Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-01 / 126. szám
4 A szovjet javaslat elfogadása biztosítaná a külügyminiszterek előtt álló feladatok megoldását" - állapította meg Vrisinszkij elvtárs a nyugati javaslatokat elutasító beszédében A külügyminiszterek tanácsának hétfői, május 30-i ülésén elsőnek Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel. Május 28-án, szombaton, — mondotta — három küldöttség, — az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország képviseletében — előterjesztette Németország egységére vonatkozó javaslatát. Amint az az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország indítványából kitűnik, ezek a javaslatok nem vetik fel a demokratikus eszközökkel megteremtendő egységes német alkotmány kérdését, hanem arról beszélnek, hogy a szovjet övezetet csatolják az úgynevezett bonni alkotmányhoz, amelyet — mint ismeretes — egy mesterségesen összeválogatott csoport dolgozott ki a legnagyobb titokban, a demokratikus elvek megsértésével. Ismeretes, hogy a német nép nem vehetett részt ennek az alkotmánynak megvitatásában. Emellett ezt az úgynevezett alkotmányt a nyugati megszálló hatóságok nyílt nyomására hozták létre és főbb pontjait maguk a megszálló hatóságok írták elő. Ily módon a német népre föderatív rendszert erőszakolnak rá. A német demokratikus körök tiltakoznak ez ellen. Nagyon is érthető ez, minthogy Németország föderalizálásának terve nem a német egység megteremtésének, hanem Németország szétdarabolásának terve. Fontos megjegyezni azt is, hogy az úgynevezett bonni alkotmány egyetlen olyan pontot sem tartalmaz, amely korlátozná a német monopóliumok és junkerek uralkodó szerepét, pedig éppen ezek voltak a német agresszió illletői és szervezői, Hitler uralmának támaszai. Már ez egymagában bizonyítja, hogy ezt az alkotmányt semmikép sem szabad demokratikusnak tekinteni. A német nép már állást foglalt... Az USA, Nagybritannia és Francioszág javaslata, amely az úgynevezett bonni alkotmányt egész Németországra ki akarja terjeszteni, nem egyéb kísérletnél, amely Kelet-Németországra olyan rendszert akar ráerőszakolni, melynek létrehozásában sem Kelet-Németország lakossága, sem a Szovjetunió, — amely a potsdami egyezmény értelmében ezért az övezetért felelős — nem vett részt. Az USA-nak, Nagybritanniának és Franciaországnak ez a javaslata szem elől téveszti azt a tényt is, hogy a német nép a szovjet övezetben már kifejezésre juttatta állásfoglalását Németország jövendő államszervezetének kérdésében, abban az alkotmánytervezetben, melyet a Néptanács dolgozott ki és az egész nép megvitatott. A három hatalom tervezetének harmadik pontja azt javasolja, hogy egész Németországban léptessék életbe a Washingtonban kidolgozott úgynevezett megszállási statútumot. Ez a javaslat valójában a békeszerződés megkötésének megtagadását jelenti Németországgal és a megszállási rendszer határozatlan időre szóló meghosszabbítását eredményezi. Ismeretes, hogy a megszállási szabályzat első pontja mindössze arról az időszakról beszél, „amelynekolyamán a megszállás fenntartása szükséges“. A három hatalomnak az a kísérlete, hogy úgy állítsák be a dolgot, mintha ennek a megszállási szabályzatnak az lenne a célja, hogy „lehetővé tegye a német nép számára demokratikus önkormányzatának megteremtését“, amint ezt az USA, Nagybritannia és Franciaország minisztereinek washingtoni tárgyalásairól kiadott közleménye állítja — szöges ellentétben áll a szabályzat tartalmával. Ismertes, hogy a szabályzat szerint (2. és 3. cikkely) a közigazgatás igen fontos feladatai a megszálló hatóságok monopóliumai, míg a német népnek nem teszik lehetővé, hogy részt vegyen ezeknek a fontos feladatoknak végrehajtásában. Az