Szabad Nép, 1949. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-17 / 89. szám

14 A tervnek ellenségei is vannak: a burzsoá maradványok, kizsákmányoló elemek. Legtöbbjükre már a három­éves terv súlyos csapást mért. Mit szólnak most, hogy az ötéves terv napvilágot látott? Hallós itt kulákok hangja! „A terv végére a traktorok száma 20 ezerre nő." Most is jó a régi, bevált fogás: a Szabad Nép munkatársa egy­ napra amerikai újságíróvá vedlik — így száll le a nagykátai állomáson. S né­hány perc múlva már hírnök kariká­­zik egyes tanyákra: „Amerikából jött... Czakóéknál várja magukat." A Czakó-korcsma alkalmas hely. Bizalomgerjesztő. Mert Czakóék is kulákok a javából: kocsmával, üzlet­tel, malommal, műhellyel, nagy föld­del. S már fogat áll meg a korcsma előtt. A prémes bőrkabátos 46 hol­das Német László érkezik, meg bun­­dás felesége. Már , hírnök se kell­­, úgy jönnek má­juktól, mind, akik igáért 5—6 nap­számot szipolyoz­­nak, traktorköl­­csönért még töb­bet,. akik a nap­számosnak a kollektív felét fizetik, cselédjük meg az istállóban hál, be­szolgáltatásnál az elvük: minél ke­vesebbet. Lassan indul a beszéd. Mustrálnak. „Amerika... — kezdi Czakóné. Só­hajt, legyint. (A legyintés Magyar­­országra vonatkozik.) „Az urak már mind kint vannak, kivéve, akiket ki nem végeztek.“ Bólintok, mint aki mindent tud. Csak „egy rongyos ruhába“ beöltö­zött kulák, Pető nevezetű kételkedik: „Biztos, hogy az úr nem valami kom­munista újságíró?“ („Ja, ha így gondolják, akkor kár a szóért“ — mondom és cihelődöm. Hárman is karonragadnak, visszanyomnak a székre.) Koccintunk. Fogy a bor — nő a gyűlölködés lángja a szavakban. Horváth kulák: „Mert itt terror van. Nyakunkon ülnek a cséplésnél. Elvitték a Nagy Karcsit, mert nem jegyezte pon­tosan, a bicskei Báthory malmost, mert ráfogták, hogy feketézett. A szájától vonta el — én tudom”. Tardy Gábor, a 60 holdas: „Fojtogat-­ nak. Akkor lélekzünk,­­amikor estén­ként nálam magukat hallgatjuk. Németh: „Fojtogatnak. A képviselő­jük, a Nyíri — idevalósi rongyos proli­­háza sincs. Nem művelt ember. Léte­zett ilyesmi azelőtt? Hát ez beszéli tele a fejüket, (gúnyosan), a Tervvel... Mióta idekeverődzött Szelére a gépállo­máson egészen megbolondultak”. Tajdi: „Tessék csak kimenni a Keg­­levich gróf úr ezer holdjára, amit ezek a nyomorultak bitorolnak. Miféle nép­ség... Talán ezeknek adjak olcsóért igát, vagy traktort? Egy fenét. Pető: (Előhúzza zsebéből az össze­hajtogatott ötéves terv egy példányát mutatja.) Így fojtogatnak! (Olvassa a sertésállomány fejlesztéséről, az iga uzsora megszűnéséről szóló részeket.) Tönkremegy ebbe az ország! A népség éhezik! É­he­zik! Némethné: (Kiböki, amire mindenki várt.) Ugy­e lesz háború? Hárman is ölelgetnek, Horváth szó­lal meg: „Este nyolckor a Mézeséknél tartson nekünk erről beszédet". Koccin­tunk. Isznak a háborúra.­­ A sorsjegy biztosabb „ötéves tervünk új nagy távlatosat nyit meg népünk minden dolgozó embere számára." Amikor a dolgozó népnek további elnyomorodás volt a távlata, amikor árverező dobja perdült az udvarokon és uzsorakölcsönért futott a kisem­ber,­­ a dologtalan bankáré volt a pénz. Micsoda hírhedt találkozója volt a sikereknek, valutá­soknak, uzsorások­nak ez a Nádor­­utca 14. szám alatti Bartók Mihály Bankház. Még az inflációs időkben is. Az amerikai újság­íróból lett nyíregy­házi tőkés lesz — így állít be a bankházba. — Hitelt szeretnék. Van házam fe­dezetül. Nagyobbítani szeretnék az öt­éves tervre. — Uram, ön talán Mucsáról jött. Már nem foglalkozunk