Szabad Nép, 1947. augusztus (5. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-01 / 173. szám

4 A CIPÉSZ_______ ötvennyolc éve dolgozik a szakmában ,­­ és nem tud megélni a bőrnagykereskedők miatt . Négy pár cipő hever a földön, ez az összes megrendelés. A négy közül egy se talpalás: egyikre folt kell, kettőre patkóvá, a negyedi­ket meg kell ragasztani. Egy se­géddel dolgozik a mester, két óra alatt komótosan végeznek az egész munkával és aztán akár legyet foghatnak. — Az adót fizetni kell, az OTI-t fizetni kell, a házbért fizetni *kell, a villanyt is fizetni kell, de enni nem muszáj — ezt mondta Pállfi­ Ferenc cipészmester. —■ Augusztusban le­szek hetvenesztendős, tizenkét éves korom óta dolgozom cipészműhelyé­ben. Aztán annyim sincs, hogy vén­­ségemre egy kis nyugtom legyen. A ruhám csupa, rongy, vitbenfölt krumplit ebédelek. Ünnepnap, ha vehetek hozzá itt a sarkon egy cső kukoricát.­­• Nem hiszi ! Hát idefigyeljen. Persze, hogy kopik most is az em­berek cipője, persze, hogy szeretnék megcsináltatni. De nincs rá pénzük. Harminc forint a talpalás jegyre. Van magának harminc forintja. Hát másnak sincs. •­ Aztán kinek van jegyet Ker­vésnek. Anélkül a talpalás még drá­gább. Aztán leghamarább éppen a típuscipő szakad el. — Igazán ! Persze, hogy a típus­­cipőre uiálják ki a legjobb és leg­olcsóbb bőrt, ezt én is tudom. De azt is tudom, hogy utána egy nappal a gyáros meg a nagykereskedő már árulja is feketén a típus anyagot. Abból készül a luxuscipő. A szemét­jét meg összevásárolják és bedolgoz­ták a tipuscipőbe. Jay aztán annak, aki drága luxuscipőt vesz, ritkán szakad el a lábbelije, a szegény nép cipője men hiába lyukas, — nincs pénze, hogy megtalpaltassa. — Sokszor gondolkozom, abba­hagyom az egészet. Dehát hetven, éves fejjel menjek mást tanulni ! Amikor gyerek voltam, nem volt más választásom. Bányász volt az apám, én míg gyenge gyerek vol­tam, alkalmatlan a nehéz munkára. Megkérdezte az apám, mi akarok lenni: szabó, asztalos vagy suszter. Nem is a szakma csúnya. Csak a nyomorúság. Hogy az ember így marad öregségire. A lakása, — nézze meg — itt a függöny mögött ez a vaságy. — Mit várok a jövőtől? Tudja, hetvenéves korában az ember már nem sokat vár. Inkább a fiam miatt mondom, mert ő is cipész — egy ki­­csit olcsóbb világot, hogy a szegény nép jöjjön cipőt talpaltatni. Aztán pár méter kötelet. A feketéző fiváro­­soknak meg nagykereskedőknek.­ ­tk. ANGLIAI TANULSÁGOK A­z angliai verseny munkásdalos győztesei olyan tanulságot mu­tattak a magyar dolgozóknak, ame­lyet tudatosítani hasznos is, köteles­ségünk is. Ha rövidesen visszatekintünk a magyar munkásdalosok történetére, megállapíthatjuk: míg az elnyomatás idejében hivatásuk a.-/, volt, hogy a reménységet, a hitet táplálják a dol­gozókban, addig ma kettős a felada­tuk. Egyrészt továbbra is művészi kifejezői a munkásság hitének, más­részt hordozói a nemzeti kultúrának. Munkásdalosaink Angliában a leg­nagyobb sikert Kodály „Karádi nó­tái”-val érték el. Kodály művészete a magyar parasztság muzsikájának és a nemzeti zenekultúrának szinté­zise. Zenekultúránk fejlődésének út­ja kétségkívül a paraszti hagyomá­nyok egyesítése a nemzeti kultúra eredményeivel és éppen a