Szabad Nép, 1947. szeptember (5. évfolyam, 198-221. szám)

1947-09-21 / 214. szám

VASÁRNAP, 1947 SZEPTEMBER 21 SZABAD NÉP A magyar Messiások Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások, Ezerszer Messiások A magyar Messiások. (Ady) Az h hn nnk aki patává lesz Maflí 15 UU UHUagyarországon „ írja Csokonai Vitéz Mihály 1793-ban, alig húszéves korában az A méla Tempeföld ben. És küzdelmes, nyomorúságos életével mintha csak példalázni akarná a mondás igazságát. Debrecenben, ahol — Kazinczy mondja így — ,,a zseniket elnyomni gyönyörködnek“, a vastagnyakú kálvinisták kicsapják a kollégiumból a vidám, emberséges teológust s aztán, amíg csak el nem viszi a nyomortáplálta tüdövész — főurak kegyelemkenyerén, vagy a gyalázatos tanárfizetésen tengődik. Az a diák, aki a Csokonai életrajzát jól témagolja az iskolában, kevés kivétellel egyazon kaptafára húzhatja legjobb költőink élettörténetét. S maguk a költők" is" szépen beletörődtek, hogy a művészsors megváltozhatatlanul és örök időkig ilyen. A Pista Izifink SArI gyök — mondja szinte nevetve Petőfi. A húszegynéhány éves fiatalembert, a lázban égő dalnokot nem törhette meg az éhség, a kemény debreceni tél, sem a februári gyalogút fél Pestre, Vörösmartyhoz. De mennyi vád, keménység van az Öreg- Arany János lágyan gördülő, mosolygósan elmélázó soraiban: Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral, Nem pöröltem, Félreálltam letöröltem. Igen, Arany hosszú élete során megtanulhatta, mit ér annak a kornak a megbecsülése, az elismerése, mit érnek a díjai, amikor négy évvel a Toldi diadala után — odahagyva feleségét, gyerekeit, — a Tisza grófőkhöz kellett mennie — házitanítónak. S az egész életén át a disznófejű Nagyúrral viaskodó Ady Endre, a sínélkrel hullott József Attila vajjon névrrl amellett bizonykodtak."2. az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Mi mindig minDtól elkoliikált, felgyülemlett keserűséggel Ady. Emlékezzünk csak thalföl'nkíra, tanárainkra, akik lemondóan magyaráz gatták, ez Vágy az magyar találmány, csak éppen a kutya sem tudja az egész világon. Siemens neve fogalom lett, de ki ismeri Jedlik Ányost, aki évekkel korábban mondta ki a dinamitervel ? Ki tudja, mondjuk Angliában vagy Franciaországban, hogy a gyufát Irinyi János találta fel?« Melyik külföldi lexikon " vagy tankönyv említi meg Zpernovszky Károlyt, Déri Miksát, ■ Bhetthy Ottó Tifuszt: a transzformátor, BánkiDonátot: a karburátor, Kandó Kálmánt :az elektromos mozdony, Puskás Tivadart: a telefonhírmondó feltalálóit? S ideházai is ki ismeri a nevét a korai munkásfeltalálónak: Alexy János Lajos- kassai puskaművesnek, aki modern hátultöltő puskájával megelőzte Münlichort, Browningot, Mausert? Dicsi neve küllő fiadnak, m c sokig igen, Petőfi vigasztalódhatott így, de mivel feledtesse csalódásait, mellösöttségét az a sokszáz névtelen paraszt és munkás, akik a földeken vagy a gyarapad mellett valami újat kezdeményeztek sikerrel, eredmény, nyelv aztán — egy-két dicsérő szót, könnyed vállveregetést aratva —, örökre elmerültek az éledés homályában. Vájjon nem marta, sebezte-e lelküket betegre ugyanaz, ami a költőét. Hát csak sertést nevelt-e Itt, a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt ? ó, nem fáj-e a szive Minden magyarnak. Hogy a magyar fiukkal Gondolni nem akarnak? Minden más táján a világnak tőle — mondja Ady a „Hortobágy noétéjáról”- t n rerztleményvel, aki eltemette magában a csodaszép neptákat. Nem csoda hát, hogy akik már nem bírták a rabság és a nyomorúság fojtogató levegőjét, más