Szabad Nép, 1947. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-20 / 137. szám

PsfiWTEK, TMZ JtrNffTS 20 nap Kenyerese22 ssiegipi&virlttil a termés tílálósore A földművelésügyi iraisztáriumban kapott értesítés szerint a legújabb beérkezett jelentések alapján az idei búzatermés Délbaranyában holdankint 8 és fél mázsa, Tolna-, Somogy megye déli részében 8 mázsa, a Tisza-vidéken (Békés, Csanács, Csongrád megyében) holdanként 6 mázsa. Az északi megyékben a termés ennél gyengébb és átlag 4 és fél, 5 mázsa lesz holdanként. Imiek alapján országos átlagban — mondották minikartársunknak — 6.8—6.5 mázsás búzatermésre lehet számítani, ami lényegesen jobb a tavalyinál, amikor az átlag 5 mázsát sem ért el. K Oil-nak is a MMI-nak állniuk tell az orvosokkal kiflit kollektív szerződést• Rákosi Vas és Kossa beszélt az MKP orvosgyűlésén • Szerdán délután a zsúfolásig tél Magyar Színházban tartotta meg orvos-nagygyűlését az MKP orvoscsoportja. Weil Emil elvtárs, az Orvos Szakszervezet elnöke megnyitó szavaiban bejelentette, hogy e Kommunista Párt soraiban kétezer orvos harcol a dolgozók egészségéért. Ezután Vas Zoltán elvtárs, a Gazdasági Főtanács főtitkára mondott beszédet. — Az orvostársadalom életszervonalának alakulását — kezdte — a hároméves terv szabja meg. A ten szociálpolitikai és egészségügyi kiadásokra a mai 180 millóval szemben a terv utolsó évében 450 milió forintot fordít. Ehhez járul még 362 millió forint beruházás, amelyből új kórházak, új intézmények létesülnek. Falun és városban az orvosok számára maximális anyagi eszközökkel maximális munkalehetőségeket kell biztosítani. Lakást, í*e®ícS©S-et, felszerelést az orvosok szab — Magyarországon mind több orvosnak ered állami forrásból a jövedekne s az orvosi magángyakorlat állandóan csökken. Ha viszont az orvos — egészben vagy részben — fokozatosan állami alkalmazottá váljuk, akkor részben vagy egészben az államnak kell viselni azok... árat, a költségeket is, amelyekből rendelőjét fenntartja, műszereit, gyógyítóeszközeit javíttatja, korszerűsíti. Vonatkozik ez a közlekedési költségekre, a feltétlenül szükséges telefonra s arra: nem lehet különleges luxuslakásnak tekinteni, ha egy orvos három-négyszobás lakást tart és abból két szobát rendelőnek, illetve várószobának használ. Gondolni kell arra is, senki sem vesz szívesen igénybe olyan orvost, akinek elhanyagolt a külseje, rongyos a inkája és nincsen megfelelő személyzete. — Nemrég az egyik klinikán beszélgettem, az orvosokkal, — jelen. .. A n- , ...... tette ki Vas elvtárs —, egy segédorvos fizetése 200 forint, az alorvosé, aki önállóan vezeti az egész osztályt és a legsúlyosabb műtéteket végzi, 400 forint, 40 kinevezett orvos közül csak 15 kap fizetést. Ezek az állapotok tarthatatlanok. A 115 fésűssé az orvosszakszervezet íscöveleneseis . Helytelennek tartjuk, hogy az orvosokat egy úgynevezett egységes állami státusba suszterolják be. Feltétlenül megvalósítandó a külön állami és városi orvosi státus, meg kell változzék az OTI, a MABI, a MAHABI, a Vasút, a Posta biztosító-orvosok fizetési rendszere is. Az OTI-nak és a MABI-nak állnia is kell azt a kollektív szerződést, amelyet az Orvos Szakszervezettel kötött s az az érzésem, hogy a Gazdasági főtanács legközelebbi ülése