Szabad Nép, 1946. november (4. évfolyam, 248-272. szám)

1946-11-01 / 248. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK SZA­BAD N IV. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM ARA 40 FITXÉK Halálra ítélték az ujvidéki vérebeket — Saját jószágainkat vásároljuk vissza Nyugatról­­ Olcsóbb lett a cukor ~ Vas elvtárs cikke szénbányászatunk fejlődé­séről az államosítás óta PÉNTEK, 1946 NOVEMBER 1 —1 .­..".. ........................... 1-­ A SZOVJETUNIÓ A BÉKÉÉRT Valahányszor a világ vezető ál­lamférfiai összeülnek, hogy a né­pek együttműködésének megszi­lárdításán fáradozzanak, rohamra indulnak azok az erők is, amelyek a békét igyekeznek megzavarni. Így történt ez a külügyminiszterek kora tavaszi és nyári tanácskozá­sain, a párisi konferencia előtt és tartama alatt. Ugyanez kísérte­ties hasonlósággal megismétlődött most az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének newyorki ülésén, a vétó­jogról szóló vitával. Támadása főerejét azonban a nemzetközi reakció a külügyminiszterek kü­szöbön álló összejövetelére tarto­gatta, amelyeken a Parisban meg­vitatott tervezeteket szerződé­sekké dolgozzák át és hozzálátnak a német kérdés megoldásához. A párisi konferencia sikeres befeje­zése ellen indított kampánynak Sztálin emlékezetes szeptemberi nyilatkozata adta meg a kegyelem­­­­döfést. Az új támadást ismét Churchill indította el, az angol konzervatív párt kongresszusán elmondott uszító beszédével, amelyben a szovjetellenes blokkpolitika és ennek megerősítésére a német im­perializmus feltámasztása mellett állt 3:1 Churchill után Smuts, De Gaulle, Franco, King amerikai admirális, Montgomerry tábornok, a City és a Wall Street hatalmas apparátusa, az imperialista hábo­rús uszítók kara gombnyomásra működésbe lépett. A nemzetközi helyzet ezúttal nem kedvezett a káros manővereknek. A legutóbbi viághadjáratban ellenállhatatlan­ná erősödött békemozgalom, élén a Szovjetunióval, már csírájában megfojtja a háborús hírverés ügynökeinek próbálkozásait. ,i nincs reális háborús részein" — mondotta múltkori nyilatkozatában Sztálin és most hozzátette: „Az új háború szíteit le kell leplezni. Az új háború szítói elsősorban Churchill és angol meg amerikai eszmetársai A világ Sztálin szavainak ha­tása alatt áll. A BBC diplomáciai munkatársa megállapította, hogy „Angliában szívesen fogadták sza­vait, amelyeket az eddigieknél is barátságosabbaknak és őszintéb­beknek tartanak" Washingtonban elismerik, hogy „a nyilatkozat fon­tos tényező az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség enyhítésére és a nemzetek kölcsö­nös megértésének előmozdításá­ban”. Mint egy hónappal ezelőtt, a világ minden táján, most is meg­­könnyebbüléssel és örömmel vet­ték tudomásul a Szovjetunió mi­niszterelnökének kijelentéseit. Az emberek­­így érzik, békés jövőjük szilárd alapon nyugszik, ha a leg­­haladottabb és legerősebb nagyha­talom minden ingadozással és mé­­regkeveréssel szemben következe­tesen és tán­toríthatat­anul foly­tatja békepolitikáját. Buckmister, az angol kormány tagja is elis­merte: „A nyilatkozat igen ked­vező munkafeltételeket teremtett az UNO ülései számára. Úgy­­látszik, a nyugati országokban sem elégszenek már meg azzal, hogy örömmel üdvözöljék Sztálin békeszózatait és megelégedetten nyugtázzák, hogy a Szovjetunió külpolitikája minden erejével és tekintélyével a békéért küzd. Mind többen látják be: maguknak is, az eddigieknél aktívabban kell résztvenniök ebben a harcban, el­sősorban „az új háborúra uszítók leleplezésével". Az­ angol és fran­cia sajtó fokozódó hevességgel és megvetéssel fordul szembe a há­­­borús uszi­tokkal. „ A f­rancia nép egyetért nagy keleti szövetségesei­vel abban, hogy a háborús uszítok és a háborús bűnösök ellen kemé­nyebben kell eljárni" — hallottuk a francia rádióban. „Churchill az egyes számú háborús uszító" — állapítja meg a Daily