tájaira mehtek a világnak. Legtöbb tudósaink hosszú sora hagyta el az országot, szabadabb légkör és szabadabb munka után vágyakozva. A Szovjetunióba menekült magyar tudósok már hazajöttek, de például az amerikai egyetemeken ma is több magyar tanár tanítmatematikát, mint ahány tanszéke ennek a tudománynak idehaza az egész országban van. Olyan büszkeségei élnek a magyar tudománynak szétszórva a világon, mint Hevesy György, a Nobel-díjas tudós, a hafnium felfedezője, Kármán Tódor, az aerodinamika professzora, akit az amerikai hadsereg hálája jeléül tábornoki ranggal tüntetett ki s legutóbb Moszkvában az orosz tudósok melegen ünnepeltek, Révész Géza, az amszterdami egyetem tanára, a lélek, tan világhírű professzora. Feledés, mellőzöttség,nyomor, a külföld kegyei: ezek között kellett választania a magyar művésznek, tudósnak, orvosnak, pedagógusnak, kezdeményező kedvvel és' tehetséggel megáldott' munkásembernek egyaránt. II díj, amelyet egykor magunk, méltó díj leszen — így sóhajtott, fel száz éve a költő, de talán maga sem hitt szavai valóraválásában. S íme, demokráciánk második esztendejében életre kelnek a megálmodott sorok. Megszületett a Díj, amely méltó a tehetség megjutalmazására, az erő megacélozására, a kedv felcsigázására. A díj, amely megvéd feledéstől és nyomortól, amely lehetővé teszi, hogy az alkotó szellem és a teremtő erő meglelje honját e hazában, amely egy sorba állítja az ország építésében, a haza szolgálatéban, a tudóst és a parasztot,a munkást, a művészt, a tanítót, az orvost és a mérnököt. A Kossuth-díj! Méray Tibor. i PESTI SZÍNHÁZ rtr Évadnyitó előadás • Szeptember 21-án, pénteken este fél 8 órakorelítsér a Magyar-Szovjet Művelödési Társaság rendezésében Skvarkini az iPEsijn gyermeke. • A Vígjáték Sí felvonásban. Vídkeréktán: A tölgy se jobban televénybe, fogaztunk mindig a reménybe. Vihar ha döntött: magasodtunk, ha ritkítottak, sokasodtunk! Ha siratjuk is holtjainkat, szavuk kinyíl és élni oktat; ha nyári égről hull a csillag, nem kevesebb, mi tovább csillog! Mint eső, s napfény kertet, rété mint esztendők a mindenséget, úgy építjük világunk, sorsunk — így építjük, mert ez a dolgunk! Élők, kik élni vágynak, hívnak, vizek fölé hajolunk hídnak, tűz vagyunk, hogyha kell, kohóba, s tüdőnk kemence futtatója! Ezért az ebfogú irigység lesi, hogy tán bokánkra intsék , csip-csup szelek is nyelvet öltnek reánk, kiket fegyver se ölt meg! Hitünk vaján nem rozsdás kétség — hogyha Napunkat is letépnék: szívünkből — termő keserűség — új Napnak szállna föl a hűség! HŰSÉG múlik el Évadnyitó bemutató a Vígszínházban A vöröshajú Nick friscói csapáséikében összegyűl egy tucat lehetetlen fickóés egy féltucat utcalány. Ehesett emberek társasága ez. Van köztük meghibban: arab dokkmunkás, félelmetes asszír ifjú, éhes néger, szadista rendőr, züllött úriember és így tovább. Róluk írt darabot William, Saroyan. Tetszetős volna most azt mondani: lám, ez is Amerika, végre realista ábrázolását , látjuk a filmeken Eldorádóvá szépített, Egyesült Államoknak. Kínálkoznék ez, ha a realizmuson mi is a valóság nyers, egysíkú ábrázolását értenék; ha elhinnénk, hogy ezek a fél és egész bolondok, ezek a ringyók és kocsmatöltelékek az alkalmas figurák az amerikai tőkéstársadalom erkölcszüllesztő gazdasági rendszerének kritikájára, ha elhinnénk, hogy ezek a ködös féligazságok, ezek a mámorban fogant szentenciák valóban az életfilozófiáját jelentik. De tegyünk egy kis engedményt: Saroyan végletes figurái is mondhatnának számunkra, valami elfogadhatót, ha éreztetnék, vagy