Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJA!EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MA IKFZl'ipnXEK A KÖMIXAPOS 3Iegérhcatftt 3Insakváhn a magyar parasatküldöttség OLCSÓ VIKEXDnÉniETER P­ÁRTUNK VEZETI AZ EGÉSZ DOLGOZ NÉPET Rákosi elvtárs beszéde a Központi Vezetőség ülésén Kedd reggel ült össze a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­sége. Háromnegyed kilenckor lépett a terembe Rákosi Mátyás elvtárs, akit a Központi Vezetőség tagjai, az osztályvezetők és a megyei tit­károk lelkes tapssal üdvözöltek. Az ünneplés elülte után az ülésen elnöklő Szakosíts Árpád elv­­társ két napirendi pontot javasolt: 1. A választások értéke­lése és a politikai hely­zet. Előadó Rákosi Má­tyás elv­tár­s. 2. A tagfel­vétel szabályozása. Elő­adó Kovács István elv­társ. Rákosi Mátyás elvtárs a Köz­ponti Vezetőség tagjainak meg­megújuló tapsától kísérve beszédé­ben többek között a következőket mondotta: — Kedves Elvtársak! — Beszámolóm a május 15-i vá­lasztási győzelemmel és a vele kap­csolatos problémákkal foglalkozik. A választásról azt mondotta a párisi rá­dió, hogy temetési menetben vonult fel a lakosság az urnákhoz és lénye­gében hasonlóképen írt róla a reakciós kapitalista sajtó. Ebben az esetben nyugodtan elmondhatjuk: a kutya ugat, a karaván halad. A májusi választás a magyar demokrácia és benne Pár­tunk egyik legfényesebb győzelme volt, amelyet felszabadulásunk óta vívtunk. — Győzelmünk külpolitikai össze­tevői közt első helyen kell megemlítenem a Szovjetuniót, amelynek hatalmas eredményei a háború utáni gazda­sági újjáépítésben csak­úgy, mint következetes békepolitikája, nagy­mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar dolgozó tömegek a Népfront és Pártunk felé fordultak. Minél jobban elmélyülnek a magyar demokrácia gyökerei, annál inkább tudatosodik a széles tömegekben az összefüggés a Szovjetunió sikerei és a mi eredményeink között. A Szov­jetunió minden sikere egyszersmind a mienk is és ez megmutatkozott most a választások alkalmával.­­ A kínai kommunisták felszaba­dító harcának nagyszerű eredményei, amelyek éppen a választást megelőző hetekben bontakoztak ki s amelyek­ből az ingadozók is megérthették, hogy a békefront és az emberi haladás hívei világszerte erősödnek, s szintén jelentékeny mértékben hoz­zájárultak győzelmünkhöz. kráciának ereje is. Ennek a növeke­désnek a választáson sok példáját lát­tuk. Számunkra legfontosabb az a természetes és önkéntes elismerés, amellyel nemcsak szövetségeseink, a többi politikai párt, hanem az egész dol­gozó nép­pártunk vezetését el­fogadta. Egy-két jelentéktelen esettől elte­kintve, nem volt olyan község vagy város, ahol ezt a vezetést bárki is megpróbálta volna elvitatni.­­ A demokrácia befolyásának el­mélyülését és kiszélesítését legjobban a parasztoknál és a nőknél lehetett tapasztalni. Szerte az országban lát­ható volt, hogy a háziagitációk és a kisgyűlések régente annyira megszo­kott panasznap-jellege ezúttal gyorsan elmúlt. A tanyai parasztokat szinte egyformán érdekelte a traktorállomás és­­a mohácsi acélmű kérdése. Kiszélesült a látóhatáruk, meg­látták és megértették az összefüg­gést egyéni sorsuk javulása és a nemzet felemelkedése között. Hasonlót lehetett tapasztalni a nőknél a városban és a falun egyaránt, a béke és a demokratikus honvédség kérdésével kapcsolatban. A munkásosztály vezető szerepének megerősödése . A választási siker belső össze­tevői között elsőnek eddigi politikai eredményeinket kell említenem, a mun­kásosztály vezette dolgozó nép győ­zelmét, a reakció vereségét s azt, hogy az erőviszonyok e gyökeres megvál­tozása lassan, de biztosan átment a dolgozó nép tudatába. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a vá­lasztások megszilárdították a mun­kás-paraszt szövetséget és Pártunk vezető szerepét, hanem azt is, hogy a munkás-paraszt szövetségen belül megszilárdult a munkásosztály veze­tése. Most már a széles dolgozó tömegek előtt nem szorulnak magyarázatra az ipari munkásság elévülhetetlen érde­mei, amelyekkel a felszabadulás óta eltelt időben száz és száz alkalommal beigazolta, hogy Pártunkkal az élén kiérdemli a vezetést. Ebből a szem­pontból a választás még külön az ipari munkásságnak és Pártunknak nagy győzelme és újabb tényezője népi demokráciánk megerősödésének. A munkásosztály vezető szerepének megerősödésével együtt erősödött a rendszer tartósságába vetett hit, a biztonságérzet, a nyugodt, békés ter­melés és javulás állandóan felfelé menő vonalának tudata. — E politikai eredmények gyümöl­cse a munkás-paraszt szövetség meg­erősödése volt. Megerősítette ezt a szövetséget az a helyes politika, ame­lyet a dolgozó parasztság megnyeré­séért a felszabadulás óta folytattunk. Pártvezetőségünk éppen a választások előtti hónapokban vetette fel külön a középparasztság megnyerésére irá­nyuló politikánk kérdéseit. Rámutat­tunk azokra a gyakorlati pártmun­kánkban mutatkozó hibákra, amelyek egyrészt taszították tőlünk a közép­parasztságot a kulákság felé, más­részt a kulákságnak, mint osztálynak a korlátozása helyett a kulákság megszüntetésének vonalára csúsz­tak le. «A Központi Vezetőségünk következe­tesen alkalmazta azt a lenini-sztálini jelszót, hogy támaszkodjunk a szegény paraszt­ságra, egyezzünk meg a közép­paraszttal és egy pillanatra se szüntessük meg a harcot a kulák ellen. A dolgozó parasztság zöme megér­tette ezt a helyes politikát és e meg­értés eredménye aztán mutatkozott a szavazásnál is. Mutatkozott az a min­denki számára látható tény is, hogy az államhatalom minden ágába bevo­nultak a dolgozók. Hozzájárult a nők egyenjogúságának minden téren tör­ténő megvalósulása. Hozzájárultak ter­mészetesen gazdasági erősödésünk, hároméves tervünk végrehajtásának sikere, ötéves tervünk imponáló ará­nyai. Végül külpolitikai eredményeink, köztük a békéért vívott következetes harcunk.­­­ Külön hozzájárult ehhez az ered­ményhez az a tagfelülvizsgálat, amely­­lyel Pártunk eltávolította a közénk nem való elemek jelentékeny részét és ezzel erőben, tekintélyben és tettre­­készségben megnövekedve, fokozott vonzóerővel folytathatta munkáját. Kétségkívül az összetevők közé tarto­zik az egyház palástja mögött meg­búvó reakció elleni sikeres harc. Mindszenty példájából mindenki megérthette, hogy a de­mokrácia vívmányait, a földrefor­mot, a köztársaság intézményeit minden ellenséggel szemben meg­­védjük. Az a nagy lárma, amelyet Mind­szenty érdekében a nemzetközi reakció csapott, az a kudarc, amely az Egye­sült Államokat érte, amikor ezt a kér­dést az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte, még jobban aláhúzták demo­kráciánk igazát, magabiztosságát és szilárdságát. A honi­ reakció nagy reménysége omlott össze, amikor látta, hogy a magyar demokrácia e kérdés­ben egy hajszálnyit nem engedett.­­ A nők nagyon jól megértették, hogy a béke védelme nem valami tét­len pacifizmus, hanem aktív, cselekvő­leges védelem, amelynek egyik fontos tényezője a jó hadsereg. Ugyanezt tapasztalhattuk a Szovjetunióval kap­csolatban. Csak most, amikor a dol­gozó nép zöme világosan látja a po­litikai összefüggéseket, mélyül el iga­zán és válik forróvá a szeretet és a hála érzése a Szovjetunió felé, amelynek felsza­badító harca és segítő karja nélkül mi is csak ott tartanánk, ahol az imperialisták igájában nyögő fran­cia vagy eh­t nép . Megmutatkozott