Szabad Nép, 1947. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP A a-:* **••■■■ O M M U N I S T Á K Ö V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 40 FILLÉR & 0mm/­ ft WlMH .óra. -p­erG­íj ^TVEt^^ LJoldog újévet kívánunk a Szabad Nép minden olvasójának ! SZERDA, 1947 JANUÁR 1 RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS ÚJÉVI NYILATKOZATA az elmúlt év mérlegéről én az új en­tendő kilátásairól Felkerestük Rákosi Mátyás elv­­társat, az MKP főtitkárát, hogy a Szabad Nép hasábjain mondja el, milyen eredménnyel zárult az óév és mik a demokratikus Magyar­­ország kilátásai az újévben? — Mielőtt az új esztendő kilátá­sairól véleményt mondana, szeret­nők hallani az elmúlt év gazdasági és politikai értékelését — hangzott az első kérdés. *—‘ Gazdasági téren a magyar demokrácia sok olyan sikerre mu­tathat rá, amelyet legádázabb el­lenségei sem tudnak tőle elvitatni A pénzromlást, amely demokrá­­ciánk gazdasági és politikai alap­jait egyaránt elsodrással fenye­gette, olyan sikerrel állítottuk meg és olyan eredményesen hoztuk létre a stabilizációt, hogy ez nem­csak itthon, de külföldön is a leg­nagyobb elismerést váltotta ki. Újjáépítésü­nk, amelynek leglátha­tóbb mutatója a vasutak és a hi­dak rendbehozása, az egész vona­lon sikerrel halad. Ipari termelé­sünk, hála a­ munkásság fegyel­mezettségének és öntudatának, gyorsabban fejlődik, mint ahogy ezt a nyáron előre láttuk. A falu szorgalmas népe, jóllehet két esz­tendőn át szárazság és rossz ter­més volt, 3.400.000 holdon vetett el őszi gabonát, 20 százalékkal többet, mint tavaly. Megvan min­den reményünk, hogy jövőre meg­szűnik a gaboninség. Több, mint kétmillió holdat szántottak gon­dosan a tavasziak alá és ez is egyik biztosítéka a jövő évi jobb termésnek. Államháztartásunk egészségesen fejlődik. A forint most decemberben, a stabilizáció öt­ödik hónapjában, pompásan ki­állta a tűzpróbát: a december 10- től számított két hét alatt kará­csonyi segély útján és más módon 350 millió forint új vásárlóerő je­lentkezett a piacokon és ezt a ha­talmas pénztömeget a gazdasági élet felszívta anélkül, hogy ár­emelkedés, V»—­egráb zavar ke­letkezett volna belőle. Gazdasági erősödésünket szolgálja az elhur­­colt javak visszaszerzése: a mű­kincseken kívül 5 hónap alatt 70 millió dollár értékű aranyat, ha­jót, génét kaptunk vissza. — Politikai téren is nem egy maradandó sikerre tekinthet vis­­­sza a magyar demokrácia. Meg­valósítottuk a köztársaságot, a szabad népekhez egyedül méltó államformát. Megszilárdult a szétzilált közigazgatás, megjavult a demokratikus rendőrség. Az ál­lamosítás terén is történt haladás. A magyar politikusok moszkvai, Washingtoni, lo­ndoni, párisi uta­zásával kezd megszűnni az az el­szigeteltség, ame­lbe a Horthy­­rendszer örökségeképpen kerül­tünk. A béke­árnyalásokon sike­rült kivédeni a szlovákiai magyar­ság kitelepítésének veszélyét. Egyre több demokratikus ország­gal vesszük fel a normális diplo­máciai viszonyt. Egyszóval a bél­és külpolitika terén is maradandó eredményekre tekinthet vissza a magyar demokrácia. — Mivel magyarázható, hogy a kétségtelen gazdasági és politikai sikerek ellenére az egyik belpoliti­kai válság a másikat követi és jelenleg is olyan krízisben Vagyunk,­­Amelyet hosszú hetek pártközi érte­kezletei sem tudtak eddig meg­nyugtatóan lezárni? — A válság oka, az, hogy a „régi úri világ“ képviselői, köztük azok, akik befurakodtak a Kis­gazdapártba, nem nyugodtak bele, hogy­ az ország felszabadulásával elveszítsék évtizedek, sőt évszáza­dok óta gyakorolt politikai hatal­mukat és gazdasági befolyásukat. Az a nagybirtokos