Szabad Nép, 1948. április (6. évfolyam, 75-100. szám)

1948-04-01 / 75. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD VI. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM -Rákosi mátyás elvtárs beszél április 4-én a sárospataki parasztnagygyűlésen CSÜTÖRTÖK, 1948 ÁPRILIS 1 . A gyűlést április 4-én, vasárnap délután 6.20 órakor a Rádió közvetíti. A pártszervezetek szervezzék meg a csoportos rádióhallgatást. (Megváltozott a rádióközvetítés időpontja: nem április 5-én 7 órakor, hanem vasárnap 6.20 órakor lesz a közvetítés) I Támadó blokk és béke­szövetség (G. M.) Kár volna tagadni: a nyugati blokk, amely hosszú vajú­­dás után két héttel ezelőtt szüle­tett, akkor, amikor Anglia­, Fran­ciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg Brüsszelben katonai szerződést írtak alá, torzszülött ugyan, de nem született falva. Él, mozog és fenyegetőzik. Az elmúlt 48 óra is két igen fontos hírt ho­zott tevékenységéről: Francót be­vonják a Marshall-tervbe, ez az egyik. Montgomery tibornagy Brüsszelbe utazik, hogy az ötha­talmi megállapodás katonai hatá­rozatairól tárgyaljon, ez a másik. Mi azt mondjuk, hogy ez a szer­ződés békeellenes, népellmes, népi demokrácia-ellenes, szovjet-ellenes, röviden: az amerikai támadó kül­politika egyik fegyvere. Igazunk van ebben? Csak meg kel nézni a szerződés határozatait. Nem is annyira az a lényeges bennük, hogy az öt hatalom katonai segít­séget ígér egymásnak — olyan fo­galmazással, amely szükség esetén legalább annyira alkalmazható a Szovjetunióra, mint Németország­ra. A hetedik pont a legfeltűnőbb. Ez a régi Szentszövetség példáját követve arra kötelezi a szerződő kormányokat, hogy népeik ellen rmdítsanak egymásnak fegyveres támogatást, „ha a helyzet úgy kö­veten.“ A szerződés bevezető sorai per­sze kötelességszerűen beszélnek egy-két szót Németországról is — de hogy ezt miként kell értékelni, azt elárulja a New­ York Herald Tribune vezércikke, amely így di­cséri a brüsszeli megállapodást: „A katonai szerződés megemlíti Németországot, mint esetleges tá­madót. De azoktól az előnyöktől, amelyeket a németek részvétele (a szerződésben) jelentene, nem lehet eltekinteni“. Persze, hogy nem: a brüsszeli egyezményt az ameri­kaiak kezdeményezték, a „Made in USA“ igazolványt maga Truman állította ki március 17-i beszédé­ben. Az egésznek lényege az, hogy amerikai katonai támaszpont le­gyen Európában. De mit ér egy ilyen támaszpont Nyugatnémetor­­szág katonái és hadianyaggyárai nélkül ? Világos tehát, hogy ez a blokk, amelyhez most a Marshall-terv közvetítésével Franco Spanyolor­szága is csatlakozik, nem Német­ország ellen irányul. De ha nem Németország, akkor ki ellen kell olyan hatalmas és hosszú időre szóló katonai szerződést kötni, amilyet a hitlerizmus legnyíltabb támadásainak idején sem tartottak szükségesnek az angol, amerikai és francia kormányok? Ki miatt adja fel Belgium és Hollandia azt a „semlegességet“, amelyet 1940- ben még a két ország független­ségénél és biztonságánál is többre tartott? Sokat válogatni nem le­het, olyan sok nagyhatalom nincs: ha nem Németországról, akkor a Szovjetunióról és a népi demokrá­ciákról van szó. Ha így van, ez egyben azt je­lenti, hogy a nyugati blokk alap­vetően különbözik a keleteurópai szövetségi szerződések hálózatától : ezek védekező jellegűek, amaz pe­dig támadó. Nincs hosszadalmas bizonyításra szükség: mindenki tudja, hogy Franciaországot, Lu­xemburgot vagy Belgiumot, Hol­landiát vagy az angol szigeteket szovjet támadás nem fenyegette és nem fenyegeti. Viszont katonai szerződéseket nem kötnek hiába Ha a brüsszeli megállapodás nem védekező jellegű, ak­kor támadó. Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy a Szovjetuniót és a népi demokrá­ciákat igenis fenyegette és újra fenyegetheti a német támadás ve­szélye. Sőt azzal, hogy az egyesí­tett Nyugat-Németországot cselek­vő résztvevőként bevonták a­­Mar­shall-tervbe, még növekedett is ez a veszély. Nem is beszélve arról, hogy Truman és Bevin nem­csak nyíltan támadják a Szovjet­unió és a népi demokráciák politi­kai rendszerét, hanem fegyveres beavatkozással harcolnak ellene Görögországban, a népi demo­kráciák déli határán és ugyanilyen fegyveres beavatkozást helyeznek kilátásba Olaszországban. A Szov­jetunió és a népi demokráciák te­hát csak a köteles óvatossággal járnak el, függetlenségüket védik, amikor ebben a helyzetben szövet­ségi szerződésekkel szentesítik amúgy is meglévő baráti kapcso­lataikat. Más kérdés az, hogy a nyugati blokk honsenéletű lesz-e. Azok a megállapodások, amelyeket a népi demokráciák kötöttek egymással és a Szovjetunióval, a teljes gaz­dasági és politikai egyenjogúság elvét valósítják meg, viszont a nyugati blokk országai gazdasá­gilag, politikailag és katonailag Amerika gyarmatává süllyednek. Amerikaiak fogják irányítani ez országok termelését, amerikai fegyverekkel szerelik fel a hadse­regüket. Ebből persze az is kö­vetkezik, hogy míg nálunk a kor­mányok kötötte szerződések a nép akaratát fejezik ki, Nyuga­ton a munkásosztály nagy része, de még a francia és angol bur­zsoázia nem jelentéktelen töre­déke is szemben áll az Amerika uralmát biztosító megállapodá­sokkal. Ehhez járulnak az ellen­tétek a szerződő felek között­­— mindenekfelett a német kérdés­ben, amelyben Franciaország szá­mára szinte lehetetlen elfogadni az angol-amerikai megoldást. És valamenyi szerződő félnek meg­vannak a maga súlyos vitái az USA-val, amely nagyon is kétes­értékű segítségek fejében most például Anglia és Franciaország délamerikai gyarmatbirodalmát akarja átvenni, de egyébként is hatalmasan megfizetteti azt a tá­mogatást, amelyet az angol és francia burzsoáziának nyújt. Mindezek a belső ellentétek per­sze nem erősítik a nyugati blok­kot. Az a szövetségi rendszer, ame­lyet a Szovjetunió és a népi demokráciák a bizalom és barát­ság jegyében építettek ki, amely senkit sem fenyeget, amely a kormányok és a népek egyforma akaratán nyugszik, amelynek mil­liónyi barátja és támogatója van a szövetséges országok határain túl is, alapvetően más, erősebb, mint az imperialisták blokkjai. Az amerikai képviselőház kétharmad szótöbbséggel megszavazta Franco Spanyolországának bekapcsolását a Marshall Je­vce. A javaslatot mind a külügyi bizottság, mind pedig a kép­­viselőház hihetetlen sebességgel egyetlen nap alatt hagyta jóvá. A határodat me­'nwitib­ans mú­lja arra enged következtetni, hogy már előzetes döntés volt az ügyben, mi­­­előtt a javaslat tulajdonképpen el­hangzott volna. A határozat megdöbbenést keltett Északame­­rikában és felháborodást az egész világon.I . A Telepress hírügynökség vélemé­nye szerint a Spanyolországgal kap­­csolatos döntés fordulópontnak bi­­zonyulhat az elnökválasztások szem­­pontjától. Az­ USA kormánya pénzt ad a gyűlölt spanyolországi fasiszta d­itatúrának, ami az amerikai vá­lasztók újabb tömegeit sodorja Wal­­lace táborába. Einstein tanár a vi­­­lághírű amerikai tudós és humanista is kijelentette már,,, hogy Wallace elnöksége mellett száll síkra. A spanyol fasizmus támogatásának élénk visszhangja támadt. Celler de­mokratapárti képviselő kijelentette, hogy a határozatnak katasztrofális hatása lesz az olasz választásokra. Helen Douglas , kaliforniai képviselő szerint Franco támogatása új fegy­vert ad a baloldal kezébe, amelyet Európa politikai csataterén jól