is erre az álláspontra fog helyezkedni, mégpedig az Orvos Szakszervezet követelésének megfelelően 2,75 szorzószámmal. Azt akarjuk, hogy a biztosító intézetek orvosai érezzék: velük szemben új álláspont érvényesül. El akarjuk érni, hogy a vidéki orvosok állandó kapcsolatban legyenek Budapesttel, az orvosok és tanítók gyermekeiket különleges népiollégiumokban helyezhessék el, az orvosok nyugdíjának és betegségbiztosításának kérdése megoldódjék és biztosítsák a kutatómunka lehetőségeit is. Nem mondom, hogy mindezek a kérdések egykönnyen megvalósíthatók, de amit mi kommunisták elhatározunk és megígérünk, azt keresztül is visszük – fejezte be beszédét Vas Zoltán. A beszéd közben érkezett meg Rákosi Mátyás elvtárs, akit a megjelentek hatalmas lelkesedéssel üdvözöltek. Vas Zoltán beszéde után Rákosi elvtárs szólt az orvosokhoz: Kétes«. Politizáljanak Sclsas@t.as orw©$©k — Arra törekszünk — mondotta, — hogy megoldjuk, mégpedig minél gyorsabban az értelmiség problémáit. A stabilizáció után azt reméltük, hogy a fejlődés gyorsabb lesz, ma már látjuk, kik voltak az akadályozói. Most talán könnyebbek lesznek a viszonyok, de el kell készülnünk arra, hogy az ellenség az őt ért csapások után ellentámadásba megy át. Megvan az a veszély, hogy a jogos, de egészen ki nem elégíthető kívánságok felcsigázásával , megpróbálja megtámadni a hároméves tervet. Noha talán az orvostársadalom sem érti, miért Szűkmarkú a Gazdasági Főtanács, amely egyébként a minisztertanács nélkül semmi komolyabb intézkedést sem hozhat . A mi pártunk rajta lesz, hogy az orvosok kívánságait teljesítse — folytatta Rákosi. — Kérjük a kommunista és a velük rokonszenvező orvosokat, támogassanak bennlünket országépítő munkánkban. Sokkal nagyobb lenne az orvosok társadalmi szerepe, ha többet foglalkoznának a politikával is mint eddig. Valószínű, hogy hamarosan választásokra kerül a sor. Az MKP nyugodt lelkiismerettel ál a magyar nép elé s erre az erőpróbáira várja az orvosok fokozott támogatását is. A szűnni nem akaró tapssal fogadott beszéd után Kossa István elvtárs szólalt fel. Rámutatott arra, milyen nehézségek között küzdenek a kommunista szakszervezeti vezetők azzal a szellemmel szemben, amely nem érti meg, miért jár a kvalifikáltabb munkát végzőknek magasabb bér. Megbélyegezte azoknak az eljárását, akik ugyanerre az időpontra másik orvosgyűlést hívtak össze, s meg akarják bontani az orvostársadalom egységét. BOGLÁRON! a szökött téésáttss lúser közötti ! ".le . . Pestről megszökött a nemzetgyűlés elnöke, Boglárról a plébános. Egy személy a köttő, csak a pestiek is, a bogláriak is másik arcát ismerik. És máskép ítélik meg. A. bogidnak — súlyosabban. A nyájat otthagyta a pásztor és ez akkor is fáj, ha , nem volt jó pásztor. Mert nem volt az. Csak amolyan dísznek, cifraságnak tekintette az egészet, week-end,plébános volt, szombat, estétől vasárnap estig. A nagyúr tetszelgett az igénytelen szerepben. Pózolt. A parókia akár egy kastély — olyan volt, — meséli egy parasztember — mint valami gróf vagy herceg. A parókiája, amit építtetett, akár egy kastély. A kerítésén be se lehetett látni. Ne a szegény emberektől kérdezze, milyen volt, mi alig ismertük. A barátaitól tudakolja meg, a főjegyzőtől, a bankigazgatótól, aki rendőri