudta elodázni a földre­for­­mot,­ így tudott kedveskedni a reak­ciót mindig hűen kiszolgáló nagybir­tokos ek­- Hlynak. - - Mikor a köztársasági állam­forma kérdése napirendre került, egyesek azt rebesgették, hogy a pa­rasztság, főleg a dunántúli paraszt­ság idegenkedik a köztársaságnak még a gondolatáról is. ím­, aki a Dunántúl. Víg mrgyé­ben zsellérked­­tem és ma is parasztok között élek, bizonyságot teszek amellett, hogy a dunántúli parasztság, ha egy év­vel ezelőtt még idegenkedett volna is a köztársaságtól, "ám, amikor a maga földjén szánt-vet, már nagyon jól tudja, kiknek érdeke a­ királyság emlegetése nem igaz, hogy királyt Tűn­jenek el ások,­rmot tá­madják vár a parasztság. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy a földre­formot állandónak tekinti és az özös munkák során három millió holdat vetett be. Ebből a munkából a du­nántúli parasztság is kivette a részét. — Megmondom, mit vár a pa­rasztság a köztársasági államformá­tól. Azt várjuk, hogy a köztársaság megszilárdítsa azokat a vívmányokat és eredményeket, amelyeket eddig a demokráciának sikerült elérnie. Azt várjuk, hogy e­ltűnjenek a közéletből és a közigazgatásból azok, akik elő­segítik a kiosztott földek elleni támadásokat. ...nem a császár képe... A következő felszólaló Kisházi Ödön elvtárs, a szociáldemokrata párt nevében örömmel üdvözölte az emberi jogok kinyilatkoztatását. A magyar munkásság mondotta saját börém tapasztalta, mit je­lent jog nélkül élni. A királyság alatt a magyar dolgozók a királyi ház és a­ nemesség játékszerei vol­tak. A királyság idején mindenütt több joga volt a magyar munkásság­nak és parasztságnak, mint saját hazájában. Ezért is örömmel fo­­gadja a magyar munkásság a köz­társaságot. A köztársaság fogja biz­­tosítni, hogy a munkásság Szabadon építhesse a saját hazáját. Kisházi után Hegyesi János, a Nemzeti Parasztpárt képviselője szólalt fel. Amikor én beszélek " - mon­dotta - csak a hang az enyém, de a szavak az egész magyar paraszt­ság véleményét mondják el. A ma­gyar parasztság tiszteli a hagyo­mányokat, de helyes jogérzékével felismeri: melyek azok a hagyomá­­nyok, amelyek megérdemlik a tisz­­teletet. Sokan még azt, állítanák itt. hogy a­ parasztnak király kell. Én jártam sok magyar parasztházban, ott láttam a falon Kossuth, Rákóczi és a 48-as szabadságharc vértanúi­nak képét, de nehol a császárét vagy a királyét. Vannak, akik visszakí­­vánnák a Ferencjóskás jó időket. Ezek a „jó idők“ a magyar paraszt­ságnak csak nyomort és szegénysé­get hoztak, nincs okunk rá, hogy visszakívánjuk. Beszéde végén Schlachta Margit­tal szállt vitába. ..Nagyon csodálko­zom azon mondotta , hogy az egész magyar néppel ma olyan mer ezám beszállni, aki az ellenforrada­lom idején a borbüntetés bevezetését alkai"t®. A magyar nép a­ köztársa­ságot akarja és azért a javaslatot pártom nevében elfogadom. A vita további telén Drózdy Győző, a Kisgazdapárt képviselője, kifogásolta a mostani pártrendszert, amely szerinte akadálya a demo­kratikus fejlődésnek. Ezu­tán a rend­őrségtől és egyéb, a tárgyhoz nem tartozó kérdésekről kezdett el be­szélni, mire többen kiáltották felé: ...A köztársaságról beszéljen! Fele­lőtlen ü­nneprontó!“ B. Tóth kisgazdapárti képviselő annak a néhány sornak a javaslat­ból való törléséért szállt síkra, amely a­ múlt rendszert megbélyegzi. kollektív felelősség ! Faragó László elvtárs a Szociál­demokrata Párt nevében sajnálattal állapította, meg, hogy az ünnepélyes vitát néhány meggondolatlan kijelen­téssel megzavarták. Ezután Révei József elvtárs szó­lalt fel. Leszögezte, hogy minden modern demokrácia, a szabad párt­­rendszeren alapul. Ez ellen a párt­­rendszer ellen eddig is hadakoztak a fasiszták. De csodálkozik azon, hogy a­ nemzetgyűlés legnagyobb kormánypártjának egyik képviselője az, aki ezt a demokratikus pártrend­­őt,ki k"fogásolja. Ami egyes intéz­mények monopolizálása.t illeti, demo­­kratikus fejlődésünkben épp ott je­lentkeznek bajok és nehézségek­­ a közigazgatásban és a gazdasági élet vezető pozícióiban­­, ahol a de­mokratikus pártok nem