osztály, amely annyi poétikai földindulást átvé­szelt és 1945-ig nyeregben tudott maradni, sokkal szívósabb és ön­­tudatosabb, semmint belenyugod­jon vereségébe és késhegyig menő harc nélkül engedje át a terepet a demokratikus népi újjászületés­nek. Ezt annál inkább megteheti, mert társadalmi és politikai befo­lyásának jelentékeny részét, azon­kívül házait, értékpapírjait, vá­rosi palotáit, képgyűjteményeit, elrejtett kincseit stb. megőrizte. — Segítségére van gazdasági és politikai téren­­ a magyar nagy­tőke, amelynek képvise­ői többsé­gükben politikailag a Horthy­­reakció entsé u nőttek fel és most­­ nem a­karun­­k megbékélni a demo­­­krácia berendezkedésével, a szak­­szervezetekkel, az üzemi bizottsá­gokkal ?? a Kommunista Párttal. Támogatja őket az egyházak hiva­talos képviselőinek többsége. Ezek nem törődnek vele, hogy a demo­krácia a földreformmal csorbította gazdasági és ezzel politikai befo­­lyásukat. Támogatja őket a zsíros parasztság jelentékeny része, me­lyet részben a földreform érintett, részben visszakívánja azt az időt amikor a mezőgazdasági munkás­ság — szervezet és önvédelem hí­ján — olcsó napszámért volt kény­telen dolgozni. Támogatja őket az az állami bürokrácia, amely 1944 március 19. és október 15. e ott és után legnagyobb többségében min­den népellenes irányzatnak ren­delkezésére állott. Ez a bürokrácia meg tudta akadályozni, hogy a B-listázással lényegesen megrit­kítsuk sorait, így a magyar de­mokrácia közigazgatásában ma is ott vannak azok, akiket Gaál Gasz­­ton, a Kisgazdapárt alapítója, a trösztök mellett, a nép legnagyobb csapásaként emlegetett. — A régi, úri rend helyreállítá­sára milyen módszereket alkalmaz ma a reakciót — Ma a régi rend helyreállítása szívós, kitartó, apró munkával tör­­ténik. Helyenkint, mint a közok­tatás terén, nincs is szükség res­taurálásra, mert itt mind a mai napig érintetlenül áll, sőt erősö­di­k az a szellem, amely Klebels­­berg és Hóman öröksége. A saj­ó terén a restaurálást olyan mód­­szerek jelzik, mint a Hírlap meg­jelenése, amely munkatársaiban, szellemében, sőt betűiben is igyek­szik pontosan folytatni a Légrá­­diak Pesti Kalapjának Horthyt támogató és 1944 március 19-et oly sikerrel előkészítő hagyo­má­nyait. A stabilizáció maga megnö­veli a régi kapitalisták gazdaság' erejét a k^zig-'Z^atäs meg­ z’’"r ^ptépával a re­keás tikztv'slek bmák, stb. bef­ ivása és tek'n'élve 's nő. A de­^orácia és a reakció he­re a legtöbbször nem világosan felismerhető kérdések körül fo­lyik, hanem álcázva, apró kis üt­közetekben, amelyeknek összefüg­gése a nagy küzdelemmel az egy­szerű ember számára nem szembe­ötlő. A napokban láttunk például egy kísérletet, amely a parasztság védelmének ürügyével a szövetke­zeteket a fasiszta Wünschen Fri­gyes megmaradt helytartói kezére szeretné átjáts­ani.­­ A régi Horthy-tisztviselők­­nek, mint „szakembereknek" szí­vós és céltudatos visszaállítása ugyanebbe a vonalba vág. A demo­krácia intézményeinek szakadatlan és rosszindulatú kritizálása, az eredmények lekicsinylése, a bajok és panaszok felnagyítása, mind részei ennek a demokrácia elleni hadjáratnak. — Közrejátszanak természete­sen ebben a harcban a nemzetközi hatások is. Ugyanazok az erők, melyek világszerte igyekeznek a népi demokráciát szorítani és amelyek működésénél legtipi­kusabb formája az, o­r­szágban folyik, ter­­­­­ ■ze­rűleg nálunk is éreztetik hatásaikat. És a demokrácia ellen vívott szívó , és szakadatlan harc tartalékául készen állanak a volt csendőrtisz­tek, nyugatosok, fasiszták tíz- és tízezrei, akik ma még inkább csak a föld alatt nyüzsögnek, de csak megfelelő