Szabad Nép, 1948. március (6. évfolyam, 51-74. szám)
1948-03-17 / 63. szám
VILÁG PMLEWJAI EGYESÜLJETEK! ! ELŐFEZETÉSI SZABAD NÉP CMMUNISTA P férő Ernő beszéde a wdnkésifjúság neveléséről Büszke vagyok arra, hogy a vasasok közül indult ki a munkaverseny — mondotta a jugoszláv szakszervezeti küldött SZERDA, 1948 MÁRCIUS 17 VI. ÁVFOLYAM, 63. SZÁM ARA 60 FILLÉR ii fölszabadult magyar nép és a demokratikus világ együtt ünnepelte a dicsőséges szabadságharc századik évfordulóját Rákosi. Hatalmas áradatként önti el a munkalelkesedés a magyar földet Vorosilov marsal és a népi demokráciák küldötteinek felszólalásai, Tildy, Dinnyés, Rákosi, Szakasits, Révai beszédei a parlamentben és a nagygyűlésen Kossuth öröksége: Függetlenségünk védelmének ügyében nincs alku Petőfi öröksége: A demokratikus átalakulást nem félig, hanem egészen kell megcsinálni Táncsics öröksége: Szabad parasztság nélkül nincs nemzeti fejlődés A dicsőséges nemzeti ünnep kiemelkedő eseménye volt az országgyűlés március 15-i ülése, amelynek tárgysorozatán egyetlen pont volt: javaslat az 1848—49 évi nemzeti forradalom emlékének törvénybe, iktatásáról. A magyar nép ezzel régi adósságát rótta le a halhatatlan idők halhatatlan nagyjaival és névtelen hőseivel szemben. Az ünnepi ülésre már kilenc órakor gyülekeztek az ünneplőbe öltözött képviselők. A kommunista képviselők Révai József elvtárs vezetésével tömör csoportban érkeztek. Mellükön a nemzetis-.int kokárda és pártunk vöröscsalagos jelvénye. A miniszterelnöknél a kormány tagjai gyülekeztek. A parlament széles folyosóit elöntötte a tavaszi napfény és az egyre sokasodó ünneplő közönség jókedvű tömege. A folyosókon virágok és örökzöldek, az ülésteremben ragyogó fényáradat. Az elnöki pulpituson és az előadói emelvényen a 48-as címer a nemzeti szivek rámájában. A képviselők padjain a törvényjavaslat nemzeti spinekbe keretezett szövege. Fél tízre megteltek az emeleti páholyok is. Az elsőben Vorosilov marsall a szovjetküldöttség tagjaival, a következőben a többi nemzet küldöttségei, jugoszlávok, franciák, románok, csehszlovákok, lengyelek, bolgárok, osztrákok, a külföldi magyarok, a budapesti diplomáciai testület tagjai, a második emeleten munkások, parasztok, az ifjúság nagy lelkes csoportjai, sok fejkendős parasztisszony és újgazda* a 48-as nemzedék boldog ivadékai Megszólal az ünnepi ülésre hívó csengő és mindenki elfoglalja helyét. Az ülésterem simpompás képet nyújt. Pár perc múlva bevonulnak a "kormány tagjai majd Tildy Zoltán köztársasági elnök és elfoglalja az elnöki emelvénnyel szemközt felállított asztalkánál a díszhelyet. Nagy Imre elvtár s a Ház elnöke nyitja meg az országgyűlés centenáris ünnepi ülését. Nagy Imre elvtárs megnyitó beszéde Nagy Imre elvtárs, az országgyűlés elnöke hétfőn d. e. 10 órakor érces hangon jelentette be: Az ünnepi ülést megnyitom. Az országgyűlés nevében köszöntötte az ünnepi ülésen megjelent köztársasági elnököt és a külföldi vendégeket. Nagy elvtárs ezután elmondja elnökd ünnepi beszédét. Rámutatott, hogy száz esztendővel ezelőtt a magyar nemzet halhatatlan vezérei: Kossuth, Táncsics, Petőfi kibontották a szabadság lobogóját, hogy megdöntsék az idegen zsarnokságot és kiharcolják hazánk függetlenségét, hogy felszabadítsák népünket a földesúri járom alól. Akkor a harcban magára maradt a magyar nép, de élet-halál tusája Európa zsandárai és a földesúri önkény ellen utolsó reménye volt a szabadságszerető népeknek. — Mi, a márciusi nemzedék kései utódai — folytatta — csak akkor lehetünk méltók hozzájuk, ha tántoríthatatlan hittel haladunk az általuk kijelölt úton a népi demokrácia beteljesülése felé. Ma felszabadulásunk után három esztendővel már büszke öntudattal hirdethetjük, hogy március 15.