Szabad Nép, 1947. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1947-02-01 / 26. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD a Köstársasági V. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ARA 40 FILLÉR SZOMBAT, 1917 FEBRUÁR 1 A Magyar Köztársaság elérkezett fennállásának egyéves évfordulójához. Ezt az évfordulót egyik legnagyobb nemzeti ünnepünknek tekinti az egész magyar nép, amelynek számára a köztársaság felszabadulásunk és demokratikus fejlődésünk szimbólumává vált. Egy esztendővel ezelőtt, a köztársasági alkotmány törvénybe iktatását megelőző harcok idején számtalan, szór utaltunk arra, hogy a köztársaság formális és tényleges lezárását jelenti a királyság rosszemlékű és nemzetellenes évszázadainak és megvalósulása az ősi és népünk szívéből soha ki nem téphető függetlenségi eszmének. Lezárása az ellenforradalom negyedszázadának, a király nélküli királyság torz korszakának is, amikor Horthy a földesúri és kapitalista reakció osztályelnyomó uralmának bástyájaként továbbra is fenntartotta a királyság államformáját s gyalázatos országlásának végén még arra is kísérletet tett, hogy a Habsburgok Utódjaként új dinasztiát alapítson. A köztársaság megvalósítása jelezte azt is, hogy a demokráciában uralomra kerülő nép szakított elnyomóinak és kizsákmányolóinak államformájával. A királyság a magyar nemzet számára nemcsak nemzeti függetlenségének hiányát jelentette, hanem a népi és nemzetiségi elnyomás rendszerét is. A magyar parasztság, amely végre magáénak mondhatja a tízezer holdak földjét, a munkásság, amely nem rabszolga többé az üzemekben, az értelmiség, amely a szabad országban nem kénytelen többé az uralkodó osztályok helytartójának dicstelen szerepet vállalni a nép felé, elvetette a királyságot s a köztársaságot választotta, mint a szabad emberekhez legméltóbb államformát. Megmondottuk azonban idejében azt is, hogy a köztársaság csak kereti minőségét az határozza meg, hogy milyen tartalommal töltjük meg. Azt váltottuk és valljuk, hogy a köztársaságnak népi köztársaságnak kell lennie s nem szabad arra az útra tévednie, hogy csak fügefa, levél legyen egy elnyomó és kizsákmányoló rendszer testén. Ma már mindenki láthatja, hogy figyelmeztetésünk nem volt hiábavaló. A magyar politikai életben olyan irányzatok érvényesültek, amelyeknek pártfogása alatt nagyra növekedhettek a köztársaság erőszakos megdöntésére törő, földalatti erők. A leleplezett földalatti összeesküvés világosan mutatja népünknek, hogy a magyar demokrácia szempontjából milyen óriási jelentősége van a köztársasági államformának. Ebből újra megtanulhatjuk, hogy a köztársaság a nép és a demokrácia állanformája s aki a köztársaság ellen tör, az a magyar nép és a demokrácia ellen tör. De újra megtanulhatjuk és elménkbe véshetjük azt a tanulságot is, hogy a köztársaság sorsa csak a haladó népi tömegek és politikai erők kezében tekinthető biztosítottnak. A köztársaság kikiáltásának egyéves évfordulóján ennek a nagy munkának a közepén vagyunk. El vagyunk szánva arra, hogy köztársaságunkat népünk érdekében minden eszközzel megvédjek, okoztársaságellenes összeesküvést kíméletlenül eltiporjuk, cinkosaikat ellátolítjuk és az ország sam olyan politikai feltételeket teremtünk, Jíngy soha többé nem juthat senkinél, eszébe a magyar köztársaság megdöntésének kísérlete. Szviridov altábornagy és Puskin követ üdvözlőtávirata a Magyar Köztársaság első évfordulója alkalmából Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes elnöke és Puskin a Szovjetunió budapesti követe a Magyar Köztársaság első évfordulója alkalmából az alábbi üdvözlő táviratokat küldték a köztársasági elnöknek: „Elnök Úr! A magyar demokratikus köztársaság első évfordulóján engedje meg, hogy őszinte jókívánságaimat fejezzem ki és úgy Önnek, mint az egész magyar népnek erőt, egészséget, a magyar demokratikus köztársaság fejlődéséhez pedig sok sikert kívánjak. Fogadja megkülönböztetett mély tiszteletem kilégzését. Seviridov.“ ★ „Elnök Úr! Kérem, fogadja jókívánságaimat a magyar köztársaság kikiáltásának első évfordulója alkalmából. Kívánok önnek személyesen és népének gyümölcsöző munkát a magyar demokrácia virágzásának üdvére. Felhasználom az alkalmat, hogy önnek, Elnök Úr, kifejezzem mély tiszteletemet, Puskin.