Szabad Nép, 1947. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)
1947-08-20 / 188. szám
v \ / COCTEAU IRTA NIUH.BK SOiÜaüE JEAN MARAIS «t játszók Minden Idftk l«gfI8swF®m$kéf ( | | © let VISSZATÉRÉS -----------------------------------------------------------------------------Trrr. 1 . ! »ogsytw - stuas© SZERDA, WV7 AUGUSZTUS *30 «ZA&AI» M&P A „, a párt/ a szegénység/ a drágaság a kezdő kék írásaiban Ax til Szotaluras .,alulról” is épül a demokrácia igényei szerint. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kezdők írásai, amelyek nagy tömegben gyűlnek a szerkesztőségek íróasztal-fiókjaiban. Természetesen nem remekművek esek a versek, novellák, regények, drámák, többnyire még ha van esetlen, kedvesen egyefogyott kísérletek, bizonytalan helyes írással, alig olvasható betűkkel vagy gyakorlatán gépírással, közlésre bizony nem alkalmáak és míg sokáig nem lesznek azok. De annál biztosabbak, félreérhetetlenebbek igényeikben. Akit a legbiztatóbb ezekben az írásokban: közvetlenségük. "Problémáik a dolgozók problémái, megszólalásuk a dolgozók megszólalása. Szegénység, drágaság, hiányok. "Hiába no, azövetésükre ma is iécéft jelent, kiadók májusi esői" — írja a nép nyomorának válaszedóiről, a bankokról 8. Hr. J. néptanító. „Bizony csak hiányzik az a kis szalonna." — dörmögi bosszúsan 0®. B. üzemi munkás novellahőse, aki egész nap ilyen gondolatokkal vesződve és szidalmazva magában ,az új rendet, amely még a harapni vajátsem tudja betömni a dolgozó fogai közé” végzi munkáját, de teste mégis büszkén vágja oda az uszító naplopónak: ,,Valahogy mégis csak kidolgoztam a napot. Ha maga is ezt tette volna, hamarabb volna majd mit ennie.” Isen, a ntvak n, az Újjáépítés Öt bücskenéga! A szerelemről -Verselhettek annyit valaha a költök, Írhattak az Írók, mint most a hídról. F. E. munkásiról lehet parize, hogy Ivó Andrics regényének határa, alatt, de lehet, hogy egyszerűen szert, mert ez a tárgy a „levegőben van” , egy híd életrajzát írja meg. Ügyes novellája helyeként meglepő, naivan erőteljes képekkel,hasonlatokkal gazdag. „A rétről katonák kergettek el több váncsorgó embert és a káposztaföldre húzták szörnyű kutyáikat, amik értelmetlenül ugattak, vörös nyelvüket nyújtogatták és fogukat köpködték az égre.’* — szemlélteti az ágyúkat. eot. „Dolgoztam a Hídon is. Most van mire büszkábok lennem” — írja D. O. építíhurakás. Sokat foglalkosstatja a dolgozó írókat a párt szerepe, a pártfunlucionárius, a titkár figurája is. A tehetséges K. ill. üzemi munkás tétovázó novellahőse megpillantja a pártfitkár alakját dolgozó társai közt. ,,Társai, a többi lamerdoraborítók szabályos időközökben lesújtottak kalapácsaikkal a vaslemezre. Cseri elnézte őket. Sorsa egy volt az övékével: kemény munka, nélkülözés, ezernyi gond... is ahogy nézdte őket, szegőt ütött fejébe a gondolat, milyen határozott a mozdulatuk, milyen kemény a suhintásuk, míg ő maga szédelegve áll " itt, elfolyó erejével. Mi ennek az oka?...Kiss már tudja is, hogy ma este el fog menni társai össuljövetelére. A párt eszméje foglalkosztatj’ egyik novellájában e kezdő íróknak talán legtehetségesebbikét, T. J. építőmunkást is. „Húsz esztendő” című elbeszélést Glön munkás, és mozgalmi múltjáról ad számot. „Itt már beléptem a szakszervezetbe. V. K-oal kerültem össze, aki festő volt és akinek nem tudom, hol porladnak a