ilyesmivel. Elég bajunk volt a rendőrséggel. De pláne ilyen halott ötlet... Ötéves terv ... (Most néhány pillanatig valósággal vetkőztet a szemével). Ön rendes em­bernek látszik. Még ha valami jó be­fektetés volna. (Most egy villanásra visszavarázsolódik a fosztogatótelep). Akkor esetleg tudnék egy jó címet. De így? Inkább vegyen sorsjegyet — az biztosabb. Igen, most ezzel foglalko­zunk, sajnos... Baj a sok cipő „Bőriparunk termelése 65 százalékkal emelkedik." A Paulay Ede­ utcai Lavitz bőrnagy­­kereskedőnél akkor is volt bőr, amikor másnál nem. Sőt , legtöbbször csak ilyenkor volt. „Benne voltak” a Vi­­godny Bőrgyár panamájában is. Ami­kor még negyedannyi volt a cipő s a jóminőségű­ bőr csak az 500 forin­tos luxuscipőhöz került, akkor volt ám itt csak az El­­dorádó. Most? La­vitz úr körülmutat a raktáron: „Uram, nézze meg — már nem kurrens árut is kénytelen vagyok tartani. Az ötéves tervet már el se olvastam. Minek? A szabadverseny megszűnt. (Lemondóan legyint és Wolffner bőrmágnás, Vigodin fénykorára emlé­kezik, akikkel kéz­ kezet mos alapon dolgozott. A „szabadverseny” idején ő volt a győztes. A dollárkirálynő lakásai „öt év alatt állami eszközökből 65 ezer új lakást építünk” Tíz százalék a vevőtől, 10 százalék az eladótól — ezen gazdagodott meg dr. Bárdosné (Nádor­ u. 21.) a fényűző lakásban „dolgozó” lakásközvetítőnő. Az infláció idején dollárt, Napóleont gyűjtött a lakásta­­lanok kiuzsorázásá­­ból. Le kell szurkol­nom az obulusokat előre (100 forint) s csak akkor ad ki két lakáscímet. Két szobásak. 17 ezer forintért az enyém lehet akármelyik. — És mit fog csinálni Nagyságos Asszony, ha megépül a 65 ezer lakás? — Ugyan kérem. Nem magunkfaj­tának valók azok. Prolilakások. De kü­lönben is ... ötéves terv... addig sok víz lefolyik a Dunán ... Valóban: addig sok víz lefolyik a Dunán és a napfényes „prolilakások” nem a Bárdosné-féléknek épülnek. ★ Nekik — nem kell az ötéves terv. Félnek tőle és gyűlölik. De ez is a terv erősségét mutatja és azt, hogy a terv a dolgozókat emeli fel. tyürjj IttvAm írorsjíF) ­m. Bizonyára érdekes riport készülhetne arról, mi volt a terve (az öt-, vagy három­éves, esetleg a néhány hó­­napos, a titkos, vagy a végső terve) igen, mi volt a terve Darányinak, a GyOSz-nak, igazgatójának, Horthy Miklósnak , Már­ton Kálmán hatgyermekes suszterral és családjával. Ne mondjuk rá csak úgy hirtelen: „semmi, nem tö­rődött velük, sorsára hagy­ta, fütyült rájuk”. Nem egészen így áll a helyzet. Ha az urak nem is fogal­mazták meg nagyon gon­dosan, valami tervük azért csak volt. Márton suszter­rel és a többi társával. A terv lényegében az volt, hogy Márton suszter — többi társával együtt — áll­jon be egyelőre valami főnökhöz dolgozni. A fő­nököknek, hogy élni és ke­resni tudjanak, kell az em­ber. Mártonná legyen tüdőbe­teg — ha leírták volna pa­pírra, ez lett volna tervük­ben. Szerezzenek valahol egy egyszobás kis odút, le­gyen néhány gyermekük, foglalkozzék az asszony mosással. Kínlódjon. Rok­kan­jon meg idő előtt. A Márton-gyerekek. Hm., nőjenek fel... nézzük csak... az utcán, men az utcán. Le­gyen belőlük... hm... majd lesz belőlük valami tróger. A*. Tróger. Emberre mindig­­ volt szükség, mindig is lesz. Ha nincs rájuk majd szükség, hát legfeljebb.