Szabad Nép, 1948. április (6. évfolyam, 75-100. szám)
1948-04-01 / 75. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD VI. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM -Rákosi mátyás elvtárs beszél április 4-én a sárospataki parasztnagygyűlésen CSÜTÖRTÖK, 1948 ÁPRILIS 1 . A gyűlést április 4-én, vasárnap délután 6.20 órakor a Rádió közvetíti. A pártszervezetek szervezzék meg a csoportos rádióhallgatást. (Megváltozott a rádióközvetítés időpontja: nem április 5-én 7 órakor, hanem vasárnap 6.20 órakor lesz a közvetítés) I Támadó blokk és békeszövetség (G. M.) Kár volna tagadni: a nyugati blokk, amely hosszú vajúdás után két héttel ezelőtt született, akkor, amikor Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg Brüsszelben katonai szerződést írtak alá, torzszülött ugyan, de nem született falva. Él, mozog és fenyegetőzik. Az elmúlt 48 óra is két igen fontos hírt hozott tevékenységéről: Francót bevonják a Marshall-tervbe, ez az egyik. Montgomery tibornagy Brüsszelbe utazik, hogy az öthatalmi megállapodás katonai határozatairól tárgyaljon, ez a másik. Mi azt mondjuk, hogy ez a szerződés békeellenes, népellmes, népi demokrácia-ellenes, szovjet-ellenes, röviden: az amerikai támadó külpolitika egyik fegyvere. Igazunk van ebben? Csak meg kel nézni a szerződés határozatait. Nem is annyira az a lényeges bennük, hogy az öt hatalom katonai segítséget ígér egymásnak — olyan fogalmazással, amely szükség esetén legalább annyira alkalmazható a Szovjetunióra, mint Németországra. A hetedik pont a legfeltűnőbb. Ez a régi Szentszövetség példáját követve arra kötelezi a szerződő kormányokat, hogy népeik ellen rmdítsanak egymásnak fegyveres támogatást, „ha a helyzet úgy követen.“ A szerződés bevezető sorai persze kötelességszerűen beszélnek egy-két szót Németországról is — de hogy ezt miként kell értékelni, azt elárulja a New York Herald Tribune vezércikke, amely így dicséri a brüsszeli megállapodást: „A katonai szerződés megemlíti Németországot, mint esetleges támadót. De azoktól az előnyöktől, amelyeket a németek részvétele (a szerződésben) jelentene, nem lehet eltekinteni“. Persze, hogy nem: a brüsszeli egyezményt az amerikaiak kezdeményezték, a „Made in USA“ igazolványt maga Truman állította ki március 17-i beszédében. Az egésznek lényege az, hogy amerikai katonai támaszpont legyen Európában. De mit ér egy ilyen támaszpont Nyugatnémetország katonái és hadianyaggyárai nélkül ? Világos tehát, hogy ez a blokk, amelyhez most a Marshall-terv közvetítésével Franco Spanyolországa is csatlakozik, nem Németország ellen irányul. De ha nem Németország, akkor ki ellen kell olyan hatalmas és hosszú időre szóló katonai szerződést kötni, amilyet a hitlerizmus legnyíltabb támadásainak idején sem tartottak szükségesnek az angol, amerikai és francia kormányok? Ki miatt adja fel Belgium és Hollandia azt a „semlegességet“, amelyet 1940- ben még a két ország függetlenségénél és biztonságánál is többre tartott? Sokat válogatni nem lehet, olyan sok nagyhatalom nincs: ha nem Németországról, akkor a Szovjetunióról és a népi demokráciákról van szó. Ha így van, ez egyben azt jelenti, hogy a nyugati blokk alapvetően különbözik a keleteurópai szövetségi szerződések hálózatától : ezek védekező jellegűek, amaz pedig támadó. Nincs hosszadalmas bizonyításra szükség: mindenki tudja, hogy Franciaországot, Luxemburgot vagy Belgiumot, Hollandiát vagy az angol szigeteket szovjet támadás nem fenyegette és nem fenyegeti. Viszont katonai szerződéseket nem kötnek hiába Ha a brüsszeli megállapodás nem védekező jellegű, akkor támadó. Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy a Szovjetuniót és a népi demokráciákat igenis fenyegette és újra fenyegetheti a német támadás veszélye. Sőt azzal, hogy az egyesített Nyugat-Németországot cselekvő résztvevőként bevonták aMarshall-tervbe, még növekedett is ez a veszély. Nem is beszélve arról, hogy Truman és Bevin nemcsak nyíltan támadják a Szovjetunió és a népi demokráciák politikai rendszerét, hanem fegyveres beavatkozással harcolnak ellene Görögországban, a népi demokráciák déli határán és ugyanilyen fegyveres beavatkozást helyeznek kilátásba Olaszországban. A Szovjetunió és a népi demokráciák tehát csak a köteles óvatossággal járnak el, függetlenségüket védik, amikor ebben a helyzetben szövetségi szerződésekkel szentesítik amúgy is meglévő baráti kapcsolataikat. Más kérdés az, hogy a nyugati blokk honsenéletű lesz-e. Azok a megállapodások, amelyeket a népi demokráciák kötöttek egymással és a Szovjetunióval, a teljes gazdasági és politikai egyenjogúság elvét valósítják meg, viszont a nyugati blokk országai gazdaságilag, politikailag és katonailag Amerika gyarmatává süllyednek. Amerikaiak fogják irányítani ez országok termelését, amerikai fegyverekkel szerelik fel a hadseregüket. Ebből persze az is következik, hogy míg nálunk a kormányok kötötte szerződések a nép akaratát fejezik ki, Nyugaton a munkásosztály nagy része, de még a francia és angol burzsoázia nem jelentéktelen töredéke is szemben áll az Amerika uralmát biztosító megállapodásokkal. Ehhez járulnak az ellentétek a szerződő felek között— mindenekfelett a német kérdésben, amelyben Franciaország számára szinte lehetetlen elfogadni az angol-amerikai megoldást. És valamenyi szerződő félnek megvannak a maga súlyos vitái az USA-val, amely nagyon is kétesértékű segítségek fejében most például Anglia és Franciaország délamerikai gyarmatbirodalmát akarja átvenni, de egyébként is hatalmasan megfizetteti azt a támogatást, amelyet az angol és francia burzsoáziának nyújt. Mindezek a belső ellentétek persze nem erősítik a nyugati blokkot. Az a szövetségi rendszer, amelyet a Szovjetunió és a népi demokráciák a bizalom és barátság jegyében építettek ki, amely senkit sem fenyeget, amely a kormányok és a népek egyforma akaratán nyugszik, amelynek milliónyi barátja és támogatója van a szövetséges országok határain túl is, alapvetően más, erősebb, mint az imperialisták blokkjai. Az amerikai képviselőház kétharmad szótöbbséggel megszavazta Franco Spanyolországának bekapcsolását a Marshall Jevce. A javaslatot mind a külügyi bizottság, mind pedig a képviselőház hihetetlen sebességgel egyetlen nap alatt hagyta jóvá. A határodat me'nwitibans múlja arra enged következtetni, hogy már előzetes döntés volt az ügyben, mielőtt a javaslat tulajdonképpen elhangzott volna. A határozat megdöbbenést keltett Északamerikában és felháborodást az egész világon.I . A Telepress hírügynökség véleménye szerint a Spanyolországgal kapcsolatos döntés fordulópontnak bizonyulhat az elnökválasztások szempontjától. Az USA kormánya pénzt ad a gyűlölt spanyolországi fasiszta ditatúrának, ami az amerikai választók újabb tömegeit sodorja Wallace táborába. Einstein tanár a világhírű amerikai tudós és humanista is kijelentette már,,, hogy Wallace elnöksége mellett száll síkra. A spanyol fasizmus támogatásának élénk visszhangja támadt. Celler demokratapárti képviselő kijelentette, hogy a határozatnak katasztrofális hatása lesz az olasz választásokra. Helen Douglas , kaliforniai képviselő szerint Franco támogatása új fegyvert ad a baloldal kezébe, amelyet Európa politikai