a demokrácia ered­ményeinek elismerése és helyeslése az értelmiségnél is, amelynek jelentékeny része azért is tanúsított tartózkodó magatartást a demokráciával szemben, mert azt hitte, hogy a szocializmus visszaesést jelent a kapitalizmussal szemben, az intelligencia megbecsülé­sének és munkalehetőségének csök­kenését jelenti. Az elmúlt két esztendő meggyőzte őket az ellenkezőjéről. Száz és száz tényből állapíthatjuk meg nemcsak azt, hogy a szo­cializmust építő magyar népi demo­krácia hasonlíthatatlanul jobban be­csüli meg az értelmiségi munkát, mint a kizsákmányoló kapitalizmus, hanem azt is, hogy soha számukra olyan te­remtő lehetőségek azelőtt meg nem nyíltak, mint amilyet ötéves tervünk és egész szocialista perspektívánk nyújt nekik. Ezért csatlakozott hoz­zánk ezen a választáson az értelmi­ség. Fordulat az alsópapság egy részénél — Végül, megnyilatkozott a demo­krácia győzelme a lelkészkedő papság magatartásában, amely püspökeinek el­lenséges, vagy legjobb esetben vára­kozó magatartásával szemben, kö­vetve a dolgozó nép állásfoglalását és saját meggyőződését, csatlakozott a népi demokráciához. A külföldi impe­rialisták azt próbálják utólag magya­rázni, hogy választási sikereinket a püspöki kar vontatott és nem is egy­értelmű állásfoglalása döntötte volna el. Az igazság ennek éppen az ellen­kezője. A püspököket állásfogla­lásra bírta az a gátszakadás, ame­lyet alsópapjaik egy részénél és hozzátehetjük: az egész dolgozó népnél az ő régi álláspontjukkal szemben kénytelenek voltak ta­pasztalni. A demokrácia sikerét külön aláhúzta még az a tehetetlenség és tanácsta­lanság, amely a reakciót itthon és a külföldön e választásokkal kapcsolat­ban jellemezte. Annyira mellettünk volt ezekben a napokban a dolgozó nép, hogy ellenségeink a szó szoros értelmében győzelmünk elé semmi ko­moly akadályt n­em tudtak gördíteni. Megnőtt népnevelőink politikai tudása . Április elején, amikor mi a vá­lasztások részleteit kidolgoztuk, még nem láttuk ennyire világosan a hely­zetet. Ennek megfelelően becsléseink óvatosak voltak. Mint a megelőző vá­lasztásoknál, most is minden megyei és nagyvárosi titkárunkat felszólítot­tuk, hogy közöljék az előre várható eredményeket. Valamennyi előzetes becslés valamelyest a tényleges ered­mény mögött maradt. Azt hittük, hogy ezúttal kevesebben fognak szavazni, mert az egységes lista következtében elmarad a pártok harca, a szenvedé­lyek felszítása és ez a szavazók szá­mának csökkenéséhez vezethet. Szá­moltunk azzal is, hogy az ellenség a választás jelentőségének kisebbítésére kiadja a szavazástól való tartózkodás jelszavát. Ezért első gondunk az volt, hogy mozgósítsunk a választáson való­ részvétel mellett. Közvetlenül a vá­lasztások előtt azonban világossá vált, hogy az egységes lista hatására, az ér­deklődés az elmúlt két választás­sal szemben rendkívül megnöve­kedett és a választó­jegyzékből ki­maradtak valósággal törték ma­gukat, hogy rákerüljenek a lis­tákra.­­ A május elsejei felvonulások már világossá tették számunkra azt a nagy fordulatot, amely 1947 óta a dolgozó tömegekben történt. És má­jus 14-én, a választások előestéjén rádióbeszédemben már száz jel alap­ján megállapíthattam, hogy ezt az üt­közetet fényesen meg fogjuk nyerni.­­ A győzelemhez a Párt és a de­mokrácia már említett általános gaz­dasági és politikai eredményein kívül elsősorban hozzájárult népnevelőink jó munkája. 