én nemcsak a 48.as forradalom és szabadságharc dicső emlékét ünnepeljük, hanem az akkor megkezdett harc győzelmét az akkor kinyilatkoztatott eszmék diadalát. A magyar nép győzelemre vitte azt, ami 1849-ben elbukott. Diadalmaskodott Kossuth szelleme: független szabad hazában, szabad lett a magyar nép. (Lelkes taps a Ház minden oldalán.) Révai elvtárs előadói beszéde Az ünnepi megnyitó beszéd után megkezdi az országgyűlés az 1848— 49 évi forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslat előadója Révai József (MKP) volt. Rendkívüli figyelemmel hallgatott előadói beszédének bevezetőjében hangsúlyozta, 1848 dicsőséges emlékének törvénybe iktaása azt jelenti, hogy hároméves demokráciánk tetteit és vívmányait illesztjük bele a magyar haladás történelmi folytonosságába. Vannak ma is, akik belső idegenkedéssel hódolnak 48 emlékének, vagy túl soknak vagy túl kevésnek tartják azt a haladást, amelyet a 48 hozott. Azokkal akiknek 1848 túl sok volt, nem érdemes vitatkozni. A száz év előtti nagyúri hazaárulóknak, Jellasich és Windischgrätz magyar sereghajtóinak utódai ezek, akik azért nem szeretik 48-at, mert helyesen érzik: a száz év előtti magyar forradalommal kezdődött meg az, ami száz év múltán a magyar demokráciával befejeződött.De felvetődik a kérdés: várjon túl kevés volt az, amit 1848 hozott? Igaz, az akkori jobbágyfelszabadítás kevés volt a parasztság követeléseihez képest. A nép nem vált, mint ahogy Petőfi kívánta és akarta, uralkodóvá a politikában, de ok-e mindez arra, hogy ne lássuk a száz évvel ezelőtt események korszakos jelentőségét ? 1848 nem lépés, hanem ugrás volt előre 1848 kezdet volt, nem befejezés. De kezdetnek hatalmas: nem lépés, hanem ugrá is volt előre a magyar történelemben és aki lebecsüli a magyar nemzet hatalmas teljesítményét, amellyel százados elnyomatás uán az európai haladáshoz igyekezett felzárkózni, az voltaképpen ma hitetlen a magyar nép felemelkedési képessége iránt és ezt a mai hitetlenségét vetíti vissza a múltba 1848-ban a szegény, elmaradt Magyarország mutatott példát a gazdag polgári Európának a férfias helytállás, a forradalmi bátorság, a kockázatvállalás nemzeti erényeiből. Száz évvel ezelőtt első ízben forrt össze a nemzeti függetlenség és a népfelszabadítás ügye. Első ízben váltak a dolgozó tömegek a társadalmi és nemzeti harcok erőivé és nyomták rá bélyegüket az ország politikai vezetésére. Győzni akkor még nem tudtak, de kitűzték a célt egy évszázadra az Achim Andrásokban, a Bajcsy,Zsilinszky Endréknek, a Károlyi Mihályoknak és Schönherz Zoltánoknak. Első izben tudtunk száz évvel ezelőtt méltóképpen felelni az európai demokratikus szabadságmozgalom hívó szavára. 1848-ban felszabadultan álltunk be az európai haladás csatasorába és harcoltunk akkor is, amikor 1849 szeptemberére kihúnyt körülöttünk a forradalom lámpafénye. Kis nép voltunk, de nagy nemzet, mert harcolni mertünk nemcsak a magunk igazáért, hanem az emberi haladás ügyéért is. Férfiak, akik cselekedni mertek Révai elvtárs felhívta a figyelmet, hogy most nemcsak a nagy kort, a harcoló nemzetet ünnepeljük, hanem azokat a férfiakat is, akik a kor szavát megértették. Hogy a történelmi alkalmat, amely 1848-ban nyílt, nem szalasztjuk el, az azokon a férfiakon ki múlott, akik cselekedni mertek. — Tudjuk, — folytatta — hogy 48 túlment a reformkorszak csigalassúsága fontolva haladásán. Sztálin, Svernik és Molotov udvösló táratai a centenárium alkalmából J. Sztálin, a Szovjetunió miniszter- Dinnyés Lajos magyar miniszter,elnöke, a következő táviratot intézte elnökhöz: „Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából küldön önnek, Miniszterelnök Úr és a magyar kormánynak szerencsekívánataimat. Kívánok az új, demokratikus Magyarországnak további sikereket az építő munkában. J. Sztálin.“ N. Svernik, a Szovjetunió Legfelsővetkező táviratot intézte a Magyar Tanácsa elnökségének elnöke a kö. Köztársaság elnökéhez: „Kérem Önt, Elnök Úr, fogadja szerencsekívánataimat Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából. Ugyanekkor küldöm a magyar nép és az Ön személyes jólétére és boldogulására irányuló jókívánságaimat. • N. Svernik:“ V. Molotov, a Szovjetunió mintézet üdvözlő távirata Molnár Erik magyar terelnökhelyettese és külügyminisztere külügyminiszterhez: „Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából fogadja a Miniszter Úr a magyar demokratikus köztársaság felvirágozására, úgyszintén az országaink közötti barátság és együttműködés további megszilárdítására irányuló jókívánságaimat. V. Molotov.