munkás­ság feladata, a haladást ezen a té­ren is szolgálni. Rákosi elvtárs egyik cikkéből idézünk: „A népi kulúrh­a­­gyományok megbecsülése és felújí­­tása a velük való foglalkozás kiszé­lesíti a­ dolgozó tömegek kulturális tehetségét, érzékét és lehetővé teszi, hogy a kultúra klasszikus értékeit, is elsajátítsák és magukévá tegyék”. Természetesen ez a világraszóló angliai győzelem további erőfeszíté­sekre és művelődésre serkenti a munkásdalosokat. A győztes ének­kar kitűnő vezetője, Vásárhelyi Zol­­tán biztosíték arra, hogy a munkás­énekkari művelődés helyes utakon jár. A győztes énekkart, amelyet ere­­detileg csak erre a versenyre szer­veztek meg, továbbra is együtt kell tartani, hogy a jövőben is a munkás­zenei művelődés reprezentatív kul­­túrtényezője legyen. Reméljük, hogy az illetékes tényezők ezt elő is fog­ják segíteni. Szervánszky Endre SZABAD NÉP PÉNTEK, 1947 AUGUSZTUS 1 ! Kultúrbotrány vagy okvetetlenkedés A Népszava szerdai számában cikk jelent meg, amely szerint a Márkus Emilia­ parkszínházat a MA­PI RT nyári mozinak bérelte ki s ezáltal megfosztotta a magyar szí­nészeket attól a lehetőségtől, hogy egy ott létesítendő szabadtéri szín­házban szrződéshez jussanak s ugyanakkor megakadályozta, hogy a Nemzeti Színház új épületét ott építsék fel. A valóság a következő: A szóbanforgó telep több mint egy éve üresen és kihasználatlanul áll s noha már túl vagyunk a nyár derez­kán,­­ senkinek sem­ jutott eszébe, hogy ott színházi vállalkozásba kezdjen s színészeket alkalmazzon. Ezzel szemben a létesítendő mozi­ban az alkalmazottak egész sora jut kenyérhez. Ami az új Nemzeti Színház felépí­­tését illeti: a kultuszminisztérium felügyelete alatt álló közalapítványi ügyigazgatóság a Márkus Emíliával kötött megál­­ lapodásban határozottan kiköt­te, hogy ha a telep a Nemzeti Színház felépítésére felhasználható, a bérleti jogviszony azonnali hatállyal megszűnik. Eszerint a nyári mozi a Nemzeti Színház felépítését semmi­képen sem akadályozhatja meg. Érthetetlen a Népszava cikkíróján­­ak hangja is, amely a MAFIRT el­járását kulturbotránynak minősíti. Ha a cikkíró nem tudná, a film a kultúra nem lebecsülendő eszköze s éppen a magyar filmgyártás küszö­bén — amely a színészek százainak futtat kenyeret ■— nem időszerű s éppen a magyar színésztársadalom ellen irányul az effajta okvetetlenke­­dés. n Steinbeck Moszkvában. Jo­hn Steinbeck, az ismert amerikai író a szovjet Írószövetség meghívására Moszkvába érkezett. A locarnói filmcsatáról Nem filmben ábrázolt csatáról szól ez a jelentés, ha­nem filmek egymással vívott harr­cáról, a locarnói nemzetközi film­­versenyről. A locarnói Grand Hotel meseparkjában, emeletes magnolia­­fák fehéren derengő, óriás virágai alatt, a legritkább az,alcák tornyor­sodó bozótjai között, kétezerötszáz nézőre szánt szabadtéri mozi rop­pant vásznán, (amelyre mint nehéz boltozat borul a sűrű délszaki illat), bombák robbantak, városok égtek, emberek vergődtek, ha­jo­­k­­atom­eg, ínség, gyilok és gyötrelem, lázadás és halál viharzott. A mozi­vászon négyszögén a képek úgy zuhogtak be, mint egy óriási luxushajó nagy lékjén a veszedelmes ár. A film volt a valóság és a drága svájci hotel elegáns nyugalma volt az illúzió.