Szabad Nép, 1946. április (4. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-03 / 76. szám

SZERDA 1940 ÁPRILIS S SZABAD NÉP és környéke Sopron. A városháza tornyán kőbevésett szavak emlékeztetnek az 1911-es népszavazásra. A nemzet, köszönete Sopronnak és vidékének, mert hitet tett magyarsága mel­lett.. Azóta nagy, véres események történtek. A nyugati őrhelyek, Kop­­holna, Balf, Harka, Ágfalva, Fertő­rákos, Bánfalva egykori „hűséges“ szavazóinak jelentős része, a legna­gyobb próba idején, hitet tett a ná­cizmus mellett. Szavazás nélkül, őszintén, szívvel, tettekkel é­s a történelmi szavakkól vád lett. Géppisztolyos sváb agitátorok Ágfalva. Langyos, tavaszi nap­fény világítja meg a gótbetűs utca­­névtáblát, ,Jrauptstrasse“. A köz­ség élénk, mozgalmas. A kitelepítés még itt sem kezdődött meg. Sőt, sokkal több a sváb, mint azelőtt volt. Egyre többen szivárognak vissza Hitler volt „ehrlich, frauwilli­­ger“ katonái, éppen úgy, mint Balfra, Fertőrákosra vagy egyéb határmenti faluba. Az Internálótá­­borból is hazaszö­knek és nyugodtan élnek, mint például Schelly Mátyás, Bernecker Fái, a két Huber, atom­on­er Mátyás, Plöcki András, Tschurl János, Schelly András, Felstl Má­­tyás, Bernecker Mihály, Holchofer Mátyás, Wödl János és Pál, Kirch­­lmopf Mátyás a két fiával, Holz­­atock György és a többi volks­­bund­, propaganda- és jugendführer, önkéntes SS és agitátor. Hackstock Mátyás önkéntes SS és volksbund, vezető-helyettes Bánfalván lapít, de Steurer András agitátor is idehaza van már s tovább élteti Hitlert, meg a Harmadik Birodalmat, akárcsak a géppisztolyos Wöhl Pubi tanító, aki ismét nácitoborzó-nótákat nyekerget harmonikáján. Nincs semmi vesze­delem számukra, nyíltan szervezked­nek. Esténk­int a községháza melletti házban összegyűlnek, megbeszélik dolgaikat, előszedegetik elrejtett fegyvereiket s nagyban készülnek, hogy a határon túli Lébesfaluban gyülekező társaikkal megrohanják az ágfalvai újtelepeseket. A kisszá­mú rendőrség tehetetlen, házkutatást nem mer tartani, hiába kéri az új, telepes törvénybíró. Elhordják Ágfalvát SS egyedi és 4 rábakeceli újtelepes család és Ágfa,van. Az életük po­kol, állandóan orvtámadástól tarta­nak. Gyermekeiket felügyelet nélkül nem merik az utcára engedni, mert attól félnek, hogy a svábok agyon­­kövezik őket. Az újtelepesek egy részét még mindig egyik bútort,k­­lád házból a másikba dobják, noha már október közepe óta itt vannak. A szavazásukat elszabotálták. Azt ígérték, hazaviszik őket szavazni, di­nem kaptak vagont, Egyed pedig 80 kilométer Agfalvától. A svábok a mezőgazdasági szerszámokat, gépe­ket, igásállatokat kihordják Ausz­triába. 26 pár ló már kint van s mire a napok felvirradnak, mindig eltűnik egy-két pár tehén. A gabonát zsákszámra hordják a malomba ,,őrletni" és onnan tovább a határon túlra. Lassank­int semmi nem marad a javakból Agfalván. Földet még nem kaptak az újtele­piek. A megyei Földosztó Bizott­ság tartózkodik a földosztástól, mert nincs elég karhatalom az újgazdák megvédésére. De az őszi szántást, vetést, bizonytalan földön, nehezen bár, mégis elvégezték az új telepe­sek s a tavaszi munkákhoz is hozzá­fognának már. A petőházi cukor­gyárral szerződésük van cukorrépa­­szállításra, de a svábok miatt nem dolgozhatnak. Ugyanakkor henyé­léssel vádolják őket. — A takarmányomat a svábok felgyújtották — panaszolja keserűen Domonkos újtelepes — és most az állataimat, nem