Szabad Nép, 1947. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)
1947-08-26 / 192. szám
KEDD, 1947 AUGUSZTUS 26 SZABAD NÉP a—wamisi a textilmunkásnőkért — A szakmában dolgozó túlnyomó,részt női munkások helyzete javult a felszabadulás óta. Napköziotthonok, bölcsődék, vándorkelengyék, nyaraltatási akciók enyhítették nehéz helyzetüket. Ez azonban csak a nagyüzemekben van így. Most harcot indítunk azért, hogy a kis- és középüzemek munkásnőinek se kelljen naphosszat reszketni a gép mellett, hol kallódik közben a gyerek. Ebben az évben vált lehetővé az is, hogy munkánők is méterekké lehessenek. Mert már a nőkön múlik, hogy ezen a téren is elfoglalják az őket oly régen megillető helyet. Iratkozzanak be a mestertanfolyamokra, mi a magunk részéről minden támogatást megadunk a számukra. A textilmunkás nem rosszabb a többinél, a nőmunkás nem alacsonyabbrendű a férfimunkásnál, rajtunk a sor, hogy ezen a téren megvalósítsuk az igazi demokráciát”. 7 Több kommunista szavazat erősíti a mukásegységet! Aki a munkásegységre tör, az ellenség érdekeit szolgálja Rajk László elvtárs Kispesten Rajk László elvtárs belügyminiszter hétfőn este a kispesti városháza előtt mintegy 10.000 főnyi lelkes hallgatóság jelenlétében választási népgyűlést tartott. — A dolgozók nagy lendülettel láttak hozzá a háború elviharzása után az ország talpraállításához, a legmostohább életviszonyok között — mondotta. — Mégis vállaltak mindeden áldozatot, lemondást. Az eredmény nem is maradt el, nagy előrehaladást tettünk, de ha elkészítik a dolgozók a számvetést, azt is látják, hogy saját életszínvonaluk csigalassutságú emelkedésével szemben régi és újgazdagok, ingyenélők, spekulánsok, milliókat harácsoltak össze. Ennek a jövőben nem szabad megtörténnie! (Ügy van!) •— A hároméves tervnek nemcsak az újjáépítés fokozását, de az igazságos jövedelemmegoszlást is biztosítania kell. Ehhez az kell, hogy fizessenek a gazdagok, rakják át a közterheket a dolgozók válláról a gazdagokéra! (Éljen.) — Miért nem tudtuk ezt eddig elérni? Azért, mert 1945-ben a reakció a magyar nép jelentős részét félrevezette és saját érdekei ellen fordította. Ebből le kell vonni a tanulságot és a mostani választáson a dolgozóknak végleg tulajdonunkba kell venni az államhatalmat. A reakció meg akarja bontani a demokratikus erők szövetségét, elsősorban a munkásegységet. A munkáspártok legutóbbi vitái felett kárörömet érzett, de öröme korainak bizonyult. A munkáspártok mindig megtalálták az együttműködés útját. Miért ne találnák meg most is, amikor nagyobb szükség van rá, mint bármikor. A választási küzdelem utolsó hetében szorosabbra kell fűzni barátságunkat. Ezért felhívok minden munkást, érezze kötelességének a munkás, egység védelmét és erősítését, hogy a közös győzelem után a legteljesebb egyetértésben lássunk hozzá az új nagy nemzeti feladatok végrehajtásához. (Taps.) Aki nem ezt teszi, az az ellenség érdekeit szolgálta. Ezt tartsa szem elött ■a munkásosztály minden becsületes tagja. Befejezésül Rajk elvtárs a hallgatóség szűnni nem akaró ünneplése közben arra kérte Kispest dolgozóit, támogassák a választásokon a tettek pártját, a Magyar Kommunista Pártot, mely jóban, rosszban összeforrt a magyar néppel. Rattkó Anna meggyógyult és azt mondta: a textilmunkás sem rosszabb a többinél Minősítsék szakmunkássá a textilmunkásokat Ratkó Anna két hét óta láztalan. Meggyógyult olyan betegségből, melyből Magyarországon még más senki nem épült fel. A kommunista orvosok áldozatkészsége, és külföldi kommunisták által küldött gyógyszerek és főképpen a dolgozók szeretete tette vele ezt a „csodát”. Most már bejár a textiles szakszervezetbe és dolgozik azokért, akik miatt olyan nagyon akart meggyógyulni: a textilmunkásokért. — Betegségem alatt több alkalmam volt egyes munkásokkal hosszasabban beszélni, mint bármikor a felszabadulás óta — mondja Ratkó Anna. — Ugyanaz fáj a legtöbbjemnek, ami nekem is: a textimunkást még mindig nem ismerték el szakmunkásnak. A GyOSz urai régen azzal hárították el a szakmunkássá való átminősítést, hogy a textilmunkások csak részmunkát végeznek. Természetes, hogy nem becsülték eléggé ezt a munkát, hiszen még a saját gyáruk műhelyébe sem jártak le a gyárosok, nemhogy a gép mellett állott volna valamelyik is. Hogyan tudták volna, hogy a szövőnek, fonónak, cérnázónak vagy egyéb textilgyári munkásnak nemcsak fáradságos munkával kell elsajátítania a munka csínját-bunját, de emellett mozgékonynak, jószeműnek kell levnie, izmosnak is, hogy az álldogálást bírja. Ha meg nincs elég akaratereje, nem tud megélni, mert nem termel eleget . Mikor a felszabadulás után én kerültem a Textilmunkások Szakszervezetének élére, első gondolatom volt, hogy végre kiharcoljam a textilmunkásoknak is a szakmunkási minősítést, ami nemcsak megbecsülést, de nagyobb keresetet is jelentene számukra, é és magam sok évig voltam cérnázó a Hazai Fésűsben. Emlékszem, hogy 24—45 fillér volt akkoriban az órabér. Ugyanakkor szakmunkások 80 fillértől 1,10 pengőig kerestek. Most ez a helyzet megváltozott, miután a textilipar csaknem teljes kapacitással dolgozik, ugyanakkor a vasipar még nem érte el a béketermelést. Azóta is több izben fölvetettük ezt a kérdést. — A kérdés megoldását azonban tovább halogatni már nem lehet. Egészségemet, életemet nagyrészt a textilmunkások szeretetteljes gondoskodásának köszönhetem. Ezt azzal akarom meghálálni, hogy még többet fogok értük harcolni, mint a múltban. A szakmunkássá váló minősítést még ebben az évben ki fogjuk vívni, minden rendelkezésre álló erőnket is mozgósítani fogjuk erre szükség esetén. Ez a kérdés mind nagyobb és nagyobb réteget érint. 1948 őszére 120.000 új fonóorsó érkezik Angliaből. Ezáltal a most még kihasználatlan fonó, és kötőgéppark is kihasználhatóvá válik. A Szovjetunióval kötött új kereskedelmi szerződés nyolc hónapra előre biztosítja az ország pamu szükségletét. Gépparkunk teljes kihasználása 5—6000 új munkaerő beállítását teszi lehetővé. Én azt akarom, hogy új munkásaink már jobb körülmények közé kerüljenek, mint amilyenek között mi dolgozunk. Ők azzal a tudattal lépnek majd a gép mellé, hogy szakmát kapnak a kezükbe. Ennyivel tartozik is az ország az újjáépítés hőseinek, a textilmunkásoknak 5—6000 új munkalehetőség Már 1945-ben is kértük: minősítsenek szakmunkássá minden textilipari dolgozót, aki 5 évnél régebben van a szakmában. A mérnök úr még gondolkozni fog Politika a gyúródeszka mellett — Ki építette fel a hidakat? A második és harmadik emelet között megállók. A sok lépcsőtől ver úgy a szívem? Vagy attól, hogy néhány pillanat múlva beszélni f®ogok az ismeretlen választókkal az elmúlt két és fél esztendőről, pártünkről. Megtudom, mi erősebb, a huszonöt esztendő alatt felszívódott méreg, a rágalmak, a bizalmatlanság, — vagy a tények? A rémhírek, — vagy a hidak, bányák, vasutak, földreform, stabilizáció, hároméves terv, játszóterek? Nézem a Bródy Sándor utcai bérház kopott lépcsőházát. A falak nem árulnak el semmit. Nincs rá firkálva politikai jelszó, csak néhány „Manci, szeretlek“ és egy-két illetlen rajz. Úgy látszik, kiskorúak is laknak a harmadik emeleten. Ha a világ minden asszonya összefogna A rozoga ajtó előtt kiböngészem a