Szabad Nép, 1946. október (4. évfolyam, 221-247. szám)

1946-10-01 / 221. szám

KEDD 1946 OKTÓBER 1 . Horváth Márton a békéről — Szembe kell néznünk a nyers ténnyel: Párisban vereség érte a magyar ügyet — kezdte felszólalását Horváth Márton. — Mi sem könynyebb, mint megmagyarázni a párisi békefeltételek keménységét. De nem azért vagyunk kommunisták, hogy megelégedjünk egy vereség magyarázatával. Nemzetével törődő magyar kommunistát e pillanatban csak egyetlen kérdés érdekelhet: hogyan lehet a magyar ügy párisi vereségét enyhíteni ? — Sokszor elmondtuk, hogy békekilátásaink megjavításának alapja csak a belső reakcióval való leszámolás lehet. Itt az, hogy most már nemcsak sürgetjük a magyar politika demokratikus fordulatát, hanem éppen ezekben a napokban döntő lépéssel közelebb jutottunk a végrehajtáshoz is. Az elkeseredett kiutat kereső magyar dolgozó milliók séta csalatkoznak azokban a reményeikben, amelyeket pártunk kongresszusához fűznek. Nem forradalom, sőt nem is utcai zavargások jelzik ezt a fordulatot. Semmi abból a zűrzavarból, amiről a kisgazdapárti sajtó vicsorgó foggal vagy inkább vacogó foggal ír. Harmadik kongresszusunkkal nem holmi diktatúrához, hanem a népi demokráciához jutunk közelebb hatalmin lépéssel. — Barát és ellenség egyaránt azt figyeli, hogy végre tudjuk-e hajtani kongresszusunk fő politikai jelszavát ki a koalícióból a nép ellenségeinél —. Aki végighallgatta Rákosi elvtárs referátumát, az tudja, hogy megvan ehhez a jelszóhoz a világos, tényekkel és erőviszonyokkal számoló, helyes politikánk. Aki ott volt szombati nagygyűlésünkön, az tudja, hogy ennek a helyes politikának a munkásöklök százezrei adnak súlyt. Aki hallotta az Operában Szakasits elvtárs beszédét, az ■tudja, hogy ez a demokratikus fordulat a két munkáspárt közös politikája:a munkásegység politikája. — Azúj helyzetben a következő kérdés tehát így hangzik: Hogyan tudjuk a magyar demokrácia belső megerősödését az egész magyar nép, teháta határainkon kívül élő magyarság számára is hasznosítani! — A most készülő magyar békét szeretik Trianonnal összehasonlítani. Sőt rámutatnak arra is, hogy az új szerződés súlyosabb a trianoninál, mert nemcsak területünket, hanem a magyar etnikum, a magyar települések épségét is veszélyezteti. — Ez a beállítás hamis. A lényeges különbség az, hogy a trianoni szerződés idején áldemokratikus, imperialista utódállamok vették körül az ellenforradalmi Magyarországot. Következésképpen a magyar nép helyzete mind idehaza, mind kisebbségben rabságban volt — a javulás közvetlen kilátása nélkül. A politikai és gazdasági elnyomás mögött elhalványodott a nemzetiségi elnyomás. A pillanatnyi helyzet súlyos a magyar kisebbség számára, nem egy helyen súlyosabb a trianoninál. Döntő különbség mégis az, hogy csak átmenetről, történelmi értelemben valóban csak pillanatról van szó. Szomszédaink — még előbb, mint Magyarország — megindultak a népi demokratikus fejlődés útján S ahogy a népi demokratikus Jugoszlávia nem ismeri többé a nemzetiségi elnyomás eszközét, s ahogy a Szovjetunió belső erejének alapja a nemzetiségek és nemzetek szabadsága, ugyanígy Románia és Csehszlovákia népi demokratikus fejlődésének egyik legbiztosabb fokmérője lesz, hogy milyen szabadságot ad az ott élő magyar kisebbségnek! Aligha tévedünk, amikor kijelentjük, hogy abban a pillanatban, amikor a kétségtelenül fölényben levő csehszlovák demokratikus erők el fogják szánni magukat a szlovákiai reakcióval való alapos leszámolásra, akkor szükségszerűen támaszkodni fognak a ma még üldözött magyarság demokratikus tömegeire. Nem a mi kedvünkért, hanem saját érdekükben fogják megváltoztatni a reakció által diktált nemzetiségi politikájukat. — Azt jelenti-e ez, hogy ölhetett kézzel várjuk, amíg a történelem megjavítja a magyar kisebbség