« Legfeljebb, igen, legfeljebb éhenhalnak, háborúba küld­jük őket magunk helyett, legfeljebb eltüntet­jük őket a föld színéről. Hogyan? Mi ne törődnénk Márton suszterrel és családjával? * Terv, a terv, a terv... Ugye valamelyest azért megváltozott a szó csengé­se? Márton suszter meg­úszta a legelső, a sötét, az ellenségeink készítette ter­vet és ma a többiről be­szél, azokról a tervekről, amelyeket osztálya, saját maga készített. A három éves terv, ötéves terv. Eze­ket a terveket már nem „szőtték”, nem „kiagyalták” — ezeket a terveket kiszá­mították, kidolgozták — a világ elé tárták. Márton a hároméveset tapasztaltból ismeri, az ötéveset a Sza­bad Népből. Rövid egy hó­nap múltán szavazni fog, hogy akarja-e, vagy nem. • Márton Kálmán bőripari munkás természetesen va­lódi, élő személy. Családja is valódi, valóban hattagú. A gyönge tüdő Mártonna mellében, az is természete­sen a legvalódibb. Ott lak­nak az egykor Tripolisznak nevezett angyalföldi vidé­ken, a hároméves terv ke­rekében II.,ú n.tett mév há­zak egyikében — tízes épü­lettömb. 307-es lakás. — A terv... De hát en­­gemet is a terv hozott fel Pestre — mondja Márton. — Háború után leszereltem, munka nélkü­l álltam, ott hú­zódtunk meg feleségemmel egy kis Sopron melletti fa­luban. Annyit olvastam és hallottam a hároméves terv­ről. Egy napon itt vagyok Pesten. Felmentem a Terv­hivatalba. Egyszerre csak szembe találom magam egy volt kollegával, jóbaráttal. Sz. Sándornak hívják. — Te mit keresel itt? — Én itt dolgozom a Tervhivatalban. És te mit csinálsz? — Jöttem megnézni, ho­gyan is fest a hároméves terv . — Öregem ... nem nézni kell a tervet, hanem csi­nálni, teljesíteni. Nagy szük­ség van olyan szakembe­rekre, mint te vagy. Köl­tözzetek fel Pestre. Lesz lakás. — Attól az időtől fogva a Wolffner-gyár alkalma­zott­ja lettem, most pedig a Cipőipari Központé. Hogy mit csinálok ottan? Éppen, hogy én magam is a Terv egy részét csinálom! Ho­gyan? Megmondom. Kapta­­fa-modelező vagyok. Ilyen mesterség nem sok van az országban. Mi készítjük a típuscipő gyártásához a „tanulmányi kaptafákat.. Olyan ez, mint mikor a ve­gyész a laboratóriumban kí­sérletezik. Keressük a leg­jobb, legkényelmesebb, leg­olcsóbban előállítható cipő­ket. A hároméves terv ... hiszen előttem fekszik, mint egy nyitott könyv, az egész dolog... A cipőkön keresztül látom, hogyan ha­ladunk előre, hogyan törjük a fejünket, minél többet, jobbat és olcsóbbat készít­sünk a dolgozók, saját ma­gunk számára. A lakás­­ szoba, elő­szoba, konyha, éléskamra, fürdőfülke, villany, gáztesó és autogeszer — nos a la­kás akkor került Mártonék bérletébe, amikor az újjá­építés megfelelően előre­haladt. „Benne volt a terv­ben” a lakás megépítése, ezt a tervet Mártonhoz ha­sonlók hajtották végre. Így is szűkös a lakás, nyolc embernek. Márton azt mondta: — Hiába kívánok ma­gamnak nagyobbat kíván­ni! Kívánni, kérni nem elég! Előbb mindennek meg kell, hogy legyen az alapja. Kí­vánni! Tudni kéne, ismerni kellene mindenkinek a ter­vet. Remélem, mindenki is­meri? Nem mindegy, ismer­­jük-e és úgy dolgozunk, vagy csak amúgy, bele a vakvitágba. Építünk! Ezt kell megérteni. Ezt a házat már felépítettük, az embe­rek beleköltöztek. Ott van szemben az iskola, ezt Árpi és Kálmán fiamnak építjük tovább. A nehézipart, a könnyűipart azért, hogy Gyuri, Zsuzsi és Ági, ha felnő, munkát, helyet, — ruhát, tűzhelyet, lábast, bi­ciklit kaphasson. A legna­­gyobbik fiam ma egy hete ment el a tiszti iskolára — látlátok, ott a hadsereg! Azt is tervbe vesszü­k ugy­e hogy minél erő­rebbre fej­­lesztjük? Az védi meg a Házunk táját, az életünkét — azt, hogy ezután is mi magunk készítsük a sa­ját tervünket, magunkért to­vább dolgozzunk. Tar­dos Tibor SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 ÁPRILIS 1­ 1 faisítok székephtakolja... . Elzászban, Niedeck tájról szól sok-sok vén » Ez volt az óriások hatalmas székhelye. * » Ma felvidult a tájék, ledőlt a régi vár, ■» * S az óriás-világnak nyomát se látni már. (Chamisso.) * , «­­ "Dent, a nagyteremben, szemben a bejárattal, ott áll a szék. * " Valaha élet és halál kérdését döntötték el itt, úri bitangok * 1 terpeszkedtek benne. Borsod megye történetéről beszélne ez a szék, ha .