­­ Nem első ütközete folyt itt annak a nagyszabású üzleti- és kulturhad- járatnak, amelynek első nagy össze­csapása az emlékezetes cannesi film­­verseny volt, amelyben az oroszok komoly sikereket, arattak. Azóta lo­ndonban és Brüsszelben voltak nagy filmmérkőzések. Most zajlott le a locarnoi és Inár készül a világ ,— valóban az egész világ — a velen­cei „biennáléra“. Mit jelentenek •«* » Szinte a­­­kadatlan sorban egymást követő filmversenyek? Bizo­nyos, hogy nemcsak szórakozást, nemcsak művészi sportot. Ahhoz túl­ságosan sok pénzébe kerül a rendező államnak, túl sok pénzébe és idejébe a filmv­állalatoknak. Nem sereglene ide az egész világ válogatott sajtó­tudósító gárdája. Nem gyülekeznének filmkölcsönző vállalatok képviselői, a filmgyárak igazgatói, a rendezők az egész világból és nem utaztatnák ide legszebb és leghíresebb sztárjai­kat, nem interjúvoltatnák, fényké­pezhetnék, báloztatnák és flörtöltet. Sok őket és nem közvetített volna Irta: Balázs Béla minden másodnap a párisi és római rádió helyszíni beszélgetéseket Locar­­noból, ha ott csak szórakoznának. Cannesban, Londonban, Brüsszel­ben és nemsokára Velencében nagy nemzetközi filmvásárok zajlanak le. A legújabb slágerek bemutatói. Itt történnek az első nagy kötések. In­nen indul az első nagy világreklám. Mivel a filmipar a világ iparai kö­zött a benne forgó tőkét tekintve, második helyen áll, érthető, mért jár ilyen kongresszus annyi ünnepélyes fogadással, bankettel, bállal és ki­rándulással Üzleti jelentőségén­­egy ideológiai ipar, ízlést, világszemléle­tet, kultúrát ,­gyárt”. Ezeken a ver­senyeken nemcsak ipari termékek kon­kurrenciája harcol, hanem kultú­rák konkurrenciája is. Sőt utóbbi öntudatosabban és kevesebb propa­­ganda-eszközökkel. Mindenki tudja, hogy ma Európában a film terén döntő kultúrharc indult el. A felsza­badult demokratikus európai szellem harca, művészi felkelése, kultúrláza­­dása az amerikai trivialitás üzleti hegemón­ája ellen. Mert Hollywood teremtette ugyan meg, de le is ráil­lesztette a filmművészetet. A film fejlődésének további útját Európa akarja átvenni-Nemcsak esztétikai harcról van Itt szó. Mindebben szociális eszmék, politikai áramlatok ütköznek össze. A le­gnagyobb tömeghatású művé­szetben rejlő propagandisztikus erő­kért folyik Itt a harc. Boldogító látvány á­llít a fiatal­demokratikus európai filmprodukciók diadalmas előnyomulása. Amerika valameny­­nyi filmversenyen megbukik! Can­­nesbem még ért el sikereket, mert európai erőket mozgósított Európa ellen. Mert még azokat a filmeket mutatta be, melyeket Hitler elöl odamenekült európai rendezők for­­gattak. René Claire csak legfran­­ciább szellemű filmjeivel győzhette le az otthoni nyomorúságban ellen­­álló francia filmprodukciót, Locarr­nóban most René Claire már mint franciaországi francia verte Amer­­ikát. De élen az olasz filmek hak­ul­­nak. Nem véletlen, hogy ezek a le­­nyűgöző olasz filmek realisztikus, antifasiszta, k öt osztályharcos, for­­radalmi filmek. Még a locarnói für­­dőközönséget is sokkal jobban iz­­gatták és érdekelték, mint az angol­­szász detektívslágerek. Még valamit: tudnunk kell, hogy Amerika egyenruhába bújtatott ágen­sei az első csapatokkal nyomultak be a