“ Eddig 1200 szlovákiai menekült jelentkezett a putnoki és 400 az ózdi járásban (Miskolci tudósítónktól.) Jócsik Lajos államtitkár a borsodi közigazgatás vezetőivel Putnokon és Bánréven járt, hogy a szlovákiai magyar menekültek helyzetéről tájékozódjék. Megállapította, hogy a putnnoki járásban eddig 1200■ az ózdi járásban pedig 100-an jelentkeztek az összeírásnál. Sokan azonban elmulasztották a jelentkezést, mert elhitték azt a csehszlovák híresztelést, hogy a menekülteket Magyaroszágon összefogják és deportálják. A menekülések során sok tragédia történt. Egy fiatal leány ózdtól hét kilométerre a határon túl a csendőrség közeledésekor egy szál ingben menekült el hazulról és az ország, úton ózdig futott. A kimerültségtől és a hidegtől meghalt. A közellátási hatóság 5too kiló olajat és 10 mázsa búzát utaltak ki az ózdi járás főjegyzőjének, hogy segítsék a menekülteket. A putnoki járás területére a menekültek SO lovat ISO tehenet, 72 növendékmarhát,1 sertést, 510 juhot, 20 ökröt, az ózdi járásban 300 marhát és birkát hoztak át. Ma reggel MRRA teherautó indult Miskolcról a határra és nagymennyiségű élelmet, ruhaneműt és fehérneműt vitt, a menekültek részére. ÜDVÖZLET a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusára! Irta: Révai József Szakasits Árpád eltárs, amikor tegnapelőtt megnyitotta a Szociáldemokrata Párt kongresszusi emlékkiállítását, a következőket mondotta : — „Az utolsó negyedszázad során egy másik munkáspárt is felvonult a magyar munkásosztály szabadságharcában, a föld alatt, nagy áldozatokkal küzdött a magyar munkásosztályért és a magyar demokráciáért. A Magyar Kommunista Párttal nem egyszer keveredtünk harcba, de ezek a küzdelmek arra szolgáltak, hogy tisztázzák a magyar munkásmozgalom fogalmait, tehát a munkásosztály hasznára váltak. Ma, a 75. évet lezáró korszak végén együtt küzdünk a múlt ellen, a jövendőért. Bizonyos, hogy a Kommunista Párt ezeket a dokumentumokat a magáénak is érzi, aminthogy mienknek érezzük a Kommunista Párt küzdelmeinek az eredményeit“. Szakasits elvtársunk megállapításait szóról-szóra aláírjuk. Meghatottan jártunk a magyar munkásmozgalom hősi múltjának nagyszerű emlékeit tartalmazó kiállítási termekben és éreztük, hogy a mellünk,s hagyományaink nemcsak eltérőek, hanem közösek is. Én magam 1946 májusában, egy előadásomban így emlékeztem meg a két munkáspárt közös hagyományairól : „A kommunisták feladata elismerni és magukévá tenni a Szociáldemokrata Párt múltjából azt, amit mi is vállalunk, ami az egész magyar munkásmozgalom harcos hagyománya... Mi nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy a magyar munkásmozgalomnak csak azokat a hagyományait ismerjük el és tekintjük magunkénak, amelyek a Kommunista Párt megalakulása óta eltelt idő harcaival függnek össze. ... A magyar szociáldemokrácia nagyszerű harcai évtizedeken át a magyar feudalizmus, a grófi reakció ellen, a választójogért, azok a nap küzdelmek, amelyeket a Szociáldemokrata Párt még a múlt században kezdett meg és folytatott a magyar munkásság osztállyá szervezéséért, a magyar munkásmozgalomnak, mint tömegmozgalomnak naggyá növeléséért, a magyar szakszervezetek megteremtéséért, a magyar munkásosztálynak, mint politikai tényezőnek nagykorúsításáért — mindez közös, kommunista és szociáldemokrata hagyomány.“ A legális magyar munkásmozgalom az utolsó 25 évben nemcsak Peyer Károly paktumaiból és a baloldal ellen folytatott irtóhadjáratából állt. A Szociáldemokrata Párt érdeme, hogy Horthy Miklós uralma alatt is fenn tudta tartani a munkásság legális tömegszervezeteit — amelyekben minden üldözés ellenére gyökeret tudtak verni és fedezékre leltek a kommunisták — és velük együtt harcokat tudott vezetni a magyar munkásság jogaiért és kenyeréért. 1930 szeptember elsejének ugyanaz a jelentősége a Horthykorszak munkásmozgalmában, mint 1912 májusának a nigy választójogi harcok korszakában. Jó, hogy közeledtünk egymáshoz közös hagyományaink felismerése és értékelése dolgában, de a régi harcoknál többet érnek a jelen harcai. A hagyományok közösségének felismerése is abból eredt, hogy együtt harcoltunk sok szociáldemokrata elvtársunkkal Hitler és Horthy háborúja ellen, hogy 1944 március 19. után öszszefogtunk, hogy a felszabadulás után közösen kezdtünk hozzá a magyar demokrácia felépítéséhez. Éppen ma van különleges értelme és súlya a sokszor használt szavaknak: a magyar demokrácia alapja és biztosítéka a munkásegység. Kommunisták és szociáldemokraták elmondhatják, hogy ami eredményt a felszabadulás óta a magyar demokrácia elért, azt elsősorban és főleg a két munkáspárt együttműködésének köszönhetjük: a földreformtól a köztársaság törvénybe iktatásáig, az újjáépítés és a