Szabad Nép, 1946. május (4. évfolyam, 97-121. szám)
1946-05-02 / 97. szám
világ noi [tápjai egyesületek SZABAD NÉP Május 1! A MAGYAR Y.OMMUNISTA KSHAKI „ *--.»*■* -ÖXPONTI LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM AJKA 660.000 FENGO SZERDA, 1945 MÁJUS 1 MÁJUSTÓL MÁJUSIG Írta: Rákosi Mátyás MÁJUS ELSEJE számunkra ■ nemcsak a munkás felszabadulás ünnepe, nemcsak a dolgozók harci seregszemléje, hanem egyben a számadás és számvetés napja is. Végigtekintünk ilyenkor az elmúlt esztendő eredményein és kudarcain és most tűzzük ki azokat a célokat, amelyeket a következő május elsejéig el akarunk érni. Ha számba vesszük azt a munkát, amelyet a fiatal demokrácia, élén a dolgozókkal, tavaly május elseje óta elvégzett, egy sor olyan alkotásra mutathatunk rá, amelyekre joggal büszke lehet minden magyar demokrata. Egy évvel ezelőtt, mint a legnehezebben megoldható feladatot, a vasút, a posta talpraállítását, az ipari üzemek megindítását tűztük ki célul. Arccal a vasút felé fordultak a magyar dolgozók, s ma már büszkén tekinthetnek vissza az elért eredményre. Az üzemek is egyremásra indultak meg. A széncsata, amelynek a május elseje egyik csúcspontja, minden üzemünket ellátta teremtő energiával. Gyorsan javul a munkafegyelem, s egyre több gyárból jön a híre, hogy a termelés elérte, sőt túlhaladta a békebelit. A falu dolgozó népe is lépést tartott ezzel a fejlődéssel. Több, mint négymillió hold gabonával bevetett föld várja a termékenyítő esőt. Egy sor megye már elérte, sőt néhol túlhaladta a békebeli vetésterületet. Ha az időjárás olyan kedvező lesz, amilyen a falu dolgos népének szorgalma, akkor az aratással magunk mögött marad egyik legkínzóbb gondunk, az élelmiszerellátás. AZ ELMÚLT ESZTENDŐ nemcsak gazdasági megerősödésünknek, hanem a fiatal magyar demokrácia megszilárdításának éve volt. Európának ezen a táján mi voltunk az elsők, akik szabad választással az ideiglenes nemzetgyűlés helyébe állandót tettünk, s utána létrehoztuk a szabad népekhez egyedül méltó államformát, a demokratikus köztársaságot. Ez a lépésünk új fejezetet nyit a magyar történelemben, s annyi hányattatás után visszavezeti nemzetünket a nagy haladó köztársaságok családjába. Politikai megerősödésünk és demokráciánk céltudatos fejlesztése meghozta gyümölcseit. A győztes nagyhatalmak és egy sor más demokratikus ország elismerték hazánkat, ezzel adván jelét annak, hogy megértik és méltányolják azt a jelentős munkát, amelyet népünk a régi rend politikai romjainak eltakarításával végez. Amikor a télen a magyar reakció ellentámadást kísérelt meg, a magyar nép erőteljes megmozdulásokkal verte ezt vissza. Ezeknek a népi megmozdulásoknak csúcspontja a március 7-i hatalmas nagybudapesti tüntetés volt, amelynek hatására a régi rend hívei nemcsak visszavonulót voltak kénytelenek fújni, hanem a demokrácia erősítésének útján is újabb lépéseket tehettünk előre. Párhuzamosan mindezekkel erőteljesen folyt a háborús bűnösök megbüntetése, bizonyítékául annak, hogy nemzetünk el van szánva, leszámolni azokkal, akik szerinT.-«Aftat isaírtunk okozni. A demokrata világ meggyőződhetett róla, hogy a fiatal magyar népi erők tudnak építeni és harcolni. Ennek a felismerésnek eredményeképpen megjavult nemzetközi helyzetünk. Az a fogadtatás, amelyben a magyar kormánydelegáció Moszkvában részesült és az a baráti légkör, amelyben ott a tárgyalások folytak, mutatója volt annak a felemelkedésnek, amelyet a magyar nép másfél esztendő alatt a mélységből az újjászületés felé elért. MIKOR így felsoroljuk az eredményeket, amelyekre méltán lehet büszke a magyar demokrácia —, rá kell mutatnunk arra, hogy két döntő kérdésben nem tudtunk sikert