ilyen megszállási szabályzat bevezetése ellentétben áll a német nép érdekeivel. A német nép a békeszerződés mielőbbi megkötésére és a megszállási rendszer befejezésére törekszik. De ellentétben áll a megszállási szabályzat az európai békés rendezés feladataival is. I A demokratikus szabadságjogok a szovjet övezetben megvalósultak Ami a három hatalomnak a jóvátételekre és — amint az említett javaslat szövege mondja — „valamely idegen hatalomtól vagy annak nevében megszerzett német vállalatokra vonatkozó javaslatát illeti, ennek az indítványnak nincs köze Németország egységének kérdéséhez, melyről a külügyminiszterek tanácsa tárgyal. Ezzel kapcsolatosan feltétlenül meg kell említeni, hogy a három hatalom ugyan az említett vállalatok visszajuttatását hangoztatja, de mélyen hallgat arról, hogy az amerikai és angol monopoltőke, a megszálló hatóságok segítségével, jelentékenyen behatolt Nyugat-Németország gazdasági életébe és elsősorban a Ruhr-vidék iparába. A három hatalom javaslata Németország egységét „elvektől” kívánja függővé tenni. Ezeket az elveket a három hatalom javaslatának második pontja sorolja fel. A szovjet küldöttség szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy ez talajtalan kísérlet, minthogy a szovjet övezetben már biztosították a demokratikus szabadságok megvalósítását az egész lakosság számára, kivéve a fasiszta elemeket. Ami a nyugati övezetekben uralkodó helyzetet illeti, ott az úgynevezett „szabadságjogok” a gyakorlatban a demokratikus pártok és szervezetek üldözését és a nagy monopóliumok, továbbá az egykor a hitleri agressziót támogató körök tevékenységét biztosítják. „Visszautasítandó..." Az amerikai Egyesült Államoknak, Nagybritanniának és Franciaországnak az a javaslata, hogy a négyhatalmi ellenőrzés szervében (az úgynevezett Legfelsőbb Bizottságban) az egyhangúság elvéről — amelyet érvényes egyezmények írnak elő — térjenek át szótöbbséggel hozott határozatokra, nem a Németországot megszállva tartó hatalmak együttműködésének politikáját, hanem a parancsolás politikáját tartja szem előtt. Ilyen politika a Szovjetunióval szemben nem lehet eredményes. Melyek általános következtetéseink arról a javaslatról, amelyet az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország külügyminiszterei Németország egységének kérdésében május 28-án, a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztettek? Általános következtetéseink abban foglalhatók össze, hogy a javaslat tanulsága szerint ezek a hatalmak nem kívánnak megegyezésre jutni a Szovjetunióval olyan fontos kérdésben, mint Németország egysége. Ugyanakkor ezek a javaslatok ellentétben állnak a német nép jogos érdekeivel és azzal a törekvésével is, hogy mielőbb megköthesse a békeszerződést és a megszállási rendszer megszűnjék. A szovjet küldöttség a három hatalomnak ezeket a javaslatait, — amelyek ellentétben állanak a jaltai és potsdami értekezlet határozataival — visszautasítandóknak találja. A szovjet küldöttség Németország gazdasági és politikai egységének biztosítása érdekében az ülésszak kezdetekor a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztette javaslatait, melyeknek elfogadása mély meggyőződése szerint biztosítaná a Külügyminiszterek Tanácsa előtt álló feladatok megoldását. Új szovjet javaslatok biztosítják a német egységet A szovjet küldöttség javasolta a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács tevékenységének helyreállítását a korábbi alapon, a potsdami értekezlet határozatainak megfelelően. Ezeket a határozatokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagybritannia hozta, Franciaország később ugyancsak csatlakozott hozzájuk. Ezzel kapcsolatosan szem előtt tartja ennek a szervnek