tudom etetni. De a kitelepítésre váró sváboknak bőven van takarmány, a jegyző azonban azt mondja, nem szabad lefoglalni, azoknak is kell. Miért, tettem paj­tába a­ takarmányomat? — ezt kérdi tőlem — de hát hova máshová tehettem volna ? ■— Borsót vetettem — mondja iz­gatottan Németh József — és erre a sváb mákot vetett rá. — A hangja fölcsattan. — Mit tegyünk? Egye­­tlen leég­ett a­szunk, úgy marad­tunk, mint az ujjam, a készleteink elfogynak, dolgozni nem hagynak bennünket — éhen halok családaink­­kal együtt! Fenyegetik az új­­gazda telepeseket Harkán sem különb a helyzet, öt­­venhat újtelepes magyar család la­­kik itt, de még nem tudják, hol a földjük, úgy el van rejtve a telek, könyvekben. Kakasi Márton, erdélyi menekült, volt csendőr, a Nemzeti Bizottság elnöke azonban tudja, hol a földje, 7 hold 200 négyszögölet kapott egy szép házzal. Dr. Hi­tel Zoltán banktisztviselő is megtalálja a hét holdját, amelyhez ház­, tehén és több disznó tartozik. Fóris Gyula vegyeskereskedő sem kérdezi senki­től, hol van az ő három holdja; a ki­utalt házat azonban nem fogadta el, mert nem volt megfelelő. Viszont Erdélyi György újtelepes kilenctagú családja éhezik; egy beledi telepes­­család már visszaköltözött falujába és másik három család készülődik hazatérésre. A harkai SS-ek hazaszivárogtak már, fegyverekkel, kézigránátokkal. Nincs semmi bajuk. A razziázó rendőrségnek a kitelepítésre nem kerülő svábok írásaival igazolják magukat és éjjelente hordják át Ausztriába a mezőgazdasági szerszá­mokat, igásárlatokat, javakat. Amit­ még nem vittek el, a községben dug­­dossák. Prácser József és Huber József gazdasági szerszám­okat és szétszedett szekereket, Thunberger Samu kigbíró, Strobiegl János pedig bútorokat rejtegetnek pajtákban, szénakazlakban. Buckhász János bíró éppen olyan feltűnően védi a svábokat és a sváb vagyont, mint a csak németül prédi­káló Danielisz Róbert evangélikus pap és az evangélikus tanító. Az új­telepesek teljesen tehetetlenek a svábsággal szemben s ha mégis hozzá kezdenek dolgozni valamelyik kiszemelt földdarabon, a kitelepí­tésre váró volt volksbundisták azon­nal megjelennek, de nem dolgozni, hanem fenyegetődzni.­­• A föld a miénk marad, menje­tek vissza oda, ahonnan jöttetek, amíg nem késő! — mondják szit­kozódva, ellenségesen. — Hogy gon­doltátok tulajdonképpen ? Minket, egy százmilliós nemzetet nem lehet csak úgy elintézni! ★ Ez a helyzet „végvárainkon", így viselkednek „hűséges“ grádjaink és így élnek a magyar telepesek. Sop­ron környékén évek óta nem mun­kálták meg a szőlőt, szántót, dolgos kéz kell a födhöz; a dolgos magyar kéz meg is van, munkálkodna, de segítségre vem szükség, gyorsan, minél előbb, hogy hosszabb időre meg ne bénítsa őket a sok kapzsi, sváb marok! Hamvas H. Sándor A „hűséges" Sopron ma is fegyveres svábok hasája Cérnát készít fonalából SIMON KÁROLY fonalkiszerelő üzeme, Rákosszentmihály, Budapesti­ ét II. szám. N­ÉV-vel a Keletitől 20 perc. Kik irányítják az angol külpolitikát? (A ,,Szabad Nép" angliai tudósítójától.) Az egyik angliai folyóirat már­­ciusi számában érdekes és figyelemre méltó cikk jelent meg a munkás­párt egyik ismert tagjának, Zilliacus par­lamen­ti képviselőnek tollából. Megállapítja, hogy­­amíg belpolitikai téren a párt egységesen és nagy lel­kesedéssel támogatja a munkáskor­­mányt, a konzervatívok pedig elkese­redetten támadják, addig külpolitikai téren csak a konzervatívok