pillanatot, békekötést, a Szovjet Hadsereg kivonulását várják, hogy szükség esetén fegy­veres vagy terrorisztikus fellépés­sel is megindíthassák a harcot de­mokráciánk ellen. — A magyar reakció haditer­vének els­ő szakasza a Nemzeti Függetlenségi Front koalíciójának széttörése, utána a munkásegység és a Baloldali Blokk meglazítása és felbomlasztása volna. Ha ez sikerülne, ha a Kommunista Pár­tot el tudnák szigetelni a többi demokratikus erőktől, utána jö­hetne a következő lépés. — Szívós kísérletek folynak, hogy megbontsák a munkásegysé­get és a Baloldali Blokkot. Peyer és társainak fellépése a Szociál­demokrata­ Pártban, a Paraszt­pártban mutatkozó ingadozások és válságok ennek­ a kísérletnek az eredményei és mutatói. — A reakció gazdasági és poli­tikai ellentámadásait az 1946-os esztendőben nagyban és egészében a demokrácia ki tudta védeni Eb­ben a kivédésben nem egyszer a mozgósított tömegek erejére tá­maszkodott a demokrácia, mint márciusban. Eredménnyel jártak a decemberi küldöttségek és tünte­tések is, amelyek a reakció okozta drágulással szemben léptek fel. Elsősorban a dolgozó tömegek megmozdulásának volt köszön­hető, ha a spekuláció okozta drá­gulást nemcsak megállítottuk, ha­nem kissé vissza is szorítottuk. Újra bebizonyult, hogy a demo­krácia érdekeinek megvédésére el­engedhetetlenül szükséges a dol­gozó tömegek aktív fellépése. — Mit tart az új esztendő leg­fontosabb gazdasági kérdésének? — Az 1947-es év feladatai szer­vesen következnek a demokrácia elmúlt két esztendejének fejlődé­séből. Az idén meg kell kezdenünk Pártunk hároméves gazdasági ter­vének megvalósítását, amely meg­gyorsítja és hatványozza újjáépí­tésünket és talpraállításunkat, amely három év alatt önerőnkből, ha szükséges, minden külföldi se­gítség nélkül, nemcsak begyógyítja a háború ütötte gazdasági sebeket, hanem a békebelinél lényegesen magasabb színvonalra emeli a dol­gozók életét. Ezt a tervet tartom az 1947-es esztendő legfontosabb kérdésének. A hároméves terv döntő része az igazi köztehervise­lés megvalósítása. Az elmúlt két esztendőben elsősorban a dolgozó tömegek viselték a terhek zömét. Ez így volt a pénzromlás idején és sokszor így maradt a stabilizáció­ban is. A mi feladatunk most az, hogy a terhek jelentékeny részét átrakjuk a tehetősebbek, a gazda­ságilag erősebbek vattaira és köz­ponti kérdésül a dolgozó tömegek életszínvonalának megnövelését vessük fel. A munkásság, amely két esztendő óta eléggé nem di­csérhető önmegtartóztatással és ge­lommal dolgozott, árusi fog­va elvárja, hogy sor kerü­jön gazdasági helyzetének gyors és alapos megjavítására. Ezt követeli tőlünk a dolgozó parasztság és ezt követeli parancsolól­ag az értelmi­ség, a köztisztviselői réteg, benne a közoktatás munkásai, akiknek helyzetén különösen gyorsan és gyökeresen javítani kell . Az 1947-es esztendő elsősor­ban azt tűzi ki eleng­ehetetlen feladatul, hogy több kenyeret, ruhát, cipőt, kultúrát adjunk a magyar demokrácia legfőbb tá­mogatóinak,­­ a dolgozóknak. Emellett a demokrácia követelmé­nyeinek megfelelően a kö­életben, a gazdasági és politikai kulcspo­zíciókban az eddiginél sokkal na­gyobb szerepet kell kapnia az igazi munkásoknak és az iga­zi pa­rasztoknak. Eddig ezen a téren lényegében még csak az méretek­nél tartunk. Valóban kérgeste­nyerű, kétkezi munkás vagy pa­raszt ma a demokrácia két esz­tendeje után is, nagyon ritka je­lenség a gyárak igazgatóságaiban vagy közéletünk vezető ügljein. Ezen változtatni kell. Ha de­mokráciánk valóban a munkások, a parasztok, a haladó értelmiség rendje akar lenni, úgy ennek ab­ban is meg kell nyilvánulnia, hogy e