stabilizáció sikereiig. A munkásegységen múlt, hogy a régi rend híveinek minden igyekezetük ellenére sem sikerült a magyar parasztság zömét a nagybirtok és a nagytőke szekerébe fogni és rávinni Nagyatádi Szabó István végzetes útjára. A munkásegységnek köszönhető, hogy a magyar reakció szívós és ügyes próbálkozásai ellenére lényeges sikereket nem tudott elérni és hogy a munkásság, a választásokon elért 34 és fél százalékos kisebbsége ellenére, vezető ereje tudott maradni a magyar demokráciának. Nem véletlen, hogy mi léptünk először az ország elé 3 éves államgazdasági tervünkkel és hogy a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusa is 3 éves újjáépítési tervről fog tárgyalni és határozni. A két munkáspárt kialakítandó közös terve lesz, az alapja az ország gazdasági felemelkedésének, az életszínvonal gyökeres megjavításának. Az építő akaratot, a kormányzati kezdeményezést, a tervek megvalósításának erélyét mi képviseljük. A munkásegység erejével és jelentőségével azonban nemcsak mi vagyunk tisztában, hanem az ellenség is. A magyar reakció haditervének két fő gondolata van; először: a parasztságot akarja a munkásság ellen fordítani és a restauráció bázisául megnyerni, másodszor: a munkásság egységét akarja meglazítani, majd megbontani. A parasztságra vonatkozó terveit a Kisgazdapárt jobbszárnya, a munkásságra vonatkozó terveit Peyerék és a peyerizmus segítségével akarja megvalósítani. A Kisgazdapártban — amint az öszszeesküvés megmutatta, — már komoly sikereket értek el a kisgazdapárti vezetők ingadozása, politikai vaksága, a jobboldalnak tett engedményei révén. A Szociáldemokrata Párt vezetői — tudjuk, — nem olyan fából vannak faragva, mint a Kisgazdapárt vezetői. Nem engedtek a reakció ügynökei nyomásának, nem engedték áttörni a munkásegység frontját. De az ellenség nem teszi le a fegyvert. Nem véletlen, hogy testvérpártunk vezetői és irányvonala elleni dühös támadás épp akkor következett be, amikor a horthysta reakció a küszöbönálló békekötés kapcsán rohamra gyülekeztette erőit. Csak a vak nem látja az összefüggést a munkásegység politikája és szószólói elleni jobboldali fellépés és az összeesküvés között. Az összeesküvés leleplezése kapcsán kiéleződött harc sikere a magyar demokrácia belpolitikai életének megtisztulásáért jelentős mértékben azon múlik, milyen választ ad testvérpártunk 35. kongresszusa azoknak, akik az ellenség érdekeit képviselik a munkásmozgalom soraiban. *’ Ebben áll a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusának történelmi jelentősége. Üdvözölhettük volna ezt a kongresszust szép szavakkal, semmitmondó udvarlással. De mi elvtársainknak, a harcos múltú, nagy szociáldemokrata pártnak nem udvarolni akarunk, hanem együtt akarunk harcolni vele. Ezért üdvözöltük a kongreszszust nyílt, elvtársi beszéddel. Tudjuk, hogy Szakasits Árpádot és munkatársait, a Szociáldemokrata Párt egész harcos táborát nem nekünk kell figyelmeztetni 35. kongresszusuk történelmi jelentőségére. Amit mi tudunk, tudják ők is. Tudják, hogy ezen a kongresszuson a munkásegységnek még csak meglazulnia sem szabad, ellenkezőleg, meg kell szilárdulnia. Tudják, hogy a munkásegység politikájának nem szabad egy helyben topognia, ellenkezőleg, az új harci feladatok közös vállalásával előre kell mennie. Hisszük, hogy testvérpártunk 35. kongresszusán diadalt arat a munkásegység nagy ügye. Hisszük, hogy a Szociáldemokrata Párt a kongresszus után nem lesz langymeleg „középpárttá“, nem vállalja a „közvetítést“ a demokrácia bal- és jobboldala között, hanem marad: a magyar munkásság, a magyar dolgozó nép harcra, meg nem alkuvó, előre haladó pártja. Ebben a szellemben kívánunk, elvtársak, jó munkát! Megkapta a magyar kormány a békeszerződés aláírására szóló meghívót A magyar kormány kézhez kapta a meghívót a békeszerződés február 10-én Párisban történő aláírására. Kertész István rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter szombaton az aláírás előkészítésére Párisba utazik. A békeszerződést magyar részről — mint ismeretes — Gyöngyösi külügyminiszter írja alá, akit Sebestyén Pál rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, valamint Pödör László osztálytanácsos, kabinetfőnök kísér el. A Magyar Kommunista Pártba Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács szombaton d. u. 3 órakor a Magdolna utcai Vasas Székházban közösen ünnepli a Magyar Köztársaság fennállásának egyéves évfordulóját. Beszélnek: Hajh László, Marosán György és Piros László