Szabad Nép, 1946. december (4. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-15 / 285. szám

12 AZ ANYA Részletek Maxim Gorkij regényéből­ ­Az anya" talán a legszebb regénye G­rk­ nak, a nagy orosz írónak. Az anya­­ egyszerű mu­nkás­­asszony, aki ijedten és tájékozása túl áll szemben a fenyegető világgal és saját élete szenvedésével. A fia, Pavel, forradalmár, a munkásmozgalom egyik veze­tője. És az anyát a fia iránt érzett szeretet­e vezet a társadalom nehéz kérdéseinek megértéséhez és végül a forradalmi tevékenységhez Az anya az első világháború előtt már megjelent magyarul, de csonkított, cenzúrázott fordítóban. A Szikra, most újra kiadta és a magyar olvasóközön­ség ezúttal kapja először kézbe a nagyszerű regény teljes szövegét. Az alábbi részlet Pavelnek a bróság előtt elmondott védőbeszédéből való. »...Mi azt mondjuk: az a társa­dalom, amely az embert csak a meg­­gazdagodás­­eszközének tekinti — embertelen. Ellenségünk, nem tu­dunk megbékélni vele, mert kétszínű és hazug. Gyűlöljük cinizmusát és kegyetlenségét amellyel az egyéni­séget elnyomja. Harcolni akarunk és harcolni fogunk az ember fizikai és erkölcsi rabságának­­minden for­mája, minden módszere ellen, amely az embert a haszonlesés prédájául veti oda Mi, munkások, akiknek erőkifejtéséből keletkezik minden — a hatalmas gén csakúgy, mint a gyermekek játékszerei, a kékről megtagadják a jogot hogy küzdjünk emberi méltóságunkért és akiket mindenki­ saját céljain­ak elérésére használ ki, — szabadok akarunk leírni, önök lelkileg rabok, mi csak tes­­türeg. Nem szabadulhatnak az előíté­­letek és szokások nyomása alól, ame­lyek szellemileg gúzsba kö­­k önöket , minket semmi sem gátol belső sza­­badságunkban. A mérgek, amelyek­­kel megmérgeznek, gyengébbek, min­­az ellenmérgek, amelyeket akarat­lanul belénk oltanak, öntuda­unk ne szüntelenül fejlődik, egyre gyorsabb ütemben és felszárnyalva magával, ragadja az önök soraiból is a leg­jobbakat, a szellemileg egészségese­­ket. Nézzenek körül - önök között nincs már ember, aki szellemi fegy­verekkel tudna küzdeni a hatalomért. Kipuffogtátják összes érveiket, nem tudnak már védekezni a történeti igazságszolgáltat­ás ellen, nem tud­nak újat teremteni a szellem biro­dalmában. Terméketlenné váltak. A mi eszméink gyarapszanak, egyre fényesebbek, egyre jobban megragad­­ják a nép tömegei, és előkészítik a szabadságharcra. A munkásság nagy szerepének tudata elönti a világ ösz­­szes dolgozóit és egy lélekbe for­rasztja őket. Hiába próbálják fel­ar­­tóztatni az élet megújulásának fo­­lyamatá. Csak kegyetlenséggel és cinizmussal tudnám szembeszállni vele. De a cinizmus nagyon is szem­beszökő, a kegyetlenség pedig vér­­lázító. Azok a kezek, amelyek ma még fojtogatnak bennünket, rövide­sen bará­t kézszorítással fogják m­eg a mi kezünket. Az önök energiája a kibányászott arany gépies energiáia, '"visíti önöket, de olyan csopor­tokba, amelyek kölcsönösen felfal­ják egymást. A mi energiánk élő erő, a vHp,?mu"1. ?.$£■ í ® ,Trn r-" ~ ~ egyre növekvő ereje. Mindaz, amit önök tesznek, bűn, mert az emberek leigázását szolgálja. A mi munkánk felszabadítja a vil­ágot a rémek és szörnyetegek hatalma alól, amelye­ket a hazugság, a gonoszság és a kapzsiság szült, önök elszakítot­ák az embert az élettől és összetörték. A szocializmus egyesíti ezt az össze­tört világot, míg egyetlen nagy egész nem lesz belőle. És ez beteljesedik. 