felmutatni. Az egyik az államgépezet megtisztítása az oda nem való reakciós, népellenes elemektől. Minden ígéret ellenére ezen a téren még ma is a terveknél tartunk. Még mindig nem láttak napvilágot azok a rendeletek, amelyek ezt a kérdést szabályoznák, pedig a rendeletek kiadásától azok végrehajtásáig hosszú az út és rajta a tartalom java elsikkadhat A másik terület, ahol nem tudtunk eredményt felmutatni, sőt ahol a helyzet szakadatlanul csak súlyosbodik, a pénzromlás és az állam pénzügyeinek rendezése. Azok az eredmények, amelyeket a termelés terén elértünk, valamint a jóvátételi terhek csökkenése megteremtették gazdasági szanálásunk feltételeit. Most elsősorban rajtunk áll, hogy az aratásig hátralévő időt, úgy használjuk ki, hogy őszre létrejöjjön az értékálló pénz és az emberekhez méltó közellátás. Ezeket a célokat csak úgy fogjuk elérni, ha szakadatlanul és lankadás nélkül résen vagyunk és nem engedjük, hogy a kapott ígéretekből és a jogos követelésekből valami is elsikkadjon. Március eleje óta, amikor a népi megmozdulások hatása alatt a magyar demokrácia jelentős lépést tett előre, újra megtorpanás és egyhelyben topogás tapasztalható. Helyenként reakciós ellentámadás jelei is mutatkoznak. A magyar demokráciának nemcsak bel-, hanem külpolitikai életérdekei is megkövetelik, hogy fejlődése semmi körülmények között meg ne álljon. A legközelebbi hetekben és hónapokban zajlanak le a béketárgyalások, amelyek hazánk sorsát hosszú évtizedekre megszabják. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy demokráciánk sikerei, a régi rend ellenségeire mért csapások erőteljesen megjavítják békekilátásainkat, s megfordítva. Minden kudarcunk, a reakció legkisebb előretörése is, árt és lerontja eshetőségeinket. Ezért nem tűrheti a magyar demokrácia e sorsdöntő hetekben, hogy fejlődése megtorpanjon. A ELMÚLT ESZTENDŐ politikai fejlődése mellé most a gazdasági fejlődés kérdése nyomul fel. Ellenség és jóbarát egyaránt tudja, hogy nem erős az a demokrácia, amely gazdasági kérdéseit nem tudja megoldani, amely hívei számára nem tudja az értékálló pénzt, a rendes közellátást biztosítani. Amit politikai téren megnyerünk, azt elveszítjük gazdasági téren, ha nem-tm jutunk vettostwffli pír, eddigi romié- ison. A magyar demokrácia gazdasági és politikai érdekei egyaránt parancsolóan megkövetelik, hogy végre minden erőnket pénzügyeink rendbehozására összpontosítsuk. Ez lesz a fiatal magyar demokrácia egyik legnehezebb csatája. Sikerétől függ nemcsak az újjáépítés további menete, nemcsak fejlődésünk meggyorsulása vagy meglassúbbodása, hanem egész jövőnk. Tudja ezt a reakció is. Számolni kell vele: a régi rend hívei minden erejükkel rajta lesznek, hogy ezen a téren vereség érjen bennünket. Az idei május elsején a dolgozó tömegek tüntetésének ezért különös jelentősége van. A tüntetés ne csak a munkásosztály erejét és egységét mutassa, ne csak a munkás-paraszt összefogás jegyében A békekötés ,óladén-nép számára számvetés a múlttal és felkészülés a jövőre. Révai József elvtárs minapi előadásában kifejtette, milyen roszszul készült Magyarország a háború alatt a békére, Horthy és kormányai mennyire megtettek mindent, hogy Magyarország abból a sírból, amelybe taszították, soha fel ne támadjon. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy a föld alá szorított Kommunista Párt ez ellen a nemzetvesztő külpoliika ellen — sokszor teljesen magára hagyatva— keményen és elszántan harcolt. A Magyar Kommunista Párt jóval a második világháború kitörése előtt leleplezte és megmutatta a magyar reakció külpolitikai orientációját és céljait. Leleplezte és megmutatta, hogy ennek a külpolitikának a nagybirtokrendszer fenntartása és a népelnyomás az alapja. Leleplezte és megmutatta, hogy ennek a külpolitikának az iránya a szövetség Európa legreakciósabb állami és társadalmi rendszereivel. A trianoni megcsonkítottságunkat ügyesen felhasználva, a magyar reakció negyedszázadon keresztül hangoztatta: a belpolitikában lehetnek nézeteltérések a különböző pártok között, de a külpolitikában az ország nagy érdekeire való tekintettel egységet kell teremteni. Ez az egység: szövetkezni és együttmenni a német és olasz fasizmussal. Közvetlenül a békekötés előtt a reakciónak ezzel az országvesztő politikájával szemben szükséges megmutatni, milyen külpolitikai irányvonalat vitt a Magyar Kommunista Párt s hogyan próbálta megmenteni a nemzetet, nemcsak a háború pusztításaitól, hanem a kedvező béke számára is. Gyöngyösi János külügyminiszter Békéscsabán nagy elismeréssel emlékezett meg a moszkvai magyar emigráció munkájáról, mely a békekötés szempontjából szerinte is felbecsülhetetlen értékű. Révai elvtárs zeneakadémiai előadásában beszélt pártunk titkos rádióállomásának, a Kossuth-rádiónak a felhívásairól. A moszkvai emigráció és a Kossuth-rádió üzeneteivel és felhívásaival egy időben jelentek meg az illegális Magyar Kommunista Párt, Budapesten nyomtatott felhívásai, kiáltványai és röpcédulái. Pártunknak ezek a kiadványai meggyőzően bizonyítják, hogy a háború alatt a Kommunista Párt küzdött a legkövetkezetesebben az országvesztő Horthy-politika ellen s a magyar dommunisták harcolták az igazi hanafisk »txieté «seregét az új átfolyjék le. Ezen túlmenőleg sugározzon ki belőle az a minden akadályt legyűrő akarat, amely megérteti ellenségeinkkel, hogy el vagyunk szánva visszaverésükre és megsemmisítésükre. Értse meg belőle mindenki, hogy demokráciánk legöntudatosabb, legáldozatkészebb harcosai, a dolgozók felismerték az előttünk álló hetek és hónapok döntő voltát és el vannak tökélve, hogy sikeresen megvédik hazánk belpolitikai és külpolitikai érdekeit. A FIATAL MAGYAR DEMOKRÁCIA, élén a harcedzett Kommunista Párttal, eddig minden kérdést megoldott, amit a fejlődés eléje állított. Meg fogja oldani a gazdasági kérdéseket is, s ezzel a legnagyobb csapást méri a reakcióra, a nép ellenségeire, írta. Kállai Gyula szagvesztés ellen. Amikor közvetlenül a békekötés előtt a sovinizmus elleni következetes harcunk miatt a reakció újból a nemzetietlenség, sőt a hazaárulás vádját emeli ellenünk, nem árt pártunknak a békéért, az új Trianon elkerüléséért folyó harcát a nagy nyilvánosság előtt ismertetni. Egy szörnyű háború gazdag tapasztalatainak birtokában ma már nem nehéz megállapítani, igaza volt-e közel tíz esztendővel ezelőtt a Magyar Kommunista Pártnak, amikor illegális újságjában, a Dolgozók Lapjában megállapította: „A revízió jelszava ma közvetlen háborús veszélyt jelent, s ezen felül azt, hogy Magyarország akár vesztes, akár győztes háború esetén nemzeti függetlenségét, is elveszítheti." Ez a megállapítás korai jóslat volt. A kommunistákon kívül nem hallgatott rá senki. A magyar társadalom többsége süket fülekkel fogadta pártunk vezérének, Rákosi Mátyás elvtársinak két héttel a Szovjetunió elleni hadba lépésünk után a nemzethez intézett felhívását is: „A magyar népnek semmi közössége sincs Horthyval. A magyar nép története szinte szakadatlan harc a német elnyomás ellen, a németek ama kísérlete ellen, hogy megsemmisítsék a magyarokat. A magyar nép legnagyobb tragédiája, hogy gazdáinak, akik húsz évvel ezelőtt a hatalmat magukhoz ragadták, sikerült most 31agyarországot háborúba vinni. .. A szovjet nép felszabadító harca egyben a magyar nép felszabadításáért is folyik." Amint látjuk, nem többről és kevesebbről volt szó, mint