felügyelet alatt áll. Vagy Vidovitstől a börtönben. A falusi nép sok mindent elnéz a papjának. Nem törődtek azzal, hogyan lett Varga Béla, a kis plébános, a Divatcsarnok részvényese, azzal sem, hogyan forgolódott hol fiatal menyecskék, hol idősebb özvegyek társaságában, akik egyszer a plébániának hagytak telket, házat, másszor a plébánosnak néhány hold szőlőt. A nép elnéző, annál jobban fáj cuki, ha becsapják. Még mindig borzongás van a hangjukban, mikor elmesélik: két héja vasárnap még itt misézett. Előkelő külföldi vendégei voltak Este 10-kor legördültek a luxusautók Boglárról. Azóta se látták. S valami kedves naivsággal hozsáteszik: — Legalább elbúcsúzott volna. Annyit csak megérdemelt tőle Boglár. Boglár többet érdemelt volna tőle. ő nem érdemelte meg Boglárt, amelynek várlam a magasba emelkedett. „ Aki szökik, annak nincs igaza“ — Gaál Gaszton pátriája ez — mondja Kovács Ferenc. — Mikor Varga Béla idecsöppent, nem foglalkozott politikával. Valami Turcsányi nevű pap járt akkoriban erre, kisgazdapárti, az beszélte rá Vargát: — Béla, jóbaszéda ember vagy, kezdi el politizálni. — Már akkor sem járt egyenes úton — mondja most egy kisgazdapárti paraszt. •— A korrcece voltam, emlékszem jó. Együtt lépett fel Gaál Olivérrel, a Gaszton fiával. Olivér a járási listát vezette — ez bizonytalan kimenetelű volt. •— Varga a megvett, — ahhoz nem fért kétség. Minekünk az volt a fontos, hogy a Gaál fia mandátumot kapjon, — szemére is vetettük a dolgot Vargának. Mindnyájunk előtt jelentette ki:— Olivér, ha kibuknál, én lemondok, átengedem a mandátumot neked. Olivér kibukott, Varga bejött, — de a képviselőséget nem adta át. A bogláriak vasárnap különvonaton Máriaremetén voltak. Most érkeztek vissza, itt vonulnak zászlók alatt, énekelve Azt hallottuk, az öregasszonyok között még ma is vannak hívei Varga Bélánál, Találomra odalépünk a körmenetben egy nénikéhez: Julit tart a plébános úr Szökéséről? Azonnal felel, látszik. nen egyszer elgondolkodott már rajta: — Krisztus tudta, mi vár rá, mégsem szökött meg. Mäht övé volt az igazság. Aki szökik, annak nincs igaza, és ha pap szökik, akkor az nem a Krisztus papja. m. t. Nágel kölcsönzsák Thepalota Bőhm Vilmos elvtárs üzenetét az Arbeiter-Zeitungnak, amelyet a „Népszava“ tegnapi száma közöl, melegen üdvözöljük. Üdvösöljük, hogy végrehivatott szociáldemokrata részről utasítják vissza az Oskar Poliak által szerkesztett bécsi szocialista lap példátlan támadásait a magyar demokrácia és a magyar szociáldemokrata párt ellen is. Eddig a példátlan támadások ellen, egyedül mi léptünk fel nyilvánosan. De ha magyar kommunisták polemizálnak külföldi szociáldemokratákká,, akkor ennek más az akusztikája, visszhangja, politikai jelentősége, mintha magyar szociáldemokraták mondják meg az igazat azoknak a külföldi elvtársaiknak, akik több-kevesebb rosszakarattal, informálatlansággal és elvakultsággal szólnak bele a magyar demokrácia és a magyar reakció küzdelmébe, sajnos, nem a demokrácia mellett. Böhm elvtárs bátor kiállásának azért, is örülünk, mert most már azok a szociáldemokrata elvtársak is, akik rossz néven vették tőlünk, hogy a „Daily Herakl“-nak, a „Populaire“-nek, az „Arbeiter-Zeitung“nak megmondtuk az igazat, látják, hogy nem külön kommunista