ki­használhat. Párisi spanyol demokratikus körök első megjegyzése így hangzott: „A spanyol demokraták teherát egyes­, testák. Immár mindenki meggyőzöd.I­lletett róla, hogy a spanyol kérgén békés megoldása lehetetlenné vetít. A Franco-ellenes spaiyrorok tömegei a­ Kommunista Párt felé fognak for­dulni’” A washingtoni spanyol követségről kiszivárgott hír szerint Franco kormánya teljes mérték­ben támogatja az USA-nak a küszöbönálló olaszországi válasz­tással kapcsolatos intézkedéseit és készen áll két korosztály behívá­sára ,,elővigyázatossági rendszabály"­­ként, tekin­tettel az olaszországi hely­zetre. Az amerikai politika eme újabb lépését még a jobboldali francia lap­nok is úgyszólván pártkülönbség nél­kül igen tartózkodóan fogadják, míg angol részről bizonyos zavar érez­hető, mert Washngton kézzelfogha­tóan bibizonyitotta, hogy a kom­­muni­staellenes külpolitika útján nincs megállás s hogy az nyílegyenesen a fasizmus támogatásához vezet. Be­­vinnék é­s külpolít­kai támogatóinak komoly gondot okoz annak megma­­­gyarázása, hogy a Washington-Lon­­don-Madrid tengely és a demokrácia hogyan férnek össze. Is amerikai nagytőke köszönete a Vatikánnak Az USA spanyolországi politikája szoros összefüggésben van azzsl a félelemmel, amellyel az amerikai nagytőke az olasz választások kime­netele elé tekint. Truman elnök újabb „személyes megbízottat“ — Myron Taylort — küldött Európába, aki először Madridban fog tárgyalni Francóval, a spanyol külügyminisz­terrel és a pápai nunciussal. Taylor innen tovább utazik Ró­­mába s útjának célja: az Egyesült Államok római követségének, a ke­resztény demokrata párt és a Vati­kán választási tátikájának össz­­hangbahozása. A Telpress jelentése szerint úgy tudják, hogy Taylor elismerését fejezi ki az amerikai nagytőke nevében XII. Pius pápának az olasz vá­lasztásokba való beavatkozásáért De Gasperi, a Wall Street je­löltje oldalán. Taylor egyben részlet­­ez­ni fogja, hogy az USA flotta­ tüntetéseke­n és diplo­máciai támogatáson kívül milyen mértékben hajlandó a reakciós olasz erők támogatására. A demokratikus népi arcvonal a pápa húsvét vasárnapján elhang­zott szózatát az olasz belpoliti­kába való beavatkozásnak minő­sítette. Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főti­kára Bariban 150.000 főnyi tömeg előtt tartott beszédében felszólította a jobboldalt: nyilatkozzék, váljon haj­­landó-e a demokratikus népi arcvonal győzelme eset­én szépszerével áten­gedni a kormány hatalmát. Togliattit e kérdés­ feltevésére De Gasperi mi­­niszerelnök legutóbbi nyilatkozata késztette, amelyből azt a következte­­tést vonta le, hogy a keresztény­de­­mokrata kormány a népi arcvonal győzelme esetén sem volna hajlandó lemondani­ Török segítség a sörös monarcha- fasisztáknak? a török külügyminiszter pénteken Athénbe utazik a brüsszeli katonai szövetség mintájára készülő török­görög egyezmény aláírására. A tár­gyalásokat Van Fleet tábornok, a görögországi amerikai misszió pa­rancsnoka mozgatja a háttérből. A monarch­o-fasiszta hadsereg képtelen megállni helyét Mar­kosz tábornok csapataival szem­­ben. Az Egyesült Államok közvéleményé­­nek állásfogl­al­ása lehetetlenné teszi nagyobb sz­ámú amerikai csapatok küldésé­,­ így török katonai egysége­­ket kívánnak bedobni, hogy a monar­­cho-fasiszták nagy sárral beharango­zott tavaszi offenzívája már ,a megin­^11­^*?,~13(*■ . Az amerikaiak és a görög fasisz­ták terveit azonban állandóan ke­resztülhúzza a demokratikus hadse­reg előrenyomulása, amely a kor­­mánycsapatokat Athén felé szorítja vissza. A görögországi angol-amerikai in­tervenció népszerűtlenségére jel­lemző, hogy az angliai kereskedelmi alkalmazottak 370.000 