fontos jelentőségét. Az Ellenőrző Tanácsnak ugyanis hivatása, hogy a megszállás tartama alatt Németországban a legfőbb hatalmat gyakorolja. A szovjet küldöttség ugyanakkor úgy tartja, hogy Németország gazdasági és politikai egységét nem lehet megvalósítani egységes központi német szerv megteremtése nélkül. E szerv hatáskörébe tartoznának az egész Németországot érintő jelentőségű állam- és gazdaságfejlesztési kérdések. A szovjet küldöttség javasolta, hogy a Németország keleti és nyugati övezeteiben meglévő német gazdasági szervek alapján teremtsenek egységes német államtanácsot, amely Németország gazdasági és közigazgatási központja lenne és kormányzati feladatokat látna el a gazdaság- és államszervezés fentebb említett területein, az Ellenőrző Tanács legfőbb hatalmának megőrzésével. A szovjet küldöttség ugyancsak javasolta a berlini négyhatalmi parancsnokság és az egységes berlini városi tanács helyreállítását azzal, hogy a városi választások kérdését adják át a berlini szövetségesközi parancsnokságnak. A szovjet küldöttség meggyőződése szerint mindezek a javaslatok biztosíthatják Németország egységének helyreállítását gazdasági és politikai tekintetben. A Szovjetuniónak ez az állásfoglalása teljesen összhangban van a potsdami egyezmény elveivel és teljes mértékben megfelel Németország egysége helyreállításának, valamint a békeszerződés mielőbbi megkötésére, a megszállási rendszer megszüntetésére törekvő német nép érdekeinek, az európai békés rendezés feladatainak. I nyugati külügyminiszterek felszólalásai A Külügyminiszterek Tanácsának május 30-i ülésén Visinszkij beszéde után Acheson, majd Schuman és Bevin szólalt fel. A nyugati külügyminiszterek minden eszközzel megpróbálták javaslataikat fehérre mosni. Acheson vállalta magára a hálátlan feladatot, hogy bebizonyítsa, az úgynevezett bonni alkotmány állítólag megfelel a német nép érdekeinek és azt Nyugat- Németország lakossága jóváhagyta. Az amerikai külügyminiszter ezt mondotta: „A bonni alkotmányt egy 65 németből álló tanács dolgozta ki és azt több hónapon át vitatták”. Ki ne tudná azonban, hogy ez a 65 német a nyugati övezetek katonai kormányzóinak engedelmes szolgál. Acheson elhallgatta, hogy a megszállási szabályzat, amelyet a három nyugati hatalom dolgozott ki, lényegében Nyugat-Németországot illetően az egész hatalmat a megszálló hatóságok kezében összpontosítja. Az utána felszólaló Schuman igyekezett bizonyítani, hogy az USA, Anglia és Franciaország Nyugat-Németországban végrehajtott külön cselekményei állítólag jogszerűek voltak. Az úgynevezett bonni alkotmány kérdésével foglalkozva, a francia külügyminiszter Acheson nyomán azt állította, hogy az „alkotmány” szövegét „maguk a németek” dolgozták ki és hagyták jóvá annak szükségességéről, hogy elsősorban több gazdasági problémát kell megvitatni, amelyek pedig — mint Visinszkij megjegyezte — nem tartoznak Németország egységének a Külügyminiszterek Tanácsa előtt fekvő kérdéséhez. A brit külügyminiszter ezután Visinszkijnek azzal a megjegyzésével foglakozott, hogy az amerikai és angol monopóltőke a megszálló hatóságok segítségével mélyen behatolt Nyugat-Németország gazdasági életébe, elsősorban a Ruhr-vidék iparába. Bevin azt állította, hogy az USA és Anglia csak azért fektet be tőkét a német iparvállalatokba, hogy segítse őket a termelés újjáépítésének terén. Igyekezett ettől a fontos kérdéstől eltérni. Eszközül olcsó tréfát használt fel. Azt mondotta, nem lehet feltételezni, hogy „a kapitalista Egyesült Államok és a szocialista (?) Anglia” összeesküdjék, hogy „lenyelje a német ipart”. Bevin befejezésül felvetette annak kérdését, nem lehetne-e eltekinteni a három küldöttség javaslatainak „részleteitől“ és