hitleristáktól felszabadított vá­­rosokba. Elsőknek vitték be filmjei­ket és hosszú időre szóló monopol­ szerződéseket erőszakoltak rá a gyámságuk alá került mozikra. A prágai filmgyártás például állami kézben van. A mozik nyolcvan szá­zaléka mégis amerikai filmeket ját­szik. Szerződés köti őket még en­nek az esztendőnek végéig. De a köz­­ben lefolyt filmversenyek eredmé­nye, hogy a jövő esztendőben alig lesz amerikai film látható Prágában. A bécsi, sőt a svájci mozik nagy ré­­sze amerikai filmgyárak tulajdoná­ban van, így kényszerítik Európára szellemi árujukat, amely nemcsak alantasabb, értéktelenebb, mint a hajdani amerikai produkció, hanem olyan fasiszta és háborút előkészítő rejtett propagandával van tele, hogy senkinek nem lehet kétsége afelől, voltakép a Truman-elv megvál­­tása körül zajlik a harc a filmver­senyek csataterein, csakúgy, mint a görög polgárháborúban! RÓZSASZÍNŰ KÖTÉL Az úri betyár, a nemzetközi és pesti alvilág körülrajongott csá­szára, ez az izmos, munkaképes here, aki fennállása alatt még egy szalmaszál arrébbtolásával sem mutatott készséget a hasznos mun­kára, ez a link pesti vagány, aki a maga társasági körében olyan mérhetetlen hiúsággal vágyott a népszerűségre, most megnyalhatja mind­ a tíz véres ujját: olyan sajtót kapott, amilyenről éjszakai dor­bézolásai és rablásai utáni délelőtti pihenőjében sem álmodhatott. Némelyik újság olyan buzgó erőlködéssel népszerűsíti a hétpróbá­s rablógyilkost, hogy sok helyen már hisztériás tyúkok kotkodácsolásá­tól hangosak a lefüggönyözött lakások. Ha az ember hinne a tudósításoknak, azt gondolhatná, hogy egy érdekes és értékes színfolttal lesz szegényebb Magyarország, amikor e gyilkos elnyeri büntetését. Hiszen úgy festik le a banditát, mint a halhatatlan Villon kései utódát, aki az éjszaka romlott tündéreivel, részegekkel, zsebmetszőkkel, az al- és félvilág egész piszkával barát­kozott ugyan, de jótét lélek volt, aki könnyű kézzel szórta a rablott pénzt, szerette a szép szavakat s maga is versek írásával áldozott az örökkévalóságnak. Az egyik újság közöl is egy Sánta-verset, amely még egy divatos slow szövegének is rossz volna. Villon, igaz, vagány volt, kövér kéjnők, rablók és tolvajok ba­rátja s maga is egy pap gyilkosa, de nevét nem bűnei, hanem versei őrzik. Ebből a közönséges rablógyilk­osból azonban még az ügyes pesti zsurnalisztika is bajosan csinál új Villont, bár a legtöbb riporter ke­­zét-lábát töri annak érdekében, hogy költői léleknek, romantikus hős­nek, kivételes figurának tüntesse fel azt, aki egyszerűen egy lecsú­szott úrigyerek, a munkától undorodó szépfiú, a vasalt ruhákért, se­lyem ingekért, tarka nyakkendőkért rajongó pesti jampec, gátlásta­lan gonosztevő volt, amilyenből jó néhány ülcsörög még unottan éj­­szakánkint a mulatók magas bárszékein. Azok a közlések, amelyek arról számoltak be, hogy a genszter vörös szekfüket kért sírjára barátnőjétől, szerelmes leveleit felvágott ereiből csöpögő vérével irta s utolsó kívánságaként azt rebegte el, hogy akasztásán rózsaszínű kötelet használjanak: — azt bizonyítják, hogy nemcsak a gyilkosnak, némely újságnak sincsenek gátlásai. Az a szerény véleményem, hogy a gyilkos iránt mutatkozó buzgó szánalomkeltés