helyzetét? Ez cinikus, sőt bűnös magatartás lenne, mert oktalanul meghosszabbítaná a kisebbségi sorban élő magyarság egy részének súlyos helyzetét. Amilyen ütemben tisztázzuk és előrevisszük a magyar békés külpolitika demokratikus jellegét, olyan mértékben léphetünk fel a igényekkel egyik-másik szomszédjunkkal szemben, a magyar kisebbség helyzetének megjavítására. Hangsúlyozom: igény alatt nem követelést értek. Demokratikus szomszédainkhoz fűződő viszonyunk nem a trianoni viszony, néma a hódítók és hódoltak viszonya lesz. Ennek előfeltétele, hogy pártunkban meglegyen az erő ahhoz hogy a HT. kongresszus irányvonalát a nemzet politikájává tegye és akkor a győzök és legyőzött közötti viszony, a terhes kötelezettségek épp úgy enyhülni fognak, amint az Románia és győztes szomszédai között már bekövetkezett. Ezt a folyamatot helyes külpolitikával kell meggyorsítani. Fel kell ismernünk, hoy Délkeleteurópa ismét imperialista, törekvések céltáblájává lett. Közös, antiimperialista külpolitikai frontot kell tehát kialakítani. Másodszor arra kell összpontosítanunk politikai befolyásunkat a magyar kisebbségekre, hogy a magyarság teljes erővel támogassa az illető országok demokratikus erőit, tehát, magát az államot is. Az erdélyi magyarság tehát például ne a román demokráciával szemben fellépő jobboldali mozgalmat támogassa, mert helyzetének közvetlen javulása csak a román demokrácia megerősödésével együtt képzelhető el. Újra fel kell venni tehát azokat a kezdeményezéseket, pl. a vámuniós tárgyalásokat, melyeket a párisi vita megszakított. Le kell bontanunk a békeszerződés szülte ellentéteket és a kedvező elvi kijelenéseket kölcsönösen tettekkel támasztani alá. Ez a baráti külpolitika mai napi feladata Ezután az elnök szünetet rendelt el. Pálffy György: Az új magyar honvédséget nem lehet többé a nép ellen felvesmikilni Szünet után Pálffy György vezérőrnagy lépett a szónoki emelvényre. A kongresszus lelkes tapssal fogadta a demokratikus hadsereg képviselőjét, az ellenállási mozgalom katonaivonalának egyik kiváló vezetőjét. — A honvédségnek már ma is nagy a jelentősége — mondta — ez azonban a továbbiakban még növekedni fog. Mindent el kell követnünk, hogy az új honvédség valóban a dolgozói nép fegyveres ereje legyen, amelyet soha többé nem lehet új nép ellen felhasználni. (Nagy taps.) — Ha megkérdezzük, hogy a mai hadsereg megfelel-e teljesen ennek a követelménynek, meg kell állapítanunk, hogy még nem. A tisztogatás ellenére maradtak reakciós gócok, amelyek akadályozzák a további demokratizálódást. Azt remélik egyesek, hogy a hadsereget, újra lezülleszthetik a reakció eszközévé. Ezért tartják fenn a kapcsolatokat a nyugatosokkal, a hadseregből kisöpört reakciósokkal. Azt remélik, hogy később még visszahozhatják őket, de tévednek. __ Tűrhetetlen — folytatta emelt hangon Pálffy elvtárs, a kongresszus viharos helyeslése közben - hogy Budapesten két hadsereg legyen egymás mellett: ademokrácia hadsereg? és a Horthy-tisztek egyenruha sétáló tisztjei. Visszavonhatatlanul el kell vágni a szálakat ezekhez az elemekhez! — A reakció elleni harc élén a Kommunista Párt áll. Kétségtelen, hogy a legravaszabbakkal is, azokkal, akiknek a tisztogatás ellenére sikerült bennmaradni a hadseregben, előbb-utóbb el fogunk bánni. Nem közömbösazonban a magyar nép számára, hogy: mikor? Nem közömbös, hogy a népi demokráciáért folyó harcban, hol áll a honvédség. A reakció politikamentes honvédségről beszél. Ezen azt érti, hogy a demokratákat ki akarja dobni és azután fel akarja vonultatni a hadsereget ,a nép ellen. Erre sor többé nem kerülhet! (Viharos taps.) Ezért szükséges a katonai szervek és helyi pártszervezetek között a jobb öszszeköttetés. Nem szabad a honvédséget, a tisztikart egészen reakciósoknak tekinteni. A demokratákat támogatnunk