14 gondolatnál tett Waszewska: Szivárvány (Szikra) Vercors: A tenger csendje (Pantheon) ,egy eletéti nép, egy legázolt nem, set lelkét rázta fel... ez a könyv” — mondja „A tenger csendje".Től az előszó. Nehéz elhinni.­ ­ A történet három műveit és finom úriemberről szól, egy idősebb fran­ciáról, — aki nem dolgozik, de mégis eszik és iszik, tehát feltételezhetően rentier (töké já­radékból élő ma­gánzó) — uno­­kahugáról, aki a háztartást vezeti és este a tűz előtt hímez — és a lakásukba be­­kvártélyozott né­­v,set katonatiszt­ről,­­— aki zene­szerző volt, mély­­­ségesen tiszteli a francia kultú­rát és szerelmes a lányba. 1940 szeptemberét írjuk. A német katonatiszt belátja, hogy a franciák­nak gyűlölniök kell őt, ugyanakkor kötelességének tartja, hogy az ellen­téteket megszüntesse és a maga módján elősegítse a franca szellem é­­ a német erő házasságát. Ezért hat­ hónapig minden este levonul há­zigazdáiéihoz a konyhába és ott be­szél. .Beszél magáról, Franciaország­ról, a németekről, az emberi szellem­ről, a két nép egyesüléséről és így tovább. A két francia pedig ellenáll, némán hallgatják. Tavasszal a tiszt látogatást tesz Parisban, rájön arra, hogy felettes hatóságai nem éppen ,// francia szel­lem és a német erők házasságát ter­vezik, összeomlott lélekkel tér visz­­sza házigazdáihoz és bejelent, hogy elmegy a pokolba — a keleti frontra. A francia lány szívének sarkóssága erre felenged és a német egy halk ,Isten veled"-m­ vihet magával útra­­valóul. Vége. Az egész ügyes írás, ám elejétől végéig hazug. A nemeslelkű német, a finom franciák, a néma ellenállás — az egészből nem igaz egy szó sem. Különösen feltűnő a Vercors-fes­tette kép valószerűtlensége, ha olyan hiteles beszámolóval hasonlítjuk ösz­­sze, mint Wanda Waszewska „Szi­­várvány”-t. Ebből megtudhatja — aki nem tapasztalta saját bőrén — hogy milyenek voltak a németek és milyen volt a szabadságszerető népek ellenállása. A regénynek tulajdonképen nin­csen meséje. A németek elfoglalnak egy orosz falut, gyilkolnak, kegyet­­lenkednek, aztán jön a Vörös Had­sereg és megöli,­­kiűzi, elfogja a betolakodókat. A megszállás napjai alatt a falu lakosai ádáz, engesztel­hetetlen gyűlölettel állnak ellen a németeknek. Áruló is akad­­közöt­tük, számszerűtz kettő, — el is éri őket a megérdemelt büntetés. Ennek az egyszerű történetnek minden sora igaz. Igaz először a Szó mindennapi értelmében. A németek valóban ilyenek voltak, a szovjet­nép pedig valóban így fogadta őket, fia igaz a regény­művészi szempont­ból. Alakjai — német katonák és orosz parasztok — pszichologizálás nélkül, tetteikkel jellemzett, valósá­gos, élő emberek. Mindegyik hős a maga módján: az anya, aki életét kockáztatja, hogy fiát eltemethesse, a kocsis és társai, akik az áruló bírót megbüntetik, a partizánnő, akit a legembertelenebb kínzás nem tesz árulóvá, fis közben egy percig sem merevednek a hős pózába. Zsörtö­lődnek, sírnak, reménykednek és el­csüggednek.. Vercors novellájában a hajaszála sem görbül meg senkinek, a,Szivár­­vány”-ban bőven arat a halál. A tenger csendjéből mégis a halál der­medtsége érződik a lengyel-orosz írónő regényéből, pedig az élet le­győzhetetlen ereje. a. M. Vr­atine­v­ska Karikagyűrűt továbbra is BÁLINT ÉS FÜLÖP ékszerészeknél vásároljon Andrissá út 24. [Párisival szemben) , ám karácsonyi vásár FAIPARI GÉPEK szalagfűrész,nyiló­gépek, szalajk­­iszö­rgépek, marógép, fúrógép, g­áttér gép, továbbá ezen gépekhez szükséges szerszámok, fűrészlapok legjobb m nőségben kaphatók