sokkal megokoltabb lett volna az áldozat iránt, aki nem írt ugyan giccses verseket, de amíg élt, demokratikus rendünk egyik őre volt s amikor a bandita golyójától hősi halált halt, sem özvegyen maradt feleségének, sem elárvult két gyermekének nem tu­­dott végrendelkezni, sem arról nem tudott beszélni, hogy sírjára mi­lyen színű szekfüket szórjanak, sem arról, hogy gyilkosát milyen színű kötéllel akasszák fel... A legújabban Foksáriba érkezett budapesti hadifoglyok névsora Bónó Pál, Bánfalvy Ferenc, Bricht La­jos, dr. Bakó Déne­s, Csatár­ Richárd, Erdődi Károly, dr. Farkas Mihály, Forró János Budafok, Garbay Sándor, Gálffy Kálmán, Gecao Pál, Gábor István, Hor­váth Gábor, Hi­ig Nándor, Maras Sándor, dr. Illényi Kálmán, Jambrik Lajos, Ja­­kabffy Gyula, Jankó László Pestszent­­lőrinc, Jáki Zoltán, Jakab József, Kruchló László, dr. Kenessy Béla, ifj. Kiss János, I­ Ohr György, Lévár Ferenc, László Nán­dor Kispest, Leheti Antal Nagytétény, Molnár Ferenc, Magyar Ferenc, Martos Sándor, Marosi István Vecsés, Monostori Elek, Miklós Ferenc, Nagy József Pest­erzsébet, Némethi László, Nagy Ferenc, Oláh Ferenc, Okolicsányi Gyula, dr. Pet­h­es Pál, Pogáts Ferenc, Regus Pál, Resch László, Répánszky Tibor Pestújhely, So­­morjai Miklós, Szabó János Rákosliget, Szentkuthy János, Szilvai Fürpó Csillag­hegy, Sóskúti Eené, Tópercei Gyula, Tö­­rök Antal Kispest. Tóth Elemér, dr. Vá­­rady Andor Rákospaota, Vaj Frigyes. FICM Anna és a sziámi király, avagy hogyan védi meg egy angol nevelő­­nő tanácsaival, felvilágosultságával Sziám függetlenségét, illetve a sziámi uralkodócsalád hatalmát. Nagy film szeretne lenni, de naiv,­ságával, kezdetleges jellemrajzával burleszkké torzul. A félig barbár, félig haladó király figurája túlzásai­val csak nevettetni tud, megragadni nem, Irene Dunne nevelőnője hal­vány, erőltetett. (Mopex-film, Corso, Décsi.) Mexikó hfrese. Ifjú korunk barátja, a rettenthetetlen Szabadsághőg, Pan­­cho Villa száguld fel,alá a fűmen, felcsendül a La Cucaracha dallama is, de mindez nem menti meg a ­­ ínházah mm ! «A mexik Ifi,—Mora Vígoperta (Károlyi kert): Don Pasquale (f.19). _ Víg:* Nincs előadás. — Bel­városi- Nincsenek véletlenek,­­fél 8). — Művé»*: Csók-* aasaony (fél 8). — Fővárosi Operett: Kihajolni veszélye* (7). — Ifya»**y. ..D“ sincs fából (fél 8). — Pó­dium (Angolpark): Két évvel a szabadba (%6). — Kamara Va­riete­. N­áma is le­het (fél A). — Fővárosi Nagycirkusz: Augrus^tufi rmVSm­ (4, 7). — Gazdag Cir­kusz (Újpest): világattrakciók (8). ADY: Az idegen nő, 4, 6, 8, szomb., vág. ós ünn. 2-kor is. — ALFA, Kőbánya: Nagy kaland, 0, 7, 9, vas. és ünn. 3-kor is. — ASTORIA, Kőbánya: Falu rossza, fél (­, fél 5, vas. és Ünn. 4. fi, 8. — BETHLEN: Álhatatos tündér, Vip, *47, V49. — BLIDAI VILLAIXI: Arab éjszakák, fél fi, fél 7, fél 9, vas. és ünn. fél 6-kor is. — KODOGRÁF: Stan és Pan, a két bűvészinas, 4, 6. 8, vas. és ünn. 2-kor is. — CITY: A titokzatos lakó, fél 4, fél 6, fél 6, szomb.,­ vas. és ünn. fél 2-kor is. — CORSO: Anna és a sziámi király. 4, 6. 8. — CORVIN: Tuskó­­lábú. 4, 6. 8. — DÉCSI: Anna és a sziámi király, tüfi. fél 8, fél 10, szomb., vas. és ünn. fél 4-kor is. — DÓZSA: Aloma. 5, 7, 9, vss. és ünn. 3-kor is. — ÉVA: Alvilág alkonya, 5, 7. 