rétegek képviselői az ed­diginél has­onlíthatatl­a­nul na­gyobb mértékben jutnak vezető helyekre. A reakció előretörésé­nek egyik jelensége pélául az, hogy a paraszti demokrácia 1­01, a parasztság igazi képviselőinek megfelelő szerephez juttatásáról ftinyre kevesebb szó esik. Az 1947-es esztendőnek itt is válto­zást kell hoznia. Minden gazda­sági és politikai tervünk csődöt fog mondani, ha nem tudunk bátran és bőven meríteni a ma­gyar nép legértékesebb rétegeiből. Az 1947-es esztendő demokratikus s­­ze: első­ sorban azon múlnak, hogy munkásokat és paraszto­kat s azét életének első vona­lába Ijuk-e állítani? ♦ — Mily­enek ldtja « politikai helyzet °.tt — A gazda­­s­­ági kilátások első­­rendűek a magyar demokrácia ■ számára. M:: Itézete megvan annak, hogy gazdasági terem a háború rombolásai után soha nem látott felvirágzásnak induljon ha­­zánk. A nehézségek nem gazda­­­­sági, hanem politikai téren van­nak. A régi úri világ híveinek, s magyar reakciónak nem kell olyan virágzó ország és boldog nemzet, amely egyúttal demokra­tikus és népi erőkön nyugszik, ők nagyon jól tudják, hogy minél g­­om­­bban ver gyökeret az új­­gazda és minél hamarabb alakítja, át földjét virágzó, boldoguló gaz­dasággá, annál nagyobb híve lesz a demokráciának, amely a nincs­­telenségből kiemelte. A reakció nem akar jómódú, a demokráciá­val megelégedett kisiparosságot és még kevésbé öntudatban, szer­vezettségben és főleg gazdasági erőben megnőtt munkásságot. A magyar reakció semmitől nem fél annyira, mint a demokrácia nyu­godt, békés, virágzó fejlődésétől. Ez az oka annak, hogy ma a nyu­galom és a béke hívei a­­ demokra­ták, elsősorban a kommunisták. Ez az oka annak, hogy a reakció az, amely a nyugalmat zavarja, álhíreket terjeszt, a föld alatt szervezkedik, amely új háborúban­ reménykedik, amelynek tervei csak úgy sikerülhetnek, ha a bé­kés, nyugodt fejlődést meg tudja zavarni. A magyar reakció az, amely szakadatlanul újabb válsá­gokat okoz, amely fondorkodik, á^ál, nem akar belenyugodni ab­ba, hogy elvesztette a csatát és hajlandó újra minden szerencsét­lenséget rá­zúdítani hazánkra, ha ezzel elvesztett uralmának egy töredékét is visszaszerezhetné. A reakció legveszedelmesebb része az, amely elsősorban a Kis­gazdapártba befurakodva, a kor­mányzáson, a koalíción belül foly­tatja harcát a demokrácia ellen. Ha­ ez a reakció milyen befolyá­sos és milyen mélyen bele van ágyazva a Kisgazdapártba, azt s Vértessy-Vidovics-botránynál lát­tuk. Ezt a két hétm­óbás reakcióst a Kisgazdapárt jórésze szinte az utolsó lehetőségig védte. A mag­gyar demokrácia válságának elhú­zódását elsősorban az okozza, hogy a Kisgazdapárt nem akar szakí­tani a sora­­ban garázdálkodó re­akciósokkal. Ez»'Vr,i­rjoetig minden koalíciós m?oreorvezés­ csak a papí­ron marad. Hiába határozzuk el a legszebb gazdasági terveket, ha a­ koalíción belül is tevékenykedő­­e­­akciósok meg tudják fűrni a képzös megllapod­ásokat. A gazdasági megegyezések értéktelenek, ha hián­y­zik hozzátok végrehajtásuk politikai btosítéka. Ez a biztosí­ték következetes, szívós harc, elvi és szervezeti síkon a koalícóhoz befurakodott reakció élten. A Kis­gazdapárt hajlandó ugyan e téren elvi nyilatkozatokra, de nem haj­landó is vomi he’kwk az elkerül«­hetetlenül szükséges rendszabá­lyokat. Ezek né­kül pedig a legra­dikálisabb nyilatkozat is csak írott mai ászt marad és a reakciót inkább felb's+or­tja, min- vissza­veti. Ez az oka annak, hoarv a nárikSz! -"delek a döntő po­­litikai ,’-ő"őipt­en. » re-'r."­, eleni harc kérdésében nem vezettek eredményre. Es ez az oka annak, hogy a jő gazdasági kilátások ©*«

Next