csontjai hol tépték szét a hatót azok a veszett kutyák, amelyeket 1930 szeptember 1-én rászabadítottak Európára, ő aztán nagyon értette a nyelvemet. Ígykettőp a kommunista pártba is beléptem, abba a titokzatos szervezetbe, ami a föld alatt működött, nem látták sehol és mégis oly félelmetes volt. Olvas,tant, olvastam és olvastam ...” De nem csak olvas, cselekszik is. Röpirat, sztrájk, majd a börtön következik, többször is egymás után. , De ha kijöttem, újból csak raktam a téglát. Csináltam bérházakat, de néha-néha sikerült egy téglát letenni ahhoz az épülethez is, amelynek lökte április 4-én Tö’t a glebnije... Talán most sikerül tető alá hozni...” Kreszl, Imre. Hacsaturjan I. szimfóniája Vaszy Viktor, a szepedi Miami Színház igazgatója és első karnagya vezényletével a Fővárosi Képtárban bemutatásra került az 1804.ben született, örmény származású szovjet zeneszerző, Ábralulm Iljics Bacsaturján i- szimfóniája. Hacsaturjan muzsikája pompás képest ad a mai szovjet zeneszerzés irányelveiről. A harmónia, a forlódlás világossága az, amely Bacsaturjannál a népies vagy egyenesen a néptől átvett dallamokát első hallásra érthetővé teszik a közönség számára. A szépszámú közönség nagy tetszéssel fogadta a szimfóniát és sokszorosan megtapsolta Vaszy Viktor karnagyot. ISz. E. Svéd Sándor A Világhírű magyar baritonista hosszú idő után most lépett fel először a Rigolettocímszerepében az Állatkertben Svéd Sándor pompás baritonja, érzékien szép hangja és kulturált muzikalitása óriási tetszést váltott ki a közönségből. A Rigoletto többi közreműködője közül kiemeljük Gyurkovics Mária tökéletes szépségű Gudáját, valamint Fiihér Pál, Vermes Jenő, Tóth Lajos és Budai Mária szép közreműködését. Az előadást Varga Pál karnagy Vezényelte nem kevésbé sikeresen. la. B. * A BARTÓK BÉLA BMK&KEZETÉRE rendezendő októberi budapesti nemzetközi zendversenyről íroszszabb cikket a szovjet hadsereg Bécsben megjelenő napilapja, az „Österreichische Zeitung’’.. IfiéjivteAtS, v&tmi ímh$M&, eiikUetnes i$4mméSst fmM&imß a szovjet vendégművészek között A felszabadulás óta náhinkjdrt nagyszerű szovjet tánc- ésJéneke'-'aicanc rendkívül sikerű szereplése Után most elsőidben van alkalma a magyar közönségek, hogy megismerkedjék a Szovjetúnió néhány élenjáró magánművészével is. * Valeria Barnaova mellén, a Lenin- rend s egyéb katvnlitások szalagjai, s a Cztillindij jelvénye. Huszonhét éve én slav a moszkvai Nagy Operas&fenéz vezető koloratúrszopránszerepeit, s emellett politikusísztöndíjj: itt tagja a Szovjeunió Legfelsőbb Tanácsának. — Hogyan kapcsolódott a politikába? " " — Nincs ebben semmi különös. Nálunk a művészet a népé, s így természetes, hogy mi művészek is récsi, veszünk a nép ügyeinek intézésében. Minden kérdés érdekel, amellyel holónk fordulnak és 'hizeké vagyok arra, hogy tehetek valamit válasz,tólmért Tisztségemet és művészetemet ez a szoros, elszólathatatlan kapcsolat fűzi össze. Elmondja még a művésznő, hogy igen sok más társa jó tagja valamelyik fontos állami vagy közület szervnek. Például Olga lipesinsskola az'Opera első v liccelője a moszkvai várnai tanács a munkájában vesz részt. . A tanácsnok-primabalerinát kissé váratlanul éri a leleplezés, de azután bevallja, hogy a 100 éves Moszkva Városának minden kérdése legalább annyira érdekli, mint a koreográfia. Az orosz táncművészet mai hatalmas