Szabad Nép, 1949. április (7. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-17 / 89. szám
14 A tervnek ellenségei is vannak: a burzsoá maradványok, kizsákmányoló elemek. Legtöbbjükre már a hároméves terv súlyos csapást mért. Mit szólnak most, hogy az ötéves terv napvilágot látott? Hallós itt kulákok hangja! „A terv végére a traktorok száma 20 ezerre nő." Most is jó a régi, bevált fogás: a Szabad Nép munkatársa egy napra amerikai újságíróvá vedlik — így száll le a nagykátai állomáson. S néhány perc múlva már hírnök karikázik egyes tanyákra: „Amerikából jött... Czakóéknál várja magukat." A Czakó-korcsma alkalmas hely. Bizalomgerjesztő. Mert Czakóék is kulákok a javából: kocsmával, üzlettel, malommal, műhellyel, nagy földdel. S már fogat áll meg a korcsma előtt. A prémes bőrkabátos 46 holdas Német László érkezik, meg bundás felesége. Már , hírnök se kell, úgy jönnek májuktól, mind, akik igáért 5—6 napszámot szipolyoznak, traktorkölcsönért még többet,. akik a napszámosnak a kollektív felét fizetik, cselédjük meg az istállóban hál, beszolgáltatásnál az elvük: minél kevesebbet. Lassan indul a beszéd. Mustrálnak. „Amerika... — kezdi Czakóné. Sóhajt, legyint. (A legyintés Magyarországra vonatkozik.) „Az urak már mind kint vannak, kivéve, akiket ki nem végeztek.“ Bólintok, mint aki mindent tud. Csak „egy rongyos ruhába“ beöltözött kulák, Pető nevezetű kételkedik: „Biztos, hogy az úr nem valami kommunista újságíró?“ („Ja, ha így gondolják, akkor kár a szóért“ — mondom és cihelődöm. Hárman is karonragadnak, visszanyomnak a székre.) Koccintunk. Fogy a bor — nő a gyűlölködés lángja a szavakban. Horváth kulák: „Mert itt terror van. Nyakunkon ülnek a cséplésnél. Elvitték a Nagy Karcsit, mert nem jegyezte pontosan, a bicskei Báthory malmost, mert ráfogták, hogy feketézett. A szájától vonta el — én tudom”. Tardy Gábor, a 60 holdas: „Fojtogat- nak. Akkor lélekzünk,amikor esténként nálam magukat hallgatjuk. Németh: „Fojtogatnak. A képviselőjük, a Nyíri — idevalósi rongyos proliháza sincs. Nem művelt ember. Létezett ilyesmi azelőtt? Hát ez beszéli tele a fejüket, (gúnyosan), a Tervvel... Mióta idekeverődzött Szelére a gépállomáson egészen megbolondultak”. Tajdi: „Tessék csak kimenni a Keglevich gróf úr ezer holdjára, amit ezek a nyomorultak bitorolnak. Miféle népség... Talán ezeknek adjak olcsóért igát, vagy traktort? Egy fenét. Pető: (Előhúzza zsebéből az összehajtogatott ötéves terv egy példányát mutatja.) Így fojtogatnak! (Olvassa a sertésállomány fejlesztéséről, az iga uzsora megszűnéséről szóló részeket.) Tönkremegy ebbe az ország! A népség éhezik! Éhezik! Némethné: (Kiböki, amire mindenki várt.) Ugye lesz háború? Hárman is ölelgetnek, Horváth szólal meg: „Este nyolckor a Mézeséknél tartson nekünk erről beszédet". Koccintunk. Isznak a háborúra. A sorsjegy biztosabb „ötéves tervünk új nagy távlatosat nyit meg népünk minden dolgozó embere számára." Amikor a dolgozó népnek további elnyomorodás volt a távlata, amikor árverező dobja perdült az udvarokon és uzsorakölcsönért futott a kisember, a dologtalan bankáré volt a pénz. Micsoda hírhedt találkozója volt a sikereknek, valutásoknak, uzsorásoknak ez a Nádorutca 14. szám alatti Bartók Mihály Bankház. Még az inflációs időkben is. Az amerikai újságíróból lett nyíregyházi tőkés lesz — így állít be a bankházba. — Hitelt szeretnék. Van házam fedezetül. Nagyobbítani szeretnék az ötéves tervre. — Uram, ön talán Mucsáról jött. Már nem foglalkozunk