250.000 népnevelőt mozgósítottunk, akik rövid, de jól előkészített iskolá­zás után fogtak munkához. Azt a szándékunkat, hogy minden szavazót legalább kétszer felkeressünk, lénye­gében meg tudtuk valósítani. Pártunk népnevelőinek megnőtt politikai tudá­sát dicséri a lelkes, ötletes, színes, gyakran humoros és eredeti agitációs munka. Először állapíthatjuk meg, hogy végre népnevelőink a demokrácia eredményeit és agitációs módsze­reinket alkalmazni tudták a tanya, a falu, a község, a járás viszo­nyaira és ezzel természetesen ug­rásszerűen, emelték meggyőző erejüket. — Ezek a népnevelők a választási kampány során kibotatkozó*­ és szá­munkra kedvező olyan nemzetközi eseményeket, mint a kínai Kommu­nista Párt győzelme, vagy a Szovjet­unió békepolitikájának hatalmas si­kere a berlini kérdésben, jól be tud­ták építeni agitációjukba. Felhasz­nálták őket munkájuk elmélyítésére és sikeresebbé tételére, csak­úgy, mint a jókor jövő májusi országos eset.­­ A népnevelők munkájának si­keréhez sokban hozzájárult az, hogy meg tudták szervezni eredményeik el­lenőrzését és a hibák kijavítását. Tudjuk, hogy a legtöbb gyárban reggel 7 óra előtt a népnevelők meg­tárgyalták az előző nap tapasztalatait és annak alapján javítottak munká­jukon. Ugyanezt tették meg száz és száz községben és járásban s ezzel menetközben ki tudták javítani a hibákat és eredményesebbé tették az agitációt. A Budapestről lemenő népnevelők pompásan együttműködtek a vidékiek­kel. Mélyülőt forró szeretet a Szovjetunió iránt Az egész dolgozó nép elismerte Pártunk vezetését . A választás elsöprő győzelme tehát főleg sok kis siker mennyiségé­nek minőséggé alakulásából keletke­­zett. A sok kicsi újra sokra ment és eredményeképpen ugrásszerűen meg­nőtt Pártunknak, de az egész demo­ Először közelítettük meg a Bolsevik Párt agitációs módszerét . Ezúttal sikerült a Népfront többi pártjának helyi erőit is bevonni a választási mun­kába, anélkül, hogy ezzel Pártunk vezető szerepe elhomályosult volna. Minden oldalról halljuk, hogy pél­dául a pártonkívüli népnevelők bevo­­nása a munkába, felvételük az előké­szítő iskolákba, rendkívül jó ered­ményt adott. Ezek a pártonkívüliek úgy érezték, hogy külön bizalmat he­lyeznek beléjük és lelkesen igyekez­hetek ennek a bizalomnak megfelel­ni. Amikor a falvakban kiderült, hogy egy-egy kisgyűlés túlságosan népes volt, a­­ népnevelők több helyen csakis Pártunk tagjainál tartottak kisgyűlést. Csakhamar rátértek azon­ban arra, hogy a pártonkívüliek ud­varán jöttek össze, ami nagyon jó­ eredményeket adott. 80.000 ilyen kis­gyűlést tartottunk. Ezeken és az egyé­ni agitációkban a szó szoros értelmé­­ben) a magyar dolgozó nép minden pro­blémájára válaszoltunk. Akit valami kétség gyötört, vagy va-­­­alpi kifogása volt, azt nyugodtan el­mondotta és megkapta rá a megnyug­tató választ. — Május 14-i rádióbeszédemben már rámutattam arra, hogy: „A választási harc ezúttal hatalmas politikai véle­mény­csere volt, valóságos demokra­tikus iskola." Eddigi agitációnkat fő­leg az jellemezte, hogy elsősorban mi beszéltünk a tömegekhez. Ennek a vá­lasztási kampánynak az volt a jel­legzetessége, hogy a szó szoros értel­mében eszmecserét folytattunk a dol­gozó milliókkal. Először közelítettük meg azt az agitációs módszert, amely annyira jellemző nagy testvérpártunk, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának tömegmunkájára. Kétségtelen, hogy választási sikerünk nem utolsó sorban ennek is köszön­hető.­­ Megjavult a választásokkal kap­csolatban a megyebizottságok, a já­rási bizottságok és a falusi pártszer­vezetek egymáshoz való viszonya. El lehet mondani, hogy Pártunk a mun­kája során először hatolt be a legeldugottabb tanyára is. És rátért olyan területekre, amelyeket eddig teljesen elhanyagoltunk, mint például, a vonatagitáció. Nagyban és egészében jó volt az erők elosztása is. A népnevelőket elsősorban oda küld­ték, ahol ismerősek voltak és ez még fokozta eredményeiket.

Next