legalább sejttetnék, hogy sorsuk nem elszigetelt a külvilágtól, hogy nem a Marsról pottyantak ebbe a csapszékbe, hanem az utcáról, a felhőkarcolókból, a kikötőben horgonyzó hajókról, gyárakból, dokkokról, vagy úri szalonokból. Saroyan hősei azonban csak Egri István kitűnő rendezésének jóvoltából hoznak magukkal valamit a valóság ízéből, az utca, az élet, a társadalom levegőjéből. Amikor belépnek a színre, megbűzlik róluk a nyomor s félelem, az élet bizonytalanságának érzete fátyolozza szemüket.. De beszélni kezdenek. S a külvilághoz vezető szálakat, az élet nedveit színpadra vezető gyökereket a kertész kovája rém vághatná el gyorsabban, mint Saroyan zavaros filozófiája, fecsegő ári poézise. Az ,,úri“ színház, a szalondráma élettelen művirágokkal borította el a világ színpadjait. Saroyan a „haladás nevében“ dudvát termel üvegházban. Nem kifelé,, az emberi világ felé fordítja, a figyelmet, hanem befelé, s ott benn: léleknélküli emberek, árnyalakok fecsegnek véget nem érően a lélekről. S ami különösen veszélyessé teszi Saroyan művét: ezek a „didergő, csupasz lelkek“ miközben egész magatartásukkal azt akarják bizonyítani, hogy „semminek semmi alapja“, hogy létünknél többrevaló a tudatunk, hogy valóságos nyomorunknál, elesettségünknél, társadalmi hibáinknál fontosabb az, hogy miképpen fogják fel helyzetünket — eközben demokratikus szólamokat, lazító frázisokat is hangoztatnak időnkint, így próbál Saroyan párhuzamot tartani a szociális haladás irányával. Összegezve: nem az új dráma útkereső tapogatódzása ez a darab — amit hibáival is szívesen fogadnánk — hanem a haladás jelszavaival álcázott reakciós tudatfilozófia új jelentkezése. Egri István rendezése és Rácz György fordítása igyekszik szélesebbre nyitni a kocsmából kivezető ajtókat, kapcsolatot teremteni az igazi élettel. A lehetőségek határain belül ez sikerült, is. A Vígszínház egyik legszebb előadását látjuk lejátszódni Neogrády Miklós kitűnő díszletében, összehangolt együttest látunk, amelyből csak megindító őszinteségével emelkedik ki Dayka Margit tragikusan közönséges utcalánya, Benkő Gyula senkibe ojtott Oblomov-figurája, Keleti László „prériszanú“ Hacsekje, Balogh Erzsi finom és kifejező lány alakja, és it sokat fejlődött Szabó Sándor kedves félbolondja. De valóban kitűnő Bárdi Ödön, Pálóczy László, Ráthonyi Róbert, Bárdi György, Völcsey Rózsi, Kamarás Gyula s a többi szereplő is. Molnár Miklós A Ún FILMJV Pánik. Egy gyilkosnak, a szeretőjének és egy öreg, szerelmes különcnek bűnügyi története. A mese a végletekig valószínűtlen, több helyen a legelemibb logikának is ellentmond. Emberábrikolása hazug, a múlt század romantikus regényeire emlékeztet. Milyen kár a jó rendezőért és a kitűnő színészekért! (Kamara, City, Lolyd.) Botrány a tó világon. A bárgyú amerikai detektív filmeket s az ugyan, csak bárgyú ,,mesterdetektíveket" gúnyolja ki a történet többé-kevésbé — inkább kevésbé — ötletesen. A meggyilkolt leány, mint kísértet, kinyomozza a gyilkosát. Néhol kicsit zavaros, néhol kicsit izgalmas, néhol kicsit mulatságos. (Scala, Forum.) Télen is lesz kultúrélet Budán Az MKP II. kerületi szervezete a nyár folyamán sorozatos szabadtéri hangvesenyeket rendezett a festői szépségű Pasaréti úti Vasas-pályán. Buda kulturális elhanyagoltságán az MKP H. ker. szervezete azzal igyekszik segíteni, hogy a tél folyamán is folytatja a sikerrel megkezdett, kurtármunkáját. Már folynak a tárgyalások a zenei élet kiválóságaival, továbbá a Nemzeti és Madách Színház vezetőségével, melynek eredményei lehetővé