Worker. „Churchill a béke akadálya" — szól a News Chronicle címe. ,.A bajok fonása Churchill” — a Daily Mirror szerint. Az angol sajtó haragja elsősorban volt há­borús miniszterelnökük, a „javít­hatatlan, öreg militarista" ' ellen fordul, aki azonban, nagy tapasz­talattal rendelkező politikus és az általános roham elől jobbnak látta meghátrálni. „Tisztelem, és becsük­löm Sztálint és a szovjet népet, őszintén szeretném­,­­ha ennek a nagy népnek biztonság, dicsőség és boldogság jutna osztályrészül" — mondotta. Németország jövőjére nézve is döntő jelentőségű szavak hangzot­tak el Ez a kérdés hónapok óta nyugtalanítja a világot és elsősor­ban azokat az országokat, ame­lyek hosszú évekig sínylődtek a porosz imperializmus elnyomása alatt. Az aggodalomra megvolt minden okult. Amíg a szovjet hónaban nagyszabású földbirtok­­reformot hajtottak végre, szét­zúzva a porosz junkerek hatalmát és megindult a fegyverkezési ipar leszerelése és a nagyipar államosí­tása, nagy lendülettel folyt a nácítlanítás, addig a többi meg­szállási övezetben az új német imperializmus bontogatta szár­nyait. Egymásután bukkantak fel a múlt baljóslatú nevei, táborno­kok, iparbárók, titkos ügynökök: Eugenberg, Papen, Schacht. Az angolszász zónában működő de­mokratikus pártok számos vezető­jéről kiderült, hogy Canaris náci titkos kémszolgálatának voltak tagjai. Az I. G. Farbenindustrie telepein robbanóanyagokat gyár­tottak, az esseni Krupp-művekben harckocsikon dolgoznak, egy ham­burgi gyárban brit (ma még brit) hadihajóalkatrészeket készítenek. Ugyanakkor­ a szétszaggatott or­szágban a német nép nyomorgott, nélkülözött, demokratikus átneve­­lése megakadt. „Ami ma Német-­­országban történik, az a vácipoli­tika megrögzítése és szentesítése* — írta a francia Ordre. „A Szovjetunió németországi­politikája: az ország demilitari­­zálása és demokratizálása. Ez a tartós béke legfontosabb biztosí­téka"— jelentette ki Sztálin szep­tember 24-én és most hozzáfűzte: ,,Németországnak nemcsak politi­­k­ai, de gazdasági egységét is helyre kell állítani szövetséges el­lenőrzés alatt. A fasizmus marad­ványait tettekkel kell kiirtani Né­metországban és ezt az országot véglegesen demokratikussá kell tenni". A szomszédos népek, ame­lyekben Byrnes és Bovin beszédei csak növelték a bizonytalanságot és aggodalmat, most fellélegzet­tek. Sztálin nyilatkozata igen kel­lemesen érintette a francia, közvé­leményt — írja a 1‘Humanité. Né­metország szigorú gazdasági és politikai ellenőrzése elejét venné azoknak a különleges előjogoknak, amelyeket az angol és amerikai övezetekben a reakciós német po­litikai pártok élveznek". Ugyan­ilyen szellemben ír a lengyel, a norvég és az olasz sajtó nagy ré­sze is. A fasizmus kiirtása, az anarchia, elégedelenség, nyomor megszüntetése és egységes, ki­l­­ek kielégítésére termelő Német­ország megteremtése Európa közepében nemcsak a szomszédos népek, nemcsak Európa, hanem a világ békéjének is elengedhetetlen feltétele. Alig hangzottak el Sztálin sza­vai, amelyek a Szovjetunió népei­nek őszinte békeakarata és a nem­zetközi együttműködés és nyuga­lom megszilárdítására irányuló ko­moly szándékát­ tolmácsolta. Molo­tov külügyminiszter New­ York­­ban. 23. Egyesült Nemzetek köz­gyűlésén az általános leszerelést követelte. A nemzetközi reakció elszórt és szánalmas kísérleteivel, szemben egymásután „robbannak” a Szovjetunió „béke-atombombái“. Hatásaik ellenállhatatlan. Churchill, aki tegnap még a Szovjetunió és a béke ellen uszí­tott, jobbnak látta a hódolat lobo­góját meghajtani a Szovjetunió előtt. Austin amerikai szenátor, akinek hazájából néhány napja az a hír érkezett, hogy egymilliá­rd dollár költséggel 36.000 munkással új hadianyaggyárat alapítottak, elfogadta az USA nevében Molo­tov leszerelési tervét. A Newyork Herald Tribune, a blokkpolitika hírnöke fennhangon ünnepli a nagyhatalmak együttműködésének egyensúlyozott, saját