vezetéknevet: Kerékes. És annyit, hogy tanár. A kopogásra harminc év körüli asszony nyit ajtót. " — Nem politizálok én, kérem. — Akkor bizonyára nagyon boldog ember lehet, ha nincs szüksége politkára. Alighanem itthon van mindenkije: gyereke, férje. Az asszony szeme könnybeborul. •— Tessék beljebb fáradni. A konyhaasztalnál két kisfiú. Reggeliznek, rántottlevest. Az asz Szony tovább hessegeti őket. — Vigyázzatok, szivecskélni, hozom a gyúródeszkát. A gyúródeszka nagy ünnepet jelent: mákostészta lesz ebédre. A gyerekek kedvence. Csak, sajnos, nagyon ritkán telik rá pénz. A férj negyvennégyben tűnt el a fronton. Tanár volt. Az asszonynak nincs tanult mestersége, hímzést, foltozást vállal. — Látja, fáradt vagyok. Nincs én nekem kedvem a politikára. — Nem találja drágának az árakat? A paradicsomot? Ruhát? Cipót ? — Dehogyis nem. Azt se tudom, hogy főzzek be egy kis lekvárt, vagy pár üveg paradicsomot. Cipő? Nem tudom, mi lesz. Most már régi barátokként beszélünk. Mindenről. Arról, hogy ezelőtt a nő nem tanulhatott. Hogy mennyi minden épült itt az ostrom óta. Hogy az MKP kezdeményezésére jön az elcső tankönyv. És, hogy a kommunista listán száz nőt jelöltek képviselőinek . . . Kerekesné kifőzi a tésztát, én darálom a mákot. Mindenáron ott akar fogni ebédre. Csakhogy nekem a szomszédban van dolgom. Akinek nincs buta, paraszt arca Harmadik emelet kettő. Lovag Werdonitsch Pál. Azon gondolkozom, érdemes-e ide bekopogni, de egy szikár öregember már nyitja is az ajtót. — Sprechen Sie deutsch? — Ja, ich spreche — válaszolom meglepetten— Akkor jó, — folytatja németül — nehéz nekem a magyar. Szász vagyok. Ugye. Valami párttól jött? — Igen. A Kommunista Párttól. — Az nem lehet. A kommunisták nem tudnak németül. Azok oroszok. És géppisztollyal járnak. Tizenkilencben harcoltam is ellenük. Akkor lettem őrnagy. Hja, schöne Zeiten. A kommunisták gonoszak. Elvettek mindent. A kastélyt, földet, erdőket. Tudja, mekkora erdő volt? És mi. Igen jól éli nálunk mind a paraszt? Karácsonykor bort kaptak meg diózbeiglit. Hálátlan disznók. Saját föld kell nekik. Nézzen az én arcomra. Nem látja a különbséget? Az én apám kormányfőtanácsos volt. Tanult ember. Nekem is lenne mérnöki diplomám, de Rösertnél vettem az érettségit és érvénytelenítették. De azért az arcvonásaim, nem akármilyen buta. paraszt.arc. Bizony nem paraszt-arc az. Nincs benne semmi a magyar paraszt nyílt, becsületes tekintetéből. Sunyi, vércse tekintet. karvaly orr. Erre olyan büszke lovag Werdonitsch Pál. Ennek ugyan kár mesélni a hároméves tervről. Volt szerencsém. •— Kommunista? Áldja meg az Isten, — ezzel fogadott P®íW«»é, a második emelet négyben. — Két hete, hogy az uram a fogságból hazajött, tudom, hogy Rákosi Mátyás hozta haza. Sajnálom, hogy nem találja itthon, elvitte a kisleányt a szentmisére. Én most sietek a főzéssel, ebéd után a Jucika lemegy a térre játszani. Az uram meg én elmegyünk agitálni. — Hová? Hát felkeressük minden rokonunkat, barátunkat és elmondjuk, mit tett értünk a Kommunista Párt. Hogy ők is erősítsék, szavazzanak miránk. — Szóval, maga azért jött, hogy minket megagitáljon? — nevet Pálölósné. — De tudja, hova menjen be? Itt alattunk laknak a Pólyák mérnökök. Ott nehéz dolga lesz. Lemegyek az első emeletre. Végig az egész folyosó a Pólyák építész, mérnököké. A csöngetésre szobalány nyit ajtót. Igen, itthon vannak. Tessék befáradni. A csajka és a 3 éves terv . De semmi kifogásom nincs ellenük. A Gerőt meg direkt szeretem. Csak az egész. Kommunisták. Köztünk maradjon a sző, mégis csak istentagadók, nemzetköziek. Jó, ma játszóteret építenek? De mi lesz