Szabad Nép, 1946. május (4. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-30 / 121. szám

Rágalmazzák Magyarországot és fasisztákat csempésznek Htodat exdildamaták pattodálk­odása hammméfim SS-legények, és más re-A háború befejezése után a fran­ciaországi magyar emigráció nagy­része előkészületeket tett, hogy visszatérhessen Magyarországra. A közlekedési és engedélybeszerzési nehézségek ellenére sokan már haza is­ tértek. Helyüket az új „emigrán­sok", az Olaszországból, de főleg Németországból átszökött magyar nyilasok, önkéntes fasiszta katonatisztek akciós elemek foglalták el.­­ Egy­­részük az ismeretlenség homályába, burkolózva, különböző francia váro­sokban igyekszik gyökeret verni, a többiek számára azonban Francia­­ország csak átmeneti állomás bizto­sabb, távolibb menedékhelyek: Spa­nyolország, Portugália és Délame­­rika felé. Az új emigráció megbízható segí­tői az úgynevezett „diplomata ellen­állók",­­ a Sztójay vagy Szálasi alatt disszidált franciaországi, to­­vábbá a régi párisi magyar követség és más hivatalos­ magyar intézmé­­nyek még mindig tevékenyked­ő ele­mei. A szakadár-­diplomaták és bará­taik működése abban merül ki, hogy egyrészt „extfitáMTiQric“ az új Mol­­vai­­ országnak, amelyet a legkülönbözőbb rágalmakkal és rémmesékkel igye­keznek befeketíteni a külföld előtt, másrészt engedélyek kijárásával, út­levélszerzéssel és pénzzel is támogat­­ják a Franciaorzágban letelepedni kívánó, vagy tovább igyekvő fasiszta elemeket. Hol a 94,000 000 frank? Vezérük báró Bakách-Bessenyey volt magyar követ, aki ezelőtt Svájc­ban fejtett ki élénk és káros tevé­kenységet a magyar demokrácia el­len " és most is együttműködik a svájci , ,központtal". Székhelyét a közelgő béketárgyalásokra való te­kintettel nemrégiben tette át Páriá­ba, ahol a magyar külpolitika ellen ágál. Titkárnője a pesti lapokban annak idején napvilágot látott Hitlert és Mussolinit dicsőítő cikkek szerzője, báró Doblhoff Lili, a svájci központ és a Parisban tevékenykedő Horthy- diplomaták összekötő­ ügynöke. A dí­szes társaság egyik főtagja, Walter volt követség­­tanácsos, Petain és a vichyi kormány őszinte híve, aki mindenáron kezei közé akarta kapa­rintani a Franciaországban zárolt magyar pénzt. Bizonyára az ő ,,ér­deme", hogy ebből a százmillió fran­kot kitevő összegből ma már csak hatmillió maradt. Külön fejezetet érdemel Binder Károly, a volt párisi magyar fő­­konzul, aki annak idején Pétain náci­ propagadaminiszterétől, Hen­­riot-tól megkapta a francia becsület­­rend szalagját Binder nyílt levelező­lapokon tudatta a franciaországi magyar zsidókkal és baloldali emi­gránsokkal, hogy „önt megfosztot­ták magyar állampolgárságától.. A levelezőlapok nyomán a címzet­teknél megjelentek a Gestapo ügy­nökei és deportálták őket ő­ket felfüggesztették ugyan állásá­tól, de utóda, Kovács úr folytatja a fasiszták útlevélellátását, azonkívül a hozzá tanácsért forduló, a fran­ciaországi viszonyokkal nem tájé­kozott magyarokat a francia idegen­légióhoz irányítja. „Mindszenti párisi követe" A fasisztamentésben tevékenyen működik közre Szalay