kell a honvédségnél, a reakciósok ellen harcolni kell. Éppen így: segítsea honvédség is a nép "demokratikus szervezeteit. Az elvtársak ne igyekezzenek visszatartani a honvédséghez bevonuló jó elvtársakat, ezzel szemben a honvédség megígéri, hogy teljesen kisöpri a reakciót és megteremti az új, valóban demokratikus tisztikart! (Nagy taps. A kongresszus résztvevői helyükről felállva éljenzik Pálffy elvtársat.). SZABAD NÉP 11 Rajk László : Mi a reside! és a belső nyugalmat akarjuk, de a nép demokratikus rendjét és nyugalmát — Valamennyi célunk között egyik legdöntőbb és legfontosabb a dolgozók életszínvonalának megjavítása. ■—' Ezekkel a szavakkal kezdte felszólalását Rajk elvárs. — Jó gazdasági politikánk megvalósításához azonban nem elég a jó szándék, — mondta, —hanem egy jó, megbízható államapparátusra is szükség van. — A háború következtében a múlt rendszer bűnöseinek egy része eltávozott az országból és ha visszajött, elnyerte méltó büntetését. — Tízezrek és százezrek azonban, akiknek minden okuk megvolt, hogy aggódva tekintsenek a nép felszabadulása elé, ittmaradtak és félve a felelősségrevonástól, magára hagyták az államgérjesetet. Pártunk elévülhetetlen érdeme, hogy ebben a teljes bomlottságban irányt adott a magyar népnek, megteremtette a Nemzeti Bizottságokat és a nép egyéb öntevékenységi alapon nyugvó szerveit, amelyek nagyban és egészben biztosították a rendet és alapját alkották egy új, központi államapparátusnak. Bár ez volt az első eset a magyar történelemben, hogy a magyar nép részese lett az államhatalomnak, ez még nem jelentette a teljes „őrségváltást” . Ezzel egyidejűleg összezúztuk a csendőrség intézményét, amelynek még az emlékéhez is annyi vér tapad. Mélyrehatóan átszerveztük a rendőrséget, a kulcspozíciókba mindenütt a nép fiait ,a munkásság és parasztság gyermekeit ültettük, hogy soha többé ne válhasson a nép sanyargatójává és üldözőjévé, ellenkezőleg, szilárd támasza legyen demokráciánknak. Ha lassabb tempóban is, de a honvédség is erősen csökkent a régi aranygallérosmágnások és dzsentrik száma és helyüket részben a nép gyermekei foglalták el. — Mindez óriási jelentőségű változás a múlthoz ,viszonyává. De ugyanakkor le kell szögezni, hogy az állami tisztviselői kar legnagyobb részét a régi rendszerből vettük át, még az ellenfeleink által is elfogadott becslés szerint legalább 85—95 százalékban. Mégis nagy horderejű volt az átalakulás, mert a legfontosabb kulcspozíciókban sokhelyütt a dolgozó nép fiai vannak. Nem vált ugyan teljesen demokratikussá államapparátusunk felszabadulásunk után sem, de lelketlenül demokratikusabbá vált és ez a dolog lényege. Nem érdektelen ezt az átalakulási folyamatot megvizsgálni abból a szempontból is, hogy váljon állandó és felfelé ívelő volt-e demokratizálódási fejlődésünk, vagy nem. Sajnos, ez a folyamat igenis megtorpant. És nem most torpant meg, hiszen a B-listázással mégis csak újabb, komoly érvágást csináltunk a reakciós bürokrácián. Megtorpant, már több, min egy esztendeje. Megtorpant azért, mert nemcsak mi, a demokrácia frontja erősödtünk és fejlődtünk, de első kábultságából és ijedtségéből feléledt a reakció is és gyorsan rendezte sorait. Hamarosan rátalált a Független Kisgazdapártra, rajta keresztül felfedezte, hogy volt Magyarországon valamikor ellenállási mozgalom is. Magyar Front is, zsidómentés is, s egyszerre felcsapott mindhárom bajnokának. Mivel pedig igazoló írásokat kaphatott zsákszámra hőstetteiről és be is léphetett a demokratikus pártok valamelyikébe, megkezdődött makacs, kitartóvisszaszivárgása államéletünk minden eresztékébe. — A magyar demokrácia, lástra régi ellenségének, a Hitler-fasizmustól elsajátított, ravasz és kétszínű, beszivárgását támadó taktikáját, visszaütött a nemrég lefolytatott B-listázáson keresztül. S