megegyezni a „lényegben“. Visinszkij elvtárs válaszol Bevin után ismét Visinszkij szólalt fel. Megjegyezte, hogy tekintettel az idő előrehaladott voltára, ezen az ülésen nem merítheti ki a vita során érintett összes kérdéseket és a következő ülésen még kiegészítő kijelentéseket fog tenni. Válaszolt Bevinnek arra a javaslatára, hogy „tekintsenek el a három küldöttség javaslatainak részleteiről" és egyezzenek meg „a lényegben”. Ezt mondotta: — — Ellentéteink nem a részletek, hanem az alapvető kérdések vonalán mozognak. Az ellentéteket az magyarázza meg, hogy a három hatalom javaslatai gyökerükben ellentétesek a potsdami egyezménnyel, bár Schuman, Bevin és Acheson ma is, éppúgy, mint előzőleg, azt állították, hogy ezek a javaslatok megfelelnek a potsdami elveknek. Ez az állítás sehogysem fogadható el. Ha a három küldöttség javaslatai megfelelnének a potsdami egyezmény elveinek, nem volna nehéz megegyeznünk. A potsdami elvek változatlanok — Azt mondják nekünk — folytatta a szovjet külügyminiszter —, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának 18 hónappal ezelőtt megtartott londoni ülésszaka óta sok víz lefolyt, sok minden megváltozott, amit tekintetbe kell venni. Milyen tekintetben kell számolni ezekkel a változásokkal? Természetes, hogy ez alatt a 18 hónap alatt, — és nem csupán a 18 hónap alatt, hanem a potsdami értekezlet megtartásától számított négy év alatt — sok minden megváltozott. A potsdami egyezmény elvei azonban változatlanok maradnak és ezekre az elvekre önök, uraim, az USA, Nagybritannia és Franciaország külügyminisztere nem egy ízben hivatkoztak ezen az ülésszakon. Többízben mondották, hogy a potsdami egyezmény alapján állanak. A szovjet küldöttség ezt nem fogadhatja el. A szovjet külügyminiszter ezután emlékeztet: Schuman azt állította, hogy a potsdami egyezmény Németország föderális megszervezését írja elő. — Ez tévedés — mondotta Visinszkij. — A potsdami döntésekben egyetlen szót, egyetlen betűt sem lehet találni, amely Schumannak ezt a tételét bizonyítaná. Él német demokratikus körök tiltakozása ellenére... A Szovjetunió küldöttsége akkor is ellenjavaslatot állított szembe az angol-amerikai állásfoglalással és azt mondotta, hogy a központi német kormány és a tartományi kormányok köcsönös viszonyának kérdését úgy lehetne megoldani, hogy ha a weimari alkotmányt fogadnák el alapul, bár ennek az alkotmánynak vannak hiányosságai. A Szovjetunió küldöttsége javasolta, hogy a weimari alkotmányon végezzenek olyan változtatásokat, amelyek megszüntetnék negatív, nem demokratikus sajátságait. Ismeretesen folytatta Visinszkij —, hogy Hitler megszüntette a Landtagokat (helyi parlamenteket) és helyükre a maga stadthaltereit és gauleitereit ültette és ilymódon megszüntette a demokratikus helyi önkormányzatot. A Szovjetunió küldöttsége akkor is és most is arra irányította, illetőleg irányítja a figyelmet, hogy a weimari típusú köztársaság bevezetése által fel kell számolni a hitleri centralizmust. Ezért téved súlyosan Schuman, ha azt gondolja, hogy ellentét van annak a központosításnak ellenzése, — amilyen a hitleri rendszer volt — és annak a föderalizálásnak ellenzése között, amelyet most Németországra akarnak erőszakolni. A szovjet külügyminiszter befejezésül ezt mondotta: „Az úgynevezett bonni alkotmány, amely a föderalizálás elvén alapszik, ugyanazt a tételt fejezi ki, amelyet az USA és Anglia küldöttsége a Külügyminiszterek Tanácsának moszkvai ülésszakán védelmezett, állítva, hogy minden hatalmat a tartományoknak kell juttatni. Most föderatív szervezetet akarnak ráerőszakolni a német népre. A német demokratikus körök tiltakoznak ez ellen ily módon a vitatott kérdésben az alapvető véleményeltérések nem a részletek, hanem a főproblémák vonalán mozognak. Ez elfogadhatatlanná teszi azokat a javaslatokat, amelyeket az USA, Anglia és Franciaország küldöttsége május 28-án elénk terjesztett... Puskin: Válogatott művek (Elbeszélések — Költemények) Puskin születésének 150. évfordulójára jelenik meg magyar nyelven a nagy orosz klasszikus író műveinek két gazdagon illusztrált kötete. Könyvnapi ára: Elbeszélések, fűzve 15.