Frojimovics Bpest, V. Sz'get-u. 11 ieri»aayt»!»b SrS^t h»rVsen«a mmOFONésLEMEZ Of. A. O difii 04 mj, j.i . Ha játéiban ZaLA i eröA-körűt 2« Sz­aot taiván-körút 24. Felelem t 420-12*1, 125 97 i S? * w " n Kin VASAFNAF, 1948 flKCFMRFR 15 HŐSKOR Buch­inger Manó: Küzdelem a szocializmusért Nem lehet meghatottság nélkül olvasni Buchinger Manó beszá­molóját a magyar munkásmoz­­galom kezdeti nehéz évtizedeiről. A munkásegyletek növekedése és szakszervezetekké való átalaku­lása, a sztrájkmozgalom megerő­södése, az országos szervezés meg­­indulása, — mindez­ulajdonképpen Magyarország igazi története a 19. század végén és a 20. század­ ele­jén. A rengeteg adat és emlék, amellyel Buchinger elvtárs a kor és a mozgalom tör­énetének meg­ismeréséhez hozzájárul, a szemé­lyes barát jellemrajza a Szociál­demokrata Párt akkori vezetőiről, Weltnerről, Garamiról, Kvánfiról, Bokányiról, rendkívül értékes kor­­történeti munkává teszi a könyvet. Nagy kár azonban, hogy Bu­chinger nem gyakorol kritikát a múlttal szemben. Nem bírálja a Szociáldemokrata Párt tisztán a választójog kiharcolására irányuló taktikáját, nem kárhoztatja és nem magyarázza meg a NI- Inter, nádoraié tehetetlenségét az­­ első világháború idején. A művet a Népsz­ava adta ki. íz­n­i fi k­o­­­a Jnvala gyenieHiadster I csecsemők mesterséges táplálására.­­ Krompch­er tápszergyár, Budapest. 111ECCL a csaknem íztelen és szagosan Krompch­er tápszergyár, Budapest. Híszi és mezei írnob'ír’ és aynez8-l­e mira«*lih ti fin »esz­mo­logjai XIV., Gizella­ út M. BIO BELI VmZAT&R.­ lsm°t elárasztotta Budapestet a nonxvaregény A REGÉNY­EK a földön hever­nek, ötven fillértől két foryitig. Tessék válogatni. A címek sokat ígérőért: Csákos halál. Lasszós Jack. Vágtában a szakadék fölött. Cow­boy forradalom. A revolverhős. A vililámöklü. Felü­lm a „B. B. visszatért" című remekművet. íme, az első fe­jezet bevezetése: „Három Musztáng a levegőben lelövöldöz két Bálnát, azután eltűnik. Sebaj. Cowboy ruhá­ban is szép az élet, főleg akkor, ha érdekes kalandok kínálkoznak!" Izgalommal olvasom tovább a mű­vet, amelynek minden második sora: „Boys“, „Morning, chi­ef“, „All right“, „Lara, fiúk, — mondott­a Allstem ezredes és előrántotta Colt­ját.“ Nem tudom, mi az a „Colt". AZ OLVASÓ tizen­ötéves fiú, aranyműves tanonc, heti tizenötfo­­rntos jövedelméből vásár­lja az „irodalmat”, ő mondja meg, hogy a „Colt" a cowboyok revolvere és „B. B." teljes nevén Big Bill. — Persze, olvasnék mást is — mondja —, például most is kölcsön­kaptam a „Lé­gy jó m­nd­alálig”-ot, és nagyon tetszett. Nincs pénzem drága könyvre. Mikor kisebb vol­tam, olvastam a Gu­ln­er utazásait, meg a Tamás bátya kunyhóját, Szép Volt. — Nem tudnád megmondani, miért voltak Szebbek ezek a köny­vek a cowboy regényeknél? Gondolkodás nélkül válaszol: Mert utána maradt bennem valami. A TERJESZTŐ húsz-huszonöt szá­zalékot kap a könyv árából. A pony­varegény a világ legdrágább könyve. Egész terjedelme egy újságoldal. Minden költséggel együtt nem kerül­het többe húsz fillérnél. Minden ponyvaregényen két-h­áromezer fo­rintot keres a kiadó és naponta je­lennek meg újabb és újabb szeme­tek! A KIADÓ címét egyszerűen megnézem a telefonkönyvben. Szívesen fogad. — Hozhat regényt, húsz gépest oldal legyen. Mit kér értet — Száz forintot. —­ Szó sem lehet róla, ezért a félórás munkáért! Negyven fo­rint! — Negyven forintért akarnak maguk irodalmatt — Irodalmat?! Mit képzel, mi es, tudományos