szempontok, hanem a magyar munkásmozgalom egységének és a magyar demokráciának általános érdekei vezettek bennünket. Böhm elvtárssal együtt szégyellük, hogy egy magát szocialistának nevező lapnak kell így feltennie a kérdést: „Kinek hisznek az Arbeiterzeitung szerkesztőségében: Bőhm Vilmosnak, vagy pedig a külföldre menekült horthysta összeesküvőknek?" És üdvözöljük, hogy Bőhm elvtárs a Weimarnál is rosszabb .Isten járó Arbeiter-Zeitung felé leszögezi: „Mi tanultunk 1918 és 1919 történetéből. A két munkáspárt csak egymás mellett él, nem egymás ellen akadályozhatja meg, hogy az ezeréves feudalizmus, a huszonötéves horthyzmus, a hatéves nácizmus országa vissza ne süllyedjen a reakció és ellenforradalom véres posványába." Böhm elvtárssal együtt valljuk: na védjék a reakciót, ne avatkozzanak a magyar munkásmozgalom belső ügyeibe azok a külföldi szocialisták, akik nem tudják, milyen az az ellenség, amellyel a magyar demokrácia, élén a munkássággal, élet-halál harcban áll. Segítés vagy demagógia? A „Népszava" tegnapi száma válaszol a „Szabad Nép“-nek a közalkalmazottak státus rendezése dolgában kifejtett álláspontjára. A válasz azonban nemcsak a „Szabad Nép“-nei szól. Miután a „Népszava“ egyetlen szóval sem említi a Gazdasági Főtanács tegnapelőtti határozatát ebben a kérdésben, azt a határozatot, melyet a GF egyhangúan — ismételjük: egyhangúan! — hozott, fel kell tételeznünk, hogy a Népszava cikke a GF-nek is, tehát azoknak a szociáldemokrata elvtársaknak is szól, akik részt vettek a GF tegnapelőtti ülésén és a határozathozatalában. A Népszava cikkírója azonban opponál, Szakasits elvtársnak is, akinek május 28-iki, angyalföldi beszédében ez áll: Je augusztus 1-ig is, idáig az új kollektív szerződés létrejön és amíg sor kerül a közalkalmazottak státusrendezésére, meg kell tenni mindent, hogy a dolgozók élete az átmeneti időben is elviselhetővé váljék ... lehetetlen elviselni.... Különösen az alsóbb kategóriákba sorozott közalkalmazottak példátlanul alacsony életszínvonalát." Lehet, hogy a Népszava cikkírója Szakasits elvtársat is azzal fogja megvádolni, hogy státusrendezés helyett „alamizsnát" akart juttatni a közalkalmazottaknak, azért, mert az „átmeneti időre, tehát augusztus 1-ig, rendkívüli juttatással akart segíteni a közalkalmazottaknak „különösen alsóbb kategóriáin". Mindenki, áld félig-meddig jártas szakszervezeti kérdésekben, tudja, hogy egy kötelező, minden kategóriára kiterjedő rendkívüli bérpótlék nem „alamizsna". Testvérlapunk cikkírója ne tudná? Hisz ő maga ismeri el, hogy a segélyek összege és a státusrendezési fizetéstöbblet között alig van különbség. Hát akkor miért kellett bedobni a közalkalmazottak közé a sztrájk jelszavát ? Az azonnali státusrendezési javaslat szerint az alsóbb kategóriák — tehát épp azok, akiknek megsegítését Szakasits elvtára különösképpen szükségesnek és sürgősnek tartotta — kevesebbet kaptak volna, mint amennyit rendkívüli segély formájában kapnak: 15—30 forintot havonta, 40—50 forint helyett (a családtagok száma szerint). Csak a IV., V., VI. és VI. fizetési osztályok számára jelent az azonnali státusrendezés lényegesen többet, mint a rendkívüli pótlért, vagy ha tetszik: „segély". Az azonnali státusrendlezést követelők és ennek érdekében