szükségletei­ megjavulását. Ugyancsak Austin szenátor, az Egyesült Államok nevében az UNO ülésén helytele­níti a vétójog revíziójának felveté­sét, pedig egy héttel ezelőtt az egész akció Byrnes hallgatólagos támogatásával indult meg, helye­seljük és meg akarjuk valósítani Sztálin Németországra vonatkozó elképzeléseit" — írja az egész nyugati sajtó. Újból békehangulat, derű és reménység uralja a nyu­gati égtájakat. De miért hátráltak meg azok, akik tegnap még háborúról, a vi­lág kettéosztásáról, áthidalhatat­lan ellentétekről beszéltek? A békemozgalom kétségkívül erősö­dik világszerte. Ellene nyíltan vagy akár közvetve is fellépni mind népszerűtlenebbé válik. Azok a „reakciós és monarchista erők“, amelyekre Wallace szerint az angolszász imperialista politika világszerte számított és támasz­kodott, egymásután szenvednek vereségeket. Mikola­jcsik híveinek­ száma mpról-napra fogy. Mindinkább kénytelen az elégedetlen kereske­dőkre, földbirtokosokra és külföldi segítségre támaszkodni. Ha a vá­lasztásokon egyedül indul, nincs esélye“ — jelenti az erősen jobb­oldali Daily Mail varsói tudósító­ja. Churchill fia így ír Jugoszlá­viáról: Vidihajlovics együttműkö­dött a német és olasz megszállók­kal. Nagy-szerb volt és a korábbi szerb hegemóniát óhajtotta visz­­szaállítani Jugoszláviában. A brit és amerikai sajtó, amely elhitt mindent, amit neki a száműzött jugoszláv király mondott, nem is­meri az ottani helyzetet". A Ste­­piune-perben a horvát nép is le­számolt szabadságának árulóival. Bulgáriában a washingtoni körök által is elismert választásokon a népi demokratikus erők döntő győzelmet arattak. Romániában Maniuék választási harca mind ki­látást­al­anabbá válik. Ausztrálban a reakciós bábkormány az össze­omlás szélére sodorta az országot. Görögországban már csak angol csapatok tartják fenn a monar­chista terroristák rémuralmát. Amerre nézünk a világon, mind erőteljesebben halljuk a békesze­rető, dolgozó milliók hangját. A demokratikus erők előretörnek. A béke gondolata megerősödik. A népek együttműködésének szelle­me győzedelmeskedik és azok, akik eddig atombombáról, fenyegető háborúról, csapatmozdulatokról sz­avaltak, szerte a világon meg­hátrálnak. Meghátrálásra kell őket kényszeríteni Magyarországon is. I-Ttelyl ¡ Tí hifi ” n Az USA és Anglia támogatja Molotov indítványát a leszerelésről, a külföldön levő csapatok létszámának bejelentéséről és a vétójog fenntartásáról Molotov felhívása a fegyverkezés csökkentésére és a tartós béke­fel­­tételeknek megteremtésére hatalmas visszhangra talált. A Szovjet K­ül­ügym­iniszter beszéde abban az idő­pontban hangzott el — állapítja meg a Tass-iroda —, amikor mindenki Sztálin nyilatkozatának hatása alatt állott. A kedvező hangulat megnyil­vánult abban is, hogy Molotovot beszéde során többíz­ben viharos taps köszöntötte. Az amerikai lapok elismeréssel álla­pították meg, hogy a szovjet kül­­ügymiiszter gyakorlati javaslatokat tett és­ nagy beszédében a­ nagy­­hatalmak­ egységét védelmezte meg. A hivatalos válasz Molotov felhí­vására Austin szenátor beszédében hangzott el az Egyesült Nemzetek közgyűlésén. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogat­ják Molotov javaslatát a lefegy­verzésről és javasolta, hogy a szovjet indít­ványt tűzzék napirendre és tárgyal­ják le. Biztosította a közgyűlést az USA ezirányú teljes támogatásáról. Az Egyesült­ Államoknak az az állás­pontja — folytatta —, hogy haté­kony biztosíték kell a tagállamok megvédésére a lefegyverzésra­ vonat­kozó rendelkezések megszegése ellen. A fegyverkezés csökkentését meg kell előznie az Ügy részletes megbe­szélésének. örömmel fogadta a Szovjetunió­nak azt a javaslatát is, , hogy a nagyhatalmak számoljanak be külföldön lévő csapataik létszá­máról-Az Egyesült Államok e tekintetben azt kívánja, hogy "Hozzák nyilvános­­ságra a volt ellenséges országokban állomásozó