teszik a budai közönségnek önálló kúlturéletét■ Olvas a nép... Egy üzemi és egy közkönyvtár napi életéből Aki megtanulta, mit olvasson Mintegy 2000 darab szépen rendben tartott könyv áll a rendelkezésére annak a 180 embernek, akik az Agrolux 400 dolgozója közül rendszeresen veszik igénybe a könyvtárat. Papp Mártonné, a könyvtár kezelője kitűnően áttekinthető kartotékjait mutatja, amelyek,ből rögtön kiderül, kik azok, akik a legtöbbet olvasnak, s melyek azok a művek, amelyek a legnépszerűbbek. Katajev: A távolban egy fehér vitorla című könyvét december vége óta, tizennégyen olvasták el,, Steinbeck: Lement a hold című ellenállási regénye március óta kilenc kézben volt, Fagyejev augusztus 16 án vásárolt, könyve azóta három olvasónál fordult meg. A legnépszerűbb könyvek: Ilf és Petrov két,két szatirikus regénye immár körülbelül 30— 30 olvasót gyönyörködtettek és nem sokkal marad el mögöttük Illés Béla könyve, A szkipetárok földjén, de az igények színvonalát jelzi Karinthy és Jókai nagy népszerűsége is. Örvendetes tünet s a könyvtárosnak is nem csekély érdeme, hogy számos olyan kartoték van, amelyeknek elején csak úgy hemzsegnek a kaland- ésponyvaregények — míg most "már tudományos könyvek is "mind gyakrabban szerepelnek rajtuk, így a konyhai személyzethez tartozó Harsányi Mária elvtársnő lapján. — Sajnos, az ember nem tud eléggé odafigyelni a villamosban, — mondja — folyton zavarják. Otthon, meg a háztartás. Bizony nem minden könyvre, nem minden címre emlékszem, amit olvastam. Inkább csak egyes jelenetek maradnak meg bennem, amelyek tetszettek nekem. — Mondjon egy ilyet. — Egy bányászregény karácsonyi jelenetére emlékszem. A bányatulajdonosok szeretetcsomagot osztanak ki a nyomorgó bányászok között. Az egyik férfi visszavágja nekik a csomagot. A munkás szemébe nem lehet port hinteni. A könyvtár legszorgal. Aki tudja, mit olvas masabb olvasói kétségkívül a Muchafivérek, a csiszolóműhely két dolgozója. Mucha Lászlótól megkérdezzük? ■— Mi a kedvenc olvasmánya? — A társadalomtudományi és politikai vonatkozású, könyvek, az ilyesmit, ha lehet meg is vásárolom. Egyébként a népszerű tudományos könyvek közül az orvostudományi vonatkozásnak érdekelnek. — Sok ideje van olvasni? ■+~ Dehogy is van. Az itteni kére. .setemst privát munkával, órajavítással kell kiegészítenem. De amikor egy percnyi időt szakíthatok magamnak, akkor olvasok. — Ponyvaregényt nem olvas? ■—Hazudjam? Magvallom őszintén, hogy olvasok. Néha az is kell, levezetőnek, idegcsillapítónak. De az az, fia, alig hogy elolvastam, huss, már ki is repült a fejemből. A könyvtárat a szomszédos Aki nem olvas... mert a vegyiüzem dolgozói is használhatják. Ezeknek kartotékjai közt tűnik fel özvegy Varga Lászlónéé. A lap szerint valaha sokat olvasott, és igen választékosan. De ezt egy idő óta abbahagyja. Dolgozik még Varga Lászlóné ? — kérdezzük. Fiatal hadiözvegy fogad a Certa irodájában. — Sajnos, kénytelen, voltam egy időre abbahagyni az olvasást. Mint munkás kezdtem, most az irodába kerültem. Dolgozók kereskedelmijébe járok, ez foglalja le esti óráimat, másfél év múlva érettségizem. De, hogy egy közelebbi vizsgával is legyen gondom, két hét múlva vizsgázom gyors- és gépírás,ból:' Német' és angol levelezést is tanulok. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — Ez nent lenne sok. A baj az, hogy Pesterzsébeten lakom, Zuglóban dolgozom, az iskola pedig a Csanádi, utcában van. És a villamoson nem tudok olvasni. Úgy hisszük, ilyen körülmények közt megbocsátható az is, ha valaki nem olvas. Az üzemi könyvtár büszkeségei után bizonyos gőggel látogattuk meg a Fővárosi Könyvtár fiókját, a Verpeléti úton. — Megnézzük, hogy állnak meg az üzemi dolgozók mellett Pfeiffer szavazói — gondoltuk. — Óh, azok nem olvasnak itt nálunk — mosolyog a fiók vezetője — azok vagy egyáltalán nem olvasnak, vagy könyvtáruk van otthon, tiltott művekből és a bestellerek díszkiadványaiból. „Újat kérek !“ “£°vés a köny-— ■ . vünk — panaszkodnak a könyvtárosok. Mintegy húszezer kötetünk van. Körül, teljes 100 olvasónk, napi forgalom mintegy ICO olvasó Havonta 40—45 új taggal gyarapodunk, de a könyvgyarapodás legfeljebb havi 100 példány. Pedig az olvasók általában ezzel a mondattal köszöntenek be: „Valami új könyvet kérek“. — És elfogadják azt az újat, amit maguk adnak nekik? — Az igazat megvallva, nem mindig. Sokszor halljuk: „szórakoztatóbbat kérek”, vagy ezt: „ez■ nagyon tendenciózus'’. Előfordul ilyenkor,, hogy elvisznek egy még „tendenciózusabb" könyvet, amelynek a címe kevésbé árulkodó. Majd visszahozzák és bevallják, hogy nagyon tetszott. Vállas, fekete férfi kutat az ismeret, terjesztő könyvek ------------------------- között. Sidó Ferenc Beszkárt kocsivezető, Szántó Béla, Varga Jenő és Boldizsár Iván egy-egy könyvét viszi magával. — Egyik legszorgalmasabb látogatónk —mondja a könyvtáros. Ahogy Sidó Ferenc foglalkozását emlegeti, szakállas idősebb úr fordul meg a pultnál. Bán Aladár egyetemi tanár és ismert nevű műfordító. Rosszólólag néz ránk. — Nos és ha BESZKART kocsi, vezető? — mondja. — Mi van abban csoda? Bárcsak minél több segéd, munkást látnék itt. Vannak azok is, — nyugtatja meg a könyvtáros. — És öreg nyugdíjas, sok és fiatal népi kollégisták. Kettő közülük egész nyáron itt dolgozott ingyen, hogy a könyvtár életét megismerje. — így is van ez rendjén, ez a demokrácia — állapítja meg a professzor úr és kissé dohogva távozik, mert sem Platón, sem Plotmosz kért művét nem kapta meg. Talán azok is valamelyik BESZKART kocsivezetőnél vannak. . .* Keszi Imre Pfeifferék nem járnak könyvtérba A professzor úr megszólal Lukács György beszéde a József Attila szoborpályázat munkáinak kiállításán A József Attila szoborpályázat munkáiból a Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetében rendezett kiállítást szombaton délután nyitotta meg Lukács György, a József Attila szoborbizottság elnöke. Megnyitó beszédében megindokolta a bizottságnak azt a döntését, hogy a díjat nem adták ki, hanem a pályázók egy csoportját szűkebb körű pályázatra hívták meg. — Óriási jelentőségű, hogy tíz évvel a költő öngyilkossága után Magyarország szobrot állít József Attilának, — mondta. — József Attila lírája realisztikus megszólalása egy olyan Magyarországnak, a déli gőzök Magyarországának, amely még most harmadik évvel a felszabadulás után sem valósult meg teljesen. József Attila szobrának tehát, ha méltó akar maradni az eszméhez, a felszabadult haza szobrának kell lennie: a realizmus erejének egyesítése a jövőbe mutató forradalom pátoszával. Művészetünk még nem szabadult ki az ellenforradalom hamis végleteiből, a hagyományos , elavult forma és a vad, céltalan ellenzékista ellentéteiből. Ezt a pályázatot is még sok tekintetben a banális és a túlfeszített, alpos és a groteszk szélsőségei jellemezték. Ezért volt kénytelen a bizottság úgy dönteni, hogy a legkimagaslóbb tervek alkotóit újabb szűkebb körű pályázatra hívja meg, ezzel időt adva nekik a megolás teljes kiérlelésére. CSILLÁRT elad (részletre is), Javít, féléveket cserél vesz . Vogel csillárüzem Vili-, Mária Terézia-tér 1.