Szabad Nép, 1946. május (4. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-02 / 97. szám

világ noi [tápjai egyesül­­etek­ SZABAD NÉP Május 1! A M­A­G­Y­A­R Y.O­M­M­U­N­ISTA KSH­A­K­I „ *--.»*■* -Ö­X­P­ONTI L­APJA IV. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM AJKA 660.000 FEN­GO SZERDA, 194­5 MÁJUS 1 MÁJUSTÓL MÁJUSIG Írta: Rákosi Mátyás MÁJUS ELSEJE számunkra ■ nemcsak a munkás felsza­badulás ünnepe, nemcsak a dol­gozók harci seregszemléje, hanem egyben a számadás és számvetés napja is. Végigtekintünk ilyenkor az elmúlt esztendő eredményein és kudarcain és most tűzzük ki azo­kat a célokat, amelyeket a követ­kező május elsejéig el akarunk érni. Ha számba vesszük azt a mun­kát, amelyet a fiatal demokrácia, élén a dolgozókkal, tavaly május elseje óta elvégzett, egy sor olyan alkotásra mutathatunk rá, ame­lyekre joggal büszke lehet minden magyar demokrata. Egy évvel ezelőtt, mint a legnehezebben megoldható feladatot, a vasút, a posta talpraállítását, az ipari üze­mek megindítását tűztük ki célul. Arccal a vasút felé fordultak a magyar dolgozók, s ma már büsz­kén tekinthetnek vissza az elért eredményre. Az üzemek is egyre­­másra indultak meg. A széncsata, amelynek a május elseje egyik csúcspontja, minden üzemünket ellátta teremtő energiával. Gyor­san javul a munkafegyelem, s egyre több gyárból jön a híre, hogy a termelés elérte, sőt túl­haladta a békebelit. A falu dolgozó népe is lépést tartott ezzel a fejlődéssel. Több, mint négymillió hold gabonával bevetett föld várja a terméke­nyítő esőt. Egy sor megye már elérte, sőt néhol túlhaladta a békebeli vetésterületet. Ha az idő­járás olyan kedvező lesz, amilyen a falu dolgos népének szorgalma, akkor az aratással magunk mö­gött marad egyik legkínzóbb gon­dunk, az élelmiszerellátás. A­Z ELMÚLT ESZTENDŐ nem­­­csak gazdasági megerősödé­sünknek, hanem a fiatal magyar demokrácia megszilárdításának éve volt. Európának ezen a táján mi voltunk az elsők, akik szabad vá­lasztással az ideiglenes nemzet­­gyűlés helyébe állandót tettünk, s utána létrehoztuk a szabad né­pekhez egyedül méltó államfor­mát, a demokratikus köztársasá­got. Ez a lépésünk új fejezetet nyit a magyar történelemben, s annyi hányattatás után vissza­vezeti nemzetünket a nagy haladó köztársaságok családjába. Politikai megerősödésünk és de­mokráciánk céltudatos fejlesztése meghozta gyümölcseit. A győztes nagyhatalmak és egy sor más demokratikus ország elismerték hazánkat, ezzel adván jelét annak, hogy megértik és méltányolják azt a jelentős munkát, amelyet népünk a régi rend politikai rom­jainak eltakarításával végez. Amikor a télen a magyar reak­ció ellentámadást kísérelt meg, a magyar nép erőteljes megmozdu­lásokkal verte ezt vissza. Ezeknek a népi megmozdulásoknak csúcs­pontja a március 7-i hatalmas nagybudapesti tüntetés volt, amelynek hatására a régi rend hívei nemcsak visszavonulót vol­tak kénytelenek fújni, hanem a demokrácia erősítésének útján is újabb lépéseket tehettünk előre. Párhuzamosan mindezekkel erő­teljesen folyt a háborús bűnösök megbüntetése, bizonyítékául an­nak, hogy nemzetünk el van szán­va, leszámolni azokkal, akik sze­­rinT­.-«Aftat isaírtunk okozni. A demo­krata világ meggyőződhetett róla, hogy a fiatal magyar népi erők tudnak építeni és harcolni. Ennek a felismerésnek eredményeképpen megjavult nemzetközi helyzetünk. Az a fogadtatás, amelyben a ma­gyar kormánydelegáció Moszkvá­ban részesült és az a baráti lég­kör, amelyben ott a tárgyalások folytak, mutatója volt annak a felemelkedésnek, amelyet a ma­gyar nép másfél esztendő alatt a mélységből az újjászületés felé el­ért. MIKOR így felsoroljuk az eredményeket,­­ amelyekre méltán lehet büszke a magyar de­mokrácia —, rá kell mutatnunk arra, hogy két döntő kérdésben