ilyesmivel. Elég bajunk volt a rendőrséggel. De pláne ilyen halott ötlet... Ötéves terv ... (Most néhány pillanatig valósággal vetkőztet a szemével). Ön rendes embernek látszik. Még ha valami jó befektetés volna. (Most egy villanásra visszavarázsolódik a fosztogatótelep). Akkor esetleg tudnék egy jó címet. De így? Inkább vegyen sorsjegyet — az biztosabb. Igen, most ezzel foglalkozunk, sajnos... Baj a sok cipő „Bőriparunk termelése 65 százalékkal emelkedik." A Paulay Ede utcai Lavitz bőrnagykereskedőnél akkor is volt bőr, amikor másnál nem. Sőt , legtöbbször csak ilyenkor volt. „Benne voltak” a Vigodny Bőrgyár panamájában is. Amikor még negyedannyi volt a cipő s a jóminőségű bőr csak az 500 forintos luxuscipőhöz került, akkor volt ám itt csak az Eldorádó. Most? Lavitz úr körülmutat a raktáron: „Uram, nézze meg — már nem kurrens árut is kénytelen vagyok tartani. Az ötéves tervet már el se olvastam. Minek? A szabadverseny megszűnt. (Lemondóan legyint és Wolffner bőrmágnás, Vigodin fénykorára emlékezik, akikkel kéz kezet mos alapon dolgozott. A „szabadverseny” idején ő volt a győztes. A dollárkirálynő lakásai „öt év alatt állami eszközökből 65 ezer új lakást építünk” Tíz százalék a vevőtől, 10 százalék az eladótól — ezen gazdagodott meg dr. Bárdosné (Nádor u. 21.) a fényűző lakásban „dolgozó” lakásközvetítőnő. Az infláció idején dollárt, Napóleont gyűjtött a lakástalanok kiuzsorázásából. Le kell szurkolnom az obulusokat előre (100 forint) s csak akkor ad ki két lakáscímet. Két szobásak. 17 ezer forintért az enyém lehet akármelyik. — És mit fog csinálni Nagyságos Asszony, ha megépül a 65 ezer lakás? — Ugyan kérem. Nem magunkfajtának valók azok. Prolilakások. De különben is ... ötéves terv... addig sok víz lefolyik a Dunán ... Valóban: addig sok víz lefolyik a Dunán és a napfényes „prolilakások” nem a Bárdosné-féléknek épülnek. ★ Nekik — nem kell az ötéves terv. Félnek tőle és gyűlölik. De ez is a terv erősségét mutatja és azt, hogy a terv a dolgozókat emeli fel. tyürjj IttvAm írorsjíF) m. Bizonyára érdekes riport készülhetne arról, mi volt a terve (az öt-, vagy hároméves, esetleg a néhány hónapos, a titkos, vagy a végső terve) igen, mi volt a terve Darányinak, a GyOSz-nak, igazgatójának, Horthy Miklósnak , Márton Kálmán hatgyermekes suszterral és családjával. Ne mondjuk rá csak úgy hirtelen: „semmi, nem törődött velük, sorsára hagyta, fütyült rájuk”. Nem egészen így áll a helyzet. Ha az urak nem is fogalmazták meg nagyon gondosan, valami tervük azért csak volt. Márton suszterrel és a többi társával. A terv lényegében az volt, hogy Márton suszter — többi társával együtt — álljon be egyelőre valami főnökhöz dolgozni. A főnököknek, hogy élni és keresni tudjanak, kell az ember. Mártonná legyen tüdőbeteg — ha leírták volna papírra, ez lett volna tervükben. Szerezzenek valahol egy egyszobás kis odút, legyen néhány gyermekük, foglalkozzék az asszony mosással. Kínlódjon. Rokkanjon meg idő előtt. A Márton-gyerekek. Hm., nőjenek fel... nézzük csak... az utcán, men az utcán. Legyen belőlük... hm... majd lesz belőlük valami tróger. A*. Tróger. Emberre mindig volt szükség, mindig is lesz. Ha nincs rájuk majd szükség, hát legfeljebb.