helyeslik Bevin politikáját, amit a munkás­párt nem tud megérteni és amellyel nagymértékben elégedetlen. Zilliacus megállapítja, hogy a má­sodik világháború után a munkás­kormány nem a munkáspárt külpo­litikai programjának értelmében cse­lekszik, hanem­­— a világpolitikai helyzet változása­­ellenére — válto­zatlanul folytatja, a konzervatívok külpolitikáját. Az angol külpolitika legfontosabb problémája az angol— szovjet viszony, írja. Az 1917-es for­radalom nagy félelmet váltott ki a konzervatívoknál, akiknek külpoliti­káját a forradalom gyűlölete és annak Angliára gyakorolható követ­kezményeitől való félelem irányí­totta. A jelenlegi szociális forradal­makat ugyanolyan hisztérikus gyű­lölettel szemlélik. A két háború kö­zötti angol konzervatív külpolitika irányelvei: a kommunista propa­ganda elleni küzdelem, az uralkodó társadalmi formák változatlanul való fenntartása, és az impériumi érdekek megvédése. ★ A konzervatívok nagy lelkesedés­sel üdvözlik Bevin külpolitikáját, amely az említett irányelveken lát­szik nyugodni. Bevin kitöréseit a kommunista pártok ellen az egész világ reakciós, fasiszta sajtója öröm­­mel fogadta. Bevin különböző nyilat­kozatai és­ beszédei mind azt bizo­nyítják, hogy a görögországi esemé­nyekbe való beavatkozás az angol impérium multszázadbeli stratégiai elgondolásának következménye volt, amelynek legfontosabb irányelve Oroszország távoltartása a Balkán­tól és a Közép-Kelettől. Zilliacus vé­leménye szerint, nem a munkáskor­mány, hanem a tengernagyi Hivatal, a hadügy, és a­ külügyminisztérium irányítják az ország, külpolitikáját. Európában, a Kö­­el- és Távol-Ke­leten a régi uralkodó osztály politi­kájának megfelelően dolgoznak, amely elvesztette ugyan a választá­sokat, de nagy többségben van kép­­viselve a külügy- és gyarmatügyi minisztériumban és a vezérkarban. A világ arculata és ezzel együtt az angol világbirodalom helyzete is megváltozott, beleértve azokat a cé­­lokat, amelyekért az angol nép har­colni hajlandó. A Szovjetunió, mint elsőrendű világh­alom került ki a második világháborúból és tíz-tizenöt év alatt a világ legnagyobb hatal­mává válhat. Megváltozott a helyzet a Keleten is, ahol a­ népek nemzeti fügetlenséget, politikai demokráciát és társadalmi helyzetük megváltozá­sát kívonják.★ ,,A mai kommunisták — írja Zilliacus képviselő — nem az 1919-es kommunisták, összehasonlíthatatla­nul érettebbek te hatalmasabbak. Ve­­zetőik Európa majdnem összes or­szágaiban az egész munkásosztály­nak, vagy legnagyobb részének, ki­véve az északnyugati régi demokrá­ciákat, Svájcot és Ausztriát, ők képviselik a hatalmas Szovjetuniót és Kínát, ahol egész tartományokat kormányoznak, ők a délamerikai szervezett munkásság legnagyobb részének vezetői. Hősies, központi szerepet játszottak a földalatti el­lenállási mozgalmakban és vezető pozíciókba kerültek szóikban a­ koalí­ciókban, amelyek egyedül képesek csak felépíteni a háború által össze­rombolt országokat, ahol demo­kráciát összetörtek, vagy ahol so­hasem volt és ahol a régi társadalmi rendszer nem állítható vissza. A legtöbb országban szorosan együtt dolgoznak a szocialista, pártokkal." Zilliacus a gyorsabb leszerelés mellett foglal állást, mert az ország már csak gazdasági szempontból sem képes a jelentős katonai kiadá­sokat fedezni. Fizikailag sem képe­sek harcolni a Szovjetunió ellen, különben is az angol nép hamar el­intézné azt a kormányt, amely