megújhodását így magyarázza: — Táncművészetünk elve, egyesíteni a klasszikus balelthagyot.tényeket a népi táncok ősi elemeivel, sgy látszik, helyes úton járunk, ifiért nincs még egy, művészet, amelyet ennyire magáénak érezve a szovjet nép. — Két napja vagyok Budapesten s ahogy az utcákat járom, népét máris rokonomnak érzem. A népet ismerni: az élet legnagyobb szépsége. ( Jelizaveta Giels már valóban úgy jöhetett Magyarországra, mint régi ismerős: fivére, Emil Gilels, tavalyi zongoraestjével egycsapásra meghódította a kényesszióeti pásti hangversenyközönséget Jenzaveta a hegedűt választotta hangszeréül és már hétéve korában megkezelte a tanulást. Tizestenc esztendős, amikor feltűnik az össz-sszövetgési hangversenyen is két évvel később Brüsszelben a hatalmas nemzetközi vetélkedésben megnyerte az laany nagy’díjat. A ' Csak ennyit mond: — Igyekszem majd megóvni fővárosukban a jelisnév jó hírét. Pavel Liszk ú 111 , elektromos ifjúmunkásként került a leningrássi korzervatóriumba. Az 1940-iken megtartott moszkvai „örmény művészet ünnepe” után egyenesen Sztálin kívánságára szerződtették a moszkvai Nagy Operaszínházhoz. A nagyszerű Baritonista két nappal előbb érkezett társainál, s már bemutatkozott a magyar közönségnek: vasárnap a szegedi Dóm téren énekelt tízezer ember előtt, tomboló sikerrel. — Elősziör énekeltem szabadtéren A szokatlan környezetben idegenül csengett a hangom, mondhatom, idegesitett a dolog — mondja. — Persz mindez, csati addig tartott, amíg nem láttam* mevei» melege» fogadja » közönség «.? alsó, számomat A szép környezett a közönség szívélyessége s fogékonysága lassanként úgy?»» ragadott, hogy a hangverseny végén szinte nem is volt kedveim lemenni a dobogóról. ' ' Viktor Merzsanov 1941-ben fejest be zongoratanulmányait a moszkvai zeneakadémián a nagyhírű Feiberg. n^L Atig száradtak meg diplomáján. Az aláírások, önként bevonult, közkatonának és egészen 1945 oktberéig szolgált a páncélosoknál. Megnyerte a Szovjetunió országos zongoraveratinjének első úíját. (Ezer résztvevőből választották ki a döntő legesélyesebb versenyzőit.) A skandináv államokban három hónap alatt negyven hangversenyt adott, I LózsyJános" / V. választási részére a taffensufniéi Az ivóban uut tiáig nem ült rendes helyért. Fent áll és szónokait az asztalnak tetején. Úgy ordított, mint az, ki elxiszíté őszét. .jNincs- mese — így kiáltott — ma, csak kortesbeszéd A Kommunista Pártnak mindig csak szája járt S mindent csak én csináltam s pártom, de híres pár Míg engem a pártom fűtő a fertőágynak hebe, A Fompárt egy filszálat keresztbe nem teve, én küzdöttem, hogy földje mindenkinek legyen ök azt akarják: népünk csak csajkából egyen.. A Kommunista Párt az persze, kolhozt kíván és én, sem lennék János, de Pávsl vagy Iván. S a furfangos diák itt szörnyet tüsszente rá. De Háry ő beszédét tovább is folytasd: «A nép falun s városban szeretettel fogad, Hisi én hozom keletről a hadifoglyokat. S a jó pénzért ■— hisz tudják —, érdemim, mily nagyok, A forintnak mamája magam. Háry vagyok. Am mondom hát, hogy többen dolgosának vele. / Csak épp a Kompért volt, mely munkát nem tét bele.” S a d'&k itt újólag szörnyet tüsszente rá. De Háry ő beszédét tovább is folytató pártszövetségre léptünk, számon ezért lakja. De mondom: én építem fel mind a. hul"Jco.f, ' i / la én mintám gyümölcse, vonat, ha