9, vas. és ünn. 3-kor is. — HOMÉROS (Kertmozi): Sárga rózsa, 5, 7. 9, vas. és ünn. 3-kor is. — HUNNIA: Szépek szépe, 4, fi, 8, vas. és ünn. 2-kor is. — IPOLY (Telefon: 201—002): Richmond­ rejtély, B, 7, D, vas. és ünn 3-kor is. — JÓZSEF ATTILA: Végre egy jó házasság. 4, C. 8. — KAMARA: A titokzatos lakó, 4, 6, 8, szomb., vasár- és ünnepnap 2-kor is.­­ KÖRÚTI HÍRADÓ (Tel.: 222-499). Fel­szabadult Magyarország írm­orifilm napjaink­ból­. Tudományos és technikai hírek. MAFIRT krónika, francia világhíradó, amerikai hírek. Folytatólagos előadás reggel 9-től este 11-ig.­­ KOSSUTH (Tel.: 126—204): Kétarcú nő, 5, 7. 9, szomb., vas. és ünn. 3- kor is. — MARX: Két férfi­­asszonya, 5, 7. 9, vas. és ünn. 3-kor is. — OMNIA (Tel.: 139—693): Kína, 5, 7. 9, szomb., vas. és ünn. 3-kor is. — OTTHON: Halálóra, fél 4, fél 6, fél 8. — PALACE: Csak neked dalolok. 11. 1. 3. B. 7. 9. — PARTIZÁN: Hová lettél drága völgyünk, 8. 7. 9, vas. és ünn. 3-kor is. — PATRTA: Álhatatos tündér, 4. 6. 8, vas. és ünn. 2-kor is. — PHÖNIX: Stan és Pan, a hát. bűvészinas, 11. L 8- 5. 7. 9 — ROYAL APOLLO (Tel.: 228—419): Randevu a hálón, 5. 7. 9, szomb., vés és ünn. 3-kor is. - ROXY (Tel.: 225—419): Nagy kaland. 2, 4, 6, 8. — SAVOY (Tel.: 138—125): Álhatatos tündér, 5, 7, 9, vas. és ünn. 3-kor is. — SCALA (Tel.: 120—150): Kína, 5, 7, 9, szomb., vas. ás ünn. 3-kor is. - SZABADSÁG (Tel.: 259-505): Végre együtt. 5, 7, 9, vas. és ünn. 3-kor is — TINÓDI: Elvesztett boldogság, fél 5, fél 7, fél 9 — TURAN: Bagdadi tolvaj. 4. 6. 8, vas. és ünn. 2-kor is. — TÁTRA: Újvilág asszonya. 4. 6. 8, vas. és ünn. 2-kor is — Ú­JLAKT: Csitri. 5. 7. 9, vas. és ünn. 3-kor is. - URÁNIA: Nyári szünet. - VÁROST: Mexikó Irése és Televiziós készülék. 4. 6. 8. — ZUGLÓI: Lehull az álarr. 5. 7. 9. vas. és ünn. 3-kor is. — SZABADSÁG, Umn^t (Tel.: 292—167): Varsoravendég. 6. 8. vas. és ünn. 4-kor is. — TÜNDÉR. Újpest: M­dent érted, fél fi. fél 8, vas és ünn. fél 4- kor is. — BÉKE. Rákospalota: Szellemn­ ok áll a világ, fi. 8, vas. és ünn. 4-kor is — TAVASZ, Rákospalota: Emlékek szeren fi. 8. vas. és ünn. 4-kor is. — SZÉCHENYI Pestújhely: Egész évben farsang, fél T. f 9. vas. és ünn. fél 5-kor is — ROYAT Kispest (Tel.: 183—739): Egy balerina sze­relmes, fi. 8, vas. és ünn 4-kor is. — M­TÓ. PestMentlőrinc:­­­árom fantom 6. 8, vas. és ünn. 4-kor is. — FÓRUM. Pestszent­­lőrinc: Lowoodi árva. 6. 8. vas ás finn. 4-kor is — KOSSUTH. Pestsz.enter®Fébe1 H'el • 144—478): örök vissz­ átérés, fi, 8. vas» és ünn. 4-kor is. _ TÁNCSICS. Csenek 31-én: Áruló asszony. 1—8-ig: préri törvénye &»*8. vas. ás ünn. 8, 7, 9. „Mexikó hősét” a bukástól. Hiányzik a sikerhez a régi Villa filmnek fő­szereplője, Wallace Berry és a tech­nikai fejlettség. Kár. (Városi Szín­­ház.) Lampionos csónakfelvonulás a Dunán A Válci­ út üzemeinek részvételével nagyszabású dunai csónakfelvonulást rendez a Vasas szakszervezet és a Munkás Kulturszövetség a három,­éves terv megindulása alkalmából. A munkásevezősök kivilágított csó­­nakjai szombaton fél 9.kor indulnak a népszigeti Illik csárdától. Az üze­mek eddig 60 csónak indulását jelen­­tették be, de szombatig előrelátható­­lag ez a szám még jelentősen emel­­kedik.

Next