akadémia? Azt adjuk, ami ezeknek az analfa­bétáknak kell. Cowboyregényt, sok gyilkossággal. Ha irodalmat akar írni, nyugodtan éhenhalhat. —■ Talán ha megpróbálnánk, ne­­velni őket... jó, olcsó könyvet adni! — Hát mi vagyok én?! Ta­nítót! Én keresni akarok. Próbál­tam szépirodalommal. Háromszáz példány fogyott el belőle összesen. Nézze meg ott azt a , Halálarcú gyilkos­-t, egy hét alatt elment ötezer darab. AZ ÍRÓ a József-utcáiba® lakik, csúnya, romos házban. Fred Thomp­son álnéven ír, gyomorbajos, két­gyerekes családapa. — Harminc éve dolgozom ennek a kiadónak. Az ember mindig ugyan­azt írja: A sheriff hülye, a cow­ Kiraki Muhi k­alandjai A KARÁCSONYI JÁTÉK ÉS MESEKÖNYVPIAC SZENZÁCIÓJA­­ mesekönyv -f- 100 kirakós figura a hozzá­való dobozban. A gyermek saját maga életre kelti a játék alakjait ráff*txat.han­gra 28'0 forint. Kapható mind­en jobb könyv* e» juk­kuztetben vogok remek fickók, pár jó angol név, gyilkosság — valamiből élni kell. — Nem gondol arra, hogy a ma­guk írásain nevelődtek fel a betö­rők, gyilkosok, dunaparti kísérők? Sose volt még lelkiismeretfurdalása? — Jin azt írom, ami a közönség­nek kell. Ez a foglalkozásom, más­hoz nem értek. Nevelje az olvasók ízlését, az, akinek ez a dolga. A KULTUSZMINISZTÉRIUM, akire a nevelés tartozik, eddig füle botját se mozgatta. Tankönyv nem jelenik meg a nagy papír, hiány miatt, de a Vörös Jack és a Pampák bosszúja­­eljut az ifjú­ Sághoz. Fehér Klára Tamás Aladár: Megsebzett ifjúság Mint az exotikus halak a rosszul világított akvárium félhomályában, úgy mozognak Tamás Aladár regé­nyének alakjai — ők biztosan tudják, hogy mit, miért tesznek, de a néző vagy az olvasó idegenkedve és értet­lenül áll a látvány előtt. Tamás Aladár a huszas évek értel­miségi ifjúságának regényét írta meg. sis ezzel két baj van. Az egyik: a kor alakjai hihetetlenül idegenné váltak számunkra­. Ezek a vitatkozó, új uta­kat kereső írók és festők — agyagi gondjaik és a háttérben leskelődő rendőrség ellenére — teljes biztonság­ban élnek. Bizonyíték: a regény hőse, Balogh Imre festőművész eljut a munkásmozgalomhoz, „lebukik”, hat hónapot ül vizsgálati fogságban. Aztán kieresztik. Közben egyszer sem verték meg. A mai olvasó a maga külön poklára gondolva, ezt kény­telen paradicsomi állapotnak tartani önmagában véve az, hogy a re­gény a nagy fordulat, a fasizmus uralma előtt játszódik, még nem volna ok erre az idegenségre. De Tamásnak nem sikerül alakjait életrekelteni, valószínűvé tenni, nem sikerül a haladó művészek kis cso­portja mögött a tömegei életét és világát, az egyre élesülő osztály­­harcot érzékeltetni, bár ez a szán­déka és a regény egyes részeinek és jeleneteinek nyilvánvalóan ez a célja. (A könyvet a „Szikra" adta ki.) g. m. □ Vajda Zoltán József: Lehullott egy csillag. Tulajdonképen csak azért említjük ezt a silányságában is jelentéktelen könyvet, mert új „műfej“-t ismertünk meg benne: a műkedvelő ponyvát. □ Magyar írók a szovjet népről. (Szikra.) Magyar írók, régebbiek és fiatalok, versei és prózai írásai a Szovjetunióról, a szovjet népről, orosz emberekkel való találkozásról, vagy egyszerűen csak a szabadabb és emberibb életről, amely valami­,­képen mindig a Szovjetunióval volt kapcsolatos az elmúlt három évti­zedben. A könyv újabb bizonyítéka annak, amit azelőtt is tudtunk ugyan, de amit nem kár újra bizo­nyítani, hogy a magyar szellemi élet legjobbjai sohasem veszítették el kapcsolataikat a haladó emberiség élén normül.

Next