rombadönteni és elveszteni az országot Hitlerek zsokéjában, vagy megmenteni, függetlenségét és szabadságát biztosítani a Szovjetunióval szövetségben. A Magyar Kommunista Párt a Szovjetunió elleni hadüzenet katasztrofális lépése után sem adta fel a harcot az ország megmentéséért. Tudtuk, hogy az elvakult és elvetemedett reakció vitte háborúba az országot s hittük, hogy a magyar nép megmentheti. Világosan láttuk és megfogalmaztuk a magyarság különleges történelmi szerepét a hadbalépéssel bekövetkezett új helyzetben. Szerintünk a nemzeti külpolitika célja ekkor nem lehetett más, mint belülről átszakítani a német imperalializmus zyablósállamainak a frontját. Kiadtuk a jelszót: Magyarországnak elsőnek kell lennie, mely kitép Hitlerek zsoldosháborúja Munkát, áldozatot és erélyt nem kimélve vezetjük nemzetünket ezeken a nehézségeken át és meg vagyunk győződve, hogy a legközelebbi május elsején már a jól elvégzett munka tudatával tekinthetünk vissza, mint ahogy azidén büszkén sorakoztathattuk fel az elmúlt esztendő eredményeit. De csak úgy végezhetjük el jól a munkát, ha sorainkat még szorosabbra vesszük, a munkásegységet még jobban erősítjük, a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség egységévé kovácsoljuk össze s egyetlen oszlopként vetjük őket a reakció elleni küzdelembe. Ezt követeli tőlünk parancsolóan a mostani május elseje és ezt a feladatot fogjuk győzedelmesen végrehajtani a legközelebbi hónapokban ! !» Tips*,'jEszéf d' cséléké'éettéT'— wmn « háború kezdetén Révai elvtárs — Magyarország nemcsak lemosná magáról a gyalázatot, melyet Horhyék kentek rá, hanem kis nép létére, újra egy csapásra az európai haladás élén járó nagy nemzetek sorába emelkedhetnek.“ A magyar reakció külpolitikája ellen különösen éles harcot folytattunk Kállay Miklós hirhedt kiválási politikája idején. Ez a politika, mint tudjuk, az angolszász-szovjet ellentétre spekulált s abban reménykedett, hogy az angolszászok az utolsó pillanatban felmentik a magyar reakciót a Szovjetunió ellen viselt zsoldosháború bűne alól. A magyar kommunisták illegális kiadványaiban megállapították, hogy a szövetségesek hangja Magyarországgal szemben egyre fenyegetőbb, a magyar reakció elvetemültsége kihívja ellenünk a világ népeinek ellenszenvét. Felvettük a harcot azzal a reakciós hazugsággal, hogy a németek rablóháborújában való részvétel a trianoni igazságtalanságok jóvátételéért folyik. Megmutattuk, hogy a Trianonra való hivatkozással pontosan az ellenkezőjét érik el annak, mint amit elakarnak érni. „A legveszedelmesebb öncsalás azt hinni, — mondja 1943 karácsonyán a Kossuth-rádió felhívása — hogy a németek veresége után is megtarthatjuk a visszacsatolt területeket, mert azokra a trianoni igazságtalanságok jóvátétele címén igényt tartunk. Ha más jogcímünk a visszacsatolt magyar területekre nincs, mint Hitler különböző bécsi döntései, akkor máris elvesztettük őket, mert a győztes demokratikus nemzeteknek ez nem lesz jogcím arra, hogy megtartsuk, hanem arra, hogy elveszítsük őket. Ne áltassuk magunkat! A magyar területek megtartására új jogcímet kell szereznünk, és ez az új jogcím csak az lehet, hogy hozzájárulunk Hitler vereségének meggyorsításához.” Ebben az összefüggésben nézték a magyar kommunisták a legnagyobb- magyarlakta területnek, Erdélynek a kérdését is. 1942 telén a magyar kommunisták arra szólítottak fel, hogy fegyveresen támadja, meg Antonescu . Romániáját seszelleimről robbantsuk Hitler szabadságellenes frontját. A magyar reakció pártunknak ezt a jó tanácsát nem fogadta meg. Nent fogadta meg azért, mert ezzel, a, Hitler-szolga Magyarország a szövetségesek oldalára került vellig. Meny-A nemzet védelmében