« Legfeljebb, igen, legfeljebb éhenhalnak, háborúba küldjük őket magunk helyett, legfeljebb eltüntetjük őket a föld színéről. Hogyan? Mi ne törődnénk Márton suszterrel és családjával? * Terv, a terv, a terv... Ugye valamelyest azért megváltozott a szó csengése? Márton suszter megúszta a legelső, a sötét, az ellenségeink készítette tervet és ma a többiről beszél, azokról a tervekről, amelyeket osztálya, saját maga készített. A három éves terv, ötéves terv. Ezeket a terveket már nem „szőtték”, nem „kiagyalták” — ezeket a terveket kiszámították, kidolgozták — a világ elé tárták. Márton a hároméveset tapasztaltból ismeri, az ötéveset a Szabad Népből. Rövid egy hónap múltán szavazni fog, hogy akarja-e, vagy nem. • Márton Kálmán bőripari munkás természetesen valódi, élő személy. Családja is valódi, valóban hattagú. A gyönge tüdő Mártonna mellében, az is természetesen a legvalódibb. Ott laknak az egykor Tripolisznak nevezett angyalföldi vidéken, a hároméves terv kerekében II.,ú n.tett mév házak egyikében — tízes épülettömb. 307-es lakás. — A terv... De hát engemet is a terv hozott fel Pestre — mondja Márton. — Háború után leszereltem, munka nélkül álltam, ott húzódtunk meg feleségemmel egy kis Sopron melletti faluban. Annyit olvastam és hallottam a hároméves tervről. Egy napon itt vagyok Pesten. Felmentem a Tervhivatalba. Egyszerre csak szembe találom magam egy volt kollegával, jóbaráttal. Sz. Sándornak hívják. — Te mit keresel itt? — Én itt dolgozom a Tervhivatalban. És te mit csinálsz? — Jöttem megnézni, hogyan is fest a hároméves terv . — Öregem ... nem nézni kell a tervet, hanem csinálni, teljesíteni. Nagy szükség van olyan szakemberekre, mint te vagy. Költözzetek fel Pestre. Lesz lakás. — Attól az időtől fogva a Wolffner-gyár alkalmazottja lettem, most pedig a Cipőipari Központé. Hogy mit csinálok ottan? Éppen, hogy én magam is a Terv egy részét csinálom! Hogyan? Megmondom. Kaptafa-modelező vagyok. Ilyen mesterség nem sok van az országban. Mi készítjük a típuscipő gyártásához a „tanulmányi kaptafákat.. Olyan ez, mint mikor a vegyész a laboratóriumban kísérletezik. Keressük a legjobb, legkényelmesebb, legolcsóbban előállítható cipőket. A hároméves terv ... hiszen előttem fekszik, mint egy nyitott könyv, az egész dolog... A cipőkön keresztül látom, hogyan haladunk előre, hogyan törjük a fejünket, minél többet, jobbat és olcsóbbat készítsünk a dolgozók, saját magunk számára. A lakás szoba, előszoba, konyha, éléskamra, fürdőfülke, villany, gáztesó és autogeszer — nos a lakás akkor került Mártonék bérletébe, amikor az újjáépítés megfelelően előrehaladt. „Benne volt a tervben” a lakás megépítése, ezt a tervet Mártonhoz hasonlók hajtották végre. Így is szűkös a lakás, nyolc embernek. Márton azt mondta: — Hiába kívánok magamnak nagyobbat kívánni! Kívánni, kérni nem elég! Előbb mindennek meg kell, hogy legyen az alapja. Kívánni! Tudni kéne, ismerni kellene mindenkinek a tervet. Remélem, mindenki ismeri? Nem mindegy, ismerjük-e és úgy dolgozunk, vagy csak amúgy, bele a vakvitágba. Építünk! Ezt kell megérteni. Ezt a házat már felépítettük, az emberek beleköltöztek. Ott van szemben az iskola, ezt Árpi és Kálmán fiamnak építjük tovább. A nehézipart, a könnyűipart azért, hogy Gyuri, Zsuzsi és Ági, ha felnő, munkát, helyet, — ruhát, tűzhelyet, lábast, biciklit kaphasson. A legnagyobbik fiam ma egy hete ment el a tiszti iskolára — látlátok, ott a hadsereg! Azt is tervbe vesszük ugye hogy minél erőrebbre fejlesztjük? Az védi meg a Házunk táját, az életünkét — azt, hogy ezután is mi magunk készítsük a saját tervünket, magunkért tovább dolgozzunk. Tardos Tibor SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 ÁPRILIS 1 1 faisítok székephtakolja... . Elzászban, Niedeck