csataterén jól kihasználhat. Párisi spanyol demokratikus körök első megjegyzése így hangzott: „A spanyol demokraták teherát egyes, testák. Immár mindenki meggyőzöd.Illetett róla, hogy a spanyol kérgén békés megoldása lehetetlenné vetít. A Franco-ellenes spaiyrorok tömegei a Kommunista Párt felé fognak fordulni’” A washingtoni spanyol követségről kiszivárgott hír szerint Franco kormánya teljes mértékben támogatja az USA-nak a küszöbönálló olaszországi választással kapcsolatos intézkedéseit és készen áll két korosztály behívására ,,elővigyázatossági rendszabály"ként, tekintettel az olaszországi helyzetre. Az amerikai politika eme újabb lépését még a jobboldali francia lapnok is úgyszólván pártkülönbség nélkül igen tartózkodóan fogadják, míg angol részről bizonyos zavar érezhető, mert Washngton kézzelfoghatóan bibizonyitotta, hogy a kommunistaellenes külpolitika útján nincs megállás s hogy az nyílegyenesen a fasizmus támogatásához vezet. Bevinnék és külpolítkai támogatóinak komoly gondot okoz annak megmagyarázása, hogy a Washington-London-Madrid tengely és a demokrácia hogyan férnek össze. Is amerikai nagytőke köszönete a Vatikánnak Az USA spanyolországi politikája szoros összefüggésben van azzsl a félelemmel, amellyel az amerikai nagytőke az olasz választások kimenetele elé tekint. Truman elnök újabb „személyes megbízottat“ — Myron Taylort — küldött Európába, aki először Madridban fog tárgyalni Francóval, a spanyol külügyminiszterrel és a pápai nunciussal. Taylor innen tovább utazik Rómába s útjának célja: az Egyesült Államok római követségének, a keresztény demokrata párt és a Vatikán választási tátikájának összhangbahozása. A Telpress jelentése szerint úgy tudják, hogy Taylor elismerését fejezi ki az amerikai nagytőke nevében XII. Pius pápának az olasz választásokba való beavatkozásáért De Gasperi, a Wall Street jelöltje oldalán. Taylor egyben részletezni fogja, hogy az USA flotta tüntetéseken és diplomáciai támogatáson kívül milyen mértékben hajlandó a reakciós olasz erők támogatására. A demokratikus népi arcvonal a pápa húsvét vasárnapján elhangzott szózatát az olasz belpolitikába való beavatkozásnak minősítette. Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtikára Bariban 150.000 főnyi tömeg előtt tartott beszédében felszólította a jobboldalt: nyilatkozzék, váljon hajlandó-e a demokratikus népi arcvonal győzelme esetén szépszerével átengedni a kormány hatalmát. Togliattit e kérdés feltevésére De Gasperi miniszerelnök legutóbbi nyilatkozata késztette, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy a kereszténydemokrata kormány a népi arcvonal győzelme esetén sem volna hajlandó lemondani Török segítség a sörös monarcha- fasisztáknak? a török külügyminiszter pénteken Athénbe utazik a brüsszeli katonai szövetség mintájára készülő törökgörög egyezmény aláírására. A tárgyalásokat Van Fleet tábornok, a görögországi amerikai misszió parancsnoka mozgatja a háttérből. A monarcho-fasiszta hadsereg képtelen megállni helyét Markosz tábornok csapataival szemben. Az Egyesült Államok közvéleményének állásfoglalása lehetetlenné teszi nagyobb számú amerikai csapatok küldésé, így török katonai egységeket kívánnak bedobni, hogy a monarcho-fasiszták nagy sárral beharangozott tavaszi offenzívája már ,a megin^11^*?,~13(*■ . Az amerikaiak és a görög fasiszták terveit azonban állandóan keresztülhúzza a demokratikus hadsereg előrenyomulása, amely a kormánycsapatokat Athén felé szorítja vissza. A görögországi angol-amerikai intervenció népszerűtlenségére jellemző, hogy az angliai kereskedelmi alkalmazottak 