Jeromos fő­­tisztelendő úr. „Mindszenti párisi követe“, a franciaországi magyar katolikus misszió vezetője, aki az „otthoniak rabságáról“ prédikál, a magyarországi állapotok ellen agitál és Németh Ferenc lelkésztársával együtt a szószéken jelenti ki: „ösz­­szeszorul a szívünk, de az öklünk is, ha hazánkra gondolunk". A főtiszte­­lendő úr titkárnője és lelkes segítő­társa, Tergina Irén misszióshölgy, a Franciaországba menekülő fasiszta magyarok „őrangyala". A garnitúrához tartozik Lajthy Lajos, a párisi Magyar Tudományos Központ vezetője. Francia ösztöndí­jakat szerez a Németországból átszö­kött fiatalabb fasisztáknak, gán­csolja a párisi MaDiTSz működését. Francia oldalról eljárás folyik el­lene, mert a „tudós úr" az Értelmi­ségiek Nemzetközi Intézetét a nácik kezére akarta átjátszni. Közel áll a társasághoz a habzó­szájú, szovjetellenes propagandájá­ról hírhedt Fábián Béla volt képvi­selő, aki Párisban tartózkodik, mert nem mer hazajönni. Fábián német­­országi deportált táborból érkezett Franciaországba. Számos tanú bizo­nyítja, hogy a birken­aui haláltábor­ban Fábián kapanyéllel ütötte, kí­nozta zsidó társait, mint tömbfőnök, kíméletlenül fellépett a barakok la­kói ellen, hogy az SS-nél behízelegje magát és az­ amúgy is nyomorúságos élelmiszeradagok javát ellopta. Tömbfőnöki „tisztségét“ kihasz­nálva, a­ gázkamrákba szántak közül kiszabadította azokat, akik pénzzel, arannyal, vagy egyéb értéktárggyal meg tudták fizetni, helyettük gye­rekeket írt fel a listára. Itt az ideje, hogy a magyar külügyminisztérium illetékes szervei felszámolják a diplomataútlevéllel sürgó-forgó, magukat félhivatalos, vagy hivatalos személyiségeknek kijátszó Horthy—Sztójay-diplomaták szemétdombját. Ezek az urak mérhetetlen károkat okoznak a magyar demokrácia ügyének. De erélyesen utána kell nézni az újonnan Pakisba kiküldöttek tevékenységének is. A párisi demokratikus magyarok részé­ről számos panasz hangzik el dr. Nemestóthy követségi titkár ellen. Szemére hányják, hogy a magyar köztársaság népszerűsítése érdeké­ben semmilyen tevékenységet nem fejt ki, a „diplomata ellenállókkal" Doblhoff bárónő révére, szoros kapcsolatokat tart fenn, a demokratikus magyar mozgalom részére minden anyagi támogatást megtagad s ugyanakkor költséges dáridókat rendez. Baló László Binder úr is „ellenáll“ Az 1944 júniusi szövetséges partraszállás után Binder nagyot fordított köpönyegén és „csatlako­zott"­­ a franciaországi magyar ellenállási mozgalomhoz. Egyidejű­leg másirányú tevékenységre ké­pezte át magát. „Hadifogolybizott­­ságot’’ alakított Sípossal, a magyar követség volt katonai attaséjával, Bobrik volt követtel és dr. Benkő­­vel, az útlevélosztály elmozdított vezetőjével. A bizottság működése abban állott, hogy a franciaországi magyar hadifoglyokat lebeszélte a hazatérésről, a fasiszta beállítottsá­gukról ismert tiszteket kiemelte a táborból, útlevéllel és pénzzel látta el őket, hogy bztosabb területeken üthessék fel sátorfájukat. Irány­vonalának megfelelően a főkonzul úr hetekig rejtegette lakásán Szi­­lassy László fasiszta színészt és nyiltan