­­ tudna. Valahogy így: _ * * — Kezdem mindjárt a legérdekesebbel, vitéz Borbély-Maczky * . Emillel, a huszárszázados földbirtokossal.­­ 1922-ben vásároltatott meg ♦­­ engem, hála Gömbösnek, a másik vitéznek, aki főispánná neveztette ki. * * Emlékszem, marha nagy cirkusz volt, mikor beiktatták, Gömbösön kívül . * Bethlen István gróf is itt volt, aki hosszasan szorongatta első górém ♦ * szőrös kezét. Addig csak a pesti műbútorasztalos-műhely munkásait is- 2 * mertem, tőlük tanultam meg zengzetes nyelvezetemet, meglepett hát az -* a szívdöglesztő duma, amit ezek itt levágtak. Minden mondatuk ilyes- * * félével kezdődött: „Magyar szivem minden melegével”, vagy „a Minden- * , hajóban vetett mérhetetlen bizalommal”, vagy „mint hazámnak hű fia, * * a nemzeti egység odaadó katonája". Hallgattam a­ hantát, alig értettem. *­­ Végre kiment a sok csellengő pofa, gazdám és Gömbös maradtak kettes- 7 - ben. Végre valami emberségeset is hallhattam: „A vén­dég — rhondta ♦ * Gömbös Bethlenre —, egyszer még kinyírjuk”. Egyelőre azonban tervük * s nem sikerült. Gömbös megbukott, gazdám utána. Unalmas pók telepe- -* dett rám. * — Úgy hívták, hogy ronyai Zsoldos Béla. Valahonnan Gömörből, * , vagy honnan az anyjából jött. Sok unalmas mandróval volt dolgom . * azóta is, de ilyent még nem pipáltam. Gondolja, el, szerkesztő úr, ebből * * úgy kellett harapófogóval kihúzni minden szót, úgy hallgatott, mint Z * dinnye a fűben. Nem mondom, dolgozott is. Bejött reggel, elment este. • * De hogy mit csinált, az ördög tudja, mert a megyében főispánságának * . egész ideje alatt semmi az égvilágon nem történt. Amolyan számkukac ♦ * volt, statisztikus, vagy mi az ördög. Nem hiszem, hogy a hét év alatt * * egyetlen ügy is elintéződött volna. * * — De kezdődött a zűr, Gömbös és haverját kapaszkodtak nagyon­­* fölfelé. Belebukott a dologba a gügye Zsoldos, főispán lett megint a * * Borbély-Maczky vitéz. Ott se hagyott 14 hosszú évig. Két éve volt a * * gazdám és bukott a Bethlen, a Károlyi Gyula és Gömbös lett a minisz­ * * terelnök. Marha nagy fiú lett az én főispánom. Hát erről az időről * * aztán mesélhetnék, csak győzze hallgatni. -, _ — A miskolci közszáj azt állítja Borbély-Maczkyról, hogy nemesi * * címerén egy ember áll zöld mezőben és állandóan hazudik. Ilyen pofát * * nem hogy én nem láttam még, de nincs annak párja talán a világon * . sem. Bejöhetett ahhoz boldog-boldogtalan, kérhetett is tőle, olyat senki * * ki nem találhatott, aminek az elintézését az én gazdám meg ne ígérte -­­ volna. Egyben az összes ígéretei megegyeztek: nem tartott be semmit * * belőlük. Legfeljebb, ha valamelyik miskolci kereskedő megkérte, hogy * * adjon egy fényképet magáról, legyen mivel a kirakatát díszíteni, akkor — Z felöltözött díszmagyarba, hívta a házifényképészét és másnap már ott * * díszelgett a kirakatban a kért kép. Bőkezű legfeljebb önmagával szem- Z - ben volt. Koldusszegényen kezdte, dúsgazdagon fejezte be. Nálunk Pes- -­­ ten ezt úgy nevezik, hogy szajré. * * — Mert azért eljött a vég is. Vagy három választáson láttam, Z Z hogyan