nem tudtunk sikert felmutatni. Az egyik az államgépezet meg­tisztítása az oda nem való reak­ciós, népellenes elemektől. Minden ígéret ellenére ezen a téren még ma is a terveknél tartunk. Még mindig nem láttak napvilágot azok a rendeletek, amelyek ezt a kérdést szabályoznák, pedig a rendeletek kiadásától azok végre­hajtásáig hosszú az út és rajta a tartalom java elsikkadhat A másik terület, ahol nem tud­tunk eredményt felmutatni, sőt ahol a helyzet szakadatlanul csak súlyosbodik, a pénzromlás és az állam pénzügyeinek rendezése. Azok az eredmények, amelyeket a termelés terén elértünk, valamint a jóvátételi terhek csökkenése megteremtették gazdasági szaná­lásunk feltételeit. Most elsősorban rajtunk áll, hogy az aratásig hátralévő időt, úgy használjuk ki, hogy őszre létrejöjjön az érték­álló pénz és az emberekhez méltó közellátás. Ezeket a célokat csak úgy fog­juk elérni, ha szakadatlanul és lankadás nélkül résen vagyunk és nem engedjük, hogy a kapott ígéretekből és a jogos követelé­sekből valami is elsikkadjon. Már­cius eleje óta, amikor a népi meg­mozdulások hatása alatt a magyar demokrácia jelentős lépést tett előre, újra megtorpanás és egy­helyben topogás tapasztalható. Helyenként reakciós ellentámadás jelei is mutatkoznak. A magyar demokráciának nemcsak bel-, ha­nem külpolitikai életérdekei is megkövetelik, hogy fejlődése sem­mi körülmények között meg ne áll­jon. A legközelebbi hetekben és hónapokban zajlanak le a béke­­tárgyalások, amelyek hazánk sor­sát hosszú évtizedekre megszab­ják. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy demokráciánk sike­rei, a régi rend ellenségeire mért csapások erőteljesen megjavítják békekilátásainkat, s megfordítva. Minden kudarcunk, a reakció leg­kisebb előretörése is, árt és le­rontja eshetőségeinket. Ezért nem tűrheti a magyar demokrácia e sorsdöntő hetekben, hogy fejlő­dése megtorpanjon. A­­ ELMÚLT ESZTENDŐ po­­litikai fejlődése mellé most a gazdasági fejlődés kérdése nyo­mul fel. Ellenség és jóbarát egy­aránt tudja, hogy nem erős az a demokrácia, amely gazdasági kér­déseit nem tudja megoldani, amely hívei számára nem tudja az értékálló pénzt, a rendes köz­ellátást biztosítani. Amit politikai téren megnyerünk, azt elveszít­jük gazdasági téren, ha nem-tm j­utunk vett­ostwffli pír, eddigi romié- i­son. A magyar demokrácia gazda­sági és politikai érdekei egyaránt parancsolóan megkövetelik, hogy végre minden erőnket pénzügyeink rendbehozására összpontosítsuk. Ez lesz a fiatal magyar demo­krácia egyik legnehezebb csatája. Sikerétől függ nemcsak az újjá­építés további menete, nemcsak fejlődésünk meggyorsulása vagy meglassúbbodása, hanem egész jövőnk. Tudja ezt a reakció is. Számolni kell vele: a régi rend hívei minden erejükkel rajta lesz­nek, hogy ezen a téren vereség érjen bennünket. Az idei május elsején a dolgozó tömegek tüntetésének ezért külö­nös jelentősége van. A tüntetés ne csak a munkásosztály erejét és egységét mutassa, ne csak a mun­kás-paraszt összefogás jegyében A békekötés ,óladén-nép szám­ára számvetés a múlttal és felkészülés a jövőre. Révai József elvtárs minapi előadásában kifejtette, milyen rosz­­szul készült Magyarország a háború alatt a békére, Horthy és kormányai mennyire megtettek mindent, hogy Magyarország abból a sírból, amelybe taszították, soha fel ne tá­madjon. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy a föld alá szorított Kommu­nista Párt ez ellen a nemzetvesztő külpoliika ellen — sokszor teljesen magára hagyatva­­­—­ keményen és elszántan harcolt. A Magyar Kom­munista Párt jóval a második világ­háború kitörése előtt leleplezte és megmutatta a magyar reakció kül­politikai orientációját és céljait. Le­leplezte és megmutatta, hogy ennek a külpolitikának a nagybirtokrend­szer fenntartása és a népelnyomás az alapja. Leleplezte és megmutatta, hogy ennek a külpolitikának az irá­nya a szövetség Európa legreakció­­sabb állami és társadalmi rendsze­reivel. A trianoni megcsonkítottsá­­gunkat ügyesen felhasználva, a ma­gyar reakció negyedszázadon keresz­tül hangoztatta: a belpolitikában le­hetnek nézeteltérések a­ különböző pártok között, de a külpolitikában a­z ország nagy érdekeire való tekintet­tel egységet kell teremteni. Ez az egység: szövetkezni és együ­ttmenni a német és olasz fasizmussal. Közvetlenül a békekötés előtt a reakciónak ezzel az országvesztő politikájával szemben szükséges megmutatni­, milyen külpolitikai irány­vonalat vitt a Magyar Kommunista Párt s hogyan próbálta megmenteni a nemzetet, nemcsak a háború pusz­tításaitól, hanem a kedvező béke számára is. Gyöngyösi János külügy­miniszter Békéscsabán nagy elisme­réssel emlékezett meg a moszkvai magyar emigráció munkájáról, mely a békekötés szempontjából szerinte is felbecsülhetetlen értékű. Révai elvtárs zeneakadémiai előadásában beszélt pártunk titkos rádióállomá­sának, a Kossuth-rádiónak a fel­hívásairól. A moszkvai emigráció és a Kossuth-rádió üzeneteivel és fel­hívásaival egy időben jelentek meg az illegális Magyar Kommunista Párt, Budapesten nyomtatott fel­hívásai, kiáltványai és röpcédulái. Pártunknak ezek a­ kiadványai meg­­­­győzően bizonyítják, hogy a háború alatt a Kommunista Párt küzdött a legkövetkezetesebben az országvesztő Horthy-politika ellen s a magyar d­ommunisták harcolták az igazi ha­­nafi­sk »txieté «seregét az új át­folyjék le. Ezen túlmenőleg sugá­rozzon ki belőle az a minden aka­dályt legyűrő akarat, amely meg­érteti ellenségeinkkel, hogy el va­gyunk szánva visszaverésükre és megsemmisítésükre. Értse meg belőle mindenki, hogy demokrá­ciánk legöntudatosabb, legáldozat­készebb harcosai, a dolgozók fel­ismerték az előttünk álló hetek és hónapok döntő voltát és el vannak tökélve, hogy sikeresen meg­védik hazánk belpolitikai és kül­politikai érdekeit. A FIATAL MAGYAR DEMO­­­KRÁCIA, élén a harcedzett Kommunista Párttal, eddig min­den kérdést megoldott, amit a fejlődés eléje állított. Meg fogja oldani a gazdasági kérdéseket is, s ezzel a legnagyobb csapást méri a reakcióra, a nép ellenségeire, írta. Kállai Gyula szagvesztés e­lle­n. Amikor közvetle­nül a békekötés előtt a sovinizmus el­leni következetes harcunk miatt a re­akció újból a nemzetietlenség, sőt a hazaárulás vádját emeli ellenünk, nem árt pártunknak a békéért, az új Trianon elkerüléséért folyó harcát a nagy nyilvánosság előtt ismertetni. Egy szörnyű háború gazdag ta­pasztalatainak birtokában ma már nem nehéz megállapítani, igaza volt-e közel tíz esztendővel ezelőtt a Magyar Kommunista Pártnak, ami­kor illegális újságjában, a Dolgozók Lapjá­ban megállapította: „A reví­zió jelszava ma közvetlen háborús veszélyt jelent, s ezen felül azt, hogy Magyarország akár vesztes, akár győztes háború esetén nemzeti füg­getlenségét, is elveszítheti." Ez a megállapítás korai jóslat volt. A kommunistákon kívül nem hallga­tott rá senki. A magyar társadalom többsége süket fülekkel fogadta pártunk vezérének, Rákosi Mátyás elvtársinak két héttel a Szovjetunió elleni ha­db­a lép­ésünk után a nemzet­hez intézett felhívását is: „A ma­gyar népnek semmi közössége sincs Horthyval. A magyar nép története szinte szakadat­­lan harc a német el­nyomás ellen, a németek ama kísér­lete ellen, hogy megsemmisítsék a magyarokat. A magyar nép legna­gyobb tragédiája, hogy gazdáinak, akik húsz évvel ezelőtt a hatalmat magukhoz ragadták, sikerült most 31­agyarországot háborúba vinni. .. A szovjet nép felszabadító harca egyben a magyar nép felszabadítá­sáért is folyik." Amint látjuk, nem többről és kevesebbről volt szó, mint