kiállt a közismerten fasiszta dr. Benkő érdekében, aki a nác­i uralom idején a baloldaliakat és a zsidó­ származásúakat önkényesen megfosztotta útlevelüktől, ami egyet jelentett a szerencsétlenek deportá­lásával. A párisi magyar függet­lenségi mozgalom nyomására Ben- Mázsaszámra csempészték ki külföldre az élelmiszert, feketéztek, valutáztak 7­7 most szemetet lapátol báró Podmaniczky, fát fűrészel a nyilas Piatnik kártyagyárossal báró Fiath C­seper gróf Cziráky és tésztát dagaszt gróf Festettek a A budapesti gazdasági, rendőrség, mint jelentettük, leleplezte négy aranyifjú-arisztokrata veszedelmes csempészbandáját. Báró Podma­­niczky Félix, gróf Festetich Ernő, gróf Cziráky és báró Fiath Pál rész­ben önálóan, részben egy nirhedt román csempésbandával szövetkezve, mázsaszámra csempészte Ausztriába a zsírt, a szeszt, különféle élelmi­szereket és dohány­neműeket, olyan cikkeket, amelyet az ország dolgozói nélkülöznek. A csempészárut dol­lárért, aranyért és luxus gépkocsik­ért adták el, ezeket visszacsempész­ték az országba és tovább üzérked­tek. Billiós összegeket kerestek egy­­egy csempészúton és a könyen szer­zett pénzből pesti éjszakai mulatók­ban dőzsöltek. A gazdasági rendőr­ség már régen figyelte az ariszto­­kraták fényűző életét és aztán lecsa­pott rájuk. Flash bárót a Café de Parisban tartott razzián fogták el. A fényűző helyiség egyik asztala alatt a detektívek nyolc üres pezsgős üveget találtak. A vendég nem volt sehol. A razzia hírére ál­talában egyszeriben üres lett a han­gulatfényekkel díszített helyiség. A ruhatárban a kabátok alól szedték ki báró Fiath Pált, a lokál bőkezű törzsvendégét. Egy közeli dunaparti szállodában ugyanezen az éjszakán kézrekerü­lt Podmaniczky Félix báró, aki baráti körével éppen azt ünne­pelte, hogy ép bőrrel szabadult a bé­csi rendőrség kezéből. A két báró a rendőrségen beis­merte, hogy gróf Festetich Ernővel (a nyilas gróf fiával­ és gróf Czi­ráky Lászlóval, „a gömbölyű Laci­val" hosszú idő óta csempészésből élnek. Eleinte társuk volt egy Gosz­­tonyi nevű gyárigazgató (tapasztalt régi csempész), de csakhamar ön­állósították magukat, majd szövet­keztek három hírhedt román csem­pésszel, akiknek a vezetője gróf Po­toczky román háborús bűnös, Anto­­nescu bizalmasa volt. Legutóbb fogva tartotta. Ezt az alkalmat a pesti mulatók négy züllött ingyen­­élője arra használta fel, hogy román csempésztársaik teherautóját elad­ták Gundelfingen Elemérnének, egy bécsi nagyfeketézőnek, akit Buda­pesten nyilas múltja miatt köröznek. A gépkocsiért kétszáz dollárt, har­minc fontot és egy Opel luxuskocsit kaptak. Ezzel a pénzzel tértek vissza Budapestre és elkezdték ünnepelni önmagukat. A razzia azután véget vetett a gyöngy életnek. A négy főúr, köztük Podmaniczky báró a toloncházban várja sorsa alakulá­sát. Munkatársunk megnézte őket a Mosonyi­ utcában. Az udvarra mele­gen tűz a déli nap. Podmaniczky báró kissé gyűrött nadrágban, de pompás cipőben most szemetet la­pátol. Arcán végig csorog a hajából kiolvadt pomádé. Félix báró elkese­redetten mutatja a tenyerét: — Aki nem szokta meg