őrült módon háborúba vezetné az orszá­­got, olaj-, stratégiai-, vagy m­ás „élet­­fontosságú”” érdekek­ért, amelyek oly nagy jelentőségűek a külügyminisz­tériumnak, a hadügyminiszt­rium­nak és a tengernügyi hivatalnak, de amelyekről az angol munkás sem­mit sem tud és amelyekkel még ke­vesebbet törődik. Európában is alkalmazni kell a munkáspárt politikáját, amely a kor­mányzó koalíciókkal való együttmű­ködést jelenti az egységesítés, meg­békélés és újjáépítés nagy munká­jában. Ily politikával biztosítani le­het a békét, mondja Zilliacus, „a jelenlegi úton pedig katasztrófa felé sodródunk". Ők Zilliacus képviselő cikke az égyük legfontosabb megnyilvánulása annak a közismert ténynek, hogy a mun­káspárti képviselők jelentékeny ré­sze nagy nyugtalansággal és mély aggodalommal kíséri a munkáskor­­má­ny olyan külpolitikai megnyilvá­nulásait, amelyek — ugyan nem tel­jesen jogosan — felbátorítják a re­akció háttérbe szorított erőit és nyíltabb fellépésre, erősebb tevékeny­ségre ösztönzi őket. Sz. M. 3 360 pengő a kalória 100 százalékos fizetésemelés A Gazdasági Főtanács a kollektív szerződések szerint a munkásoknak járó élelmiszer-kalória­ megváltásá­nak ellenértékét március 31.én kez­dődő­ hétre Nagybuda­pesten és mind­azokban a helységekben, amelyekben az üzemek a budapesti készpénz­­bérek 1­10 százalékát kötelesek fizetni, 160 pengőben állapította meg. Ugyanilyen arányban emelkedik a kalória-ellenférték a többi kategó­riákban. Ezenkívül a Főtanács a kol­lektív szerződés hatálya alá tartozó valamennyi munkavállalónál a már­cius 81-e után teljesített munkáért 100 százalékos béremelést állapí­tott meg. Nemzetiségi anyanyelvű nép­es középiskolák nyílnak meg az országban Nemzetiségeink régi sérelmét megszüntető rendelet alapján anya­nyelvű népiskolák nyílnak meg min­­denütt, ahol ezt a szülők kívánják, sőt olyan helyeken ie, ahol a nem­zetiségű lakosok száma ezt indo­kolttá teszi. Délszláv tanítási nyelv­vel 48 népiskola nyílt meg, ugyan­­ennyi községben. Ezek mellett to­vább működik a görögkeleti egy­háznak 17 szerb tanítási nyelvű népiskolája is. Szlovák tanítási nyelvvel 10 községben nyílt meg népiskola,, ez a szám azonban nem végleges. A szlovák iskolahálózat csak a kitelepítés után alakul ki véglegesen, az érdekelt Szülök Sza­bad akaratmegnyilvánulásai alap­ján. Román tanítási nyelvű népis­kola­­ működik. A közép és középfokú intézetek közül szlávnyelvű líceum és tanító­képző működik Pécsett, szlovák gimnázium Békéscsabán, állami pol­­gári iskolai tagozat Tótkomlóson Tizenöt nemzetiségi szülő kívánsá­gára a nemzetiségi nyelvet tantárgy­ként kell tanítani egyébként magyar tanítási nyelvű iskolákban is. Mi lesz a kereskedelem konjunktúra-lovagjaival ? Egy héttel ezelőtt jelent meg a hivatalos lapban az ipari gazd­­­a­­ttyok felülvizsgálatáról szóló rende­let. A kereskedői érdekképviseletek értekezletein kifogásolták, hogy a rendelet, mint alapra,** igazolási el­járásokra hivatkozik, holott igazo­lás a kereskedelmi szakmában tu­lajdonképen nem is volt. Az „iga­zolások" elkezdődtek ugyan, de csődbe jutottak. Egyedül l­ovszky Jánost, a Baross Szövetség elnökét ítélték el,. — a többi Baross Szö­vetségi tag és volt buzgó nyilas­párti kereskedő folytathatta műkö­dését. A kereskedők az új rendeletben kifogásolják, hogy nem említi a fa­siszta­ idők főkonjunktúra lovagjait, a strómanokat, akik minden szak­­mai tudás nélkül kerültek