sztrájkra izgatók tehát 14.000 közalkalmazott, a kisebbség érdekeit tartották szem előtt, a nagy többséggel, több mint 100.000 közalkalmazottal szemben. A IV-, V., VI. és VI. fizetési osztály érdekében sztrájkra izgatni — mi ez, ha nem demagógia? Ha a Népszava ciklárója kijelenti, hogy Szamai Lajos és Faragó György is, a sztrájk ellen varrnak, akkor örömmel vesszük tudomásul, hogy jobb belátásra tértek. Ma is pontosan az az álláspontunk, ami Szakasits elvtársnak volt angyalföldi beszédében; ha az igazi munkások várnak a bérrendezéssel augusztus 1-ig, akkor a közalkalmazottak négy legfelsőbb kategóriája is tud várni. Az , inari munkásság is követeli az életszínvonal emelését — és igaza van! De az öntudatos munkásság az életszínvonal emelését követelve sem feledkezik meg a forint, a stabilizáció védelméről. Az öntudatos munkás szemében az, aki a stabilizációra való tekintet nélkül követel fizetésrendezést, demagóg, akit akarva, akaratlanul a demokrácia ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Hadd ajánljuk ezt a szempontot a Népszava cikkírójának, valamint Szamai és Faragó elvtársak figyelmébe. Szegény reakciónak — mondotta szó szerint Pfeiffer Zoltán tegnap, beszédében — egyetlen fóruma és egyetlen nyilvánossága: a nemzetgyűlés. Ez a gúnyolódó, elejtett megjegyzés azonban egyszeriben véres, valóság lett Sulyokék, Nagy Vince, Pfeiffer magatartásán keresztül. A demorácia ellenségeinek hangja szólalt meg csütörtökön a nemzetgyűlésen. Merénylet történt a magyar érdekek és merénylet a nemzetgyűlés tekintélye ellen. Valljuk meg: a „Szegény reakció" parlamenti képviseletének nem könnyű a helyzete. Kemény dió a mai Magyarországon a nagytőkét, a nagybankot védeni! Balogh István bicskája is beletörött ebbe. Nehéz leplezni a hazaáruló szándékát is — ha az, a nemzetgyűlés nyilvánosságát használja fel. Nagy Vince csakis a karzaton ülő külföldi újságírók kedvéért mondhatta el képtelen hazugságait „a boxeres verekedőkről", akik „megzavarták" a Sulyok-párt szegedi gyűlését. Nem könnyű a hároméves terv, a vagyondézsma ellen beszélni, a magyar demokráciát a külföld előtt úgy denunciálni , hogy közben elhitessék a Kisgazdapárttal, hogy a parasztok érdekeit védik. Pfeiffer szerint a juhrasztságot fenyegető katasztrófa nem egyéb, mint a munkássággal való együttműködés. A parasztságnak Szerintük velük, tehát az urakkal ítéli együtt haladnia, mint Nagyatádi és Nagy Ferenc idejében. S ha nem megy — ez Pfeiffer úr programja — „utolsó fegyverként az elnyomás ellen jöjjön a parasztság passzivitása!" Az elmúlt hetek tapasztalatai után — reméljük —, semmiféle fiskális furfang nem tudja visszavezetni a Kisgazdapárt parasztjait a nagytőke uszályába, Nagy Ferenc útjára. A Sulyok, Nagy Vince, Pfeiffer, féle sztroimhangokra a Kisgazdapárt parasztjai — hisszük — nem fognak hallgatni. A Kisgazdapárt Politikai Bizottsága szerint most végre „lehetősége nyílt a Kisgazdapártnak arra, hogy a koalícióban elfoglalja azt a méltó helyet, amely mint a választáson többséget szerzett pártot, jogosan megilleti." Aparasztság új lehetősége azonban azt is jelenti, hogy lehetlenné fog válni annak a provokációnak a folytatása, amely ország-világ előtt sárba rántja a nemzetgyűlés és a demokrácia tekintélyét.