ezt a munkát — mondja —, annak így feltörik a tenyere, így igaz. El kell ismerni, hogy a báró eddig sokkal könnyebben ke­reste meg a mindennapi pezsgősva­­csorára valót. Megtudjuk, hogy ez a pesti „társaságbeli“ szélhámos ré­gebben egy koros hercegnőnek volt a magántitkára. Ez sem volt nehéz foglalkozás. Beutazták az egész vi­lágot és jól éltek. Podmaniczky báró azután filmstrómann lett. Ő adta a nevét, más írta a filmszöveget és a báró vágta zsebre a honorárium nagy részét. Ebből is jól élt. Azután jött a csempészés. Nem tudja el­mondani, hányszor tízmázsa zsírt, lisztet, cigarettát és egyéb árut csempésztek ki az országból. Félix báró eldicsekszik, hogy Eckhardt Tibor a nagybátyja. És az életében van még egy sötét pont: a báró meg­gyilkolta Kovács István filmest, fe­­lesége állítólagos udvarlóját. Ennek ellenére szabadlábra került és csem­pészett. Aztán egy kellemes emlék: kiszabadulása után Graumann Vik­tor és Rév Erzsi pezsgős murit ren­deztek a tiszteletére. Az estélyen je­len volt Matiszfalvy népügyész úr is. 700 kiló zsírt, 800 liter pálinkát, 2 hordó szeszt, több százezer cigarettát, nagyobb tétel kokaint szállítottak Bécsbe. Itt kapcsolatban voltak a Bucsinszki— Peschl „céggel”, az osztrák fekete­­piaci fejedelmeivel. Az áru értékesí­tése után három napig dorbézoltak Bécsben, amikor „lebuktak". Hogy, hogynem, a bécsi rendőrség másnap szabadlábra helyezte a csempésző arisztokratákat, míg a románokat Iparvállalat bérelne komplett, 10­0 m csúcstávolság esztergapadot kifogástalan állapotban, néhány hónapra, Ajánlatok „Kölcsöndíj“ jeligére Hansenstein és Vogler r. t. hirdetőirodába VI., Podmaniczky u. 13. ■ CSÜTÖRTÖK, 1946 MÁJUS SO SZABAD NÉP Festeti­ch gróf a toloncház konyhájában selyeming­ben tésztát dagaszt. Undorral nézi a tésztát is és lisztes, petyhüdt kar­ját is. Panaszkodik, hogy Félix báró beszélte rá a csempészésre, de ő alig keresett. Mindössze a Váci­utcai Kis Kék Duna-éttermet „ka­parta össze“ vezetékes csempészés­sel. Az udvar másik végében Fiath báró fát fűrészel Piatnikkal, a nyi­las kártyagyárossal. Fiath báró jól izzad. Azt meséli, hogy Bádenba üdülő feleségét látogatta meg és az utat összekötötte egy kis csempé­széssel. Ezért került ide. Fehér shortban, napszemüveggel, torna­cipőben, kezében szemétkosárral és seprővel , egy gömbölyű jelenség kö­zeledik­ . Gróf Cziráky elmondja, hogy pénzestárs volt a csempészüzletekben. Elképesztő szá­mokat sorol fel, hogy útjaikon mennyi dollárt, fontot, aranyat sze±­reztek. Most méltatlankodik, hogy szemetet kell hordania. Egyébként a négy jeles arisztokrata nem érzi bűn­­nek, hogy a pezsgős éjszakák költ­ségeinek előteremtése céljából tonna­számra vonták el a dolgozók elől a fontos élelmiszereket. Most a bíró­ságon a sor, hogy felvilágosítsa ezt a négy ingyenélőt és még szabadon mászkáló társaikat. A dolgozó népet nem lehet fosztogatni. gyi 200 százalékos fizetés­emelés május 26-tól A kalóra 200.000 pengő A Gazdasági Főtanács a kalória megváltásának ellenértékét május 26-tól Nagy-Budapesten és azokban a helységekben, amelyekben az üze­mek a budapesti