tagot­­Számláló szakszervezete hatalmas szótöbbséggel köve­telte az angol csapatok és a kü­lönféle nemzetek katonai missziói­­nak kivonását Görögországból s aggályokat, hangoztatott a Mar­shall-tervvel kapcsolatban. Az amerikaiak állítólagos „újjá­építést“­ szolgáló kölcsönpolitikájának lényegét mindennél világosabban lep­lezi le: az úgynevezett Mundt-indít­vány, amelyet az amerikai képviselő­­ház külügyi bizottsága támogat. Ez vétójogot biztosít az Egyesült Álla­­mok számára, a Marshall-terv orszá­­gaiban minden olyan külkereske­delmi ügyletben, amely „közvetett módon“ a keleteurópai demokráciák újjáépítését szolgálhatja. Ez a fel­­tétel korlátlan beavatkozási lehetősé­geket biztosít Amerikának a Mar­­shall-ter­v országaiban. A Szovjet­unió ragasz­kodik Palesztina kettéosztásához Az USA palesztinai politikája dél­keleteurópai stratégiájának függvé­nye. A készülő görög-török szerződés ugyanis csupán előjátéka volna egy közös tömb alakításának, amelybe Olaszországot és az arab államokat is bevonnák. Mint a világon minde­nütt, úgy Arábiában is az amerikai imperialisták a legreakciósabb elemek szöve­ségét keresik. Ezek a szempontok vezették War­ren Austin amerikai delegátust, amidőn a Biztonsági Tanács keddi ülésén egy szót sem szólt Palesztina kettéosztásáról, hanem azonnali po­­litikai és katonai fegyverszünet meg­kötését javasolta. Austin az elejétől végig rosszhiszemű amerikai politi­kára azzal tette fel a koronát, hogy bejelentette: a fegyverszünet meg­valósulása esetén még az ideiglenes gondnokságra vonatkozó indítványát is visszavonja. Gromiko szovjet delegátus vála­­szában határozottan leszögezte, hog­­y szovjet kormány egyedül az önálló arab és zsidó állam mer­g­valósítását hajlandó támogat Felháborodás az egész világon az USA ellen Franco támogatása miatt A Szovjetunió nagyjelentőségű ajándéka: 48-as sassiókat kapunk vissza a Szovjetuniótól Április 4-én, Magyarország fel­szabadításának harmadik évfordu­lójára rendezett ünnepség kereté­ben adja át Kuraszov vezér­ezredes, a Szovjet Hadsereg köz­ponti hadseregparancsnoka a ma­gyar népnek azokat a zárz­ókat, melyeket a 18. és 19. század had­járataiban az orosz haderők a magyar csapatoktól zsákmányol­tak. Számszerűnt 203 zászló kerül haza köztük a napóleoni hadjára­tok és az 1848-411-es szabadság­­harc során zsákmányolt zászlók is. A zászlókat, amelyek a magyar nemzet történelmi ereklyéi, külön repülőgép hozza és Kuraszov ve­zérezredes adja át a magyar nén­itek. Szovjet és magyar részről több beszéd hangzik el az ünnep­ségen. Az ünnepségen résztvesz­­nek a rendőrség díszszázadai is.­­A­­ Szovjetunió baráti cselekedete folytán elsősorban visszakerülnek azok a J/8-as zászlók, amelyeket 20111-ben a Szovjetunió egyszer■ már nagylelkűen visszaadott a ma­gyar népnek. Ezek a történelmi ereklyék Horthyék, majd Ssádasi banditái kezén a háborúban eltűn­tek és később ismét a Szovjet Hadsereg zsákmányába kerültek. A J18-as zászlókon kívül, mint a hivatalos közlemény mondja, más ereklyék is hazakerülnek régebbi történelmi korszakokból. A törté­nelmi ereklyék átnyújtásának na­gyon mély jelentősége van. Azt jelzi, hogy a Szovjetunió, amely rendkívüli gonddal ápolja népének történelmi hagyományait, ugyan­ilyen megbecsülést érez más népek hagyományai iránt is. Azt jelzi a zászlók átnyújtása,hogy a szabad­­ságukat és függetlenségüket, a nemzeti önállóságukat szerető né­pek biztos barátra találnak a Szovjetunióban. Ezért nemcsak hazaérkező erők. Igéinket fogadjuk a legnagyobb örömmel, hanem azt a kezet is, amely ezeket a zászlókat felszaba­dulásunk évfordulóján, a szabad­ságért elesett szovjet hősök emléke előtt átnyújtja nekünk.

Next