tájról szól sok-sok vén » Ez volt az óriások hatalmas székhelye. * » Ma felvidult a tájék, ledőlt a régi vár, ■» * S az óriás-világnak nyomát se látni már. (Chamisso.) * , « "Dent, a nagyteremben, szemben a bejárattal, ott áll a szék. * " Valaha élet és halál kérdését döntötték el itt, úri bitangok * 1 terpeszkedtek benne. Borsod megye történetéről beszélne ez a szék, ha . tudna. Valahogy így: _ * * — Kezdem mindjárt a legérdekesebbel, vitéz Borbély-Maczky * . Emillel, a huszárszázados földbirtokossal. 1922-ben vásároltatott meg ♦ engem, hála Gömbösnek, a másik vitéznek, aki főispánná neveztette ki. * * Emlékszem, marha nagy cirkusz volt, mikor beiktatták, Gömbösön kívül . * Bethlen István gróf is itt volt, aki hosszasan szorongatta első górém ♦ * szőrös kezét. Addig csak a pesti műbútorasztalos-műhely munkásait is- 2 * mertem, tőlük tanultam meg zengzetes nyelvezetemet, meglepett hát az -* a szívdöglesztő duma, amit ezek itt levágtak. Minden mondatuk ilyes- * * félével kezdődött: „Magyar szivem minden melegével”, vagy „a Minden- * , hajóban vetett mérhetetlen bizalommal”, vagy „mint hazámnak hű fia, * * a nemzeti egység odaadó katonája". Hallgattam a hantát, alig értettem. * Végre kiment a sok csellengő pofa, gazdám és Gömbös maradtak kettes- 7 - ben. Végre valami emberségeset is hallhattam: „A véndég — rhondta ♦ * Gömbös Bethlenre —, egyszer még kinyírjuk”. Egyelőre azonban tervük * s nem sikerült. Gömbös megbukott, gazdám utána. Unalmas pók telepe- -* dett rám. * — Úgy hívták, hogy ronyai Zsoldos Béla. Valahonnan Gömörből, * , vagy honnan az anyjából jött. Sok unalmas mandróval volt dolgom . * azóta is, de ilyent még nem pipáltam. Gondolja, el, szerkesztő úr, ebből * * úgy kellett harapófogóval kihúzni minden szót, úgy hallgatott, mint Z * dinnye a fűben. Nem mondom, dolgozott is. Bejött reggel, elment este. • * De hogy mit csinált, az ördög tudja, mert a megyében főispánságának * . egész ideje alatt semmi az égvilágon nem történt. Amolyan számkukac ♦ * volt, statisztikus, vagy mi az ördög. Nem hiszem, hogy a hét év alatt * * egyetlen ügy is elintéződött volna. * * — De kezdődött a zűr, Gömbös és haverját kapaszkodtak nagyon* fölfelé. Belebukott a dologba a gügye Zsoldos, főispán lett megint a * * Borbély-Maczky vitéz. Ott se hagyott 14 hosszú évig. Két éve volt a * * gazdám és bukott a Bethlen, a Károlyi Gyula és Gömbös lett a minisz * * terelnök. Marha nagy fiú lett az én főispánom. Hát erről az időről * * aztán mesélhetnék, csak győzze hallgatni. -, _ — A miskolci közszáj azt állítja Borbély-Maczkyról, hogy nemesi * * címerén egy ember áll zöld mezőben és állandóan hazudik. Ilyen pofát * * nem hogy én nem láttam még, de nincs annak párja talán a világon * . sem. Bejöhetett ahhoz boldog-boldogtalan, kérhetett is tőle, olyat senki * * ki nem találhatott, aminek az elintézését az én gazdám meg ne ígérte - volna. Egyben az összes ígéretei megegyeztek: nem tartott be semmit * * belőlük. Legfeljebb, ha valamelyik miskolci kereskedő megkérte, hogy * * adjon egy fényképet magáról, legyen mivel a kirakatát díszíteni, akkor — Z felöltözött díszmagyarba, hívta a házifényképészét és másnap már ott * * díszelgett a kirakatban a kért kép. Bőkezű legfeljebb önmagával szem- Z - ben volt. Koldusszegényen kezdte, dúsgazdagon fejezte be. Nálunk Pes- - ten ezt úgy nevezik, hogy szajré. * * — Mert azért eljött a vég is. Vagy három választáson láttam, Z Z hogyan mozgósít