készpénzbérek 100 százalékát kötelesek fizetni, 200.000 pengőben, azokban a vidéki helysé­gekben, amelyben a Budapesti kész­pénzbérek 95 százalékát 180.000, ahol 90 százalékát 160.000, ahol 85 százalékát 140.000 pengőben állapí­totta meg. A Gazdasági Főtanács a kollektív szerződés hatálya alá tartozó vala­mennyi munkavállalónál a május 24-e után teljesített munkáért 200 százalékos béremelést állapított meg. Ugyancsak 200 százalékos béreme­lésben részesülnek a közalkalmazot­tak is a május 31-e után teljesített munkáért. Ugyancsak 200 százalékos béreme­lést kapnak a közalkalmazottak és a nyugdíjasok május 31-től. Csökkent a fővárosban a csecsemőhalandóság Dr. Bakács Tibor elvtárs, Buda­pest tiszt főorvos helyettese, most, tette közzé legújabb helyzetjelenté­sét a főváros közegészségügyéről. A főváros lakossága már meg­közelíti a háború előtti létszámot: 1.024.486 ember él Budapesten. Az élveszületések száma meghaladja a halálozások számát. A céltudatos egészségvédelmi munka eredménye a csecsemőhalan­dóság leszorítása. Amíg 1946 feb­ruárjában még 13,8% volt, addig áprilisban már csak 12,2% a cse­csemőhalandóság. Ez a szám ve­tekszik a legjobb háború előtti évek adataival. Barcács Tibor elvtára azonban megállapítja azt is, hogy a csecsemőhalandóság elsősorban még mindig a munkásnegyedekben pusztít s ezért mindent el kell kö­vetni, például a Valér­a- és Auguszta-telep mielőbbi felszámolá­sára. Hevenyfertőző és más járványos megbetegedések­­ terén megnyugtató a helyzet, ami a jó megelőző mun­kának tulajdonítható. Az Orsolya zárda lakot a rémmesék híresztelői közt Hajdúhadháza községben is elter­jedt a vérvád rémmeséje. A nyomo­zás megállapította, hogy Kovács Gyuláné 45 éves mindenes indította el a rémhírnek a terjesztését. Kovács Gyulánét egy fasiszta felbujtó be­szélte rá a hír terjesztésére. Ugyan­azon a napon két másik asszony is megjelent a hajdúhadházai rend­őrségen és kétségbeesetten panaszol­ták, hogy kislányaikat elrabolták. Két nyomozó azonnal kiment a laká­sukra és húsz perc leforgása után jelentették, hogy az „elrabolt gyer­mekek“ megkerültek, tanítás után játszani mentek a térre. Sopronban is felbukkant annak a híre, hogy a zsidók a gyermekeket összeszedik és kolbászt készítenek belőlük. Megállapította a nyomozás, hogy a rémhíreket Kiéli Lászlóné sváb asszony terjesztette, a nyomo­zás szálai a Orsolya-zárda lakóiig vezettek, ahonnan — a nyomozás adatai szerint — olyan „figyelmez­tetéseket“ bocsátottak ki, amelyek csak növelték a zsidóellenes han­gulatot. A vidéki főkapitányság le­leplezései után, amelyek megcáfolták a hazug rémhír propagandát, a han­gulat megnyugodott és a lakosság követeli a rémhírterjesztők legszigo­rúbb megbüntetését. Viharos szenvedélyek, élet-halál küzdelem az égő városban. Igazi férfiak! Hős assz­o­n­y­o­k! Lángoló szerelmesek! HA PREMIER S C A L A Mafirt>Szovexport*fiJm TUZZEL-UASSOl Az igazi szerelem és a férfias bátorság filmje. Főszerepben Amerika híres férfisztárja: Clive Mrock­ és John Clement» angol világfilm Bemutatja CSÜTÖRTÖKTŐL: I'le„ H,rmou,..tilm f ^ JO

Next