a keres­kedelembe és a felszabadulás után­ is ott maradtak. A kereskedők tö­megével tudnak olyan fasiszta stró­manokról, akik félve, hogy a revi­­zió során elvesztik iparengedélyüket, már most akcióba léptek, hogy át­mentsék összeharácsolt tőkéjüket. A komoly kereskedők követelik: a rendelet terjedjen ki arra­ is, hogy ezek a konjunktúralovagok a jövő­ben még csendes társakként se ve­hessenek részt, a kereskedelmi élet­ben. A nincstelenek földjére nyugatos katonatiszteket telepítenek Vecsésen A Ve­csésen és körzetében eddig letelepített 173 család közül 15—20 százalék a paraszt. A többi állítóla­gos menekült, nyugatról hazatért és a hadseregből elbocsájtott katona­tiszt, volt jegyző. Egyik szegény ,,menekült‘’-et ma a Népgondozó Hi­vatal megbízottja volt kénytelen fi­gyelmeztetni: most, már tegye le a századosi egyenruhát,­­ hogy ne keltsen feltűnést a parasztok előtt. A Népgondozó Hivatal kiküldött körzetvezetője, Cliytil Mario volt felvidéki jegyző úton-útfélen han­goztatja, hogy hamarosan visszatér a régi világ. A svábok minden ügyét kedvezően intézi el a nincstelen ma­gyar telepesek rovására. A gazdag svábok házait még nem kobozták el. A nyugatosok és egyéb népel­lenes kártevők tökéletesen be­rendezett, egészséges házakban lak­nak, h­a nincstelen nagycsaládos földmíveseket düledező, sötét, nyir­kos romházakban helyezik el. 8—10 tagú családok összesen egy ágyat kapnak; az amúgy is rosszul táplált gyermekek élete és egészsége a leg­nagyobb veszedelemben forog. A magyar telepesek tehén és egyéb jószág nélkül tengődnek; a terepfelügyelő úr vidékre adta saját lovait, disznóit, azután helyben lo­vakat, teheneket, disznókat és ba­romficsaládokat utalt ki önmagának a szétosztásra váró Volksbund-va­gyonból. Fia, — saját, bevallása szerint —, a német Luftwaffenál szolgált, — nyilván ez a körülmény késztette a Népgondozó Hivatalt arra, hogy a telepesek felügyelőjévé kinevezze. Helyettese, Talián Béla ugyancsak nyugatos­ volt, erdélyi jegyző — felet­tese nyomdokain halad. Családja még ismeretlen helyen tartózkodik, de nem restelt egymagának négyszo­bás villaházat igényelni. Szegény ,­menekülteként érkezett Vecsésre, — ma pedig — a kedvezményezett svábok jóvoltából — mérhetetlen, élelmiszer boldog tulajdonosa. A te­­lepfelügyelő és helyettese a sérelme­ket panaszló telepeseket megfélem­líti, állandóan kilakoltatással fenye­geti, — köztük két százszázalékos hadirokkantat. — Ha elvisznek minket, Budapest éh­en hal — fenyegetőznek a kapuk­ban vasárnapi ruhában tereferélő, pipázgató svábok s kisebb gondjuk is nagyobb, minthogy a tavaszi mun­kákhoz hozzákezdjenek. A legna­gyobb nyomorban tengődő, éhező ma­gyar telepescsaládok hiába várnak munkára,­­ a svábokból alakult földosztó bizottság még mindig nem osztotta szét a földeket. A telepesek küldöttséget vezettek a belügyminisztériumba, hogy sérel­meik sürgős orvoslását kérjék. B. S. Moszkva polgármesterének ajándékot küld Budapest A Moszkvába induló Szakszervezeti küldöttségben résztvesz Bechtser Pé­ter, a főváros alpolgármestere, aki elviszi Moszkva polgármesterének­­a főváros ajándékát, egy művészi kivi­telű kis gobelinképet és egy díszes, értékes serleget. Illatszer ■ pipere - háztartási cikkek Húsvéti locsolók. — Állandó dús raktár PCD fi HA TQH *r TMI*SS legrégibb illatszer nagykereskedése is laboratórium tJLimU Cv IOH VI., Király Antea 26, udear. —­ Postai szállítás

Next