minden tisztviselőt, papot, csendőrt az ellenzéki jelöl- * * sekkel szemben kivezényelte a bányászok, parasztok ellen az egész mis- Z * kolci helyőrséget is. Szórta az ezreseket, öntötte a piát, így jöttek be - . a kormánypártiak Borsodban. De következett a háború. Borbély-Maczky * * adta le a nagy szpicseket az oroszok ellen, zavarta ki még a bénát is Z a frontra. Kiszolgálta Telekyt, Bárdossyt, Kállayt, Sztójait, Lakatost, aki* csak jött. Bányászokból, munkásokból alakított büntetőszázadok ásták * * a tankcsapdát, mintha akadt volna olyan szovjet tank, amelyik egyáltal - . Ön észreveszi, hogy gödör áll az útjában. Főnököm alig győzte aláírni * a sok parancsot. De itt még nem tartunk. Tőrtek nyilasok. Kivágták a Borbély-Maczkyt, mint a húszon- * * _ _ egyet és beültettek a helyébe egy dr. Király Béla testvér nevű Z* * öszlövér alakot, akinek minden második szava az volt, hogy „felkoncol- ■* * tátik”, vagy legalábbis, hogy „lefogatik”. De úgy látszik, nem voltak * * megelégedve vele. Négy hét múlva kidobatott és dr. Püskösdi Mihály Z * ügyvéd testvér neveztetett ki a helyére. Az koncolt, internált, mozgó- ~ * sítolt. Egy szép napon, mikor már nagyon dörgött az ágyú Miskolc Z * alatt, várom-várom, de hiába várom. Nem fájt a fejem érte, annyit • * izgett-mozgott ez a pali, hogy többet koptatott belőlem, mint a többiek * * együttvéve. Elmúlik egy nap, két nap, nem ül rám senki. Hát egyszer- csak látom, hogy nyílik rám az ajtó, bejön rajta egy szovjet kapitány. * - Huszonháromesztendős szék voltam már akkor, megértem egyet és mást, * * tudtam hát, hogy új világ kezdődik körülöttem. . . így is lett. Előbb a Tóth Béla, aztán az Oszip István lettek * * a gazdáim. Ezek aztán, mintha más bolygóról jöttek volna, mint a ré- • giek. Mindig csak azon törték a fejüket, hogyan építhetnének, javíthatná * * nak. Megtanultam azt a szót is, amit a régiektől sosem hallottam: * „Szabadság”. Igaz, majd elfelejtettem elmondni, a régiek említéséről * jut eszembe. A Borbély-Maczkyt saját párthívei elhurcolták, nehogy val- -* tani tudjon rájuk és valahol a Népkertben kicsinálták. Kutya se ment el * * a temetésére. Z * TUT őst Fekete Mihály diósgyőri vasesztergályos a gazdám. Meg- * t tudtam róla, hogy hosszú évek óta harcolt a Borbély-Maczky, Z meg a nyitások ellen, ö bizony nem sokat aktázik, nem is csinál rek- -*lámot magának. Mióta ö van itt, gyakran vagyok egyedül. Fekete Mihály * - kijár a megyébe, ellenőrzi, folyik-e a munka, az építés. Utak, hidak * * épülnek, villany ég már sok faluban. Minden gondolatával azon van, * hogy a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak, az értelmiségieknek jobb * * életük legyen. A régiek emberre vadásztak. Fekete, ha vadászik, bundás * * bogarat irt. Úgy belejött a dologba, hogy ha új főispánt neveznek ki, * . idejött hozzá tanulni. „ Huszonhét esztendős vagyok kérem, és így meglett koromra ta * * nultam meg, mire való az a főispán. (m. g.) 2 Jövő héten osztják ki a tanulmányi segélyeket Ünnepélyes keretek között osztják ii az MDP által kezdeményezett 15.000 tanulmányi segélyt az általános iskolák VII. és VIII. osztályos tanulói számára. Nagyudapesten" 22-én, vidéken 25-én és 26-án adják át a segélyeket a munkásság, a dolgozó parasztság és az értelmiség arra érdemes gyermekeinek. l?9 A MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG április 18-i gyorsasági moziversenyének teljes másoát közli a SZABADSÁGHARCOS ÁRA 1 FORINT — KAPHATÓ A HELYSZÍNEN