— Ft, kötve 24.— Ft Költemények, fűzve 16.— Ft, kötve 25 — Ft A két kötet ára fűzve 31.— Ft, kötve 49.— Ft Szikra-Új Magyar Könyvkiadó SZABAD NÉP SZERDA, 1849 JÚNIUS 1 Bevin ízetlen tréfája: a „szocialista“ Ingna Schuman után Bevin hevesen dicsőítette a megszállási szabályzatot és az úgynevezett bonni alkotmányt. Azt állította, hogy ez az alkotmány „lerakta azt az alapot, amely lehetővé teszi a német népi (?!) köztársaság megteremtését. A brit külügyminiszter kijelentette, hogy a bonni alkotmány alapja a föderalizálás elve ... Bevin a továbbiakban hosszasan beszélt Potsdamban nem Németország föderalizálásáról volt szó, hanem a hitleri központosítás felszámolásáról. Schumannak az a véleménye, hogy a hitleri központosítás felszámolása érdekében elfoglalt álláspont és a föderalizálás ellen irányuló álláspont között ellentét van. A valóságban itt semilyen ellentét sincs. Egészen más dolog a hitleri központosítás, mint a weimari alkotmány alapján megteremtett államrendszer. A nyugateurópai külügyminiszterek 1948 júniusában elfoglalt álláspontja és a között az álláspont között, melyet a Szovjetunió küldöttségevédelmezett és védelmez, semilyen ellentmondás sincs. A szovjet külügyminiszter ezután arra emlékeztetett, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának 1947. évi moszkvai ülésszakán az angol és amerikai küldöttség a következő elvet védelmezte: „Minden hatalmat a tartományoknak kell juttatni.” Ezzel kapcsolatosan Molotov, a Külügyminiszterek Tanácsának moszkvai ülésén ezt mondotta: „Az előterjesztett javaslatok, amelyek minden hatalmat a tartományoknak akarnak juttatni, arra vezetnek, hogy különösen gazdasági téren csökkentik a német kormány jogait. Annyira fokozzák a tartományok jogait az egységes német kormány jogaival szemben, hogy ebből Németország széttagolására vezető irányzat keletkezhet, ami a német állam felszámolását jelentené”. ,Göbbels és Tito gyakorlatában nincs különbség" — írja a Alova Borba A Prágában megjelenő Nova Borba legutóbbi számában közli Pero Popivoda elvtárs jugoszláv vezérőrnagy cikkét. Megállapítja: a Tájékoztató Iroda határozata után a Tito-klikk kongresszusok és értekezletek tömegével akarta tévútra vezetni a jugoszláv népet. A kongresszusokat a rendőrség teljes mozgósításával, repülőezredek és légelhárító tüzérség készenlétben tartásával folytatták le. Belgrád főutcáit és központját a titkos rendőrség ezrei és a Tito-gárdisták zárták le. Teljesen világos, hogy mindezt a Kommunista Párt és a jugoszláv néptől való félelmükben tették. A jugoszláv trockisták aljas hazugságok áradatával akarják bemocskolni az igazi kommunistákat. „Vájjon Göbbels és Tito gyakorlatában van-e különbség? Csak az, hogy e rendszert elsőnek Göbbels alkalmazta. Jugoszlávia kommunistáinak kötelességük kikergetni a pártból ezeket a trockista árulókat és mielőbb és minél radikálisabban megtisztítani a JuKP-t ettől a genytől" — fejezi be Popivoda elvtárs. DANTE a könyvnapra susat vív#/»» ÉNEKLŐ ÉLET !.^aállhatatlan sodrú regény, egy elepes falu népének küzdelmes elndulásáról, győzelmes felemelkedéséről. Könyvnapi ára: fűzve 18.70, kötve 23.— BAHATOS ISTVÁJA A POKOL TORNÁCÁN * BAUMGARTEN DÍJAS költő versei kiforrott költői egyéniség megragadó szépségű vallomása. Könyvnapi ára: fűzve 9 80, kötve 12.30