370.000 tagotSzámláló szakszervezete hatalmas szótöbbséggel követelte az angol csapatok és a különféle nemzetek katonai misszióinak kivonását Görögországból s aggályokat, hangoztatott a Marshall-tervvel kapcsolatban. Az amerikaiak állítólagos „újjáépítést“ szolgáló kölcsönpolitikájának lényegét mindennél világosabban leplezi le: az úgynevezett Mundt-indítvány, amelyet az amerikai képviselőház külügyi bizottsága támogat. Ez vétójogot biztosít az Egyesült Államok számára, a Marshall-terv országaiban minden olyan külkereskedelmi ügyletben, amely „közvetett módon“ a keleteurópai demokráciák újjáépítését szolgálhatja. Ez a feltétel korlátlan beavatkozási lehetőségeket biztosít Amerikának a Marshall-terv országaiban. A Szovjetunió ragaszkodik Palesztina kettéosztásához Az USA palesztinai politikája délkeleteurópai stratégiájának függvénye. A készülő görög-török szerződés ugyanis csupán előjátéka volna egy közös tömb alakításának, amelybe Olaszországot és az arab államokat is bevonnák. Mint a világon mindenütt, úgy Arábiában is az amerikai imperialisták a legreakciósabb elemek szöveségét keresik. Ezek a szempontok vezették Warren Austin amerikai delegátust, amidőn a Biztonsági Tanács keddi ülésén egy szót sem szólt Palesztina kettéosztásáról, hanem azonnali politikai és katonai fegyverszünet megkötését javasolta. Austin az elejétől végig rosszhiszemű amerikai politikára azzal tette fel a koronát, hogy bejelentette: a fegyverszünet megvalósulása esetén még az ideiglenes gondnokságra vonatkozó indítványát is visszavonja. Gromiko szovjet delegátus válaszában határozottan leszögezte, hogy szovjet kormány egyedül az önálló arab és zsidó állam mergvalósítását hajlandó támogat Felháborodás az egész világon az USA ellen Franco támogatása miatt A Szovjetunió nagyjelentőségű ajándéka: 48-as sassiókat kapunk vissza a Szovjetuniótól Április 4-én, Magyarország felszabadításának harmadik évfordulójára rendezett ünnepség keretében adja át Kuraszov vezérezredes, a Szovjet Hadsereg központi hadseregparancsnoka a magyar népnek azokat a zárzókat, melyeket a 18. és 19. század hadjárataiban az orosz haderők a magyar csapatoktól zsákmányoltak. Számszerűnt 203 zászló kerül haza köztük a napóleoni hadjáratok és az 1848-411-es szabadságharc során zsákmányolt zászlók is. A zászlókat, amelyek a magyar nemzet történelmi ereklyéi, külön repülőgép hozza és Kuraszov vezérezredes adja át a magyar nénitek. Szovjet és magyar részről több beszéd hangzik el az ünnepségen. Az ünnepségen résztvesznek a rendőrség díszszázadai is.A Szovjetunió baráti cselekedete folytán elsősorban visszakerülnek azok a J/8-as zászlók, amelyeket 20111-ben a Szovjetunió egyszer■ már nagylelkűen visszaadott a magyar népnek. Ezek a történelmi ereklyék Horthyék, majd Ssádasi banditái kezén a háborúban eltűntek és később ismét a Szovjet Hadsereg zsákmányába kerültek. A J18-as zászlókon kívül, mint a hivatalos közlemény mondja, más ereklyék is hazakerülnek régebbi történelmi korszakokból. A történelmi ereklyék átnyújtásának nagyon mély jelentősége van. Azt jelzi, hogy a Szovjetunió, amely rendkívüli gonddal ápolja népének történelmi hagyományait, ugyanilyen megbecsülést érez más népek hagyományai iránt is. Azt jelzi a zászlók átnyújtása,hogy a szabadságukat és függetlenségüket, a nemzeti önállóságukat szerető népek biztos barátra találnak a Szovjetunióban. Ezért nemcsak hazaérkező erők. Igéinket fogadjuk a legnagyobb örömmel, hanem azt a kezet is, amely ezeket a zászlókat felszabadulásunk évfordulóján, a szabadságért elesett szovjet hősök emléke előtt átnyújtja nekünk.