tudják kellő mérték­ben szavukat érvényesíteni a reakcióval szemben. Az­ emberi jo­­gokról szólva Révai elvtárs kijelen­tette, hogy nem osztja Parragi György képviselőnek véleményét, amely szerint a kollektív felelősség elvét el kell vetni. A m­i­tt rendszer bűneiért igenis kolle­ktíven­ kell fele­­lességre vonni innek a rendszernek legfőbb támaszait, a feudális nagy­­birtokosokat, a Horthy, ki kiért és a­ németek bérenceit. A törvényjavas­lat világosan mondja, hogy az emberi jogokat csak a demokratikus állam, rend határon bálul kívánja biztosí­­tani a demokratáknak és nem a fa­­tisztáknak. Ezt a­ jogkinyilatkoztatást nem szabad úgy értelmezni, hogy ezzel csorbítsuk a­ demokrácia kardját. Az emberi jogok nem gátolhatják a de­ Kossa elvtárs, a Ház alelnöke, iktatásáról szóló törvényjavaslatot, kihirdetettnek jelentette ki. Valamennyi képviselő felállva a magyar köztársaság kikiáltását. A nemzetgyűlés pénteken délelőtt fél 12 órakor tartja legközelebbi ülését, amelyen ünnepélyes keretek dokraták harcát a nép ellenségei ellen Sulyok Dezső előadó sajnálattal állapította meg, hogy az első sza­kaszhoz hozzászóló saját pártjabeli, képviselők, felszólalásukkal egyálta­lában nem mozdították előre a kér­­dést, de meg­rontották azt az ünne­pélyes hangulatot, amelyet pártközi megegyezés alapján a Nemzetgyű­lés tagjai fenn kívántak tartani. A kisgazdapárti szónokok által tett módosító indítványokat, nem fogadta, el is kérte a szövegnek eredeti for­mában való elfogadását. A nemzet­­gyűlés si előakc­ó javaslatát elfo­­g­adta. Révai elvtárs ezután a 13. paragra­fus módosítását, kérte, olyan értelem­ben, hogy a végrehajtó hatalom írd. nyitása­ és ellenőrzése ne a köztársa­sági elnök, hanem a nemzetgyűlés kezében legyen. Sulyok Dezső előadó elvben egyetért Révai elvtár­­ssal. De szerinte, a javaslat eredeti szövegezése is megfelel ennek a­ követelménynek. Kérte a nemzetgyűlést, hogy ezzel az elvi megállapítással, a vég­rehajtó ha­­talmat a nemzetgyűlésnek felelős k­ormány és nem a köztársasági elnök gyakorolja - fogadja el a javaslat eredeti szövegét. A Ház hozzájárult az előadó indítványához. A 14. paragrafusnál a nemzetgyű­lés elfogadta azt a módosítást, amely­nek értelmében az összes ítélőbírákat, fizetési osztályra való tekintet nélkül a köztársasági elnök nevezi ki. A ja­vaslat összes töb­bi paragrafusát vál­toztatás nélkül fogadta el a nemzet­­­gyűlés és így a köztársasági állami­formáról szóló törvényjavaslat rész­letes vitája is befejeződött. a magyar köztársasági t­örvény Iré­nyl­­t az 1948. évi I. törvénycikket. Magyarország köztársasággá lett­ tartó viharos tapssal ünnepelt­ között megválasztják a magyar k­öz­­társaság elnökét, aki leteszi az esküt e­ nemzetgyűlés előtt. Ezzel percekig ­­t Két hét múlva adnak Budapest védőgátjai Dolgoznak a Vörös Hadsereg dunai jégtörői A főváros árvíz­ veszedelmének hárítására megtörtént minden em­berileg lehetséges intézkedés. Vas Zoltán elvtárs, volt polgármester még szeptemberben utasítást adott, hogy az árvízvédelmi felé tereléseket a lehetőséghez képest pótolják és ugyancsak ő nyújtott segítséget a védőgátok felépítéséhez és megerő­sítéséhez. A helyzet most az, hogy két hét ny­lra 6 háromét­eres szakaszon, a. • Római fürdőtől a Műegyetem kör­nyékéig, továbbá az Erzsébet-híd és Ferenc- József-híd között készen lesz 10 méteres megerősített védőgát. A lánchídi vízmérce szerint a víz jelen­legi állása­­ 10 méter. Ha a víz­színt eléri 1, 7-es vonalat, a Duna, elönti az alsó rakpartot. 10 méteres gátak mellett tehát, pillanatnyilag, nincs ok aggodalomr­a. A Vörös Hadseregtől értékes se­gítséget is kaptunk. Trainin ellen­­tengernagy utasítására két jég­övet és több kisebb hajót állítottak ön a Duna jenének feltörésére. Egy hét alatt a Boráros-téri hídtól, a Mun­­gii-hídig vágtak folyosót a­ Duna je­­gében a Vörös Hadsereg műszaki plakm­a­ai. A cél az, hogy még mi­előtt a bajai budapesti szakaszon is befagy a víz, robbantásokkal és jég­törő hajókkal hasított csatornán le­hetővé tegyék a jégtáblák elvonul­lását. i . -

Next