rombadönteni és elveszteni az országot Hitlerek zsokéjában, vagy megmenteni, függetlenségét és sza­badságát biztosítani a Szovjetunió­val szövetségben. A Magyar Kommunista Pár­t a Szovjetunió elleni hadüzenet katasz­trofális lépése után sem adta fel a harcot az ország megmentéséért. Tudtuk, hogy az elvakult és elvete­medett reakció vitte háborúba az or­szágot s hittük, hogy a magyar nép megmentheti. Világosan láttuk és megfogalmaztuk a magyarság kü­lönleges történelmi szerepét a had­­balépéssel bekövetkezett új helyzet­­ben. Szerintünk a nemzeti külpoli­tika célja ekkor nem lehetett más, mint belülről átszakítani a német imperalializmus zyablósállamainak a frontját. Kiadtuk a jelszót: Ma­g­yarországnak elsőnek kell lennie, mely kitép Hitlerek zsoldosh­áborúja­ Munkát, áldozatot és erélyt nem kimélve vezetjük nemzetünket ezeken a nehézségeken át és meg vagyunk győződve, hogy a leg­közelebbi május elsején már a jól elvégzett munka tudatával tekint­hetünk vissza, mint ahogy az­­idén büszkén sorakoztathattuk fel az elmúlt esztendő eredményeit. De csak úgy végezhetjük el jól a munkát, ha sorainkat még szoro­sabbra vesszük, a munkásegysé­get még jobban erősítjük, a mun­kásság, a parasztság és a haladó értelmiség egységévé kovácsoljuk össze s egyetlen oszlopként vetjük őket a reakció elleni küzdelembe. Ezt követeli tőlünk parancsolóan a mostani május elseje és ezt a feladatot fogjuk győzedelmesen végrehajtani a legközelebbi hóna­pokban ! !» Tips*,'jEszéf d' cséléké'éettéT'— wmn « háború kez­det­én Révai elvtárs — Magyarország nemcsak lemosná ma­­gáról a­ gyalázatot, melyet Horhyék kentek rá, hanem kis nép létére, újra egy csapásra az európai hala­dás élén járó nagy nemzetek sorába emelkedhetnek.“ A magyar reakció külpolitikája el­len különösen éles harcot folytattunk Kállay Miklós hirhedt kiválási poli­tikája idején. Ez a politika, mint tudjuk, az a­ngolszász-szovjet ellen­tétre spekulált s abban reményke­dett, hogy az angolszászok az utolsó pillanatban felmentik a magyar reak­­ciót a Szovjetunió ellen viselt zsol­­dosháború bűne alól. A magyar kommunisták illegális kiadványai­ban megállapították, hogy a szövet­ségesek hangja Magyarországgal szemben egyre fenyegetőbb, a ma­­gyar reakció elvetemültsége kihívja ellenünk a világ népeinek ellenszen­vét. Felvettük a harcot azzal a reak­­ciós hazugsággal, hogy a németek rablóháborújában­ való részvétel a trianoni igazságtalanságok jóváté­teléért folyik. Megmutattuk, hogy a Trianonra való hivatkozással ponto­san az ellenkezőjét érik el annak, mint amit el­­akarnak érni. „A leg­veszedelmesebb öncsalás azt hinni, — mondja 1943 karácsonyán a Kos­suth-rádió felhívása — hogy a né­metek veresége után is megtarthat­­juk a visszacsatolt területeket, mert azokra a trianoni igazságtalanságok jóvátétele címén igényt tartunk. Ha más jogcímünk a visszacsatolt ma­gyar területekre nincs, mint Hitler különböző bécsi döntései, akkor máris elvesztettük őket, mert a győz­­tes demokratikus nemzeteknek ez nem lesz jogcím arra, hogy megtart­­suk, hanem arra, hogy elveszítsük őket. Ne áltassuk magunkat! A ma­gyar területek megtartására új jog­címet kell szereznünk, és ez az új jogcím csak az lehet, hogy hozzá­járulunk Hitler vereségének meg­­gyorsításához.” Ebben az összefüggésben nézték a magyar kommunisták a legna­gyobb-­ magyarlakta területnek, Er­délynek a kérdését is. 1942 telén a­ magyar kommunisták arra szólítot­tak fel, hogy fegyveresen tá­madja, meg Antonescu . Romániá­ját s­eszel­leimről robbantsuk Hitler szabadság­ellenes frontját. A magyar reakció pártunknak ezt a jó tanácsát nem fogadta meg. Nent fogadta meg azért­, mert ezzel, a, Hitler-szolga Magyarország a szövet­ségesek oldalára kerül­t vellig. Meny-A nemzet védelmében

Next