holnap? Tömegszállások? Csajkák? — mondja Pólyák mérnök és kávélikörrel kínál. — Ki mondta önnek a tömeg, szállást meg a csajkát? — Köztudomású kérem. Mindenki beszéli. — Az a „mindenki“ már sok mindenről beszélt, V.sorozatról, halálsugárról, német felmentő seregről. Ideje, hogy ne ennek a „mindenkinek“ higgyünk, hanem a tényeknek. És a tények a kommunisták országépítő munkáját hirdetik. — Persze, ezt tudom, de ha mégis jön a kolhoz, meg a tömeglakás — Jó. Mondjuk, hogy mindezt nála a Kommunista Párt tette volna. Hanem egy párt, amelyiknek Magyar Nemzeti Párt a neve. Akkor hinna benne? Pólyák mérnök gondolkozik. — Hinnék. — Mit bizonyít ez Azt, hogy mérnök úr hamarább hisz a suttogó propagandának, mint a saját két szemének. Szívesen hiszi el, hogy a kommunisták istentelenek, pedig tudja, hogy százszámra vettek részt romos templomok újjáépítésében. — Kérem, ne tartson ennyire ostobának — mondja Pólyák mérnök.— Persze, az emberben van előítélet. De a hároméves terv nekem is tetszik. Csak féltem a hazám függetlenségét. — Kitől? A parasztoktól vagy a munkásoktól? Az újtelepes, a hídmunkás, a bányász, aki a Kommunista Párt tagja," nem szereti ugyanúgy a hazát, mint ön? " Ne kívánja tőlem, hogy én most megígérjem magának, hogy a Kommunista Pártra fogok szavazni. De gondolkozni fogok ezeken. És ha van ideje, jöjjön el máskor is, beszélgetni. Hiszen, ha mindenki eljutna odáig, hogy gondolkozni kezd! Fehér Klára A magyar dolgozók ragyogó eredményeiről, a magyar kommunisták munkájáról írt a New York Herald Tribune A New York Herald Tribune, az amerikai köztársasági párt hivatalos lapja, nagyszabású cikkben azt írja, hogy Magyarország lakosságának 84 százaléka ismeri a hároméves tervet és nagy része szilárdan meg van győződve, hogy e célok megvalósíthatók és elérésük javítani fogja az életszínvonalat. Eredetileg —– írja, a lap — Rákosi Mátyás volt az, aki síkra szállt egy magyar újjáépítési terv kidolgozása és végrehajtása mellett. A Kommunista Párt után a többi koalíciós párt is tervezeteket dolgozott ki és a jelenlegi hároméves terv e tervek összhangbahozatalának eredménye. A terv előkészítésének vezetője Gerő Ernő kommunista közlekedésügyi miniszter, aki, mint az amerikai lap kiemeli, az új magyar rezsim legnépszerűbb egyénisége. A magyarok sokat várnak a hároméves tervtől és büszkén emlékezetnek az elmúlt két év gazdasági teljesítményeire. Gerő Ernő teljes bzalommal van aziránt, hogy a három, éves terv megvalósítható és Magyarország képességeinek teljesen magfelel. Nem szabad elfelejteni — írja végül az amerikai lap —, hogy egész Keleteurópában a munkásosztály, a lakosság legproduktívabb eleme, lelkesedéssel támogatja az új kormányokat és módjában áll a középosztálynak és pénzügyi köröknek együttműködését is megnyernie. A magyar ipari munkások és parasztság széles rétegei folytatni folyt munkájukat és minden töbük telhetőt elkövetnek a terv megvalósítására. Az elmúlt két év alatt a magyar nép olyan akadályokat küzdött le, amelyek szinte lehetetleneknek látszottak és a magyar nép — úgy látszik — teljesen bizonyos abban, hogy ugyanígy megvalósítja hároméves tervét. VILÁGSZABADALOM! Masmar szab. B 16.62S ULTRI a tökéletes kanapé-retai! KÜLÖN.KÜLÖN EGY VAGY KÉT SZEMÉLYBE ÁGYAZHATÓ. fi F S IP C S lakberendezésekben és kombinrth ® SS W W Cl i Cl «*# 8» bútorodban. Stíl és modern srnnistarák. asztalosok és Kárpitosok term. és Er Szövetkezete IX., tüllöi út 15. VIII . Baross, utca 9. VI. Podmanicky-u 14 Viszonteladóknak: IX., Erkel-utca 20. Telefon: 183—319." Ultra-kanapé mint ülőbútor. Ultra kanapé egy személyre ágyazva