mozgósít minden tisztviselőt, papot, csendőrt az ellenzéki jelöl- * * sekkel szemben kivezényelte a bányászok, parasztok ellen az egész mis- Z * kolci helyőrséget is. Szórta az ezreseket, öntötte a piát, így jöttek be - . a kormánypártiak Borsodban. De következett a háború. Borbély-Maczky * * adta le a nagy szpicseket az oroszok ellen, zavarta ki még a bénát is Z­­ a frontra. Kiszolgálta Telekyt, Bárdossyt, Kállayt, Sztójait, Lakatost, aki­­* csak jött. Bányászokból, munkásokból alakított büntetőszázadok ásták * * a tankcsapdát, mintha akadt volna olyan szovjet tank, amelyik egyáltal - . Ön észreveszi, hogy gödör áll az útjában. Főnököm alig győzte aláírni * a sok parancsot. De itt még nem tartunk.­­ Tőrtek nyilasok. Kivágták a Borbély-Maczkyt, mint a húszon- * * _ _ egyet és beültettek a helyébe egy dr. Király Béla testvér nevű Z* * öszlövér alakot, akinek minden második szava az volt, hogy „felkoncol- ■* * tátik”, vagy legalábbis, hogy „lefogatik”. De úgy látszik, nem voltak * * megelégedve vele. Négy hét múlva kidobatott és dr. Püskösdi Mihály Z * ügyvéd testvér neveztetett ki a helyére. Az koncolt, internált, mozgó- ~ * sítolt. Egy szép napon, mikor már nagyon dörgött az ágyú Miskolc Z * alatt, várom-várom, de hiába várom. Nem fájt a fejem érte, annyit • * izgett-mozgott ez a pali, hogy többet koptatott belőlem, mint a többiek * * együttvéve. Elmúlik egy nap, két nap, nem ül rám senki. Hát egyszer-­­ csak látom, hogy nyílik rám az ajtó, bejön rajta egy szovjet kapitány. * - Huszonháromesztendős szék voltam már akkor, megértem egyet és mást, * * tudtam hát, hogy új világ kezdődik körülöttem. . . így is lett. Előbb a Tóth Béla, aztán az Oszip István lettek * * a gazdáim. Ezek aztán, mintha más bolygóról jöttek volna, mint a ré- •­­ giek. Mindig csak azon törték a fejüket, hogyan építhetnének, javíthatná­ * * nak. Megtanultam azt a szót is, amit a régiektől sosem hallottam: * „Szabadság”. Igaz, majd elfelejtettem elmondni, a régiek említéséről *­­ jut eszembe. A Borbély-Maczkyt saját párthívei elhurcolták, nehogy val- -* tani tudjon rájuk és valahol a Népkertben kicsinálták. Kutya se ment el * * a temetésére. Z * TUT őst Fekete Mihály diósgyőri vasesztergályos a gazdám. Meg- * t tudtam róla, hogy hosszú évek óta harcolt a Borbély-Maczky, Z­­ meg a nyitások ellen, ö bizony nem sokat aktázik, nem is csinál rek- -*­lámot magának. Mióta ö van itt, gyakran vagyok egyedül. Fekete Mihály * - kijár a megyébe, ellenőrzi, folyik-e a munka, az építés. Utak, hidak * * épülnek, villany ég már sok faluban. Minden gondolatával azon van, *­­ hogy a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak, az értelmiségieknek jobb * * életük legyen. A régiek emberre vadásztak. Fekete, ha vadászik, bundás­ * * bogarat irt. Úgy belejött a dologba, hogy ha új főispánt neveznek ki, * . idejött hozzá tanulni. „ Huszonhét esztendős vagyok kérem, és így meglett koromra ta­ * * nultam meg, mire való az a főispán. (m­. g.) 2 Jövő héten osztják ki a tanulmányi segélyeket Ünnepélyes keretek között osztják ii az MDP által kezdeményezett 15.000 tanulmányi segélyt az általá­nos iskolák VII. és VIII. osztályos ta­nulói számára. Nagy­­udapesten" 22-én, vidéken 25-én és 26-án adják át a segé­lyeket a munkásság, a dolgozó paraszt­ság és az értelmiség arra érdemes gyermekeinek. l?9 A MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG április 18-i gyorsasági mo­ziversenyének teljes máso­át közli a SZABADSÁGHARCOS ÁRA 1 FORINT — KAPHATÓ A HELYSZÍNEN

Next