“ A Félretolták a habozókat és megalkuvókat, mégis meghajtjuk fejünket egy Eötvös József, egy Klauzál Gábor, Nyáry Pál, egy Beserédy és Beöthy emléke előtt, tudva, hogy a magyar haladás történetében maguk módján ők is előrevitték a fáklyát egy hosszú útszakaszon. Ma látjuk és tudjuk, hogy Kossuth Lajosnak volt igaza Széchenyivel szemben és Petőfinek Vörösmartyval szemben. De mégsem téptük le a babért a magyar költészetnek és ezzel a magyar haladásnak egyik legnagyobb embere homlokáról, s azt is tudjuk, hogy Széchényi Istvánnak ott van a helye népünk szívében, a magyar haladás úttörőinek végeláthatatlan sorában. De nemcsak a legnagyobbakat ünnepeljük, hanem segítőiket is, akik minden gyengeségük mellett nagyok voltak a helytállásban és hazaszeretetben: Szemerét, Csányit, Vasvárit, Irinyit, Perczelt Damjanichot, Klapkát, Nagy Sándort és mindazokat, akiknek a nevét nem jegyezték fel: a nép fiait, parasztokat, iparosokat, polgárokat, értelmiségieket, akiknek szerény munkája tartja fenn az országot békében és névtelen halála a veszély órájában. Magyaromnál a független ország és az is marad Révai elvtárs kifejtette, hogy akkor is a népet ünnepeljük, ha azok előtt a legnagyobbak előtt hajtunk fejet, akik meg tudták fogalmazni és programmá tudták formázni százezrek törekvését, erővé tudták szervezni milliók akaratát. — Petőfiről, Kossuthról, Táncsicsról beszélek. Tudom, nem kéz a kézben haladtak és útjaik sokszor keresztezték egymást, de ha eszméikhez hozzávesszük művük tanulságait, akkor örökségük mégis közös és egységes nemzeti örökség. Kossuth azt hagyta ránk, hogy a nemzeti függetlenség védelmében fel kell tudnunk áldozni minden csepp vérünket. Tőle tanultuk, hogy ha van kérdés, amelyben nincs alku, akkor a nemzeti függetlenség kérdése az. (Viharos, lelkes éljenzés a Házban.) Tőle tudjuk, hogy a veszély pillanataiban, a nagy sorsfordulókon nem az eresz alá kell húzódni, hanem szembe kell nézni a viharral. (Úgy van! Úgy van! hangzik minden felé.) Ő tanított arra is, hogy a haza védelmében a nemzet egységére van szükség. Kossuth programjának helyességét száz év keserves megpróbáltatásui árán tanultuk meg. Ha elfordultunk tőle a múltan, vesztünkre tettük. III.re, 1914 következett, 1919 pedig 1941-ben torkollott. Két nagy nemzeti katasztrófán okulva tértünk vissza Kossuthoz és útjáról nem térünk le soha többé. Kimondhatjuk: a magyar demokrácia vállalta és valóra váltotta Kossuth örökségét. Magyarország független ország és az is marad. (Viharos taps.) Magyarország köztársaság és az is marad Révai elvtárs így folytatta az országgyölés fokozódó lelkesedése közben: — Petőfi azt hagyta ránk, hogy a nemzeti egységet nem a letűnő társadalmi és politikai rendszer kiváltságos osztályaival, nem az ingadozókkal és megalkuvókkal kell megteremteni, hanem nélkülük és ellenük. (Tomboló helyeslés.) Ő tanított rá, hogy demokratikus átalakulást nem félig, hanem egészen kell megcsinálni, gyökeréből kitépve a feudális gazt a magyar ugarból, hogy újra gazdag termőföld legyen. Petőfi tanított rá, hogy a népnek uralkodnia kell nemcsak költészetben, hanem az országban is. Elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia vállalt® és valóra váltotta Petőfi örökségét: Magyarország köztársaság és az is marad! Hároméves küzdelme során ez az ország a nép országa lett és az is marad! (Úgy van! Nagy taps.) A föld a parasztságé tett és övé is marad — Táncsics Mihály arra tanított, hogy szabad parasztság nélkül nincs nemzeti fejlődés. De ránk hagyta azt is, hogy a parasztság és a munkásság baráti szövetsége nélkül nincs felemelkedés, se a paraszt, se a munkás, se a nemzet számára. (Lelkes taps.) Elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia vállalta és valóra váltotta Táncsics Mihály örökségét. Az új „tagosztály'' megtörtént: a