újra zúg s csak csatlakozott hozzám a komcsi, a hazug. Ha mondják: ők csinálták, legyen füled síiket, * ők nem dolgoztak semmit, csak verik mellűiket“ , a furfangos diák itt szörnyet tüsszente rá. De Háry a beszédét tovább is folytató, u jt első a pártszövetég — a bolsi mily rohadt, A hároméves terven én dolgoztam sokat , És ők kérkednek véle a ''foguk kiverem. ~Kár egy sem, tudja, még e nagy tervem fán terem. Maguknak mondják est is, bár nincs semmi joguk. Ds szavazatra fáj most a pár odvas foguk, A választósáról városon, és megyén kimaradt számos rendes és számos gaz egyén. 1 szavazattak — mondták a komcsik — nincs . .. S a gaznak risszaszszsik" — végző a vén baka. 8 a furfangos diák szólt: ,jTodnak ők sokat, Meghamisítva eszel a válatsstásokat. önt, Háry nem érdekű ma sem a szavasat, 2 fiók mond most, mint mindig, annyi sok igaz, S mert csak a valót mondja, elért itt a késen: 8 .Hívre szavaz mindenki, erre fejem teszem,tf . (kláré) Maltert kever a modell a Se?iíO¥its fceilégiiiinfiati Festők és szobrászművészek kollégiumát mindig is romantikusnak képzeltem el. Ámde a valóság minden elképzelést felülmiti. A jövendő nagy festői és szobrászai nem ezegétvy°s szoba vaságyán fekszenek, hanem fem a padláson, üres, hordók, sápról, kimustrált fazekaik, Umromok között néhány szalmazsák, azon alszanak a kollégium növendékei. A legdemokratikusabb kilakoltatás — Deí-já az Isten szerelméért, hogyan szellljíták ide? ) Harsány nevetés. — Kirakodilik sttennüi-ket a Széchényi-fürdő munkásai. — Hát persze. Egyik délben megjelent ,ak it a munkások, se ezó, se beszéd, szétszedték az ablakokat, vakarni késik a falat és azt mondták, tűnjünk el innen. — És képzelje, mi nem is haragudtunk érte, — szól közbe nevetve a másik. — Tudniillik arról van szó, hogy mi eddig a romos épületben laktunk. Rendes ablak se volt, fűteni nem tudtunk a télen. A filafónról potyogott le vakolat. S Két héttel ezelőtt aztán Goda Gábor a városházáról, meg a Száchényi-fürdő vezetője és vl. elnöke kijöttak ide. Nem szóltak semmit, de alighogy elmentek, félóra múlva megjelent egy egész hadsereg, talicskával, létrával, vödrökkel felszerelve. — Mi egy pár hétre felkerültünk a padlásra, ők meg addig felépítő, a kollégiumunkéi. Lemászunk a padlásról. Az állványok, létrák, festékesvödrök között néhány növendék ül, ölükben rajztábla és rajzolják a maltert keverő, gyaluló, állványokon tornázó dolgozókat.• ^ „ A mi fiaink“ K közben a fiúk magyaráznák. Nyolcvan százalékuk parasztgyerek, húsz százalék munkás. Egy fillért se fizetnek se kollégiumért, se tanításért. Többnapos felvételi vizsga után kerültek ide, most fejezték be az első évet Tavaly télen, nehéz körülmények között is rendes tanulás folyt. Szaktárgyaikon kívül a francia nyelvet is tanulják. A nyelvtudás fontos, mert a kollégium növendékeinek lehetőséget akarnak szerezni arra, hogy minél többet tanuljanak kis földön is. — Az eredményeket természetesen csak négy-öt év múlva látjuk majd, de biztosan tudom, hogy önálló islésű, széleslátáskörű művészek kerülnek ki majd iskolánkból. — mondja Beck András vezető tanár-Az egyik kőműves nézi a fiuk rajfait. ..Ugye,'# mit tudnak , a mi fiaink?” — kérdi. Aztán megy visssza, kapaszkodik fel az állványra, építi tovább az otthont a ,.ital fiainkénak, munkások 6s szegenyparasztok tehetséges ^gyerekeinek^ F. Hl 9