ezzel harmadízben érte komoly vérveszteség a magyar reakciót, hiszen legalább is 50—60 000 reakciós köztisztviselőt távolított el az államgépezetből, ahol már nagyon is biztosan érezik magukat. Nem vita, történtek, vagy történhettek a tiszogatás során visszaélések, hibák, s mondjuk, még felháborító igazságtalanságok is. De mennyi lehet ezeknek a száma ? Legyünk mértéktelenül bőkezűek: 5—10 százalék. Még mindig elbocsátottunk 40—45.000 reakciós köztisztviselőt, akik megérdemelték elbocsátásukat. Minden valóban megtörtént egyéni sérelmet orvosolni kell és lehet. A B-listázás az államhatalom szerveinek további demokratizálását jelentette. (Nagy taps.) S itt különösképpen figyelemreméltó az, hogy a B-listázás következtében megbízhatóbbá s éppen ezért átütebb erejűvé vált a demokrácia fegyveres karhatalma,, a demokratikus rendőrség s részben a demokratikus honvédség is. (Taps.) A Független Kisgazdapárt reakciós szárnya éppen olyan jól tudja ezt, mint mi jómagunk. Számára az ártatlanok védelme csak köpönyeg, hogy emögé rejtsék koncentrikus támadásukat a demokráciával szemben, a reakció hadállásának megvédésére és megmentésére. S aki ebben kételkedik, annak hadd idézzem emlékezetébe a Független Kisgazdapárt programmatikus megnyilatkozását az utolsó pár hét alatt. De mielőtt még erre rátérnék, hadd szögezzem le pártunk álláspontját a B-listázással kapcsolatban. Minekünk nem szívügyünk, s nem tartozik bele sem terveinkbe, sem a programunkba, még megrögzött szokásaink közé sem, hogy feltétlenül erőszakos és fájdalmas operációkkal mozdítsuk elő népünk fejlődését a demokrácia útján. Nem, sőt éppen mi vagyunk azok, akik ha csak lehet, el akarjuk kerülni ezt. Mert tudjuk, minden ilyen beavatkozás kisebbnagyobb társadalmi megrázkódtatással jár, s minden megrázkódtatás, még ha kisméretű is, visszavet bennünket egy bizonyos időre a fejlődés útján. Viszont, ha a fejlődést, az előbbrejutást szépszerivel nem lehet biztosítani, ha nem tudjuk minden lépés megtétele előtt simára aszfaltozni az utat, akkor a nép nagy ügye kötelez bennünket olyasféle fájdalmas operációk végrehajtására is, mint a B-lista volt. (Nagy taps.) A Független Kisgazdapárt úgy látja, hogy máris elérkezett az ideje, hogy napirendre tűzze államhatalmi szerveink összetételének felülvizsgálatát. Bejelentette a nemzetgyűlésen a népi intézmények, a nemzeti bizottságok, földigénylő bizottságok, termelési, stb. bizottságok megszüntetésének szükségességét. Programjukba felvették a népbíróságok megszüntetését, sőt legújabban az ipari munkások számára új szakszervezeti alkotmány kidolgozását is. ■— Egyetértünk a Kisgazdapárttal abban, hogy napirendre tűzte államéletünk felülvizsgálatát és megreformálását. Mi is úgy látjuk, hogy itt van ennek legfőbb ideje. Sokak nyugatra menekülése közvetlenül a felszabadulás után, államapparátusunk demokratizálása és a B-listázás együttvéve sem hozták meg — még a szerény kívánalmakat kielégítő mértékben sem — gazdasági és kormányzati szerveink teljes demokratizálódását. Megállottunk félúton, mert ha nem is vagyunk egyszerűen polgári demokrácia, de még népi demokrácia sem. Felemás állapotban pedig nem lehet sokáig büntetlenül élni. Döntenünk kell, melyiket akarjuk? Mi, a Magyar Kommunista Párt, s velünk együtt a nemzet legnagyobb többségét jelentő dolgozó magyar nép, a népi demokrácia javára dönt! (Nagy taps!) — Mi is együtt hangsúlyzzuk tehát a Független Kisgazdapárttal, hogy felül kell vizsgálni egész állam, apparátusunk politikai öszetételét, csak homlokegyenest az ellenkező eredményekre jutunk e vizsgálat során, mint a Kisgazdapárt. Mi azt valljuk, hogy túlontúl sok a gazdasági és kormányzati szerveinkben a régi világból ránkszakadt úri tisztviselő, s mutatóban is alig-alig találunk egy-egy igazi parasztot. Mi azt valljuk: a magyar parasztság józan, okos és fejlődőképes. S ha eddig még nem tudta eltanulni az államvezetés mesterségét, meg kell adni rá a módot sürgősen, hogy minél hamarabb megtanulhassa. (Nagy taps.) Mi azt valljuk, hogy addig a magyar demokrácia nem igazi demokrácia, amíg a nemzetünk óriási tömegét kitevő parasztság nagy számát nem látjuk bent az államapparátusban, a legfel-,sebb kormányzati, kulcspozícióktól se a legalsó szervekig. (Nagy taps.) A két munkáspárt nem félt attól, hogy ácsokat, kőműveseket, vasmunkásokat tegyen meg miniszternek, államtitkárnak, főispánnak és vezértörnagnak is. És jól tette, hogy nem félt, mert többségükben nagyszerűen beváltak. A Kisgazdapárt, úgy látszik, csak száján viseli a parasztság érdekeinek képviselését, mert másfélesztendő óta még csak vérszegény próbálkozást sem láttunk részéről, hogy a valódi szántó vető parasztság igazi képviselőit bejuttassa oda, ahol a nép sorsát intézik. Sőt, üss ellenkezőjét látjuk ennek. Nevezetesen azt, hogy a Független Kisgazdapárt nem bízik a magyar parasztság értékében, hiszen a B-lista bizottságokban is,ahova pedig ő adta egyes, egyedül az összeg elnököket, mindössze 3 százalék parasztot nevezett ki. Pártunk felvette legsürgősebb tennivalói közé, hogy bevonjuk a parasztság valódi képviselőit gazdasági, társadalmi és politikai siötünk minden olyan felelős pozíciójába, ahol a nép sorsa fölött döntenek és a nép ügyét intézik. Ilyen vonatkozásban látjuk mi államéletünk felülvizsgálatának a lehető legsürgősebb szükségességét. Ami pedig a nemzeti bizottságokat és egyéb népi szerveket illeti, szó sincs arról, mintha mi ezeket azért akarnánk mindenáron megtartani, hogy ezekre alapozva próbáljuk meg kiépíteni az általunk vallott népi demokrácia új államaparátusát. Szó sincs róla! Ez esztelenig lenne a visszasüllyedés a debreceni korszak embrionális állapotába. Mi rendet és nyugalmat szeretnénk teremteni végre ebben az országban, hogy egyszer már eljuthassunk oda, hogy csak egyetlenegy problémán kelljen törni a fejünket. Azon, hogyan tudunk az állam minden becsületes és dolgozó polgára számára jobb életfeltételeket biztosítani. (Taps.) Nem rajunk múlik, hogy nem így van. Nem mi idézzük fel újra is újra a kisebb—nagyobb politikai válságokat. Viszont ha vannak — és sajnos számosan vannakolyanok, akiknek a zavarkeltés és válságfelidézés alegfőbb gondjuk, akkor helyes az, hogy ne csak, mi nézzünk a körmükre, hanem érvényre juttassuk velük szemben a nép általános ellenőrzését. A nép általános ellenőrzésére szükség van mindaddig amíg végbe nem megy maradéktalanul, a legmagasabb kormányzati szervektől a legalsó szervekig A reakciónak ez a térhódítása valóban már a múlt év nyárutóján kezdett olyan méretűvé és jellegűvé átalakulni, amely komoly aggodalmakat keltett, minden becsületesen gondolkodó és érző magyar demokrata lelkében. Komoly aggodalmakat keltett azért, mert egyre jobban sűrűsödtek a még fiatal, meg nem szilárdult demokráciánkat veszélyeztető tünetek. Jól emlékszünk arra mindannyian, hogy emiatt Budapest milliós dolgozó népe a tavaly ősszel, közvetlenül az aratás után, majdnem kenyér nélkül maradt. Egyre jobban sokasodtak a panaszok, különösen a régi rendszerből visszamaradt községi, járási és megyei tisztviselők ellen, akik valóságos rohamot intéztek, hogy az újgazdákat kiforgassák földbirtokaikból. államéletünk teljes demokratizálódása. Ezért tartjuk fontosnak és szükségesnek e népi intézmények fennmaradását, sőt ellenőrző funkcióiknak további elmélyítését. És amint fe nem lehet szó ma még e népi szervek megszüntetéséről, még kevésbé lehet szó a népbíróságok megszüntetéséről. Hiszen igazságszolgáltatásunk 'N Órát Brilitánst mielőtt vásárol, tekintse meg kirakatomul He Rákóczi-út 8/a Óra javítás — Saját műhely Órásoknak nagybani árak !