csapatok létszámát is. A vétójogról kijelentette: Amerika a jelen pillanatban el­lenzi az ide vonatkozó rendelke­zések módosítását. A Biztonsági Tanácsban szükség van az állandó tagok egyhangú fel­fogására. Hozzáfűzte azonban: meg kell javítani a Biztonsági Tanácsban a szavazási rendszert és korlátozni kell a vétójog használatát. Austin szenátor szavainak jelentő­ségét emeli, hogy beszédét Truman elnök és Byans külügyminiszter elő­zőleg felülvizsgálta és jóváhagyta. Az UNO angol küldöttségének egyik tagja szerint Austin szenátornak ,Molotov kül­­ü­gyminiszter beszédére adott ha­tározott és nyílt válasza minden pontjában fedi az angol állás­pontot. A Biztonsági Tanács szerdai ülésén Lange lengyel delegátus ismét kérte: tűzzék napirendre a­ spanyol kérdést. A bizottság úgy döntött, hogy a ké­rés e felett hétfőn dönt. Moszkva a magyar békeszerződés gazdasági feltételeiről A moszkvai rádió a magyar béke­­szerződés gazdasági feltételeivel és a nagyhatalmaknak ezzel kapcsolatos magatartásával foglalkozott. Ame­rika egyáltalán nem szenvedett a háború pusztításaitól, sőt nemzeti jövedelme 64 milliárddal növekedett, mégsem segíti Magyarországot, ha­nem nehéz helyzetét kihasználva, poli­tikai alku tárgyává teszi támogatá­sát. A Szovjetunió nem egyszer rá­mutatott ennek a helyzetnek lehetet­len­ voltára s a békeértekezleten is hangoztatta ezt az égbekiáltó igaz­ságtalanságot. Hangja azonban süket fülekre talált. Egyes magyar zugpolitikusok mégis teljesen kiforgatják a való tényeket és hamis­ dicsfénnyel övezik az ame­rikaiakat így Patrolii György a „Magyar Nemzet“-ben valóságos dicshimnuszokat zeng Amerika felé Magyarország állítólagos megsegíté­séért. Ugyanakkor óvatosan elhall­gatja az amerikai övezetben vissza­tartott, magyar javakat. Ez különben természetes is, mert ha nem így járna el, akkor dicshimnuszának, alapja szétfoszlana. Ugyancsak a magyar gazdasági békefeltételekkel foglalkozik a „Jf­ Jas­nij Plot” „Magyarország új úton” című cikkében, ismerteti az újjáépítés terén elért eredményeket és megállapítja, hogy a békekonfe­rencia megnehezítette Magyarország helyzetét. Az angol és amerikai kül­döttel­ olyan követeléseket támasz­tottak, amelyek a magyar közvéle­ményt „elképesztették”. Azt akar-­­ ják, hogy Magyarország térítse meg az idegen vállalatok kárait és fixes-e­yen kárpótlást az „idegen állampol­gárok” felosztott földjeiért. Ezek az „idegen állampolgárok”: magyar bárónői, és más arisztokraták, akik megszerezték az angol állampolgár­ságot. A budapesti lapok számítása szerint Magyarországnak a jóváté­telnél nyolcszor nagyobb összege­: kellene, fizetnie, ha kiegyenlítené az angolszász tőke védenceinek követe­léseit. Jóllehet a magyar fasiszta hadsereg közvetlen károkat okozott a Szovjetuniónak, viszont a Magyar­­országon lévő angolszász tőke a né­met hadiipart segítette. Az ilyen kö­vetelések kiegyenlítése gazdasági romlásba döntené Magyarországot. Ünnepélyes ülés, az osztrák parlamentben Fokozódó nyomor és elégedetlenség az országban Ausztria fennállásának 950 éves évfordulója egybeesik az osztrák nép súlyos napjaival. Szerda délelőtt a parlament feldíszített üléstermében ünnepélyes ülés volt, délután­­ má­sodszor az osztrák történelemben — a parlament titkos ülést tartott. (Az első titkos ülés 1917-ben volt, a pia­vei áttörés után, Ausztria összeom­lása előtt). Figl kancellár ünnepi be­szédében hangsúlyozta, hogy Ausz­triának szuverénnek kell lennie. Ez pedig annyit jelent, hogy az a saját hazájában — mondotta. A parlament titkos üléséről kiadott jelentés szerint a pártok olyan kül­politikát követeltek, amely biztosítja minden szövetséges hatalommal a baráti viszonyt. A pártok szónokai felszólították a kormányt: minden erejével igyekezzék elérni a katonai megszállás megszüntetését, a demo­krácia megerősítését, a hazai terme­lés emelését és a gazdasági korláto­

Next